Heves Megyei Népújság, 1965. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-22 / 18. szám
— Aztán férjhez mégy-e már? — Eljön az ideje! — Gyűlik-e a staíírungod? _ Gyűlik. Egy szobám, meg három nyoszolyám már megvan, nyolcvan darab törülköző a szekrényben, a konyhabútor is, a többit majd még megveszik. Földbe gyökerezett a lábam. Bíró d. Jánosnét kerestem Istenmezején, s a legkényelmesebb megoldásnak azt tartottam, hogy egy kislányt elkérek az iskolából, aki kalauzol et Icacskaringós faluban. Országh Ilonkát, a kis hatodikost adták melléin. Mit is beszélgessek egy 12 éves kis- 3éi*iyal? Azért kezdtem el ezt a viccesnek szánt dolgot a férjhez menéssel, meg a stafí- runggaL De hogy komoly is legyen amit mond?! — De hát kicsi vagy még te* — Én-e? Dehogy vagyok. Nálunk, tudja, másképp van, mint maguknál, városon. Itt a lyánynak, amikor megszületik, elkezdik csinálni, meg gyűjteni a stafírungot. Meg nem úgy van, mint maguknál, hogy úgy mennék iskolába, mint a fiúk. Nem. Mink T»m tanulunk tovább. Már öreg lyány az, akit 18 éves koráig nem visznek sehova. Tizenhét éves a legjobb kor, amikor férjhez mehet. Én még kapok egy nyoszolyál, meg vagy kombinált szobát, vagy rekamét Elhatároztam, hogy megnézem egy alkalommal ezt a atafírungot és azt is, hogyan készülnek lányaikat férjhez adni a mamák. Egyik este aztán úgy hatóra tájban, síkos, havas úton újra befutottunk a faluba. Azt mondták, Suszterokhoz menjünk, mert ott most nagy _ a tagság — fonó van. A szép, nagy házból erős fénypászma vetítődött az udvarra. Ahogy beléptünk, megszakadt a nótá- zás, elhallgatott a kacagás, kicsit ők is, meg mi is meglepődtünk. Az Állami Népi Együttes műsorában láttam ilyet utoljára: a tágas, nagy konyhában egymásnak háttal ülnék az idősebb, fiatalabb asszonyok, kezükben megállás nélkül pörög az orsó. Egyik sarokban gyerekék szorongnak a kötelet vető mama körül másik végén a lócának a család férfitagjai viccelődnek, beszélgetnék, s a félszáz ember között hol ide, hol oda siklik a háziasszony. Kínál. Túrós süteményt, egy kis almát, savanyú bort, hogy jobban menjen a munka. — Mindent a lányoknak! Bizony a lányoknak! — mondja a házikisasszony — Suszter Aranka — nagymamája. Ez a mi dolgunk, kedves, fonni, szőni, hogy mire bekötik a fe- jit, ne legyen semmi gondja! Szorgosan dolgoznak, beszélgetnek. A guzsalyról egyre fogy a kóc, újat csavarnák a helyébe. Jó beszélgetős munka, nem kell nagyon figyelni, s folyik is a szó. Itt a fonó, Suszteroknál, ülik hát a háziasszonyt dicsérni. Ahogy hallom, meg is érdemli. Sízsztemé a dunántúli állami gazdaságokkal áll levelezésben, megbízottjuk felkeresi az agilis asszonyt Aztán mire egyelni kell, meg is jelen ík 35—40 istenmezeji asszon nyal, lánnyal, hogy felvegyék a munkát. — Hazahoztunk személyenként 15 mázsa 20 kiló kukoricát, meg készpénzben nyolcszáz forintot No, meg a koszt is járt a gazdaságtól. Gyűjtenék, mindent megfognak^ amiből pénzt lehet csinálni, ”s ez jelemzője minden istenmezejinek. Három napig tart egy lagzi, s egy keresztelőbe ötvennél kezdődik a vendég. Korai házasság, hosszú gyűjtögető munka. — De van-e értelme? — kérdezem Országh Ilonka anyját, mert ide is eljöttünk, hogy megnézzük azt a nyolcvan törülközőt, meg azt a három nyoszoiya ágyneműt, meg a többit — így szokást Senki sem akarja lejjebb adni, így szoktuk. Igaz, ezekre a varrott, szövött türüllközőkre nemigen lesz szüksége. Ezt elő se veszik a menyecskéik, csak van. Egy egész sifannal. Megvan még az enyém is. Ilonka „egyes” lány. Neki könnyebb gondoskodni erről a Képzőművészeti „vita" — az aluljáróban A Becsben járó magyarok egyik kedveit találkozóhelyén, az operai aluljárónál botrányos jelenetek játszódnak le. A korszerű aluljáró közepén eszpresszó van, amelyet most (talán a sok pesü vendége hatására ... ?) átépítenek. Az építkezés idejére deszkafalat húztak karéje ég a presszó tulajdonosa megkérte a bécsi képzőművészeti főiskoláit: „dekorálják ki” a falat, ne csúfítsa az aluljárót, amelyben naponta százezrek fordulnak meg. Néhány ifjú titán munkához is látott, s absztrakt festményekkel díszíti a deszkát. Önzetlen munkájúit nem'talált osztatlan elismerésre: a fal előtt vitatkozó csoportok alakulnak ki, s az absztrakt festészet elszánt ellenfelei odáig mennek, hogy szidalmazzák a festő-palántákat. sőt nemtetszésük jeléül — 'leköpték az egyik művészt és művét. A tettlegességig fajult esztétikai vitának legutóbb a rendőrség rohamsisaikos riadókészültsége vetett véget. Meg kell őrülni! Rendkívül éles bírálatban részesítette Harold Wilson angol miniszterelnököt egy angol újság. A lap címe: Cutter. Az angol szabók szócsöve. S az éles bírálat oka nem más, mint az, hogy a munkáspárti Wilson nadrágja sohasem éles. Valóban, micsoda felháborító, hogy egy angol miniszterelnök, mégha munkáspárti is, nem fordít gondot nadrágja élére. Egy nadrágéi ügyében érthető az éles bírálat. Arról nincs tudomásunk, hogy a Cutter éles bírálatban részesítette volna Harold Wilsont a malaysiai helyzet miatt. Igaz, hogy ott válóban nincs hiány az „éles”, — helyzetben! (—ó) Vasárnap s első forduló Szinte hihetetlen, hogyan tadnak órákig ülni ezek a gyerekek, míg száll a dal, vagy fonálként húzódik a mese. I (Kiss Béla felvételei) A versenymód«**lom «literéért:.. t Uj év, új tervek a Pipisíiegyen EZ A MŰVÉSZET! Jólesik as embernek, ha tudja, hogy ha a Föld istenke kalapja, akkor Magyar- ország a gyöngyös bokréta rajta. S e bokréta minden szála egy-egy művész, aki a művészetek valamely ágában bokré- táskodik, a kalap és a Föld felvirágoztatása céljából. Kis nemzet vagyunk, de példát tudunk mutatni, hogy egy nemzet nagyságát nem lélek- száma, hanem művészeinek száma hatá- rozza meg. Ilyen értelemben a világ legnagyobb hatalma lettünk és vagyunk, s a jelek arra mutatnák, hogy a további fejlődés is nyitva áll előttünk. Mindez rmna* jo* Mt eladdig exes nem töprengő eszembe, hogy végignéztem egy úgynevezett sztárparádét. ahol többek között hazánk slágerénekeseinek színe- java, sőt virága lépett fel, bemutatva, mit tudnák ők, s mit tudnak a magyar sláger- és zeneszerzők. Ne vádoljon senki irigységgel,még kevésbé művészetellenes- séggel, minden ilyen megállapítást a leghatározottabban visz- szautasítanék, lévén, nagy tisztelője, áldo- zója és ámulója minden művészeteknek. Mégis kénytelen voltam bizonyos számításokat végezni, mert ugyan Statisztikai Hivatal vem vagyok, de cat megtanultam, hogy a számok sokat elmondanák. Szerény számításom szerint kis hazámban mintegy ezer költő van és százhuszonötezer, aki annak ralija magát... Az irók száma ennek kétszerese, a drámaíróké meg éppen ötszöröse... Ha most ehhez hozzáveszem azokat, akik újságírók és azokat is, akik annak tartják magukat és meqszorzom a humoristák számának gyökével, máris nyugodtan számba vehetem a festő- és szobrászművészeket, aztán hozzáadhatom a színészeket, s természetesen azokat is, akiknek ez kenyérkeresetük és nem hivatásaié. •nánorntSfl. A a slágerszerzőket és slágerénekeseket... i Minden bizonnyal J akad még néhány mű- ^ vészeti ág igen sok > tehetséggel és tér- ■ mészetesen igen ke- vés tehetségtelennel, \ de ez már amúgy is ? lényegtelen. Lényeg- s télén, mert pontos ) összeadást végezvén I — bárki utánam esi- ► nálhatja — már így is t 12 345 678 fő jön ki. 5 Ennyi művész él, dől- K gozik, álkot, mond t kritikát, szórakoztat, J lelkesít és részben $ megy alkotóházba... ► Melyik nemzet tud- f ja ezt utánunk esi- * nálni? t Hogy Magyarország £ lakossága alig halad- i ja túl a tízmilliót? $ Ez az, kérem! Ez a ► művészeti g . i __....... tearQ * Ne m tudja a jobb kéz, mit csinál a bal! A Megyei Művelődési Ház használatában lévő AB 13—> 10-es rendszámú gépkocsi néhány nappal ezelőtt elfoglalta megérdemelt helyét a budapesti Gyáli úti auto- roncs-telepen. Az eset így első hallásra egyáltalán nem különös, annál Is inkább, mivel az autó jó néhány tízezer kilométert hagyott már maga mögött, régen megérett arra, hogy leadják. Lassanként többe került volna a javítása, mint egy új kocsi ára. Ami mégis meglepő a dologban, az, hogy leadása előtt közvetlenül több mint hatezer forintot költöttek a javítására. A gépkocsi december közepén került kettes szemlére Egerben, az autójavító vállalathoz. Beérkezése után néhány nappal javítását leállították — ekkor úgy nézett ki a helyzet, hogy a művelődési ház másik gépkocsit kap — újabb néhány nap múlva ismét kérték a kettes szemlét. Végül a kocsi január kilencedikére el is készült. Néhány napig pihent, majd végül elindult utolsó útjára a roncstelep felé. OL tej nyújtanak minden felvetődő probléma megoldásához, útmutatást adnak — állandóan ellenőrzik, figyelemmel kísérik a vállalások teljesítését... A gyöngyösi gyárban a korábbi-2 aktól jobban akarnak törődni) a szocialista yersenymozga-J lommal, s mindennel, ami aj munkával, a termeléssel össze- * függ...! Fokozottabb igyeke-t zettel akarják segíteni a leg- \ fiatalabbakat: gondot fordüa- > nak a III. éves ipari tanulók . szakmai vizsgáikra való felké- * szítésére és a szakma ifjú J mesíere-mozgalomban részt 2 vevő segédek oktatására ... j A benyújtott újítások felül-5 vizsgálatára és az elfogadott, ? gazdaságosan alkalmazható ja-2 vasiatok mielőbbi megvalósí-S tására — az idén külön cseri portot alakítanák az izzósok. ? Tervek, okos elképzelések £ — és elkezdett első lépések az) űj év elején ... Nagy András 3 versenyfelelős nekitüzesedve J magyarázza az 1965-ös mun- 2 katervet s meggyőzően bizony-5 gatja: esztendő végére valóság? lesz minden pontjából...! Az-i tán újqbb íveket keres elő aj vaskos dossziéból: az első je-1 lentkezők „üzeneteit”. 5 2 Az EIVRT Félvezető és Gépgyárában — a gyöngyösi Izzóban — újult erővel fogtak hozzá a napokban a szocialista munkaverseny továbbfejlesztéséhez. A gonddal, felelősséggel ösz- szeállított munkaterv hónapról hónapra meghatározza a verseny-mozgalommal kapcsolatos legfontosabb tennivalókat .— amelyek megvalósítása minden bizonnyal jelentős változást eredményez majd a pipis- hegyi gyár termelésében. Az idén — más nagy üzemek példája nyomán — a gyöngyösiek is megalakítják majd a szocialista brigádvezetők tanácsát, különös tapasztalatcsere látogatásokat szerveznek gyáron belül és K G M -vál 1 ala tok között... A mozgalom szervezésével, irányításával megbízott aktivisták és a felelős vezetők igyekszenek szorosabb kapcsolatot kiépíteni a versenyző brigádokkal, üzemrészekkel: rendszeresen járják s munkahelyeket, segítségei azért jelentkeztem, hogy megtanuljam. (!) Valamivel karácsony előtt kezdtem a felkészülést a vetélkedőre. Már elolvastam Aiszkhülosz és Szop- hoklész műveit, Euripidész drámáit, különböző fordításokban. Most Arisztophanészt olvasom Arany János fordításában. Szinte mindennap délután négytől este tíz óráig foglalkozom a görög irodalommal. — Nem volt nehéz így egyszerre „belecsöppenni” a nehéz veretű drámák légkörébe? — De igen. Csak akkor értettem meg teljesen ezeket a műveket, miután elolvastam Tren- csényi-Waldapfel Imre: Mitológia című munkáját. — Melyik mű tetszett a legjobban? > — Euripidész Elektra című drámája. Filmen is láttam. — Színházban melyik görög drámát látta? — Még egyiket sem. — Nem akar tovább tanulni? — Még nem határoztam el pontosan. Eddig mindig vegyészmérnök szerettem volna lenni. Most lehetséges, hogy megpróbálom a magyar-könyvtár szakot a bölcsészkaron. A munkámat szeretem. Levelező tagozaton akarok tanulni, de csak két év múlva lehet megkezdeni, ha már 24 éves leszek. A vetélkedő részvevőinek átlag életkora 25 év. A legidősebb 39, a legfiatalabb versenyző 19 éves. (18 éven felüliek jelentkezhettek csak.) Kíváncsian várjuk a ver- , seny napját. — Mi is — tette hozzá Eber- gényi Tibor — úgy is, mint a zsűri egyik tagja — a szakemberekből, főleg irodalomta, nárokból álló zsűri pontszámai (2-es, 1-es és tört számok' alapján tárnánként az első két , versenyző jut tovább. De vi- : gyáznunk kell arra. hogy me- , gyénk „színeit” minden szempontból a legmegfelelőbbek képviseljék a televízióban. Ezért kiküldünk valakit a szomszédos megyébe „színvonal nézőbe”. A győztesek a továbbjutáson kívül a Hazafias Népfront, a MÉSZÖV és a Gárdonyi Géza Könyvesbolt által felajánlott jutalomban részesülnek. Szerencsés „társulás” volt a Kö n yv barát-mozgalom és a Televízió összefogása. A kettő egymás nélkül külön-külön nehezebben érhette volna el célját: az olvasómozgalom fellendítését. A könyvbarát-i . mozgalom a vetélkedőre négyezer példányban kiadott irodalomjegyzékével irányítást, útmutatást adott az olvasóknak, a televízió pedig szinte az egész ország nyilvánossága előtt ad teret a legjobbak irodalmi ve- I télkedőjének. Az eddigi tapasztalatok szerint ilyenkor az egész ország „versenyez” (úgy mint a „Ki mit tud?”, vagy a „Riporter ■ kerestetik” esetében). Ügy is mondhatnánk: „művelődve” szórakozik szinte mindenki. (Berkovits) Tizenkét jelentkező Heves megyében az új televíziós vetélkedőre A „Földönjéró csillagok” világirodalmi vetélkedő első fordulójának megyei döntőjét január 24-én, vasárnap délelőtt 9 órakor tartják a megyei könyvtár olvasójában. A könyvtár igazgatója, Eber- j gényi Tibor, tájékoztatott a vetélkedő előkészületeiről: — Összesen tizenketten je- ! lentkeztek. — Nem kevés a jelentkezők I száma? — Egyáltalán nem. Sok me- I gyében alig akadt jelentkező, i Figyelembe kell azt is venni, hogy a vetélkedő első fordulójának témái állnak talán a legtávolabb az emberek érdeklődésétől: „A görög dráma, a római költészet aranykora (Vergilius, Horatius, Ovidius), a firenzei hármaskorona: Dante, Petrarca, Boccaccio.” Szakemberek, vagyis „irodalmárok, nyelv- és irodalomszakos egyetemi hallgatók” sem jelentkezhettek. Nem is mindenki szeret nyilvánosan szerepelni. Az egyes versenyzők mögött azonban egész kollektívák állnak és így sokkal több ember foglalkozik az illető témákkal, mint tizenkettő — mondta a könyvtár igazgatója. — Hogyan tükröződik ez a könyvkölcsönzésben ? — Minden Arisztophanész- és Euripidész-kötet kint van. Soha ennyi római költő, valamint Petrarca és Boccaccio nem volt . olvasóinknál- Sikerült felkélte- , ni az érdeklődést az ókor és a . korai középkor klasszikusai iránt A kikölcsönzött ókori klasszikus görög művek nyomát kö- , vetve eljutottam Kovács Klári- ’ hoz, aki az egri I. sz. kórházi szájsebészeti osztályán műtő- ; asszisztens. — Nem vagyok szereplő-típus, 1 még soha nem vettem részt vet j telkedén — a magas szőke lány j elfogulatlanul, nyíltan beszél —, I nem tudtam jóformán semmit a klasszikus görög drámáról, stafirungról, de nehezebb a dolog ott. ahol többen vannak, s még nehezebb, ahol töbfc lány van. De ott is kikerül! Lányok... lányok... isten- mezeji lányok. Ahogy Péterkén mondták — drága lányok! Mindebben egy igazság van csupán: nyugodtan, gond nélkül kezdhetik az életet, gond nélkül élhetnek, s kereshetnek arra a fiatalok, ami szívük vágya. nomkáékftól még visszakanyarodtunk a fonóba. Magasra szökkent a kedv, a sarokban nagyanyó mesél a régi betyár, világról, s a nagylányok csendes kaoanászással súgnak, búgnak a sarokban. így megy ej éjféliig, amikor felzúgnak s bányászbuszok a falu főutcáján s megiérikeznek az emberek Akkor szótrebben a fonó. sú asszonyok összekapják fonalukat, guzsalyúkat, meg az orsót kendőt kanyaritanak a nyakúikba, s hazaszaladnak, hágj masdóvizet, vacsorát készítsenek, s hajnalig csend nemz csend borul a kis falura. Cs. Adám Éva — Ügyes asszony ez! Három gyerek nem ijeszti meg! Fogja a dolog végit, ha arról van szó! — Ügyeskedni kell, kell a pénzt Az én lányom se jéhet irigy másra azért, mert nem egyes gyerek! A világon mindent megfogok, amiből pénz jön. Itt nincs tsz, nem értek máshoz, csak a paraszti munkához. így hát azt cisnálom már harmadik éve, hogy bandát szervezek a tavaszi egye- lésre, meg az őszi kukorica-és répabetakarításra. Elmegyünk az ország másik felébe, ahol szükség van mezőgazdasági munkásokra és ott dolgozunk egy évben egy-két hónapot. Nem is hallottam ilyet.
