Heves Megyei Népújság, 1964. november (15. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-07 / 262. szám
TOROSÁN MIKLÓS: KRüMPLIHAMOZÓ Jlltqj^kize^azacL, kalhaiatlnnjil. De 6k, akiknek művűk megmarad, végül ők is semmivé porUmak?! Lelkűk zenéje, amely szüntelen Sugárzik, árad minden téréhen, csupán hozzájuk nem jut el sohaTt A hegedű csemballó, orgona, a zenekar, amely viharként mennydörög, és hullámzik nagy ég és föld között, az alkotóhoz többé nem hatón 6, Mozart, milyen mélyen álhatói az ismeretlen tömegsír alatti Beethoven! Te sem hallasz már hangokat, szimfóniáid bármit zengenek, téged álmodból föl nem keltenek, süketen fekszel, míg örök zenéd betölti lelkünk minden fejtekét, s varázslatával magunk fölé emel Te nem tudsz róla, mert nem érezel. Míg éltél is bezárt fülekkel itt, szolgálva lángelméd démonait, viaskodva a súlyos küldetés kínját viselve, ó, mily szenvedés, ' és mily gyönyör volt Heted, amíg a vad halál , letörte szárnyaid. Se hang, se Jet, r nem írsz már új zenét, viseled a halandók végzetét, mint társaid az óriások mind, 1 kik tűritek a föld MBacwtt. Éa mégis.. szívem fölsajog: [ _ — Honnan jönnek az örök daXLamokT! ..... a romlandó, a pusztuló anyag, az szüli mind a csodás hangokat, mint gyöngykagyló, az óceáni lét szivárványos, tündöklő gyermekét: a gyöngyöt? talán a nagy atkató agya az a kagyló, hol a termés ddtlasna sustorog, és áttörve tömlöeét 1 élni kezdi időtlen életéin így tépelődöm, míg a lemezest, * mint egy halhatatlan szerelem 'Visszhangja két a béethooérd dal, mint a halál fölötti diadal! Érzem, mily nagy, különös hatalom, hogy megszólalnák, amikor akarom, és énekhangon is fölzengenetb a nagy zenéket őrző hangjegyek minden hangszeren, mindig örököm, mint csillagok az égi körökön, ahogy keringenék, úgy a gépemen a halhatatlant fölidézhetem... minden zenét, és minden dallamot, ' bár alkotójuk rég élporladott. Csodálatos a sírontűB létí A Mű éli testetlen életét a porhüvelytől elszakítva már, nem éri él a csontujjú halott S egyre nagyobb mesterék hangszerén száll világgá a zeneköltemény, ’ mintha földanyánk óriás szive dobogná dalát oly nagy messzire, s oly magasba, Hol eddig még soha nem sugárzott földi szimfónia! Zeng a világ ...a hanglemez forog Bebalzsamozott zenéket hallgatok... Ó, bár tudnátok Ti is, mily gépcsodák szárnyain szállnak a nagy melódiáik megsokszorozva, halhatatlanul.*, az élő nép titőletek tanul alkotni szépet, nemeset, nagyot.** gyógyítani e vérző csillagot! Nem feledheted! Amíg asz, mindig haltanod kell az Auróra ágyúját, azt az egeket is fölszántó, földet rengető csattanást, látnod a vakító villámot, mely az ágyúcsőn kicsapott, s éles lövedéke, surrogva, vüágot rázó riadót harsant rá a nyomorúságra, s pillanat alatt verte szét a cárok, hercegek, bankárok elterpeszkedett erejét... Nem feledheted azt a hajnalt, nem feledheted el soha — nemcsak annak az oszd napnak volt szikrázó hajnala, de a föleszmélt proletárnak történelembe robbanó <)jp6 perce is: szenvedéllyel és diadallal fölcsapó, megállíthatatlan hatalma — nem feledheted el soha: nemzeteket szabadított fél az Auróra ágyúja! Halottak vannak már mögötted — ó, hányszor láttál folyni vért negyven esztendő alatt, hányszor, a kommunista emberért; ne is számold, kimondhatailtaB, annyi a drága vértanú, s a történetemben sem vwitt még áldozatosabb háború, de meggyógyítóbb győzelem se, s hogy nem lesz jövőd mostoha (óvják lenini nemzedékek}, nem feledheted él soha! Magyar vagy, egy nép, de nem árva; emeld magasra homlokod, Európa véres viharait egy évezrede jussolod, s iszonyú megpróbáltatások figyelmeztetnek; ostoba uraid is! idegen zsoldon: nem feledheted el soha — amíg élsz, mindig hallanod kell az Auróra-ágyúszót, azt a föddet-eget dörrentő, örökké hangzó riadót!... OHW!^ Így mesélt f BáSrst bátyára t azokról a napokról: f Kiindacsevlka mellett dolgozatunk egy bányában. Mikor a februárban a cárt elkergették, finisképpen kezdtek beszélni a 4 had ifogi yöklkal, nekünk is ^mondogatták: tovaris. f Októberben, a forradalom f hírére már nem volt kedvünk hadifogsághoz, nem is na- vgyon őriztek minket. Jónéhá- * nyan összeszedelőzködtünk és elhatároztuk, hogy elmegyünk haza. Nyugodtan vonultunk végig a bányák mellett, senki sem állított meg, s baj nélkül beértünk Jekatyerinoszlávba. Odaözönlötték mindenfelől a hadifoglyok. Ilyen nagy városban könnyebb tájékozódni: merre félé dől a világ sorja. A jékatyerinoszlávi lágerben addig vártunk, vitatkoztunk, mig egyszer csak hallottuk, hogy sebesen nyomulnak előre a németek. Iái lesz velünk, ha itt érnek minket? Akadt, aki azt mondta, várjuk őket, hamarabb hazajutunk. Hogyne, mondták mások, vala' Járt be hozzánk a táborba egy bolsevik agitátor. Nem állt fel az emelvényre, hanem leült közénk, szívta velünk a rossz mahorkát, s csendesen elmagyarázta: — Látjátok, mi nem tekintünk benneteket ellenségnek. | Olyan emberek vagytok, mint mi, parasztok, munkások. Titeket a császár, minket a cár kergetett ki a frontra. Mi nem akarunk többet ellenetek harcolni, azért is zavartuk el a mi tábornokainkat. S nemcsak a cárt, látjátok, még Kerenskkit is; senki se kell nekünk, aki tovább akarja folytatni a háborút Hát ezen nagyon el kellett | gondolkozni. — Jól van, igazad van. Nem akarunk hazamenni, amíg tart a háború; nem akarunk móg- egyszer ellenetek jönni, de ppiRMŐ ellrai 6COt az OlaSZ frontra sem, sehová. Am mit csináljunk, mindjárt a nyakunkon vannak a németek? — Adunk nektek vonatokat elmentek beljebb az országba. Ha valami nagy tiszt beszélt volna így velünk, nem hittünk volna néki. De ez ma- gunkszőrű legény volt emberség volt a szavában, bíztunk benne. Nem is hiába. Kaptunk vonatokat Aki maradt. maradt nem tudom, mi lett velük, talán a németek hazavitték, s mehetett újra valagtn. minket ez a vonat; valamibe meg kellene kapaszkodnunk. Kuporogtunk a vagon padlóján megtiport szalmán, s hánytuk-vetettük a sorsunkat — A vörösök, látjátok, nem azt mondják nekünk, hogy ti csak hadifoglyok vagytok, ausztriéki, hanem továris. S ők nem csak az 5 uraik ellen harcolnak, hanem a világ minden népe szabadságáért. Amikor kisütöttük, mit kell tennünk, néhányan é(kapaszkodtunk a szomszédos vagonba, azután a következőbe, s mindenütt elmondtuk a magunk véleményét Nem nagyon kellett a javaslatunk mellett viaskodni. Benne volt az már a levegőben. Még ott a vonaton megalakítottuk mi, hadifoglyok a vörös ezredet. Nem sokat teketóriáztak velünk, elfogadtak a csillagos zászló alá. Kaptunk fegyvert, geütetteJt azon a vidéken, mielőtt a Kárpátok felé elindultak. Harcoltam sokfelé. Nyáron a kozákok ellen Csapajev alatt Vasfogú decemberben, mikor Gyenikintől egy néma éjjelen váratlanul elvettük Boriszog- levszket. Futottam Peüjura elől K amenevszk-Podolszkból. Védtem napokig száznyolcva- nadmagammial a hajdamákokj ellen Jarmolincit. Ott voltam, amikor elvesztettük Kievet s ott voltam, amikor visz- szafoglaltuk. Megfürödtem a Gyeszna vizében, mikor átkaroltuk és szuronyrohammal elvettük a kadetektől Csemigo- vot; s a végső győzelem után még a banditák ellen is harcoltam, Balta vidékén. Amerre jártam, mindenütt! találkoztam magyarokkal. Ezért mondom, hogy az októberi forradalom a miénk is. Papp és Szántó elvtársak, aá melyik frontra. Magam a legelső vonatra felkapaszkodtam. Hanem ez az út nem volt öröm. Hamarosan tapasztaltuk, hogy nem csak a németek vannak a vörösök ellen, hanem a fehérek is szervezkednek. Láttuk, hogy ebben az országban nagy seregek gyűrkőznek egymás ellen. S valószínű, hogy nem nagyon szeretik azt, aki sehova sem tartozik, csak a kenyeret fogyasztja. Nem tudtuk, kik azok, akik Moszkva ellen zászlókat bontottak. Egyet azonban a magunk eszétől is megértettünk. Zötyögünk, zötyögiink, fiúk, de nem tudjuk, hova visz uéfelszerelést. Amit nem adtak, azt szereztünk. Könnyebb volt akkor lóhoz jutni, reghez. Hej, de más érzés volt megint katonának lenni! Katonának, s mégis szabad embernek. Aki akkor abba belekóstolt, nem felejthette el, s nem hatott le róla egész életében. — Nézzétek, és baka voltam, s mégis hogy szót fogad alattam a ló! Mérhetetlen nagy pusztaságok vannak arra, akkorákat kívánt az ember vágtatni rajtuk! S nem is lehetett nekünk idegen az a táj. Azt mondják, őreink is jártak, leelső ezred parancsnoka, és helyettese, Koszta Béla, akivel mint nye- haza akartak küldeni minket a Magyar Tanácsköztársaság megsegítésére, a voiosinszki ezred magyarjai, Taliga, a félelmetesen pontosan lövő tüzér és mind a többiek, akiknek rohamra torzult, verejték es arcát, vagy a halálos seb után lefogatlan maradt szemét nem felejthetem el. Előre néznek ezek a halott szemek ma is. az emberi jövőbe, ahol népünk megbecsült és tisztes helyen ül az egyenlő jogú népek asztalánál.
