Heves Megyei Népújság, 1964. december (15. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-13 / 292. szám
A kísértés szele először a kő- bástya tövén suhintotta meg Károlyt Valami terhet cipelt a présház felé, s még az út meredekje előtt pihent egyet. Ledobván terhét, ráült, hátát a köveknek támasztotta, egyszerű arccal s nagyon egyszerű gondolatokkal. Akkor haladtak el fönt, a bástya fölött, s hallotta az emberek beszédét a budai zöldről. Mint ablakok közé zárt darázs, csakis az az egy dongott fejében, hogy a budai zöldre odafönt nem kerül sor novemberig. Egy szuszra tette meg a kapaszkodót, s csak a felső út sarkán zuhintotta le terhét. Ez az út kőhajításnyira Károlyék kicsi présházához ért, és ez szegte be arrafelé a gazdaság szóiéit, amelyet kerítés helyett már itt csak a budai zöldek hadrendje védett. Alit s kapkodta a levegőt Károly, akár apja, s belehu- nyorgott az októberi napba, s a tó felé tüsszentett, mely mostan egész nyáriasan világított. Lelépett a tökék közé. A harmadik-negyedik sorban vette észre: „Csak a fejem látszik ki”. Lépett még kettőt, b lehajolt, csípett erre, csípett arra. Egy-egy szemet minden fürtről. S arra gondolt: „Most egyáltalán nem látszom ki.” Es: „Csakugyan érni kell ennek még egy kicsit” Ilyen időjárással beérik az előbb is, mint ahogy gondolják! Apjának nem szólt. Apjának aki tekintély volt néhány éve még a hegyközségben, de mostan semmi. És otthon is semmi, csak öreg házpásztor: csirkét étetni jó, de hegyet járni gyenge. Családjukban örökletes von a szegénység. Hetedfziglen, ti— Zedíziglen s valószínűleg az Idők kezdete óta. Csak néhány nap múlva mondta: — Választják a hegyközséget, apám! Magának benne kell lenni a vezetőségben! Sok £ zsivány a hegyekben! Mondják a népek, hogy bezzeg ha Károly bácsi vállalna valamit^“ mindjárt másképp lenne minién. Szóról szóra ezt szokta mondám az öreg magáról, amikor fcem vállalt semmit a tavalyi, tavalyelőtti választások idején. f> fia nem tudott kitalálni Semmi újat. De esztendő távlatából a saját szavai megfogták az öreget. Egyik gondolat sem előzheti meg a másikat. S a cselekedet sem kerülhet az elhatározás elébe. Beválasztották. Ifjú Károly szüretelgetett a magukén. Nem siette el a dolgot. Némelykor naphosszat csak böngészett a levelek alatt. Ha elborult az ég s a tó, megálltak, sőt visszavonultak a hegyet rohamozó szüretelök. S előnyomultak újra a bazalt- oszlopok felé, mihelyt kiderült az idő. Egyéb is történt. Akivel találkozott ifjú Károly, szóba vegyült azzal, holott máskor magának vaió, hallgatag: — Bűn-e poharanként mérni a saját termésű bort, úton- útfélen s dupla áron? Feleltek neki így is, úgy is: Marhaság, hogy bűn! Mindenki azt csináljon a borával, amit akar! Hát még, áld bort csinál! Óraszám el tudott Károly iegyféle doigon töprengeni. Például, hogy ebbe a kádba pontosan mennyi fér bele. Szőlőből, cefréből és mustból. Külön-külön. Aztán a cukor. Várt az ötön, hogy jöjjön valaki. — Ha savanyú, mondjuk a bor. Mennyi cukrot szabad beleolvasztani? Amíg nem veszik észre? Az mindenkinél más! Van, aki az édesért boiondul! Csak apját nem kérdezte Károly. Mert az öreg mindenkivel haragot tartót*-, akinél öt kiló cukornál többet lehetett sejteni. Bárkitől, csak az öregtől nem! Mindenki elítélte a cukrot, de Károly most már látta, hamisak az emberek. Egyedül az öreg nem. Sajnos, neki meg nincsen igaza. Merthogy a bűnösök tiszta* sőt módos ruházatban járnak, még dologidőben is. Lelkiismeretük pedig nyugodt. Egy napra eltűnt, neszét vette az öreg. Valami távoli ismerősökhöz ment, s egy kézikocsival érkezett meg a felső úton, a présházhoz. De erről sem beszélt vacsoránál. A szegénység beszélt belőle, melyre most halálosan büszke volt. Hiszen egyedül ő beszélhetett odabent a gyűlésen tiszta szívvel és hévvel. Csak amint lefeküdt, hallgatott el, s azt sóhajtotta. Ifjú Károly erre is csak biccentett, s eloltotta a petróleumlámpát, s kiment a hold.talan éjszakába. Apjának másnap úgy kellett elképzelni az éjszakát, mintha maga járt volna fia helyett. S ezt csakis úgy tehette, hogy ismerte gyermeke elméjét. Esze járásának azt a szokását, hogy egyik gondolat soha nem előzheti meg fejében a másikat. Kereste fiát. A pincében, volna vele. Lucskos a belseje, < még párázik a musttól, a mur- i ciszagtól. A must! Követni tudta a hordó nyomát. Egy dűlőn, nem messze lefelé akart menni a hordó. Aztán meggondolta magát. Nem ment tovább, kiadta a nedvét. Vagy önként, vagy muszájból. Ott a dülőúttól egy kicsit ben- nebb, más földjén, nyálkás illatozó, émenyítő paplan: mustsár. Három ember kellett volna hozzá, hogy eddig is eljusson ez a hordó. Csuda, hogy egy ember csinálta. De mért nem csukta be a pincét? S vajon hová akarta dugni a hordót? Nézett le az öreg a dülőút mentén. Az éppen egy sűrű nádasnak szaladt. A délutánnal alászáht az öreg. S bár a nádat nézte, gondolta, otthon találja fiát. Egy kései sporthorgász evezett arra, 5 mentette ki a nádasból, a nádas előtt való hínárból Károly fiút. Nyakig érő mélybői a testét. — Ha beleesett volna valahonnan a vízbe, kt kellett vón lábalnia. A boncoló orvos viszont azt magyarázta: csuda, hogyan kerülhetett csónak nélkül a nád elébe, akkora sérvvei, minha hegyet emelt volna meg. Emiatt hát gyilkosság iránt is nyomozták a nádast. Megmagyarázhatatlan volt az egész halál, mert szeszt, semmit sem találtak a szervezetben. Egyedül az öreg Károly értett valamit Ö is csak azért mert örökletes jogon szegénynek születvén, hitte, hogy még a gyanút sem szabad túlélni. Hogy mindhárom hordó megtelt néhány napra, attól még utólag is megrendült Mást n«m tehetett a pincét nyitva hagyta, s a kulcsot sem hozta le. A vizsgáló bizottság egyébként nem indult el útjára a határozat szerint Megmagyarázták a szakértők: a budai zöld mustja semmiben sem különböztethető meg a másféléktől Különösen, ha van annyi esze a tettesnek, hogy még be is cukrozza egy kicsit Ártatlan embert pedig nem szabad bajba keverni. FARKAS ANDRAS: Már áll a ház... (Az új egri színház megnyitására)! Már áll a ház, új otthon, újra fészek. Az építész üvegből és betonból Derűs, biztos harmóniára gondolt, Szerkesztve finom részletet, egészet, S az épület, mint bölcsnek szánt idézet, Fontos nekünk és nemcsak olykor-olykor, De súlyos könnytől és könnyű mosolytól Lesz e hajlék számunkra jobb, s merészeb! Jön a varázslat, nyílik ládikája: Színes fények és lengő függönyök Lebbentenek ránk bút és örömöt, S amit a költő álmodott, kiállva A nép elé, a színész a rivalda öléből hittel és szívből szavalja. % LADÁNYI MIHÁLY: Járdaszélen öreg paraszt topog a járdaszélen, várja, hogy ott túl zöld legyen a lámpa, összeszűkült szemekkel, mint ahogy otthon nézett a szürkülő határba. A verebek nem ismerik meg őt, nincs senki, akinek biccentene. A lámpa zöldre vált át és komótos járással bandukol a semmibe. Nem érzelgek, honvágy nem fojtogat, nem gondolok a távoli mezőkre, Tudom, fűtő az öreg valahol és nem szívesen emlékezne ő se. A húsz éves új Jugoszlávia költészetéből A legjelentősebb Jugoszláv n& költő. 1922-ben született 1947-ben \ adták ki első verseskötetét. Itt * közölt verse a Kon janik („A lo- i vas”) című kötetében jelent meg. VESNA PARUN ne kémbe; Ne kérdezd: miért szeretlek. Azt kérdezd: miért nő a fű, miért morajlik a tenger; Azt kérdezd: honnan száll hozzánk a szél, ki kormányozza az álmok fehér hajóját, mikor az éj árnnyal szórja tele a világod Ne kérdezd, miért téged választott szívem: Tudod-e, hogyan nő a koráL a tenger mélyében? Álomba rejtezett szépségről csacsognak a habok, de te nem hallod hangjukat: messze vagy. Gondolatod mély öblű barlang, mely börtönként zárja el életem. Ne kérdezd, miért szeretlek. Jöjj, siess felém! Lelkem a bánat foglya lett. Te meg a Hold — e két elérhetetlen virág a felejtés felhőkbe törő hegyén. Fordította Bán Ervin Ezekben a napokban teljesen megnémult ifjú Károly. Számba vehető új gondolatai nem támadtak. Valószínűleg a cukor meg a poharazásból nyerhető dupla árak foglalkoztatták. Vagy semmi. Az is lehetséges, pinoézés idején. A következő éjszaka, holdkelte előtt • holdmenetelig, égy kutyaszorító zsákutcában í feltaszítva egy kézikocsi áhtí a rajta a kád. Nem messze a j- gazdaság zsendülő budai zöld-2 jétőL 2 Páros vödörrel görnyedő j alak járta öt éjjel a budai í zöldet a holdfényben. Senki j nem látta, csak a csikorgói vödrök árulkodtak. A fennebb, lakók emlékeztek a csikorgás- * ra s a hozz ákó? mit alakra. É Október utolsó napján ér-$ ték el a szüretelök a felsőt utat. Üresen maradt puttó- < nyuk aznap. A felügyelő meg* káromkodott, szinte repedt af vakolat odafent. i Már akkora behegedtek a< fürtök kocsányhelyei, s a* nyomot eltiporták a munká- f sok. amely árulkodhatott vol-j na. Estére azonban a hegyköz-« ségi tanács elé kerül a felhá-J borodás, í Nem akart elmerni az öreg ] Károly, de a fia- végül meg-; haragudott: „Hát akkor mi a, fenének biztattam fel magát, ( hogy vállaljon széket a ta-j nácsban? j S öltöztette apját s tuszkol-! ta. í És megvárta, míg hazaérke-f zik az öreg, pedig koránfekvő. ( Éppen, hogy nem ment vihar-j lámpással elébe. j Leste a hírt a fiú, sürgető' mozdulatokkal, míg vetkezett, az apja. j — Holnap fináncokkal vé-, gigjárjuk' az összes pincéket. Vitatkoztak. Minek ezen any-' nyit vitatkozni. Majd elmond mindent az illat. A budai zöld. Ennyi az egész. Nyugodtan jött haza s mégis nagyon felingerlődött az öreg. — De én magam tekerem ki a nyakát! Annyit mondha- tokl. ahoi hetek óta nem járt, mert különösen izgatták a kongó vagy kortyogó hordók éppen szüretkor. A pincében első meglepődése az volt, hogy tele találta a nagy hordót, sőt az egyik kicsinyt is. S a másik- igen az útban, a lejáró lépcsőjén szabálytalanul hevert, mintha valami baj történt Comenius magyar származásáról — A Szeges családnévről TV éhány évvel ezelőtt 1' csehszlovákiai kutaitó- utam alkalmával a Kelet-Morva vidéken elsősorban Uhers- ky-Brod, U hersky-H radiste, Uhersky-Ositrah környékén találkoztam azzal a meglepő és hagyományban nemzedékről nemzedékre hagyományozott feltevéssel, hogy a nagy pedagógus és filológus, a XVII. század egyik legnagyobb gondolkodója apai ágon magyar szár- mazású volt. Többen, köztük Jan Pöstamy (Tmava), dr. Vys- kocil múzeumi őrre hivatkozva meg is nevezték az apai ág magyar nevét. Jegyzetfüzetembe így került több alkalommal a Szeges magyar családnév is. Ez az adat — megvallom — nagyon elgandolkodtatoitit, de na- 1 gyobb jelentőséget mindaddig inem tulajdonítottam neki, míg meg nem kaptam Antonin Sikarka, cseh Comenius-kutató 'egyik levelét, amelyben arra ikér, hogy járjak utána: a Szeges családnév él van-e terjedve Magyarországon, vagy pedig [egészen ritka névről van szó, [vagy éppen csak egy vidékhez ! köthetjük e név elterjedését, í illetőleg használatát. Meglepetésemre leveléhez csatolta a Rudé Právo (45. évi., 269. sz.) ! egyik közleményét, amelyben i olyan adatokat is közöl, amelyek egyrészt nyilvánvalóvá teszik, |hogy Comenius születési helye Nivnice, másrészt Comenius magyar származására vonatko- zólag is érdekes, s valljuk meg ) őszintén, számunkra nagyon J izgalmas adatokat is tartalmaz. Skarka méltán írja, hogy ez a 'közlemény különösen érdekelni ’ fogja a magyar Comenius-ku- ' tatákat, köztük elsősorban ei> ,'£em, hiszen 1360-ban megje« lent „Comenitu és a magyar nyelv” című (Az Egri Pedagógiai Főiskola Füzetei, 175. sz.) dolgozatomban gazdag anyaggal illusztráltam, hogy Comenius milyen széles körű filológiai ismerettel rendelkezett a magyar nyelvvel, a magyar nép történetével, társadalmi és „jiturális fejlődésével kapcsolatban is. Skarka a Comenius- filológia számára is érdekes adatokat közöl arról, hogyan került elő az az írásos bizonyíték, amelyben maga Comenius is magvaUja magyar származását, illetőleg azt, hogy apai ágon a Szeges családnév volt eredeti nevük. ■pgy cseh származású és a norvégiai Oslóban lakó Blekastodová asszony néhány kéziratos feljegyzést küldött meg neki azzal a megjegyzéssel, hogy ezek a lengyelországi posnand archívumban található, s Comenius saját kezű feljegyzései talán a Comenius- kutatók számára is tartalmaznak értékes adatokat. Comenius az egyik feljegyzésében terveiről ad számot, és egyik tervezett munkájának dediká- cióját is papírra vetette. Különösen érdekesek a dedikáció- nak azon sorai, amelyekben Comenius nemcsak azt írja meg, hogy művét „Kedves i anyámnak, hazámnak, Morva i földjének, nemzetemnek ajánlom,” hanem vallomást is tesz hűséges fiúi szeretettel szülőföldjének, s a dedikációt záró aláírásában nevét nem írja le , teljesen!, hanem csak ennyit: Jan Amos Ko... de ez utóbbi . han gkap csőlátót át is húzza, , tehát nem folytatja a Komens- i ky családnév írását, hanem az áthúzott helyére beírja a Szeges családnevet Itt álljunk meg, mert ez az a rész, ami nemcsak arra bizonyíték, hogy Comenius öregedő fejjel, életművének befejezés© előtt forró szeretettel tesz vallomást a cseh népnek* a Morva-földnek, szülőföldjének, hanem arra is, hogy vallomást tesz azokról az ősökről is, akik Szeges névvel kerültek a morvái földre. Ez a dedikácdó is azt példázza, hogy Comenius hazájának, szülőföldjének a Morva-földet vallja. Valóban, Comenius egész életműve, gondolkodása, érzelemvilága arról tanúskodik, hogy nemzetének, s a Morva- földnek egész haláláig hűséges fia maradit De most már mi, akik szorgalmas kutatói voltunk, különösen Comenius magyarországi, sárospataki működésének, az ftt közölt és apai ágon magyar származására vonatkozó adatoknak birtokában jobban megértjük, hogy a sárospataki munkás napokban miért beszél mindig oly nagy szeretettel Comenius a magyarokról, miért segít oly nagy odaadással a magyar népnek korszerű és magyar iskolát teremteni, és miért ragad meg minden alkalmat és eszközt arra, hogy közelebb hozza egymáshoz forrón szeretett népét, a morva és cseh népet, és a magyar népet, azt a népet, akihez apai ágon a származás kötelékének egyik ága is fűzte. p1 zek az újabb adatok 3 j most már arra ösztönzik a magyar Conneni us-kuta- tókat is, hogy még szélesebb körben kutassák fel és vizsgálják meg egyrészt a Kelet- Morva vidéken máig élő hagyomány vallomásait és a hagyó mányozódás útjait, másrészt valóban a magyar kutatók feladata annak feltárása is, hogy hazánk mely vidékóról és milyen körülmények között került ki a Szeges család arra a tájra, amit Comenius oly nagy szeretettel vall szülőföldjé- 1 nefc. Nem kis feladatunk és gondunk lesz az is, hogy az újabban felfedezett érdekes adatból ne születhessenek nacionalista és soviniszta következtetések, hanem inkább húz. 1 zufc. alá ebben a tényben is mindazt, ami a két népet, a cseh és a magyar népet köze- ’ lebb hozza egymáshoz. Come. 1 mius továbbra is az marad számunkra. akit eddig tiszteltünk: a cseh nép fia, de minden nemzet tanítója, áld tői ma is van még tanulni valónk. 1 Kutatásunk a jövőben arra is irányul, hogy valóban szolgál- ' tathassunk adatokat Skarká- nak és a Cseh Comenius-kuta- ' tóiknak arra vonatkozólag: hazánk mely vidékén él még ma is ez a családnév és van-e írásos dokumentum e névvel . kapcsolatban. Cajnos, az eddigi kutatá- sok csekély eredménnyel [ zárultak. A Magyar Oklevél- Szótár emlegeti ugyan azt a ’ nevet, sajnos, az itt idézett adatok nem alkalmasak és nem 1 elegendők a közelebbi helymeghatározásra. Ennek a közleménynek tehát a legfontosabb : célja éppen az, hogy szélesebb ' körben hívja fel a kutatók és ■ érdeklődőik figyelmét a Szeges < névre. Az ezzel kapcsolatos tá■ jékoztatásolkat köszönettel 1 nyugtázni fogjuk. Dr. Bakos Jósáét
