Heves Megyei Népújság, 1964. december (15. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-11 / 290. szám
Kongresszusi előzmények, tanulságok A fiatalok figyelme mind- n egyre a KISZ VI. kongresszusa felé fordul, amely ma kezdi meg tanácskozását, ám mielőtt elhangzanának a kongresszus megnyitó szavai, érdemes visszatérni az előzményekre, hogy miként jutottak el megyénk fiataljai a nagy tanácskozás előestéjéig s milyen tanulságokat lehet levonni a több hónapos előkészületekből. Az alapelv, amely ezt a hosszú, lelkiismeretes felkészülést irányította és vezérelte, a KISZ központi bizottság határozatából adódott, hogy a felkészülés járuljon hozzá a szövetség munkájának általános fellendítéséhez, fokozódjék tevékenységük a párt és a KISZ vezető szervei által hozott határozatok végrehajtásában. Emellett a fő figyelmet a népgazdaság fejlesztéséből adódó feladatokra, a tervteljesítés előmozdítására fordították megyénkben is. S hogy ezt az elvet nemcsak szavakban érezték magukénak a hevesi fiatalok, hogy a KISZ-alapszervezetek népgazdasági tervek teljesítésében komoly tényezőként vettek részt, bizonyítja az a 60 milliós megtakarítás, a több millió forint értékű újítás, a szakmai műveltségben való tökéletesedés, amely a felkészülés időszakát jellemezte, s manapság mé« inkább fokozódik. A gyöngyösi üzemek fiataljai például elhatározták, hogy december 21-ig kongresszusi hónapot tartanak, 9 ez időre teljesítik éves terveiket Hozzájuk hasonlóképpen a kongresszusi felkészülés újabb munkaíel- ajánlásokra ösztönözte az egri Hajtóműgyár. a petőfibá- nyaá, a siroki Fémművek ifjúmunkásait is. A mezőgazdaságban dolgozó fiatalok az őszi betakarítási és vetési munkáikban ténykedtek a kongresszusi felajánlásokhoz méltó szorgalommal, a diákfiatalok a félévi vizsgákra való készülődésben mutattak nagy igyekezetei s emellett üzemekben, termelőszövetkezeteikben, iskolákban az ideológiai és politikai nevelő* munkát is céltudatosabban, a mindennapok feladataihoz szabva végezték a KlSZ-szer- vezetekben. den úgy határozhatnánk meg; a legalkalmasabbakat a vezetésbe. S e gondolat jegyében már a nyáron olyan fiatalokat javasoltak a vezetőképző táborokiba, akik már bebizonyították ragaszkodásukat a Kommunista Ifjúsági Szövetségihez, emellett reményt nyújtottak arra, hogy a tanulás után megfelelő vezetői lesznek az alapszervezetefcnek. A választások igazolták ezt a reményt, s amikor sor került a 646 KISZ-titkár és 2623 vezetőségi tag megválasztására, azokkal a fiatalokkal erősítették az alapszervezetek vezetőségét, akiket már előzőleg számításba vettek, akik több éves munkával bizonyították be alkalmasságukat a vezetésre. A vezetőségválasztó KISZ- taggyűlések és küldöttértekezletek hasznos „előcsatáro- zásai” voltak a KISZ VI. kongresszusának, mert ahol a fiatalok való gondjaira, igényeire építették a beszámolókat, ott a viták során számos jó ötletet, javaslatot adtak a KISZ-munka megjavítására. Ezeket az ötleteket, javaslatokat, mint valami stafétabotot adták át a fiatalok a taggyűlésnek, később a városi, járása, megyed küldöttértekezleteknek. hogy az elkövetkezendő napokban fiataljaink megbízottai, — a kongresszusi küldöttek — a legmagasabb fórumon ismertethessék azokat. Megyénk fiataljai abban ■ ■ bíznak, hogy véleményeik, javaslataik, ötleteik, örömeik, gondjaik megfelelő fontosságot és figyelmet kapnak a KISZ VI. kongresszusán. de mindaddig is élnek azokkal a határozatokkal, javaslatokkal, amelyek a felkészülés, a választások során születtek, hogy a kongresszus napjai alatt s azt követően hasonló sikereket érhessenek el a munkában, tanulásban, sportban, mint a fiatalok nagy tanácskozását megelőzően. Hadgyakorlat Nyngat-Németországban Mintegy huszonháromezer amerikai és nyugatnémet katona és csaknem hétezer páncélkocsi vett részt december elején az amerikai-nyugatnémet közös hadgyakorlaton. Képiünkön: egy amerikai nehéztüzérségi alakulat. (Telefoto — MTI Külföldi Képszolgálat) Az áru bizonyítványa Anyám annak idején így küldött a sarki fűszereshez: „Hozz, fiam, egy negyed kiló Frankot és egy fekete Schmollf’. A világért se mondta volna, hogy cikóriakávét és cipőpasztát. Hiszen mind a vásárlók körében, mind a boltokban tudták az említett két — meg több más — márkáról, milyen árucikkekről van szó. Egy-egy árucikk sikerét az jelezte, ha a vevő így, „márka szerint szólította” a kívánt cikket. Ha például valaki a cukorüzletben tíz deka Gerbe- aud-t kért, tudta az elárusító, hogy nem a magyarrá vált francia cukrászmesterből kíván tíz dekát, hanem a nevével jelzett bonbonból. De vajon van-e ma olyan vevő, aki azzal áüít be — mondjuk — a fehémemüboltba: „egy 39-es fehér férfiinget kérek, de békéscsabai legyen ámr Van, sőt vannak szép számmal, mégis mintha egy időben valahogy megkopott volna o márka fogalma. Ennek fő oka nyilván az volt, hogy az árucikkeknek nem állandóan volt egyforma kiváló a minősége. A napokban közölte egy újsághír, hogy — tovább folytatva azt a helyes ipar- és kereskedelempolitikát, amely néhány éve egyes árucikkek márkázásával kezdődött, —■ az árucikkek egy további csoportja minőségi bizonyítványt kap, ha... Ha szigorúan a szabványok és a technológiai előírások szerint készül, ha a gyári és a kereskedelmi ellenőrzés körültekintő s véletlenül sem enged selejtet a kereskedelembe. Az ilyen minősítésű árut, az egyébként szokásos nyolc napon túl Is, a vevő — meg nem felelés esetén, — visszaadhatja, kívánhatja a kicserélését. Üdvözölni kell esst az elhatározást, mert arra mutat: a gyárakban és az üzletekben nőnek a követelmények, a vevők pedig messzemenően helyeslik. (Sz. J.) • . . és most szólaljon meg a gong Tíz esztendővel ezelőtt Gárdonyi Géza Annuska című színművével nyitotta meg kapuit Egerben a város és a megye első állandó színháza. S most, tíz esztendővel később, Gár« donyi Géza regénye és a históriák alapján íródott új Egri csillagok-kal — Kárpáti Gyula alkotása nyitja meg kapuit az a színház, amelynek első kapunyitását évek óta várta a színházszerető közönség, amelynek építése, avatása, művészi programja a szó szoros értelmében közüggyé vált nemcsak Egerben, de mindenütt a megyében. Az egri Gárdonyi Géza Színház, az új színház avatása, az első gongütés, a modem nézőtér, a korszerű berendezés „vizsgája” azonban nem egyszerűen új és végre megfelelő körülményeket jelent a nagy múltú egri színjátszás számára, nem egyszerűen egy korszerű építkezés ünnepélyes befejezését és átadását a nagyérdemű közönség számára. A falak, a plüss széksorok, a korszerű világítási effektus egymagában még csak ünnepi környezetet jelentenek ahhoz, hogy a színházlátogató közönség felmérje és érezze: olyan szentélybe lép, ahol méltóképpen akarnak áldozni. Tháliának. De most már az „áldozaton” van a hangsúly! A gondolatok igazságán. A bennünk kavargó kérdésekre való válaszadáson. Az érzések és érzelmek tiszta és őszinte csengésén. A művészi hitvalláson és a hitvallás művészetén. A színészek, rendezők, a színház minden munkásának odaadó, magas igényű és áldozatkész munkájára került most a sor. A sole nehézség, buktató, művészi és sajnos ugyanakkor nem is mindenkor művészi vita ellenére az egri Gárdonyi Géza Színház jelentős szerepet vállalt és nem keveset tett is az elmúlt években, hogy művészi alkotó munkája segítségével hozzájáruljon a magyar, a szocialista színjátszás fejlődéséhez, a mindig megújuló közönség tudat- és ízflésformálá- sához. Ami elgondolkodtató a közelmúlt éveit illetően, az a „kényszer-színházon” túl, a művészi alkotások egyenetlensége volt, s annak a törekvésnek hiánya, hogy művészi hangvételben, a játék egységes stílusában, a műsorpolitika ten- denclozitásában, ha nem is speciális, de egyéni, jellemző felfogás alakuljon ki, — itt, Egerben. Bátor, szókimondó színházra van szükség: őszinte színjátszásra. Olyanra, amely nem feledkezik meg arról, hogy a színház elsőrendű feladata a nevelés, de olyanra, amely arról sem feledkezik meg, hogy a színház „másik” elsőrangú feladata a szórakoztatás. Az éraelem és az értelem szóljon a színpadról, külsőségekben méltó körülmények között, kivitelben igényesen, mondanivalójában a ma közönségéhez szói lóan; hadat üzenve minden kisszerűségnek, óvatosságnak, megalkuvásnak. A színház új vezetése, a miskolci és egri együttes között kialakult gyümölcsöző kapcsolat nagyszerű lehetőséget nyújt mindezek megvalósításához, alkalmat arra, hogy a színház társulata és közönsége között a művészet építsen ki acélnál is erősebb hidat. Ma este felgördül a föggőny: új színházi évad kezdődik Egerben, új színházban. Ünnepi pillanat ez, köszönet érte mindazoknak, akik előkészítették és megteremtették ezt a pillanatot. Arra lesz szükség, hogy minden „függöny” ünnepi pillanatokat hozzon, az alkotás és megértés ünnepi pillanatát, a taps háláját: a művészet igazságának meg-megújuló ünnepét... ... és most szólaljon meg a gong. Kezdődik az előadás. Gyurkó Géza Hóban, fagyban a kőfalon Felülvizsgálták a bányákat S rnig tartott a készülődés, a KISZ VI. kongresszusára, míg munkahelyeiken a termelési mozgalmakban egyre-másra érték cl sikereiket a fiatalok, megkezdődték a nagy beszélgetések is, amelyeknek a célját rövlÁ horgászás is tudomány — tanulni kell! Ki hinné: pecázni is tanulni kell. Nem elég a horgászbot, az elemózsia s a fantázia: „ekkora halat fogtam!... Nem elég a türelem, a koránkelés, a didergés a vízparton. Iskolába is jár a horgász, a legfiatalabb generáció, a Horgász Szövetség háromhónapos tanfolyamára. Táblán tanulja meg: mit hogyan kell tennie, szemléltető eszközök segítségével ismerkedik a nagy tudománnyal Nyolcvanan iratkoztak be: nagy horgászok reményteljes utódai. Ma még a tanteremben, tavasszal a Duna partján vizsgáznak. Zúzmara és vastag hótakanó fedte a recski almást és feljebb a fenyőket, a cser- és a tölgybokrokat. Korán, de szépen köszöntött be az idei tél Ügy tűnt, mintha a csillék is dermedt érdeklődéssel néznék a hóbundába öltözött tájat. Jó ideje állt már a kötélpálya, nem adtak le követ a bányából és nem kaptak vissza üres csilléket. Az utántörőnél leégett a villanymotor. A hír hallatára első haragjában mit mondott Molnár József bányamester? Azt nem jegyezhettük fel Kicsit később így folytatta: — Nincs elég bajunk a hóval, most bosszant ez a motor is. Igaz, Vörös László, a villanyszerelők mestere először azt mondta, hogy jó fél óra múlva, de legkésőbb egy órán belül újra elindul a kötélpálya. De azzal ő sem számolt, hogy a csúszós úton annyit bajlódnak a motor felhúzásával. Nem is lettek készen a jelzett időre, a délutáni műszak végéig álltak a gépek. — Pedig sok munka lenne itt, bőven hiányzik még az éves tervből, akárhogyan is számolják a központban — mondta idősebb Fejes Márton, amikor az üres csille kereke alá tette a vaséket Sok köbméter követ emelt és kiadott ő már az elmúlt hat év alatt Megszokta, bírja is ezt a kemény munkát, de a jobb kettes szintet, ahol most dolgoznak, sehogy sem kedveli. Meredek hegyoldalból kell a lerobbantott követ szedni és az a legnagyobb baj, hogy a kő meddővel, földdel és hóval keveredett. — Az együk helyen jeges, másutt olvadt, nedves a kő. Nincs biztos fogás rajta. Nem bírok olyat tenni a csillébe, mint máskor szoktam. Nincs itt gépesítés, minden darab koyet magunk emelünk, kézzel rakunk a csillébe — magyarázza a bodonyi kőbányász. — Pedig jókora darabok hevernek itt — mutattam a kövek ^nagyapjára". — Bizony, egyik-másikat előbb körüljárjuk, hogy mát is kezdjünk velük. Aztán szólunk a szomszédnak, hogy jöjjön segítsen. — Es ha „nem ér rá?" — ellenkezem Béres Jánossal. — Akad olyan ember is, aki húzódozik a segítéstől. Inkább várja, mint adja azt. De ha magától nem jön rá, megmondjuk neki, hogy itt, a bányában egymásra vagyunk utalva. — Kisebb baleset, talán két kő között felejtette a körmét? — érdeklődöm Fejes Mártontól. — Dehogy. Ebben az évben még nem volt balesetem. De a nedves, érdes kő kikezdi az ember kezét. Nem bír a természet annyi bőrt termelni, hogy le ne kopjék. Beragasztjuk, hogy a kezünk kényes helyét egy kicsit védjük. — Jő lenne már, ha a sokféle műanyagból valamelyiket nekünk találnák fel, kesztyűnek, vagy tenyérvédőnek: — mondja Vittman István, aki az elmúlt tavaszon szerelt le a katonaságtól és azóta ismét a recski kőbányában dolgozik. A rakodók a nyolckilós bunkózó kalapácsot most is úgy markolják, mint ősszel, a kő sem lett keményebb, mégis lassabban haladnak. Nem biztos a fogás, könnyen megcsúszhat az ember és abból itt könnyen baj származik. Persze a kereset hajtja őket, a leadott csillék után kapják a fizetést. Keddtől 17 munkanappal számolhatnak még az év végéig. Naponta 504 tonna köret kell adnia a recski bányának, hogy teljesítsék a tervet — Lehetséges, meglesz ez? — kérdeztem a kőfalnál. — Csak az idő ne romoljon tovább. Nem a hidegtől, inkább a havas esőtől, az éjszakai fagyoktól és a hirtelen olvadástól tartunk — hangzott a válasz. Aztán csupasz kézzel markolták a hideg, érdes követ. Tompán puffantak és lassan teltek a csillék. A recski kőbányászok munkahelye legfeljebb munkával fűthető. F. L. A hazai szénbányák művelése mind mélyebbre terjed* ennek következtében egyre több a bányaüzemekben a su j- tólégveszélyes munkahely. Az iiyen bányákban nyílt lángú világítást és nem sujtólégbíz- tos villamosberendezéseket, amelyek robbanást idézhetnek elő, meg kell szüntetni. A legmélyebb szinteken p>edig fokozni kell a szellőztetést. Ezeknek az intézkedéseknek és a legutóbbi sujtólégrobba- nások után kiadott rendelkezések végrehajtásának ellenőrzésére az Országos Bányaműszaki Felügyelőség vizsgálatot tartott 40 sujtóléges bányaüzemben. A vizsgálat a sujtólégméréseken kívül kiterjedt a munkahelyek szellőztetésének, a szellőztetési felelősök tevékenységének, a dolgozók fegyelmezettségének, a villamosberendezéseknek, stb. ellenőrzésére. A vizsgálat megállapította, hogy a sujtólégve- szélyes munkahelyek dolgozóinak fegyelme, a munkahelyek előírás szerinti szellőztetése általában javult. Különösen számottevő javulást tapasztaltak az I. veszélyességi osztályba sorolt bányákban. Csak két sujtóléges üzemben találtak nyílt lángú világítást. PREZENCZKI LAJOS, gyöngyöstarjáni Győzelem Tsz KISZ-titikára. SZŰCS GYULÁNÉ, az erdőtelki tsz KlSZ-szerve- zetének titkára. KELEMEN JÓZSEF, az egri járási KISZ-bizottság titkára. BÁRDOS MÁRIA, az Egri Finomszerelvénygyár dolgozója. SZÉKELY FERENC, az agrárifjúsági osztály veze- tője. BOROS DÉNES, az újlőrincfalvi tsz KlSZ-tit- kára.
