Heves Megyei Népújság, 1964. november (15. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-27 / 278. szám

Adjuk vissza a munkaverseny becsületéi IT örülöttiink a gépek egyenletesen zúgtak, zavartalanul beszélgethettünk. — ... Tehát azt várja, hogy őszintén mondjam meg a vé­leményemet? — kérdezte a jól megtermett, fiatal eszter­gályos. Igent intettem, ő meg­fontoltan, lassan beszélni kez­dett. — Csak addig kellettünk, amíg a feladatokat kiosztot­ták és mi elvállaltak. Mosta­nában? Felénk se néznek, nem értékelik a brigád munkáját, bajunkon, gondunkon nem se­gít senki. A kifakadás őszinteségében nem kételkedtem. De nem túl­zott a munkás? Csak az ő gyá­rukban fordult elő ilyen mu­lasztás, vagy másutt is hason­ló a helyzet? Ügy érzem, hogy ezekre a kérdéseikre választ kaptam a Szakszervezetek He­ves megyei Tanácsának szerda délelőtti elnökségi ülésén. A vasas szakmához tartozó Heves megyei üzemeknek az előző évihez képest az idén 200 millió forinttal többet kell termelniük és azt a feladatot kapták, hogy az önköltséget négy százalékkal csökkentsék és a termelékenységet növel­jék. A gazdasági és a mozgal­mi vezetők érezték, hogy eze­ket a feladatokat csak a dol­molók nem elevenítik fel a vállalásokat és nem adtak vá­laszt arra, hogy a célkitűzé­sekből- melyik brigád mit tel­jesített, a vállalásokból mivel adós még — állapította meg a Szakszervezetek Heves megyei Tanácsa. Elmaradt a verseny brigá­donként i értékelése a Mátra- vidéki Fémművekben is, ezt nem pótolhatja az üzemek tervteljesítésének egy összegű ismertetése, A munkabrigá­dok és a szocialista brigádok külön-külön tettek vállalást, vagy külön kötöttek szerző­dést az üzem vezetőivel, tehát joggal elvárják, hogy negyed­évenként értékeljék munkáju­kat, a vezetők vizsgálják meg, hogy az elmaradásoknak mi az oka és idejében segítsenek a bajokon. A Finomszerel- vénygyár 26-os és IV-es üze­mének példája azt bizonyítja, hogy meg lehet és meg is kell ezt tenni. Ha a feledés és a nemtörődömség a munka- versenyből éppen a verseny­zés szellemét és a nyilvános­ság ellenőrző szerepét semmi­síti meg, szárnyaszegett lesz a szándék, erejét veszti a tett. Üzemeinkben nem csekély összegek állnak rendelkezésre a versenylendület anyagi ösz­tönzésére és szinte korlátlan lehetősége van az erkölcsi Ösz­tönzőknek : a szép szónak, a dicséretnek, a segítő szándék­nak és a különféle kitüntetés nek. Mindezek hatását, vonzó­erejét megsokszorozhatjuk, ha idejében élünk velük és a döntésekhez a kollektíva ja­vaslatát igényli a vezetőség Üzemeinkben ezt tették-e ed­dig? IV em fordult-e elő több­^ szőr, hogy a túlórázást, vagy valamilyen közbejött Kü­lön megbízatást méltányoltak jutalommal és kitüntetéssel? Nem a felettes szimpátiájától, vagy konkrét adatok helyett inkább emlékezőtehetségre bí­zott ötletszerűségen múlik az anyagi és erkölcsi elismerés sorsa? De a verseny és a vál­lalások részletes értékelése hiányában kérhették-e a kö­zösség döntését? Számtalan tény és a dolgo­zók véleménye bizonyítja, hogy a szocialista munkaver­senynek vissza kell adnunk becsületét. Még nem késő. Amit elmulasztottunk, azt pó­tolhatjuk. Eredményeink vi­tathatatlanok, közös akarattal állandósíthatjuk és fokozhat­juk azokat. F. L. Rendkívüli program A tapasztalatok azt mutat­ják, hogy 1965-ben az ideinél s sokkal több vendégünk lesz. A kereskedelem ezért már most .ntézkedett a jövő évi szezon ellátásának a javításáról. A gazdasági bizottság elfogadta a belkereskedelem rendkívüli programj át, amei y szerint terven felül mintegy 86 millió forin­tot fordítanak nyárig a ven­déglátóipar és a kereskedelem hálózatának a fejlesztésére. A Balaton 5 önkiszolgáló éttermet — Fonyódon, Alsó­örsön, Balatoni üreden, Kilián telepen és Balaton lellén — és 11 ABC áruházat kap. A Duna­kanyarban, Leányfalun és Visegrádon ugyancsak nagy befogadóképességű önkiszolgá­ié étterem és 5 ABC áruház épül A balatoni éttermek, áruházak egy részének az ala­pozása már megkezdődött. A terveknek megfelelően fejlődik tovább a szálloda-há­lózat is. A Balatonnál a siófo­ki szállodasor utolsó épülete jövőre készül el, s újabb há­rom szálloda építéséhez kezde­nek. Balatonalmádiban 200 szobás, Keszthelyen 280 szo­bás, Balatomfüreden pedig 500 szobás szállóit építenek. Őszi csúcsforgalom zökkenők nélkül gőzök együttes támogatásával, a versenymozgalom kiszélesí­tésével és tartalmi elmélyíté­sével valósíthatják meg. Ava­sa? üzemek idejében megkap­ták a terveket és az év eleji tervismertető tanácskozások azt igazolták, hogy az idei versenyszervezést nem a kap­kodás, hanem a gondos előké­szítő munka jellemzi. A terv- felbontás alapján a vezetők megmondták, hogy mit kérnek a műhelyektől, az egyes bri­gádoktól és nem fukarkodtak az ígéretekkel. A vállalásokkal nem is volt semmi baj, a mun­kásoknál nem hiányzott sem a kedv, sem az ötlet, hogy az exportterv teljesítésére, a ter­mékek minőségének javításá­ra és a termelékenység foko­zására vállalkozzanak. De a jó kezdet után megtorpanás- kö­vetkezett. A versenyvállalá­sok után a Finomszerelvény- gyár szakszervezeti bizottsága es gazdasági vezetői nem tö­rődtek kellő módon a munka­versennyel. Mivel bizonyítjuk ezt? Nem értékelték folyama­tosan a munkások és a brigá­dok versenyvállalásainak tel­jesítését. A termelési tanács­kozásokon többször szóvá tet­ték a dolgozók, hogy a beszá­Az őszi csúcsforgalom min­dig nehézségeket jelentett a vasutasok életében. A munka nagyobb részét a beérkező vagonok és a hely­ben megrakott vasúti kocsik vonattá rendezése és meg­felelő időben történő tovább­küldése jelenti. Az úgynevezett kocsihiányt, amely valóban létezik, de amelyet jó szervezéssel, kö­zös munkával jelentősen csökkenteni lehet, viszonylag sikerült megoldani. Nem egyedül a ml érdemünk ez — magyarázza Pogány Dezső, a füzesabonyi állomás főnöke. — Az AKÖV kiváló munkát végez, ami számunkra nagy •könnyebbséget lelait" ä be­érkező vagonokat időben ki tudjuk üríteni és így csökken az állásidő. Ma már alig-alig akad kötbéres szállítmány. Nem is emlékszem rá, mikor volt utoljára. — Naponta 5—6 vagon áruval többet küldünk az Ő6zi hónapokban az ország különböző részébe. Vigyáz­nunk kell, hogy az itt össze állított vonatok a menetrend szerinti közlekedést ne zavar­ják. Naponta mintegy 180— 200 halad át az állomáson. Nem könnyű dolog, hiszen ez a szám azt jelenti, hogy át­lag minden hetedik, nyolca­dik percben érkezik és indul vonat. A továbbítást igyek­szünk úgy intézni, hogy az áthaladó vonathoz csatoljuk a helyben megrakott vagono­kat. A mozdonyok teherbírá­sa azonban itt Is határokat szab. A főútvonalon közle­kedő villanygépeket nem sza­bad 1700 tonnánál jobban megterhelni. A Debrecen felé közlekedő öreg 424-esek és általában a gőzmozdonyok adott esetben nagyobb terhet is vihetnek. Természetesen erre kötelezni a mozdonyve­zetőt nem lehet, csak ha ön­ként vállalja, ismerve gépe adottságait. Függ azonkívül a szén minőségétől is, hogy mi­lyen mértékben fokozható a terhelés. — Több mozdony kéne és jobb alépítmény, pályatest az ipari vonalakon, hogy a na­gyobb rakfelületű, modem kocsikat jobban ki tudnánk használni. Ezen egyelőre nem tudunk segíteni, tehát időben igényeljük a kocsikat, egyez­tetjük a munkát, hogy ne le­gyen fennakadás. A rakodó­személyzetnek van a leg­nehezebb feladata ilyenkor. Sokszor 12 órát is dolgoznak egyfolytában, szakadó eső­ben. Nem tudom eléggé di­csérni munkájukat. — Egy fontos tényezőről, az új integra-dominó berende­zésről majdnem elfeledkez­tem. Nem mintha nem lenne fontos, sőt. i. de már az alatt a rövid idő alatt is, amióta működik, olyan természetes­sé vált számunkra, hogy bi­zony nehezen tudnánk el­képzelni az állomást, a for­galmat nélküle Talán le sem tudnánk bonyolítani ezt a megnövekedett forgalmat, ha nem volna ez a modem irá­nyító készülék. Mindent egy­bevetve, nyugodtan mondha­tom, hogy országos viszony­latban nem áll az utolsó he­lyen a füzesabonyi vasútállo­más .:. —• mondta Pogány Dezső állomásfönők. És hogy ez a vélemény egyezik a valósággal* azt a falon függő számos dicsérő oklevél, élüzem-kitüntetés bizonyítja« (mátéffy) Szinte hihetetlen ,3 közigazgatási eljárás oí- rálata az intézkedő hatóság lebecsülését jelenti, ezért fel­kérem, hegy a jövőben véle­mény-nyilvánítástól tartóz­kodjon, mert az csak felesle­ges időtöltés és papírpocsé­kolás.” A levelet, amelyből idéz­tünk, 1964. november 10-én keltezte a megyei tanács ke­reskedelmi osztálya. Minden különösebb magyarázat nél­kül is érthető ezek után, hogy a címzett, Hencz István, a Mátravidéki Vendéglátóipari Vállalat áruforgalmi osztály­vezetője, miért tiltakozott fel­háborodva a hangnem ellen és kért a megyei tanács el­nökhelyettesétől meghallga­tást. A levél hátterét, a szak­mai vitát az illetékes szervek eldöntik majd egymás közt. Nincsen jelentősége, hiszen a gazdasági élet területén adód­nak véleményeltérések és még csak azt sem mondhat­juk, hogy ezek károsak vol­nának. Sőt... Persze, ha en­gedik szóhoz jutni az embe­reket és nem fojtják el hatal­mi szóval a kritikát. Az ilyen „elvi” utasítást tartalmazó írások, sajnos, ki­válóan alkalmasak erre és amim eriesuuuuk, ez a hang nem egyedülálló az osztály munkajaoan, ha nem is írás­ban kázlik minden esetben. Általános vélemény az, hogy a vendéglátóipari válla­latok dolgozói félnek meg­mondani véleményüket, ami­kor a kereskedelmi osztály­ról valaki egy értekezletei) jelen van. Pálinkás Győző, az osztály vezetője, nem tud erről. Sze­rinte a dolgozók egész bátran bírálják a vállalatok vezető­ségét, még az igazgatót is. Arról, hogy az osztályt is bí­rálnák, nem szól. Mit mond a levélről Pálin­kás Győző? Közölte, hogy egyetért a le­vél kitételeivel és csak hosz* szas beszélgetés után helyes­bített, mondván: Lehet, hogy el sem olvastam. Ezek szerint tehát tévedésből került papír­ra ez a pár sor? Ám politi­kailag rendkiviil ártalmas té­vedés ez, amit egy osztály vezetője nem engedhet meg magának. Mátéffy Zoltán Mexsnyeper ,,szocialista módra99 A bonyodalom akkor kezdődött, amikor egy tiszanánai szövetkezeti család átköltözött Kömlőre, s érthető okok miatt a hátán nem vihette magával 15 höldnyi földjét, hanem otthagyta azt, ahol korábban művelte: jó tíz kilométerre a komlói határtól. Evekkel ezelőtt történt mindez s azóta számtalan esetben nekirugaszkodott a komlói Május 1 Tsz is, meg a tiszanánai Lenin Tsz is, hogy közmegelégedésre rendezze a földvitát. De hiába. A kömlőieknek kapóra jött, hogy a Szalmatelek-dűlóbcn, ettől valamivel kisebb terület ugyan, de teljesen beleékelődik az 6 határukba. Közel is lenne, s el is tekintenének a néhány holdnyi veszteségtől, ha ...ha a tiszanánaiak kötélnek állná­nak. ök azonban azt modják: igaz, hogy a szalmateleki föld kevesebb, de magasabb aranykorona értékű és így szó sem lehet a cseréről. S a mezsgyeper zajlik tovább. Más esetben a tiszanánaiak rugaszkodnak neki a rende­zésnek s ajánlanak fel hasonló szikes földet csereképpen, akkor viszont a kömlőiek intenek határozott nemet. Es mű­velik tovább a több mint tíz kilométerre lévő földet nagy költséggel, fáradsággal, mert az önkétes csere csak nem akar létrejönni a két közös gazdaság földijei között. Időnként erélyesebb hangokat is kivált a földcsere körüli vita s ilyenkor nemcsak a szövetkezetek vezetői, de a közgyű­lés is az asztalra csap * a régi barázdaperekre emlékeztető makacs határozottsággal mondja ki: „Egy talpalatnyi földet se a szomszéd falunak Még reális, igazságos alapon sem bonyolódhat le így a csere, olyannyira élnek a régi előítéletek. S ha valaki azt hiszi, azért ragaszkodik mindkét termelőszövetkezet az érték­telen, távoli földekhez, mert élet-halál kérdése az a néhány hold, az mélységesen téved, mert mind a két szövetkezet a legnagyobbak közül való a hevesi járásban, sőt a megyében is, — tízezer holdnál nagyobb területen gazdálkodva. A váltakozó hevességgel folyó mezsgyeperben időnként néhány javaslattal, felszólítással a járási tanács is közbeszól, de az egyezség mindmáig nem született meg. Kár pedig, mert ez a néhány hold föld miatti huzavona a sok felesleges kiadás, a jószomszédi viszony romlása ilyen apró ügy miatt, ez az újfajta, „szocialista módra” folytatott mezsgyeper, cseppet sem méltó a két közös gazdasághoz. K. E. As utolsó simítások Ha még ezekben a napokban bosszankodnak is a hatvani lakosok a posta kényszerhelyzeten, zsúfoltságán, egy dolog biztatja őket: december 1-re elkészül az új postahivatal, ame­lyet teljesen modern berendezéssel látnak el. Képünkön a posta épületkarbantartó üzemének dolgozói az új csarnok burkolását végzik. (Foto: Kiss) Zárszámadás előtt a füzesabonyi Nem lesz járásban A gyenge szövetkezetek száma: I Őszinte, nyílt hangú beszámolókat! mérleghiány ÜJRA IDŐSEBBEK lettek egy évvel a termelőszövetkeze­teik. A zá rszámadások küszö­bön vannak és megyeszerte megkezdődtek az előkészítő munkálatok. A Füzesabonyi Járási Tanács VB-a a napok­ban tárgyalta e témát és ha nem is apró részletekben, de körülbelül már látni lehet a helyzetet. Az első és leglényegesebb dolog, hogy ez évben a jól Is­mert elemi károk; csapások el­lenére is tovább erősödték a szövetkezetek, növekedett a közös vagyon és figyelemre méltó változások történtek a falusi emberek gondolkodásá­ban is. Nem titok, hogy a várt­nál jóval gyengébb búza- és ár­patermés, a mostoha időjárás okozta bajok éreztetik hatásu­kat, és az egy dolgozó tagra eső jövedelem valamivel a terve­zett alatt marad. Azt is tudja minden parasztember, hogy ha az egyéni gazdaságokat sújtotta volna ilyen, aszály, jég-, egér­kár, akkor helyzetük sokkal kritikusabb lett volna. Köztu­domású, hogy a többoldalú ter­melést folytató nagyüzemek könnyebben és viszonylag gyor­san heverik ki a csapásokat, és ha mutatkozik is kiesés, nem kell tartani katasztrófától. A füzesabonyi járás szorgal­mas parasztsága már-már bú­csúzó évben szorgalmasan dol­gozott. helytállt a termelő­munkában. Ennek alátámasztá­sára néhány számot: a felméré­sek azt igazolják, hogy a já­rás termelőszövetkezeteinél mérleghiány nem várható. A gazdaságok egy része túllépi ugyan a tervezett munkaegysé­gek számát (pl. Aldebrö, Sa­rud), járási szinten azonban az év végéig mintegy négyezer munkaegység megtakarítása várható. A nagymérvű kenyér- és ta­karmánygabona-kiesések miatt a gazdaságok zömében nem érik el a tervezett egy munka­egységre eső értéket, de a já­rási átlag még így is meghalad­ja valamivel a 30 forintot. Akadnak természetesen kiugró eredmények is, mint például Űjlőrincfalván, ahol 46, Füzes­abonyban a Szabad Nép Tsz- nél, ahol közel 53, ugyanitt a Petőfi Tsz-nél, ahol 48 forin­tot fizetnek majd egy munka­egységre. KÜLÖN ÉRDEMES megem­líteni, hogy a füzesabonyi já­rásban a gyengének minősített szövetkezetek száma mindössze egy lesz, mert a feldebröi Rá­kóczi Tsz ez évben annyira megerősödött, hogy jövőre már a közepesek közé számít. Ebben a gazdaságban az egy munka­egységre eső érték várható összege 32,76, a tervezett 31,38 forinttal szemben. Ezek a számok igazolják, hogy a járás szövetkezeti gaz­dái, a gazdaságok vezetői, a pártbizottság, a tanácsok illeté­kes szakemberei minden jelent­kező gond ellenére helytálltak és a kiesések ellenére sem kell szégyenkezniük. A végrehajtó bizottság emlí­tett ülésén foglalkoztak a zár­számadások közvetlen előkészí­tésének ügyével. Helyesen fog­lalt állást a végrehajtó bizott­ság abban, hogy a zárszámadá­sok jó előkészítése komoly po­litikai és gazdasági feladat és lelkiismeretes, gondos munkát igényel az illetékesek részéről. December 5-ével járásszerte megkezdődnek a leltározások. Ezt megelőzően a megyei ta­nács —, a járási apparátus ré­szére — Parádfürdőn egyhetes tanfolyamot tartott, ahol a zár­számadások technikai lebonyo­lításával foglalkozták. A szö­vetkezeti könyvelők részére ugyanitt november 30-tól de­cember 4-ig szintén tanfolya­mot tartanak. A JÁRÁS — NAGYON HE­LYESEN — felhívta a szövet­kezetek figyelmét, hogy az ed­digi gyakorlattól eltérően ne 3, hanem 4 tagú leltároz» bizott­ságot válasszanak, ugyanis elő­fordult korábban, hogy egy tag megbetegedése miatt a leltáro­zás munkája hátrányt szenve­dett. A leltározó bizottság ösz- szeállitása akkor helyes, ha an­nak egy tagja lehetőleg a tsz vezetőségéből, a másik a szám­viteli apparátusból kerül ki. Lényeges, hogy a szövetke­zetek a leltározás idejére rend­be rakják magtáraikat úgy, hogy a termény ott köbözésre alkalmas állapotban legyen. A járásban mindenütt kifizették a prémiumokat (a kukorica, a cukorrépa és a dohány kivéte­lével), úgyhogy ez is lényege­sen segíti a pontos leltározást. MINDEN TÉNY arra mutat, hogy ebben a járásban ponto­san és az eddigieknél nagyobb tapasztalattal készülnek a szö­vetkezetek zárszámadására. Fon­tos, hogy a készülő beszámolók —, amelyek majd a közgyűlé­seken a tagság elé kerülnek — nyíltan és őszintén foglalkozza­nak az eredményekkel, a hi­bákkal, tárják fel azokat a té­nyezőket, amelyek ez évben gátolták az előrehaladást A tagság a gazda a szövetkezetek­ben, a tagságnak joga van ah­hoz, hogy tiszta és világos ké­pet nyerjen saját gazdaságának helyzetéről! Szalay István

Next

/
Oldalképek
Tartalom