Heves Megyei Népújság, 1965. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-24 / 20. szám
/ Ci. MOLNÁR HAffOM FERENC BA/vr4sz £s * weavet>/*c Mi van a fiaddal? — Meghalt — hajtotta a fejét a mellére. — Mielőtt ide jöttem, a bányához. Előtte való héten, ö volt a legnagyobb. Tizenkét éves. Nagyon jól tar nult. Orvos akart lenni. Beteg volt a tüdeje. Meghalt, mert rossz a lakásunk. Sötét, vizes, kicsi. Házat kell építenem. Olyat, mint a gazdáknak van. Fürdőszobával. Ezért jöttem a bányába. Vén fejjél. Csakugyan. Hogy jobban megnézték, most látták meg, mennyi ősz haja van Füstösnek. Ilyen öreg lenne? Csend lett. Azok hárman a poharukba bámultak. Üveges szemmel nézték a piros bort a pohárban, a piros borfoltokat a fehér lepedőn, a széthajigált szalámihéjat, a félbeharapott bük taron csókát. Pocsékká tettek mindent részeg révületükben. És Füstös egy szót sem szólt, és Füstös nem ült melléjük és Füstös nem ivott velük. A fénylő arcú, dagadt Dud megrázta a fejét, két bütykös öklét súlyosan tette az asztalra. — Én marha! — bőéKÖt bele a szorító csendbe. A hosszú Csuka árbócfcSnt emelkedett fel az asztad mellék — Ne haragudj, pajtás! Nyújtott jobb kézzel ment oda Füstöshöz. Bal kezét Füstös vállára helyezte. — Nagy állat ind lenni a ember néha. Füstös a száját harapta Elfordította a fejét, úgy fogadta el a feléje nyújtott kezet Nagyokat nyelt, sokszor egymás után. A szeme égett. Varga szó nélkül ktoornfte- dált az ajtón. Duci savanyú vigyorral nézett rá oldaliról, amikor elment előtte. — Nagy marha voltam —• összegezte a véleményét Csak a szemétdombbá tőrt asztal maradt vele. Az egyik pohár feldőlt a piros bor apró cseppekben csüngött le a te^ rítő széléről a földre. Kezével befogta a szemét. Nem akart látni semmit Gondolkozni sem akart tzekta küszöbét még «4 Is kontrázott — És mind elpusztultak, és keselyűk lakmároznák csúfságas testetekből... Kamarás Antal is értette • tréfát — Nekem pedig Armageddon még azt is megsúgta, hogy mindez azért szabadni ránk, mert elrugaszkodtunk a földtől. És csak azok maradnak meg, akik Péternél feliratkoznak az új rendbe... — Hiába kunéroznak, ez már így lesz. Nem találkozunk sokan, az bizonyos... Az öreg Kórász kilépett « sőkadalomból, egyenesen oda, ahol Péter szorongatta a Tüske kötelét — Hát idefttleli, te féRaJ- lantyús! Azt mondod, mind elpusztulunk? — Mind, aki nem kedves neki. — Afcícor minek rakatod azt a kőházat ott a sarkon, te? Te lágyfejűi Erre is van feletetem. Kert az igazak megmaradnak, és én is igaz testvére vagyok Armageddonnak. — Unokája, nem? — No, igen... ■— De hát akkor még nagyobb korpászsák vagy. Pétert Mert ha mind elpusztulnak itt a népek, ha Minyő Menyhért is, Ugrón Pál is ebsorsra jut, akinek pedig a legszebb házuk van a faluban, meg ha te... nem kiméi senkit, semmit, hát csak lesz hol meghúzódnod néhány testvéreddel! Ott a nagy- vendéglő, a művelődési ház, meg a mi házaink, a mi tanyáink. .. valamelyik csak megtenné? Péter nem szólt, gondolkodott. összenézett Tüskével, a kalap karimája alól végiggusz- tálta a hahotázó, hasukat fogé parasztokat, majd megrántotta a kötőféket. —Gyere, Tüske, gyere... — Az, látod, jó lesz! — bugyborékolt Korászból a nevetés. — Válasszon magához mindenki megfelelő társasé- goti , zsíros homlokát, — Ez volt a kisfiam nótája. — Akkor meg pláne! — Nem. Azt a nótát nem lehet játszani többet — maka cakód ott. — Hijnye, a teremtésit a cigány fajtádnak! A zsírosán fényes ábrázatú, dagadt Duci igyekezett felállni a székről. Visszahuppant — Azt mondtam, hogy játsszd! — Hagyd! — fogta le a karját Varga. Aztán Füstöshöz; — — Amíg Ide nem jöttem, a bányába. — Hm! — summázta véleményét egy böffenés után a hosszú Csuka, de nem nézett fel a poharáról. — Azt játsszd akkor, hogy... Szomorú a nyárfa erdő-ő, mert fodrával a futó felhő-ő bevonta ... Nem mozdult Nézte Duci zsírosán fénylő arcát — Hallod, Füstös? — emelte meg a hangját a dagadt Duci. — Mulatni való kedvem van — tette még hozzá sötéten. — Nem. — Micsoda? — merevedett meg a mozdulat Duciban. — Azt nem. — És miért nem, ha szabad tudnom? — szisszent most már dühösen a dagadt Duci és keze fejével végigtörülte izzadt milyen jó mégis, hogy nem láthat ide a felesége Legalább másfél óra késéssel állítottak be. A dagadt Duei arca zsírosán fénylett, a hosz- szú Csuka úgy nevetett, mintha harapni készülne, csak Varga mozdulatlan arca nem fejezett ki semmiféle érzelmet ö enyhén ingott a lábán. — Mi ez? Halottas ház? Hol vagy, Füstös? — bődült bele a villany nélküli sötétségbe Duci rekedt, síkos hangja. Villanyt gyújtott ott maradt a falnál és nézte három társát Részegek. Berúgtak, úgy jöttek ide. Minek jöttek így? — A büfénél megálltunk egy percre, pajtás! — tárta szét a karját a hosszú Csuka. — És akkor mi van? — Asztalhoz! — intett a többiek felé dülledt szemmel a zsíros bőrű Duci, — Ide nézzetek, mi van itt! Ettek, ittak kínálás nélkül. És furcsákat gurgulázva, nevettek közben. Nem vették észre, hogy Füstös ott áll mögöttük, és egy szót sem szók — Tudsz te hegedülni, Füstös? — emelte fel jobb mutatóujját" két falás között Duci. — Zenész voltam. — Zenész? — értetlenkedett Dud, mint áld rosszul hall. Még ültében is imbolygott — Meddig voltál zenész? messég, bűn és termelőszövetkezeti mozgalom nélkül." Bezzeg megörült ennek az irgalmasságnak Armageddon unokája és terjesztette is nagyapja igéjét boltban, kocsmában, borbélynál, s a hitetleneknek a bibliát is felmutatta. Az értetlenebbjének türelmesen magyarázta, hogy előbb csak „három napos sötétség lesz, aztán meg vakító világosság, aztán jön a forróság és a hideglelés, majd elszabadulnak a pokol szörnyei és nyavalyái." Volt is foganatja a jövendölésnek, mert az öregasszonyok erről suttogtak és a boltos mind eladta a gyertyáit, az emberek meg mind a kocsmában várták a világvégét. Hiszen asszonyaiknak is meg kellett érteniük: ha már úgysem sok van hátra, legalább azt a kicsit töltsék jó helyen. A teheneket azért persze hogy megetették, a disznót is levágták, s még Péter is tett-nett, rakta, rakogat- ta az új házat a Rozmaring utca sarkán. De még a szamarat is elvitte, hogy vizsgálná meg az állatorvos, mert kehel, márpedig mióta a lovat be kellett adni a közösbe, csak ezzel fuvarozgat, mert hogy az alapszabály. Ahogy ott állt a sorban, s fogta a Tüske kötőfékét, megint csak rákezdett a mondó- kára. — Bizony, testvéreim, meg van ez jövendölve. Mert Armageddon megsokallta a bűnt, a lcapzsiságot, meg a fertel- mességet. Kórász Gáspár, aki ugyan a keresztelő óta sem lépte át a templom valamely vallási tett puU, s azzal magyarázta magának az esetet, hogy bizonyára rosszul értette, amit Armageddon lélekhangon közölt vele. Ezért gyakrabban és áhi- tatosabban 'kell nyáJazni a biblia lapjait és jobban kelt ügyelni, nem ólálkodik-e gonosz szellem valahol a mezei adomány körül. Különben dolgos ember Viszi Péter, nem tart se köznapot, se ünnepet, se karácsonyt, se újesztendőt. Csak álékor ül be a tisztaszobába, ha egy-egy testvére meglátogatja. Ilyenkor viszont lehet a legnagyobb dologidő, szél hordhatja a begyűjtött szénát, nap pergetheti az érett gabonát, Péter a kamrasarokba támasztja a vasvillát, szögre akasztja a kaszát: csak a testvérrel, Armageddon másik ^unokájávalT konzultálja a bibliát. Ha egy hétig marad a testvér, akkor — egy hétig ünnepel. Most is ünnepe volt Valahonnan az ugari tanyáiéról tisztelte meg egy testvére. Három teljes napig silabizálták a bibliát, olvasták elölről hátra és hátulról előre, mígnem ráböktek arra a cikkelyre, ahol effélével ijesztgetik az emberiséget: És jöni fognak kígyók, békák, és hiénák és farka sok és tífusz és kolera meg minden. és sötétség lön, és mind elpusztulnak, aJdk letérték az igaz útról. Péter is megrettent, de testvére megvigasztalta, hogy „ők megmaradnak és sokasodni fognak, és újjászületik majd a föld minden gonoszság, fertelr szörtarisznyában, a piactéren rátalál egy dagadt bukszára, azt magához veszi, mert az 6 prófétája, életben és hitben Armageddonja küldte azt neki. Vagy ha egy tyúk bekaparja magát a kerítés alatt az 6 portájára, az sem igen kári- tyál többet, mert Armageddon § Nevezik pedig öt egyszerűen § Viszi Péternek — a keze után, s bizonyos Armageddon” szek- § ía tagjának, „unokájának” — Ka hite szerint. Bajuszra és fizi- miskára éppen olyan, akár a többi ember. Ugyanazon alyvr § kon nyeli le a kolbászt, ame- Kiyifcen a hitetlen Farkas Pali, 2 az ájtatos Bedő Gáspár vagy » y képmutató Csáki Marcell. AV- § mában éppúgy horkol, mint az Köreg Mikulás bácsi, s majd mindent úgy cselekszik, ahogy ya többiek. Ha valahol kiejtik nevét, mégis fülig szalad § majd minden száj. Van Péternek másik, tíszte- § ségesebb neve is, de azt csak a g tamácsházán tudják. Ezt, ame- 2 lyiken emlegetik, a népi bök ■azt is neki vezényelte, méghozzá egyenesen a fazékba. | Jó hozzá, s ezért a mezőn is óda-odasúg neki, mikor elkotyog a szekérrel a közös kukoricája vagy a Gajdacsi háztár jija mellett: „Péter testvét, ebből a tengeriből neked küldök egy zsákkal, s nem különben Gajdacsi kövér lucernájából három villával". S mivei Péter hívő ember, úgy cselekszik, ahogyan engedelmes bárányhoz illik, fogja és viszi. A parancs — parancs. Ha egyszeregyszer megcsípték, akkor sem jött zavarba »oha. Elódalgott, mint a lein• csesség adta neki, miként s | Tutajost annak, aki a Maroson ) ereszkedett le és úgy telepe- \dctt meg a községben; a Göt- ■ hőst a köhögésnek és a Gör- ; béc a hajlotthátúnak. Szóval j Péterre úgy ragadt mostani i elöneve, hogy amit a két sze- -me meglátott, azt a két keze \ott nem hagyta. Nem tolvaj 5 azért, sem nem zsivány, mert - lopni meg vinni — az kettő. A > tolvaj fölfeszíti a tyúkólat és ) zsákba rakja a kövér jércéket. \ elemeli a füstről a sonkát, amíg Rozi néni a litánián mor $zsolgatja az olvasót, de ö ilyet Jnem tesz. Ellenben ha a dűlő* úton baktat é* megbotlik egy lessóge. De a boldogság is , készségessé tette. Hívta volna ő már magától is a csapatot, de nem merte. Félt a vissza- . utasítástól. Készült az ünnep- ] ségre, ahogy magában elnevez. ' te ezt az első együtt töltendő estét. A felesége tésztát küldött , a hét elején. Olyan kelt búk- j tát, amit ünnepi alkalmakkor . szoikott otthon a család elé tenni, ha volt miből elkészíteni a ritkán látott süteményt Felvágottat, szalámit, bort a Csemegében vásárolt. A kenyérre fél órát kellett várakoznia, hogy frisset kapjon. A szálláson négyen laktak egy szobában. Kettő közülük hazautazott a családhoz, a harmadik, egy fiatal vájár, nem ment sehová. Volt a telepen egy elvált asszony, ahhoz járo- gatott Meg a büfébe, ha kedve támadt a kollégáival sörözni— Majd ha megöregszem, ülhetek otthon eleget — lökte oda a szót a többieknek, ha azok az utazáshoz készülődtek. A fiatal vájár sem volt otthon. A műszak után nyakkendőt kötött. — Megyek a meleg paplan alá — kuncogott vissza a válla fölött, amíg a kis tükör előtt a nyakkendőjét bogozta. — Nem zavarom a nagy vendégséget Mindent előkészített a vendégek fogadására. Megterítette az asztalt. A gondnoktól íkért egy tiszta lepedőt, hogy azt tehesse fel abrosz helyett Aztán kezébe vette a hegedűjét Az álla alá szorította a kopott hangszert Nézte a megterített asztalt Nézte és nem mert gondolkozni. Rátétté a vonót a húrokra és játszani kezdett Az jutott az eszébe, Úgy rázta meg a durva papírból készült csomagot, hogy néhány cigaretta kicsússzon belőle. Könnyebb volt így egyet kihúzni. Duci az égő gyufát tartotta oda. Fejének biccentéséivel mondott köszönetét a szívességért, aztán hallgatta a mondatokat Hét elején a futballmeccsről beszélték a többsek, a hét közepén a lottóról, a hónap második hetében a keresetről, de sokszor előhozakodtak férfiasabb dolgokkal is. Az egyszeri menyecskéről mindegyikük tudott valami szemet fényesítő történetet. Csak ha a legénykor! kalandok kerültek elő, akikor beszéltek önmagukról A munkájukról csakasikta elején esett szó. Nagy ritkán morgolódtak valami szerintük rossz műszaki utasítás miatt Ilyemkor Duci szájából úgy ömlött a káromkodás. mint a mosogatótálból a szennyes lé. Két hónap telt el azóta, hogy Füstös odakerült a csapathoz. Fizetés előtt álltak. A sükta után mentek a borítékért. — HaHod-e, te Füstös! — AHt meg a tárnia mellett fejszével a kézéiben két mozdulat között a dagadt Duci. — Meg kell ám ünnepelni, hogy ide kerültél. A vékony bajusz szétterült a szénportól elfeketedett száj fölött — Ha megtisztelnék... — mondta félénken. Kitört a nevetés mindegyikből. Meg, persze, hogy meg! Csak legyen értelme. Ne- hogy szomjan maradjanak. Vacsora utón ott lesznek mind a legényszálláson. Nehogy meglógjon előlük. Kár volt figyelmeztetni Füstöst Tudta ő, mi a köteAmäkor a csapathoz került, senki sem fogadta szívesen. Nem mondták ki véleményüket de ahogy elfordultak tote, ahogy elnéztek a feje felett, ahogy kelletlenül odanyujtot- táka kezüket a bemutatkozáskor és eldüimyögték a nevüket, az több volt. mint bolyén szó. Csóka, a hosszú csapatvezető lökött <=*koöaneW néhány kurta mondat^ annyit, amennyi szükséges volt- a munkahelyről, a csapatról, a teljesítményi®. De cigarettával rAlSgy meg, anélkül gyújtott rá, hogy a gyűrött Kossuth-csomago- odatartotta veto* vj*™ ££ Etta a fogadtatástól meg jobban behúzta a vállát, mmt Nem várt agyam mást, hteani 6 cigány, de «T- nyá hűvösség mégis Azt hitte, bányászok*^ -oéefoáat van «* a cigány-cto- log. De bá* tévedett. «rear« márfcént Talán a kertír képű Dud mondta Nm íTérdéteíte egy «m. Rosszabbat várt. Állandó idődért, gúnyaiét^ zekét. A Füstösnek ^ «==»» őrült Ha ússza, az kész bwdogtóg. kony te múlva már ßw«6.??0!^ alakulgatott, ha a kövér Du« «3fSaU*Ä*&Ä kát! Mtatha d**» * bői lassan visszahúzódna a be jóindulat kezdene nL Lehet, hogy csak ó éred« bde a változott mert így jobban eeett • GBé-( •wjr 9 p^fvénisk. „ ] Azt meg kell adni, ®**gal-i más volt. Szavát te áiig letetett, hallani, és igyekezett mm® ( hamarabb ellesni a vágathajtás legfeltűnőbb sajátosságai, ( S^téz alá todjon do^i Alig telt él egy hét, mar a dagadt Duci nem tudta végig'! mondani a Wván^t, «ak a, Füstösig jutott d, éscttrolh a keze ügyében a széldeszka, a faragott tám, amire éppen azükaegetett vd , na. Füstös így «ott ho^+?^i i elhoz. De a másik kettőről! sem feledkezett^ meg. Amikor eloszwr látta Dud szemében a tneglepetés' keltette mosolyt a kóratt^! odanyújtott, tűzéshez »»deszka miatt, dtordrit, raak egy kis időre nézett be-i teDud íeJfényesedó szemé-( heL. Az anyád! — azmBzan* Duci han®a-t7V^Te' te már kész bányász vagy» A szavak után döcögő nevetés sem bántotta. __, Eg yik napról megváltozott körülötte a hűvös tartceíkodás ^vanyu le^ eője. Most már csipkedtek » . — Neked kár megmosdanod a sikta után, te Füstös! Ügy is fekete marad a bőröd. — Micsoda ddtás pasas lett belőled itt a bányában, te Füstös! „__, , „ __ Tegnap már Bacaöné » a sz emébe kacsintott! Biczóné maga volt a zstros- bödön. Amellett éles voralu bajusz pdyhedzett lapos orra datt Biczóné takarította a fürdőt. Még a legvérmesebb va*&££ tudta meg, hogy a csapatirnort már befogadta- Tálán egyikük sem tudta a nevét, de a Füstös élé mindig Ids szót; te! A havOTkodas készsége bújt meg ebben a két hangban. ... A szavát azonban sem nagyon hallottak. Ha leültek az ácsolat tovebe e^y cigarettát elszívni már a » szú Csuka is odolokte eleje a jyújött Koesuth-csomagot.
