Heves Megyei Népújság, 1964. november (15. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-03 / 258. szám
Gazdasági vezetés kulturális nemtörődömség Á közelmúltban értekezlete re ültek össze az egri járás gazdasági vezetői. Ezen a megbeszélésein nem a termelésről, az önköltség alakulásról, nem közgazdasági kategóriákról volt szó, hanem arra a kérdésre kellett választ adni, hogyan segítik a dolgozók kulturális fejlődését a gazdasági élet helyi parancsnokai. A kérdést a járási pártbizottság tette fel kíváncsian, de a választól sajnos hólesőbb nem lett, legfeljebb azt tudta meg, hogy a járás gazdasági vezetői „nem érnek rá” ezze1 a problémával foglalkozni. — Azért vagyunk, hogy termeljünk, elvtársak — gyakran hangzott és hangzik el ez a megjegyzés, ha vállalati, üzemi igazgatóknál, gazdaság- vezetőknél érdeklődünk, mit tud és mit tesz a dolgozók művelődése, kulturálódása ügyében. Igaz — és ez örvendetes tény — hogy háromnegyed- száz munkásakadémián ezrek tanulnak, s ezrekben lehet csak számolni azokat is, akik különböző iskolatípusokban pótolják a mulasztottakat, vagy tanulnak tovább, hogy megbirkózzanak majd az egyre növekvő tennivalókkal Mégis azt kell megállapítani, hogy éppen a gazdasági vezetők jórésze nem kíséri figyelemmel a kultúra, a művelődés munkáját, helyzetét, úgy vélvén és gondolván, hogy első sorban és alapvetően csak a gazdasági tevékenység, a termelés a fő. Látszólag felesleges, valójában mégis szükségesnek látszik, hogy szó essek erről a kérdésről, hogy szó essék a termelés és a kulturáltság, a műveltség és a gazdaságosság; egyszóval a művelődési és a termelési munka szoros kapcsolatáról. Ma már egyszerűen elképzelhetetlen, hogy alacsony képzettségű, tudásban, műveltségben elmaradt emberek dolgozhassanak olyan gépeken, amelyeknek kezelése, kiszolgálása hova tovább már technikusi képzettséget igényel. A termelésben tanúsított ^kulturáltság” azonban csak akkor érhető él, ha az emberekben általános igény alakul H a több, a szebb, a jobb iránt, ha a szűk szakmai területen túl érdeklődéssel kívánják figyelni és érteni az élet egészét. Könyv, színház, mozi, a tudomány ezernyi ágának fejlődése, a kül- és belpolitika soksok érdekes, aktuális és nem egyszer rendkívül fontos eseménye, a minderről való tájékozottság szervesen hozzátartozik a korszerű műveltség fogalmához. Akit mindezek nem érdekelnek, akik érdektelenek az élet egésze iránt, nem tudnak igazán érdekeltek lenni saját munkájuk, szakmájuk fejlődésében sem. Elismerésre méltó az a kezh deményezés, amelyet néhány esztendővel ezelőtt a KISZ indított el a fiatalok szakmai, de műveltségben fejlődésének elősegítésére. A „Szakma Ifjú Mestere”, a létrehozott fiatal Műszakiak Tanácsa, a mozgalmak a fiatal technikusok, mérnökök továbbképzésére megfelelő példa és módszer is egyben, amelyet az eddigieknél is jobban kell támogatnia minden gazdaság vezetőnek. A termelés nem öncélú valami: eszköz az emberek jobb, gazdagabb, szebb és kulturáltabb életéhez. Csak a termeléssel foglalkozni s közben megfeledkezni a kulturális feladatokról, — szűklátókörűsé- get jelentenek, s egyben azt a veszélyt is, hogy a technika, a tudomány forradalmához nem képezünk ,.forradalmárokat”. A gazdaságvezetők nem csak azért vannak, hogy „termeljenek”, de azért is, hogy a hozzájuk tartozó dolgozók kulturális fejlődéséről, műveltségük állandó emeléséről is gondoskodjanak. Csak így egész, teljes és valóban, eredményes a munkájuk. Gyurkó Géza TURCSÄN MIKLÓS: A gitáros (tus) Miért nem hagyták békével nyugodni Zaiár Józsefet sírjában? Heves megye irodalmi múltja és a 19. század második félének története elképzelhetetlen Zalár József nélküL A hálás utókor Eger egyik legforgalmasabb utcáját szentelte neve megörökítésére. De hát ki és mi is volt Zalár József? Az 1825-ben Gyöngyösön született ifjú 1848-ban végleg otthagyja az egri papi iskolát, honvédruhát ölt és a hevesi önkéntes zászlóaljjal hadba vonul Miután a táborban megbetegedik, a debreceni Honvédelmi Bizottmány Damjanich János „tábori történetíró”-jává nevezi ki. A szabadságharc leverése után Vachott Sándorral, Bajzával és Yörösmartyval Szatmár felé bújdosdk, majd csendesen visszajön Heves megyébe, GyöngyösháLászra, Gyöngyösre, Rédére. Szoros barátság szövődik ékkor Vachott Sándor és Sárosy Gyula, a híres „Aranytrombita” forradalmi szerzője között, aki akkor Rédén bújik meg az osztrák kopók elől. Pesti tanárkodásának az 1860-as „októberi diploma” nyomán megindult megyei élet vet véget, amikor is bekapcsolódik a megyei életbe s Heves megye aljegyzőjévé választják —, egészen kiváltságos keretek között: egyhangúlag! Az emlékezetes megyegyűlésen őt bízzák meg a híres „Emlékirat” megszerkesztésével. Manapság is ez a szabadságharc és az azt követő időszak legteljesebb krónikája. Ebben a munkájában Zalár mondotta ki a Bach-korszak legtipikusabb jellemzését: ,„.. Magyarország azonban nem vala halott... De Magyarország nem is aludt Csak tűrt — és hallgatott ...” Amikor azután felolvasta a megyei Emlékiratot, azon nyomban tiszteletbeli megyei főjegyzővé választják, majd pedig néhány esztendő múltán valóságos főjegyző lesz. 1880-as években egyhangúlag a megye alispáni székébe ültetik, ahonnan 1897-ben, csak 72 éves korára való tekintettel vonul nyugalomba. Zalár nevét azonban nem kétségtelenül becsületes politikai magatartása és pályafutása, de irodalmi munkássága és sikerei emelték országos szintre. Első költeménye 1846- ban jelenik meg, de attól kezdve egymásután köziik verseit a lapok, melyekben a Bach- korszak idején álnevek alatt (Hunfi, Halmai, Fenyér, stb.) ír. Pesti tartózkodása alatt a Szépirodalmi Közlöny munkatársaként is működött. 1886-ban a megye írói munkássága elismeréséül: arany tollal ajándékozza Zalárt. Egész sor verseskötettel gazdagította irodalmunkat. Az első a hosszabb sorban, az 1849-ben megjelent Szabadságdalok. Költői munkássága már a maga korában is igen tiszteletreméltó helyet biztosított számára. Verse! mindig becsületes hazafiúi helytállásra buzdítottak, tüzeltek. Zalár egyik érdeme, hogy a szemtanú hitelességével hagyta az utókorra Petőfi Sándor híres egri látogatásának történetét. Irodalmi munkássága előtt napjaink; ban is elismeréssel adóznak. Sok olvasó előtt merülhet félj milyen apropója van Zalár pályája rövid ismertetésének? Sajnálatosan súlyos és nyo-1 mós okok késztettek erre, mert aki felkeresd Zalár József egri sírját a Hatvani temetőben} hogy adózzon méltó emlékének, az a legnagyobb megbotránkozással tapasztalja, hogy a temető egykori gondnoka arra sem érdemesítette Zalár Józsefet, hogy sírját boiygatatla- nul hagyja: engedélyt adott arra, hogy a tavalyi év során* egy, a Zalár családtól merőben idegen férfit temessenek sírjába! Úgy hissizük, hogy nem megnyugtató a sírásó azon közlése, hogy Zalár érckoporsóját azért sértetlenül hagyták a sír mélyében, de az sem, hogy szerény fa fejfáját ugyan még az „új halott”-é mellett meghagyták. Ügy hisszük, hogy helyi irodalmunk aranytollú lantosa örök időkre megváltotta szeMennyi jutalmat fizethetnek a Mátravidéki Fémművekben ? A tanácskozások a bomfe- Főleg attól függ, hogy sikerül-e renciák és egyéb megbeszédé- túlteljesíteni a termeüésá- és sek száma nálunk nem kevés, főleg az eredménytervet. Mi- Azt sem mernénk állítani, hogy lyen gátló tényezők jelentkez- az értekezletek túlzottan fel- nék, mire kell különösen csigáznák a részt vevők érdeklődését De a Mátravidéki Fém. művekben tegnap nem így törtónt Üzemi tanácsülést tartottak tegnap Sírokban és délután kettőkor még vitáztak, érveltek és új javaslatok születtek. Marsai Ferdinand főkönyvelő a harmadik negyedév mérleg- beszámolóját tartotta meg. Az igazgatói alapból mennyit használtak fel jutalmazásra és jóléti célokra és mennyi jutalom ügyelni, ezt vitatták az üzemi tanácsülés első részében. Második napirendi pontként Rózsa László igazgató ismertette dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter beszámolóját a gépipar időszerű kérdéseiről és az 1965-ös terv előkészítéséről A tájékoztató alapján az üzemi tanácsülés azt vizsgálta, hogy mit kell fizethető még ebben az évben? tenni a siroki gyárban. rény sírhelyét a Hatvani temetőben és súlyosan méltánytalan eljárás volt a temető gondnokának eljárása, méllyel a sírba való újabb kori temetkezést engedélyezte. Joggal kívánjuk, hogy az illetékesek szabadítsák fel ismét Zalár József sírját, melynek megtörténte után, pótolva a korábbi évtizedek mulasztását* egy szerény, de maradandó kő. emlékkel rója le a város és a megye tiszteletét Zalár József előtt. Ne rajta váljék valósággá mintegy váteszi látomása a „névtelen hős”-ről: fel.. Sok a halott, S is közte Vitézsége dicső emlék, De a nevét elfeledték...* Sugár István nem kívánt áldozat — Külsőleg kevés gyereken látszik csak* hogy mi a bajuk. Van, akire rájön néha valamiféle roham. Akkor vagdossák magukat* összetépik a füzetjüket. Nagyon szeretik a mesét, de csak a rövidet.., Hat kislány és kilenc fiú. „Kisegítő isko- lá”-ba járnak. A 3700 lelket számláló faluban a szellemi fogyatékos, a gyógypedagógiáira Szoruló gyerek — tizenöt. Csány, a dinnyéseket vándcroltató falu é hírével meglepett, észen sújtott. Míg a sáros* kátyús, rossz bekötőút dobálta kocsinkat, s gondozatlan, fűvel-gazzal benőtt udvarok mellett haladtunk az iskola felé, még abban reménykedtem: nem lehet igaz az egész! Szerettem volna, ha nem igaz. Miért született csonka szelleműnek 15 gyerek? Erre a talányra kerestem választ. — Uram, kérdezni mi is tudunk — mondta egy pedagógus. — 15 gyerek szellemi fogyatékos, ez tény. Hogy mi az ok? Szeretnénk tudni mi is. — A tizenöt közül hat „magyar”, kilenc pedig cigány. Ez mond valamit, ugye... Vélte egy másik. Ez mond valamit. De hát: mit mond? Vaskos dossziéban, az igazgató irodájába« őrzik a 15 gyerekre vonatkozó iratokat. Az áratok: anamnézisek, kórelőzmények,_ áttelepítési vélemények, pedagógiai jellemzések. Az ötödször is elsős cigányfiú születését nem kísértek komplikációk. 4,10 kilóval jött a világra. Hároméves korában kezdett beszélni. „Íráskészsége: csak vonalak... firkálás”. Két öccse is szellemi fogyatékos. A tízéves Erzsikéről azt jegyezték fel* hogy még játszani sem tud rendesen. Anam- nézise szerint, apai nagyszülei nagyon iszákosok voltak. A kilencéves, bamaképű Zoltánnak viszont az édesapja részeges. Teljesen magára hagyatva, szeretet és gondoskodás nélkül érte meg eddigi éveit, érthetően még most sem tud beszélni. Zárkózott, csendes, magának való az ugyancsak 9 esztendős János. Kettesével csak négyig számol, nem ismeri a nagybetűket, nem tudja felsorolni a hét napjait Ä tízéves Marika kétesztendós korában tudta kimondani az első szót elmúlt hat mikor érthetően kezdett beszélni. Erzsikének felületes gondolkodású az anyja, erősen iszákosnak ismerték a nagyapját. Piroskának az apja, anyja iszik; Laci apja sem veti meg az italt, szülei már különváltan is éltek. Magdolna fejlődését isi a családi környezet káros hatása gátolja Az istállóban nőtt fel, az állatokkal egy vackon aludt és ébredt egy másik fiúcska Sötétség, lelki-szellemi nyomor, érdektelenség taszította világra e kis életeket. Pillanatnyi öröm, kocsma utáni percek miatt kellett nagy többségüknek sérülten megszületni. A „kisegítő iskola” 15 diákja nyolc családból került ki. Hat családból jár ide egy gyerek, háromból kettő, s egy család az, amelyikből három gyerek is gyógypedagógiás. Kora délután értünk az alsó cigánytelepre. Túl a falun, posványos „tó” partján ülnek a roskatag vályogból vert, döngölt, tapasztott házak. Füst lengett felettük és szörnyű bűz. Járda, villany nem vezet ide. És úgynevezett illemhely sincs itt — sehol. A posvány széliben sarat dagasztott egy alacsony, fiatal férfi. Néki köszöntünk és tőle kérdeztük: — Fehérék merre Iáknak itt? — Melyik Fehérek? — Ahol sok a gyerek. — Aha, a Szidit keresik — mondta bólo- gatva, nem magyarázott, hanem kimászott a posványból és vezetett. — Jól élünk, mondhatom, hogy jól élünk •— magyarázta Szidi, Fehérné, született Pege Szidónia, s még cigarettáját is elfeledte szívni* kialudt. •— Miből élnek? A telepiek közül minden munkára érett ember dolgozik, téeszben vagy az állami gazdaságban. Szidiék sehol. Az asszony kéregetésből, koldulásból akarja fenntartani a nagy családot; a férj alkalmi munkát is nagyritkán vállal — Dolgozunk — mégis ezt mondja.' „A testi fejlődéshez szükséges táplálék sincs biztosítva a gyerekeknek” — írták a Fehérgyerekek családi látogatása után. — Nézze meg ezt a purdét, van ez olyan erős, izmos, van ez olyan húsban, mint akármelyik paraszt kőiké — mondja, s maga mellé penderíti az egyik síró apróságot, felréntja elől a viganóját, lássam a hasát is. Puffadt. Éhezóses ödéma. Alig 2 négyzetméter területű helyiség a lakás Tenyérnyi ablakán ki sem látni. Van benne két priccs-szerű ágy, közte keskeny asztal, de székek nélkül; aztán egy szekrény* amiben a tiszta ruhákat tartja. Fekvőhely legfeljebb négy embernek akad. de hát a négy helyhez vannak több mint tízen. Ott él a két négyzetméteren veje is, akinek apró gyerekük van. Elképzelni sem tudom, mi lehet itt éjszaka. Fehérné, született Pege Szidónia 40—44 év körüli asszony. Aránylag jól öltözött, nem sovány. 1943 óta minden évben rajta volt a gyermekéldás. Még szoptatta az egyiket, megmozdult benne a következő. Huszonegy gyereket szült ez az asszony. Tíz vagy tizenhárom halt meg közülük, már maga sem tudja. A bormámoros ölelkezésben fogant apróságok, a megmaradottak — szellemi fogyatékosak, kevés kivétellel. Szemükből fénytelen szürkeség tekint az emberre. Későn tanultak meg járni* beszélni. Ki törődött volna velük. Fehérné, született Pege Szidónia és élete párja, nem tűrik maguknál a pénzt. Ha valahogy sízert tesznek rá — elisszák. Ügy három éve a tanácstól kapott segélyt is — több ezer forintot — a torkukon csorgatták le a Fehér ökörben. Azóta a tanácsiak nem adnak pénzt a kezükbe, összeírják, mi hiányzik a gyerekeknek* ruhát, cipőket, ingeket vásárolnak a pénzen nekik. A legkisebb Fehér-gyerek 8 hónapos. — Elvették tőlem..; — könnyet morzsol ki a szeme sarkából. — Elvették, piedig az enyém. Ha vissza nem kapom, felkötöm magam, vagy hipót iszok. Milyen szerencse, hogy nem hagyták itt veszni, ezen a fertelmes helyen. Miből élne? Ki táplálná? Legalább addig érez jót, míg távol van a posvány széli háztóL Horváthék Madách utcai lakása messze esik a cigányteleptől, de az ottani állapotokhoz képiest itt riasztóbb minden. Középkor. Pisstokkal, szennyel, sötétséggel. S mindez egy keskeny, 8—9 négyzetméternyi területen. Zsuptető alatt. Savanyú büdösség szarul 3 mellemnek, mikor belépek az ajtón; s micsoda fonák szituáció: fejet kell hajtanom ez embernek nem való hely láttán. Egyenes tartással nem lehet bemenni, a gerendába üti fejét az ember, akár egy szűk bányában. . asszony sovány, vékony termet. 36—33 eves lehet. — Hány gyerekük van? ■— Tizenhárom. Végignézek a családon. — A többiek? — Hat gyermek állami gondozásban van! — Milyen idősek? — Kicsik még nagyon. Az ikreim januálf 19-én születtek. — Egerben vannak, a Petőfi utcában? — kerdezsm. . . Tudok róla, — mondja. Nem sír, nem jajgat, mint a cigányasszony, ö nem akar hipót inni. Jobb szereti az alkoholt. Férje — állatgondozó a gazdaságiban — most is a kocsmai pultot támasztja. — A 17 éves nagyfiú itthon lődörög, semmit sem csinál, nem dolgozik, hogy pénzt keressen. Horváthék alkoholosán két gyereket öleltek életre. Két gyerek szellemi fogyatékos. S a kisebbek? Az ember torkát vad düh szorítja s nem mer arra gondolni, hogy talán a ki- sebbek is hasonló szellemi örökséget tűrnek majd. . Menekül az ember a szégyenteljes, egészségiden „házból”. Több gyereknek az életével felelőtlenül már nem bánhatnak. Horváthnén orvosi műtétet hajtottak végre, szülhet többé, tizennegyedszer, tizenötödször, ki tudja hányszor. A 3700 lelket számláló faluban 15 a szellemi fogyatékos gyerek. Szörnyű sorsúk — itt mind szülői örökség. Szülői örökség, amit könnyelműen, gondtalanul, felelőtlenül p>or- cióztak ki számukra. 1 ★ Ez az írás csak diagnózis. Olyasféle, mint az embereket pusztító, házakat rombadöntő földrengés nyugtalan diagrammája a mérőlapon. Tizenhárom gyerek, abból hat állami gondozott, kettő szellemi fogyatékos, és aztán huszonegy szülés, három gyógypedagógiás gyerek. Csak a rák olyan veszedelmes, alattomos betegség, amelyet nehezen lehet észrevenni, felfedezni. „Jézus tanítványainak” szaporodását előbb észre kellett volna venni. Nem várni a tizenharmadik gyerekig. Hat kislány és kilenc fiú. Lehetett volnál belőlük orvos; mérnök, divattervező, s ki tudja még ml Elrontott, sérült életükkel fizetnek áldozatot. Pataky Dezső
