Heves Megyei Népújság, 1964. december (15. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-13 / 292. szám

„Kis” méretkülönbségből 100 000 forintos kár A Hajtoműgyárban ki felel a selejtért? Az U. 28-as traktorok sebes­ségváltóinak fogaskerekeit az idén kezdték gyártani Eger­ben, a Hajtómű- és Felvonó­gyárban. Új feladatot kaptak a fiatal műszakiak. Hársy Ist­ván januárban és februárban elkészítette a technológiai uta­sításokat. Márciusban Nagy Kálmán mérnök, a technoló­giai csoport akkori, vezetője aláírta a rajzokat és a tech­nológiai utasításokat. Ezzel igazolta, hogy minden rend­ben, kezdődhet a gyártás. Pró­bagyártás, vagy szériagyártás? Ez csak később tisztázódott. Július 1-én Nagy Kálmánt más beosztásba helyezték. Sza­ladt az idő, sürgették a trak- tor.alkatrészeket. Körössy Jó­zsef, a gyáregység vezetője úgy intézkedett, hogy a 10 da­rabos 0-szériát július 1-től 31- ig gyártsák le. A műhely 17- én látott munkához, de még aznap elkezdték a második szé­ria 50 darabos gyártását, majd a próbagyártás eredményének bevárása nélkül további öt szé­ria gyártásához kezdtek. Már 335 darab sebességváltó-alkat­rész elkészült, amikor hőkeze­lésnél azt vettek észre, hogy erősen vetemednek a fogaskerekek Mi lehet az oka? Elővették a rajzókat és a technológiai utasításokat. Egyszerre világos lett, minden műszaki látta, hogy hibás a technológiai uta­sítás, a fogaskerék falvastag­ságát leköszörülték. Mi történjen a 335 darab­bal? Több mint két hónap munkája, nem kevés anyag és egy csomó költség fekszik ben­ne. Közben a Vörös Csillag Traktorgyár 37. sebességváltót már átvett és nem vették ész­re a hibát. De országos bot­rány lesz, ha szántás közben összetörik a hibás fogaskerék, tönkreteszi a többit is és sor­ra leállnak a traktorok. A jó­zan megfontolás és a becsüle­tesebb érvelés győzött, az egri gyár visszahozta és újra legyártotta a hibás alkatrésze­ket. Minderről tudomást szer­zett a vállalat budapesti köz­pontja és egy bizottság fegyel­mi vizsgálatot kezdett. Ennek során fény derült arra, hogy a sorozatos mulasztás és gondatlanság mintegy 100 ezer forintos kárt okozott és a hamarosan sorra kerülő döntő-. bizottsági határozat szabja meg, hogy mennyi kötbért fi­zet a gyár. (Nem egy-két ezer forint lesz az sem.) A fegyelmi eljárás során írásbeli megrovásban és egy­havi keresetük 5—15 százalé­kos kártérítésre kötelezte a gyár igazgatója Farlcas Józse­fet, a technológiai osztály ve­zetőjét, Nagy Kálmán és Szőr Miklós technológusokat, Kása Gyula és Lovassy Imre mű­szaki ellenőröket, mert rossz technológiai utasítást adtak, illetve elmulasztották az el­lenőrzést. De hasonló módon elmarasztalták Leszkovszky Tibor termelési vezetőt, mert a sorozatgyártást előbb fejez­ték be, mint a 0-szériát. Őszi Sándor ciklusvezető azért fe­lelős, mert gyártás közben nem kellő alapossággal jártéi. A több mint 100 000 forintos kár megtörtént, a fegyelmi el­járás során a műszaki veze­tőket meghallgatták, többsé­gük a terhűkre rótt mulasz­tást elismerte. De nem teljes mértékben és akadt, aki a kár­térítési határozat után nyom­ban a kibúvókat kereste. Ta­lán a 100 000 forintos végleges seiejttel szemben túlzottnak találták a 230—260 forintos kártérítést? Nem gondoltak arra, ha a munkás selejtet gyárt, akkor vele megfizettetik az okozott kárt? Nagy Kálmán, Szőr Gyula és Kosa Kálmán fellebbezett a vállalati egyeztető bizottság­hoz. Kosa fellebbezését elfo­gadták, a másik kettőét nem. De a Nagy Kálmán és Szőr Miklós ügyében hozott de­cember 10-i döntésével „selejtet gyártott" a TEB is A területi egyeztető bizottság tagjai nem vették figyelembe a fegyelmi eljárást lefolytató szakemberek, a vállalat és a szakszervezeti bizottság képvi­selőjének egybehangzó nyilat­kozatát, hogy ha Nagy Kál­mán nemcsak aláírja, hanem az átlagos technológus gondos­ságával ellenőrzi is a rajzo­kat, észre kellett volna ven­nie a hibát. Ez a mulasztás volt elindítója és közvetlen okozója a selejtgyáriásnak. Szőr Miklós a kapott utasítás ellenére elmulasztotta a 0-szé- ria ellenőrzését, kellő felügye­let nélkül történt a 15 műve­let. Pedig ha 5, vagy a meo, vagy a ciklusvezető megteszi azt, ami kötelessége, akkor a 0-széria első, vagy második műveleténél észre kellett vol­na venni a hibát és akkor csak kevés kár keletkezett vol­na. Három felmentő határozat született, de a kár marad. Nem felel a selejtért az, aki a hibás utasítást adta és nem felelős az, aki a kötelező el­lenőrzést elmulasztotta? De ha három olyan szakembernek elismert műszaki kezén át­mentek a rajzok és a techno­lógiai utasítások, akiknek ép­pen az előkészítés a feladatuk, akkor a történtek után vajon nem éreznek-e erkölcsi fel­mentést a termelést köz­vetlenül irányító, a napi gondokkal és a hajrá­val küzködő műszakiak? Nem gondolnak-e most arra, hogy miért nem fellebbezték ők is, bizonyára őket is felmentették volna. Végső soron senki sem felelős? A vállalat, a nép­gazdaság számlája terhére mindenki lehet „nagyvonalú?” Az alapvető kötelesség elmu­lasztásának „igazolására” ele­gendő a legkisebb mentség? Nem! Véleményünk szerint a felsorolt műszakiak vala­mennyien hibát és mulasztást követtek el, ezért felelősséggel tartoznak. De úgy érezzük, hogy felelős a főmérnök és a gyáregység­vezető is, mert tudtukkal és utasításuk­ra kezdték el a Ó-szériával egy napon a sorozatgyártást és jelentős mennyiséget gyártot­tak úgy, hogy a próbagyártás eredményéről meggyőződtek volna, holott ezt az általános gyakorlat, sőt a gyár július el­sején életbe lépett szervezeti szabályzata határozottan előír­ja. Kőrössy József gyáregység­vezető állítja, hogy a beoszt tott műszakiak felületessége és mulasztása okozta a bajt. Szükség volt a traktorokra, azért kezdték a megengedett­nél hamarább a sorozatgyár­tást és elvárták volna minden műszakitól a nagyobb gondos­ságot és a lelkiismeretes el­lenőrzést. Kétségtelen, hogy jó szán­dékkal, de kockázatos elhatá­rozásra vállalkoztak a 0-széria bevárása nélküli sorozatgyár­tással. De éppen a nagyobb kockázat követelte meg, hogy a gyáregységvezető és a fő­mérnök is gondosabban ellen­őrizze a kiadott utasítások következetes végrehajtását és a beosztott műszakiak munká­ját. A bekövetkezett esemé­nyek azt mutatják, hogy ezt elmulasztották. Megállapította-e a lefolyta­tott vizsgálat az egri gyáregy­ség két vezetőjének felelőssé­gét? — kérdeztük a vállalat központjának főosztályvezető­jét és jogtanácsosát. — Nem, mert a vizsgáló bi­zottság jogköre erre nem ter­jedt ki, ebben az igazgató az illetékes — hangzott a válasz. Igaz, közben az igazgatót fel­mentették, helyette újat ne­veztek ki... „Kis” méretkülönbségből, emberi gyarlóságból és az el­lenőrzés elmulasztásából tete­mes kár keletkezett és egy gyár hírneve forgott kockán. Ügy véljük, a Hajtó­műgyár kapuján túl is tanul­ságos az eset és az igazságnak is tartoztunk azzal, hogy szóvá tegyük az ügyet. A Hajtómű­gyárban levonták a tanulsá­got, megfelelő intézkedéseket tettek, hogy ne ismétlődhessen a selejtgyártás. . A megrendelőnél a gyár ön­maga fedte fel a hibát, nem csekély anyagi áldozattal ki­cserélte a hibás alkatrészeket. De az egyéni felelősség viselé­sében már nem voltak követ­kezetesek. Ezzel a gyártmánnyal a hibák felfedése és kijavítása óta nincs baj. A gyárvezetőség elrendelte, hogy a műhelyraj­zokat műveletenként hasonlít­sák össze a technológiai utasí­tásokkal és a munkadarabok­kal. Méretlapoikat vezetnek és megszigorították az átvételt. Az intézkedések elegendőnek lát­szanak, de sikert és elégtételt csak a következetes végrehaj­tás és a szakma nagyobb meg­becsülése hozhat. Dr. Fazekas László 1 |,f$ -p?fl/Hül (felújított) bennünket, 400 éves, A rádióban hallottuk... Megnyílt a szépen átalakított egri 1-es számú postahiva­tal, Dicséretére váljék készítőinek, örömére váljék a közön­ségnek. Erről az örvendetes eseményről a rádió is megemléke­zett (XI. 30., 22 órás hírek). Elmondta a rádióhíradás, hogy az átalakításokat, a felújítást a több mint 400 éves épületben végezték. Igyekeztünk ismereteinket kiegészíteni, hogy mi, egriek is megismerhessük a Széchenyi utcán ezt a régi műemlék épületet. A dolog azért is érdekelt mert szerettük volna elsőnek leírni a több mint tehát az 1500-as évekből fennmaradt és eddig még sehol sem ismertetett egri műemlék hiteles történetét. Lázas nyomozásunk azonban csalódással járt. A legtöbb, Egerrel foglalkozó ismertető könyv valóban nem említi az egri posta épületét. De az 1937-ben kiadott (Breznay I. és Karczos B.) „Egri Képeskönyv”-ben megtaláltuk mégis a posta épületének képét és ismertetését (64. oldal). A könyvből meg­tudható, hogy a posta épülete „újabb eredetű, de szerencsésen beleilleszkedik a város régi barokk hangulatába. Wälder Gyula tervei szerint készült az épület homlokzata, amelyen a ba­rokk díszítő elemek erősen érvényesülnek”. Ez így is van, így maradt az átalakítás után is. Továbbra is beleilleszkedik a sok egri barokk épület illusztris társaságába. Közéjük illesz­kedik, de nem műemlék... Hát így összeomlott bennünk egy szép remény. Mégsem 400 éves. A tévedés oka talán az volt a rádióban (amit viszont nem említett, hogy a rendszeres postai összeköttetés, a posta- szolgálat válóban nagyon régen, már 1550-ben megindult Eger és Pozsony között. De nem ebből az épületből... (Utóbbi tényt egyébként helyesen és érthetően olvashattuk a Népújság december 1-i számában is.) Attól még igazán szép lehet a postacsamok, hogy épü­lete nem 400 egynéhány éves .., ★ Sportérdekességek... Különös edzési módszerekről ír a Népújság (XI. 28.) A focicsapatok edzéséről van szó. Olvashatjuk, hogy „a német csapatok útjában több edzőt is alkalmaznakVan egy fő­edző és van többféle mellék-edző, akik súlyemelésre, ököl­vívásra, stb. oktatják a csapat tagjait. Ez a csapat erőnlétét növeli... Kell is a jó erőnlét, mert ha a csapat útjába több (bokszoló, súlyemelő) edzőt is állítanak, rajtuk is át kell tör­niük útközben magukat a fiúknak... Vagy csak azt akartuk írni, hogy újabban alkalmaznák több edzőt? Így jobban megértenénk az újabb edzési mód­szereket ... (ár. Szemes) Zárszámadás előtt Leltároznak Egerfarmoson — Kihasználták az állami kedvezményeket Közeledik a zárszámadás ideje, a az egerfarmosd Arany­kalász Termelőszövetkezet ve­zetősége ezekben a napokban a jó gazda módjára készül az idei gazdálkodás mérlegének elkészítésére. A vezetőségi ta­gok és a tagság bevonásával végzik a leltározásokat, szám­adást készítenek arról, mit ter­meltek, mit sikerült értékesí­teni. mennyivel gyarapodtak az idén. Csörgő Andor főkönyvelő feljegyzéseiben szaporodnak a As öreg csillagászt és as égbolt mrn?m Hemingway világhírű kisre­gényére emlékeztet a cím., az öreg halászra, akinek az életet jelentette a víz, a tenger, a szél, a vihar. Aki elfelejtett bút, bánatot, ha meglátta a tengert, ha érezte a vihart, a közeledő, tomboló szél „szagát”. A bárkája volt a föld* a víz, az élete. Az öreg csillagász — Fehér Pista bácsi — talán érez is va­lami rokonságot a halásszal. Nem azért, mert öreg. Egysze­rűségében, kíváncsiságában. Valóban, ebben hasonlítanak is egymásra. Igaz, az ő nevét nem kapta Világgá a hír, még csali az or­szág sem. Mátrafüreden is, ahöl él, csak így ismerik: a kíváncsi ácsmester. Miért kíváncsi? Mert néha* néha letette a colstokot, a mestergerendát formáló szer­számokat és behúzódott ala­csony kis szobájába. Ha el­csendesedett az udvar, nem látta senki, elővette rövid kis távcsövét és keresgélt, kutatott vele a mesiszi égbolton. Vagy tíz évvel ezelőtt valami érdekes „furcsaságot” fede­zett fel ott a magasban. Nem tudta mi az, de ettől a naptól egyre többször firkászta az eget. Azóta már megfejtette a „furcsaságot”, és akár az öreg halász a víznek, ő meg a csil­lagoknak adta életét. Otthon találtuk. Az ablak előtt állt, egy maga készítette „fadobozban” valami képet né­zegetett. Beszorult a szobába, mert a kod eltakarta az eget előle. — Hogyan kezdődött? — Hosszú története van. Tíz­éves voltam, amikor apám fel­vitt egyszer Pestre. Bemen­tünk egy látszerbolfha, ott megláttam egy vékony kis táv­csövet Apám hiába rángatott: belenéztem. Föl az égre. Azt hiszem, itt kezdődött De hát kinek jut akkor ilyen bolond­ságra, ahogy ő mondta. Ácsmester lett De azt a táv­csövet sohasem tudta elfelej­teni. Szerette volna. Csak az ára, az ne lett volna olyan sok. Ki se merte mondani. Évákig faragta a szarufákat, a kakas­ülőket. Keze itt dolgozott a földön, de gondolata ott járt Pesten, a látszerésznél. — Nem tudtam nyugodni. Elhatároztam, hogy magam csi­nálok. írtam dr. Kulin György professzornak, ő segített besze­rezni a lencsét, s hozzáfogtam. Szinte szégyelli megmutatni az egyszerűen összeállított le­mezcsöveket. Egy az ágyon fekszik, kettő az ajtó mellett, a sarokban. A legnagyobb már nem fért a szobába. Mind ő csinálta. Hónapokig tartott. Pontosan beillesztett mindent és: nem is akárhogy. A 30 cen­timéteres átmérőjű tükrös táv­csőnek mindössze 2—3 társa van az országban. Pár évvel ezelőtt már ki mert tenni eigy fekete kis táb­lát a kapura. Ráírta krétával: Szívesen lát mindenkit, aki ki­váncsi a Holdra, a Venusra, a Jupiterre. Azóta ritkán van egyedül. Igaz, a helybeliek már „beteltek” vele, de gyak­ran megáll egy-egy pesti, deb­receni, székesfehérvári busz a ház előtt. De volt már nála Róka Gedeon és a világihírű Kulin csillagász is. — Pár évvel ezelőtt meg­hívtak Gyöngyösre egy előadást tartani. Szívesen mentem. A buszon nem vihettem a távcsö­veket. Felkötöttem a hátamra és élvittem gyalog. Évekig spó­roltam, vigyáznom kell rájuk. Szereti az emberéket. Külö­nösen a fiatalokat. — Ezért nem öregszem én, mert szeretem őket — mondja mosolyogva. Több évig voltam oktató Gyöngyösön, az ipaxi- tanuló-intézetben, onnan men­tem nyugdíjba is. — De úgy tudom, a kapcso­lat a fiatalokkal nem szakadt meg? — Szívesen vagyok együtt velük, ezért is vállaltam el, a gyöngyösi Vak Bottyán Gim­názium csillagászati szakköré­nek a vezetését. — Milyen foglalkozások van­nak? Mindössze egy hónapja, hogy a szakkör megalakult. Még csak elméletben ismerkednék a gyerekek a csillagászattal Szomorúan mondja, hogy ke­vés a szakkönyv. Német, cseh­szlovák folyóiratókat, térképe­ket vesz elő. Ezekből kéne sok... Néhány füzetet mutat, ezeket már ő írta tele. Rajzok, fel­jegyzések a Hold krátereiről, tengerekről, a Nap foltjairól, a Jupiter holdjairól. — Nem akarok én ezekkel semmit, magamnak csinálom. Legfeljebb majd a gyerekek­nek megmutatom. Érdekel, és ezért spóroltam egész életem­ben erre a néhány távcsőre. Látja, milyen egyszerűek? Még­is!, milyen sokáig kellett rájuk várni. Valóban egyszerűék. Olya­nok, mint ő. De nem adná sem­miért. Sdkan már ki is nevet­ték: ugyan, mit tudhatna egy ács a csillagokról. Mit tudhat? Sokat. Soha­sem elégszik meg azzal, amit csak lát. Ott vannak a köny­vek, a folyóiratok az asztalán és az ácsmester ezeket is úgy szereti, mint a csillagokat, Amit elolvas* azt megkeresi ott fenn, a magasban is. A falusi ácsmester eljutott a csillagokig. A maga készítette távcsövével , látta meg először Jupiter holdjait, a Nap folt­jait, a Hold krátereit Igaz, nem lett tudó®, híres csilla­gász. De ki tudja, ha szorgal­ma, akaratereje, tehetsége mel­lett a lehetősége is meglett volna rá... Koős József milliós bevételeket tükröző számadatok, amelyek maguk helyett beszélve mondják el, hogy az idén is jód gazdálkod­tak, jól használták ki lehető­ségeiket, és a szövetkezet tag­sága is megtalálja számítását. Igen jól jövedelmezett az idén az állattenyésztés, amelyből az idén 2 millió 200 ezer forijnt bevételt nyertek. Eladtak aa államnak többek között 200 hí­zott sertést, 18 hízómarhát. 40 darab hízóbikát közéi 450 má­zsa súlyban. Saját nevelésiből és felvá­sárlás útján felneveltek 42 te- nyészüszőt, amelyekért dara­bonként 5—6 ezer forintót fize­tett a TenyészáUatforgalmi Vállalat. Jól fizettek az ipari növények is, hiszen cukorré­pából 80, salátamagból pedig 70 ezer forinttal volt több a be­vételük az eredetileg beterve­zett összegnél A szövetkezet vezetősége igen jól és ötletesen kihasználta az állam által biztosított lehető­ségeket, és a 3004-es rendelke­zések által lehetővé tett állami kedvezményeket, amely össze­sen 300 ezer forintos kedvez­ményt, illetve hitel elengedést jelent a szövetkezetnek. Saját nevelésű üszőkkel pótolták a kiöregedett tehénállamány egy részét, amely után 120 ezer fo­rintot írtak jóvá a szövetke­zet számlájára. A megfelelő rét- és legelőápolás, műtrágyá­zás elvégzése után ismét jelen­tős kedvezményben részesül­tek, ezenkívül a saját erőből történő építkezések és beruhá­zások is hasonló előnyökkel jártak. Saját építőbrigáidjuk készített.el egy 30 férőhelyes fiaztatót, ezenkívül szénaszárí­tót építettek, téliesítettek a nö- vendékistáUót, korszerűsítették gépműhelyüket és számtalan kisebb-nagyobb tatarozást, át­alakítást végeztek el. Mindezek után 80 ezer forintos kedvez­ményben, illetve beruházási hi­tel-engedményben részesültek ami nagyban hozzájárult ah­hoz, hogy a jól végzett munka és a lehetőségek előrelátó ki­használása után, részesedést kapjon a szövetkezet szorgal­mas tagsága. (Cs. I.) 1964. december 13., vasáru«®

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom