Heves Megyei Népújság, 1964. november (15. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-29 / 280. szám
i ~//3QML OM NjTGH ANTAL tátVG ff Nyaranta egyszer mindig hazajár a kisasszony. Jött még akkor is, amikor éppen csák hogy lehetett Mostanában meg úgy emelnek neki kalapot mint húsz éve. Miért ne jönne hát? A régi kastélyuk iroda, magtár és kultúr ház. Azért a kisasszonynak akad szállás! Akár itt lehetne egész évben. Ha jön, ha megy, mindig van valaki, aki ki-behozza nagy sárga bőröndjét a vasúttól. Legutóbb meglátta az elnök is. — Kisasszony! Még ilyet! Hát miért nem szólott a kisasszony! A kisasszony hajnalban megy vissza Pestre. Az elnök még tegnap meghagyta Kenyeres Jánosnak, hogy reggel a himtóval vigye ki a vasúthoz. Aztán, ha jövő nyáron jön megint csak írjon. Akikor is kimegy elébe a hintó. Gyalog se több az út egy óránál. Hintóval egy fél sincs. Kenyeres Járjos odaállt még virradat előtt Húsz éve nem látta a kisasszonyt Tudta, hogy • hazajár nyaranta, de nem látta sose. A kisasszonynak most la olyan kellemes Illata van, meg a keze is olyan finom, puha, hogy húsz éwél ezelőtt se lehetett különb. Milyen szép lány volt ea • kisasszony! Hogy milyen na- gyon-nagyon szép yolt!. . _ Kenyeres János emlékszik rá. Egyszer bál volt a bíró csűrjóben. Éjfélkor eljött a kisasszony, aztán se szó, se beszéd, beállt a tánc kellős közepébe,, elkezdte táncoltatni a legényeiket sorba, egyiket a másik után. Kenyeres János nem Is igen emlékszik egyébre, csak arra, hogy jaj, de szép volt akkor. Máskor is szép volt, de akkor! Sorba táncolt minden legénnyel. Vele is táncolt volna, de rá, Kenyeres Jánosra sor nem került Pedig menynyire szerette volna egészen közelről látni, hogy csakugyan olyan nagyon szép hát, meg hogy mi lehet rajta az a nagy, nagy szépsége. Erre is emlékszik: Nemsokára jött a báró, puskával Jött, be a bálba a lányáért. Akivel éppen, akkor táncolt B kisasszony, azt úgy képen vágta a báró, hogy hajnaliéit, mire életre mosták. A kisasszonyt meg a pukka- vég elibe vette, úgy terelte hazafelé. Minek mondaná el ezt most neki, emlékszik rá ő is biztos. Még nem is virrad. Olyan »agy a sötétség, hogy nem is látja a kisasszony arcát. Akkor annyira várta, hogy táncoljon vele, csurom vizes lett az izgalomtól. Most meg itt ül mellette a kisasszony, itt elől a bakon. Pedig ő hátra akarta ültetni, de oda a nagy, sárga bőröndöt tették. Mennek, kocognak kifelé az állomásra Kenyeres János, meg a kisasszony. Hajaj! Megismeri ő a kisasszonyt a hangjáról is! Éppen olyan a hangja, mint régen, mint húsz éve. Milyen is volt? Az övé volt a legszebb. Minden, ami a — Dűljön csak ide — mondja Kenyeres János —, dűljön csak, az istenit, ennek a ke*, serves útnak! Előbb csak azt érő, hogy az az oldala, ahol a kisasz- szony ül, mennyivel melegebb. Nem táncolt akkor egy lépést se a kisasszonnyal. . pedig táncolhatott volna, de rá nem került sor! Most aztán hadd dűljön, dűljön, ahogy akar, tartja ő. Hej, ha akkor táncolhatott volna! Nem is bánja már, hogy ide lejt ez az út. Nemhiába csúszós, rázós, mekkorákat huppan a hintó, kell, hogy a kisasszony kézzel is kapaszkodjon Kenyeres Jánosba. Kapaszkodik is. Így mennek. akikor abból mi baj léha ő most tenne valaHát hetne, mit? Akárhova nyúl, a kisasszony nem szól rá semmit Ha akarna szólni, szólt volna már eddig ... Ehhez képest az a tánc valósággal semmi. Nem is bánja már, hogy akkor őrá nem került sor. Hátha a sor most került rá... húsz év késéssel, az igaz, de igaz az is, hogy most aztán rajta van! A kisasszony csak annyit mond, hogy ilyet hogy is gondol, meglát bennünket valaki. — Meglát? Meglát! Na! Ebben a sötétségben lásson meg földje miatt, meg a kastély $ miatt is. És nem lett, ez szent? igaz! Hej! A kisasszony! A kisasszony minden szépsége! Most aztán az övé, úgy és f annyira, ahogyan kell, ahogy { akarja. Egy szempillantás alatt• megáll a ló is ... Odaképzeli magát akkor < téré a bálba... mintha őrá i kerülne a sor. Azért úgy — Hej, a kisasszony! Micsoda sötétség. Most csak neki áll a bál, I csak néki! Ki hitte volna! A kisasszony minden szép-! sége... Eljön jövőre is— mint min-; den nyáron eddig. övé a kisasszony. Szentigaz • az övé! Az állomás előtt a villany: alatt a kisasszony megint a, széken ül. Ott a villany j alatt nézi meg először a kis- j asszony arcát Nézi, nézi, nem akarja el—, hinni, hogy ez: ez itt mellette, ez a kisasszony. Nem láttál húsz éve. GALAMBOSI LÄSZLÖ: Daloljátok as asszonyt Daloljátok a forró-testű asszonyt, ld úgy ölel, mint rács-nélküli ablak a fölkelő Nap boldog sugarát Daloljátok az erős-kezű asszonyt, ld örömeit kenyerünkbe gyúrja. Daloljátok a gépek mellett állót ki elindul már kakasébredéskor és duzzasztja a gyárak zúgó hangját Daloljátok az örök talpraállót, a lélekmentő alázatát hordót ki elhozza a bátor igazságot. Daloljátok a szellem palotáit szelíd szavakkal csöndben feldfszítőt ki összegyűjti szerényen az élet törvényein a mindennapok rendjét Daloljátok a verejték-hullajtót kinek kezében fölragyog a pólya, mint szőke Hold a langyos éjszakában, és minden nappal előbbre ül bölcsen az egyenlőség oszlopcsarnokában. ANTALÉT ISTVÁN? November téren. Hajnal hősén kopás* fák kinn a Hangos verébsereg vitája haitik. November fénye már nem ér a sarkig, amelynek síkját immár én se mérem. Hy furcsa nászt By ünnepet ki tart itt? Szorongva Jő az érkező — fehérben — övé az átok, és — ha jár — az érdem, amit már csak tűnt nyár emléke tarkít. Im, es várt rám áj hajnal-atomon. A tél felé vitt mindenütt a nyom. De mint a kedves és józan öröm, a zúzmarával hintett hajnalon ágy hullott rám az új nap, ami Jön, a ágy törtem át borzongató ködön. KÉPES GÉZA* 0 Sietni nem Jön, hol még az, hogy induljon a vonat. Tán még akkor se lehetett ilyen... ilyen forró ez a kisasszony, amikor az a bá. volt — gondolja magában. Nem hirtelen ember ő, nem is erősebb a természete, mint másnak ebben a korban, de milyen forró ez a kisasszony így oldalt, ahogy idedől. Gondolja, érzi és nem sző! egy szót se. Mit is szólhatna? Máskor, ha ilyen gerjedelme támadt, szólt vaiamit, aztán vagy lévaiak?! Az orráig nem Iát az ember, nemhogy valaki minket láthatna... Meg aztán, ha csak annyi baj van, hogy meglát valaki, akkor... tudja 6 még legénykorából, hogy ha csak annyi baja volt a lánynak, hogy valaki meglátja, akkor már az övé volt minden, ami kellett. Most se lehet másképp — Soha, soha nem gondolt rá, hogy ne legyen baj a báró Nérf a kisasszony arcát; öt,* Kenyeres Jánost átkozottul | becsapta valami — azt érzi. Nem is tudja, a kisasszony j hogy száll fel, jeggyel, vagy ■ jegy nélkül. Mire beérnek a( hintóval, ott a vonat is. Néz a vonat után messze, j amíg csak látszik a fényből j valami Most érzi csak, hogy: vétójában őrá milyen nagyon-* nagyon későn került sor. Evek, gyümölcsök Hús éve hagy a kedvest megtaláltam « hogyan mondjak bálát ezért a kinek? Húsa év tett el egyetlen lobogásbaa «** A hegy látszatra nyugodt, de belseje« lázban a kiönti a megolvadt kőzetet. Ömlött a vers. A szavak mint a láva őrzik életünk megkövült nyomát — I)e hol van sző, amely magába zárja csókod izét a amely napfényre tárja merned színét és ajkad mosolyát? van újra. Hosszá és kemény tél gyötört meg. Egy foltját se látod itt... Ne mondd, hogy nem kaptad meg, mit remélték fáink virágban állnak és merész szél tépázza álmunk ért gyümölcseit. voiaimi,, vagy ; rVTARri U RTTMAV• szállt a menyecske, vagy nem. ÖIiUítIU V • volt, X3 volt a legszebb. A haja », a hangja is. a dereka is... mindene. Senkin soha annyi szépség, mint a kisasszonyon. Hiába jó a féderje ennek a hintónak. mégis mennyire ráz. Még az út bal oldalán csak elmennek valahogy, de oda annyira lejt a töltés, hogy alig lehet az ülésen ülni. A kisasszony kapaszkodik, mereven kitartja magát a „ lábávai, 'mégis lecsúszik oldalra. . De itt mit szólhat? Mégis a kisasszony ül itt mellette. Mintha most is látná, puskával jött érte a báró... Csak nyelt nagyokat, hallgatott, gondolt mindent. Még a lába is belezsibbadt Inkább jött volna erre az útra más. De Ijp már fl van itt? Ördög járatja vele ezt az utat Azt mondja közben a kisasszony, hogy fázik. De nem kell elővenni a kabátot, elég, ha János a vállára teszi »karját. Az mégis melegít Persze, hogy felteszt A kisasszony fázik, nSla meg — úgy érzi — akár patakban is jöhetne a víz, olyan forróság van rajta, pedig nem izzad. Itt is, ott is melegíteni kell a kisasszonyt Melegíti, és nem is látja már azt a táncot, hisz így* kisasszonyé ennyire altkor se foghatta írják, s ahogyan a festő-művé- aoát akar, mint ahogy a Jdssrzjeik festik. Az ég. Körös-kői ül lányok átengedik magukat hallgat az erdő. Hallgat és fi- amikor szépnek látják a világyeL — Ml van veled? — kérdi a fiú a lányt — Miért? — Miért hallgattál el? — Semmiért Nézem az eget A fiú felkel, és leül. — Hát nézd — mondja. — Ha örömet szerez, nézd. S a lány nézi Ügy érzi, mintha rég nem látta volna. Hogy ez nem az a mások égbolt amely nem vonzotta a tekintetét S nem ébreszt benne érzelmeket Semmiféle érzést Nem az az égbolt amelyet csak akikor látott ha felnézett a ne- másba szövődő színék, összefogy edik emeletre, ahol a fiú la- nódó got a az megzavarja őket S katonának ment a lány ugyanakkor megzavarja őket a nem tudta megvárni félelem, hogy ha nem engednék, elveszíthetik a fiút Vagy egyszerűen — mert szerelmesek. Akkor get égbolt ugyanilyen volt mint most De most máslátja az egét mert az érmások, — most szenved. S magában azt kérdezd: vajon mért nem olyan varázslatos az égbolt immár, mint akkor, először volt? Hiszen most is oly szép a világ, és... most Is szerelmes, lám, ugyanaz a csend veszd körűi ugyanaz a kékség, az egymásba fonódó ágak, egyvolna marokra a kisasszonyt mint most. Akár a bálban lennének — Nem tud egyébre gondolni Odaakasztja a gyeplőt az ostorhoz. Máskor is szokta így, ha már unja tartani Megy, fut agyában a gon- __ _ „ dolat. Abból se lett semmi ? ,*»*-' - , .■ yiffürtr \J V d égre, s belátta: szerelmes baj, hogy a báró földjét dlvet- 5 **'—“ abba a fiúba, aiki először élték. A kastélyban, magtár lett.t vitte, hogy az eget lássa. Aki meg iroda... pedig az nem? Az alacsony faágak közül elvitte őt sétálni, a városon semmi dolog volt mégse lett" átsejlik az ég. Tiszta, kék ég- kívüt fel a hegyekbe. S ő hagy- belőle baji u-uk-tj-il-, ^bolt amilyennek a költők le- ta. hogy azt tegyen vele a fiú, kott Vagy ha felzörög azoknak az unalmas, vászon tragacsoknak egyike, amelyek filmreklá- mofcat cipőnek. Nem, ez az égbolt szenvedésre készteti. Az a másik közömbös volt számára, sőt, nem is hívta égnek, de másként sem hívta, egyszerűen észre sem vette. De ez az égbolt... Egyébként nem ez az ok. Az ok ő maga, mint mindenki, akinek nem teszünk szemrehányást. Hét évvel ezelőtt, a gimnázium utolsó osztályában Nem, moot csak a nem fonódik össze... karjuk fogja megtudni soha. De — az égbolt — A mérik, a hajdani égbolt után a fiú pedig hogy visszatérjen, mással ment el az eget nézni. S mintha ez az égbolt a végzete lett volna. Mialatt a másikkal nézte,. az is valamit kívánt s a lány megadta, valószínűleg, mert hozzászokott az elsővel, s most hiányzott néki. Az ember hamar megszokja, hogy a dolgokat helyettesítse. De vajon sikerül-e? Érdekes, vajon sikerül-e? Miért ne? Talán sikerült is volna, ha a dolgok titokban maradnak. De vajon van-e titok ezen a széles nagyvilágon? — Mi van veled? — kérdezi megint a fiú, aki most mellette ült s nézte, amint az égre függesztett szemmel, hanyatt fekszik, s amint sápadt és furcsán Akkor, beesett arcát hirtelen, egy Pillanatra, pír önti eh — Miért? — Egyszerre elpirultál. — Gondoltam valamire. — Mire kell most gondol- ha gondotkoelőször, összefonódtak, de most már nem. Aligha ő a hibás ebben. Hacsak nem mind a ketten hibásak. akik most itt. egymás mellett hevernek, a lány is, meg *}°d. Ostobaság, a fiú is. Hibásak, mert nagyon dunk, szerették egymást most pedig úgy érzik, hogy a szerelem olyasvalami, aimi véget ért. S ha véget éri; az ember vagy felpillantott hazudik, vagy valami mással helyettesíti. A lány úgy érzi, hogy a fiú hazudja a szerelmet ő pedig valami mással helyettesíti. De hogy mivel tudja. — Hát akkor mi az okosság? — Okos dolog, ha gondolkodás nélkül élünk. — Gondolkodás nélkül? — Igen. — Mint a barom — mondta ____ a lány. — Pontosan úgy, mint — nem 32 állat! A fiatalember nem válaszolt És senki sem tudja, s nem is a lány pedig arcára tapasztó* \\P
