Heves Megyei Népújság, 1964. november (15. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-29 / 280. szám

eg^kTc<w^Anadrá«osRés fri- wfhfcS M Újsáigok Wredból, képzőművészeti tárlat kell a aurájában legalább ka egyéni- temfea L “ megJarta a varosadban és falvaiban, ség bujkált, a másik egysze- a két fiúval folytatott «w aa ail?®r u®/ BhoßyBii a ma- rübb _ nézte a kiállítás ké- mécsére utárTaz az gyaT huszadik szazad festőd peit. Ismertem őket, csatlakoz- macit, hogy ezeknek a fiatalok- X ^ SpeTáalt nSí tani hozzájuk. Kérdezem vele- naiv _ a kellőiénél _ „-A-t . „ ls' „a KeP®k néhány 7^ .77 ^bedogódottan mondanak kevesebbet az egri életéróí0 stü^áróf^ mű^^ KSÄ “ épületek, ^be.ké- ti SSÄ­7kkS re 7rÜOUeÖb- ° f1? szult sorai a belvárosban, a HELYES KEZDEMÉNYEZÉS tebb szakkitejezesek: ez a kép szobrok a tereken, a freskók és M ishogl azttóMÓ » marhajo, ez klassz, ezt egy festmények a naöv^rű énfilA- ’ ^ az egn jjooo ist nválas oali frsí hette ennek a Jt* VyK a na^yíyZ^ru epule~ van Múzeum keptáranyagat a képnek a kerete iobb mint a -7 -f 17 ™ert múzeumi hónapok keretében d -f i " 1 , az ^olak — az általánostól az néhánv hol von kiállították festmény maga, mit akart ezzel egyetemig _ nőm nvúitamak ,n,lry uelyen Kiállították. az ürge?, stb.. stb. k7lő 7alot az érde$S mozgatni kell eze­Meghívtam őket egy feketére A művészettörténet a képző- ket aZ ertékeket megma- a közeli presszóba, mert kíván- művészeti esztétika" eddig is gyarámi azt ami asiep a ku- csi voltam bensőbb veleme- mostohán kezelt tantárgy volt lonbozo korokban létrejött al- nyükre. Útközben megállítottam a középiskolákban — már ahol őket az egyik barokk kapunál, volt _ most „kiiktatták” kérdeztem őket, üres szemekkel ,\E a művészettörténeti oktatás felelteik. Mutattam nekik az anyagát a történelemtanítás egyik film művészi plakátját, részévé szerkesztették, amire Sanyi, a nem cowboy- Magyarul: a történelemtanár nadrágos, felcsillanó szemmel lelkiismeretére és szakmai fel­válaszolta: Érdekes film volt. készülésére bízták, hogyan fog- A feketénél autókról beszél- lalkozik ezután ezzel a hatásé- vászonra Lotz Károlynál, get tünk, márkákkal, azok pon- ban sem lekicsinylő esztétikai Végére hagytam javaslata- tos leírásával kápráztattak el. kérdéssel. ~ im között a Heves megyében Péter, a cowboy, úgy nyilatko- FESTMÉNYEK, szobrok, ólő festők, szobrászok, építé­aott, hogy a Trabant az lepia, épületiében, mozivásznon, min- szék kérdéséit. Ezek a művé- a lányok a Fiat 1500-asról be- denüt(. el Ei.m hárítható* módon szck és kitűnő szakemberek szélnek meg az Opelről: a Zsu- .szemünk elé kerülnek a művé- sokkal több és hasznosabb pe- zsár.ak nyáron a Balatonnál szek alkotásai. A művész kife- dagógiai munkát végezhetnek »azt az ajánlatot _tettei ^ az jozi a körülötte élő, forrongó gyárainkban, üzemeinkben. ko tásokban. Mást vall a korról a firenzei festő, mint a hol­landiai tájkép alkotója, megint mást örökít meg a XIX. szá­zadból Kovács Mihály — mi­lyen kevesen ismerik ezt §z idegenbe szakadt magyar mű­vészt — és megint más kerül egyik kopasz ürge Skoda Feli- világot. Minden új borral, min- falvainkban. Nem kell attól ciavial. _ den új tudattal új művészet ke- félni, hogy egy kiállításnak Az autós ürgék után néhány legezik és éppen ezt az új, a nem lesz sikere, mert azt nem Irodalmi kérdést kockáztattam születö, a mai, modem tudatot, az egri művelődési házban, ha- H}0®- Kisebb nyögésekkel meg- vűágszemléletet — szándékosan nem valamelyik üzemünk kul- tűzdelve a ket harmadikos kendőm a világnézet szót! — túrtermében rendezik meg. Ha gimnazista kózepesfelen vizs- hozza közel hozzánk a művész az alkotásokat közelebb visz- gaziott a tegnapi es a mai ma- az anyag nagyszerű formáiban, szűk az emberekhez, megma- gyar irodalomból Akkor, amikor olajjal népesíti gyarázzúk a mű keletkezésé­Visszakanyarodtunk a ke- he a vásznat, akkor is, amikor nek belső históriáját és — ha pekre, omtnian a dobókra, ^ a márványból a reggelt ábrá- van rá alkalom — szálljunk Egrt, . " 3010 nőt kifaragja, de akikor is, vitába azokkal, akik a műve­serleteztem ~ '7amikor vasból, betonból, üveg- ket érteni és megérteni, elfo- den jo es rossz van egy he- hői új színházat emel Thália gadni, vagy éppen jóindulatú­*. “ L hmmmS. whogy & Síitám fs ember környezeteinek megoro- a műveket és a művészeket embb lettem. És maradtam is. intése az anyagban mindig, közelebb hívjuk a dolgozó em­AZT HOMÁLYOSÁN tudták minden korban őszinte valló- berekhez nem követünk el és értették, hogy az egyes ko- más volt a korról, annak em- szentségtörést. Inkább azt hisz- rok, stílusok a kor embere ér- beiéről és a gondolkodásmód- SZQk hogy a közönség is, a íésvilágának kifejezésére tőre- ról, amely hitet, célt, eszme- művész is nyer a közvetlenebb kedtek, hallottak a görög szob- nyékét állít. Ezt a művészetet, érintkezési ' forma által. Az jászát ról, de bővebb ismeretei- ezt a szépet, a tudat hordói kö- építészek okos szóval eligazíu- ket-már-fátyod fedi.--Az- sem zu 1 ezt a jelentősei meg ..kell. hatnák az . érdeklődőket az maradt elmenyszerű számukra, ismernie mai fiatalságunknak, építészeti stílusok rejtelmei- amit a reneszánszról hallottak: Jobban és igazabban kell is- hen Michelangélóról inkább a szó- mernie, mint eddig. „ actauví játéli groteszksége (Mi kell, an- Ha az iskolák tantervei nem , ,NEV“a>—4JKTATU gyalom?) elevenedett nevetés- foglalkoznak a művészettörté- munkat társadalmi utón szer- é bennük, mint az Utolsó íté- net stúdiumával gazdagon, ak- vezT)i kell. Az eredmeny nem ^ ^máin w e»nt a ftm-f/vca mimikát a tár- jelentkezik^hangosan, tártál­let döbbenetes drámája. kor ezt a fontos munkát a tár­Említettem nekik a nagyszerű sadalomnak kell pótolnia, ki­film kapcsán Vincent van egészítenie. Gyárakban, fal- Goghot. A filmet mindketten vakban, kollégiumokban, mun- látták, eleven kép él bennük az kás» és parasztakadémiákon, a érdekes emberről, életéről. Azt TIT előadóitól kell szorgalmaz- is értették, miért festette cső- niuk a művészettörténeti té­mas jegyzőkönyveket sem le­het róla .készíteni. Már az is eredménynek számít idő múl­tával, ha az én cowboy-nadrá- gos fiatal barátom nem azon töri a fejét, hogy az 6 nadrág­dala tos színeit úgy, ahogyan mák sűrítését A művelődési ja szöggel kivert övével el őke­festette. Képeinek témái azon- házak és kultúrothonók szak- lőbb, vagy vegyen inkább pá­ban idegenek számúkra. köreiben ilyen irányban is bő- radicsommadarat rá a mai Iá­Hazai, huszadik századi pik- víteni kell a szakköri tagok is- túránkről keveset tudnak, de mereteit. Több, sokkal több nyok szívének megejtésére. (Farkas) — Somlói galuskát leérek! — Ebből a csokoládés süte­ményből adjon! Gyakorta elhangzik ez akér- rés a hatvani Rózsa Cukrász­dában és a dióból, csokoládé­ból, rumba mártott mazsolá­ból, konyakos meggyből, sok krémből és tejszínhabból ké­szült újdonság híre hamar be­járta a környéket. Sőt! A Rózsa Cukrászda át­utazó vendégei szertevitték a hírt az országban s új nevet is adtak a készítménynek, „hat­vani galuska”. Miközben a re­mek ízekről, a jó érzékkel ösz- szeállított cukrászati készít­ményről beszélteit, nem felej­tették el hozzátenni, hogy amíg az ország más tájain hét fo­rintnál is drágábban vesztege­tik e csokoládés kreációt, itt Hatvanban 5,60 forintot kér­nek érte. S akik csodálattal ízlelik a „somlói-hatvani galuskát”, ér­deklődnek a mester felől. A cukrászda dolgozód ilyen­kor közlik a vendéggel, hogy a méfcter, Pádár Pál, aki több mint negyedszázada kreálja már a cukrászda süteményeit, tortáit és hogy tévedés ne es­sék, azt is hozzáteszik: — Pali bácsi nem egyszerű cukrászmester.., hanem mes­tercukrász. S emögött a fordított sor- Pidáir pál mcstcrcukrisz rózsával díszíti az esküvői tortái. rend mögött nagyon sok tehet­ség, szorgalom, fantázia rejlik, mert cukrászmester sok van a is nemrég viseli még e kitün- hogy a földművesszövetkezeH megyében, de mestercukrász tetést. Nemrég írhatták csak cukrászműhely vezetője el- csak egyetlenegy; Pádár Pál, ő be a szocialista brigádnaplóba, nyerte a mestercukrász címet. Különleges érdemek szüksé­gesek ahhoz, hogy valaki így kiemelkedhessen a szakmában. Pádár Pál első cukrászverse­ny«! ezelőtt 10 évvel egy hol­land tájat mintázott, később A tavasz ébredése című kom­pozíciójával nyert első dijat a megyék közötti cufcrászverse- nyen. Legutóbbi kreációjához már nemzetközi szaktekinté­lyek gratulálták s ez az abszt­rakt torta tette fel a pontot az i-betűre; ezután már a mes­tercukrász cím következett. A mestercukrász nemcsak a sütemény- és tortakészítésben remekel, elektromos kemencé­jüknek legmagasabb a hatásfo­ka az egész országban, hiá­nyuk soha nem volt még és amellett, hogy rendszeresen ta­nul, tanítja, neveli a felnövek­vő cúkrásznemzedékeket. S most megint kiállításra készül. Mivel? Ez egyelőre még titok, mindenesetre vala­mi különlegesség lesz, amely minden bizonnyal tovább nö­veli majd megyénk első mes­tercukrászának eddig is jó hír­nevét. K. E. Diafilm - felnőtteknek Az utazás most mór valósé- kát készített, amelyeket aztán gos népvándorlási méreteket a téli ismeretterjesztési évad­ölt: az idén egymillió hazánk- ban vetítenek az előadások fia járt külföldön. A Balatont, szemléltetésére. Falusi, kisvá- a főváros nevezetességeit, he- rosi kul túrotthonok falán — gyeinket, a Duna-kanyart en- téli estéken — megjelennek nél is több más vidéki ember majd a felszabadulás után kereste fel. Jó ez, nagyszerű emelt, építőművészet! szem- dolog. Az azonban már kevés- pontból is jelentős épületek bé örvendetes, hogy — tisztelet vetített képei. Gazdag az a kivételnek — sok embert anyag, hiszen a megye sokat csak a távoH célok vonzanak; gyarapodott az elmúlt húsz szűkebb környezetünket vala- esztendő alatt. Színes felvéte- hogy nem vesszük észre. Át- lek készülnek a felszabadulás nézünk a kisebb „haza” a me- óta felállított szobrokról, az új gye, a járás — határain, mint- épületekről, stb. Diafilm-soro- ha csak az lenne érdekes, ami zat készül arról is, hogyan le­tevői esik. Sokan tán többet hét szépen, ízlésesen beren- tudnák a prágai Óvárosról, dezni a lakást korszerű búto- mint saját környezetük neve- rokkal, népművészeti tárgyak- zetességeirőL kai. Csongrád megye most vál- A gyermekjátékot — az egy- toztatni szeretne ezen. Meg szerű diafilmet — hívják se­akarja ismertetni Csongrád gítségül megyéjük „felfedezé- megyét - a Csongrád megyei- ^- a csongrá<£ak. Jó ötlet, ekkel. S ehhez a törekvéshez . , , . _______­a diafilmet is segítségül hívja. hasznos ^s egyszerű. Erdern«; A megyei tanács művelő- lenne nálunk is megpróbálni, dési osztálya diaűlm-sorozato- (A. KJ (V) „Ez a lelkiismeretesség a jó nevelő-oktató munka ered­ménye. Vagyis jól dolgo­zott a párt, a szakszervezet, a KISZ és a Nőtanács, és nem szabad elfeledkezni a vállalat vezetőiről sem, akiknek sike­rült összehozniuk, kikovácsol­niuk egy ilyen remek kollek­tívát.” Ha az új lakók majd beköl­töznek a lakásokba, néha-néha gondoljanak azokra, akik fel­építették a Ló utca 112-es szá­mú házat. Brandschultz Gusztávra és a többiekre. 7. Budapesten különös dolgok történnek az elkövetkező na­pokban. Évek óta áll már a Sípláda téren W. Q. 1. szobrászművész alkotása: „A gépkezelő a nagy­anyjával.” A művész most vé­sővel, kalapáccsal a kezében felmászott a szoborra. ,,Eznem maradhat így — mondta az eiősiető rendőrnek. — A szo­bor borzalmas, megpróbálok rMpújm- 4 1961. november 29., vasárnap egy-két dolgot kijavítani raj­ta. Mentsük, ami még ment­hető!” Az átdolgozás hírére megjelent Z. U„ a neves kép­zőművészeti kritikus és más­fél órán keresztül azt bizony­gatta a szobrásznak, hogy a mű csodálatos, a szocialista realizmus egyik legjobb alko­tása, kár lenne egy ujjal is hozzányúlni. W. Q. I. azonban nem hallgatott rá és több ki­lós, a szoborról lefaragott már­ványdarabokkal kergette el a kritikust Végül is a rendőrség szedte le a dühöngő művészt. Egy becsületben megőszült kisiparos felkereste az adóhi­vatalt és bevallotta, hogy az autóját nem lat főnyeremény­ből vette, hanem a jövedelmé­ből. A szelvényt felárral vásá­rolta valakitől. Z. E., a népszerű író, akinek eddig minden évben megjelent egy könyve, visszakérte leg­újabb regényének kéziratát a kiadójától. „Ilyen unalmas re­gényt nem lehet az olvasók kezébe adni!” — jelentette ki a meglepett rektoroknak, majd mindenki szeme láttára meget­te a kéziratát. A. Lucy, a közkedvelt dizőz egyik napról a másikra abba­hagyta az éneklést, és beirat­kozott egy gép- és gyorsíró-is­kolába. R. T., a Só utca 198-as szá­mú ház házfelügyelője felke­reste a második emeleten lakó dr. K. U.-t és bevallotta, hogy 1944-ben ő jelenítette fel a nyi­lasoknál és 1951-ben az állam- védelmi hatóságnál. A „Strapa” cipőgyár igazga­tója felhívást intézett a fo­gyasztókhoz, hogy eszükbe ne jusson vásárolni a gyermek- szandál-készátményeikből, mert azok néhány nap alatt teljesed tönkremennek. A Bámexbumfért egyik érte­kezletén az előadó bocsánatot kért a hallgatóságtól, mert hét- rom óra hosszat untatta őket és megígérte: ez többé nem fog előfordulni. A Pitypang eszpresszó kávé­főzőnője tizenöt kiló kávét vá­sárolt a saját pénzéből, hogy pótolja a hiányt és jobb kávét tudjon főzni a vendégeknek. X. Y. újságíró, bevallotta a szerkesztőjének, hogy mindig a kisfiával íratja a cikkeit. Jelentkezett a rendőrségen P. E., volt konfliskocsds és bevallotta: 1913. június 5-én elgázolt valakit az Ötpacsirta- utcában, és áldozatát lelkiis­meretlenül miagára hagyta. Egy lakáshivatali vezető a saját lakását adta át egy nyolc- gyermekes családnak, mert egy új lakást, amelyet nekik ígért, valaki másnak utaltatott ki. Cs. Énüké, a Parányi Revü- színház táncosnője beiratkozott egy tánciskolába. L. Bébi, a csodálatos szép­ségű volt segédszíniésznó, ma­gához vette azokat a férfiakat, akiket tönkretett, kifosztott pá­lyafutása során. A volt udvar- lek ingyen étkezhetnek nála és heti húsz forint zsebpénzt kapnak. Egy szakértő közölte a főnö­kével, hogy teljesen híjái van a szakértelemnek. Egy asszony, alá éppen be akart nyitni a Minőségi Ru­haszalon ajtaján, hogy egy új kisesíélyit csináltasson magé­nak, visszafordult, mert köz­ben eszébe jutott, hogy a fér­jének nincs télikabátja. T. L F„ több magyar film rendezője szakállt növesztett és szégyenében elbújdosott a Bakonyban. Daminóbajnofcuafc — har­minc kísérővel — Sydneybe utazott Két kísérő visszajött a határról. „Devizát akarunk spórolni az államnak” — mon­dották a pályaudvaron, vissza­térésük után. ★ A városban elindult a sutto­gás. Egyesek szerint a fold alatti atomrobbantások rázzák fel az emberek lelkiismeretiét Mások úgy tudták, hogy a levegőben van valami, ami lel- ki ismeretiurdalást okoz. Mindenki aggódva figyelte a lelkiismeretiét; mikor saókU meg és ha megszólal, mH fog mondani. Egy Pestre íéBoöltűzött kis- lőcei javasasszony megkezdte a lelkiismeretfurdalást csillapító elixir árusítását Egy kis üveg száz forintba került A folya­dékért sorba álltak az emberek. A tisztiorvos megállapította, hogy az elixir nem más, mint kamillatea, amelyben mentho- los cukorkákat olvasztottak féL Az újságok hallgatásba bur­kolóztak. Egy sort sem írtak ezekről a furcsa „megbetegedé­sekről”. A londoni rádió beszámolt egy-két esetről, de humoros formában. A kommentátor fi­gyelmeztette a hatóságokat, te­gyenek meg minden óvintézke­dést, mert ha a brit szigetország­ban is megkapják az emberek a krónikus lelkiismeretfurdalást, akkor annak beláthatatlan kö­vetkezményei lesznek. Előadá­sát így fejezte be: „Isten, óvd meg Angliát!” Zamárdi, a Hírharsoma mun­katársa, jelentette az illetéke­seknek, hogy néhány nappal ezelőtt furcsa tüneteket ész­lelt egy Ló utcai építkezésen. Az Egészségügyi Főbizottság azonnal kiszállt a helyszínre. Már az első pillanatban gya­núsnak találták a sürgő-forgó, lázasan dolgozó munkásokat. Beszéltek Brandsdbultz Gusztáv építésvezetővel, aki elpanaszol­ta a Főfőbizottság tagjainak, hogy a határidő meghosszabbí­tás miatt már napok óta nem alszik, annyira gyötri a lelki- ismerete. A főmérnök, Kan- dicska Kálmán elmondotta, hogy állandóan egy hangot hall. amely azt kérdi: „Hát szabad ilyen ablakokat csinál­ni?” Felfigyeltek egy parkettá zó munkásra is, aki minden lakásban felszedte és újra le­rakta a parkettát. Tettét azzal indokolta, hogy tökéletes mun­kát akar kiadni a kezéből. A Föfőbizottság azonnal intéz­kedett. Mindenkit mentőautó­ra raktak és karanténba vittek. A Ló utcai építkezésen nem maradt senki. Az egészségügyi nyomozás megállapította, hogy ez a ház volt a „betegség” gócpontja. Azok, akik lelkiismeretfurda- lást kaptak, vagy a Ló utcában laktak, vagy gyakran megfor­dultak ott. A vesztegzár alá helyezett dolgozók nehezen viselték el az elkülönítést. A parkettázó mun­kás fel-alá sétált a szobában* mint egy oroszlán, Kandicska főmérnök apátiába süllyedt, Brandschutz építésvezető vi­szont egész nap ordítozott: — Engedjenek ki! Nem le­szünk készen a legújabb határ­időre sem! Engedjenek ki! Egy éjszaka leütötte az őrö­ket — mind a hatot — és visz- szament az építkezésre. Amikor rátaláltak éppen egy szobaajtót festett, átszellemült arccal, réveteg tekintettel. Tizenöt ember alig tudta el­vonszolni onnan. 8. Hódike a nyitott ablaknál ült és napfürdőzött. Már har­madik napja tartott a kánikula. A Meteorológiai Intézet esőt* viharos szélet jósolt aznapra, de délután három órakor még egy felhőcske sem látszott az égen. ÍFolylaljukdi

Next

/
Oldalképek
Tartalom