Heves Megyei Népújság, 1964. október (15. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-29 / 254. szám

A lelkesedés eredménye Szakszerű takarmányozással és állami segítséggel biztosítják az állatok átteSeltetését Rózsaszentmártonban Lehetne csapán az ered­ményeket felsorolná, mivel a tényék önmagukért beszél- v rek mégis idekívánkozik né­hány lelkes szó a fiatalok­ról, azokról, akiket olyan sokszor emlegetünk, nem is mindig az elismerés hangján, ha a termelőszövetkezetek­ről esik szó. Ezzel a tsz kon t­ra ifjúság kérdéssel is vala­hogy úgy vagyunk, hogy haj­iunk az egyoldalúságra. Szí­vesebbben és nagyobb hév­vel beszélünk arról, aminek lenni kellene, s kevesebbet törődünk azzal, ami vám Mintha a valóság önmagá­ban is nem lenne elég szí­nes, elég érdekes, elég izgal­mas. Mintha a fiatalok csak kívülről kacsingatnának a tsz felé, és egyetlen egyet sem találnánk közülük ott bent is. Pedig ott vannak. Ott dol­goznak az idősebbek között, és nem is rosszul, ahogy azt az alábbi példák bizonyítják. Ifjúsági munkacsapatok A gyöngyösi járás terüle­tén összesen huszonnégy if­júsági munkacsapat jött lét­re a közös gazdaságok kere­tén belül. Azzal a qéllal ala­kultak, hogy megmutassák: tudnak ők dolgozni is, nem­csak a twistért és a trapéz- nadrágért lelkesedni. Hogy bizonyítsuk milyen sikerrel járt, elég meghallgatnunk a nagyréded', a delid, az atkán, a vécsd, az abasári, a nagyfü- gedi, a gyön gyössolymosi és a gyöngyöstar jani vezetők dicsérő szavait. De hasonló véleményt ka­punk a Gyöngyös—domosz- lói Állami Gazdaság igazga­tóságán is. Nálunk négy csa­pat alakult a fiatalokból. El­vállalták százhúsz hold sző­lő összes munkáit. Különös gonddal őrködtek a termés­átlag fölött. Az eredmény pedig: előre láthatólag több mázsával túlhaladják a ter­vezett termésátlagot. Gyöngyöstar jánban szoká­sos munkájukon felül még tíz hold elhanyagolt szőlő ápolásának gondját vették a nyakukba a fiatalok. Vécsett három hold paprika meg­művelése jelezte a tsz-fiata­lok felelősségérzetét. Százöt­ven mázsa kiváló minőségű paprikát termeltek, és hogy a termékek elszállítását is meggyorsítsák, még egy komplex-brigád megalakítá­sára is futotta erejükből. A detkiek vasárnaponként tíz hold zöldbab fölött „bábás­kodtak” társadalmi munká­ban. Atkáron a lányok a palántázás gépesítésére össz­pontosították energiájukat, és nem is valottak szé­gyent. Inkább csak jeleztünk né­hány olyan tényt, amelyek azt bizonyítják, hogy a fia­talok nemcsak akarnak, ha­nem tudnak is szép eredmé­nyeket elérni a közös gaz­daságokban. Ifjú tsz-tagok Gyakran halljuk manap­ság a megjegyzést: a fiata­lok nem maradnak falun, aki teheti, a városba igyekszik közülük. Persze, az ilyen summás megfogalmazás ve­szélyes. Nem állítjuk, hogy a mai fiatalok csupán a közös gazdaságokban látják álmaik netovábbját, de az sem igaz, hogy csak a kevésbé szeren­csések maradnak falun. Ha bizonyítékként számokat ve­szünk elő, azt tapasztalhat­juk, hogy a gyöngyösi járás mintegy 6600 fiatalja közül 520 a tsz-tag. ök valóban a mezőgazdasághoz kötötték le magukat. Rajtuk kívül még általában 1100 ifjú dolgozik besegítő családtagként a ter­melőszövetkezetekben. Hogy lehetne ez az arány jobb is, az kétségtelen. De azt is lát­nunk kell, a további pozitív változás légióként a ma még fizikai munkát igénylő ter­melési folyamatok gépesíté­sének a függvénye. Nem csa- dálkozhatunk azon, hogy a technika korában, a kozmi­kus-korszak hajnalán a kapa nem tud valami nagy vonzó­erőt képviselni. Az élőbb elmondott példák is azt igazolják, hogy a fiata­lok ma sem szemlélődnek a tsz-ekben, nem várják tétle­nül a holnapot. Még ázok sem, akik más pályát válasz.- tottak élethivatásul. Itt van­nak a gimnazisták, a közép- iskolások. Védnökséget vál­laltak a zöldség- és a gyü­mölcs-termés betakarításá­ban. Hány és hány vasárnak pót töltöttek el ilyen munká­ban! De említésre méltó an­nak a négyezer hold területű legelőnek és rétnek a gyom­talanítása is, amit szintén a fiatalok végeztek el. Ezzel az eredménnyel a megyében a második helyezést érték el ebben a versenyben. De nem idegenkednék a politikai oktatástól sem. Az ifjúság számára létrehozott különbőz» oktatási formákba több mint 4500-an kapcso­lódtak be és az a s zám a járás összifjóságának nyolc­van százaléka. Nem csekély szám! i És a felnőttek Látnunk kiéli azt is, a fia­talok csak ott tudnak .ered­ményesen dolgozni, ahol nem hagyják magukra őket, ahol a párt és a takács vezetői se­gítik őket. Ilyen a helyzet Nagyfügeden, Vécsett, Aba- sáron, Gyöngyöstarjánban, Viszneken, Nagyrédén és a visontai külszíni fejtésnél. Több segítséget kémek a halmajugrai II. KlSZ-alap- szervezet tagjai, valamint a szűcsiek és a vámostgyörkiek. Meghálálják a fiatalok azt is, ha a művelődési otthonok­ban klub-foglalkozásokat biz­tosítanak a számukra. Erről bizonyságot szerezhetünk Adácson, Karácsondon, Gyön­gyöstarjánban, Atkáron, Visz­neken, Nagyrédén, Domosz- lón és Vécsett. Hogy a szervezett és az irá­nyított klub-foglalkozásokra milyen nagy szükség van, bi­zonyítja a fiatalok körében még elég gyakran fellelhető polgári ízlés, ami főként a művészetekkel kapcsolatban követhető nyomon és mutat­ható ki. Ennek a kispolgári ízlésnek a veszélye nem kül­ső jegyeiben lényeges, hanem a világszemlélet, a magatar­tás összetevőiben. Leghatáso­sabban talán a klub-foglalko­zásokon vehetjük fel ellene a küzdelmet. Ezért van nagy jelentőségük az ifjúsági klu­boknak. Persze, csak a jól megszervezett, tartalmas és színes klub-életnek. Nagy általánosságban azon­ban mindenképpen elmond­hatjuk, a gyöngyösi járásban nagyon sok szorgalmas, be­csületes fiatal él és dolgozik, igyekszik minél hasznosabban tevékenykedni. Bizonyosak vagyunk benne: példájuk vonzóereje nem lesz hatásta­lan a kívülálló kevesekre. G. Molnár Ferenc — Elkelne a jó idő — mond­ja Juhász Miklós, a rózsaszent- mártoni Rákóczi Termelőszö­vetkezet elnöke, amikor kezet fogunk a szövetkezeti iroda ámbi tusán, s közben lerázza viharkabátjáról a vizet. — Minden munka a nyakunkra ült. Be kellene inár fejezni a vetést, a szüretelést és az őszi­ek betakarítását, de az eső minden munkában akadályt gördít elénk... így mondja, így panaszolja az elnök, a körülötte levők pe­dig igazat adnak neki, hiszen most is a szüretből mosta ki elnököstől őket a víz, amely azt bizonyítja, hogy va­lóban az idei ősz kiszámítha­tatlan; napjában többször is elered az ég csatornája és ezzel jelentős kieséseket, károkat okoz minden gazdaságiban. Itt is, Rózsaszentmártonban már rég fütyülnének a szövetkezeti tagok az őszi munkák javára, ha minden úgy mehetett volna, ahogy ők eltervezték és meg­szervezték. Ha az eső nem esik. akkor állatállományuk is to­vább legelhetett volna a sza­badban, s ezzel is később kel­lett volna begyűjtött takarmá­nyukhoz hozzányúlni. De hát az eső ellen nem sokat tudnak tenni, olyan körülmények kö­zött dolgozhatnak, amilyet az idő biztosít. Hogyan oldják meg az állat- állomány téli takarmányozását? — kérdem az elnöktől, amikor kipanaszolta magát és „szárad­ni” a kályha mellé ül. — Talán azzal kellene kez­denem. hogy az idén jelentős mértékben növelhetjük állatál­lományunkat — magyarázza. — Közel 100 a szarvasmarha, 64 a ló, 300 a sertés, 200 a juh eb­ben az esztendőben, és lénye­gében ezekről az állatokról kell a tél folyamán gondoskodnunk, ezeknek kell enni adnunk. Ha a három évvel ezelőtti időre gondolok, akkor azt kell mon­danom, hogy a semmiből teremtettünk jelentős létszámú állományt gazdaságunknak, s most szíve­sen bajlódunk velük. Elhallgat, íróasztalához lép és a fiókból egy halom papírt: kimutatást és jegyzőkönyvet vesz elő. Ebben lapozgat és mint tényt, szám szerint dik­tálja jegyzetfüzetembe a kö­vetkezőket: — Van 446 mázsa lucernánk* 250 mázsa vörösherénk, 4791 mázsa rétiszénánk, 1287 mázsa takarmányszalmánk, 30 vagon répaszeletünk leíöldelve, fl mintegy 200 köbméter régi sá­lónk is, amely a múlt évből maradt meg. Száraz siló, most is lehet nagyszerűen használni. Ha 160 hold kukoricánkra id számítunk 25 mázsás átlagter­méssel, altkor elmondhatom! többé-kevésbé biztosítva lesd állatállományunk átteleltetése. Számítgatunk, azt nézzük^ vizsgáljuk, vajon meddig lesa elég a felsorolt takarmány a normális napi adagolást figyel lembe véve? — Még a napokiban várnrfl 16 vagon répaszeletet. KukorW caszárral azit is besilózzuk. TeJ hát ennyivel még növekedik d takarmány — fűzi tovább a szót az elnök —, de hát így send lesz elég az újig. Mint kiderül, Rózsaszentmáíd tonnák már 300 mázsa abraktakarmányt juttatott az állam segítségként, de ugyanennyiig még szükség lesz az elkövetke; zendő hónapokban, hogy az ál­latok eleségben ne szenvedje­nek hiányt. Azért van szüksé­gük a segítségre, mert árpából ebben az esztendőben nagy volt a kiesés, g ezt a hiányt pótolni kell Van tapasztalt áHattenyés*i tőjük nem egy, akik évek óta az állatok takarmányozásával» gondozásával foglalkoznál^ úgyhogy biztosítottnak látszik az állatállomány helyes, szak­szerű gondozása, IdtedeLtetésa Az állatok kondíciója jó és ezt a tél folyamán is tartani sze­retnék —, ahogy az elnök bú­csúképpen elmondja. Sok fej­törésbe, sok munkába került a jelenlegi állomány megterem­tése, felnevelése, a szükséged takarmánymennyiség biztosítá­sa, de ma már nyugodtan néz­nék a tél elé, az állam meg­ígérte, hogy a szükséges meny- nyiséget időben bdztositja a szövetkezet részére, amikor a sajátjuk elfogy. Erre viszont csak a tavaszi hónapokban ke­rül majd sor, mert a rózsa- szén tmártoni tsz-tagok, veze­tők mindent megtesznek a kö­zös és a háztáji állatok áttelel- tetéséért... Fazekas István HÁROM VAS A TŰZBEN DREI EISEN IM FEUER , Xwtkatur: JMe Welt*IH«rtun* (Die Welt karikatúrája) reszketve, hogy megtámadják, sikerült a lámpahálót a züm­mögő, szőrös, barna gombolyag tőré tekernie. Hirtelen ráeszmélt, hogy a fűrészét nem hozta el. Ott­hagyta a fátylat az ágon, fű­részért rohant. Sokáig tartott, amíg nagy óvatosan lefűrészel­te az ágat. Csurgóit róla a ve­ríték. Bármennyire vigyázott, akadták méhek, amelyek ki­szabadultak a hálóból, ezek ott keringtek körülötte. Hallot­ta valamikor, hogy anya nélkül semmit sem ér a raj. Hallotta azt is, hogy egy ember a dög­lött ökörről felszálló dongók csapatát méhcsaládnak nézte. Az ő méhei persze nem don­gók. Értékes kis állatok, bené­pesítik majd a virágokat. Vég­re a méhraj legnagyobb része az átlátszó tüllhálóba került. Broddén elindult hazafelé, alaktalan zsákmányával. Vajon az anya benne van-e? Hallotta, hogy az anyának _ a rajban kell lennie, mert más­képp a méhek szétröppennek, hogy megkeressék.1 Aztán azt vette észre, hogy egyre több kiszabadult méhecske zümmög körülötte. Ingerülten röpköd­tek a szeme körül, duruzsoltak a fülénél. Hirtelen meleget ér­zett a karján, egészen a kö­nyöké* g. Azt hitte, hogy az anyagot jól összekötötte, de úgy látszik, a méhek atat ta­láltak belőle. A zsák ugyan tele volt, de kívül is méhek mászkáltak rajta. Irtózva gon­dolt arra, hogy a kabátja ujja «Iá másznak. , , b Eldobta a zsákot. A méhek kezdtek a kabátujj alá mászni. Bénán állt, várta, hogy meg­szúrják. De nem szúrtak. Ügy rázhatta le őket, mint szőrös, szárnyas magvakat. Arra gondolt, hogy abba­hagyja. Leült egy tuskóra és majdnem gyűlölettel nézte a ta és a konyhaasztalra tette a zsákot. — Vidd ki, vidd ezeket a fér­geket, — kiáltotta az asszony undorodva, — azonnal vidd ki... — Éjszaka itt kell marad­niuk — mondta Broddén, — kint elviheti őket a róka Most (Csont István illusztrációját méhéket Meg-megállt, aztán már este van, de kora reggel újra felvette a zsákot és to- csinálok nekik kaptárt, vabbment. Majdnem este volt, Hiába sopánkodott az ász­áraikor hazaért. szony, Broddén a méhrajt a — Itt van a méhraj — mond- rácsos konyhai állványán hagyta. Jól betömte az ablak hézagait és a kályha apró lyu­kait, nehogy az anya megszök­jön. A függönyöket behúzta, mert azt hallotta, hogy sötét­ben egy egész napot is átalusz­nak a méhek. A rajzó méhek mámorosak, se nem esznek, se nem isznak. Broddénék a szobában alud­tak. Broddén biztos akart lenni a dolgában. Az ajtó hézagaiba rongyból hasított csíkokat tömködött Reggel nem ment az erdő­re, hanem nekilátott a kaptár készítésének. A méhraj a kony­hában maradt, az asszony el­menekült hazulról, elvitte a gyereket is. Estig haza se jött De jöttek a szomszédok. Né­zegettek, tanácsokat adtak, be­szélgettek. Hátráltatók Brod- dént a munkában, hangulata mégis jó maradt. Gyalulta a kaptárt, dicsekedett a szom­szédoknak. — Ritkáin jut az ember Ilyes­mihez. Mindig csak fáradni, meg dolgozni ... Szerencsém volt. Estére a kaptárból csak a szulákok hiányoztak. Az ajtót is megcsinálta, nehogy -az anya megszökhessen. Az asszony hazajött, de mikor megtudta, hogy a méhek még a konyhá­ban vannak, gyorsan vissza­ment a szomszédokhoz. Brod­dén látta, hogy van még ide­je, ezért a hátralévő munkát mámapra halasztotta. Bement a faluba, — persze nem oda, ahova a félesége, — és dicse­kedett a méhekkel. Reggelre elkészült a kaptár. Broddén boldogan cipelte fá­radtsága gyümölcsét a kony­hához. Mo®t már csak bele kell rakni a méheket, aztán kifújhatja magát mert meg­szabadul a tehertől, amit a természet zúdított rá. Megállt a küszöbön, körül­nézett egy pillanat elég volt, hogy mindent megértsen. A konyha méhekkel volt tele. Mászkáltak az ablakitáblákon, rátapadtak a kályha oldalára, a konyhaszekrényre, ott nyü­zsögtek a kávédarál ón és a mozsártörőn. Az asztal tete­jén és a padlón döglött méhek feküdtek. A levegőben is mé­hek zúgtak, de szomorúan, mintha halotti éneket zúgná­nak. A szárnyuk íénylett. A raj felbomlott, a tüllzacs- kó a padlón feküdt. Üres volt. — Uram Istenem! Ml tör­ténhetett? Az anya biztosan kimászott a hálóból és elpusz­tult. Broddén becsukta az ajtóit. Fölment a dombra, járkált körbe-körbe, mindenfelé te- kintgetett, mintha megoldást várt volna valahonnan. Közben a felesége is haza­tért száműzetéséből. Benézett az ablakon. Eleget látott. — Azonnal menj haza, nyiss ajtót, ablakot, füstöld ki azo­kat az átkozottakat. Amíg egy is marad, én haza nem me­gyek. — Csak az anyát fogtam volna meg, — siránkozott Broddén, — az a legrosszabb,- hogy az anya elpusztult. Biz­tosan szokatlan volt neki a hely. Borzalmas, hogy az anya elpusztult. — Hárommapi napszám pusz* tűit el — mondta az asszony. — Menj és csinálj rendet. Egyetlenegy se maradjon ott, egyetlenegy se. Ügy mondta, mintha közte és a méhek között kellene vá­lasztani, és mint aid tudja, hogy csak ő nyerhet. Broddén ment. Kinyitotta az ablakot és a szellőztetőt. Hálót tekeri a fe­je köré, úgy mászott a kályhá­hoz. Nedves zsákdarabokat és ként rakott a tűzre. — Semmit sem lehet köny- nyen megkapni, — gondolta. — Ügy látszik, ez a törvény. Csak fáradni és dolgozni. Mikor a tűz erősen égett* Broddén elzárta a szellőztetőt. Ügy érezte, most pusztítja el a reményeit. Ügy érezte, soha-i sem érheti meg, hogy méheit nézegeti, amint illatosán, mézzel terhelve repdasnek körülötte a mezőn, békésen zümmögve a szép nyári napon. Másnap újra kiment fát vág­ni az erdőre, (Fordította: Kuszka Péter) mmssAG 3 1964. október 29., csütörtök

Next

/
Oldalképek
Tartalom