Heves Megyei Népújság, 1964. november (15. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-20 / 272. szám

Tanácskozik az országgyűlés teket csak a legszükségesebb mértékben vegyék más célra igénybe. Fokozottan súlyt keil helyezni a regionális, valamint a város- és községrendezésd tervek kidolgozására — hang­súlyozta. E munka során már eddig is figyelemreméltó egyez­mények születtek. Elkészült az ország egész területére kiterjedő regionális koncepció, az úgynevezett or­(Folytatás at 1. oldalról) tan fejleszthc-tök a megneve­zett üdülőterületek, sőt egyes térségekben — így különösen a Balaton partja mentén — már említésre méltó eredmé­nyek is mutatkoznak. Trautmann Rezső beszámolt arról is, hogy fokozottan elő­térbe került a városok és köz­ségek rendezési terveinek elő­készítése. E tervek útján kell ugyanis biztosítanunk, hogy a tető alá kerülő épületek és egyéb építmények együttesen dalizmüst építő társadalom, az javaslatot fogadja eL (Taps.) egész nép ügyét. A magyar for- Ezután az országgyűlés ipari radalmi munkás-paraszt kor- bizottságának nevében Bondor mány nevében kérem a tisztelt József, a bizottság elnöke országgyűlést, hogy a törvény- emelkedett szólásra. Bondor József felszólalása Dr. Trautmann Rezső építésügyi miniszter beszél szágos településhálózat fejlesz­tési tervtanulmány. Ez az első vezérfonal, amelyet máris fel­használunk a beruházási léte­sítmények telepítésénél, az egyes népgazdasági ágazatok területi-fejlesztési elgondolá­sainak kialakításánál és a ta­nácsok távlati fejlesztési ter­veinek kidolgozásánál. A népgazdaság szempontjá­ból fontos ipari körzetekre vo­natkozó regionális terveken kívül elkészült a Balatonkár­nyék, a Velencei-tó, a Duna­kanyar, a Mátra, a Bükk és a Zempléni-hegység, valamint a Nyugat-dunántúli üdülési táj­egységek regionális terve is. E tervek alapján már átgandoi­gazdaságosan fenntartható te­lepüléseket alakítsanak ki- A munkák során már elkészült Budapest és valamennyi váro­sunk, sőt csaknem félezer na­gyobb községünk általános rendezési terve is. Az ipari és a közeljövőben beépülő lakó­területekre, továbbá a fejlődő városközpontokra részletes rendezési tervek is készültek, illetőleg készülnek. Egyelőre kísérleti jelleggel, megkezd­tük néhány község újszerű rendezését is. Az itt szerzett tapasztalatok felhasználásával kialakíthatók a legjobb típus- megoldások, amelyek alapul szolgálhatnak később falvaink korszerűsítéséhez. Az építkezési eljárások bonyolultak A területrendezési tervek, az építési előírások és követel­mények érvényesítése, nagy­részt az építkezések hatósági engedélyezése éa ellenőrzése révén valósul meg. Ezen a té­ren az a feladatunk, hogy megszüntessük az építkezések engedélyezési eljárásának je­lenlegi hosszadalmasságát és bonyolultságát Célunk az, hogy különböző hatósági eljá­rásokat összevonjunk és ezál­tal az engedélyezési eljárás egész időtartamát csökkent­sük. Ezekhez szintén korszerű, összehangolt törvényi alapel­vek szükségesek. A műemlékvédelemről szólva, az építésügyi miniszter rámu­tatott, hogy jelenleg kereken I860 épület és emlékmű áll védelem alatt — jóval keve­sebb, mint az országban le­vő lakó- és középületek egy ezreléke. A műemléki jellegű épületek száma mintegy 6000 körül van, s az ebbe a kate­góriába tartozó épületeket csak addig részesítik védelemben, míg meghagyásuk nem ütkö­zik a rendezési munkálatokba, fenntartásuk pedig indokolt és gazdaságos. Egyébként a mű­emlékek több mint 60 százalé­Fiatalok értékes kezdeményezése A jelenleg érvényben levő rendeletek és jogszabályok nem tükrözik a társadalmi életünk­ben végbement változásokat, már nem alkalmasak az épí­tésügy bonyolult, sokrétű te­rületének irányítására — hang­súlyozta, majd így folytatta: Az építés szervezete a kis­ipari módszerekkel dolgozó kézműiparból modem eszkö­zökkel felszerelt nagyiparrá alakult és álakul át. Erről ta­núskodnak az elmúlt tíz esz­tendő eredményei is. Ezek megvalósításakor számtalan városrendezési, tervezési, kisa­játítási és egyéb jogi probléma vetődött fel, amelyeknek meg­oldása napról napra nehezeb­ben ment a régi rendeletek és jogszabályok labirintusában. Ezért vált szükségessé az eddigi jogszabályok felülbírá- lata és egy új átfogó törvény megalkotása. Az új törvény alapján lehetőség nyílik az építésügy bonyolult, sokrétű feladatainak összehangolására, zökkenők nélküli irányítására. Az új városok és falvak ki­alakítása, a régiek formálása és az iparfejlesztési program megköveteli a regionális ter­vezést. A régi városok szabá­lyozása, a megnövekedett for­galom, a kulturális és egész­ségügyi igények kielégítése pe­dig korszerű városrendezési tervek elkészítését teszik szük­ségessé. Ezeket a feladatokat az 1937-ben elfogadott régi törvények alapján nem lehet megoldani. Az új törvény az építésügy szabályozásakor messzemenő­en figyelembe veszi a lakosság érdekeit Ezt bizonyítja, hogy amíg az 1937-es törvény — több külföldi állam jogszabá­lyához hasonlóan — úgy ren­delkezett, hogy a telek kisajá­tított részéért nem jár kárta­lanítás akkor, ha az igénybe­vétel nem haladja meg a te­rület egyharmadát, a mostani javaslat viszont egyötödre Trautmann Rezső ezután kö­szönetét mondott a tömegszer- vezierteknek, a népfrontbizott­ságoknak, mert hozzájárultak a településfejlesztési tervek megalapozásához, a műemlé­kek gondozásához. Külön meg­emlékezett az építőiparban dol­gozó fiatalokról, akik az elmúlt években sok értékes kezdemé­nyezést bontakoztattak ki. Szá­mos új létesítmény sikeres el­készítése, bravúros megvalósí­tása köszönhető a munkálatok­ban részt vett fiatal műszakiak 2 MPUSSüG 1964. november 20., péntek törvény elfogadása után kése­delem nélkül napvilágot lás­son a végrehajtást szabályozó rendelkezés. A javaslat megtárgyalásá­ban részt vett bizottságok hangsúlyozták: a törvény ha­tékonysága azon múlik, hogy mennyire lesz kapcsolatban az élettel, időben elhárítják-e az alkalmazását késleltető akadá­lyokat. Bár a törvénynek nem célja — hoigy megoldja az építő­ipar operatív irányításának problémáit — mondotta Bor- dor József —, helyes alkalma­zása azonban — közvetve — mégis befolyásolja majd, még­hozzá íó irányban, a kivitele­zés munkáiét. Egyebek között ezt ígéri 43. paragrafusa is, amely kötelezővé teszi az álla­mi szervek számára a típus- tevek használatát, az építés­ügyi hatóságoknak pedig lehe­tőséget ad, hogy más szerveket kötelezzenek erre. A típustervek elterjesztésé­nek egyik akadálya jelenleg, hogy nem készül kellő válasz­tékban és mennyiségben típus­szerkezet. Ennek hiánya sok esetben a típustervek alapján elindított kivitelezési munkák újratervezéséhez, vagy ideigle­nes leállításához vezet Ilyen­kor természetesen nem érvé­nyesülnek az új módszer gaz­dasági és egyéb előnyei. Ezért, ha nem hoznak megfelelő in­tézkedést a típusszerkezetek gyártásának növelésére és vá­lasztékának bővítésére — vé­leményünk szerint — nem tudjuk végrehajtani a törvény erről szóló rendelkezéseit A törvény a tervezők fele­lősségéről szólva hangsúlyoz­za, hogy munkájuk közben ezek a szakemberek is kötele­sek a leggazdaságosabb megol­dásokat alkalmazni. Ugyanak­kor azonban a tervező válla­latok részére kiadott gazdasá­gi mutatók nem ésszerű taka­rékosságra, hanem arra ösztö­ka korszerű rendeltetésének megfelelően hasznosítható. A többi — rom, vár, templom, szobor — kultúrpolitikai érté­kűk mellett jelentékeny ide­genforgalmi tényező is. Tisztelt országgyűlés! Az előttünk fekvő törvényjavaslat végrehajtásához, a gyakorlati életbe való átültetéséhez, az építéspolitika valamennyi kor­szerű követelményének érvé­nyesítéséhez természetesen több rendelkezés szükséges. Ezek körültekintő elkészítésé­nél számítunk valamennyi, az építésügyben érdekelt szerv tá­mogatására, segítségére. Külö­nösen fontosnak tartom a ta­nácsi szervek közreműködését, annál is inkább, mert taná­csaink saját területükön a ren­dezési tervek, a telekgazdálko­dás, az építésrendészet — úgy is mondhatnám, hogy az épí­tésügy — gazdái. Ezért külön is ki kell emelnem annak a lehetőségét, hogy a tanácsok illetékességi területükön épí­tésügyi szabályokat alkothat­nak, amelyek figyelembe vehe­tik az építésügyi célok realizá­lásánál az adott terület sajá­tosságait és a lakosság szoká­sait is. Bondor József képviselő és munkások nagyszerű tevé­kenységének. Biztos vagyok abban — folytatta —, hogy az építőipar előtt álló feladatok megoldásában a fiatalok — át­érezve azt, hogy tulajdonkép­pen róluk, jövőjükről van szó — motorjai lesznek a nagyobb termelékenységért, a szilárd technológiai és munkafegye­lemért, a jobb és gyorsabb épí­tésért folyó munkának. Befejezésül Trautmann Re­zső a következőket mondotta: Az építésügyről szóló tör­vény elősegíti és alátámasztja valamennyi területrendező, építésvezető, építőipari kivite­lező, minden építésügyi dolgo­zó törekvését, hogy munkájá­val minél eredményesebben az ország, a szó­csökkent; ezt a területrészt. Változást jelent az is, hogy az új törvény az eddigi gya­korlattól eltérően kimondja; akkor is adható cseretelek, ha arra többszintes lakóház épül. Ez kedvezően befolyásolhatja a társasházak építését is. örvendetes, hogy a törvényja­vaslattal egyidejűleg elkészült a végrehajtás rendeletterveze­te is. Ez lehetővé teszi, hogy a néznek, hogy minél drágábban tervezzenek, mert így hama­rabb teljesítik a különböző előirányzatokat. Ezért ezeket a korábbi rendelkezéseiket is összhangba kell hozni az új építési törvény szellemével. A végrehajtási utasításban nagyobb jogot kell biztosítani a tervezőknek a művezetői te­vékenységhez. El kell érni, hogy azt a miunkát, amelyet a tervező leállított, az illető szakember hozzáj árulása nél­kül senkinek se legyen joga folytatni, még a saját felelős­ségére sem. A törvény végrehajtásában nagy szerepe lesz a tanácsok­nak is, — hangsúlyozta az ipa­ri bizottság elnöke, s rámuta­tott, hogy a feladat megoldá­sához meg kell erősíteni ezek építési- szakigazgatási szervei­nek vezetését. Majd befejezé­sül bejelentette, hogy a tör­vényjavaslatot az országgyűlés iogi, igazgatási, igazságügyi, mezőgazdasági és ipari bizott­sága nevében elfogadja és el­fogadásra ajánlja. (Taps.) Bondor József után dr. Har­rer Ferenc képviselő, az or­szággyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi állandó bizottsága nevében szólalt fel. Helyeselte, hogy az építésügyi törvényja­vaslat előkészítésébe az ország­gyűlési állandó bizottságok szakértőit — közöttük jogi és államigazgatási szakembereket — is bevontak, s . véleményü­ket, javaslataikat figyelembe vették az építésügyi szabályok kidolgozásánál. A törvényjavaslat magától értetődően csak a legfonto­sabb kérdésekről rendelkezik — mondotta ezután. Természe­tesen a népgazdaság érdekeit állítja előtérbe, ugyanakkor azonban messzemenően bizto­sítja az érdekelt lakosok jogai­nak védelmét. A törvényjavas­lat pontosan megjelöli egyrészt a hatóságok másrészt a társa­dalmi szervek és az állampol­gárok feladatait és az építés­ügyi rendelkezések végrehaj­tásában, s részletesen körülír­ja az építésügyi hatóságok jog­körét is. A törvényjavaslat fontos Jellemzőjeként említette a fel­szólaló, hogy az igazgatási munka leghatásosabb eszközei­vel Igyekszik elősegíteni a leg­magasabb fokú szakszerűség érvényesülését az építésügy egész területén. Ezt a fontos követelményt az érdekelt la­kosság széles rétegednek közre­működésével kívánja megva­lósítani a törvényjavaslat. Ezért az építésügyi igazgatás körébe tartozó hatósági felada­tok végzését a tanácsi szervek­re bízza, ilyenirányú tevékeny­ségük előmozdítására, eredmé­nyesebbé tételére a városokban és a községekben építésügyi állandó bizottságok létrehozá­sát írja elő. A szónok ezután részletesen szólt a törvényjavaslat fonto­sabb rendelkezéseiről. Figye­lemre méltó például az az in­tézkedés, amely az ország te­rületének tervszerű felhaszná­lására regionális tervek készí­tését írja elő. Ezt a munkát mindenütt megelőzi a városok, községek általános és részletes rendezési terveinek kidolgo­zása. A műemlékek védelmét a törvényjavaslat az építésügyi igazgatós körébe vonja, s rész­letesen rendelkezik a műemlé­kek fenntartásáról. Befejezésül a képviselő han­goztatta: a területrendezés és az építészet társadalmi és gaz­dasági életünk további fejlő­désének egyik fontos tényezője. A feladatok a tervezésben és a (kivitelezésben egyaránt a legésszerűbb megoldásokat, a közreműködő vállalatok és szakemberek jó együttműködé­sét és olyan vezetőgárdát kö­vetelnek, amely szíwel-lélefk- kel szolgálja az ügyet, tehet­ségével és tudósával hozzájá­rul az építésügy előtt álló fel­adatok megoldásához. (Taps.) A képviselő a törvényjavas­latot elfogadta. Ezután az elnöklő Vass Ist­vánná szünetet rendelt eL Hever Lajos, Heves megye országgyűlési képviselőjének felszólalása Húszéves fejlődésünk, a te­rületi igények arányos kielé­gítése szükségessé tették az 1937-ben hozott építésügyi tör­vény hatálytalanítását és a mi életünkre szabott új törvény létrehozását Az építésügyről szóló törvényjavaslat helyes el­veket rögzít, jó irányt és célt határoz meg, éppen azért a ja­vaslat előterjesztése időszerű és szükséges — mondotta beve­zetésül megyénk országgyűlési képviselője. A tervszerű fejlődés feltéte­leit továbbra Is biztosítani kell, ezért a képviselő javasolta, hogy a törvényjavaslatot főleg a megvalósíthatóság szemszö­géből vizsgálják meg. Helye­selte, hogy a városok és a köz­ségek tervszerű fejlesztése cél­jából a törvényjavaslat általá­nos, illetve fokozatosan részle­tes rendezési terv készítését írja elő. De hiányolta, hogy sem a törvényjavaslat, sem a rendelettervezet nem ad útmu­tatást arra, hogy milyen ha­táridőn belül készüljenek el a rendezési tervek. Ismeretes a tervezői kapacitáshiány, mégis szükséges, hogy az építésügyi miniszter megfelelő kapacitás­felülvizsgálat után tegyen ja­vaslatot a rendezési tervek el­készítési határidejére. Szüksé­ges ez annál is inkább, mert a törvényjavaslat és a rendelet- tervezet egy sor megkötöttsé­get tartalmaz ezekkel a ter­vekkel kapcsolatban. Ezen­kívül szabályozni kellene azt, hogy milyen módon engedé­lyezzék az építkezéseket azo­kon a településeken, ahol még nincs rendezési terv. A képviselő utalt a népgaz­dasági tervezés és a regionális, valamint a rendezési tervek összehangolásának fontossá­gára, majd a műemlékek és az üdülőterületek építésügyi vé­delméről szóló rendelkezések szükségességét és helyességét hangsúlyozta. — Évek óta folyik a vita — mondotta a továbbiakban — a szűk tervezői kapacitás okai­ról és a bővítés tehetőségeiről. Több irányú tapasztalat azt mutatja, hogy a magántervezés és annak különböző válfajai nem hozták meg a kielégítő eredményt, nem jelentettek tényleges kapacitásbővülést, el­lenben megnehezítették az első fokú építésügyi hatóságok fe­lülvizsgáló és ellenőrző mun­káját, mert a magántervező a legritkább esetben vette figye­lembe a tervek előírásait, az érvényes építési szabályokat. Nem vették számításba a típus­szerkezetek alkalmazásának népgazdasági előnyeit, viszont mindent megmozgattak, hogy az építésügyi hatóságok elfo­gadják az előírásoktól eltérő terveket. A magántervezés könnyebb és nagyobb kere­seti lehetőségei elvonták egyes tervezők figyelmét elsődleges munkaköri feladataiktól. így a magántervezés — véleményem szerint — tulajdonképpen csök­kentette az állami tervezői ka­pacitás volumenét. Ezért meg­gondolandónak tartom, hogy a törvényjavaslat továbbra is le­hetővé teszi a magántervezést Meg kell találni a módját an­nak, hogy a magántervezés megszüntetésével párhuzamo­san a magántervezésben eddig részt vevők szervezett, irányí­tott és ellenőrzött módon fejt­sék ki egyébként hasznos tevé­kenységüket. A szakemberek képzése Hever Lajos ezután rámuta­tott: helyesen érvényesül a tör­vényjavaslatban a generál- tervezés elve, de célszerű len­ne megfontolni ugyanennek az elvnek az érvényesítését a ki­vitelezésben is. — A törvény végrehajtásá­nak alapfeltétele az első fokú építési hatóságok szakmai meg­erősítése. Feltétlenül mérlegel­ni kell a szakemberek képzé­sétől kezdve a szakemberek beállításáig elvégzendő felada­tokat figyelembe véve azt hogy az első fokú hatóság rossz, vagy nem előrelátó mun­kájából milyen nagy népgazda­sági károk keletkezhetnek. Befejezésül a felszólaló meg­győződésének adott kifejezést hogy a népgazdaság tovább­fejlődése szempontjából igen jelentős az új építésügyi tör­vény, ezért az elmondottak fi­gyelembe vételével Hever La­jos, Heves megye országgyűlé­si képviselője a törvényjavas­latot elfogadta és elfogadásra ajánlotta. Inakai János Fejér megyei képviselő bevezetőben arról beszélt, hogy az építésügyi törvényjavaslat fontos része annak a munkának, amelynek célja a múltból ittmaradt el­avult jogszabályok felszámolá­sa, és az új, szocialista tartal­mú joggyakorlat kialakítása. Kiemelte, hogy a telkekre vo­natkozó különféle tilalmak­nak, korlátozásoknak a telek­könyvben feltétlenül tükrö­ződniük kell, a telekikönyv­nek hű képet kell adnia a tu­lajdonjogi állapotról. A képviselő foglalkozott a típusszerkezetek alkalmazásá­nak problémájával is. Han­goztatta, a szerkezeteket előre gyártó vállalatok kapacitását érdemes és szükséges olyan mértékben növelni, hogy fe­dezni tudják a mezőgazdaság, az ipar igényeit. A variálható típuselemekből ugyanis sok helyütt gazdaságosan emel­hetnek raktárakat, istállókat, sőt üzemi épületeket is. Inokai János ezután elmon­dotta, hogy az állami építő­ipar súlyos szakmunkáshiány- nyal küzd, a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben én az állami gazdaságokban foglal­koztatott építőipari szakmun­kások teljesítőképességét azon­ban általában nem használják ki megfelelően. Fejér megyé­ben például a tsz-ek és az ál­lami gazdaságok mintegy ezer építőipari szakmunkást foglal­ÍFolytatás a 3. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom