Heves Megyei Népújság, 1964. november (15. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-19 / 271. szám
Rejtjelek a marharagun MEG KELL VALLANI, nem valamilyen izgalmas kémtörténet kezdetét jelzi a fenti cím. Azért senki ne higgye, hogy csupán az olvasó megtévesztését szolgálandó a vastag betűvel szedett marharagu, amely mint rövidesen kiderül, rejtjelekbe titkolja származási adatait. Arról van szó, hogy törvény gondoskodik a különböző élelmiszerek szavatossági idejének betartásáról. Ez eddig rendben is lenne, csakhogy különbözők a szavatossági idők: cikkenként más és más. Ügy is mondhatnánk, hogy egy naptól a végtelenségig terjed. És hogy ebben legfeljebb a végtelen a túlzás (vagy az sem), íme, a példa. A palackos tejnek és a poharas tejfelnek csupán egy nap az élete, eddig szól a szavatosság. A poharakon, vagy az üvegek zárókorongján ott a felírat: hétfő, kedd, vagy esetleg péntek. Igen ám, de: a vevő, mondjuk, egy csütörtöki napon tejfölt vásárol. A papírpoháron azonban hétfőt jelez a felírat. Nem tudni ilyenkor, vajon eljárt az idő az áru felett, vagy egyszerűen arról van szó, hogy ebben a hónapban csupa hétfői feliratú poharat kapott a tejüzem. Hogy miért? — ezt kérdezi a kedves vevő is. Ami a végtelent illeti, az főleg a konzervekre vonatkozik. Egy év, két év, ki tudja? Még kereskedelmi berkekben is megoszlanak a vélemények. Talán, amíg meg nem romlik! TÜL NAGY „TITOKZATOSSÁG” lebeg a szavatosság körül. Vagy legalábbis meg kell fejteni, mint egy matematikai példát, egyenletet, amelynek egyik tagja mindig ismeretlen* Itt van például a tojásos spagetti. A bélyegző tanúsága szerint 1963. negyedik negyedévében gyártották ezt az olaszos tésztafélét. A születési időpont tehát ismerős, de nem közlik a szavatossági időt. Lejárt, vagy nem járt le, nem tudom. A szép Mátránkról elnevezett újszülött kockasajt doboza is csupán a gyártás napjáról tájékoztat. Így nem tudhatom: lejárt-e a szavatosság ideje. Pedig úgy érzem, jogom van tudni, én vagyok ugyanis a vásárló* A magyar édesipartól még nehezebb feladványt kapunk. Egyenletük kétismeretlenes. A 100 grammos kakaó dobozán pontosan közlik, hogy a Földművelésügyi Minisztérium (eddig azt hittem, a kakaó élelmezésügy!) hányás számú rendeleté szerint készült, csak éppen azt fedi homály, hogy mikor és mennyi a szavatossági idő. Az egyenlet így megfejthetetlen. Gyakran megtréfál az autószifon is. Néha úgy, hogy felkerül a hiánycikkek listájára, de volt már úgy is, hogy két szavatossági idő kacsintott rám a felragasztott címkékről: 90 napot jelzett az egyik, 60-at a másik. Vajon melyik az igazi? És végül itt vannak a kon- zervek. Ezeknél már sifrírozni kell, de természetesen csak akkor, ha megvan a kulcs is hozzá. A címben szereplő marharagu, amely vadasan kínálja magát az üzletek polcain, ilyen rejtjelet hord dobozán: 36B87826 ÉS HOGY NEMCSAK A VÁSÁRLÓ áll értetlenül e rejtjelekkel szemben, hanem a kereskedelem szakemberei is, erre legjobb példa a Kirakat című belkereskedelmi lap szeptemberi számának áruforgalmi tájékoztatója, amely így kezdődik: „Még ma is sok a vita, félreértés a rejtjelezés körül...” Ezután a cikk fellebbenti a fátylat és a kereskedelem kezébe adja a megfejtés kulcsát. Remélem, nem titok, így nyugodtan közreadhatom: A fent említett marharagu rejtjelének első szám ja azt jelenti, hogy 1963-ban készült, a 6-os szám júniussal egyenlő, \ B, Budapesti Konzervgyár, 5 j vagyis a híres Globus, a többi > ' öt szám a doboz tartalmát je- < lenti: marharagu, vadasan. \ így hát egy kis segédlettel < megfejtettem a rejtvényt, s < most már csak azon tűnődöm, • felbontsam-e? j És ki ád tanácsot a külhoni; — talán vietnami — konzerv titkának megfejtéséhez, s mit jelent a: 114V356. Ügy hiszem, a szavatosság a vásárlókat védi. Arra vigyáz, hogy ne kerüljön ki romlott áru. Igaz, ügyel erre a kereskedelem, de miért fosztanak meg bennünket attól, hogy mi is vigyázzunk magunkra* Ha nem muszáj, miért ez a titokzatosság, miért ne lehetne egy véges a szavatossági idő feltüntetésének módja, és miért ne követhetnénk a világhírű szegedi paprikát, amely csomagolásán félreérthetetlenül a legegyszerűbb formában közli önmagáról: lejárati idő 1965. III. 28. Ez világos beszéd. ELVÉGRE JOGUNK VAN TUDNI, hiszen mi vagyunk a vásárlók, a fogyasztók. Mi fizetünk érte. (márkusz) W\AAA/iAAAAAAAAAAfSAAAAAAA/WWNA\AWW\AA/WWWVWWWWVWWV Állandó kiállítás az egri vár életéről Reneszánsz mennyezet Egyházi aranyékszerek Románkori kapu rVVT'VTTVV T"T"T”T ▼ ▼ T TT V ▼ '"1 A vár udvara kihalt, népte- különféle szerszámok és jó né- állítás idáig még nem volt len, annál mozgalmasabb vi- hány ásatási lelet a régi idők- várban, szont a gótikus palota egyik bői. földszinti terme. Az asztalon Forog a fúrógép, készülnek hatalmas papírlepedők, rajzok- a régészeti leletekhez szüksé- kal, néhány kődarabbal, egy ggg kiegészítőrészek, fent az régi, több száz éves rozsdaette emeleti termekben kőművesele csákánnyal. _ dolgoznak, egy román kori kaKülönös látványt nyujt_ a pUt építenek a falba. Lécfalvi szoba, Budapestről jött kiállí- Frigyes, a rendező bri- tásrendező brigád főhadisaállá- gád vezető je — tagjai szobráBár a leletek, régi tárgyak, munkaeszközök, dokumentumok még nem kerültek a helyükre, érdemes egy kis ízelítőt adni az anyagból. Már maga a kiállítás helye is érdekes- az épület az egyik legszebb, legjelentősebb XV. századbeli gótikus palotaépüsa. Ágyak, asztalok, saekek, szók, grafikusok, asztalosok — létünk. A termekben ^ helyet Az öregeket ünnepelték Bükkszentmártonban A NEVED Megható, bensőséges ünnepséget rendezett a bükkszent- mártoni Hazafias Népfront, a Nőtanács és a községi tanács a falu öregjei számára. A 68 öreg nyugdíjast először ■ a kisdobosok köszöntötték, • majd a község vezetői ajándé- • kokkal kedveskedtek az ünne- ' pelteknek. Kiáltani szeretném, s nem leheti még súgni se szabad a nevedet, még gondolni se, — faj, elárulom, pedig belül csak azt visszhangozom, a hangos titkot, mely életemet úgy édesíti, édes nevedet: nevedet, édes, o pár szótagot, mely tündéri burkoddá változott, röpítő közegeddé, nevedet, mely körém gyújtja az emlékedet, fűszerként csendít a nappalon át s beillatosítja az éjszakát s úgy tapad a számba, tüdőmbe, hogy már majdnem te vagy, amit bészívok, már majdnem te: minden lélegzetem veled itat és zsongat édesen: édes neved betölti szívemet s csak titka, te, vagy nála édesebb. (SZABÓ LŐRINC) éppen az egyik vitrin alaprajzát készíti a forgatókönyv utasításai alapján. Kovács Béla muzeológus elmondja, hogy a gótikus palotában az egri vár életéről készül állandó kiállítás. Néhány napja kezdődött a munka és eltart egészen az év végéig. A gazdag nyolc teremben kap helyet, bemutatja az egri püspöíkség és a vár kialakulását, a XV. századbeli kézműves és paraszti árutermelést, a püspöki udvar életét, az 1552-as várostromot, a végvári életet, Eger történetét a török hódoltság és a Rákóczi szabadságharc ideijén. A kiállítás anyagát hosszú évek alatt gyűjtötték össze s magának a forgatókönyvnek az kapnak a parasztok, kézművesek munkaeszközei, életmódjuknak jellegzetes tárgyai* reneszánsz bútorok, kegysze- rek: kelyhek, gyertyatartók* falikárpitok és korabeli fegyverek. Legdíszesebb a püspöki udvar életét bemutató terem lesz. Bizonyára megnyeri a látogatók tetszését a korabeli értékes kódexekkel, gyönyörű falikárpitokkal, egyházi arany* tárgyakkal, díszes székekkel berendezett püspöki enteriőrrészlet. Itt leap helyet egy rekonstruált reneszánsz kályha is. Nagy munka folyik a vármúzeumban. A muzeológusok, a rendező brigád tagjai és az építők egyaránt arra törekszenek, hogy a kiállítás gazdag* értékes anyaga minél előbb elkészítése is több éves elő- teljes pompájában kitárulhastanulmányokait igényelt. Ha- son a látogatók előtt. sonló nagyméretű állandó ki* K. L. Hármas bosszúság Selypen Nem teljesítette októberi tervét a mésxmü Idősorrendben hogyan történt? Talán nem is ez a fontos. Az a baj, hogy minden, összejött. Amikor a legjobban szorították volna a munkát, a II. klinkerégető kemencét le kellett állítani. A bélés- falazat javítása miatt 135 óráig egyfolytában állt az üzemrész. Sáros, iszapos követ szállított a dorogi mészmű. így folyamatos termelésről szó sem lehetett. Kifogyott a klinker. A oementőrlő malom dolgozott volna, de nem volt mit. A napló pirulva vall a 164 órás kényszerszünetről. És az eredmény: a cementtermelési tervet csak 86,2 százalékra teljesítették. Egyszer a klinkerégető, máskor a cementőrlő malom állt le. Amikor elmúlt a baj* újból fel kellett fűteni a kemencéket Persze, ez „ette*1 az olajat és a kőszárításhoa is többet használtak fél s normánál. A nyersliszt hiánya miatt a berendezésékei nem tudták teljes mértékben kihasználni, ezért kedvezőtlenül alakult a legfőbb minőségi tervmutató, a fajlagos villamos energiafelhasználás is. De nagy a raktár és sok fér a silóba, a ceraentszállítási tervet teljesítették talán? Nem! A baj nem jár egyedül* bekövetkezett a harmadik is. A MÁV nem tudott elegendő vasúti kocsit adni, így a ce- mentszállítási tervet is csata 77,8 százalékra teljesítették októberben a selypiék. Bányai L Vállas alkalmi útitársam* Barna, egy lépéssel jár előttem e a híd előtti kaptatón világosan kirajzolódik esetien alakja. Bőr bekecsén vakultan csillog az iménti jégeső egynéhány maradék cseppje. Hirtelen jött, s mint a zápor, hirtelen él is állt ez a permet, mintha elvágta volna a januári nap csalóka sugara. Csalóka, hisz foga van még a fagynák. Nyilván azért húzza szorosabbra gyapjúsálát Barna, majd kezét mélyebbre gyűri a ferde zsebekbe s hátra sandít: — Cudar egy idő! Megáll, átveszi s egy vonalban nyújtja velem a lépést s hangot ad annak, amin tűnődik: — Az esze megáll, ha úgy belegondol az emberfia ... Nemrég még szánkón keitek át ezen a helyen, és most — odasüss! Tényleg: a zajló folyó lomhán hömpölyög alattunk. Sárga teste meg-megtüremlik, mint mozgásban az esőgilisztáé. Közepén csapat folyami sirály úszkál, szabályos négyszögben: úgy fest, mintha imbolygó szőttes lebegne tova előttünk, s közben folyton vál4 XÍPUJMG 1964. november 19„ csütörtök bainkfba s elhallgatunk mind a ketten* ki-ki magába roskad- vám. E piBamatlban. megremeg érezhetően a híd, mintha eresztékeiben lazulna valami s tartóoszlopán, alattunk éppen, megszakadt volna s most süppede- zik. Ekkor búgnák fel hirtelen a tehergépkocsik dudák toztatja formáját is, helyét is a palaszínű alapdísze, mint ügyes szövőnő kezében a szőttes. Egyszer csak meglebben és a hajó orrán köt ki a csillogó alakzat, miután kibomlott és akkor aztán egyenként szállingóztunk onnan... — Hm... — csúszott ki belőlem önkéntelenül... — Most aztán küszöbölhetek* kilincselhetek Barna néz szét elsőnek s látjussak, a kedvetlenség meg- ja, hogy a forgalom dugót ka- gondoltatja velem a dolgot s pott a hídon. Figyelem én is és elnémulok hamarvást. látom: az alig néhány lépésA folyó túlsó {jártján egy se- nyire veszteglő teherkocsi okoz- reg veréb rebben fel a tar ta a bajt. Sofőrje arca merő ágakról s éktelen ricsajjal ne- verejték* haja kócos, amint szertefoszlott. Mire Barna csalódottan megjegyzi: — No látod, soha semmi nem fejeződik be úgy, ahogy indul! Majd közelebb hajol, mintha bizalmasabban akarná közölni a továbbit: — Nézi, lesi az ember, szurkol magában, illesztgetné s úgy véli: No még csak ezt a kicsit, csak ezt a csekélységet* és... egyszer csak beüt valami váratlan fordulat és — puff! Oda minden... Oly őszintének érzem, amit mond, közvetlennek is, hogy nem állhatok ellent: ismeretségünk óta most nézek először nyíltan az arcába. És mintha nem volna szeme, csak két üreg mered rám, tele bánattal és keserű semmivel. Azért is folytatja: — Dolgoztak, tervezgettek a volt vállalatomnál is az emberek; tervezgettek? — irdatlan terveket készítettek... És — elfogyott a pénz! Hogy s mint —- az isten se tudja! És A híd alatt* a számtalan tölgy-talpfán a végtelenbe nyúló vas létraszerűség óriás árnyékában felbúg egy gőzös és barna tölcsérszerű füstbe borít bennünket derékig. — Valóban, az ember nemigen lehet biztos... — olvadok ki valamelyest, helyzetünk hasonlatosságán, de a kedvetlenség, mely jócskán letört annyi hiábavaló próbálkozás után* hogy munkához hezedik az egész tájékra. Barna nagyot szusszant, karját hirtelen a magasba lendíti. Méretei szinte kioldódnak tőle. — Eh — szakad ki belőle a vontatott sóhajtás — veled indultam ugyan, hogy szerencsét próbáljak még a hajógyárban is, de hidd meg, legszívesebben lefeküdnék ide, a híd közepére, és lesz, ami lesz... Valami bénító lomhaság szivárog ált a hídpadlóból a láazon fáradozik* hogy belsői ja, s beindítsa a kocsit. Barna rám sandít s pillantásában érezni a szándékot: tenni akar valamit, de tüstént. Neknramodik s már ott áll a kocsináL Pezseg a tennivágyás- tóü, a vállalkozástól, ami sajátja azoknak, akik két kezük erejének és ügyességének köszönhetik fennmaradásukat az életben. — Hé, barátom! — kiált oda a sofőrnek — gyújt a motorod? — Gyújt — hallom a zihált hangot —, csak meg kellene lökni jó erősen. — Ülj be és ragadd meg a kormányt. Te meg — fordul hozzám — veselkedj neki a túlsó oldalán. A nekirugaszkodás azonban meddő kísérlet marad. A kocsi egy darabig gördül, majd leáll és áll, mint a cövek. Barna kiegyenesedik s megvakarja tarkóját: •— Nos! — tárja szét esetlenül a karját — gyújtott* de ki is aludt?! Vállat vontam: •— És most? — Ugyan kérlek — gerjed be Barna — csak nem hagyjuk itt a bajban ezt az embert. Kisvártatva a motor megfoer- ren s a kocsi, mint a puskából kilőtt golyó, elsüvölt tőlünk g bele az imbolygó ködfátyolba, amelyet vitorlaként lebegtet fölöttünk az erősödő nap sugara. Barna csap egyet utána a tenyerével, leveri a válláról a port, rám néz: arca sugárzik, a hirtelen támadt belső napocskától. — No, pajtás — bők ujjával a túlsó hídfő felé — ott túl már látni is a hajógyárat S megindul előttem, ★ Dudás Kálmán fordítása BLAGOJE KOJICS, a fia* tál, szerb novellista alig harminc éves. Friss, Ural telítettségű elbeszélésekkel vonta magára a figyelmet. Tömörség és lélektan jellemzi Írásait. Kötete most van sajtó alatt. Csaknem minden jelentős folyóirat közli írásait.
