Heves Megyei Népújság, 1964. december (15. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-20 / 298. szám

Bejáró munkások.. Üatianiak a gödöllői gyárban r~c) cd * regent A hatvani Epítfi és Javító Ktsz-nél Hogyan telt az ér... ? — Gondok között, problé­mákkal küzdve... Későn, csak áprilisban kaptuk meg a ter­véhet, a ez döntően, befolyásol­ta egész évi munkánkat: „el­csúsztunk” a különféle meg­rendelésekkel, eltolódtak a visszaigazolások. A nagyköké- nyesi tsz-takarmányozóhoz szükséges hűtőberendezés szál­lítását például már csak 1965 márciusára tudta ígérni a bu­dapesti gyártó vállalat. Így hiába is igyekeztünk a mun­kánkkal, s hiába iparkodunk ezután is, áprilisnál korábban nem tudjuk befejezni...! Az idén is sok voüt a hiánycikk, a kevésbé jó minőségű ára, ala­pos utánjárást igényelt az anyagbeszerzés... Különösen sok bosszúságot okozott a hul­lámpala hiánya, a hatvani gyár rossz téglája és a különféle keretmegkötésék: vásárolhattak a közülietek, a maszekok, csu­pán a ktsz-éknék főtt a fejük, hol, merre is próbálkozzanak? Előfordult, hogy két darab pokrócért a fővárosba kellett utaznia anyagbeszerzőnknek.., mert Hatvanban képtelen volt hozzájutni! A nehézségekből kijutott hát a Zagyva-parti ktsz-nek is! Mégis — öröm hallani a pa­naszkodó etoöktől, Kopa Lajos­tól, hogy — sikerrel birkóztak meg a feladatokkal: december Barts Gyula szocialista bri­gádvezetőt, a szilvásváradi 6-os számú önkiszolgáló bolt vezető­jét. Tizenkét éve dolgozik a szövetkezeti mozgalomban és éve üzletvezető. Jó munká­jáért többször kapott pénzju­talmat, mivel a vezetése alatt áró üzletben leltárhiány még keen fordult elő. (Kiss Béla rajza) nórral átkötött szőnyegköteg, kisebb-magyobb tarka csoma­gok. A fal mellett óvatosan so­rakoznak a karácsonyi ünnep hangulatához hozzátartozó dó­rrá zsonok. — Utazik a bikavér — mond­ja Szojacsek Katalin csomag- felvevő. — Egerbe üresen ér­keznék, de látja, már vala­mennyi tele van. Ha a leveleket és a csoma­gokat nem is tudjuk hosszabb- rövidebb útjukon követni, de Hágen István, a népszerű pos­tás bácsi elmondja további sor­sukat. — Ma már háromszor jártam körül a vár alatti utcákat Reggel az újságokat délelőtt a pénzt és a leveleket kézbesí­tette, estefelé pedig az expressz levelekre került a sor. „Nem sokat” gyalogolok, csak napon­ta 15—20 kilométert Pista bácsi már húsz év óta járja a várost. Mindenki sze­reti és a sok-sok „ismerőse” délelőttönként már alig várja, hogy feltűnjék az ajtójuk előtt. — Esténként néha már ér­zem, hogy húsz év óta vagyok postás. Különösen a lábaim. Hiába, sokat kell menni AZ „OSTROMLÖK” egymás után érkeznek, de a posta ke­ményen tartja a frontot”. Azt hiszem, a harmincezer üdvözlő levél közül egyet ők is meg­érdemelnének ... Kode József 1-re teljesítettek éves tervüket, az előírt 9 150 000 forintos ter­melést...! — Kétmillióért a lakosság ré­szére építettünk, végeztünk ja­vításokat, karbantartásokat, ki­sebb felújításokat Másfél mil­lió forint értékben a termeló- szövetkezeteknék dolgoztunk, míg bevételnük többi része készárutermelésból és a külön­féle szolgáltatásokból adódik ... A forintösszeget tekintve, tel­jesítettük hát az 1964-es elő­írást, de a munkát mező fejez­tük még be. Tartozásunk van még, becsületbeli adósságunk: valamennyi idén vállalt mun­kát el kell végeznünk! A horti üzemházaa gondolok itt, az em­lített nagykökényesi tsz-takaas rrtónyozóra, a különféle kiske­reskedelmi, tanácsi házra, amelynek befejezési munkáit végezzük jelenleg... A köké­nyesen kívül, év végéig szeret-, nénk mindent teljesíteni...! Valamit a jövő évrőL... ? — Űj gondokkal kezdjük; ja­nuár elsejétől fuzionálunk a pe- tő ft bányai ktsz építőipari rész­legével, újabb negyven—öfcven emberrel emelkedik 140-es lét­számunk, újabb területekkel bővül körzetünk... A jelen­legi telephelyünk már most is szűk, a műhelyek zsúfoltak, egészségtelenek, s korszerűsíté­sükre, bővítésükre nincs lehe­tőségünk. A területet kisajátít­ják, városrendezési okok miatt költözködnünk kell majd. Az új telephelyet már kijelölték ... de vajon .mikor fogunk ott dol­gozni? 1966-nál korábban alig­ha! Addig pedig? Minden ma­rad a régiben ... Dolgozunk, mint eddig: gondban, bajban. Nem lesz könnyű az új esz­tendő sem! Tudják ezt jól a hatvaniak — mégis bizakod­nak: mondják, megkeresik a módját, s mint eddig, majd se­gítenek magukon jövőre is...! Persze — mások is segíthet­nének rajtuk... (ni) rjtiPÜMG 5 1964. au va ... — A gyárban egyébként jól érzem magam, s mondha- x>m, nem is kívánnék ma­gamnak i©bb helyet, soha nem vágyódnék máshová... ha ez 3. műhely, ez a kollektíva Hat­vanban lenne...! Mindig együtt Tóth István 16 éves korában került Gödöllőre, segédmun­kásként kezdte, itt szerezte a szakmát. Szorgalmas, igyekvő fiatalemberként ismerték meg vezetői, olyannak, akire lehet építeni, bármikor számítani. Nem véletlen, hogy leszerelése után — brigádvezetőnék vá­lasztották és a műhely KISZ- titkárának! Büszkén újságolja, hogy nem is akármilyen em­bereket vezet; kis csapata, a Jedlik Ányos brigád, az idei ősszel, november hetedikére ki­érdemelte a szocialista brigá­doknak kijáró oklevelet! A munkatársak között idő­sebbek is akadnák néhányan. Hogyan fogadták el vezetőjük­nek a huszonhárom esztendős fiatalembert? — Hogyan? — csodálkozik el kérdésemen — hát ők javasol­tak ... ! Kedves arcú, törékeny kis­lány dolgozik Tóth István mel­lett. ö is hatvani — s amint hallom, nem véletlenül válasz­totta ezt a szomszédos satut. Amikor erre célzok, elpirul, za­varából alig tudja kisegíteni a fiú: — Ági a menyasszooyjelöl­tem ... Aztán, hogy a „nehezén” túl van, megered a szó Balogh Ágnesből is. Elmesél egy ked­ves, nem mindennapi történe­tet. — Pista apró ajándékaiból, kis „fusi” munkáiból kaptam kedvet a műszerész szakmára. Az érettségi után ide jöttem hát én is a GANZ-ba. Most szabadultam, az idei nyáron... Aztán Pistát rávettem, hogy ta­milján 6 is, kezdjen hozzá va­lamilyen technikumhoz. S hogy nagyobb kedve legyen, jobban menjen neki a tanulás, beirat­koztam vele együtt én is a bu­dapesti híradásipari technikran- ba. Elsősök vagyunk most mind a ketten... Hetenként egyszer járunk iskolába, kicsit fárasz­tó, mert azon a napon másfél órával korábban kezdjük a munkát a gyárban (ledolgozzuk a délutáni kiesést) és éjfél el­múlik; mire hazaérünk Hat­vaniba... Nehéz, de négy esz­tendő múlva biztosan azt mondjuk majd: megérte...! Együtt dolgozunk tanulunk, szórakozunk... nagyon szép ez így! Így együtt... mindig együtt... Utazó hatvaniak, fiatal be­járó munkások. Szorgalmas, igyekvő emberek, naponként helytállók. És titkon új gyár­ról álmodók... olyan üzem­ről, amely valahol a Zagyva- parton épül majd, odahaza, s kirekeszti a K andó-mozdo- nyok kürtjét. Gyónl Gyula mot végzem. Jelenleg harmadi­kos vagyok, második érettségire készülök. Heti három alkalommal mara­dok benn estére is, s olyankor éjjel 11 óra tájban érkezem haza. Egyébként pedig hatra. Otthonra már kevés időnk ma­rad. Még a moziba sem tudunk eljutni; az első előadást ugyan­is lekössük, a második pedig már nem nekünk való, korán ébredőknek... Így inkább Gö­döllőn nézünk meg néha egy- egy jobb filmet. . Panaszkodnak, nemcsak fá­rasztó, hanem meglehetősen költséges is ez a mindennapi utazgatás. — Százharminc forint is rá­megy havonként — mondja az egyik, — s mennyivel jobb lenne ezt odahaza elkölteni ...! — Igazán furcsa, egyenesen érthetetlen, hogy Egerben is. Gyöngyösön is vannak nagy gyárak, tucatnyi hely között válogathatnak a vasasok, csu­pán minket, hatvaniakat hagy­nak ilyen mostoha körülmé­nyek között — bírál egy másik fiatalember. — Miért nem tud­nak már végre Hatvanba is valami komolyabb gyárat ter­vezni? Lenne neki terület, s munkás is akadna elegendő, hiszen annyian vagyunk már, hogy számolni sem győzné reggelenként, esténként a vo­natnál ...! Ocsovai Tibornak is egyre nehezebb már. „ Mókás kedvű, vidám legény, a vonaton, a gyárban viccéi, tréfával tartja földijeit, munkatársait, szíve­sen van a többiekkel, nagy kedvvel játszik műhelye fut­ballcsapatában a „sörmeccse­ken” — de négy hónapja, ami­óta megnősült, szívesebben ma­radna már odahaza, építgetné a családi fészkét... de a szak­ma még Gödöllőhöz köti, ki tudja meddig ... A katonaság után Pénzes Imre is végigkilincselte a szám­ba jöhető hatvani munkahelye­ket, s hogy sehol sem biztatták — úgy próbálkozott a GANZ Árammérő Gyárban. Ott szó nélkül felvették, örömmel fo­gadták az ügyes kezű műsze­részt, s a legjobb műhelybe tették; az egyedi gyártáshoz. — Különös? Lehet... Rajtam kívül nem is érti talán más, csak akivel együtt tanulóskod- tam Budapesten; műszerész lé­temre miért kötöttem ki vé­gül is az esztergagépnél.. ? Mert mindig szerettem ezt a munkát, mindig szívesen, örömmel dolgoztam a „dretha- padcxn” ... Amikor ide jöttem Gödöllőre, üresen állt a vado­natúj EKM 200-as finomesz­terga. Mondták, hogy nincs hozzá emberük. Megkérdez­tem; ideadnák-e nekem? Cso­dálkoztak, de nem tettek ellen­vetést. Azóta enyém a gép, én dolgozom rajta. Én, az exmű- szerész — fűzi hozzá mosolyog­A Zagyva partján sok kis házban egyformán kezdődnek a napok: a vekker riasztását várják és a Kandó-mozdony kürtjét. A kőbányaiak „nyitnak." ök már a hajnali vonattal útra kelnek, akkor, amikor még csak ébredeznek az utánuk kö­vetkezők, az Isaszegre, Gödöl­lőre, Ikladra igyekvők. Bejáró munkások hétköz­napjai ... Hatvanban — a uANZ-gyá- riak nyomába szegődtem Alvégi Lászlót, Rakó Tibort, Balogh Istvánt követtem Gö­döllőre, s azt a másik tíz— húsz vasast, segédet és ipari tanulót, akik velük együtt tar­tottak. A kis társaság a „szerencsé­sebbek” közé tartozik. Fél nyolckor kezdik a munkát, így elég ha háromnegyed hatkor kelnek reggelente. Ez még csak istenes, mondogatják, nem is esne nehezükre, csak az az átkozott vonat, a HÉV jönne, csatlakozna mindig ide­jében...! — zúgolódnak, bosz- szankodnak amikor utazásai­kat hozom szóba. — A blokkoló óránál szánté állandóan „centizünk”, éppen hogy beérünk idejében — me­séli Alvégi László. — Néha el is késünk! S olyankor, igazán hiába csóválja a fejét a portás, hiába szól a művezető, nem mi vagyunk a hibásak, nem rajtunk múlik! Emlékszem, ta­valy vezetékszakadás volt a pálya fölött; 11 órára értünk be a gyártja... Roppant kel­lemetlen az ilyesmi . — Az érettségi óta, 1757-től vonatozom — veszi át a *®őt kollégája, Balogh István. — Pesten tanultam a műszerész szakmát, ott kezdtem a mun­kát, onnan iöttem Gödöllőre-., közelebb a szüléimhez. Men­tem volna még közelebb is, egészen Hatvanig, de odahaza sehogy sem sikerült elhelyez­kednem ... A lakatosok: még úgy ahogy kapnak munkát a vasútnál, a cukorgyárban, egy- kettő a ktsz-mél, de műszerészt már aligha tudnak alkalmazni városunkban ... Ezért vagyunk mi ilyen „máseácáló” emberek... Rakó Tibor még új úti társ­nak számít a hatvaniak kö­zött, mindössze három hónap­ja jár együtt velük, amióta a Zagyva-partra nősült... A vo­natozás persze jóval koráb­ban kezdődött nála is; tizen­ötödik esztendeje már. Annyi különbséggel kollégáiétól, hogy ő legónyember korában — Pé­cséiről utazgatott Gödöllőre... Munkában telnek napjaik, és utazásban. — És tanulásban — egészíti ki gondolataimat Balogh.^-— A művelődési láz a gödöllőiekre is „átragadt.” Sokan tanulnak a munkatársak közül, a mi kis csapatunkból, a mező Imre szocialista fc "igádból például a létszám nyolcvan százaléka. Ki a munkásakadémiákon, ki pedig a középiskolák valame­lyikében. Én például a gyárba kihelyezett gépipari tedhniku­Bemutatjuk ••• — Előadás lesz. Akkor jutott eszembe, hogy írni kellene, amikor elmentem a posta előtt Beugrottam. Már készen is van. Korszerűnek tartom az új berendezést Tavaly órákat vártam ilyenkor. Beadja a levelet, s már in­dul is. — Ez a könnyebbik része, hogy megírják és feladják — mondja Vincze István, a levél- irányító osztály vezetője. — Már huszonhat éve csinálom ezt a miunkát, de ennyi levél még sohasem volt — Hogyan történik a levél­irányítás? — Ehhez ismerni kell Ma­gyarország 3500 helységét és valamennyi postahivatalát Van térképem is, de a legtöbb­jét már fejből tudom. Megné­zem, hova szól a levél és bete­szem a megfelelő gyűjtőretesz­be. Most már csak azt kell tudni majd, hogy melyik megy busszal, vagy vonattal. A har­mincezer közül lehet válogatni. De hát a 26 év alatt már volt alkalmam megtanulni. A CSOMAGRAKTÄR olyan, mint egy nyitásra készülő áru­ház. Van itt karácsonyfa, zó­Harmincezer levél naponta Utazik a Bikavér Karácsonyi finis az átalakított egri postán pedig 700 fordul meg nálimhi Érdekes, hogy a hivatalos leve­lek száma majdnem a felére csökkent, míg többszörösére nőtt az üdvözlő lapoké. Annak pedig csak külön lehet örülni, hogy nem az utolsó pillanatban akarja mindenki feladni üd­vözletét, vagy csomagját Ügy látszik, tanultak az elmúlt év tapasztalataiból. — Mikor érkeznek a külde­mények Egerbe? — Reggel fél ötkor már itt vannak, délelőtt már ki is kéz­besítik. — Mikor indulnak? — Az elsőt délután három­kor indítjuk, majd ezt követi az öt és a hét órai. — Hány emberre hárul ez a munka? — Két műszakban dolgo­zunk, a kézbesítőkkel együtt 170-en. Az első csoport fél öt­kor már munkához kezd. Közben új és új gazdái akad­nak a felvételi osztályon elhe­lyezett alacsony, modem aszta­loknak, székeknek. Az egyik asztal fölött Darvas József főiskolai hallgató, már éppen a címzésnél tart — siet ? MÉG ALIG SZÁRADT meg a festés a korszerűsített 1-es számú egri posta falain és máris a legnagyobb „ostromot” kell kiállnia. Az „ostromlók” természetesen nem bániakkal, s mérges nyilakkal lépik át a küszöböt. „Fegyverzetük” mindössze néhány levélből, csomagból áll. Áz igazi ostrom­lókhoz talán csak annyiban hasonlítanak, mint azt az egyik csomag átvételre váró bajuszos egri fiatalember mondta: — Annyian vagyunk most itt, mint hajdanán a törökök a várnál. — A „csatatér” mindössze csak ennyiből áll — mondja mosolyogva Pártos Ferenc, a postahivatal vezetője —, de tény, hogy a posta dolgozóit a december 16—24 közötti idő­szak, vagyis a karácsonyi finis alaposan próbára teszi. — Bírják a forgalmat? — Eddig igen, pedig azt hi­szem, hogy a hajrában va­gyunk. Az átalakítás minden kényelmet megadott a posta dolgozóinak, de a feladóknak is. A torlódás elkerülésére, a csomagosztályon is van levél- és pénzfelvétel. Ezenkívül tá­gas csomagraktárunk és mo­dem levélirányító osztályaink vannak. — Mit mutat egy nap forgal­mának a statisztikája? — AZ ÁTLAGOS NAPI tíz­ezer levéllel szemben most 30 ezer, a 300 csomaggal szemben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom