Heves Megyei Népújság, 1964. október (15. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-29 / 254. szám
A lelkesedés eredménye Szakszerű takarmányozással és állami segítséggel biztosítják az állatok átteSeltetését Rózsaszentmártonban Lehetne csapán az eredményeket felsorolná, mivel a tényék önmagukért beszél- v rek mégis idekívánkozik néhány lelkes szó a fiatalokról, azokról, akiket olyan sokszor emlegetünk, nem is mindig az elismerés hangján, ha a termelőszövetkezetekről esik szó. Ezzel a tsz kon tra ifjúság kérdéssel is valahogy úgy vagyunk, hogy hajiunk az egyoldalúságra. Szívesebbben és nagyobb hévvel beszélünk arról, aminek lenni kellene, s kevesebbet törődünk azzal, ami vám Mintha a valóság önmagában is nem lenne elég színes, elég érdekes, elég izgalmas. Mintha a fiatalok csak kívülről kacsingatnának a tsz felé, és egyetlen egyet sem találnánk közülük ott bent is. Pedig ott vannak. Ott dolgoznak az idősebbek között, és nem is rosszul, ahogy azt az alábbi példák bizonyítják. Ifjúsági munkacsapatok A gyöngyösi járás területén összesen huszonnégy ifjúsági munkacsapat jött létre a közös gazdaságok keretén belül. Azzal a qéllal alakultak, hogy megmutassák: tudnak ők dolgozni is, nemcsak a twistért és a trapéz- nadrágért lelkesedni. Hogy bizonyítsuk milyen sikerrel járt, elég meghallgatnunk a nagyréded', a delid, az atkán, a vécsd, az abasári, a nagyfü- gedi, a gyön gyössolymosi és a gyöngyöstar jani vezetők dicsérő szavait. De hasonló véleményt kapunk a Gyöngyös—domosz- lói Állami Gazdaság igazgatóságán is. Nálunk négy csapat alakult a fiatalokból. Elvállalták százhúsz hold szőlő összes munkáit. Különös gonddal őrködtek a termésátlag fölött. Az eredmény pedig: előre láthatólag több mázsával túlhaladják a tervezett termésátlagot. Gyöngyöstar jánban szokásos munkájukon felül még tíz hold elhanyagolt szőlő ápolásának gondját vették a nyakukba a fiatalok. Vécsett három hold paprika megművelése jelezte a tsz-fiatalok felelősségérzetét. Százötven mázsa kiváló minőségű paprikát termeltek, és hogy a termékek elszállítását is meggyorsítsák, még egy komplex-brigád megalakítására is futotta erejükből. A detkiek vasárnaponként tíz hold zöldbab fölött „bábáskodtak” társadalmi munkában. Atkáron a lányok a palántázás gépesítésére összpontosították energiájukat, és nem is valottak szégyent. Inkább csak jeleztünk néhány olyan tényt, amelyek azt bizonyítják, hogy a fiatalok nemcsak akarnak, hanem tudnak is szép eredményeket elérni a közös gazdaságokban. Ifjú tsz-tagok Gyakran halljuk manapság a megjegyzést: a fiatalok nem maradnak falun, aki teheti, a városba igyekszik közülük. Persze, az ilyen summás megfogalmazás veszélyes. Nem állítjuk, hogy a mai fiatalok csupán a közös gazdaságokban látják álmaik netovábbját, de az sem igaz, hogy csak a kevésbé szerencsések maradnak falun. Ha bizonyítékként számokat veszünk elő, azt tapasztalhatjuk, hogy a gyöngyösi járás mintegy 6600 fiatalja közül 520 a tsz-tag. ök valóban a mezőgazdasághoz kötötték le magukat. Rajtuk kívül még általában 1100 ifjú dolgozik besegítő családtagként a termelőszövetkezetekben. Hogy lehetne ez az arány jobb is, az kétségtelen. De azt is látnunk kell, a további pozitív változás légióként a ma még fizikai munkát igénylő termelési folyamatok gépesítésének a függvénye. Nem csa- dálkozhatunk azon, hogy a technika korában, a kozmikus-korszak hajnalán a kapa nem tud valami nagy vonzóerőt képviselni. Az élőbb elmondott példák is azt igazolják, hogy a fiatalok ma sem szemlélődnek a tsz-ekben, nem várják tétlenül a holnapot. Még ázok sem, akik más pályát válasz.- tottak élethivatásul. Itt vannak a gimnazisták, a közép- iskolások. Védnökséget vállaltak a zöldség- és a gyümölcs-termés betakarításában. Hány és hány vasárnak pót töltöttek el ilyen munkában! De említésre méltó annak a négyezer hold területű legelőnek és rétnek a gyomtalanítása is, amit szintén a fiatalok végeztek el. Ezzel az eredménnyel a megyében a második helyezést érték el ebben a versenyben. De nem idegenkednék a politikai oktatástól sem. Az ifjúság számára létrehozott különbőz» oktatási formákba több mint 4500-an kapcsolódtak be és az a s zám a járás összifjóságának nyolcvan százaléka. Nem csekély szám! i És a felnőttek Látnunk kiéli azt is, a fiatalok csak ott tudnak .eredményesen dolgozni, ahol nem hagyják magukra őket, ahol a párt és a takács vezetői segítik őket. Ilyen a helyzet Nagyfügeden, Vécsett, Aba- sáron, Gyöngyöstarjánban, Viszneken, Nagyrédén és a visontai külszíni fejtésnél. Több segítséget kémek a halmajugrai II. KlSZ-alap- szervezet tagjai, valamint a szűcsiek és a vámostgyörkiek. Meghálálják a fiatalok azt is, ha a művelődési otthonokban klub-foglalkozásokat biztosítanak a számukra. Erről bizonyságot szerezhetünk Adácson, Karácsondon, Gyöngyöstarjánban, Atkáron, Viszneken, Nagyrédén, Domosz- lón és Vécsett. Hogy a szervezett és az irányított klub-foglalkozásokra milyen nagy szükség van, bizonyítja a fiatalok körében még elég gyakran fellelhető polgári ízlés, ami főként a művészetekkel kapcsolatban követhető nyomon és mutatható ki. Ennek a kispolgári ízlésnek a veszélye nem külső jegyeiben lényeges, hanem a világszemlélet, a magatartás összetevőiben. Leghatásosabban talán a klub-foglalkozásokon vehetjük fel ellene a küzdelmet. Ezért van nagy jelentőségük az ifjúsági kluboknak. Persze, csak a jól megszervezett, tartalmas és színes klub-életnek. Nagy általánosságban azonban mindenképpen elmondhatjuk, a gyöngyösi járásban nagyon sok szorgalmas, becsületes fiatal él és dolgozik, igyekszik minél hasznosabban tevékenykedni. Bizonyosak vagyunk benne: példájuk vonzóereje nem lesz hatástalan a kívülálló kevesekre. G. Molnár Ferenc — Elkelne a jó idő — mondja Juhász Miklós, a rózsaszent- mártoni Rákóczi Termelőszövetkezet elnöke, amikor kezet fogunk a szövetkezeti iroda ámbi tusán, s közben lerázza viharkabátjáról a vizet. — Minden munka a nyakunkra ült. Be kellene inár fejezni a vetést, a szüretelést és az ősziek betakarítását, de az eső minden munkában akadályt gördít elénk... így mondja, így panaszolja az elnök, a körülötte levők pedig igazat adnak neki, hiszen most is a szüretből mosta ki elnököstől őket a víz, amely azt bizonyítja, hogy valóban az idei ősz kiszámíthatatlan; napjában többször is elered az ég csatornája és ezzel jelentős kieséseket, károkat okoz minden gazdaságiban. Itt is, Rózsaszentmártonban már rég fütyülnének a szövetkezeti tagok az őszi munkák javára, ha minden úgy mehetett volna, ahogy ők eltervezték és megszervezték. Ha az eső nem esik. akkor állatállományuk is tovább legelhetett volna a szabadban, s ezzel is később kellett volna begyűjtött takarmányukhoz hozzányúlni. De hát az eső ellen nem sokat tudnak tenni, olyan körülmények között dolgozhatnak, amilyet az idő biztosít. Hogyan oldják meg az állat- állomány téli takarmányozását? — kérdem az elnöktől, amikor kipanaszolta magát és „száradni” a kályha mellé ül. — Talán azzal kellene kezdenem. hogy az idén jelentős mértékben növelhetjük állatállományunkat — magyarázza. — Közel 100 a szarvasmarha, 64 a ló, 300 a sertés, 200 a juh ebben az esztendőben, és lényegében ezekről az állatokról kell a tél folyamán gondoskodnunk, ezeknek kell enni adnunk. Ha a három évvel ezelőtti időre gondolok, akkor azt kell mondanom, hogy a semmiből teremtettünk jelentős létszámú állományt gazdaságunknak, s most szívesen bajlódunk velük. Elhallgat, íróasztalához lép és a fiókból egy halom papírt: kimutatást és jegyzőkönyvet vesz elő. Ebben lapozgat és mint tényt, szám szerint diktálja jegyzetfüzetembe a következőket: — Van 446 mázsa lucernánk* 250 mázsa vörösherénk, 4791 mázsa rétiszénánk, 1287 mázsa takarmányszalmánk, 30 vagon répaszeletünk leíöldelve, fl mintegy 200 köbméter régi sálónk is, amely a múlt évből maradt meg. Száraz siló, most is lehet nagyszerűen használni. Ha 160 hold kukoricánkra id számítunk 25 mázsás átlagterméssel, altkor elmondhatom! többé-kevésbé biztosítva lesd állatállományunk átteleltetése. Számítgatunk, azt nézzük^ vizsgáljuk, vajon meddig lesa elég a felsorolt takarmány a normális napi adagolást figyel lembe véve? — Még a napokiban várnrfl 16 vagon répaszeletet. KukorW caszárral azit is besilózzuk. TeJ hát ennyivel még növekedik d takarmány — fűzi tovább a szót az elnök —, de hát így send lesz elég az újig. Mint kiderül, Rózsaszentmáíd tonnák már 300 mázsa abraktakarmányt juttatott az állam segítségként, de ugyanennyiig még szükség lesz az elkövetke; zendő hónapokban, hogy az állatok eleségben ne szenvedjenek hiányt. Azért van szükségük a segítségre, mert árpából ebben az esztendőben nagy volt a kiesés, g ezt a hiányt pótolni kell Van tapasztalt áHattenyés*i tőjük nem egy, akik évek óta az állatok takarmányozásával» gondozásával foglalkoznál^ úgyhogy biztosítottnak látszik az állatállomány helyes, szakszerű gondozása, IdtedeLtetésa Az állatok kondíciója jó és ezt a tél folyamán is tartani szeretnék —, ahogy az elnök búcsúképpen elmondja. Sok fejtörésbe, sok munkába került a jelenlegi állomány megteremtése, felnevelése, a szükséged takarmánymennyiség biztosítása, de ma már nyugodtan néznék a tél elé, az állam megígérte, hogy a szükséges meny- nyiséget időben bdztositja a szövetkezet részére, amikor a sajátjuk elfogy. Erre viszont csak a tavaszi hónapokban kerül majd sor, mert a rózsa- szén tmártoni tsz-tagok, vezetők mindent megtesznek a közös és a háztáji állatok áttelel- tetéséért... Fazekas István HÁROM VAS A TŰZBEN DREI EISEN IM FEUER , Xwtkatur: JMe Welt*IH«rtun* (Die Welt karikatúrája) reszketve, hogy megtámadják, sikerült a lámpahálót a zümmögő, szőrös, barna gombolyag tőré tekernie. Hirtelen ráeszmélt, hogy a fűrészét nem hozta el. Otthagyta a fátylat az ágon, fűrészért rohant. Sokáig tartott, amíg nagy óvatosan lefűrészelte az ágat. Csurgóit róla a veríték. Bármennyire vigyázott, akadták méhek, amelyek kiszabadultak a hálóból, ezek ott keringtek körülötte. Hallotta valamikor, hogy anya nélkül semmit sem ér a raj. Hallotta azt is, hogy egy ember a döglött ökörről felszálló dongók csapatát méhcsaládnak nézte. Az ő méhei persze nem dongók. Értékes kis állatok, benépesítik majd a virágokat. Végre a méhraj legnagyobb része az átlátszó tüllhálóba került. Broddén elindult hazafelé, alaktalan zsákmányával. Vajon az anya benne van-e? Hallotta, hogy az anyának _ a rajban kell lennie, mert másképp a méhek szétröppennek, hogy megkeressék.1 Aztán azt vette észre, hogy egyre több kiszabadult méhecske zümmög körülötte. Ingerülten röpködtek a szeme körül, duruzsoltak a fülénél. Hirtelen meleget érzett a karján, egészen a könyöké* g. Azt hitte, hogy az anyagot jól összekötötte, de úgy látszik, a méhek atat találtak belőle. A zsák ugyan tele volt, de kívül is méhek mászkáltak rajta. Irtózva gondolt arra, hogy a kabátja ujja «Iá másznak. , , b Eldobta a zsákot. A méhek kezdtek a kabátujj alá mászni. Bénán állt, várta, hogy megszúrják. De nem szúrtak. Ügy rázhatta le őket, mint szőrös, szárnyas magvakat. Arra gondolt, hogy abbahagyja. Leült egy tuskóra és majdnem gyűlölettel nézte a ta és a konyhaasztalra tette a zsákot. — Vidd ki, vidd ezeket a férgeket, — kiáltotta az asszony undorodva, — azonnal vidd ki... — Éjszaka itt kell maradniuk — mondta Broddén, — kint elviheti őket a róka Most (Csont István illusztrációját méhéket Meg-megállt, aztán már este van, de kora reggel újra felvette a zsákot és to- csinálok nekik kaptárt, vabbment. Majdnem este volt, Hiába sopánkodott az ászáraikor hazaért. szony, Broddén a méhrajt a — Itt van a méhraj — mond- rácsos konyhai állványán hagyta. Jól betömte az ablak hézagait és a kályha apró lyukait, nehogy az anya megszökjön. A függönyöket behúzta, mert azt hallotta, hogy sötétben egy egész napot is átalusznak a méhek. A rajzó méhek mámorosak, se nem esznek, se nem isznak. Broddénék a szobában aludtak. Broddén biztos akart lenni a dolgában. Az ajtó hézagaiba rongyból hasított csíkokat tömködött Reggel nem ment az erdőre, hanem nekilátott a kaptár készítésének. A méhraj a konyhában maradt, az asszony elmenekült hazulról, elvitte a gyereket is. Estig haza se jött De jöttek a szomszédok. Nézegettek, tanácsokat adtak, beszélgettek. Hátráltatók Brod- dént a munkában, hangulata mégis jó maradt. Gyalulta a kaptárt, dicsekedett a szomszédoknak. — Ritkáin jut az ember Ilyesmihez. Mindig csak fáradni, meg dolgozni ... Szerencsém volt. Estére a kaptárból csak a szulákok hiányoztak. Az ajtót is megcsinálta, nehogy -az anya megszökhessen. Az asszony hazajött, de mikor megtudta, hogy a méhek még a konyhában vannak, gyorsan visszament a szomszédokhoz. Broddén látta, hogy van még ideje, ezért a hátralévő munkát mámapra halasztotta. Bement a faluba, — persze nem oda, ahova a félesége, — és dicsekedett a méhekkel. Reggelre elkészült a kaptár. Broddén boldogan cipelte fáradtsága gyümölcsét a konyhához. Mo®t már csak bele kell rakni a méheket, aztán kifújhatja magát mert megszabadul a tehertől, amit a természet zúdított rá. Megállt a küszöbön, körülnézett egy pillanat elég volt, hogy mindent megértsen. A konyha méhekkel volt tele. Mászkáltak az ablakitáblákon, rátapadtak a kályha oldalára, a konyhaszekrényre, ott nyüzsögtek a kávédarál ón és a mozsártörőn. Az asztal tetején és a padlón döglött méhek feküdtek. A levegőben is méhek zúgtak, de szomorúan, mintha halotti éneket zúgnának. A szárnyuk íénylett. A raj felbomlott, a tüllzacs- kó a padlón feküdt. Üres volt. — Uram Istenem! Ml történhetett? Az anya biztosan kimászott a hálóból és elpusztult. Broddén becsukta az ajtóit. Fölment a dombra, járkált körbe-körbe, mindenfelé te- kintgetett, mintha megoldást várt volna valahonnan. Közben a felesége is hazatért száműzetéséből. Benézett az ablakon. Eleget látott. — Azonnal menj haza, nyiss ajtót, ablakot, füstöld ki azokat az átkozottakat. Amíg egy is marad, én haza nem megyek. — Csak az anyát fogtam volna meg, — siránkozott Broddén, — az a legrosszabb,- hogy az anya elpusztult. Biztosan szokatlan volt neki a hely. Borzalmas, hogy az anya elpusztult. — Hárommapi napszám pusz* tűit el — mondta az asszony. — Menj és csinálj rendet. Egyetlenegy se maradjon ott, egyetlenegy se. Ügy mondta, mintha közte és a méhek között kellene választani, és mint aid tudja, hogy csak ő nyerhet. Broddén ment. Kinyitotta az ablakot és a szellőztetőt. Hálót tekeri a feje köré, úgy mászott a kályhához. Nedves zsákdarabokat és ként rakott a tűzre. — Semmit sem lehet köny- nyen megkapni, — gondolta. — Ügy látszik, ez a törvény. Csak fáradni és dolgozni. Mikor a tűz erősen égett* Broddén elzárta a szellőztetőt. Ügy érezte, most pusztítja el a reményeit. Ügy érezte, soha-i sem érheti meg, hogy méheit nézegeti, amint illatosán, mézzel terhelve repdasnek körülötte a mezőn, békésen zümmögve a szép nyári napon. Másnap újra kiment fát vágni az erdőre, (Fordította: Kuszka Péter) mmssAG 3 1964. október 29., csütörtök