Heves Megyei Népújság, 1964. október (15. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-11 / 239. szám

Az anyag regénye Tűzhányók és emberek Mágneses meres a vulkán kráterénél. Mini a kőszikla? . .. A növénymag burka megre­ped, kibukkan belőle a csíra, áthatol a földrétegen, búza­kalász vagy facsemete lesz be­lőle. A növény szemmel lát­hatóan kiterjed a térben, vagyis mozog. Az újszülött ái- at (és ember) szemünk láttára végez sokféle, bonyolult moz­gást. Hát a hegyeik? Időtlen idők óta állnak a helyükön, legfel­jebb kopnak esőtől, széltől, de nem mozdulnak. Ha valami nagyon szilárdat akarunk mon­dani, a kősziklához hasonlít­juk. Van tehát mozgás nélküli anyag is? Nincs. Amíg mi alszunk . . . Ha beköszönt az éjszaka, Európa sok százmillió lakosa nyugodni tér, alszik. A Föld túlsó felén ezekben az órák­ban süt a Nap, népesek az utcák és a munkahelyek. Egy alvó kontinens nyugal­ma nagyon viszonylagos. Az emberek — többségükben — nem közlekednek, nem dol­goznak, nem „mozognak”. De a szívük ver, a tüdejük léleg­zik, . agysejtjeik álomképeket vetítenek az emlékezet látha­tatlan vásznára. Az ember pihen, szervezete áronban csupa mozgás. A kő­szikla egy helyben áll, esetleg évmilliárdok óta ,de atomjai­ban szüntelenül bonyolult moz­gások viharzanak. A kő — vagy például a fa, a fém, az üveg — olyan anyag, amelynek viszonylagos, külső mozdulatlansága szem­beszökő: „alvó kontinensek” az anyag végtelen birodalmában. Kivétel vagy szabály? Az ókorban is voltak, akik a pontba rhei (minden folyik, vagyis mozog) elvét hirdették. Mások azonban azt állították, hogy a testek természetes ál­lapota a nyugalom, és csak al­kalmilag, kivételesen kerülnék mozgásba. Ezt az utóbbi, helytelen el­képzelést karolta fel a keresz­ténység. A teremtés-legenda erősítésére használták fel a mozdulatlan anyagról szóló tanítást, mondván: a csillagok járásához, az élet keletkezé­séhez egyaránt szükség volt természetfölötti beavatkozás­ra. Másfél ezer évig uralkodott a hit, akkor kezdődött a tudás. Kopernikusz, Kepler, Gali­lei és mások feltárták az égi és földi testek mozgásának tör­vényeit. Elhallgatni már nem lehetett, de az egyházi tanítá­sokkal ellenkező igazságokat hirdetni: a Föld mozog, a tes­Tudományos kaleidoszkóp Autó — karburátor nélkül A hozzáértő meglepődik, ha megtudja, hogy tíz Volga tí­pusú gépkocsi fut már a Szov­jetunióban — karburátor nél­kül A karburátort egy félve­zetőkkel működő kis műszer helyettesíti. A műszer szovjet konstrukció. A mérőfejek szüntelenül jelzik a motor mű­ködésének adatait, a levegő hőmérsékletét, a légnyomást Az elektronikus saerkezet pe­dig nyomban kiszámítja, mennyi benzinre van szüksége a motornak, szabályozza az üzemanyagfogyasztást Az új módszer alkalmazása növeli a motor kapacitását; a Volga hetven lóerős motorja olyan teljesítményt nyújt, mintha nyolcvanöt lóerős len­ne, fogyasztása azonban, csök­kent. Induláskor a gépkocsi •endkfvül gyorsan indul. A -zerkezet viszonylag olcsó és ira hamarosan megtérül. Elektronikus nedvességmérő Két perc alatt meghatározza a vágott és a leveles dohány nedvességtartalmát a PVTK— 1 elektronikus nedvességmérő, amelyet Grúziában szerkesz­tettek. A műszer működése a nedvességtartalom és a dohány dielektromos átvezetése közöt­ti összefüggésen alapszik. A készülék a munkaigényes la­boratóriumi vizsgálatokat fe­leslegessé teszi. A grúz tudó­sok PVTT—1 néven egy má­sik elektronikus nedvességmé­rőt is szerkesztettek, amelyet a már bálázott dohánynál is felhasználhatnak. Rekord-óra A petrodvoreci állami óra­gyárban elkészült a Rekord típusú férfi karóra első soro­zata. Az órának nemcsak a neve Rekord: ez ugyanis a vi­lág egyik leglaposabb krono­métere — szerkezetének vas­tagsága mindössze 2,7 milli­méter. # Ej villamosmozdony Moszkva környékén sikerrel próbálták ki a VD—80 K új szovjet villamosmozdony*. Most a nehéz észak-kaukázusi vonalakon, nagy terhelésű sze­relvényekkel próbálják ki, mi­re képes a legerősebb szovjet mozdony. Villamos motorjai­nak teljesítménye mintegy 8500 kilowatt. A lokomotív tervezett sebessége óránként 110 kilométer. Nehéz, hegyvi­déki vonalakra, nagy terhelésű szerelvények vontatására is kiválóan alkalmas. Jobb mint a naftalin A naftalinnál hatásosabb molyirtót készítettek egy moszkvai kutató intézet ve­gyészei. Az új szemek már a neve is: antimoly. Erejét egy új szintetikus és könnyen pá­rolgó vegyianyag adja: Ezek a kigőzölgések ugyanis nemcsak a molyt irtják, hanem a petéit is. Az új szer más rovarok ed­len is hatásos. Két-három tab­letta elegendő ahhoz, hogy az egész helyiségből elűzze a mo­lyokat tek természetes állapota a moz­gás — ez nehéz feladat volt! Ideg évszázadok múltak ed; tisztázódott az elektromosság, a fény, a hő, a hang sok prob­lémája. A részlet-ismeretek bővültek, a dialektikus mate­rializmus pedig megfogalmazta a természet egyik legfontosabb törvényét: anyag és mozgás felbonthatatlan egységet alkot, az anyag létezési formája a mozgás. „Vadregényes világ" Az ingalengés is, az embe­riség története is mozgás, de nem egyenrangúak, az utóbbi magasabbrendű. Ha valakiről azt mondom: „házban lakik”, keveset tudok róla. De ha ezt mondom: „sze­gedi ember”, egyszeriben meg­tudom róla a következőket: Magyarországon él. városban, lakóházban lakik. A mozgás magasabb formái tartalmazzák az alacsonyabba­kat. Ha egy élőlényt így jelö­lök meg: „ember”, létezéséből kifejezhetem az összes lénye­ges mozgásformákat Helyvál­toztatásra képes (mechanika), atomokból áll (fizika), vegyi folyamatok zajlanak le a szer­vezetében (kémia), szerves élő­lény (biológia), végül történet­tel bíró közösség tagja (társa­dalmi mozgásforma). Az anyag sokféle megnyil­vánulási formája önmagában is bizonyítja: sokfél« mozgás létezik. Hol tartunk ma? Lezártak-e a mozgásról szóló ismereteink? Nem. Marx György Kossuth- díjas professzor írja, hogy szá­zadunk elején feltárult „az atomszerkezet vadregényes vi­lága” és a lezártság helyett, „az atommag kapuján át, a tu­dós az elemi vészek őserdejé­be jutott'' Mived az anyag örök és ki­meríthetetlen, a tőle elválaszt­hatatlan mozgás megismerésé­nek sincs határa. Gyenes István A Szovjetunióban már a har­mincas években megkezdték a működő vulkánok energia­egyetem elvégzése után a Kamcsatkán munka közben sajátítják el ezt az érdekes és járnak tanulmányozását, de • kutatás egységes központja, m Szovjet Tudományos Akadémia kebelén belül működő szako­sított Vulkanológiai Intézet csak tavaly alakult meg. Az intézet céljának azt tekinti, hogy a vulkanoióglából olyan tudományt formáljon, amely a kutatási eredményeket fel­használva, előne tudja majd jelezni a kitörések idejét és várható arányait Annyit máris elértek, hogy Kamcsatkán, az intézet telephelyén, a kitöré­sek nem zúdulnak váratlanul vonzó tudományos szakterü­letet Amikor kitör egy vulkán, ax emberek igyekeznék minél messzebbre menekülni a ve­szélyes helytől- A vulkanoló­gusok éppen ellenkezőleg vi­selkednek, ekkor működése közben figyelhetik meg a krár tért, mintákat vehetnek, meg­mérhetik a láva és a gáz hő­mérsékletét, összegyűjthetik mindazt az értékes, tudomá­nyos anyagot, amelyet a dolgom zószóbában, könyvekből neia lehet megszerezni. Az ilyen munka azonban igen kockázar tos, a megfigyelő könnyen szenvedhet égési sebeket gáa- mérgezést. Amikor néhány hónappaí ezelőtt a kutatók egy csoport­ja helikopterrel leereszkedett a Karimszki vulkán lejtőjére* két fiatal kutató, Genrih Steinberg és AnatoUj Csirke*' csaknem az életével fizetett merészségéért, annyira közeí nyomultak a láva forrásához. Steinberg súlyosan megsérülj nyolc napig feküdt eszmélet­lenül a kórházban, Csirkov pedig, aki combcson ttönést szenvedett, a mai napig is bot­tal jár... Az említett két fiatal val» kanológus és társaik már nyolc működő vulkánt és három ki­törésben levő tűzhányót mása- tak meg, olyasmivel foglal­koznak, aminek elméleti jelent- tősége mellett rendkívül fontos gyakorlati haszna is van. Meg. határozzák például, hogy hol kezdődnek és végződnek a vod­kám kitörések által fenyege­tett körzetek: ilyen helyen az­után nem engedélyezik az épít­kezést. A vukanológia mai Donnájá­ban még egészen fiatal tudo­mány, amelynek, mint a többi tudománynak is, szakemberek­re van szüksége. Ilyen szak­embereket egyelőre még nem képeznek a tudományegyete­mek geológiai fakultásain. Olyan kőzetkutatók, geofizi­kusok, gedkémikusok adják a szakemberek seregét, aktk az Műtét a tengeren A lett halászflottilla Észak­nyugat-Afrika partjainál par­ty ázott, nem messze a Szene­gál Köztársaságtól, amikor egy alkalommal a „Linards Lei- zens” hajó rádiósa üzenetet vett az „Alcoa” portugál halász­hajóról: „HaJdoiklik egy em­ber. Gyors segítség kellene. Nincs orvosunk.” Néhány perc múlva Harijs Iádaks kapitány igy vála­szolt: „Szállítsák a beteget ha­jónk fedélzetére. Segítünk.” Ezután rádión értesítette a „Rudolf Blaumanis” és az „Eduards Veidenbaums” ha­lászhálókat, amelyek fedélze­Megoldódik a költöző madarak vándorlásának titka? Iránytű — a csillagos ég HebnuCh Pintér neves omit­hológus, Stockholm környéki háza sok-sok érdekességgel szolgál a természettudomány kedvelőinek. Híres „beszélő” papagájáról, mely két kutyájá­nak a hangját is megtéveszté­sig hűen tudja utánozni, már több cikk jelent meg. A Bú­vár idén a magyar közönség­nek is bemutatta a sokoldalú madarat és a népszerű ma­gyar ismeretterjesztő lap címol­dalon is közölt egy színes tol­lú papagájt a svéd termé­szettudós kis magánál! atkert- jébőL * Útirány; Stocholm — Déi-Afrika Az érdekes és ritka mada­raknál is nagyobb büszke­séggel mutatta a kertjében ta­nyázó poszátákat. Ezek a pin­tyek közé tartozó, szürke szí­nű énekesmadarak Skandiná­via állandó tavaszi-nyári ven­dégei közé tartoznak. Amióta az omithológia a gyűrűzés se­gítségével, nemzetközi összefo­gással megállapította, milyen útvonalon vonulnak a legis­mertebb költöző madarak, a különböző fajú poszáták repü­lésének főbb állomásait is si­került rögzíteni. De ezzel ezek a kedvesen fütyörésző mada­rak még nem válnának ki a fél világot átrepülő madártár­saik közül. A poszáták arról híresek, hogy különféle kísér­letek során segítettek választ adni az évszázadok óta feltett, ■ eddig megválaszolatlanul maradit kérdésre: mi irányítja a költöző madarakat? Különösen izgalmas volt es a kérdés a poszáták esetéből is, mert éjszaka Ítélnék útra és főleg sötétben teszik meg sokezer kilométeres vándorú *> jukat. Ami még rejtelmesebbé teszi az ügyet az, hogy nem csoportosan kelnék útra, ha­nem egyénileg, külön-külön re­pülnek el Afrika déli partjai­ra és a Stockholmban szüle­tett kis madár egyedül is hi­bátlanul ismeri már az útvo­nalat a másik kontinens tá­voli csücskébe és visszafelé. Csodákat nem ismer a tu­domány, legfeljebb, még meg nem fejtett tényeket. A poszá­ták költözése is ide tartozott. Az adottságok figyelembevéte­lével nem maradt más reális feltevés, minthogy a madarak éjszaka a csillagok állásának megfigyelésével tartják az irá­nyukat. A csillagászok kivételével ezt a választ általában köny- nyen elfogadták. Az égbolt tű- kainak kutatói azonban sokáig nem voltak hajlandók élhinni, hogy a Földünkről óráról órá­ra változó képet mutató csil- lagvilág, amelyet a csillagá­szok is csak részleteiben is­mernek, olyan „képzetlen te­remtvén ynek, mtnt * poszáta, útbaigazítást nyújthatna”. Ha megfordul a csillagos ég. H. Sauer, német kratate kísérleteivel jelentős segítsé­get nyújtott a kérdés ki bonyo­lításához. Mesterségesen „örök nyárt” teremtett a más-más vidékekről összeszedett — kü­lönböző fajú poszáták számá­ra. Az ő madárkái nem ismer­ték a rossz időt A reflektorok állandó napfényt biztosítottak részükre. És mégis, amikor az időjárás a falakon kívül őszre fordult, a madarak nyugtalan­kodni kezdték, számtalan ta­nú jelét adták, hogy indulná­nak már telelésre második ha­zájukba. Nyugtalanságuk, a kalitkában való céltalan röp­ködésül? nem tartott tovább, mint amennyi idő szükséges ahhoz, hogy rendszeres évi költözködésük céljához repül­jenek. Éjszaka a tetőzeten keresz­tül megpillantott égboltot iránytűnek tekintették és a különböző fajúak jellegzetesen egy bizonyos irányt vették tó a faágon, amelyen a röpködési szünetekben gubbasztottak. Ha a rudat megforgatták, a madarak megváltoztatták helyzetüket. Az égbolt változása és a ma­darak helyzete a kutatónak adott a szó szoros értelmében iránytűt a kezébe és a térké­pen a madarak „navigálása” mellett kijelöltök az útiránvt is. Kiderült, hogy a kis poszá­ta nevű faj Németországon és Csehszlovákián keresztül ér­kezve hazánk felett is elrepül, majd Jugoszlávia és Görögor­szág az útiránya. A Földközi- tenger után Egyiptomnál érik d az afrikai kontinenst. És ha borús az égbolt? Ax is eldőlt, hogy valóban a csillagos égbolt látványa irá­nyítja-e a madarakat A po­száták egy planetárium mes­terséges égboltját tekintve is elvégezték kísérleti repülései­ket Idegesen röpködtek a ma­darak, amikor az „égbolt” hir­telen elmozdult felettük és a műcsillagok pillanatok alatt más állást vettek féL A poszá­ták nyugtalansága azonban nem sokáig tartott, rövidesen tudomásul vették az új irányt és megszokott útjukat most másfelé, a csillagálláshoz vi­szonyítva úgy irányították, amiként a hirtelen változás előtt tették. Nem oktalanul merült tó a kérdés, hogy tájékozódnak a poszáták felhős időben? Egyszerű a válasz: rosszul! Megfigyelték a szabadban, hogy ilyenkor céltalanul kö­röznek és szinte nem tudnak megszabadulni a világító tor­nyok fényétől. A kis poszáták éjszakánként Magyarország felett is átre­pültek és mire a tél elmúlik, visszarepülve északra távoz­nak majd hazánk légteréből. Időközben talán már a kísér­letek további titkokat is meg­fejtenek. Dr. Veres Pál tán két orvos, Parsla Krumina belgyógyász és Mihail Donsa- koj sebész tartózkodott. A hajók irányt változtattak és megindultak a „Linards Lei­zens” felé. Amikor a portugál hajóról megérkezett a sebe­sült halász, Joso Gonzalez Henchoa, már az orvosok is a „Linards Leizens” fedélzetén tartózkodtak. A hajó ebédlőjében rendez­ték be a műtőt. Megkezdődött a harc a beteg életéért. Na­gyon súlyos állapotban volt. Arcsérülést és koponya törést szenvedett, csomtszálárukok te­toltak az agyába. A rendkí­vüli műtét több órán át tartott. A halász életét si­került megmenteni. A De Pesca portugál ha­lásztársaság rádióüzenetet in­tézett a „Linard Leizens” ka­pitányához: „őszinte hálánkat fejezzük ki azokért ax erőfeszítéseikért* amelyeket Henchoa kormányos megmentéséért tették — mond­ja egyebek között az üzenet Ezt a hőstettet az önök hajóé­nak jó kollektív szelleme tette lehetővé. Máskülönben, figye­lembe véve, hogy a legközeléb. bí kikötő milyen messze volt tengerészünk elpusztult volna. Különösen hálásak vagyunk as orvosoknak. Donszkoj doktor nevét bejegyeztettük a portugál hajó naplójába.* Óriás híd a Volgán Több mint két kdömébe* szélességben hömpölyög a Volga Szaratov és Engels kö­zött. E két várost nemsokára új, 2800 méter hosszú óriás híd köti majd össze. A Lenin-díjas Szolovjov akadémikus vezeté­sével folyó építkezés során 58 ezer köbméter betont és 87 ezer köbméter vasbetont hasz­nálnak tó a híd építéséhez. A híd tartópilléreit érdekes mó­don építik: hatalmas vasbeton „hengereket” készítenek és vibrációval 25 méter mélyre süllyesztik őket a meder tala­jába. A vasbeton ívek elemeit a vízen szállítják a beépítés helyére. nvipm&G 7 1984. október 11., vasárnap

Next

/
Oldalképek
Tartalom