Heves Megyei Népújság, 1964. október (15. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-27 / 252. szám
Gyöngyösi fiú — pesti ínyesmesfer... Beszélgetés a birhaesárda szakácsával Színes szőtteseik, népi motívumok, gyalulatlan asztalok, meg nehéz székek, rácsos kár- mentő, csaplárosnéval, csizmás felszolgálók mellényben, lobogó bő ujjasban. Ügyes utánzat a pesti Nagykörúton, hangulat- keltés, de mindez csak jellegét adja a Góbé csárdának — ízét, sajátos aromáját inkább a szakács teszi emlékezetessé, a rövid idő alatt hírt, rangot szerzett gyöngyösi ínyesmester. Fűszerek garmadával, megtanult tudományával tucatnyi különlegességet varázsolva a birkahúsból ... S ba nem is annyira különlegeset, hát újdonságot; hegyi pásztorok csemegéjét, apáról fiúra hagyott remekeit — a pestieknek...! — Cukrász akartam lenni, annak jelentkeztem az általános iskola befejezése után — meséli Oláh Béla —, de későn érkeztem a felvételi vizsgára, amikor már csak szakácsnak, vagy felszolgálónak lehetett szegődni. Nem akartam tágítani a tűzhely mellől, ha más szakmában is, de kukta lettem! A kitűnő debreceni séf, Juhász Sándor mellett tanult odahaza, Gyöngyösön, a Szabadság Étteremben .., Két esztendeje szabadult a . rangos Mátra Szállóban. Szakácsként végigdolgozta a mátrai kisvendéglőiket, Párádon, Szentistvánban és Füreden, főzött Hatvaniban, utána pedig Balatonszárszón. Pestre véletlenül került. Egy ismerőse csalta fel a VIII. kerületi „Variásztanyába”. — Onnan jöttem ide, a Góbéba. Tavaly... Készítetten» on már ételt azelőtt is birkahúsból, de nem mondhatnám, hogy különösebben meghatottam volna vele vendégeinket. Ugyancsak elcsodálkoztam hát, amikor az idei mezőgazdasági kiállítás idején kiadták a parancsot; ezentúl csak birkahúsból főzzek—.! Mondom, meglepett a dolog, annál is inkább, mivel szinte betéve ismerem ugyan Venesz József és Túrós Bmil szakácskönyvét, de bizony abban aligha találkoztam any- nyiféle étellel, amennyit kértek! Aztán mégiscsak megpróbálkoztam, innen is. onnan is összegyűjtöttem valamit. Szeptember 11-én már a kívánt választékot küldtem az asztalra. És mondjam...? Sikerült a megnyitás — talán a vásári csárda hatására —, de nem maradt el a folytatás sem! A pesti aszfalttal egykettőre végigfutott a Góbé szenzációja, visszatérő vendégeket szereztünk éttermiünknek, az egyetlen bkka- tsárdának itt, a fővárosban... Tenyérnyi konyhában beszélgetek a fiatal szakáccsal, munkája köziben.' Bele-belekavar a lábasokba, fazekakba, ízesít, kóstolgat, vacsorát mér, osztogat a sűrűn érkező pincéreknek. Kis bográcsba gulyást tölt, kovácsoltvas tartójára akasztja, spinbuszkockát gyújt alá, úgy adja forrón, frissen tovább a rendelőnek; száznyolcvanadszor talán ebben a műszakban... Győzi? — Sok a dolog, 400—500 adagot főzünk naponta. A munkán hárman osztozunk műszakomban; én és a két kézilány ... 5—6 birkát használunk fel általában, ha éppen rám kerül a sor, magam bontom, darabolom mindet! Ha tudok, miért ne segítenék a váltótársamnak ... ? Venesz Józsefek könyvét emlegette az imént. A benne leírt sok-sok finomságból melyik a legjobb, melyik vajon a szakács kedvence? Elmosolyodik a gyöngyösi fiatalember, úgy adja a különös választ; — A grenadirmars... sertés- pörkölttel ... Tanulókoromban kaptam rá. Véletlenül. A típusebéd ugyanis éppen grenadirmars volt, gyenge eledel... Egy kicsit megpróbáltam hát tartalmasabbá tenni; kevés szaftot öntöttem rá. És mert a vártnál jobban ízlett, megtoldottam még néhány darabka hússal is. Annyira tetszett, hogy azóta sem tudok leszokni róla... ! Persze, hiába ennék én akár mannát is — válik egyszerre szomorkássá a hangja — akikor sem lennék jobb húsban, csak ilyen sovány maradnák mint most... No, de ami késik, az nem múlik — csillan fel egyszeriben a szeme — a katonaságnál majd megerősödöm! Most vonulok be az ősszel. (győni) LŐWY SÁNDOR (1905-1929) Mindössze S3 'évet élt. ' Rövid életútja mégis örökké emlékezetes lett Benne van a sokat tapasztalt ifjúmunkás humanizmusa, elindulása és föleszmélése, megérkezése a maxista-leninista zászló alá. Szerette az életet, de oly nagyon, hogy még a halált is vállalta tisztaságáért és teljességéért. Az iskolából egy másik iskolába került, inasként egy pékműhelybe, ahol megtanulta, mit jelent a tőke és a munka harca, önmaga sorsán mérte le, mennyire fájhat ifjú osztályos-társainak ugyanez a gyötrelem. Kora hajnalból késő éjszakáig tartott a munkaideje, öt azonban szellemének rendkívüli fogékonysága megóvta a „beletörődés” csapdájától. Célul tűzte maga elé méltatlan helyzetének megváltoztatását. így került a kommunista ifjúmunkások közé. Ekkoriban Csehszlovákiában élt még, ahol — 18 éves korában — a Kommunista Ifjúsági Szövetség titkári teendőit bízták rá. 1926-ban került Magyarországra. Az itt szerzett tapasztalatok fokozták elszántságát. Tehetsége a küzdelem élvonalába vezényelte s mint a KIMSZ titkára irányította a kommunista fiatalokat. Eredményes munkái ját az MSZMP ifjúmunkás alosztályában folytatta. Az osztályharc minden területén bámulatos rátermettséggel állt helyt. A nagy célok erős akaratot oltottak belé. A kor illegális mozgalmának terepe rendkívüli veszedelmekkel volt tele. A politikai nyomozók, rendőrkémek, besúgók, árulók, megalkuvók egész sokasága akadályozta hth manista céljainak megvalósításában. Az előre nem látható buktatók, egy pillanatnyi elfáradás, vagy konspirációs hiba máris elbuktatta a harcost. Löwy mindezt jól tudta. Áldozatos szívvel követte azonban korabeli példaképeit. Lelkesítette őt az illegális magyar kommunista párt hősiessége és leninista igazsága. Gyémántok csiszolták a gyémántot, s az idők nyomása gondoskodott keménységéről. 1929 október 27-én harcosként halt meg. 1927-ben zúdult reá a Horthy-féle politikai rendőrség gépezete. Csupán a dantei Pokol borzalmaihoz hasonlíthatók az akkori főkapitányság kínzókamráiban átélt szenvedései. Megtörni mégsem tudták. Nem vált méltatlanná sem a mozgalomhoz, sem önmagához. Végső fokon a törvény lábbal tiprása révén állították a burzsoá vérbíróság elé, amely sokadmagával elítélte. Öt 3 és fél évi fegyházzal sújtották. A fegyházban tovább gyötörték. Az elviselhetetlen bánásmód ellen az ország valamennyi fegyintézetében éhség-sztrájkkal tiltakoztak a politikai elítéltek. Ez küzdelem — 1929-ben — bámulatra késztette az egész világ haladó embereit. Ezért a nekidühődött reakció mindenáron le akarta törni az ellenállást. A szó szoros értelmében megölték az éhségsztrájk vezetőit. Löwy közéjük tartozott. Fizikai létében elmúlt azon a ködös, rideg októberi napon, ele tetteiben él, ezek hatása soha el nem múlik... F. M. Múzeum lett a 150 éves verpeléti kovácsműhelyből Hevesen népművészeti kiállítás nyílt A CELLÄBA beszűrődött a fény. Egy ujjnyi csík a kinti napsütésből. A fénycsóvában millió porszem. Ott szakadt végé, ahol a darócpokróc földet ért. Az ember a priccsen ült és nézte a rácson átszűrődő fényt, a hangyát, amely kimászott a repedésből a világosságra,—■ Bolond jószág! — és elébe rakta a lábát. A hangya megállt az ormótlan fapapucs előtt és mászkálni kezdett. Először csak a talp széléig jutott, aztán tovább. Egyszer visszaesett a földre, pedig már feljutott a bokájáig. — Megdöglesz! — és a papucs felemelkedett. Kívülről csörgött a zár és a darócpokróc alatt valaki visz- szafojtva káromkodott. — Barna Imre! — Parancs. A két fapapucs egymás mellé huppant, az ember összehúzta magán a pufajkát. — Induljon előttem az irodára! Barna nem szerette, amikor az irodára hívatták. Utálta az elbeszélgetéseket, a lelkifröcs- csöket is. Felállt, kihúzta magát, fejébe nyomta a posztósapkát és elindult az őr előtt. A folyosón ismerősen koppan- tak a léptek; — Három, négy, őt — számolta a zárkákat. Az ötösben egy tatárképű ember „lakott”, akit hat évre ítéltek, mert baltával akarta agyoncsapni a feleségét. AZ AJTÓBAN összeütöttev a bokáját. A facipő úgy csattant, mintha üres papírstaniclit pukkantottak volna valahol. rOirá()ok cl rács iné (jé it — Barna Imre? — Igenis. —- Hányadszor büntetett? — Harmadszor. Lopás, betörési kísérlet, súlyos testi sértés. — Szóval „apró” ügyek, amelyek aztán mindig elölről kezdődnek; Barna szúrósan nézte a frissen borotvált fiatalembert; Egyszer régen beszegődött valami vándorcirkuszhoz és ott a medvetáncoltatónak volt ilyen finom, gyerekarca; — Mit tesz, ha kiszabadul? A rab arcán alig észrevehető mosoly futott végig. — Amit eddig, főhadnagy úr. Szétnézek a nagyvilágban, előkeresem a haverokat, aztán alkalmi munkán tengődöm egy ideig... — És fél év múlva újra találkozunk? ... Barna nevetésre húzta a száját. — Megszerettem a helyet; e—1 Dolgozni akar? — Azt az egyet nem; Mert ugye, ha kint van az ember és alkalmi munka van, az más, De itt... — Ismerte maga az édesapját? Az ember meglepődött. Őszintén szólva, sokat gondolt az apjára, de nem szerette, ha emlegették. Jóformán gyerek volt még, amikor meghalt az apja, de a vele töltött napok emlékei a legszebbek. Az öreg kertész volt egy uradalomban. Virágkertész; Fekete rózsa csak az ő kertjében nyílott. Erre büszke volt és ha becsípett, mindig ezt emlegette. — Az apja, az édesapja iránt érdeklődöm. — Kertészember volt, főhadnagy úr. Engem is erre tanított, de amikor meghalt... BARNA HALLOTTA, amikor a cellaajtóban megfordult a zár. Négus, meg a félszemű már szobarendet csináltak és kíváncsian várták. — Mi az, csak nem maga lesz az új börtön-parancsnok? — Ezt Négus kérdezte, a másik pedig röhögött és a térdét csapd ásta, — Pofa be! — morogta Barna és megigazította fekhelyén a takarót; Másnap az udvaron kiszólították a sorból. Szerszámot és három embert kapott. — A kertért maga felel! Ez a parancs. Minden fűszál és virág úgy álljon, mintha kivezényelték volna... Káromkodott Gyerekkora óta nem volt kezében effajta szerszám. Ha szabadlábon volt, inkább trógermunkára vállalkozott Ládákat, zsákokat cipelt udvart sepert, esetleg fát vágott. A három ember is csak a száját tátotta. Ügy álltak ott a börtönudvaron négyen, mint otromba felkiáltójelek. — Mit bámultok! Nem láttatok még kapát meg gereb- lyét? Hozzányúlni bátran, aztán kidobáljufe innen ezt a kócerájt! Az emberek összenéztek, egyikük egy kócos, nyurga elröhögte magát. — Szépen vagyunk, és ami a leghülyébb az egészben, hogy maga a parancsnok... Barnában felforrt a vér. Szerette volna elmondani ennek a három baromnak, hogy nem egészen hülye ő a kertészethez, hogy csinálta valamikor, de gombóc szaladt a torkára és hallgatnia kellett. — Csak a nagy pofája van — hallotta még a kócos szi- szegését, de ebkor már emelte is az ásót. — Barna! Az őr hangja harsant az udvaron, a magas drótkeríté- ses falak között. — Virágpalántákat írásban igényelhet, délben majd leadja a listát. Csendesen leeresztette az ásót és úgy érezte, karjából kiszaladt az erő... EGY HÉTIG tartott az ásás, a gizgaz eltakarítása. A friss földszag a falak között is érződött, és arasznyi giliszták másztak elő a hantok alól. Aztán megérkeztek a palánták: petúniák, begóniák és nefelejcs szegélyvirágnak. Barna megtervezte az ágyakat. Próbált visszaemlékezni a kastélykertre, ahová az apjával együtt ültették ki a virárjímvm- 3 19ö4. október 27., kedd t kár» adta át a verpelétieknek t a műemlék kovácsműhelyt. L Egyben megköszönte Ott László ■ mérnöknek, ár. Bodgál Ferenc muzeológusnak, Kovács Béla. nak, Lénárt Andornak és Rozs- l nyói Mártonnak a segítségét, > akik elősegítették a kovácsmű- [ hely helyreállítását és beren- . dezését i A múzeum valóban olyan, ’ mint egy igazi kovácsműhely. l Minden szerszám az eredeti • helyén van és akár dolgozni is ■ lehetne benne. Középen a falut ébresztő és ■ a „zenét” szolgáltató üllő, rajta a kovács egyik legfontosabb : szerszáma; a kalapács. Szem• ben vele a szabadkéményes ko• hó. ahol a vasat készítette a ■ mester. Mellette a fújtató, a falakon pedig sok-sok fogó és [ a kovácsmesterségben használt . számtalan szerszám. . A kovács nemcsak a legfon- . tosabb iparos, hanem az álla■ tok gyógyítója is volt a falu■ ban. Erre vallanak a falon lát• ható gyógyító eszközök: különböző karikák, szögek és zabi Iák. A múzeumban található szer- - számokat valamennyi verpeléti . kovács használta és a gyűjtegokat. Középen, nagy kerek gruppot csinált, a szélekre rózsatöveket igényelt. Apró bo- korrózsákat, amelyek koratavasztól késő őszig nyílnak és tele vannak friss bimbóval. ! Naponta csak két-három órát dolgoztak. A rabok bámulták a kertet. Barna min-! dig kitalált valami újat. Tér-; veket szőtt és díszcserjéket igényelt a belső falak alá/ Eszébe jutott, hogy az apja az. „Aranyesőt” szerette a legjob-; loan és tövet vitt haza a kis-- kertjükbe is. Ahogy telt az idő, a palán-; tákat, a rózsatöveket locsolni- kellett, öntözés után esőszag áradt a cellák ablakán, az utak mentén pedig frissen kelt a fű... Gyorsan telt az idő. A sza-; badulás előtti napon Barnát; elbúcsúztatták a cellatársak.- Négus hülye vicceket mondott; a kefehajú a fogain mandoli-; nozott. Valaki rémtörténeteket mesélt, de mindenki tudta,] hogy kitalált hülyeség az; egész. ; — Ha kimegy, szívjon bej helyettünk is — mondta a fél-/ szemű és átszellemült arccal; felfelé pislogott. — Aztán iparkodjon vissza; és ha kis szerencséje van,; minket itt talál még — kun-] cogott a Négus. J HUNYORGÓ szemmel lépett : ki a börtön kapuján. Nehéz-] kés léptekkel indult el. A sar-j kon túl fáradtan ült le egy] padra, és elgondolkozva nézte: az ezer színben pompázó vira- ^ gokat... Szalay István ; mény összes szerszáma verpeléti. A múzeum első látogatói kö» zött ott volt Pintér Béla, a kovácsműhely legutolsó kovácsa és Bozó Sándor, az utolsó kovácstanuló is. Még egyszef megpengették az üllőt és ezzel végleg elbúcsúztak az öreg szerszámtól. „Ha Mátyás király ismét’* Verpeléten járna, biztosan megállna a takarosán megfiatalított házikó előtt és megcsodálná a verpelétiek öreg ko- vácsműheiyét, amely vasárnaptól múzeum lett. ★ Heves megye népművészete címmel kiállítás nyílt vasárnap a hevesi művelődési házban. A megnyitót Szabó Tivadar kul- túrház-igazgató tartotta, majd Molnár Lászlónak, a Népművelési Intézet tudományos munkatársának előadása hangzott el. Délelőtt a vándorkiállítás nyolc tablóját átvitték a Háziipari Szövetkezetbe, ahonnan a jövő héten indul járási körútra a gazdag megyei népiművészeti anyag. A kiállított tárgyak között szerepelnek a megye népművészeinek faragványai, kerámiád, szövött, hímzett szőnyegei, térítői, s külön tabló r foglalkozik a mezőkövesdi nép- í művészettel, ami sok mkon- vonással és átnyúló szálakkal L kapcsolódik a megyei népmü- fvészeti hagyományokhoz. Néhány adat Hatvan I fejlődéséről > (Fenyvesi András tudósító) I Hatvan városban ebben a 'gazdasági évben állami költ- 'ségvetési előirányzatból hat ; utcában 2434 négyzetméter -aszfaltburkolatú járdát, hét /utcában 3,5 kilométer új Utat építettek, öt utcában pedig 3 ; kilométernyi utat korszerűsí- / tettek. A zárt csapadékvízhá- ’ lózali csatornát 1100 méterrel ; bővítették. Az árvízveszélyez- • tette területeken 1 km hosszú fő vízlevezető csatornát építettek, a régi fő vízlevezető árkot 15 kilométer hosszan felújították. Az előbbieken kívül ugyancsak az árvízveszélyeztetett területeken számos átereszt, víznyelő aknát, 8,5 kilométer útmelletti levezető árkot tisztíttattak ki. A város területén lévő zárt csapadékvízhálózat teljes kitisztítása 9,6 kilométer hosszúságban szintén megtörtént. A fenti munkák elvégzésére 3 millió forintot fordított a tanács. Alacsony, fehérre meszeli zsupíedeles ház áll Ver pete közepén. 150 éven keresztül volt ez a ház a falu kovácsműhelye. Igaz, a Verpeléten élő Mátyás-monda öregebbnek tartja a kicsi házikót A monda pedig úgy szól, hogy amikor Verpelé. ten ment keresztül a nagy király, a kis műhely kovácsa ele állt és úgy köszöntötte, hogj mind a négy patkó leesett a lováról. A királynak megtetszett az öreg kovács és meg- patkoltatta vele még a kíséretében levő hét katonájának a lovát is. Ez persze csak monda. Ai igazság az, h*gy a kovácsműhelyt a XIX. század elején építették a verpeléti úrbéres telkes gazdák. Az öreg épületet a községi tanács és az Országos Műemléki Felügyelőség most megfiatalította és az országban elő. szőr szabadtéri múzeumot rendeztek be benne a kovácsmesterségben használatos szerszámokból. Az ünnepélyes megnyitó vasárnap délelőtt volt, ahol Sályi János, a Hazafias Népfront megy« bizottságának tit• « Összecsukható, fémvázas ródli, 38 ezer szánkó, 120 ezer kulcsos korcsolya karácsonyra A Sport-, Hangszer- és Játékáru Nagykereskedelmi Vállalat téli sportszerekből jóval többet hoz forgalomba, mint a .múlt évben. Érmek ellenére ^kérdés, hogy ki tudják-e elégíteni az igényeket, hiszen, a téli sporteszközök iránti keresltet elsősorban, az időjárás ftiggvénye. \Az idén az árualap ötven százalékkal nagyobb. Harmincezer kétszemélyes szánkót kapnak az üzletek, az áruházak, s mintegy 8000 karfás kis szánkót is forgalomba hoznak. Igen kapós cikknek ígérkezik az összecsukható ródli. A kétszemélyes, fémvázas ródli ugyanis összecsukva bármilyen járművön szállítható, s még a legszűkebb lakásban is elfér. Várhatóan karácsonyra az üzletekbe kerül belőle méhány- ezer. A másik kedvelt téli sporteszközből, a kulcsos korcsolyából a tavalyinál húsz százalékkal többety összesen száz- húszezret kapnák idénykezdésig a boltok. Az elmúlt két évben a síléc is kevés volt. Felnőtt sílécekből mintegy 3500-at hoznak forgalomba, s több ezer pár 70—120 centiméteres lécet készítettek a gyerekek részére. A sportöltözékek közül a tavalyinál valamivel több, összesen 100 000 melegítő áll a vásárlók rendelkezésére, 9 garnitúrákon kívül külön felsőrészeket és külön nadrágokat is árusítanak. (MTI)
