Heves Megyei Népújság, 1964. október (15. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-10 / 238. szám

Nyugdíjasokról, *• Őszi munkák AKIKNEK GONDJAIK VANNAK a Hevesi Állami Gazdaságban junk 100—150 forintot, hi­szen ez nem segítség? Ha a többi szakszervezet is adna valamit egy évben egyszer, akkor ígj\ tél előtt tudnánk elfogadható segélyt adni. — És az üdülőjegy. Már ne haragudjon, hogy csak pa­naszkodunk, de még elmon­dani is jólesik valakinek. Az üldülöjegyeket elő- és utó­idényben kapjuk. Ez ellen semmi kifogásunk. De öre­gek és betegek vagyunk, me­legvizes fürdő kellene. Nem is tudom, hogy terjesszem be a tizennégy igényt? — töp­reng Herendovica bácsi. — NEM IS EZ A BAJ, Józsikám, — szól közbe Apostol Bálint — hanem az hogyha a nyugdíjas szakszer­vezeti tag elmegy a felesé­gével két hétre üdülni, az 560 forintba kerül (csak a jegy), s a mások két hétben nézheti az eget. Drága mu­latság ez. — Ezek közös gondok. De tessék csak meghallgatni az öreg Balogh Laci bácsit. Mondjad csak, Laci! Az „öreg Balogh” még csak 52 éves, de rokkant. El­hagyta a felesége, 74 éves édesanyjával él. — Már nem — int az öreg. — Bent van a kórházban. Ha felgyógyul, megy az öcsém« hez, Mezőkövesdre. Én nem tudom őt ellátni. 515 forint nyugdíjat kapok. Képzelheti, a Jó Barátban ebédetek. Jó lenne valami üzemi konyha, ahol mindennap ébédelhetne az ember, s olyan áron, amit előre lehetne tudni. Most már azon töröm a fejem, ki­vel mosassak, hogy tisztám is légyen, meg egy kis pénzem is maradjon. Most a teremőri állást lát­ja el a szakszervezetben, in­nen kap 401 forintot. S ha beteg lesz? KI néz rá? Ki tö­rődik vele? Ki visz ebédet? KI teszi rendbe a lakást? Mind megannyi megoldásra váró feladat, amely nem egyedül az ő, hanem sok ma­gányosan élő nyugdíjas prob­lémája. De kire tartozik? Ki keresd fél a nyugdíjasokat a klub­ban, hogy panaszaik felől kérdezősködjön? Elmentek már vajon a kisaes ifjúmun­kások megérdeklődni az öreg szálától, hogy segítségükre ebeinek-e valamiben? Elhangzott a szó, azon a na­pon, amikor nyugdíjba men­tek: „Köszörűjük hosszú munkáséveik után, és kívá­nunk jó pihenést, gondtalan öregkort!” De ezek csele sza­vak. A vállalatok, az intéz­mények, az üzletele, ahonnan ezek az emberek nyugdíjba mentek, nem nyitjáit rájuk az ajtót, hogy elhívják nagy, nyilvános tanácskozásra, hogy ők is lássák, hogyan fejlődött a régi munkahely, aminek alapjait talán a ma nyugdí­jasok rakták. Meghívták-e a közös nagy ünnepekre, ban­kettokra? BIZONY KEVÉS VÁLLA­LATNAK jutott eszébe, pe­dig ha ezt tennék, hamaro­san segíteni tudnának olyan apró-cseprő dolgokban, ami­ről éreznék a nyugdíjasok az emberséget, s ami a gyár­nak, a vállalatnak nem je­lentene nagy kiadást Mert mi kellene? Ha közös színházlátogatás van, egy-két nyugdíjast meghívhatnának, bírná a kulturális, szociális alap, s ők mégis a régi kol­lektívában éreznék magjukat Vagy élüzem-avatáskor, no­vember 7-én, április 4-én mi­ért; nem hívják meg a nyug­díjasokat akiknek részük volt a sikerben? Nékik is jól­esne ünneplőbe öltözve hall­gatni a beszámolót, s utána együtt koccintani a többiek­kel. A2itán azon is gondolkod­hatnának az üzemben, hogy végeredményben a nyugdíja­sok továbbra is szakszerve­zeti tagok. Nem lehetne va­lahogy „besuszterolni” őket az üzemi konyhára, s fizetni a hozzájárulást? Nem sok nyugdíjasa van egy-egy vál­lalatnak, gyárnak, intéz­ménynek! És a színházjegy. Ahogy a moziban megoldot­ták, a délutáni diákelőadá- sokra talán a nyugdíjasok­nak is meg lehetne oldani a kedvezményes bérletet. S ha gondolkodunk, egyre több olyan dolog jut eszünkbe, ami nekik segítség lenne, s ami a valóságban is biztosí­taná a „békés, boldog öreg­kort”. Cs. Adám Éva Időben végeznek a vetéssel Munkaerőhiány mutatkozik Háromszáz diák segített a betakarításnál Az állami gazdaság igazga­tója a határból érkezik. Sür­get a munka, minden perc drága ezekben a napokban. A gazdaság székhazában beszél­getünk. — Hol tartanak a vetéssel? A tájékoztatóból kiderül, hogy a gazdaság őszi ve list or­vé kenyérgabonából 1600 hold, árpából pedig közel ötszáz hol­dat irányoz elő a terv. Eddig akadálytalanul dolgozhattak és a gépek jó minőségű munkát végeztek. Ezer holdon földbe került az őszi búza, árpavetésd tervüket már hiánytalanul tel­jesítették. Gépekben, traktoro­sokban nincs hiány, a gazda­ság törzsgárdája kitűnően helytáll az őszi munkák során. — Néhány szót a betakarí­tásról! Ebben a vonatkozásban már nem ilyen egyértelműen jó a helyzet. A búzavetés egy ré­sze (mintegy százötven hold) kukorica után kerül majd a földibe, igy mindenekelőtt e terület letakarítása van napi­renden. Ha meggondoljuk, hogy a gazdaság 714 hold ku­koricájából mindössze száz hoidnyit törtek le eddig, ak­kor feltétlenül jogos a további kérdés: — Hogyan gondoskodik a gazdaság a „folyamatos"■ beta­karításról? Nemcsak az igazgató, de a párttitkár, valamint az üzem­gazdász is optimista ebben a vonatkozásban. Bizakodásukat arra alapozzák, hogy a kuko­rica jelentős részét részes mű­velésben dolgozzák, tehát a betakarítás is megoldhatónak látszik. A kukorica mellett kétszáz hold cukorrépát, csaknem annyi burgonyát, 150 hold napraforgót is be kell takarí­tani, hogy csak a legfontosabb- jait említsük. Ezek betakarítá­sa mintegy negyven-negyvenöt százaléknál tart, ami különö­sebb megnyugvásra nem ad okot még akkor sem, ha a jö­vőben is több hetes derűs, na­pos Idővel számolunk. Igaz, a betakarításban a gazdaság jobban áll, mint tavaly ilyen­kor. — Mi a helyzet a munkaerő tekintetében? A választ az üzemgazdásztól és :: párttitkárlgl kapom: A gazd as ágban m u n ka erőgon d ok­kal küzdenek. Néhány nappal ezelőtt még mintegy száz em­ber hiányzott, azóta azonban j. vult a l'.clyzet és jelenleg mindössze ötven időszaki mun­kásra lenne még szükség. A gazdaságtan most 1200 ember dolgozik, vet, végzi az őszi be­takarítást. A munkaerőhiá­nyon úgy segítenek, hogy fo­kozottabb mértékben vonják be a gazdaság dolgozóinak csa­ládtagjait, akik a megfelelő anyagi ösztönzők szerint ter­mészetbeni részesedéshez jut­hatnak. — Miben segítettek a fiata­lok? Az elmúlt napok hideg éj­szakái miatt különös gondot okozott a harminc holdnyi paprika leszedése. Attól lehe­tett tartani, hogy fagyveszély esetén egymillió forint értékű áru megy tönkre. A probléma megoldásában nagy segítségeit nyújtottak a hevesi diákok, úttörők és gimnazisták, akik naponta ötvenen, százan vet­tek vészt a munkában és meg­felelő teljesít” :énybér ellené­ben időre betakarították a ter­mést. A fiatalok a keresetet tábo­rozásra, közös kirándulásokra fordítják. A beszélgetés végén az a né­zet alakul ki, hogy a Hevesi Állami Gazdaságban a veze­tők nagy gondot fordítanak az őszi vetésre, a betakarításra, látják világosan a felmerülő problémákat is és mindent el­követnek, hogy időre, jó mi­nőségben végezzenek az őszi­ekkel. Reméljük, sikerül! — szalag — Távoli mezőktől a bányáig A hatalmas kotrógép, amely a visontai külszíni fejtés nyitó­árkát készíti, most pihen. A szállítószalag is elcsöndesedeti, amely a négyzetkilométernyi gödörből kifejtett földet to­vábbítja a meddőhányóra, amely már most olyan magas, hogy az itt dolgozók tréfásan kis Mátrának nevezik. Megpi­hen a kezelőszemélyzet is né­hány percre. A futószalag talpfáin álldo­gálunk és a külföldről jött kotrógép egyik kezelőjével, Sinka Imrével beszélgetünk az őszi napsütésben, aki ha nem is külföldről, de szintén na­gyon messziről jött. Szabolcs megyéből, a nyírségi homok­ról került ide, a Mátra aljára a 24 éves parasztfiú. Tizen­nyolc esztendős koráig gazdál­kodott, mint minden őse ott­hon, a tanyán. Elvágyódott ha­zulról, ahol csak hat általáno­sig vitte. Szeretett volna ta­■nulni, többet megismerni a tá- voli világból, ahol nem kell kilométereket gyalogolni az is­kolába. Két évet Bánfalván töltött a bányában, lakatosok­nál, majd két évig katonásko­dott. 1962 óta dolgozik Gyön­gyös—Visontán és itt azóta lé­pésről lépésre teljesülnek azok az álmok, amelyek a szülői házból idehozták. Az általános iskola VII., Vili. osztályát be­fejezte, mióta leszerelt és el­végzett egy száz órás nehéz­gépkezelői tanfolyamot. Jelen­leg segédkotrós és a 400 órás kotrómesteri iskolát végzi. A munka mellett nem könnyű dolog tanulni és Sinlta Imre ezenkívül aktív sportoló is. A Visontai Bányász futballcsa­patának kapuját védi. — Nincs okom panaszra. Bár sok szabad időm a munka, a tanulás és sport mellett tény­leg nem marad, de szívesen csinálom mindhármat. Elége­dett vágy ok. Keresetem havi 1800 forint. Albérleti szobát ^ mosással együtt 200-ért kapok. •Jövőre talán meg is nősülök • majd. Most a kotrómesteri is- ! kola mellett hathónapos át- »képző tanfolyamon leteszem a ylákatos szakmunkásvizsgát. Az. ) tán, ha mind a kettő meglesz, 5 talán beiratkozom a gépipari ^ technikumba. ^ — Hazamenni? Nem tudnék • már megszokni otthon. Anya- '{gilag jobban járnék pedig. j Édesapám a termelőszövetke- Izetben többet keres jóval mint •• én, és mégis. Havonta eyysZer S hazalátogatok, de az igazi ho­zzám már itt van. Itt a bánya- C ban, ahol szakmát kaptam, S ahol tanulhatok és olyan mun- S kát végezhetek, amelyet szere* ^ íefc. A menyasszonyjelöltem is zide való Visoniára-, tanul ö is. í Gyors- és gépíró lesz. Ha be- S fejezi az iskolát, majd csak § azután házasodunk össze. ^ A fiatal, barna, erőteljes ^ férfi elindul a kotrógép lép- c csőjén a magasba. Néhány r- gombnyomás és a tartályok ; csikorogva öntik máris az S agyagos, kavicsos földet a-sza- s lagokrü. Készül a bánya. Mcsz- 5 szíről jött fiatalokból nevelő­it dik az új bányászgeneráció. § Gyermekeik itt nőnek majd §/eí és számukra• már csak ér- | dekes elbeszélés, mese lesz az • a hosszú út, amely a távoli | mezőktől a bányáig vezetett. (mátéffy) í---------------------­MtPUJSáG 3 J ^ 1964. október 10., szombat Egy maradt is, amikor fog­ságba estünk. Harminchatan kerültünk le az országúira. — szép zászlóalj-létszám! Hor- minchatan, meg a lemaradt lő- szeres taliga, lovastul. Ég az őrnagy úr is. Ö is. Fogta a ko­csifék vasát, fel akart mászni. Ekkor könyökkel belebökött valaki a ló tomporába: — Gyiii! — kiáltotta, és kö­pött. Az állat megugrott, a kocsi rándult, s az őrnagy úr ha­szólt: ... agyonlőtte: Vitéz... Reggelre, mire vissza kellett mászni a fedezék mögé, min­dig elkészültem a felirattal. nyatt bukott, vissza az útra. ^ — Tán lóhátra ülne! — ne-f vetett hátul valaki. j — Ha rajta állna: még most: is! — kapta ki kezennböl a gaz-\ dátlanuL maradt fejfát. aki a; lovat ugratta meg, s odanyom-( ta az őrnagy úr hóna alá: —: Ezt maga hozza tovább! A megijesztett ló kocsija be- lefarolt húsz-harminc méter­rel arrálbb, a sáros útról az árokszélre. ' Mésly, barna égetés. Maradan- . dó. — Minden éjjel? — kérdezte i valaki a társaságból ciniku- , sah. i — Majdnem minden éjjel. . Ha akadt megfutamodó, akikor > előre készítettem a fa-memen- ■ tokát. A szöveget is bátran be- i leégethettem, csak a névnek : kellett helyet hagyni. Nem ár- , tott, ha egy-kettő mindig ké- i szén állt* tartalékban* hát. Még másra is. A bunker­ből kilátott a lejtőre. Nappal alig mozdultunk. Éjjel ástuk a lövészárkot, s hajnalban abba­hagytuk. A lapátot úgy vittük vissza, jobb kézben tartva a nyelét, lapja éle a vállon, „el­vágólag” az arc síkjában. Sen­ki se foghatta másképp a szer­számot. Ilyenkor még nem bújt elő a nap, — de egy aknasor egyszer közénk vágott, s ki­penderült az ásó a kézből. Amikor a reggeli ébredő napsütésben megindult a po­kol, vagy az esti búcsúztató tűzijátékban, amikor a iák hasadtak, s mozgott a föld is: ha eszét vesztette a katona, s kiugrott gödréből, s karját szétvetve, ordítva rohant visz- szafelé: —: a csapatcsendőrök elfogták hátul, s az őrnagy úr nem tétovázott. No, azért el- temettette, s fejfát is kellett állítani neki. Azon pedig az állt: „Kis János honvéd. Agyon­lőtte: Vitéz... 1944...” — Nem hiszik? Propagan­da? Nekem a „szabad időbén” szép, „lírai” foglalkozásom volt. Én készítettem azokat a feliratokat á fejfákra. Gallyak­ból rakott kicsike tűzön, domb mögött, hogy a fény ne árul­kodjon, füstösre melegítettem a szuronyom pengéjét., s a kék éllel beleégettem a friss fába, betű szerinti ahogy a parancs — MINDIG AKAD VALA­MI javítani való. Egy pilla­nat, elveszem a létrát, tessék csak befáradni! Apostol Bálint bácsi még matat egy kicsit a konyhá­ban, hallom, kezet mos, aztán kényelmesen letelepszik a hosszú családi életet lehelő, barátságos kis szobában. — Mivel állhatok szolgá­latára? — A nyugdíjasokról sze­retnék írni. Arról, hogyan él­nek, mit dolgoznak, mivel töltik napjaikat, hogyan tud­nak megélni a nyugdíjból, ezért jöttem — sorolom egy szuszra, — Hát ez tényleg sok egy­szerre, de vegyük sorra. Negyvennyolc évig üvegez­tem, kereteztem, szabad időmben meg családostól jártam a hegyeket. — Ezért őrizte meg frisse- sógét, — szúrom közibe. — Ezért. A természet meg­nyugtatja az embert, kibékíti mindennel, mindenkivel. Egyszóval a nyugdíj... Ket­ten vagyunk a feleségemmel, 860 forintot kapok, meg a szakszervezettől, minit ala­pító tag 240-et. Megvallom őszintén, kettőnknek ez nem elég. Mindennap négy ciráit dolgozom azért az 500 fo­rintért Hét unokám van-, s ha nem számolom a kettőnk megélhetésót, akikor is azt kell mondanom, jólesik vin­ni valamit nekik, mert me­lyik gyerek nem kutait a nagyapja zsebében? — Szórakozás? — Az bizony már drága lenne kettőnknek. Moziba még csak eljutunk a nyugdí­jasok bérletével De színház­ba... ? Az már sok. Így az­tán a feleségem látogatja a három gyerekeit meg az uno­káit, én meg eljárok a nyug­díjas klubba. Apropó! Klub. De ha lehetne, erről beszél­gessünk már a többiekkel! Apostol bácsi kabátot, ka­lapot kanyarít, s már me­gyünk is a Szakszervezeti Székházba, ahol a nyugdíja­sok mindennap találkoznak. Ez á helyiség minden, csak nem klub. Egy köve®, sötét, szellözeüen. lyuk. Maguk a nyugdíjasak vágtak rajta egy ajtót, de ez nem sokat segít, i\ csak legfeljebb nyáron, ami-2 kor Iá lehet nyitni a zárt,y kopár udvarra. § A KIS HELYISÉGBEN § három asztal, körülötte ka- K bátban, kalapban ülnek az-í idős „szakik” és kártyáznak. § Herendovics József bácsi, a§ nyugdíjasok „mindenese”, <- kicsit legyint, de azért a töb-S bdek nevében, a többiek fi-§ gyelme közepette a követke-r aőt mondja: tj1 — Már elmondtuk minden- S1 kinek, aki csak közénk jött,§’ mcsit elmondom még egyszer.?: Soha se lehet tudni, honnan í1 jön a segítség. Itt van ez aS1 klubinak csúfolt konyha. Mi,§ n yu gdi j ások, a nap j a inkát c! töltjük itt vitatkozással, be-S] szélgetéssel, társas játékok-§ kai, este hét órakor mi már? otthon vagyunk. Egész napéi üres az olvasóterem. Világos,;^ napos, kihasználatlan. Miért § néni adják azt ide nekünk? Több lenne a tagunk is. így* is 161 főt számlálunk, de ho-§ vá jöjjenek? § — Nekünk pedig a tagiét-«- Szám nem közömbös — veti * közbe Németi Zoltán nyug-§ díjas kőműves — mert min-? den tag fizet 3 forintot ha-s vonta, s ebből 2,70 itt ma-jy rád, mi használjuk fel. Mi-§ nél többen vagyunk, annál | több a pénzünk, amit segély-* re ki lehet osztani. — Ha már a segélyeknél | tartunk. — A 161 tagból 80-an kap-'; nak 6—800 forint közötti' nyugdíjat. Rájuk férne időn- 2 kint egy kis segély. Az Épí-y tök Szakszervezete most kül-§ dött 4000 forintot, hogy a? magunkéval összecsapva ősz-* szűk ki. így van 10 000 fo-^ rintunk. Most a legnagyobb^ gondban vagyunk), hogy, ad­Gyűrűt hordott az ujjún, íöveset Savanyú fintorral el- ördult az asztaltársaságtól, s megértést váró mosollyal ha­olt hölgyéhez. Gyűrűs ujjúval, i köröm élével vonalat húzott üsó szájaszélére: — Ugyan, háború! Másról ;e lehet beszélni? — Nem is nőies, hanem gyerek-vékony rangja volt. Senki se válaszolt, — hát ezt mondta még: — Hi­szen elmondtak már mindent i háborúról! Akadt, aki bólintott neki. De csend maradt. Én is elmondtam már rhin- ient? Nem. Még el kell vala­mit mondanom. .., Kolosnea és Mikulicin fölött állt a vonalunk, a Kár­pátok északi lejtőjén, az er­dők védelmében. A zászlóalj- parancsnoki bunker egy enyhe hajlatban volt. Az őrnagy úr szerette a rendet: — a bun­kerhez három járatot ásatott: tisztit, altisztit, legénységit. Olyan tüzes riadalom nem le- hetett, ami menthette volna, ha az egyik járatra illetékes katona a másik járatra tévedt jelentéstétel végett, vagy pa­rancsátvételre. S ezt a három járatot, itt, a szeles hegyoldal­ban, az erdő középén, naponta háromszor meg kellett tisztita- ni a falevelektől, reggel, dél­ben, este. pontosan. Az őrnagy úrnak — nem akármilyen ember, hanem: vi­téz — volt erre gondja. Volt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom