Heves Megyei Népújság, 1964. október (15. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-08 / 236. szám

Recski polifechnikások... _— Nos, mivel lehet még for­gó mozgást átvinni? — Azzal a ... kairdántemgely. lyeä. — Mással nem? — De igen ... mint a „Don­gó” segédmotornál... Dörzs- hajtással... ! — Találkoztatok-e már' má­sutt a dörzshajtással? — A- bekapcsolt kerékpárdi- tamónál. A magnónál, a le- Onezjátszónál... Csendes délelőtt, fckéb'b csak amolyan kérdezz- fdelek most ez a politechnikai foglalkozás a . Recski Általános Iskola műhelyében. Körös-kö­rül állnak,, szunnyadoznak a gépek, hallgatagon nyújtóznak a satupadok, § fiókokba, szek­rényekbe zárva pihennek a kü­lönféle kéziszerszámok. A vál­tozatosság kedvéért — vagy inkább a tanmenet előírása szerint — éppen elméleti okta­tást tart a foglalkozásvezető pedagógus, Fodor István. A nyolcadikos fiúk előtt nyitott füzetek, székeiken ülve figyelik előadójuk szavait, jegyzik szor­galmasan a tömören fogalma­zott mondatokat, a komoran csengő definíciókat. Tengely- kapcsolókról, oldható és oldha­tatlan kötésekről, fogaskere­kekről. láncokról, szíjakról... Kapaszkodnak, jelentkeznek minden elhangzó kérdés után, s sokszor egymás szavába vág­va igyekeznek a válaszadással. Aztán lassacskán kimerül a té­ma — fogy az idő is — felre kerülnek az irkák, s az imént tanultakkal a gyakorlatban is megismerkednek a gyerekek. Sorra veszik, izgatottan fogják közre a fellelhető gépeket, zsi­bongó örömmel ismernek fel egyet-egyet az ékszíjakból, a sokféle meghajtásból... — Hogyan növelhető ennek a faesztergának a sebessége? — Ügy, hogy egy másik tár- esapárr^ helyezzük át a szíjat. Olyanra, amelyiknél a meghaj­tott kerék kisebb átmérőjű a mostaninál. A köszörű előtt „lényege­sebb” felfedezés csillantja meg égy másik fiú szemét. Szom­szédjához hajolva közli is mindjárt; milyen kitűnően le­hetne például ceruzát hegyez­ni ezen, a gépen...! Halk a megjegyzés, mégis elcsípi az iktató. Egyszeriben szigorúbbá ▼álik a hangja, úgy korholja, feddi a pajkos nebulót; — Meg ne próbálj- ilyent, sem te, sem mások! A grafit puha, beragad, eltömi a kő pó­lusait ... Hogyan köszörülnénk ■vele aztán... ? — Igaz, igaz — hagyta hely­ben komolyra fordulva a le­gén yke, tényleg "ostobát akart ... Aztán — feledtetőnek — meg­kockáztat egy értelmesebb kérdést. A tanár úr megeny­hülve válaszol — szent már a béke — s beletúr a szöszke gyerek hajába... Nehéz ma­gyarázattal nem okaria untatni diákjait a mester, egyre kevesebbet be­szél hát, helyet ad inkább a fiatalok érdeklődésének. Azok meg kapnak az alkalmon, fel­szabadult érzéssel szélednek szét a helyiségben, élénken mutogatna!!, vitatkoznak a gé­pek között. Belekeveredek én is egy kisebb csoportba, vele tartok. Beszélgetünk. — Jól emlékszem rá, egy lánc készítése volt az első. Azzal kezdtük a politechnikát. Aztán sorba jött mind a töb­bi; a különféle papír-, fa- és fémmunkák, ahogy a tanterv­űén előírták — magyarázza egy huncut nézésű fiú, Tar­jám! Laci. — Még stucnidugót is csináltunk, kályhához va­ló'...! / Melyik munka tetszett eddig a legjobban? — A kalapács! — vágja rá gondolkodás nélkül egy mel­lettem álló. — Az érdekes volt, akadt rajta munka bő­ven; sík is legyen, derékszög is, no és a rádiuszba sem csússzon hiba ... — Nekem a pontozó a leg­emlékezetesebb — fűzi hozzá Maruzs Laci. — Az volt idáig a legkomolyabb darab szerin­tem, az izzasztóit meg a leg­jobban ... Egyébként máig sem próbáltam ki még, nem lehet használni, csak majd ed­zés után. Szeretitek a politechnikai foglalkozásokat? — Egész héten erre a szom­bat délelőtti két órára vá­runk. Persze, talán azért is, mert utána csupa „könnyű” tantárgy következik; mértan, orosz, meg irodalom — aztán pedig jön a vasárnap... — vall őszinte diákossággal egy vékony arcú fiú ... Jó dolog ez a politechnikai — Segítségünkre van odaha­za is, ehhez, ahhoz már hozzá merünk nyúlni ... A legutób­bi foglalkozáson például ke­rékpárt szereltünk, ki-ki a sajátját. A legutolsó alkat­részig szétszedtük...! — És vajon össze is raktá­tok? Sértődötten néznek össze; hogy lehet ilyesmit kérdezni tőlük ...? Hát csak természe­tes, hogy nem kosárban vitték haza kerékpárjaikat! No, nem tagadják, nem ment azért egy­szerre, mindjárt. Kicsit törni kellett a fejüket, találgatni, hogy. mit, hová is tegyenek, de végül is sikerült. Kérdem tőlük, ki a fő „bütykölő” köztük? Egyhan­gúan Holló Palira és Füzessy Lajosra szavaznak a fiúk. — Mindketten rádiósok. Nem az itteni foglalkozásokon sajátí­tották el a tudományt, s pég csak nem is a fizikaórákon. Csal! úgy ellesték valahol, va­lakitől. Meg a könyvekből... — Most egy tranzisztoros készüléket, építenek, a tanár bácsitól kaptam hozzá a raj­zot — meséli Bajos. A kis rádiós szava hallatán megkockáztatok egy kérdést; hol gyártják azt a bizonyos tranzisztort? Elhallgatnak a gyerekek, tö­rik a fejüket, látszik rajtuk, hogy hallották már, csak most valahogy nem akar eszükbe jutni. Kisvártatva azonban mégis megszólal az egyik. — Gyöngyösön ... valahol a hegyen... Az újságban olvas­tam — magyarázza Szabó Jan­csi oda került ipari tanuló­nak Bozó Ági és Vincze Mari... A beszélgetésben gyorsan te­lik az idő, ez a két rövidke óra. A végére jár a foglalko­zás, a nyolcadikosok pako­lásznak, készülődnek vissza­felé az iskolába. Gyóni Gyula így írnak —ők... Agatha Christie, a bűnügyi irodalom neves képviselője, már idejében gondoskodott ró­la, hogy regényeinek főhőse — a nagyeszű Hercule Poirot mesterdetektív — ne élhesse túl megteremtőjét. Irt egy regényt, amelyben Poirot mester meghal! Ez azon­ban nem jelenti, hogy most már többé „nem használhatja” a figurát, minthogy a szóban forgó regényt csak Agatha Christie halála után fogják ki­adni. Hercule Poirot óriási va­gyont szerzett a megalkotójá­nak: a csodálatos kalandjairól szóló könyvek eddig összesen háromszáz millió példányban jelentek meg a világ minden részében. , Építkezés, némi hibával Olvastam, hallottam hírét — és nézem... S csodálnám őszinte ámulattal az egri Szi­lágyi Erzsébet Leánygimázium új, impozáns létesítményeit, ha tervezéseink, építkezéseink immár elmaradhatatlannak tűnő „apró” hiányosságai nem riogatnának ettől, nem bosszantanának most is... Figyelmen kívül hagyták, kifelejtették — így hiába ke­resem, nem találom sehol az egyes épületek szükségszerű összekötését szolgáló járdá­kat, amelyek a puha kerti ta­lajról talán most még nem is hiányzanak annyira, de a saras, havas idő beálltával már feltétlenül...! S nem­csak a gonddal tisztított ci­pők — hanem az új helyisé­gek kímélése végett is. Bosz- szankodom a járdák miatt, latolgatom az alkalmi megol­dás lehetőségét — és újabb talányon töprengek. A tantermekhez, előadó­helyiségekhez, a tornacsar­nokhoz akár így, akár úgy, de végeredményben mégis­csak eljutnak valahogy a diá­kok, mert a régi épületből van kijárat. De például a kintiek vajon hogyan közelít­hetik majd meg a városi ren­dezvények lebonyolítására is ígért korszerű, tágas torna­termet, ha az építkezések be­fejeztével újra visszaállítják a szükségből lebontott szom­szédos kerítéseket, s véletle­nül megfeledkeznek az ígért új utca megnyitásáról... ? Talán helikopteren? — Nagyvonalú tervezése­inknél ezen sem csodálkoz­nánk már különösebben ... (—ni) így jó a harc a giccs ellen! „MAGYAR FESTŐK A XX. SZÁZADBÓL” Egerben a Szakszervezetek Heves megyei Tanácsának kultúrotthonában a Képzőmű­vészeti Alap Kiadó Vállalatá­nak közreműködésével a XX. századi magyar festők munkái­nak egy jelentős részét, mint­egy hetven alkotást bemutató reprodukciós kiállítás nyílt. A reprodukciós kiállítás 33 magyar festő munkáit mutat­ja be. A Magyar Nemzeti Ga­léria kincsei és a magántulaj­donban lévő néhány képrep­jtfN A SZÜRET ITTAS ÉMaíRJ NEM SZjQlfA­— Lesz maga még kisebb fiú is szüret után! (Fülöp György rajza) rodukció friss hatást váltanak ki a szemlélődőbői. A képek sorrendjénél inkább a krono­lógia érvényesül, mintsem a stílusok, irányzatok elhatáro­lása. A reprodukciók mellett — a festők és a kép keletke­zési adatain kívül — rövid jellemzés ismerteti a mestere­ket, a kort, az iskolát, a mű- vészettörténetileg fontos ada­tokat: a kép jobb megértése érdekében. Nem azért említ­jük meg, mintha az itt kiállí­tott reprodukciók száma vala­miféle értékmérést, vagy el­fogultságot jelentene: a ren­dezők Csontváry Kosztka Ti­vadart hat, Rippl-Rónait nyolc, Derkovits Gyulát nyolc, Sző- nyi Istvánt öt, Domanovszky Endrét hét reprodukcióval nép­szerűsítik. A kiállítás a magyar piktú- ra gazdagságáról beszél. Meny­nyi egyéniség, szuggesztív erő árad például Rippl-Rónai Mó­ricz- és Babits-portréjából, milyen régi élményünk Ben­czúr Gyula Budavár visszavé­tele. Ma is hatásosnak tartjuk Aba Novák Cirkuszát. A ki­állítás anyagát és a festők té­máit végiggondolva jutunk a következtetésre: Szőnyi István figyelmét a Zebegény körüli élet, Egry Józsefet a Balaton ezer arca, Vaszray Jánost a tenger, Tornyai Jánost a sze­génység, Iványi Grünvaldot a derűs táj, Koszta Józsefet a csendes, virágokkal teli hajla­tok kötötték le. A festők leg­többje kiemel egy-egy képre szóló élményt és világot a mú­ló időből és felmutatja azt al­kotásában. Csak kevesen van­nak, akik a bennük rejlő és belőlük kikívánkozó drámát festik meg. Derkovits Gyula alkotásai (A kenyérért. Kivég­zés, az Alvó nő) zaklatott éle­tének drámaian sűrített vallo­másai. Hangosan, a dráma nyelvén szól, ahogyan Kádár György és Konecsni György Dózsa gyülekező hadait ábrá­zolja. Csók István a Margithíd helyreállításának, a munká­nak élénk, derűs színeivel lep meg képén. Mednyánszky (Ta­nulmányfej), Lotz Károly (Fürdő nő), egy-egy alkotása is emberi melegséggel, köny- nyedséggel, bájjal tekint ránk. A reprodukciós kiállítás máris népszerű, örvendetes, hogy a kiállítást főként fiata­lok látogatják: nem is keve* sen. Harminc kiállított repro­dukcióból vásárolni is lehet • kiállítás színhelyén. Ez a fajta tártat a művészi ízlés kifejlődését akadályozó, az azt megrontó giccs éllen szolgál és így hajt hasznot. Is­meretet ad egy korszak válo­gatott művészi alkotásairól és az alkotókról, akik a korban éltek. Alkalmat ad arra, hogy a szemlélő helyes tájékozódást kapjon a festészet értékeiről, a festészetnek a divatok által sokszor barázdált útjáról, a XX. század eddigi szakaszáról. (L a.) VWV»VVöiV«*aV»l'«>‘.V*»VV'.V^wwwvvvwwwvwwwwvwwwvvvww AZ AN6LIÁI POSTAKÁ8LÁS HITELES TÖRTÉNETE 22. Fél órával később Davies és Case rendőrőrmesterek néhai főnökük özvegyének konyhá­jában ültek. — Két férfi volt itt az imént — mesélte Mrs. Clark. — Ki­bérelték a garázsomat, és elő­re lefizették a háromhavi bért. — No és? — Valósággal rámtukmálták a pénzt. És saját jószántukból kétannyit fizettek. mint amennyit kértem. — Ezt senki sem tiltja. — A zsebük tele volt ötíon- tosokkal!... Stan, még m'ndig nem kaDcsol? — Csak nem gondolja, hogy . ? — Ha valaki többet fizet, mint amennyit kémek tőle, akkor vagy őrült, vagy tolvaj. Valami nincs rendben, az két­ségtelen. A két őrmester tanácstala­nul összenézett. — Mitévők legyünk? — Én adjak tanácsot? — kérdezte az özvegy. — Csak élne az uram, az tudná, mit kell tenni. Megállapodtak abban, hogy Mrs. Clark rögtön felhívja $ U*öi. október 8., csütörtök őket, mihelyt a két garázsbér­lő visszaérkezik. Az özvegy lesbe állt az ab­laknál. Estefelé a függöny mö­gül megpillantotta Cordreyt és Boáit. Egymásba karolva, kissé dülöngélve jöttek az utcán. Rögtön felhívta a rendőrséget. — Visszajöttek — jelentette röviden. A konyhába vezette és teá­val kínálta Boáit és Cordrey-t. Cordrey igen jó hangulatban volt. Elmesélte az özvegynek, hogy hamarosan áruházat nyit Bournemouthban, és arra szá­mít, hogy óránként legalább öt font tiszta keresete lesz. Az özvegy színlelt érdeklő­déssel hallgatta a mesét, köz­ben lopva kilesett az ablakon. Néhány perc múlva már fel­tűnt a két őrmester, ezúttal polcári ruhában. Cordrey is észrevette őket. Félrehúzta a függönyt és ki­tekintett az. ablakon. — Ismerősei? — kérdezte a háziasszonyt. — Igen. Mirden délután el­jönnek egv csésze teára. — Úgy tűnik, hogy rendőr az egyik. — Dehogy is rendőr. Mond­tam, hogy régi ismerőseim. Cordrey azonban gyanút fo­gott. Karon ragadta Boáit, és egy pTlanat alatt kinn volt a konyhából. Az özvegy az ablakon ke­resztül intett a két őrmester­nek. Megkerülték a házat és Da­vies elkapta Cordreyt, amikor felmászott a kerítésre, hogy a szomszéd kerten keresztül ke­reket oldjon. A nehézkesebb Boa! a kerítésig sem jutott. Case őrmester keményen meg­ragadta, és egy pillanat alatt megbilincselte. Kocsit hívtak és bevittél! őket a rendőrőrszobába. Cord­rey hevesen tiltakozott letar­tóztatása ellen. Boái váltig azt hangoztatta, hogy becsületes kereskedők. Amikor látta, hogy tiltakozása mit sem ér, keser­ves sírásra fakadt. Külön-külön cellába zárták őket. Az őrmesterek azután visszamentek Mrs. Clark házá­ba, hogy átkutassák a két gépkocsit. Három koffert talál­tak az egyik autó csomagtartó­jában, színültig pénzzel meg­tömve. Gyorsan megolvasták a felbontatlan bankjagykötege- ket: összesen 141 000 fontot ta­láltak. Rögtön felhívták Aylesburyt, McArtur detektivfelügyelő fő­hadiszállását, és közölték, hogy kettőt a postarablók közül el­fogtak. — őrizzék jól őket, míg oda­érünk! Két órával később McArthur és Malcolm Fewtrell megérkez­tek Boumenoutihba, — Augusztus 14-e volt —• mesélte később Fewtrell. — Egy héttel a postarablás után. Cordrey és Boái voltak az első postarablóik, akik a szemünk elé kerültek. Határtalanul csalód­tam, amikor a bournenouthi rendőrség cellájában először megpillantottam őket. Az őr­mesterek levetkőztették őket, hogy ruhájukat és cipőjüket tüzetesebb vizsgálatra a rend­őrségi laboratóriumba küldhes- sék. Takaróba burkolózva ült a két postarabló, mint két rakás nyomorúság. Ezek követték volna el a bűnözés történeté­ben a legnagyobb szabású rab­lást? Kételkedve kérdeztem Davies őrmestert, megbizonyo­sodott-e arról, hogy postarab­lókat fogott el. Válasz helyett a bankókkal teletömött koffe­rekre mutatott. Rögtön megkezdték a két el­fogott postarabló kihallgatását. Valóságos gyerekjáték volt. Boái rögtön bevallotta, hogy a pénz a postarablásból szárma­sak, de tagadta, hogy részt vett az akcióban. Azt azonban nem tudta megmagyarázni, hogyan került' hozzá a töméntelen pénz. — Ügy látszik. Cordrey hip­notizált — védekezett. Cordrey bevallotta, hogy ő állította tilosra a vasúti védő­jelzőt a postavonat előtt. Hóna­pokkal később a bírósági tár­gyaláson ő volt az egyetlen vádlott, aki bevallotta bűnös­ségét. A bíróság ezt azzal ho­norálta, hogy csak húszévi bör­tönbüntetést szabott rá, míg a többi kézre kerített postarabló harminc évet kapott. A tárgyaláson az államügyész azt remélte, hogy Cordrey-t felhasználhatja koronatanúként a többi vádlott ellen, de az nem állt kötélnek. Egyetlen társa nevét sem árulta el. Ezért is mondta. Fewtrell rendőrfelügyelő egy sajtónyi­latkozatában: — A rablóbanda legfőbb jel­legzetessége tagjainak feltétlen loyalitása. Egyik sem vallott a többi ellen. Ez óriási nehézsé­geket okozott a nyomozás köz­ben. Egyik sem szegte meg a betyár becsületet. Cordrey’ azonban nemcsak becsületből hallgatott. Az angliai börtönkórházak elmeosztályán sok olyan elítél­tet ápolnak, aki egyszer egy vagy két szóval többet mon­dott a rendőrségnek, mint amennyit feltétlenül mondania kellett volna. Ha csak egy szóval is el­árulja társait, bizton számolha­tott volna azzal, hogy az alvi­lág kiközösíti. Egyetlen ang­liai börtönben sem talált volna senkit, aki szóba áll vele. Lép- ten-nyomon éreztették volna vele, hogy áruló. Nem tűrték volna meg maguk között a kö­zös cellákban, egyes cellában kellett volna letöltenie bünte­tését. ez pedig egyenlő a lassú elsorvadással, a halállal, vagy ami még rosszabb — a meg- őrüléssel. Cordrey és Boái letartózta­tása újabb lendületet adott a nyomozásnak. Most már köny- nyűnek látszott a rendőrség munkája: csak a már megraga­dott szálat kellett követni. Ez a szál elvezetett Boái feleségé­hez, továbbá Cordrey testveié­hez, Mary Pilgrimhez és annak férjéhez, Alfrédhoz. Lakásukon nagyobb pénzösszeget találtak Nyilván a postarablásból szár­mazott. Alfred Pilgrim 52 éves virág- kereskedő szintén a Fulham- boyokhoz tartozott, de amikor értesült a tervezett akció rész­leteiről. megijedt és visszalé­pett. Visszalépése után hallgatási dijat kapott a Gentlemanek Ligájától. Később, a banda letartózta­tott tagjaival, ő is a vádlottak padjára került, az államügyész orgazdasággal vádolta. A tárgyaláson be is bizonyo­sodott, mennyire nem volt al­kalmas arra, hogy részt ve­gyen egy milliós rablásban; amikor a bíróság kihirdette a felmentő ítéletet, szívrohamot kapott és ájultan összeesett. Az őrnagynak teljesen igaza volt, amikor még a Leathers- lade-farmon szemrehányáso­kat tett magának, amiért be­vonták az akcióba a Fulham- boyokat. Ilyen nagyszabású akcióhoz nem voltaic eléggé érettek. Az annyira ostobán viselke­dő két Fulham-boy, Cordrey és Boái letartóztatása kemény próbára tette a gentlemanek idegeit, de egyelőre még állták a próbát. Csak az amatőröket fogta el a pánik. Egy idős úr detektívet játszik Néhány nappal a postafab- lás után az akció egyik sze­replője három nagy koffert és egy utazótáskát vitt szülei la­kására. Megkérte őket, őrizzék meg a holmit, néhány nap múlva eljön érte. A fiú azonban nem jelent­kezett Időközben a lapok be­számoltak a két postarabló le­tartóztatásáról, és felszólítot­ták olvasóikat, tartsák nyitva a szemüket, s ha azt látják, hogy valaki mértéktelenül köl­tekezik, rögtön értesítsék a rendőrséget. A fiú elmaradása és ezek a hírek nyugtalanítani kezdték az öreg urat (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom