Heves Megyei Népújság, 1964. december (15. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-08 / 287. szám

A Pravda vasárnapi szá- ma „Az egész nép álla­ma” címmel szerkesztőségi cik­ket közöl. A cikk bevezetőül megállapítja, hogy a társada­lom politikai szervezetének fej­lesztése és tökéletesítése a szo­cializmus és a kommunizmus egyik alapvető elméleti és gya­korlati problémája. A történel­mi tapasztalatok azt mutatják, hogy a szocialista állam for­mái, tevékenységének tartalma és módszerei minden történel­mi szakasz konkrét feladatai­val összhangban módosulnak. A cikk megállapítja: az össz­népi állam eszméje nem író­asztalok mellett született meg. Annak a mélyreható elemzés­nek az eredménye, amelyet a párt a szovjet társadalomban végbement változásokról adott A szocializmus felépítéséhez elengedhetetlenül szükség van a proletárdiktatúrára, a szo­cializmusból a kommunizmus­ba való átmenethez pedig az össznépi államra. Helytelen lenne szembeállítani a prole­tárdiktatúrát az össznépi ál­lammal. Ez éppen olyan képte­lenség, mint szembeállítani egymással a kommunista tár­sadalom építésének különböző szakaszait Mindaddig, amíg a kapitalizmus erői és hagyomá­nyai bizonyos társadalmi cso­portok támogatását élvezik, mindaddig, amíg a régi és az új harca osztálycsaták formá­jában jelentkezik, mindaddig, amíg nem szilárdult meg és nem diadalmaskodott teljesen az új társadalmi—gazdasági alakulat a munkásosztálynak az államban uralkodó osztály­nak kell lennie. Az össznépi állam létrejötte mindenekelőtt a szocialista ál­lamiság társadalmi bázisának kiszélesedését jelenti. Az állam, amely korábban egyetlen osz­tály diktatúráját testesítette meg, valamennyi dolgozó osz­tály és réteg egységének és együttműködésének szervévé, az egész nép akaratának, az egész nép érdekeinek közvet­len kifejezőjévé válik. Megszűnnek azok a funkciók, amelyeket az tett szükségessé, hogy el kellett nyomni a ki­zsákmányoló osztályokat Az össznépi állam amellett siker­rel teljesíti azokat az inter­nacionalista feladatokat is. amelyeket ez ideig a proletár- diktatúra állama váltott való­ra: harcol a békéért, a békés együttélés elveinek diadaláért, támogatást nyújt a forradalmi munkás- és nemzeti felszaba­dító mozgalomnak és a világ összes haladó erőinek. A cikk megjegyzi: az össz­népi állam egyik jellemzője a régi politikai intézmények át­alakulása és újak keletkezése. A szerkesztőségi cikk a n továbbiakban rámutat, hogy minden országban az ú. társadalom építésének egy bi­zonyos szakaszán elkerülhetet­lenül jelentkeznek azok a fel­adatok, azok a folyamatok, amelyele elengedhetetlenül szükségessé teszik, hogy a pro­letárdiktatúra állama össznépi államba nőjön át. Gyakorolhatja-e a proletariá­tus a kizsákmányoló osztályok felszámolása után is diktatúra segítségével a társadalom álla­tni irányítását? Fenntarthat­ja-e a munkásosztály az ilyen viszonyok között is a diktatúra módszereit? Mihez vezethet a proletárdiktatúra fenntartására irányuló kísérlet az olyan sza­kaszban, amikor e diktatúra belső feladatait már megoldot­ták? Az ilyen kísérlet fenntar­taná az osztályelnyomás gépe­zetét, amikor nincs már rá többé szükség, és lehetővé ten­né, hogy ezt a gépezetet nem fiz ellenség, hanem a prole­tariátus szövetségese!, a dol­gozók, maga a munkásság ellen alkalmazzák. Ugyanakkor mindez elősegítené az osztály- diktatúra módszereinek fenn­tartását az olyan feladatok megoldásánál, amelyek merő­ben más vezetési formákat igé­nyelnek, nevezetesen a szocia­lista alapokra helyezett gazda- iság további fejlesztésénél,^ a már szocialista jellegű kultúra vezetésénél, a dolgozók széles tömegeinek nevelésénél és szervezésénél, jóllehet a dolgo­zók már megingathatatlanul a 2 HXipgjSMGi 1961. december &» kedd szocializmus mellett vannak, a munkásosztály köré tömörül­nek a kommunizmusért vívott harcban. Nyilvánvaló, hogy az ilyen módszer súlyos kárt Okozna a szocializmus további fejlesztésének, akadályozná a kommunista építést. Azok, akik az SZKP prog­ramját bírálják, semmit sem tudnak válaszolni e konkrét kérdésekre. Ezért olyan fogá­sokat alkalmaznak, mint a szocializmust már felépített társadalom osztályarculatának elferdítése. Ügy tüntetik fel a dolgot, mintha a kizsákmá­nyoló osztályok felszámolása után is tovább folynék a tár­sadalmon belül az osztályharc. De ki ellen? Kiderül, hogy a bűnözők, a naplopók, a haszon­lesők ellen, a magántulajdo­nosi pszichológia és konkrét hordozói ellen. De hiszen min­denki, aki legalább a marxiz­mus ábécéjét ismeri, világosan látja, hogy az ilyen elemek ko­rántsem jelentenek osztályt és a bűnözők vagy a szocializmus­tól idegen hangulatok és beál­lítottság elleni harc nem azo­nosítható az osztályharccal, pártunk saját tapasztala- A tarból tudja — folyta­tódik a cikk —, kinek és miért volt arra szüksége, hogy min­denféle vezetést azonosítson a diktatúrával, hogy ragaszkod­jék ahhoz a tételhez, amely szerint az osztályharc megma­rad (sőt, éleződik) azután is, hogy felszámolták a kizsákmá­nyoló osztályokat- Ezek olyan tipikus fogások, amelyekkel a személyi kü'í,usz ideológiájára és gyakorlatára jellemző vo- luntarizmust, önkényt és tör­vénysértéseket próbálják iga­zolni. A személyi kultusz ide­gen a marxizmus—leninizmus elveitől, a szocialista eszmé­nyektől, a kommunista mozga­lom egész szellemétől. A bur­ásod és revizionista propaganda állításai ellenéire a személyi kultuszt nem a proletárdiktatú­ra szüli, hanem annak csupán eltorzítása, amely kizárólag bi­zonyos történelmi körülmények között vált lehetővé. A Pravda rámutat, hogy az SZKP nem­csak elitélte a sztálini személyi kultusz korszakának hibáit és visszaéléseit, hanem arra is gondja volt, hogy teljes bizo­nyossággal szavatolja e jelen­ség kiküszöbölését. A személyi kultusz hívednek érthető okokból nem volt ínyére pártunk tevékenysége, amely- lyel fejlesztette a szocialista demokráciát, erősítette az össz­népi államot — szögezd le a Pravda cikke. A személyi kul­tusz hívei nem mernek nyíltan fellépni, hanem azzal -'róbál- koznak, hogy szájízük szerint értelmezzél': a proletárdiktatú­rát, hogy olyan zászlóvá tegyél:, amely alatt a szocializmus tér-, mészetétől idegen személyi kultusz ideológiája és gyakor­lata felé vezényelhetik a szo­cialista országokat — írja a cikk. Most az a feladat áll előttünk — Írja a Pravda —, hogy tár­gyilagosam értékeljük az utób­bi években az irányító appará­tusban végrehajtott átszervezé­sek pozitív és negatív oldalait. Néhány olyan esetben, amikor nyilvánvaló hibák fordultak elő, elég lesz, ha a hibák kija­vítása érdekében visszatérünk a korábbi bevált formákra. Egyes esetekben azonban ennél bonyolultabb a dolog. Helyte­len lenne, ha a gyakorlati ta­pasztalatok eredményednek ta­nulmányozása nélkül egyszerű­en visszatérnénk a korábbi irá­nyítási formákhoz. Magától ér­tetődik, hogy az egyik elhamar­kodott átszervezést nem vált­hatjuk fel másik, ugyanolyan elsietett átszervezéssel. A Pravda szerkesztőségi cik­ke kiemeli: különösen nagy jelentőségű a népgazdaság irányítási módszerednek és formáinak tökéletesítése. Olyan feltételek megteremtésére kell törekednünk — írja a lap —, hogy a termelésben foglalkoz­tatott mindért egyes dolgozó — a munkástól a gyárigazgatóig, az egyszerű kolhoztagtól a koíhoz elnökéig — anyagilag érdekelt legyen a munka termelékeny­ségének emelésében. A szerkesztőségi cikk a ■' * továbbiakban megálla­pítja, hogy fokozni kell a szovjetek szerepét, egyes álla­mi funkciókat társadalmi szervezeteknek kell átadni, ki kell terjeszteni a szov­jet emberek jogait; mind­ez elősegíti a kommunista ön- kormányzati szervek létreho­zását, megteremti annak fel­tételeit, hogy az állam mindé:, polgára részt vegyen az állami élet irányításában. A cikk rá­mutat, hogy a párt minden akadályt eltávolít a szovjet társadalom fejlődésének útjá- bóL Ezzel kapcsolatban különösen nagy jelentőségű az SZKP Központi Bizottságánák októberi plénuma, amely meg­tisztította az utat az SZKP XX. és XXII. pártkongresz- szusa határozatai és az egész szovjet nép által jóváhagyott pártprogram következetes, tö­retlen megvalósítása felé. A párt további biztosítékokat te­remtett arra vonatkozóan, hogy ne összpontosulhasson egyesek kezében túlságosan nagy hatalom, biztosítékokat a szubjektivizmus és az önkény ellen az állami élet fontos kér­déseinek megoldásánál. A cikk megállapítja, hogy a párt vala­mennyi állami és társadalmi szervezet politikai irányítását végzi. Nem vállalja magára azok funkcióit, nem végez köz­vetlen irányítói funkciókat. A párt létérdeke, hogy az össz­népi állam gépezetének vala­mennyi eleme hibátlanul mű­ködjék; a párt helyes irányt szab nekik, összefogja és szer­vezi a társadalom erői eszi lé­seit a kommunista építés fel­adatainak megoldására. (MTI) Uj kormány Kuwaitban Vasárnap megalakult ez új kuwaiti kormány, amelynek élén ismét Szalem el Szabah herceg álL Az előző Szabah- kormány november 30-án mon­dott le. Az új 15 tagú kabinet­ben a királyi család tagjainak száma hétről ötre csökkeni. A kuwaiti rádió jelentése szerint az új kormány letette az esküt. A külügyminiszter továbbra is Ahmed Dzsabir marad, aki jelenleg Kuwait küldöttségét vezeti az ENSZ közgyűlésén. Rfreazsiai szolidaritást nagygyűlés a Lány Sépgyarban Az Afroázsiai Szolidaritási Bizottság, a Szakszervezetek Országos Tanácsa és az Orszá­gos Béketanács hétfőn afro­ázsiai szolidaritása nagygyűlést rendezett a Láng Gépgyárban. Megjelent, s az elnökségben foglalt hélyet Komócsin Zol­tán és Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagjai, a tömegszervezetek, valamint a Magyarországon ta­nuló külföldi diákok képviselői. Rostás István, az Afroázsiai Szolidaritási Bizottság alelnöke nyitotta meg a tanácskozást, majd Karakas László, a Szak- szervezetek Országos Tanácsá­nak titkára lépett a mikrofon­hoz. — Kongóban és Dél-Viet­namban a technika minden vívmányával felszerelt, impe­rialista zsoldosok tizedelik a hős szabadságharcosok sorait — kezdte beszédét, majd ecsetelte a mérhetetlen szenvedéseket, melyeket Csőmbe zsoldosai zú­dítottak a kongód népre. — Kongó népe tudhatja ég tudja is — folytatta —, hogy nincs egyedül. Mellette áll a világ jobbik fele. Vele éreznek és mellette vannak a szocialis­ta országok népei, kormányai, mint ahogy az a magyar parla­ment legutóbbi ülésén is kife­jezésre jutott. Támogatja őket a világ dolgozóinak nagy sere­ge is. Ezután arról beszélt, hogy az agresszió világméretű tiltako­zást váltott ki, amely meghát­rálásra, az ejtőernyősök kivo­nására kényszerítette az ag­ressziókat. A monopóliumok urai azonban mindent elkövet­nek, hogy Afrikában és másutt feltartóztassak a szabadsághar­cosokat. Meg akarják állítani az angolai, a portugál—guinead hazafiakat, hátráltatni akarják az adená néP hős harcát, fokoz­zák aknamunkájukat a Brazza­ville-! Kongói Köztársaság el­len, amelynek népe az antiim- perialista forradalom útját vá­lasztotta. A 14 mdlhó lakosú Dél-Vietnamban 600 000-res hadsereget tartanak fenn, 11 nagy hadlMkötőt és 111 katonai repülőteret építettek, hogy le­törjék a nép szabadságmozgal­mát Az egymást váltó lakáj- kormányok tűzzel—vassal irt­ják a hazafiakat De Dél-Viet­nam hős népe ellenáll és nagy áldozatokat vállalva új meg új győzelmet arat a függetlenségi harc ütközetedben. Elszántan csatlakoznak a harchoz a még elnyomott területek lakéi is. A sadgomi sorozatos sztrájkok és tüntetések is ennek az ellenál­lásnak nagyszerű bizonyítékai. A józanabb imperialista politi­kusok is látják, hogy Washing­ton számára Dél-Vietnamban nincs katonai megoldás. A há­ború kiterjesztésének szószóló azonban a Vietnami Demote tikus Köztársaság megtámadá­sát sürgetik. A tonkini-öbölbe, elkövetett agressziót újabba követték. Az amerikai katonai repülőgéped: behatódnak a Viet­nami Demokratikus Köztársa­ság légterébe és támadásokat intéznek békés falvak ellen. A Pentagon a dél-vietnami hábo­rú kiszélesítésén dolgozik, s a Vietnami Demokratikus Köz­társaságon kívül újra meg új­ra megsértik Laosz, Kamboö zsa szuverenitását is — A magyar szervezett dol­gozók felemelik szavukat a hős kongói nép, az afrikai földrész függetlenségéért, és a szabadságukért küzdő milliói: mellett. Együttérzünk a faj­gyűlölő gyarmatosítók ellen hősiesen küzdő dél-af rikai és dél-ro-déziai hazafiakkal, akik saját földjükön egyenjogú em­berként akarnak élni. Együtt- érzünk velük és támogatjuk harcukat, amelyet a kisebbség uralma ellen az emberibb életért folytatnak. — E nagygyűlésről is forró szolidaritásunkról és együttér­zésünkről biztosítjuk a függet­lenségükért küzdő afrikai és ázsiai népteket. Egyek vagyunk velük harcukban és abban a meggyőződésben, hogy igazsá­gos küzdelmük győzelemmel ér véget. EH a kezekkel Kongó­tól, Dél-Vietnamtól! Éljen a népek szabadsága, éljem a bé­ke! —- fejezte be a nagygyűlés részvevőinek nagy tapsa köz­ben Karakas László. A nagygyűlés részvevőin©!: melég ünneplése közben Am- bdtho Odumdo, a Magyarorszá­gon tanuló afrikai diákok szö­vetségének elnöke megráz« szavakkal, szenvedélyes indu­lattal bélyegezte meg a gyar­matosítókat alak semmilyen eszköztől sem riadnak vissza, hogy letörjék a népek szabad­ságharcát majd köszönetét mondott a nagygyűlés rende­zőinek és részvevődnek az együttérző támogatásért. Végül Majoros András, a Láng Gépgyár egyik szocialista brigádjának vezetője szólalt feL A demonstráció Rostás Ist­ván zárszavával ért véget Bakosaié Sági Eszti bét esz­tendeje vesztette el az urát Búsult utána, mert jó ember volt csendes, szorgalmas, tűrő. Am a második év végén már csak úgy gondolt rá, mint va­lami régi ismerősre, aki elment valahová, a akinek arcát a tá­volság elhomályosítja. Anyjával, nagyanyjával élt együtt a tanyasi háziban, akik sokkal régebben özvegyültek meg, mint ő. Bár betöltötte a huszonnyolcat mégis úgy bán­tak véLe, mint valami süldő- lánnyal. A fiatalasszony soha nem is ellenkezett semmiben, megszokta, hogy azt tegye, amit mondanak neki. Amúgy se tu­dott eligazodni a világiban, ami kétféleképpen szólt hozzá. Más. ként az otthoni környezetben és másként a kert kerítésén túl. Ez a kétféle hang egybekevere­dett, kibogozhatatlanul össze­írd szálódott és olyanféle köd lett belőle, mint ami az ura vonásait is elmosta. Hárman együtt művelték meg a háztáji földet és gondozták a nagy gyümölcsös kertet. A fe­lesleget a piacon adták el, ahová a két idősebb nő járt Esztit, mintha féltették volna valamitől, s legtöbbször otthon bagjfók; hagy őóssbb • házat A fiatalasszonynak eszébe sem jutott, hogy ellenkezzen. De a temetés utáni második tava­szon minden megváltozott A szokatlan szigorú tél élfagyasz­totta a gyümölcsfák felét a ser­tésvész megölt két süldőt, s elapadt az öreg tehén teje. Riadt gyorsasággal elhatároz­ták, hogy dolgozni fognak a termelőszövetkezetiben, mind­addig, amíg ezt a szükség kí­vánja. Esztit sikerűit a meleg­házi csoportba bejuttatniuk, s ez megnyugtatta őket, mintha a fülledt, nyirkos földszagot őr­ző üvegtető megvédmé valami­féle láthatatlan, de szüntelen a levegőben levő veszélytől. A fiatalasszony már az első napokban észrevette, hogy raj­ta kívül csak a korosabbak ÖL tűzkődnek úgy mint ő. s ez ma­ga sem tudta miért, különös* szégyenénsetet ébresztett ben­ne. Az elnyűttségükben is di­vatosan csinos szabású mun­karuhát, vagy vászonköpenyt viselő nők mellett megalázot- tan összehúzódott, s titokban vágyakozó, bánatos-szomjas tekintettel nézett rájuk. Az egyik ebédszünetben is­merte meg Sóhár Istvánt, a traktoristát. A széles váltói, hatna ember ragyogó szemével meglepve nézett rá, azután ki­hajolt az ülésből. — Hát maga hol volt eddig? — kérdezte tréfásan, de mo­solyában, s még inkább tekin­tetéiben — Bakosmé úgy látta, — volt valami erős, Öt felmérő méQy figyelem, ami eláUftotta a szívverését Amikor megtud­ta, hogy egygyermekes özvegy- ember, megszédült, mintha a nap, s a hol meleget, hol hű­vösséget árasztó féktelen szél gyengítette volna eL Nemsokára megint találko­zott vele Sóhár valamilyen hi­vatalos ügyét intézte el a vá­rosban, csak estefelé jött ki a határba. Már nem dolgozott, de a megszokás, s a mulasztás nyugtalansága késztette ki a többiekhez. Bakosoé ránézett, s szíve ismét megállt a mellében. — Eljön a mulatságba? — kérdezte, amikor megállt a fiatalasszony meHlett. Fekete szeme annyira ragyogott, hogy nehéz volt belenézni. Lehal­kított hangjában valami ki­mondhatatlan kérdés bujkált a szavak mögött, s amikor jobb­ját kinyújtotta, hogy kisujpával leüsse a tenyere felé fordított cigaretta hamuját, Eszti ebben a mozdulatban is egy másfajtái távoli élet szokásait és bizton­ságát érezte. — Ugyan már... — felelt felszegen és megrezzemő han­gon, erőtlenül — én... özvegy vagyok... — Hát hiszen éppen ezért — mondta Sóhár és elmosolyodott. Elszti is mosolygott, határo­zatlanul, miközben remegő uj­jaival a nyakába csúszott fej- kendőt babrálta. Lopva végig­nézett a férfi erős alakján, és egyszerre nagyon kicsinek és öregnek érezte magát. A vér fehér arcába csapott arra a gondolatra, hogy ő ennek 4B embernek az oldalán ráncos szoknyáiban, féüfűzős, nehéz ci­pőben, piuszlikban jelenjen meg. Maga előtt látta új nőás- merőseát a városban vásárolt nylon blúzban, csípőhöz simuló szoknyában, selyem ruhában és megalázottan hajtotta le a fejét, mintha Sóhár kérdésével, erre figyelmeztette volna. Odahaza azonban, amikor a takaró és az éjszaka sötétsége alatt újra meg újra felidézte a traktorista szavalt, azok sokkal lágyabbá, s a tekintet tüzétől áthatva, sokkal egyértelműbbé és jelentősebbé váltak. Annyi­ra, hogy egész testében remeg­ni kezdett, s egyik percben az ömlő víz gyorsaságával terjedt szét bőre alatt a hideg, a má­sikban karja alatt, homloka tö­vében, tarkója rövid, bolyhos hajszálai között kiütött a verej­ték. Másnap reggel odaáBt Ságí- né élé. Tartásának és vonásai­nak kemény elszántsága az anyát már akkor figyelmessé tette, amikor még meg sem szólalt. — Mit akarsz? — kérdezte asztmásán lihegő hangján. — Üj ruhát™ suttogta Elsz­ti. — Meghíttak a mulatság­ba — — Megzavarodtál? — kiál­tott rá Ságiné. Hangja élful­ladt, de erőlködő lihegéssél folytatta: — Egy vagyont köl­töttünk a kiházasításodra, ami­kor férjhez mentél. Tele a szekrény, a láda. Nem pazar- lünk, amíg a régiből tart, meg­értetted? — De én új ruhát akarok... divatosat... — mondta Elszti. A hangja rekedten tört fél, minden tagja reszketett, de barna szeméből olyan ellen­séges pillantást lövellt rá, hogy Kági né hátrahőkölt. — Még mit nem gondol... félrevetni azt a sok drága hal­mit _ — sdvítatt fel a nagy­an ya. — Amíg én élek, addig ezt nem lehet ™ Befelé hajló alsó ajka izgatottan, gyorsan mozgott, mintha nehezen en­gedő falatot majszolna: — Vé­tek lenne™ Bakosné rájuk meredt, az­után hevesen megfordult és kiszaladt a konyhából. Rohanó lendülete odacsapta az ajtófél­fához. Csípőjén egy szög szúrá­sát érezte, s amikor tovább fu­tott, rántania kellett magán, hogy elszabaduljon. Két szok­nya volt rajta és mindkettő végighasadt. A fiatalasszony az udvaron hátracsavart de­rékkal nézte a csüngő cafran- gokat és elsötétült szemében különös, ádáz, szinte gonosz fény jelent meg. Szombaton, a bál napján, két új, addig még nem viselt szoknyát vett elő. Amíg a haj­togatástól és állástól gyűrött anyagot vasalta, az járt az eszében, hogy Sóhár most egy más nő mellett ül és avval járja a táncot. Élttől a szünte­lenül visszatérő gondolattól olyan mély csend támadt kö­rülötte, hogy anyja, meg nagy­anyja nem mertek szólni hoz­zá. És mindannyian megrez­zentek, amikor kinn ugatni kezdett a kutya. — Ki lehet az?... — mor­molta Bakosné és kiszaladt a konyha elé, de a tüzes vasaiét nem tette vissza a felfordított lábasra. Nem jött senki, a ke­rítéstől egészen a kocsdútig üres volt a táj. Eszti mégis várakozva, kifeszült derékkal állt az udvaron. Egyszerre oda­benn, a háta mögött kétszóla- mú, panaszos kiáltozás hang-( sott félj s 4 mintha csak cm Az egész nép állama A Pravda szerkesztőségi cikke

Next

/
Oldalképek
Tartalom