Heves Megyei Népújság, 1964. október (15. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-07 / 235. szám

Kella módra készített karperec — Cótbetűs kályitadísz — Arannyal futtatott köuyvveret - Török edény maradványok A szarvaskői vár régiség-kínálata 1964-ben „A holló” költője EDGAR ALLAN POE EMLÉKEZETE A zok a Maryland állam n egyenruliáját viselő „policisták”, akik •— éppen 115 esztendővel ezelőtt — a balti- more-i kikötő csapszéke előtt felvették a földről egy csont­sovány, csapzott hajú, a ré­szegségtől ájult férfit, hogy a város Washingtonról elnevezett kórházába vigyék, nem tudták: „Amerika Byron”-jét, a kor­szak egyik legnagyobb költő­jét emelik a hordágyra. Edgar Allan Poe — így hívták az embert — még aznap meghalt anélkül, hogy magához tért volna. Pontosabban negyven eszten­dősen oltódott ki az az élet, amelynek utolsó szakaszáról ő maga írta: „csak imbolyög, im- bolyog, mint gyenge gyertya fénye.” Ez az imbolygó élet azonban olyan művet adott, amelynek fényei máig sem aludtak ki. A bostoni vándorszínészek fia, később John Allan, egy jó­módú és pedáns kereskedő ne­veltje — kamaszkorában Lon­donban élt, s ott szívta magá­ba a „byronizmus”-t, a szikár férfierkölcsöknek és vásári ri- pacskodásnak ezt a sajátos egyvelegét. Bostonba hazatér­ve, ezt a furcsa romantikát akarta megvalósítani egy olyan világban, ahol az emberek fé­lelmetesen józanok voltak és ahol a világon addig soha nem látott méretekben kezdett ki­alakulni a tőkés iparosodás. Épültek a kohók, a gyárak, de a technika még nem vált olyan izgalmassá és lenyűgözővé, mint később. A „pionír” ro­mantika megszűnt, és Poe ér­zékeny lelkének nem volt mi­be gyökeret eresztenie. így hát — ijedten és menekülve — „egy tündértartományt hódí­tott meg magának”, óriási, mozdulatlan tavakat, legördülő hegyeket, sápadt liliomokat, rossz és jó angyalokat szere­peltetve verseiben és első el­beszéléseiben. lé ésőbbi költeményeiben egyre valóságosabbá váltak a képek, hasonlatok, és a ritmus olyan játékai szület­tek meg bennük, amelyek az eddigi költészetben ismeretle­nek voltak. És a romantikus légkörű novellái helyébe mind­inkább a fantasztikus cselek- ményű, de a tudományos lé­lektan későbbi eredményeit megsejtő, részleteiben hiteles „short storyk”, azaz „rövid 'örfénetek” léptek. Ez az a műfaj, amelynek Edgar Allan Poe az úttörője volt. Poe ide­jében alakult ki a minden ad­diginál nagyobb példányszámú, az olvasók legkülönbözőbb kö­reihez szó!ó amerikai sajtó, s benne egy sajátban amerikai lap-típus, a magazin. A költő tehernek érezte az újságírást, Vagongyártás — fa és vas nélkül van szó. Szeptember utolsó két vasárnapján 48, illetve 58 va­gont rakodtak Selypen, hétköz­napokon is igyekeznék. De a sok kocsiállás és az aggasztó vagonhiány arra figyelmeztet, hogy az eddiginél többet kell tenni. Amíg kisebb vagonok jártak, az emberek és az Elfa berendezés is jobban győzte a rakodást. De ma már egyre gyakoribb a 29 tonnás kocsi és az irányvonat, tehát fokozni kell a rakodás gépesítését. Még egy Elfa, vagy nagyobb telje­sítményű rakodógép? A kérdés felmerült, eldöntése részletes műszaki és gazdasági megfon­tolást igényel. Több vagon és több gép beszerzése időbe telik és lé­nyeges anyagi áldozatot köve­tel. De a szállítási gondok már most fenyegetően és egyre jobban tornyosulnak. Ezért Selypen, Hatvanban, az ipari vállalatoknál és a MÉK-nél, valamint a vasútnál mindent meg kell tenni, hogy a kocsi­állások idejét csökkentsék. Ne ácsorogjanak, hanem minél több árút szállítsanak a vago­nok. F. L. de a magazin, s abban való munkálkodás nélkül nem szü­letett volna meg „Az ellopott levél”, vagy „A Morgue utcai kettős gyilkosság”, amely ké­sőbb több írónak szolgált for­rásul. Leghíresebb versében — a Babits, Kosztoiányi. Tóth Ár­pád és Pásztor Árpád által is tolmácsolt — „A holló' -ban, a madár az eltörölheteden Em­lékezet jelképe, amely leszáll az ajtó melletti szoborra, hogy ne hagyja el a szobát és a le­sújtó emlékektől összetört köl­tőt. „Nevermore'’ — ..Soha­sem” — ez a költemény komor refrénje. Poe izgalmas tanulmá­nyában „A kompozíció művé­szetéről” címűben leírja, hogy miként alakította ki met­sző tudatossággal a vers min­den egyes motívumát, hogyan formálta meg agya — és nem szíve! — a végzetes madár alakját, hogyan talált rá, ala­pos elemzések után, a költe­mény muzsikájára. Ez a tanul­mány, de magának a versnek belső zenéje is azt mutatja, hogy a tudat, „a magas ormo­kon lépkedő értelem” mégis­csak letudja győzni a rossz emlékek hatalmát, s a maga igájába tudja fogni á múlt ta­pasztalatait. pdgar Allan Poe munkás* sága a világirodalom egyik maradandó értéke. Nagy érdeme, hogy látomásait, két­ségbeeséseit, a kor értelmisé­gének kavargó életérzését vi­lágosan, nagy művészi bra­vúrral megfogalmazott, érde­kes irodalmi művekké tudta rögzíteni. A. G; Nőgyógyász vándorgyűlés Gyöngyösön Az Orvosegészségügyi Del» gozók Szakszervezeténeis észak-magyarországi nőgyó­gyász szakcsoportja szombatot* vándorgyűlést tart Gyöngyösön az AKÖV kultúrtermében. Üléseinökök dr. Árvay Sándof professzor, a Debreceni Szü­lészeti Klinika igazgatója és dr. Zoltán Imre professzor, a Budapesti IL sz. Nőd Klinika igazgatója. Az évenként egyszer meg­rendezésre kerülő vándorgyű­lésre az ország minden részé­ből érkeznek nőgyógyászok. Az egész napos program ösz- szesen harminchat előadást tartalmaz, a szemléltetésre ve­tített képeket használnak feL A vándorgyűlés a koraszülés témáját dolgozza fel. Az or­szág minden részéből érkező nőgyógyászok tanácskozását dr. Raft Miklós, a városi ta­nács vb-elnöke nyitja meg. «1 5 MvUjtftfZ, AZ AN6LIAI POSTAZABLÁS HITELrÖZTáUETE 21. Ezekkel az adatokkal felsze­relve a „rettenetes ikrek” hoz- Eáláttak, hogy London házren­getegében felkutassák a posta­rablókat. Némelyiknek a lakás­címe is megvolt, de ez semmit sem ért, mert hiszen egyik postarabíó sem várta be laká­sán a detektíveket, mindany- nyian idejekorán eltűntek. Jnintha a föld nyelte volna el őket. Már egy hét múlt el a pos­tarablás óta és a rendőrség még senkit sem tartóztatott le. A? újságok karikaturistái egymás­sal versenyezve gúnyolták s rendőrség tehetetlenségét, i És amikor az első Két posta­rabló rendőrkézre került, ei 'olyan kürölmények között tör­tént, hogy McArthur szinte nem is akarta elhinni, hogy valóban a postarabló banda két tagját fogták el. Azt hitte, .tévedés történt, mert nem tud­ata elképzelni, hogy akik olyan 4 XjMJSÄG nagyszabású bűntényben része­sek, annyira ostobák lehetnek, mint a két elfogott bűnöző. Egy gyanútlan és egy gyanakvó özvegy Az egyik kerékpáron érkezett Oxfordba. A híres egyetem mögött bekanyarodott az Edith Roadra, a 28-as számú 1 áz előtt leszállt kerékpárjáról, és becsöngetett. Ida Pope özvegyasszony ajtót nyitott. Az ismeretlen ügyetle­nül meghajolt előtte, és azt mondta, hogy szobát szeretne bérelni a maga és barátja szá­mára. — Unokahúga, Mrs. Yvonne Balfour küldött. Tőle tudtam meg, hogy vannak kiadó szo­bái. — Ez igaz — mondta az öz­vegy kissé ferde pillantásokkal méregetve az elég szerényen öltözött ismeretlent. — A két szoba bére azonban heti hat és fél font, reggelivel együttes a bér természetesen előre fize. lendó. Az ismeretlen két ötfontos bankjegyet húzott elő a zsebé­ből. — Nem hat és felet, hanem tízet is szívesen fizetünk. Mrs. Pope most már sokkai barátságosabban nézett a jöve­vényre. Beinvitálta a házba, és megmutatta neki a két szobát, majd fél órával később, ami­kor új lakója elhagyta a házat, felhívta unokahúgát és meg­köszönte neki, hogy ilyen jól fizető lakókat küldött. — Az igazat megvallva, nem is tudom ki az illető. Férjem­nek valami ismerőse. Megkért, hogy keressünk részére egy hétre két szobát. — Az ember nem is hinné, hogy a gentlemanek manapság milyen szerényen öltözködnek — jegyezte meg Mrs. Pope, mielőtt letette a kagylót. Az özvegy tévedett, mert nem egy szerényen öltözködő gentleman vette bérbe a két szobát, hanem Roger Cordrey, a Fulham-boyok vezetője. A Gentlemanek Ligája csak azért lépett érintkezésbe vele, csak azért vette be a nagy vállalko­zásba, mert Cordrey értett a vasúti jelzőberendezésekhez, és néhány zseblámpaelem segítsé­gével ő állította tilosra a vas­úti jelzőt a kirabolt postavonat előtt... A magánéletben sem az őr­nagy, sem Goody vagy a Gent­lemanek Ligájának bármelyik tagja semmiképpen sem érint­kezhetett volna Cordrey-jel. A Gentlemanek Ligája és a Ful- ham-boyoknak nevezett külvá­rosi betörők között áthidalha­tatlan társadalmi szakadék tá­tongott. .. Az őrnagynak, a nagyszabá­sú postarablás „vezérkari fő­nökének” kezdettől fogva nem tetszett, hogy olyan embereket is be kellett avatni a vállalko­zásba, mint a Fulham-boyok. Ezt az eredendő hibát még eggyel tetézte. Ugyanis, amikor a postarab­lás után pénteken Goody és társai elhagyták a farmot, és szerencsésen eljutotta!:: Brian Field ügyvéd London környéKi házába, az őrnagy megengedte, hogy a Fulham-boyok is távoz­zanak, mégpedig zsákmányré­szükkel együtt. Sejthette vol­na, hogy az ilyen nagy pénz­összegekhez nem szokot külvá­rosi betörők esztelen költeke­zésükkel előbb-utóbb magúkra vonják a figyelmet. Így is történt. Cordrey és társa, Boái. Lon­donba érve úgy viselkedtek mint azok, akik telitalálatot érnek el a totón, vagy meg­ütik a főnyereményt. Valóság­gal szórták a pénzt. Nemcsak Cordrey, hanem társa, Boái is. Ez a Boái egyébként nagyon törvénytisztelő volt, egyetlen­egy eset kivételével. Ez még a negyvenes években történt. Akkor Cordrey rávette, hogy legyen segítőtársa egy betörés­ben. Letöltötte büntetését és azóta becsületes lakatosmun­kával kereste kenyerét. A pos­tarablásban csak azért vett részt, mert remélte, hogy utá­na Cordrey kifizeti 650 fontos régi tartozását. Boái taxin érkezett, és há­rom súlyos bőröndöt hozott magával az oxfordi házba. A bőröndök szerfölött érdekelték Mrs. Popét, annál is inkább, mert zárva voltak. Egy este, amikor a két lakó vacsorázni ment egy közeli étterembe, megpróbálta felemelni a bő­röndöket, de egyiknek súlyát sem bírta el a karja. Két nappal később elbúcsúz­tak Mrs. Popétól. Az özvegy attól tartott, hogy visszakérik a lakbér egy részét, de félelme alaptalannak bizonyult. Időközben autót vásároltak, mégpedig készpénzért, a keres­kedő nagy álmélkodására, mert Angliában nagyobb összegű vásárlás esetén általában csek­ket adnak készpénz helyett. Az autóban volt az egész Boái család: Mrs. Reneé Boái, két fiú és egy lány. — A tengerpartra megyünk nyaralni — magyarázta Boái az igazságnak megfelelően a háziasszonynak. Természetesen a három ne­héz koffert is magukkal vit­ték. Mielőtt a két férfi az új ko­csin Bournemouth tengerparti nyaralóhelyre ment, Boái csa­ládját Londonba vitték. Bournemouthban lakást bé­reltek, és előre kifizették az 50 fontos bérösszeget. A leg­drágább étteremben étkeztek, s Boái azzal vonta magára a fi­gyelmet, hogy egy alkalommal 15 font borravalót adott a pia* cémek. Miközben egész Angliában a titkosrendőrök százai figyel­ték, hogy ki kezd hirtelen köl­tekezni, Boái és Cordrey való­sággal szórták a pénzt a kis fürdőhely egyetlen éjjeli mu­latóhelyén. Két bárhölgynek azt mesélték, hogy áruházat nyitnak a városkában Másnap még egy autót vá­sároltak, hogy egymástól füg­getlenül is szórakozhassanak. Újra készpénzben olvasták le a kocsi tekintélyes árát. Séta közben egy hirdetményt láttak egy dohánytőzsde kira­katában: Garázs kiadó. Elkér­ték a címet és rögtön felkeres­ték a kiadó garázs tulajdonosát. Újra egy özvegy asszonnyal akadt dolguk, de ez már nem volt olyan gyanútlan, mint Mrs. Pope, annál is inkább, mert Adam Clark rendőrfel- ügyelő özvegye volt. A bérleti szerződés aláírása után Mrs. Clark a függöny mögül elgondolkozva nézett a két garázsbérlő után, majd fel. hívta a rendőrségen Stanley Davies őrmestert. — Stan, mennyi jutalmat tűztek ki a postarablók nyom­ravezetőjének? — kérdezte. — A zsákmány tíz százalé­kát, vagyis kereken 260 000 fontot. Miért érdekli? — Majd megtudja, ha eljön hozzám. Kérem, jöjjön azon­nal. — Sajnos, pillanatnyilag elég sok a dolgom. — Mégis kérem, jöjjön azon­nal És hozzon magával még valakit. 1964. október 7* szerda (FolyiatJwkj vásárláshoz pedig deviza. Köz­tudomású, hogy egyikkel sem bővelkedünk. Mi legyen hát a megoldás Selypen? Vizsgáljunk meg még egy adatot. Selypen szeptember első dekádjában a megenge­dettnél. 2626 órával tovább álltak a vagonok, a második dekádban még ennél is több volt a kocsiállás. Tehát ugyan­az a gyár, amelyik igényli, sürgeti a vagonokat, késedel­mesen, a megállapítottnál hosszabb ideig rakja meg és késedelmesen üríti a kocsikat. Mennyivel jutna több vagon, ha nem késnének a rakodással, ha idejében útnak indítanák a vagonokat? Az egyhavi kocsi­állás 7878 óra. Ezt osszuk el 21-gyel (a szolnoki menetidő a szabályos rakodási idő) és az eredmény 375. Tehát 375 va­gont „gyárthatna”, vagy „állít­hatna elő” saját magának a Selypi Cukorgyár. És ehhez sem fa, sem vas nem szükséges, csupán a normán felüli kocsi­állásokat kerüljék el. Hogyan és mit tegyenek Selypen? Senki sem állítja, hogy szándékos mulasztásról A Selypi Cukorgyárbír cseng a telefon. A budapesti FÜSZÉRT Vállalat jelentke­zik. A másik vonalon a Nógrác megyei, aztán a budapesti Csokoládégyár. Cukrot kémek sürgetik a szerződéses kötele zettség teljesítését. De a selypi gyár csak korlátozott mérték­ben tud szállítani. Nem mintha cukor nem lenne... Van any- nyi, hogy már alig fémek a raktárban. De nincs, vagy ke vés a vagon. Ez okoz gondol a gyárban, a vasútállomáson, a FÜSZÉRT-nél és végül a fogyasztónál. De nézzük az adatokat. Szep­tember hónapban a helybeli vasútállomáson 4827 vagont igényeltek. Kocsihiány miatt csak 3833-at adhatott a vasút, Tehát mintegy ezer vagon árut nem tudtak elszállítani szep­temberben Selypről. Majd {jó­tól jak októberben? Aligha, mert akkor újabb feladatok jönnek és a gondok év végéig nem csökkennek. Gyártsanak, vagy vásárolja­nak több vagont — hangzik szinte naponta a követelés. De a gyártáshoz fa és vas kell, a illető helyre a vár maradvá nyai között rejlő régiségek? Megoldásként nem a millió beruházások, nagymérvű ása­tások kínálkoztak. Mert bár is­meretes, hogv a szarvaskői vát feltárása, konzerválása is sze­repel a távlati tervekben egyelőre nagy szolgálatot le­hetne tenni e történelmi és nép rajzi értékek megmentésének azzal is, ha hozzáértő tanárok régészek vezetésével a megye székhely közép- és főiskolái diákjai honismereti szakkö­rökbe tömörülve összeszednék a vár körül található régisége két. Értékes darabjai lehetné nek ezek a később megalapí tandó helytörténeti múzeum­nak is, vagy az egri gyűjte­ménynek és az alaposan elő­készített gyűjtés közben a ré­gészet iránt érdeklődő fiatalok természetjáró és romantikus kedvüknek is áldozhatnának. ENNYIT, LEGALÁBB eny- nyit megtehetünk a félezer év történelmi titkaira válaszl ígérő régiségek megmentéséért. Kovács Endre- hevernek tucatszám az avar í között, a vár északi oldalán.- Percek alatt egész szín- és- minta-gyűjteményt állítok ösz- t s-ze belőle, gondolván, a mú­- zeum talán hasznát veszi, mert , itt az évszázadok ízlésének, l ügyességének eme tanúit csak i görgeti lefelé a kirándulók- lépte, a szél, a hó. a víz, töri, i aprózza, emészti, mintha illőbb , helyet nem is érdemelnének. A járt ösvényről letérve a bottal elmozdított avar között, díszes fehér kő lapul. Mintha ; betűk lennének a kerek alakú 1 díszítés mellett. (A régész ké- ■ sőbb megállapította róla, hogy : még a török kor előtti cserép- : kályha ékessége lehetett ez a gótbetűs lelet, amely igen. rit­ka errefelé.) ’ A becses kődísz meghozta a 1 felfedező kedvet. Figyelmesen ' vizsgálgatva a fehér mészkö­vek sűrűjét, ívelt alakú, csil­logó fémtárgy került szemeim ’ elé. Gondoltam, talán vala- ' mely vitéz lószerszámát dí- ’ szíthette ez a „rézveret”. De ' mint kiderült, valószínű régi ' könyv borítólapját ékesíthette ' ez az arannyal futtatott dísz. 1 amely a Vármúzeumban „vall” majd igazi rendeltetéséről. TOVÁBB BOLYGATVA az avart, fáradt pengéssel bukott • elő a kövek közül az araszos, i időmarta vasszeg, aztán sze­szélyes alakú, ismeretlen hasz- nosságú vas alkalmatosságok, . vértdarabok, egyéb vastárgyak, i amelyek éppúgy lehették Omár ben Ali lovasaié, mim Horváth Ferenc rettegett vár- úr katonáié, akik évtizedeken át tartották félelemben a kör­nyék lakosságát. Az egyik göcsörtös somfa tö­vében kecses alakú fekete, zöldberakásos karperec darab­jai hevertek. A kelták óta készítenek efféle ásványféle­ségből ilyen ékszereket. Köz­ben halomba gyűlt a rengeteg cserép, a golyószserű kő, fara­gott pala, szegek, a hajdani várvédők, ostromlók, egykori használati eszközei, amelyek szerteszét hevernek itt a vár körül, a bokrok, sziklák kö­zött, kitéve az időjárás, és a laikus gyűjtők pusztításának. Amíg nézegettem a kü­lönféle korok, emberek életé­ről valló tárgyakat, önkéntele­nül adódott a kérdés; milyen módon lehetne elejét venni további kallódásuknak, miként kerülhetnének értéküket meg­A VÖRÖSESLILÁRA per­r vetődött levelek bágyadtan hullanak le a szarvaskői vár­hegy fáiról, bokrairól, keve­redve az avarban a túlérett som húsos-leves gyümölcsé­vel. Tanácsos a láb alá nézni, inert a vad gyümölccsel teli avar könnyen lesiklópályává alakul a cipő alatt. De az em­ber mégis érdemesnek látja a kínlódást, ha feijut a vedlett, jomkoroinázta tetőre, ahol egy­koron a Rátót nembeli Gergely fiainak állott birodalma. Az időtépázta várfal-marad­ványokról letekintve tarka, őszi színekbe öltözött bokrú mere­dek lejtők, sziklák, az alant kanyargó patak, az alagutak sötét, ásító szája, a völgyet kö­vető út, amelyen a vár későbbi gazdája, az egri püspökség szedte egykor a vámot... mind megannyi természetkedvelő, tu- listaszemnek való látvány. De ez a táj nemcsak a sze­met kápráztatja d, hogy har­monikusan illeszkedik benne az fisi természet, a civilizáció nyo­maival, de történelmi levegőt árasztva, kegyeletet is paran­csol. A majdnem földig rom­bolt bástyáit jó fél-zer évig töltötték be hol dicső, hol szomorú hivatásukat. Itt zaj­lottak a Zápolya-párti har­cok, innen futott meg 1588-ban A török túlerő elől a vár ki­csi őrsége, s dicsőségesebb napok virradván e bástyákról Vigyázták Rákóczi harcosai a Szarvaskői völgyet, mígnem a haditanács döntött Szarvaskő Várának lerombolásáról. S MI MARADT MEG e fél­ezer év történetéből, a sok nyelvű sereg csatáiból? Igen kevés fal, egy sziklához tapasz­tott őrtorony maradványa, amelyet a vár kútjának nevez 6 köznyelv... Mindez majd­nem teljesen eltemetve 1720 éta. amikor a krónika szerint még hat jobbágycsalád őrizte itt a vár maradványait. Ami első pillanatra látszik, teem sokat mond a félezer év küzdelmeiről, történetéről. De lejjebb ereszkedve a falmarad­ványok mentén, — ahol a ki­álló sziklák között halvány­zöld törékeny szárát lengetve a kövi rózsa mutatja sár­ga virágát — a gyökerek gör­csösen szorongatják az élénk színű cserép edénydarabokat, mintha óvni akarnák az idő vasfogától. Korsófülek, zöld, sárga, fekete cserepek változa­tos, festett, vésett mintákkal

Next

/
Oldalképek
Tartalom