Heves Megyei Népújság, 1964. október (15. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-01 / 230. szám

Régi órák birodalmában IDŐS, ŐSZ HAJÉ mester hajol az asztal fölé és évtize­dek kifinomult pontos mozdu­latával illeszti helyükre a mi­niatűr alkatrészeket. A műhely parányi négyszö­ge, a boltíves falkiképzés, a régi, megkopott, ódon divatú búto­rok inkább egy kis múzeumra, mintsem órásműhelyre emlé­keztetik az embert. S a hasonlat nem is túlzott, mert a falaltra felakasztva, a szekrények tetején és a kira- katban ritka, nagybecsű és fő­képpen régi órák sorakoznak. Reinfeld Aladár egri órás­mester — a kis műhely gazdá­ja — évek óta szorgalmasan gyűjti a ma már ritkaságszám­ba menő különleges órákat. — Mikor kezdte a gyűjtést? — Ki tudná már megmonda­ni, olyan régen volt — moso- lyodik él. — Jóformán gyer­mekkorom óta. Hiszen alig töltöttem be a 13. évemet, ami­kor hozzá kezdtem a mesterség elsajátításához. Most .pedig már 42 éve folytatom ezt a szakmát. — Többnyire úgy jutottam , légi órákhoz, hogy behozták hozizám javításra, nekem pe­dig megtetszett. És ha sike­rült, megvettem. Jó néhány darabra tettem így szert. És persze soknak utána is jártam. [ Másnak talán nem jelentenek semmit, de nekem mindegyik érték. — Esténként, ha befejezem a munkát, hazamegyek és ott­hon javítgatom a régi szerke­zeteket. Megéri a fáradságot. — Nézze csak — mutat a ki­rakatba — az ott egy Mozart­éra. Különleges ritkaság, köz­vetlenül a halhatatlan zene­szerző halála után készítette egy bécsi órásmester. A szép mívű óraremeken ott van a nagy muzsikus arcképe. — Vagy ez a másik. Empire forgóóra. — Hány éves lehet? — Nem tudom. De kétszáz biztosan megvan. Ez is ritka­ság. Az az érdekessége, hogy 400 naponként kell csak fel­húzni. NÉZEGETJÜK az órákat. Néhány kakukkos óra színes, díszes foglalatban, aztán egy másik, amelyik zseblámpa­elemmel működik ... Régisé­gek ... Díszes bronzelefánt, karcsú férfialak — természe­tesen órával kombinálva. — De nemcsak itt a műhely­ben, hanem otthon is van jó néhány — mondja a mester. Mozart-óra — 400 naponként kell felhúzni — Qra a mandzsettában — Kék Duna keringő — Mi hajtja az atmosz-óráf- ? Antik ütőórák, zenélőórák. Az egyik a Kék Duna kerir.- gőt játssza. Gyönyörű, tisztán csengő hangja van. — Melyik a gyűjtemény legérdekesebb darabja? — Nehéz kivételt tenni. Mindegyiknek más és más az érdekessége. Van például egy nagyon régi úgynevezett mand­zsetta-órám. A férfiing mand­zsettájába kellett tenni, ... Azért talán a legérdeke­sebb az atmoszróra. Régi, na­gyon finom és bonyolult szer­kezet. A hőmérséklet változá­sa működteti. — Hogyan? — A környező hőmérséklet változása adja a rugónak a haj­tóerőt egy végtelenül finom, ér­zékeny szerkezet segítségével. Naponta egyetlen Celsius-fok változás már elég ahhoz, hogy az óra működjék. Azit hiszem; az országban alig van három­nál több belőle. — Néhány ritkaságomat már múzeumoknak adtam. Szívesen fogadták, hiszen egynémelyi- kük 150—200 éves szerkezet volt. A MESTERSÉG itt már nem is szakma, hanem szenvedély. A napi munka mellett végtelen türelemmel gyűjti, javítgatja a ritka kincseket, keresi, hoz­zájuk formálja az alkatré­szeket. Hogy megőrizze a rég­múlt idők mestereinek csodá­latos óraremekeit. K. L. Csehszlovák kulturális érdekességek EGYÉVES A PRÁGAI „IRODALMI BOROZÓ” Csupán egy év telt el azóta, hogy megalapították a prágai ,irodalmi borozót”, a VIO- LÁ-t s máris osztatlan tarto­zékává vált a prágai kultúr- életnek. Itt vitatkozik irodal­mi kérdésekről kötetlen for­mában az irodalmi érdeklő­désű fiatalság. Itt születnek meg első kísérletei a költészet sajátos tolmácsolási módjá­nak. Szívesen látogatnak el ide a külföldi vendégek is. Az eddig megtartott előadá­sok száma meghaladja a 350- et. A „Kié a dzsessz” című műsor száz előadást ért meg. A Ginsberg amerikai költő művének szentelt műsor már ötvenszer került a közönség elé. Vladimir Gyöngyös 630 évéből Tanulnak a munkások összesen hatvan olyan gyön­gyösi munkással beszéltem, akiknek az életkora húsztól ötven évig terjedt. Arra voltam kiváncsi, miként alakult az éle­tük az elmúlt tizenöt évben mind anyagi, mind szellemi vonatkozásban. A hatvan meg­kérdezettnek közös vonása: mindannyian betanított, vagy segédmunkásként indultak. Ezenkívül: mindannyian tanul­nak, mert szakmunkásként sze­retnének élni és dolgozni. A megkérdezettek fele azért tanul, mert így magasabb fize­téshez juthatnak. A többiektől ilyen feleleteket kaptam: a lá­nyok csakis a képzett szak­munkást becsülik — a szak­munkás akkor is megél, ha gyárat cserél — szakma nélkül nem vehetnek el városi lányt, nem kaphatok lakást — azért tanulok szakmát, hogy ura le­gyek a gépnek — a tanult munkásnak nyugodt az élete — jobb villanygépet kezelni, mint kapálni — azért tanulok, hogy megismerjem az anyagok tulajdonságait. A megkérdezett fiatal mun­kások most 1600—2000 forintot keresnek, a családosok jövedel­me 2500—3000 forint között mozog. A megkérdezett húsz idősebb betanított munkás, akik már a negyedik évtizedet tapossák, azért tanul, hogy könnyebb munkát kapjon, vagy igényes­sége nőtt meg, illetve, mert nem csak a testi erejét, hanem a szellemi energiáját is haszno­sítani akarja. És sokan ismé­telték meg az előbbi csoporttól kapott válaszok lényegét. Az ő havi keresetük 2500 forinttól 4000 forintig terjed. Tíz munkásnál érdeklődtem, akiknek életkora már megha­ladta a negyven évet. Vála­szaik jellemzőek életkorúkra is: nyugodtabb, balesefcmentesebb a tanult munkás élete — az automatizálás elkerülhetetlen, tehát a jövőben csak a tanult munkás boldogulhat — kultu­ráltabb a tanult munkás élete. Családonként 3—4000 forint a havi jövedelmük. A földművelésből az iparba átlépett és már szakmunkássá váló dolgozók közül a fiatalok a KISZ-ben, az idősebbek a párt- és a szakszervezet szemi­náriumain, előadásain kaptak biztatást önmaguk képzésére. Természetesen a könyv is nagy segítőjük volt. A megkérdezett hatvan munkásból csupán ki­lenc nem könyvtári tag. A töb­biek rendszeresen vásárolnak is könyveket. Érdemes a könyvtárra is vet­nünk egy pillantást A felsza­badulás előtt nyolcezer könyv és hatszáz olvasó volt a város­ban. Az elmúlt évben a könyv­tár állománya meghaladta a 27 ezret, a könyvtári tagok száma pedig a háromezret. Egy év alatt több mint 92 ezer köny­vet kölcsönöztek ki, könyvvá­sárlásra pedig közel hárommil­lió forintot fordítottak. A műveltség fokozásában je­lentős szerepet játsszanak a művelődési ház szakkörei, kü­lönböző tanfolyamai. Az egri Gárdonyi Géza Színház rend­szeresen tart előadásokat a vá­rosban. Igaz, a faluról városba ke­rült ipari munkás nem válik könnyen városi emberré. In­kább csak a . hét végén keresi fel a szórakozóhelyeket, a szí­nielőadásokat hét közben alig látogatják. Balázs Árpád Holan mai cseh költő „Egy éj Hamlettel” című műsora, ugyanúgy, mint L. Ferlinghet­ti „San Franciscóból starto­lok,” Frantisek Hrubin „Számykürtnek írott román­ca”, avagy a szovjet Voznye- szenszkij „Ellenvilága” szerzői és rendezői felfedezésnek te­kinthető. Az új évadban a világiroda­lom költői közül G. Cors, I. Babel, A. Ahmatova, a hazai­ak közül pedig Frantisek Ha­las, Vladislav Vancura és Mi­roslav Holub hangzik majd el ezen különleges „irodalmi bo- •rozó” pódiumán. BECKETT, KAFKA ÉS BRECHT A PRÁGAI „SZÍNHÁZ A KORLATON” MŰSORÁN Két egymástól független együttes működik a csehszlo­vák főváros népszerű színhá­zának a „Színház a Korláton” színpadán, egy pantomim és egy prózai együttes. A jól ismert pantomim együttes Ladislav Fialkával az élén — az , elmúlt színházi évadban fejezte be a szovjet­uniói és skandináviai vendég­játékát — augusztustól októ­ber közepéig pedig az USA- ban, Kanadában, Mexikóban és Latin-Amerika országaiban vendégszerepei. Ezután tíz na­pot Londonban tölt, ahol fil­met forgat az ottani tv részé­re. Ezt követően ismét megje­lenik törzsszínpadán, hogy feb­ruárban megint, ezúttal har­madszor gyönyörködtethesse a Német Szövetségi Köztársaság közönségét. A „Színház a Korláton” pró­zai együttese nagy gonddal ké­szítette elő két őszi bemu­tatóját Samuel Beckett: „Vá­rakozás Godotra”, valamint „A lecke” kerül a közönség elé. Az együttes Kafka: „Per”-ét is bemutatja. Célul tűzte ki, hogy megszabadítja Kafka mű­vét a hagyományos misztikus- metafizikai tolmácsolási fel­fogástól. ÉRDEKES, SZÉP KÖNYV A CSEHSZLOVÁK FŐVÁROSRÓL Az Orbis kiadóvállalatnál jelent meg „Az 1964 Prágájá­nak Könyve”, úgy tárja elénk a csehszlovák fővárost, aho­gyan azt Ilja Erenburg ecse­telte igen találóan: Itt minden ellentétben áll egymással ■“ írja — és mégis, mindenütt a legtökéletesebb összhang' ész­lelhető, különböző korok vál­tozatos épületei fonódnak itt egymásba. Prága — a megtes­tesített szélrózsa — leheleté­vel érintette a francia gót stí­lus, de megtalálható itt a ró­mai reneszánsz is, mégis új lett itt mindennek — igazi ha­misítatlan cseh arculata. A képzőművészetnek szentelt kép az 1964-es Prágából írott könyvek. Megtalálni benne a prágai várban feltárt értékes épek, szinte detektívregénybe ülő történetét. Betekintése nyújt a Nemzeti Képtár gyűj­teményeibe, s elvezet a ma élő képzőművész generáció műter­meibe is. Áttekintést nyújt mindazokról a művészekről, akik bármi módon is ábrázol­ták Prágát. A szobrászatnak szentelt részében elkalauzol bennünket Péter Pariér műhe­lyén keresztül minden, a mai Prágát díszítő szoborhoz, fog­lalkozik a gótikus Prága, a XVI. század, valamint napjaink közhasznú művészetivel. Szá­mos példával bizonyítja, mily jól örökítették meg Prágát mind a hazai, mind a külföld! postabélyegeken. A mű archi- tektónikus része nemcsak a prágai barokk-kai ismertet meg bennünket, de közli ve­lünk a prágai műemlékek jövő­jét is. A könyv 400 különböző kor­ban élt művész munkáját tart­ja számon, továbbá említést tesz a mai Prágában élő 2500 kép­zőművész munkájáról is. Valamennyien, akik bármi­képpen is hozzájárultak Prága mai arculatának kialakításá­hoz, benne szerepéinek a könyvben. Dr. Emanuel Poche állította össze ezt a kiváló könyvet, sok kitűnő tudóssal, művésszel, és fényképésszel együttműködve. Nagyszerű idegenvezető ez a mű, nemcsak jó .áttekintéssel, de szórakoztatással is szolgál olvasójának.-i-mvwvvvvvvvvvirLrirLnnJTJinrinnrx-yTinnjTJiniir I! _____­A *7 17/1!% AfMirrül'f Al ANGLIA! POSTARABLÁS UiTELES TÖRTÉNETE 17. — Remélem, a postaügyi miniszter nem csökkenti fize­tésünket, hogy abból pótolja a nagy veszteséget — mondta. Bizonyos vagyok, hogy ezt a viccet minden ajtó előtt elis­mételte. — Bocsánat, kifut a tejem — mondtam, és becsaptam az orra előtt az ajtót. — Észrevett valamit? — kérdezte Goody aggodalma­san.. — Lehetséges — válaszol­tam abban a reményben, hogy könnyebben megszabadulok tőlük, ha félnek a fölfedezte­téstől. , ’ Reggeli után elosztották a zsákmányt. A folyosóról és az öltözőszobából a nappaliba ci­pelték a zsákokat. Valószínű­leg már előbb megolvasták a pénzt, mert pontosan tudták, hogy mindegyiküknek 149 000 font jár. Goody és Edward kiszedték a zsákokból, és körben álló társaik felé dobálták a bank­jegycsomagokat. — Önnek nem adhatunk teljes részt — mondta Ed­wards felém fordulva —, de azt hiszem, 100 000 fonttal kellőképpen megfizettünk a fáradságáért. Charlie Wilson kifogást emelt az összeg ellen. 4 r2ffíWSMG 1964. október 2., péntek — Az nagyon sok. Végered­ményben mi végeztük el a munka derekát, és nem Mrs. Field. — Ne aggódjon! Egyetlen pennyt sem fogadok el. Goody rám meresztette a szemét. — Ne legyen olyan büszke. Százezer font egész tekinté­lyes összeg. — De hiszen hallottad, hogy egyetlen pennyt sem akar —- mondta Wilson megkönnyeb­bülten. Goody egy pillantással hall­gatásra kényszerítette, majd újra hozzám fordult. — Majd megbeszélem a dol­got Briannal. Az üzleti ügyek nem asszonyokra, hanem fér­fiakra tartoznak. Hol van egyébként Brian? Ma reggel még nem láttam. Eérjem, tüntetőén fenn ma­radt a hálószobában. — Brian sem fogadja el a pénzt. — Majd meglátjuk — zárta le Goody a vitát. Az osztozkodás után azt mondtam, itt az idő, tá­vozzanak. • — A csomagolópapirost is ed kell tüntetni. — Vigyék magukkal, és tűn­jenek el már végre, az isten szerelmére! — Nem vihetjük magunkkal. Majd elégetjük a kandallóban. — Azt hittem több esze van. A rendőrségnek bizonyára meglesz a véleménye, ha nyár derekán füstölögni kezd a ké­ményünk. — De feltétlenül meg kell szabadulnunk a csomagolópa­pirostól — erősködött Goody. — A zsákokat, vasbotokat és feszítővasakat is el kell tün­tetnünk. Csak ekkor tudtam meg, hogy felszerelésűiket is a há­zunkba hozták. — Bízzák rám, majd elinté­zem — mondtam, csakhogy mi­nél előbb megszabaduljak tő­lük. Később, amikor kiürítettem a hulladékos vödröt, egy szür­ke inget találtam benne. Felső zsebében egy köteg 5 fontos volt. Visszamentem a lakószo­bába, és megkérdeztem, kié az ing. — Az enyém. Eldobtam, mert nincs szükségem rá — válaszolta Charlie Wilson. Orra elé tartottam a bank- jegyköteget. — Erre sincs szüksége? Elvette és zsebre vágta a pénzt. Röviddel később Bobby Welch és Charlie Wilson a kö­zeli városba, Readingba men­tek, hogy autókat, koffereket, utazó táskákat vásároljanak a pénz elszállítására. Egy órával később két használt autóval és egy tucat kofferrel visszatér­tek. Az egyik kocsival a garázs­ba hajtottak, két zsákmány- részt, vagyis körülbelül 300 000 fontot beraktak a kofferekbe. Fél órával később Johnny és Wilson elhajtottak. Wilson nagyszerű hangulat­ban volt. Szinte elállt a léleg­zetem, amikor láttam, milyen barátságosan integet szomszé­dainknak. Most már csak hatan marad­tak a házban. Eíbéd előtt Bobby Welch és Wisfoey is elhajtottak a másik kocsin. Jimmy Hussey zsák­mányrészét is magukkal vitték. Hussey vonaton szándékozott Londonba utazni. Megbeszél­ték. hogy ott találkoznak és közösen biztos helyre rejtik a pénzüket. Ebéd után kocsimon a vas­útállomásira vittem Husseyt. Most már csak hárman ma­radtak: Goody, Edwards és a vörös képű George, akinek ve­zetéknevét nem tudtam. Azt hittem, most már túl vagyok a nehezén, hamarosan tőlük is megszabadulok. De nem így történt, mert délután, teázás közben Goody kényel­mesen hátradőlt székében, és így szólt Edwardshoz: — Most végre kényelembe helyezhetjük magunkat! — Vacsorára már nem ma­radhatnak itt. Néhány burgo­nyán kívül semmi nincs a házban. — Majd én gondoskodom. Szabad a kocsiját használnom? Egy ideig ellenkeztem, végül odaadtam kocsim kulcsát. Mi mást is tehettem volna. Fél óra múlva Goody visz- szaérkezett a városból. Egy nagy csomag volt a hóna alatt, a tetejében egy sárga rózsacso­kor. — Hány éves ön, asszonyom? — kérdezte mosolyogva. — Huszonnégy — válaszol­tam, bár nem tudtam mire vél­ni a kérdést. — A biztonság kedvéért harminc szál rózsát hoztam — mondta, és széles gesztussal átnyújtotta a csokrot. A konyhába ment és kicso­magolt Néhány sült csirke, libamájé pástétom, vaj, pirított kenyér és öt üveg pezsgő került elő a csomagból. — Azért hozta, hogy . meg­vesztegessen? — kérdeztem leplezetlen haraggal. — Részint azért, részint mert éhesek vagyunk. Kénytelen voltam megterí­teni. Nekiláttak az evésnek. Ter­mészetesen engem is megkí­náltak, de visszautasítottam. Egy falat sem ment volna le a torkomon. — Legalább a férjének él- gyen fel egy darab sült csir­két, még éhen hal! Felmentem a hálószobába néhány szelet pirított kenyér­rel. Brian nem nyúlt hozzá. Meggyötört arccal feküdt az ágyon. — Mikor tűnnek el végre? Nem bírom ki tovább! — Nem én hívtam őket a házunkba. Most legalább meg­tanultad, hogy jobban meg kell válogatnod a barátaidat. — Goody nem a barátom, hanem a kliensem. Végered­ményben abból élünk, hogy ilyen embereket védek a bíró­ságon. — Akár barát, akár ügyfél, most már pusztulhatna innen, a többiekkel együtt. Egész nap az ágyon heversz, ahe­lyett, hogy kidobnád őket. — Mit tehetek ellenük? — Sarkon fordultam, és faképnél hagytam. Buster Edwards éppen két kézre fogott e«y csirkecom­bot. Belépésemre . gyorsan tá­nyérjába tette és késsel-villá- val esett neki. — Kérem, csak ne zavartas­sa magát! Az ünnepi ebéd több mint két óra hosszat tartott, Goody egymás után mondta a pohár­köszöntőket., Először őfelsége a királynő postaminiszterét kö­szöntötte fel, majd McArthur detektivfőfelügyelőt, végül en­gem. Minden pohárköszöntő után lelkesen éljeneztek, az­tán nótázni kezdtek. — Legalább egy kortyot hagyhattunk volna Patnak. Nagyon szereti a pezsgőt. George hirtelen felugrott, — Pat Cooper idejön? — Az imént felhívtam. Azt mondta, a legközelebbi vonat­tal eljön. Karín majd érte megy kocsival a readingi ál­lomásra. — Valóban idejön az a szaj­ha? — kérdezte George fel­háborodva. — Azt ajánlom, válogasd meg kissé a szavaidat. Pat a menyasszonyom, karácsony­kor feleségül veszem. Van va­lami kifogásod ellene? Leszegte a fejét, mint egy harcra kész bősz bika. — Csinálj vele amit akarsz. Vedd feleségül ha úgy tetszik és légy boldog! De nem aka­rom látni! Túl sokat fecseg. Goody ökölbe szorította a kezét és néhány lépést tett George felé, de Edwards le­intette. — Légy észnél, Goody! Ép­pen most akarsz verekedni?! Eleinte vonakodtam az állo­másra menni Patért, végű! mégis engedtem. Mellém ült a kocsiba. — Igaz, hogy gyermeket vár? —■ érdeklődött. Nem válaszoltam. — Miért jött — kérdeztem kissé udvariatlanul. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom