Heves Megyei Népújság, 1965. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-27 / 22. szám
JL T MSZRIP agtórpoBTSRSI^naÉ megfelelően a Központi Bizottság és a kormányhatározatok szellemében megyénk mező- gazdasagának szocialista átszervezésére az 1959—61. éves időszakban került sor. Az átszervezés óta eltelt években a kezdeti nehézségek ellené*« is szövetkezeteink gazdaságilag és politikailag erősödtek, szervezetileg szilárdultak, termelési színvonaluk emelkedett. Ez a fejlődés lemérhető azon keresztül ist hogy amíg 1961-ben a szövetkezetek egy szántóegységre jutó gazdálkodási eredménye 1791 forint volt, ez már 1963-ban 1957 forintra növekedett, s várhatóan az 1964. évi eredmény is hasonló lesz. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy szövetkezeti gazdaságaink a lói, s közepesen gazdálkodó szövetkezetek átlagszínvonalát érték el. Termelőszövetkezeteink az 1960. évi 766 millió közös vagyonnal szemben 1963-ban már több mint 1,5 milliárd közös vagyonnal rendelkeztek, s a szövetkezetek közös vagyona 1964. évben további mintegy 300 millió forinttal növekedett. Közös gazdaságaink az elmúlt években növelték a termelésre tartalékolt eszközeiket is. Az 1960-as évi 179 millió forint értékről. 1963. évben 311 millió forintra növekedett, ami azt bizonyítja, hogy a szövetkezetek a termelés bővítésére gondot fordítanák. Most, a zárszámadások időszakában, az 1965. évi termelésbővítés érdekében a tartalékok képzése, a termelésre tartalékolt eszközök növelése a szövetkezetek tagsága és vezetői részére alapvető feladatot jelent Termelőszövetkezetetek a népgazdaság áltai támasztott igényeket igyekeztek a legmesszebb- menőkig kielégíteni, hiszen az 1960. évi árutermelésiből származó 365 millió forint árbevétellel szemben 1963. évben már 899 millió forint árbevételt értek eL Elismerésre méltó az az eredmény ás, hogy megyénkben a mezőgazdasági termelésiből származó termékek felvásárlása 1963-hoz viszonyítva 1964. évben 17 százalékkal növekedett A gazdálkodási színvonal emelkedése kedvezően hatott a termelőszövetkezeti tagság jövedelmének alakulására is. Az 1960. évi 9061 forint egy tagra jutó jövedelemmel szemben 1963-ban az egy dolgozó tagra jutó jövedelem 12 227 forint volt, s a rendkívül nehéz 1964. év ellenére is, szövetkezetetek a tervezett jövedelem szintet megközelítik. A/l egyénik termelőszövetkezeti gazdaságaivak fejlődését elősegítette az a nagyarányú állatni támogatás, amit a szövetkezetek a 3004-es kormányhatározatok alapján állami kedvezményként élveztek, de döntő módon befolyásolta a fejlődést az állam által az elmúlt négy évben biztosított és a szövetkezetek rendelkezésére bocsátott 661 226 000 forint hosszú és középlejáratú beruházási hitel, ami az 1964. éot hitellel 881 millió forintra emelkedett. Annak ellenére, hogy az elmúlt időszakban szövetkezeti gazdaságaink nagy ütemben fejlődtek, a gazdálkodásukban voltak olyan ne- gatávumok >1 amelyek gátló tényezőként hatottak. Nem volt megfelelő ütemű az állattenyésztés mennyiségi és minőségi fejlődése, elsősorban a szarvasmarha-tenyésztés vonalán. Szövetkezeteink nem minden esetben teljesítették az állatállomány-fejlesztési tervüket, de egyes állatfajoknál alacsonyak az elért hozamok is. Kétségtelen, hogy a szarvasmarha-hizlalásban szövetk^etetafonél komoly fejlődés mérhető le. de sajnos ez a fejlődés ilyen mértékben nem tapasztalható a tenyésztési munkánál. Az állattenyésztés mennyiségi és minőségi fejlesztésének gyorsabb ütemét gátolta megyénkben az évről évre jelentkező nein ; ta- kanmányhelyzet — elsősorban az abraktakarmányok hiánya —, de az állatállomány létszámának alakulását befolyásolta a férőhely alakulása is. A növénytermelési fő ágazatokon belül nem volt kielégítő egyes növényeknél a termésátlagok alakulása. Az alacsonyabb átlagterméseik okozója az időjárási tényezőkön kívül, az alapvető agrotechnikai eljárások be nem tartása mellett az is volt, hogy egyes szövetkezeteinkben a vetésszerkezet kialakítása nem megfelelően sikerült, de éreztette kedvezőtlen hatását a növénytermelés hozamainak alakulására a talajerő-visszapótlás elhanyagolása is. A növénytermelésben egyik legalapve^ több feladatunk az ország kenyérgabona-problémájából megyénkre háruló termelési feladataink biztonságos megoldása. Mindannyiunk előtt ismeretes, hogy az elmúlt két gazdasági évben a fent vázolt problémák miatt megyénkben nem tudtuk elérni az országos átlagot. Kenyérgabona-termelésünk biztonságos megalapozása érdekében az üzemeknek nagy gondot kell fordítaniuk a termelési adottságaikat legjobban megháláló fajták helyes megválasztására. Ismeretes, hogy a megyében termelt intenzív búzák vetésterületi arányának növelése csak az arra legalkalmasabb, talaj- táperőben gazdag, időben és megfelelően előkészített talajon történhet. Az ősz folyamán földbe került kenyérgabona vetőmagvak tavaszi ápolásának maradéktalan betartása elengedhetetlen a nagyobb hozamok biztosítására. Ezért a kora tavasz folyamán a búzáik „íelse- gélyezósére” minden üzemben megfelelő nitrogén hatóanyag biztosításával el kell végezni a tavaszi fej trágyázásokat. Az elmúlt évivel legalább azonos, illetve nagyobb területen végre kell hajtani a kalászosok és ezen belül elsősorban a kenyérgabonák vegyszeres gyomirtását. Az új agrotechnilMi eljárások bevezetésével terjeszteni és szélesíteni kell az őszi kenyérgabonáknál a karbamidos levéltrágyázást. Az elmúlt év őszén résziben az időjárás kedvezőtlensége miatt, de sok esetben a meglevő erőgóp-kapicátásunk kihasználatlansága miatt is több mint 20.000 hold terület szárítatlan maradt. Közel 4000 holdról nem tudtuk a kukoricaszárat betakarítani. Már az ősz folyamán jelentős lucerna- és vöröshere-terülo- tet kellett kiszárítanunk, a meglévők átvizsgálása után pedig valószínű, hogy tavasszal a kiszárítások mértéke csali fokozódni fog. Ilyen örökséggel léptük át ,az új év küszöbét, és most a munkák megindulása előtt jól fel kell mérnünk minden lehetőséget arra vonatkozóan, Gazdaságos termelés — szilárd termelőszövetkezet Irta: MOLEK JENŐ, a megyei tanács vb-elnökhelyettese hogy a termelődben megmutatkozó hiányokat milyen módszerekkel számoljuk fel. A meglevő szántatlam területek felszámolására, amint az időjárási adottságok lehetővé teszik, minden üzemképes erőgépet munkába kell állítani, hogy lehetőleg a kitavaszodás előtt a szántatlan területek nagyobb része felszántásra kerüljön. A fogatok és gépi szállító eszközök teljes kihasználásával mozgósítani kell a tagságot azokban a szövetkezetekben, ahol a szár letakarításánál még problémák vannak. A meglevő pillangós takarmány állókultúrák tüzetes felülvizsgálásával a kitavaszodás folyamán él kell dönteni, hogy mely területeket érdemes meghagyni, illetve melyeket kell feltétlen kiszántani. Erre azért van szükség, mert a pillangós évelő növények ve- tőmagvai csak korlátozott mértékben állnak rendelkezésre. A szövetkezetek tenrjóváhagyó közgyűlésein olyan vetésszerkezetet kell elfogadni. amelyekben minden körülmények között fedezve van az állatállomány abrak- és szálas takarmánnyal történő biztonságos ellátása. Emellett feltétlenül gondolni kell arra is, hogy a háztáji gazdaságokban levő szarvasmarha-állomány megfelelő szálas és lédús takarmánnyal történő ellátása is biztosítva legyen. Nem fogadható el az olyan vetésszerkezet, amelyben a takarmánytermő területek nagysága, s annak várható hozama nem áll arányban az állatállomány nagyságával. A kieső lucerna- és vöröshere-területeket a termelőszövetkezetek nem tudják maradéktalanul újratelepíteni. Ezért kell már most elő* re gondolni, hogy a kieső területekre a gazdaságok milyen takarmánynövényeiket vetnek. Az egyes üzemeken belül a pótlást úgy kell megválasztani és megszervezni, hogy a kieső zöldtakarmány — mennyiségileg és ösz- szetételben is — pótolva lépvén. Feltétlen helyes ha előnyben részesítjük a fehérjében gazdag növényeket és amik társításait. Ezért lehetőleg mindenütt az új vetésű lucernáié takarónövénye borsó legyen, hogy az első kaszálás nagyobb hozama biztosítva legyen! Gondolni kell a borsós napraforgó területének nagyarányú szélesítésére továbbá a szálasta- karmány-hiánv ezudáni fűvel, borsós csala- mádével, moharral és kölessel való pótlására is. A kieső lucerna- és vörösheire-területekre tervezett műlrágva egy részét a rét- és lege- lőterületeken kell felhasználni, ott, ahol biztosan várható n szálltak a rmán y-kiesés pótlása. A lucernák termelésénél ki kell dolgozni ég végre kell hajtan* minden üzemben a megfelelő növényvédelme*, mert bár a lucerna magkártevőinek védekezésében ez ideig némi eredményeket értek el a termelőszövetkezetek, de a lombkártevők elleni védekezésben még van kifogásolnivaló. A szövetkezet vezetői gondoljanak ama,- hogy az állattartó majorok körül belső tafcarmánytermő terület legyen kijelölve, a nagyarányú szállítási munkák csökkentésére. Kívánatosnak látszik azt a célkitűzést is megvalósítani, hogy a silókukorica mellett üzemeink kiterjedten vessenek egyéb (napraforgó, takarmánycirok, stb.) m'lónö vényeket is. Fontos és az elmúlt év őszén ennek szövetkezeteink többsége nem tudott eleget tenni: az őszi keverékféleségek területének számottevő növelése. A termőterület növelését ösz- sze kell kapcsolni a korai (augusztusi) vetéssel. mert csak ez esetben lehet korán betakarítható, nagy tömegű terméshez jutni. Ezzel kapcsolatban fontos célkitűzés az is, hogy minden őszi keverék tarlójába borsós napraforgót. silókukoricát, vagy borsós csalamádét, kukoricát vessenek a termelőszövetkezetek. Az elmúlt éveikben tapasztalható volt, hogy — különösen a közös gazdaságokban — a kukorica vetésterülete állandóan csökkent. Miután az állatállomány legfontosabb kalóriabázisát jelentő kukorica megtermelésére feltétlenül szükség van, ezért arra kell törekednie minőén tsz-vezetöségnek, hogy a kukorica, vetésterületét a lehetősének mértékéig növeljék. A kukorica-vetésterületek szinten tartása, illetve növelése mellett fokozott gondot kell fordítani a rendszeres növényápolásra és gyomtalanításra. Ennek továbbra is fő .módszere az időben és jó minőségben végzett kézi és gépi kapálás. A növényápolás és gyomtalanítás fent említett módszere mellett nagyobb jelentőséget kell tanúsítani a szuperszelektív vegyszerek alkalmazásának, mert ezzel a munkaerő- hiány kiküszöbölésén túl a meglévő munkaerő termelékenyebb kihasználását is meg lehet valósítani. A vegyszerek alkalmazásánál különös gonddal kell ügyelni a szövetkezei! tagság anyagi érdekeltségére. A utóbbi 2—3 esztendőben jelentős öntözésfejlesztési beruházások történtek a termelőszövetkezetekben. Ez évben szervezettebb, szakszerűbb üzemeltetéssel tovább kell fokozni ezeknek a nagy termelési értéknövelő lehetőségeiknek a kihasználását. Az öntözéses gazdálkodásban értékesíteni kell azokat a szakismereteket, amelyeket a legutóbbi időszakban a termelőszövetkezetek szakemberei a különböző szintű speciális tanfolyamokon elsajátítottak. Különösen fontos az öntözésben a belterjes növénykultúrák .szerepének háng- súlyozása. Az elmúlt gazdasági évben például 1963. évhez viszonyítva az öntözéses zöldségterület mintegy 1000 holddal csökkent és ez a továbbiakban nem engedhető meg. Arra kell törekedni, hogy az öntözéses zöldségtermelés nagyobb mértékben növekedjék. Emellett döntő szerepet kell biztosítani az öntözésnek a takarmánybázis növelésében. így a kukorica, az évelő pillangósok és a vagy tömeget adó egyéb szálas takarmányok mellett a meglévő rét- és legelőöntözési lehetőségeket is maximálisan ki kell használni. A hevesi járás Tisza menti területein az 50-es években berendezett rizstelepeken, a szántóföldi kultúráknál a műszaki lehetőségek keretein belül széles körűen alkalmazni kell az egyszerű, olcsó felületi öntözési módszereket. Az öntözés kiugró, termésfokozó hatása csakis a tápanyag-utánpótlás fokozott biztosítása esetén várható. Ezért gondoskodni kell arról, hogy a fokozott szervestrágyázás mellett az öntözésre tervezett területek holdankinti átlagban megkapják a három mázsa vegyes ható anyagú műtrágyát. A z esőztető berendezések idény alatti hasznos üzemóra-teljesítrriénye a múlt évben 970 volt. Ez az eredmény azonban messze elmaradt az elérhetőtől. A megkívánt 1200 hasznos üzemóra idény alatti teljesítmény elérésének feltételei jó üzemszervezéssel az öntöző üzemek túlnyomó többségében megteremthetők. Mint ismeretes, az öntözés gazdaságosságát ez a körülmény lényegesen befolyásolja. Már sok termelőszövetkezetünk felismerte, hogy a jól szervezett öntözéses gazdálkodásnak milyen nagy szerepe van az egész üzem jövedelmének alakulásában. Így reméljük, hogy a boldogi, nagirtáílvai, tarna- bodi, zaránki. saruéi jó eredményekhez valamennyi öntözéssel foglalkozó tsz felzárkózik. A termelőszövetkezetek gazdálkodási eredményeinek megszilárdításához és további fokozásához hozzájárulhatnak azok a széles körű lehetőségek, amelyeket a 3004(7)1964 Kom-, sz. határozat talajjavításban, a talajvédelemben, a vízrendezésben vissza nem térítendő állami támogatási keretek formájában biztosít. Az idén például a megyében 3000 hold altalajlazítás végrehajtásának műszaki feltételeit teljesen biztosítani tudják a gépjavító állomások. Több éves tapasztalatok igazolják) hogy a lejtős és szikes területeken a mélylazítás eredménye a következő évben minden esetben 20—30 százalékos termésnövekedéssel jár. Az utolsó Írét évben több ezer hold vízállásos, vagy elöntést veszélynek kitett rét- és egyéb mezőin »dasági területet mentesítették atermélőszövet''ezefek a vízkároktól. Ereken a területeken a rendezés után nőtt a területek hozamának minősége és mennyisége. Az üzemen belüli vízrendezési munkát széles körben tovább kell folytatni, mégpedig az egyre inkább k’bontakozó és a tsz-ek számára leg- előnvösebb társulatba tömörülés formáján ker resztül. Megyénk adottságai kedvező feltételeket biztosítanak a zöldségtermelésnek. Azokon a terülebeken. ahol p zöldségtermelés tradíciói, a megfelelő szakértelem, a különböző terme- lést fogások begyakorlottsága meg van: szívesen foglalkoznak e nagy termelési értéket biztosító üzemággal. Itt, az előttünk álló feladatok közül a legfontosabb annak biztosítása, hogy a zöld-'ztermelő tsz-ekben a korai (primőr) zöldségtermelés aránya feltétlen növekedi ék. Jobban ki kell használni a zöldségtermeléshez rendelkezésre álló, illetve meglévő anyagi eszközöket. Ezért a meglévő palán ta-előnevdők és hollandi ágyak utóhaszner sítására és megfelelő biztonsági palántatartalékok képzésével a korai zöldséepalánta ki ültetésére nagy gondot kell fordítani. A zöldségtermelés mennyiségi hozamán kívül gondolni kell a minőrég biztosítására is. A nagyüzemi gyümölcs- és szőlőtelepítések vonalán a megfelelő koncentráltság megvalósítására törekszünk. A gyümölcstermelésnél az alacsony törzsű, termőíves, orsós ültetést kívánjuk elősegíteni. Nagyobb arányban válik szükségessé az egyes gyümölcsfák közül a bogyós termésű gyümölcsök telepítésének szélesítése. Ennek kapcsán á földieper nagyobb arányú telepítését javasoljuk. A meglévő zárt telepítésű gyümölcsök hozamának, minőségésiek, főleg exportképességének növeléséin az időszerű növényvédelmi munkák végrehajtását semmilyen körülmények között nem lehet elhanyagolni, még olyan esetleges célzattal sem, hogy a vegyszer árának megtakarításával csökkentsék az üzemek termelési költségeiket. A szőlőtelepítéseknél a gyümölcsökhöz hasonlóan ez ideig a helyes nagyüzemi koncentráltságra törekedtünk és megvalósítottuk) a helyes szakosítást is. Most és az elkövetkezendő években leraktuk, illetve lerakjuk az alapjait annak, hogy a megye tsz-ei közül mintegy- 45 szövetkezetnél olyan szőlőültetvények fejlődjenek ki, amelyek nemcsak korszerűségükkel, hanem gazda régosságubkal is megfelelnek a követelményeknek. Az eddig telepített szőlők területének mintegy 76 százaléka már nagyüzemi géni művelésre alkalmas. Ebből közel 30 százalék a Lens-Moser. A fajtaarányok kialakításánál arra kell törekedni, hogy ez év végére a telepített szőlők 60 százaléka bor- és 40 százaléka csemegeszőlő legyen. A Mátra alii történelmi borvidéken viszont ez az arány 50—50 százalékra alakul majd. A korszerű telepítési és művelési módok bevezetésével számottevően csökkenteni tudjuk a munkaerő-szükségletet. A talajmunka és a növényvédelem a széles sortávban telepített szőlőknél csaknem teljes egészében gépesítfietS. X kézi imnkaerő-szükséglet a metszésénél és a szüretnél jelentkezik nagyobb mértékben. Az új ezéles sortávú üzemi szőlők arányának növekedésével párhuzamosan felszabaduló munkerő átirányítható a tsz-ekben még meglévő hagyományos sor- és tőtávolságra telepített termőszőlő munkálataira. A z elmúlt gazdasági évben mind a gép- állomások, mind a tsz-ek tulajdonában lévő traktorok kihasználási foka nem érte el a kívánt mértéket. Ebben az évben ezt a hiányosságot feltétlen fel kell számolni annál is inkább, mert ez évben az erőgépek nagyobb részénél már teljes egészében a tsz-ek gazdálkodnak. A traktorokat a munkacsúcsok idején feltétlen kettős műszakban kell foglalkoztatni, és ennek megvalósítására a traktorosképzést úgy kell irányítani, hogy a rendelkezésre álló traktorvezetők létszáma kielégítse a kettős műszakok bevezetéséhez szükséges igényeket. Ennek megteremtése a tsz-ek feladata, mert az illetékes szakigazgatása szerveik biztosítani tudják a képzéshez szükséges feltételeket, csupán a traktorosok beiskolázásán múlik, hogy lesz-e kit kiképezni. Ennek a kérdésnek megoldása egyik fontos problémája megyénknek. Ezért a tsz-ek vezetői, mint elsőrendű feladattal foglalkozzanak a trakto- roskóp zéssel. Az utóbbi években a nagyüzemi állattenyésztés megvalósításával lehetőség nyílott a legkorszerűbb tenyésztési, tartási és takarmányozási módszer bevezetésére. Sajnos nem mondható még el az, hogy minden tsz-ünk alkalmazza ezeket a jól bevált módszereket. Sokszor egy-egy tapasztalatcserén elhangzó, vagy bemutató t új módszer feledésbe megy, vagy alig akad követője. Több tsz-ben elhangzanak olyan megállapítások, hogy az állattenyésztés egyik, vagy másik ága gazdaságtalan. Ezek a kijelentések ott hangzanak el, ahol az új módszereket nem alkalmazzák és legtöbbször a legalapvetőbb tartási, s takarmányozási előírásokat sem tartják be. Vannak azonban olyan tsz-ek is, s újabban egyre nagyobb számban, ahol az új módszereket alkalmazzák és ennek megfelelően jó eredményeket érnek el. Például: a tiszanónai Petőfi és a sarudi Tiszamente Tsz-ben. A sertéshizlalásban fő célkitűzésként kell megvalósítani az egy kilogramm sertéshús előállításához felhasznált abrak csökkenését. El kell érni, hogy az egy kg. sertéshús előállítását 4,5 kg vegyes abrakból meg tudják oldani. A szakszerű takarmányozási és tartási viszonyok betartásával kell a hizlalás! idő csökkenését, úgy, hogy 9—10 hónapra 100—110 kilogrammos súlyt érjenek el a sertések. Megyénk területén egyes tsz-ek, mint például az egerbaktai Dobó, a ludasi Űj Élet tsz-ek, nagyszerű eredményeket értek el. Meg kell akadályozni a helytelen takarmányozási és tartási körülményekből adódó állatelhullást. A hhoz, hogy a termelőszövetkezetek gaz- dálkodási színvonalukat emelni tudják, feladatukat megvalósítsák, alapvető követelmény; a termelési feltételek és a termelési lehetőségek reális felmérése, szakmailag helyesen programozott, a szocialista nagyüzemi gazdálkodás követelményeinek megfelelő, szubjektivitásoktól mentes üzemterveiket készítsenek. E követélmény megvalósítására a hagyományos rendszerű tervkészítés mellett a magasabb színvonalú termelési munkát, több alaposságot és szakértelmet kívánó, de a vezetés színvonalát emelő ágazati felkészítés került bevezetésre mintegy 25 tsz-nél, A fokozatosság elvének betartása mellett arra kell törekedni, hogy a tárgyi és személyi feltételek biztosításával az ágazati tervet készítő tsz-ek száma évről évre emelkedjék. Az új rendszerű tervezés alapján lehetőség nyílik a reális tervmérésre, a ráfordítások, költségfelhasználások alakulásának elemzésére, ami lehetőséget ad év közben is operatív intézkedések megtételére, illetve a hibák azonnali kijavítására, vagy megelőzésére. Ezért szövetkezeteinknek arra ball törekedniük, hogy minél előbb megteremtsék azokat a feltételeket, amelyek az ágazati tervezési módszer bevezetését elősegítik. , A termelési színvonal növelése feladat-r*- ként szabja meg a gazdaságosság fokozását is. Azért, hogy a tsz-ek termelése gazdaságosabb legyen, feltétlen szükséges már üzemi szinten is mélyreható közgazdasági elemzést végezni. Az elemzést a tervértékeléseken kívül ki kell terjeszteni a kapacitások kihasználásának, forgóeszköz-állomány alakulásának stb., a termelés gazdaságosságát befolyásoló összes tényezők értékelésére is. Az elmúlt években az anyagi ösztönző módszerek jelentős eredményeket hoztak mind a hozamok növelésében, mind pedig a tsz- tagság jövedelmének emelésében. Ezért feltétlen szükséges, hogy a megyei párt- és tanács vb, által kidolgozott és javasolt ösztönző módszereket szövetkezeteink a helyi körülményeknek megfelelően továbbra Is széles körben alkalmazzák. Szükséges az is, hogy a növény- termelés, zöldségtermelésen kívül az állattenyésztésben is az idén nagyobb mértékben kerüljenek az anyagi ösztönző módszerek alkalmazásra. , Az elmúlt évben mintegy hat, elsősorban gyenge tsz-nél (bodonyi Mátragyöngye, kis- nánai Hunyadi, egerszóláti Béke, stb.) pénzben! munbadíjazás került bevezetésre. Általános tapasztalat volt, hogy a pénzben! munkadíjazás hatására a munkafegyelem javult, amely a munka elvégzésében ezen keresztül pedig a növénytermelési és állattenyésztési hozamok emelkedésében is megmutatkozott. Ezért, ahol e módszer tárgyi és személyi feltételei biztosítva vannak, feltétlen ajánlom a pénzbeli munkadíj ázás szélesebb körben történő bevezetését. j? cikk keretében nem volt arra lehetőség, hogy a tsz-ek gazdálkodásának megszilárdításával kapcsolatos valamennyi problémakört érintsek. Csupán arra törekedtem, hogy e néhány, a gazdálkodás színvonalát emelő feladat megoldására, illetve néhány helyes módszer alkalmazására hívjam fel a tsz-ek vezetőinek és tagságának figyelmét, hogy a helyi körülmények figyelembevételével segítséget adjanak a szövetkezetek adottságaitól függően a gazdaságos termeléshez é* a gazdálkodási eredményen növeléschea.
