Heves Megyei Népújság, 1964. október (15. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-16 / 243. szám

!!.Miért tanulok? Beszélgetés dolgozó fiatalokkal Egyre többen vannak. A na­pi nehéz munka után ha haza. térnek, tankönyveik fölé hajol­nak, matematika-, fizikafela­datokat oldanak meg, vagy is­kolába mennek és feszült fi­gyelemmel hallgatják az elő­adók szavát. Munkásfiatalok, egészségügyi dolgozók, tanácsi alkalmazottak... tanuló fiata­lok. Hogy miért tanulnak? Talán mondják el ók maguk... Orsó Ilona a Füzesabonyi Községi Ta­nácson dolgozik, adminisztrá­tor. Fiatal, barna hajú lány, tele lelkesedéssel, ambícióval. — Nemrégen végeztem el a gépíróiskolát, s most újra ta­nulok Egerben, a közgazdasá­gi technikumban. Miért? Ne­héz «st egyszerűen megfogal­mazni. Elsősorban talán azért, mert úgy érzem, hogy művelt­ségemet tovább kell növelnem. Ma már több, egyre több tu­dás kell. Tagja vagyok a köz­ségi KISZ-alapszervezet veze­tőségének és nem szeretném, ha műveltségben alatta marad­nék a többieknek. Munkám­hoz is kell a tanulás. — S természetesen azért is járok a technikumba, mert szeretek tanulni. Nekem nem fáradságot, hanem örömet sze­rez a tanulás. Igaz, sok az el­foglaltságom, a munkám, az ifjúsági szervezet, a színjátszó csoport, de azért jut időm ta­nulni is. Az estéket és a va­sárnapokat erre használom fel. Korponai Miklós az Egri Vas- és Fém Kfcsz hűtőgépszerviziében lakatos. Csendes, megfontolt szavú fi­atalember. Határozottan be­szél terveiről. — Nyolc éve dolgozom itt, ez alatt az idő alatt alaposan megismertem a szakma min­den csín ját-b ínját Szeretem a mesterségemet. S éppen ez az, ami a tanulásira ösztönöz. Gya­korlatban ugyanis jóformán mindent tudok, viszont elmé­letileg elég keveset. Ügy ér­zem, hogy egy jó szakmunkás­nak mindenhez értenie kell. Ezért iratkoztam be a gépipari technikumba. Persze, anyagi­lag sem közömbös a dolog, de elsősorban nem a magasabb fizetés csábít a tanulásra. Sze­retnék többet tudni, nemcsak szakmai vonalon, hanem más­ban is... irodalomban, művé­szetben. Különösebb nehézsé­geim a tanulással nincsenek. Nőtlen vagyok, s most, fiata­lon könnyebb is tanulni, mint idősebb korban. Toriák Borbála ápolónő a hatvani kórház­ban. A gimnázium első osztá­lyába jár. — Érettségi nélkül ma már nem lehet érvényesülni. Akár­hol dolgozik valaki, minden­hol szüksége van rá. Egyrészt azért, mert általános művelt­séget ad az iskola, másrészt pedig a munka, a szakma el­sajátítását is könnyebbé teszi. Én különösen a magyart és a történelmet szeretem. Sokat olvasok, főként mai magyar írék műveit. Azt hiszem, az irodalommal nem is lesznek nehézségeim. Jövőre pedig to­vábbképző tanfolyamra me­gyek, remélem, ott is hasznát veszem ismereteimnek. További terveim? — Kórházban akarok dol­gozni. Nem azért tanulok, hogy valamilyen irodába kerüljek. Sebestyén András Mérleglafcafos Egerben, az Elektromechanikai és Vasipari Vállalatnál. Ö is most kezdte a tanulást a gépipari techni­kumban. — Érzem, hogy ma már nem elég az, ha valaki elvégzi a nyolc általánost. Igaz, ad valami alapot, de hogy as em­ber rendszeresen tovább ter­jeszthesse a tudását; ahhoz User vés. Különösen most. Fejlő­dik a technika, modernebbek, korszerűbbek és természetesen egyre bonyolultabbak a gépek. Kevés elméleti tudással ma már nem lehet senki igazán jó szakmunkás. — Higgye él, nem az a cél vezet, hogy esetleg magasabb beosztásba kerüljek, technikus legyek. Persze, egy kis önzés van a tanulásijain, ha többet tudok, akkor azt hiszem, kömy- nyebben el tudom végezni a munkámat. Sajnos, nem köny- nyű iskolába járnom. Hetenként többször vidékre megyek, így nehéz összeegyeztetni a munkát az iskolával. A vállalat veze­tői megígérték, hogy segítenek, s biztos, meg is tartják ígére­tüket. Szeretnék igazán jó szakmunkás lenni... ez meg­éri nékem a négy évet ★ ... Tanuló fiatalok. Most kezdték meg az iskolát, a min­dennapok fáradságos munkája mellett. De nem érzik teher­nek a tanulást. Tudják, hogy egyre több tudás szükséges munkájuk jobb ellátásához és érzik, hogy saját maguk szem­pontjából sem közömbös, hogy műveltebb emberekké váljanak. S ha nem is fogalmazták meg, minden szavukból kiér­ződik; tudatában vannak, hogy tanulással hasznosabb tagjai lehetnek társadalmunknak. Kaposi Levente Mit láthatunk a mozikban az év végén? Az év végéig több mint húsz új játékfilmet tűznek műso­rukra a filmszínházak. A mo­zik vásznára kerül Keleti Már­ton rendező „Ha egyszer húsz év múlva?’ című alkotása. Az év végéig bemutatják „Az élet­be táncoltatott leány” című el­ső, egész estét betöltő magyar táncfilmet is. Makk Károly rendezte Mikszáth Kálmán „Szelistyei asszonyok” című re­génye alapján, a „Mit csinált felséged 3—5-ig” című színes, szélesvásznú fiimvígjátékot. A két főszerepben Psota Irént és Darvas Ivánt láthatjuk. Az év végi filmműsor egyik érdekessége lesz Andrzej Muj% poszthumusz filmjének bemu­tatója. A tragikus körülmények között elhunyt kiváló lengyel filmrendező Zofia Posmysz „Egy nő a haján” című, ha­zánkban is megjelent regényét vitte filmre. A Szovjetunióban forgatták a „Hajnali találkozás” című történetet. A „Két vasár­nap” című szovjet filmvígjáték egy lottónyertes fiatal leányról szól. Világszerte nagy érdeklődés előzte meg a „Kallódó embe­rek” című amerikai film bemu­tatóját, amelynek forgatóköny­vet Arthur Miller irt. Egy sportoló karrierjéről szól az „Egy ember ára” című magya­rul beszélő angol film. UNESCO múzenmi hét Egerben Október 18-án az UNESCO valamennyi tagállamában mú­zeumi hét kezdődik. Magyar- országon a múzeumi hét idő­pontja egybeesett a már ha­gyományosan októberben meg­rendezett múzeumi hónap mű­sorával. A múzeumi hét ünnepélyes megnyitója a vármúzeum újjá­épült püspöki palotájának klubjában, vasárnap délelőtt 11 órakor lesz. Hevesy Sándor főmérnök, az egri műemlék­bizottság vezetője méltatja az UNESCO múzeumi hetét, majd Gerő Győző muzeológus elő­adást tart Eger ükök műemlé­keiről.- Ha Novikov úgg fut, hogy ősért ennyi és ennyi pontot kap, akkor Töröknek annyit kell futnia, hogy annyi pon­tot kapjon, amennyi ele­gendő ahhoz, hogy a 19 pont ne legyen kevés Novikov legyőzéséhez... Világos? Namármost, ha az a másik Török, meg a Nagy gyerek ágy fát, hogy pontosan annyi pontot kapnak, ameny- nyit nem ér el se a svéd, se az USA-csapat, akkor a magyar öttusa­csapat ott van a dobo­gón, biztos harmadik helyezett. Más szóval, ha a maximális pont­számokhoz viszonyítva, csak minimális a lema­radás a magyar fiúknál, akkor ügyem a szovje­tektől az első helyet i nem lehet elvenni, de a doktor Török arany­érem, a csapat legalább bronz, de a negyedik h&y sem szégyen, sőt, a doktornak az ezüst is nagy dolog ... Egyszóval, számolni kell tudni, annyi az egész és én kiszámoltam, uram., én alaposan ki­számoltam, de, sajnos^ éppen ezek a számítá­sok. igazolják, hogy csa­patunk legfeljebb az ötödik, a doktor Török meg legjobb esetben a harmadik lehet csak, ha pontszámai, szóval... érti? Hurrá... hurrái Arany és bronz. Mint a kerin­gőben l Hát nem meg­jósoltam?! A számoki kéretni nem csalnak! / Királyi Mi, Róbert Károly, a ma­gyarok királya, tudomásul vettük a hálátlan gyöngyö­siek ellenünk készülő me­rényletét, amit annál inkább is elítélünk, mivel mi adtunk lehetőséget a kies Mátra álji településnek, hogy olyan ki­váltságokat élvezzen, mint Buda. Akár váracsokkal is körülkeríthette magát kegyes jóindulatunkból. És alig múlt el 630 esztendő kinyilatkoztatásunk óta, a gyöngyösiek fittyet hányva királyi felségünkre, ki akar­nak rakni bennünket arra a gazzal és bozóttal benőtt, kies gyepűre, amit ők fennhéjázá- sukban Hatvani utcának titu­lálnak immár évek óta. Utca ...! Mily vakmerőség így ne­veztetni ezt a birkalegelőnek is alkalmatlan, buckás vidé­ket! Jó, tudjuk, a demokráciá­ban nem szokás tisztelni a koronázott főket. Ezt már megszoktuk. De ha kinyilat­koztatásunk forduló évének emlékére felséges személyün­ket is belekeverik kétes érté­kű tiszteletükbe, akkor leg­alább az irántunk érzett köte­lező alázattal tegyék ezt. petíció Mert, ha mi nem alapttyOt meg a várost, mi lett volna Gyöngyösből? Mire ménné* nek azzal a sokat emlegetett szabadtéri színpadukkal nél­külünk? Vagy azt gondolják, hogy mi, Róbert Károly, Magyar- ország királya, bolondgombát ettünk, és helyettük ismét el­végezzük a városdlapitást? Elég nekünk a magunk gond­ja manapság! Még azt sem fogadjuk ed indokul, hogy a Hatvani utcá­nak nevezett kies mezőségen most ugyanolyan körülmé­nyeket találunk, mint 630 év­vel ezelőtt, amikor királyi kegyünk ráragyogott erre a Gungusnák nevezett telepü­lésre. Utóvégre azóta már történt egy és más. Hajaj, mi, királyok is tapasztattuk ezt. Csak a hálátlan gungusiak feledték volna el a fejlődést? Ezért felséges személyünk iránti sértésnek vagyunk kénytelenek venni a nagyon is kétes értékű megemléke­zést. Panaszunkkal az egyez­tető bizottságot megkeresni ezennel elrendeljük! Utóvég­re demokrácia van! (g. moh-) Százhúsz előadás, kétezer hallgató A földművesszövetkezeti kul- elsősorban mezőgazdasági é* túrmunkások elkészítették az belkereskedelmi témákat hali­új évad terveit. A kulturális gathataak a részvevők, terveket egyeztették a gazda- Az akadémiai ofctetáribem sági feladatokkal, így a műve- mintegy kétezer dolgozó vesz lődési előirányzatok megegyez- részt, s az eredményesség erdő­nek a gazdasági tervek célki- kében a MÉSZÖV szerződérit tűzéseivel. kötött a TIT-tel, hogy ők háta­Elgyik legjelentősebb, egyben tosítsanak képzett előadókat legnagyobb számú hallgatót minden alkalomra. Csupán a érintő esemény az akadémiák füzesabonyi járásban 34 elő- megnyitása lesz. Ebben az év- adásra kötöttek szerződést, eb­ben újszerűén — a szabadegye- sősorban a kápolnai, poroszlói; bem mintájára — működnek és szthaümi földművesszóvetke- ezek az akadémiák, amelyeken zetekben. TAKARÉKOSSÁG *- Tudod, komám, kett a motor, ha otthon felejtjük t, fuvarlevelet, ne kelljen vontatóval visszamenni érte! (Endrődi István rajad) tfWWWWWWMWWVWWWWWWVWWMVWWWtWWWWWVWWW'IWIWWIWWWWIVWWMWWWWVWWWWVWWWWWWWW'WIV^ i AiíilffliL'f fi SíVíf/ÍÍí f £ dl AN6LHH POSTAKUBLÁS HITELES TÖRTÉNETE 29. Ugyanis — a postarablás körülményeit ismerők nagy meglepetésére — a bíróság még az előzetes vizsgálat alatt felmentette John Dalyt. A bí­ró indokolása szerint a Leat- herslade-farmon talált ujjle­nyomatok és John Daly hóna­pokig tartó rejtőzködése nem elegendő bizonyíték az elítélé­sére. Az esküdtek elfogadták ezt az érvelést, és fölmentet­ték Dalyt, csak a perköltségek megfizetésére kötelezték. Ez igazán nem esett nehezére. John Daly igen egyszerűen, de eredményesen védekezett. Azt állította, hogy a farmon talált Monopoly társasjáték valóban az ő tulajdona, egy ideig nagy összegben játszott is a lakásán, több barátjával, akiknek nevét nem hajlandó elárulni. Később a társasjáték nyomtalanul eltűnt a lakásáról és addig nem is tudott róla, amíg a Leatherslade-farmon 4 MiPUJMG 1061. október 16., péntek megtalálták. Ö sohasem járt azon a farmon. Felmentését természetesen főképp annak köszönhette, hogy egyik postarabló sem vallott ellene. Butler detektív főfelügyelő — saját ravaszságának áldozata John Daly járt a legjobban az összes postarablók közül. Nem kénytelen világéletéig rejtőzködni, mint Reynolds őrnagy, Buster Edwards vagy James White. És nem kényte­len — mint sokkal kevésbé szerencsés társai — huszonöt, vagy harminc évig börtönben ülni. Attól sem kell tartania, hogy újra bíróság elé állítják. Ugyanis az angol perrendtartás szerint, akit egy ízben fölmen­tettek valamilyen bűncselek­mény alól, ugyanazért a bűn­cselekményért nem vonható még egyszer felelősségre, még akkor sem, ha az államügyész­ségnek meggyőző, döntő bizo­nyítékai vannak ellene. Legfeljebb orgazdaság cí­mén indíthatnának eljárást el­lene, persze csak abban az esetben, ha rá tudnák bizonyí­tani, hogy az öt- és tízfontos bankjegyek, amelyekkel olyan bőkezűen bánik, a postarab­lásból származnak. Ezt a le­hetőséget azonban éppen a Scotland Yard hiúsította meg. Ugyanis Butler detektívfő- felügyelő áldozatul esett saját ravaszságának. A postarablás után egyik sajtónyilatkozatában közölte, hogy az elrablott bankjegyek száma nincs feljegyezve. Ezzel az állítással gondatlan költe­kezésre akarta késztetni a pos­tarablókat, de módszere csak Cordrey és Boái esetében vált be. Ök két kézzel szórták a pénzt, ezzel magukra vonták a figyelmet és ennek tulajdonít­hatják letartóztatásukat. A Scotland Yard ezután tak­tikát változtatott. Azt a hírt terjesztette, hogy az elrablóit bankjegyek nyolcvan százalé­ka regisztrálva van, ugyanis a rendőrség ismeri a számukat. Butler ezzel a sakkhúzással pánikot akart kelteni a posta­rablók között. Az eredmény ezúttal is roppant sovány volt; egy londoni nyilvános telefon­fülkében .50 000 font gazdátlan bankjegyet találtak. A bírósági tárgyaláson az­után a Scotland Yard kényte­len volt színt vallani. Az ál- lamügyész egy listát helyezett a bíróság asztalára az elrablott bankjegyek számával. Kide­rült, hogy a postarablók által zsákmányait bankjegyek alig tíz százalékának a számát is­meri a rendőrség. Kilencven százalékot nyugodtan forga­lomba hozhatnak a még sza­badlábon levő postarablók, mert most már ismerik a fel­jegyzett, azaz „kényes” bank­jegyek számát. Roy James, a fiatal autóver­senyző mégis a feljegyzett bankjegyeknek tulajdoníthatja elítélését. ö még egy héttel tovább bújkált, mint John Daly. De­cember 10-én a rendőrség kö­rülfogta a külvárosi házat, ahol rejtőzködött. Filmszerű jelenet játszódott le ezután: miközben a rendőrök beverték a földszinti ablakokat, hogy a lakásba juthassanak — mert csöngetésükre nem nyitottak ajtót —, Roy James a padlá­son felbontott néhány csere­pet, a tetőre jutott, onnan a -.szomszédos ház tetejére, le­csúszott a villámhárító drót­ján és — egy rendőr karjai között kötött ki. Szökési kísérlete előtt gyor­san teletömte zsebeit pénzzel: 12 041 fontot találtak nála. E bankjegyek száma nem volt regisztrálva. Viszont a pénz­tárcájából két ötfontos bank­jegy került elő, amelynek szá­ma a listán szerepelt. Ez a két bankjegy okozta a vesztét. Egyébként Roy Jamest, mint John Dalyt is, rendőrségi be­súgók árulták el. A nála talált 12 051 fonttal együtt kereken 330 000 font térült meg az elrablott pénz­ből. Ez az összeg azóta sem gyarapodott. Egy dán egyetemista új arcot akar Még a tárgyalás előtt több­ször híre ment, hogy a rend­őrség nyomában van a még szökésben levő postarablók­nak. Hol az egyik, hol a má­sik európai ország sajtójában bukkantak fel ilyen hírek. Tavaly szeptemberben pél­dául a nyugat-németországi la­pok azt a szenzációs hírt kö­zölték, hogy dr. Bäcker ismert hamburgi sebészorvosnál meg­jelent egy külföldi, és 50 000 márkát kínált neki, ha sebészi műtéttel elváltoztatja az ar­cát, vagyis új arcot csinál ne­ki. A lapok szerint dr. Bäcker nem volt hajlandó elcsúfítani a páciens szép, szabályos ar­cát. Néhány nappal később az orvos az egyik újságban meg­látta Bruce Reynolds őrnagy­nak, a megszökött postarabló­nak az arcképét. Ügy tűnt ne­ki, hogy hasonlít ahhoz a kül­földihez, aki nála járt. Észlele­tét rögtön jelentette a német rendőrségnek, az pedig továb­bította a jelentést Londonba. Másnap a német lapok öíeé cánbetűkkd, első oldalukon közölték: Az egyik angol pás- tarabló 50 000 márkáért új arcot akart csináltatni egy hamburgi orvosnál! A hír bizonyára Bruce Rey­nolds őrnagyot lepte meg a legjobban. Ugyanis hamaro­san kiderült, hogy dr. Bädker rejtélyes páciense egy tudat- hasadásban szenvedő dán egye­temi hallgató volt, akit idő­közben egy elmegyógyintézet­ben gyógykezelés alá vettek. Az egyik nürnbergi szállo­dában valóságos hajsza ját­szódott le, amíg letar­tóztattak egy gyanús vendéget. A letartóztatás után a nürn­bergi rendőrség az Interpol útján büszkén jelentette Lon­donba: Elfogtuk James White postarablót. A letartóztatott férfi váló­ban feltűnően hasonlított a kö­rözött James White postarab- lóra, A rendőrség gyanúját még megerősítette hogy az illető egy egzotikus külsejű, sötét bőrű, fekete hajú nővel és egy kisgyermekkel együtt szállt meg Amikor a rend­őrök elvezették a szállodából, kitépte magát közülük, és fu­tásnak eredt. Az egyik rendőr figyelmeztetésül utána lőtt. A szökevényt végül is utcai járókelők fogták el. IF oly tatjuk) *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom