Heves Megyei Népújság, 1964. október (15. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-22 / 248. szám
Gondok és kérdőjelek A gyöngyösi járásban nem sikerült ügy a kenyérgabona az idén, mint ahogy számítottunk rá. Az okok közül summáján csak néhányat sorolunk feL Ide tartozik a nem mindig egyenletes, jó minőségű talajelőkészítés, a felületesség is, de az okok között helyt kell adni a déli megyékből származó vetőmagvaknak is, amelyek megsínylették a hidegebb éghajlatot Az előbbiekből is követkeink, hogy a termésátlagok is szélsőséges határok között mozogtak: a négy mázsától a tizenkét mázsáig. És még valamit: most már határozottan állíthatjuk, hogy a tavaszi árpa- és kenyérgabona-vetések a gyöngyösi járásban nem mindig váltják be a hozzájuk fűzött reményeket. Mindez a2 őszi szántási és vetési munkákra irányítja a figyelmet, a gépállomás és a termelőszövetkezetek erőfeszítéseire egyaránt. A határozat szerint az idén is végeznünk kell az őszi vetéssel október Végéig. De lássunk néhány tavalyi példát, éppen az okulás kedvéért. Nem árt egy kicsit visz- szapillantanunk az egy évvel ezelőtti múltra, hogy a következő év eredményeit biztosíthassuk. Bér és xiranka Az egyik feszültség éppen ebből az egyáltalán nem ellentétes fogalompárból származik, amelyek közül az egyik a másiknak a függvénye. Ügy illenék, hogy mindig a bér függjön a véglett munkától. De hát... Sajnos* előfordult, hogy Gyöngyös patán olyan munkáért is követeltek bért a traktorosok, amit nem végeztek eb Ragaszkodtak ahhoz, hogy a teljesítményük kétszeresét írják a javukra, különben... Különben egy házzal odébb- állnak. Mi lehet az oka az ilyen ne- voiverezésmek? Valószínűleg ez a kényszerhelyzet, amibe a gépállomás került, hogy tudniillik átalakul a közeljövőben gépjavító állomássá, a dolgozók egy része tehát már úgy érzi, csak átmenetileg tartozik a gépállomáshoz, és egyesek talán szívességnek könyvelik el azt a munkát, amit a gépállomás kötelékében még végeznek. Úgysem találnak helyettük másikat: ez lehet a gondolatuk mélyén. És ha nem tetszik valami, veszik a cók- mókjukat* aztán utánuk az özönvíz. A bérezéssel összefüggő kívánságuk: ne erőltessék a kettős műszakot, hagyják a traktorosokat nyújtott műszakban dolgozni. Indokolásuk is tetszetős. A kettős műszak biztosításához a váltótársat általában üzemektől kérik át, és a gépállomási dolgozók szerint ezek a váltótársak nem sokat törődnek a gépekkel. Nem győzik a műszak elején a hibákat kijavítani, ha azt akarják, hogy a géppel dolgozni tudjanak. Ha pedig nyújtott műszakban maguk vezetnék a gépet, jobban vigyáznának rá, kevesebb lenne a javítás, sőt a teljesítményük sem csökkenne a kettős műszakhoz viszonyítva, és ... és a munkabér emelkedése tovább ösztönözné őket a jó munkára. El kell fogadnunk, hogy a kisegítő váltótársak egy része csakugyan nem nagy gonddal bánik a géppel. Ennek oka a kettős műszak lenne? Semmiképpen. Az ilyen váltótársnak meg kell köszönni a szívességét, illetve: már eleve csak olyan váltótársakat szabad a gépre ültetni, akiknek a szorgalmában, a lelkiismeretességében nem kételkednek. A panaszokról Hallani kifogást a tsz-efctől a gépállomás munkájával kapcsolatban. Tény az, hogy tavaly 240 hold megszólítása kimaradt. Hogy lehet ez? Példának vegyük elő ismét Gyöngyöspatát. Itt az egyik traktoros olyan földre ment rá a gépével, ami már meg volt szántva. Arra hivatkozott, hogy a másik táblán nagyon nehéz lett volna a munka. Ebben bizonyára igaza volt. De emiatt nem kellett volna a határ egy részét kétszer megszántam. Kinek volt ebből haszna rajta kívül? A gépállomás is tud panaszkodni a tsz-re. Előfordult, hgy az egyik (községben eldugták a kombájnt, néhogy néhány napra, amíg újból szükségük lesz rá, máshová vigyék. Attól tartottak, hogy nem kapják Visz- sza. Túlzott luxus azonban az ilyen megoldás, népgazdasági hasznáról pedig egyáltalán nem beszélhetünk. Az ilyen ügyeskedés nálunk már nem érdem. Előfordult az is, hogy az éjszakai ellenőrzés alkalmából három traktorost kellett a járás vezetőinek megkeresniök. Mindhárman a kettős műszakra jöttek „kisegíteni”. A szántás helyett egyikük éppen szívbéli ügyeivel volt elfoglalva, a másik önkéntes alapon minőségi borvizsgálatot tartott, a harmadik pedig szundikálva Várta őket. Egy dologban mindhárman megegyeztek: a szántásért nem lelkesedtek. Az ilyen példák váltják ki aztán a gépállomás dolgozóiban a kettős műszakkal szembeni ellenállást. Pedig nem a módszerben, hanem az emberekben van a hiba. A kettős műszak növelése feltétlenül szükséges. Mi Hogyan a traktorosokkal? Erről a kérdésről élénk vita folyik. A járási tanács végrehajtó bizottsága is foglalkozott ezzel Gyöngyösön. A gépállomás dolgozói között pedig állandó téma. Az egyik fajta vélemény szerint már most jó volna a traktorosokkal és a tsz-ekkel megegyezni: ki hová kerül majd a gépállomás átalakítása után. Ennek a véleménynek a hangoztatod így érvelnek: ha a gépállomás dolgozója már most tudja, mi lesz az új munkahelye, nyugodtan végzi a dolgát, mert nincs min spekulálnia. Sőt: abba a tsz-be kell már most 'beosztani munkára, ahová majd kerül. Tehát érdekük lenne, hogy kifogástalan munkát végezzenek* mert nem csak számon kérhetik, tőlük jövőre a tagtánsak mostani munkájuk eredményességét, hanem jövedelmük is úgy alakul majd egy év múlva, ahogy előkészítették az új termést Legalábbis ilyen vonatkozáisban. A másdkfajta álláspont szerint fölösleges a „szétosztással” már most foglalkozni, mert ezzel a gépállomás kollektíváját bontanák meg. Más kérdés: vajon megvárják-e a gépállomás dolgozói, amíg döntenék a sorsuk felől, nem igyekeznek-e az élelmesebbek már most biztosítani a jövőjüket, illetve: nem foglalkoztatj a-e sorsuk további alakulása őket annak ellenére, hogy erről mélyen hallgatunk? Véleményünk szerint a megegyezés lelki megnyugvást- eredményezne, ami csak jó Irányban befolyásolhatná, a munka minőségét. A tsz-efcnek Is hasznosabb lenne. Jó példa is van Hogy szorgalomban, tenni- akarásban sincs hiány a gyöngyösi járásban, erről is szóljunk. Éppen a követendő példa megmutatására. Már Szeptember első hetében, pedig ekkor még hol volt az október végi határidő, Détkén, Ludason, Vécsett és a halma jugrai Béke Tsz-ben már elvégezték a mélyszántás nyolcvan százalékát, méghozzá úgy, hogy nem hagyatkoztak csupán a gépállomásra. Ugyanakkor az egész járásban letudták a tervezett mélyszántás egy- harmadát. összesen mintegy 180 gép hasította a barázdát a járásban, aminek egyharmada a tsz-ek tulajdonában volt. Ezeknek a gépeknek közel a fele dolgozott kettős műszákban. És ahogy Deme András, járási agronómus mondta, az idei terv teljesítését csaknem biztosra veszik. Térjünk vissza azokra a tsz- efcre, amelyeket az előbb megneveztünk. Ha összevetjük eredményüket a járás egészének teljesítményével* ekkor derül ki, mennyivel jobban állnak a végzendő munkáival, mint a gépállomás. Valami csoda történt náluk? Aligha, Csupán összeszedték erejüket, és hozzáláttak a munkához. Végzik, amit tudnak. Vajon csak ezekben a tsz-ekben lehet ilyen jó teljesítményt biztosítani? Vajon az ő példájukat nem követhetik mások is erejükhöz és adottságaikhoz mérten? Dehogynem. Csak a kényelmesség olykor még a lehetőségeket is megköti. Majd...! Majd a gépállomás! Pedig nem ártana széjjelnézni „otthon” sem. Érdemes elgondolkozni a felsorolt példákon. Okulásul is. G. Molnár Ferenc Nem a Iiészfilélielriieia van a hiba! Kékesen folyik a zavarelhárltós Kedden este és tegnap délelőtt igen rossz minőségű képet és hangot produkáltak az egri és környéki televíziós készülékek. Az érdeklődők egyformán ostromoltók a GEL- KÄ-t, a postai tudakozót és az újságot. Érthető — olimpia van. Megérdeklődtük Kékestől, hogy mit tudnak minderről. Válaszuk, ha nem is megnyugtató, de biztató volt: igen, tudnak a hibáról, amelynek oka, hogy a hosszasan tartó nedves időben beázott a nagy antenna, g ez okozza a zavart. Mivel az adó nem körben, hanem négy irányban sugároz, ezért fordult elő, hogy az egyik irányban esetleg jobb kép vagy jobb hang jött, mint a másikban. Tehát a kép és a hang minőségé a hibán belül attól is függ, hogy ki hol lakik, mennyire magas vagy zavarmentes helyen van az antennája. A hiba elhárítása folyamatban van, ígéretet ugyan nem kaptunk arra vonatkozóan, hogy mikor lesz újra zavarmentes a vétel, de a műszerészek minden energiájukkal azon dolgoznák, hogy minél előbb tiszta, jó minőségű képet és hangot biztosítsanak a televízió-tulaj donosoknak. m A bűnös és a társai A bűnös megkapja büntetését. A Magyar Népköztársaság nevében ítéletet hirdet a bíróság. Az elítélt megkezdi büntetése kitöltését, volt munkatársai pedig folytatják a munkát, hogy égy idő után már téma se legyen a bírósági tárgyalást a rendőrségi nyomozás. A bűnösnek azonban társai is voU tak. Nem tettestársai, de bűnös társai. Azok nem ültek « vádlottak padján, nem szerepelnek a nyomozás jegyzőkönyvében, azokat sem törvényesen, sem a társadalmi morál íratlan paragrafusai értelmében nem Ítélheti el a bíróság. Hisz jószerint nem is csináltak ők semmit, sőt nem is szőfc tak semmit, Legfeljebb jóízűen nevettek, amikor látták, hogy közülök egy, a táskájába csúsztat valami szerszámot, vagy néhány csavart, szöget, kevéske húst, vagy éppen valami mást. — Élelmes ember! — alakul ki a vélemény. — Nem kellene szólni neki? — jegyzi meg ilyenkor rendszerint egy bátortalan hang, de közös a lehurrogás: — Ml közöd hozzá, az 6 dolga... Különben is, azt hinné, irigyled tőle... A stréberkedés meg undorító dolog, még as iskolában sem tűrik meg. A bátortalan hang elhallgat, a táska egyre gyarapodó tartalmával vándorol tovább A bűnös hordja a köz, az állam vagyonát, a társak pedig kuncogva nézik, mint ahogy számos bírósági tárgyaláson felmerült a jogos és nagyon is indokolt kérdés: — De hát dolgozótársai nem látták, nem tudtak róla? Dehogynem. Sokan tudtak róla. Már akkor, amikor egyszerű vállalati fegyelmivel megúszta volna, még akkor, amikor talán csak felfüggesztett rövid börtönbüntetés^ lett volna a figyelmeztetés ... De valami ostoba szeméremből egyesek, rosszízű tapintatból mások, kujon-kaján egyetértéssel, de tetthez való gyávasággal ismét mások elnézték, sőt statist tál tak a bűntetthez, amelynek ugyani csak egyetlen vádlottja és elítéltje, de sok bűnöse Volt. Nehéz lenne hiteles statisztikát összeállítani, vajon hány ember menekült volna meg a börtöntől, maradt volna a közösség éber figyelme és segítsége nyomán élete végéig becsületes ember — ha a közösség éber vc<lóban és segíteni is akar. De egy tény: minden egyes megtévedt — és nem no* tórius *— elítéltre jó néhány el nem ítélhető, a vádlottak padjára nem ültethető bűnös, tettestárs jut. A törvény előtt tételesen nem védekező érv volt ut egyik vádlott halk szavú megjegyzése: — Talán, ha idejében figyelmeztetnek! Nem lehet védekező érv, felmentést hozó argumentum, mert aa ember felelős saját tetteiért. De a megjegyzés mö* gött egy társadalmi igazság húzódik meg, amelyet a bíróság is tud, ismer, amelyet azonban ítélethozatalnál nem követhet a társak elítélése is. A társadalmi közömbösséget, a nyálas kispolgári be nem avatkozást nem lehet a bírói pulpitus elé citálni, de lehet a társadalom ítélőszéke elé. Bűnösök közt cinkos, aki néma! Gyurkő Géza Egy brigád hétköznapjai... (Bányai István tudósító.) Szorgalmas munka folyik a Selypi Cementműveknél, amelyből minden brigád kiveszi a részét — Oláh Lőrinc „Béke” munkacsapata is. Az építőbrigád — terven felül — a vállalat vezetőségétől havi bontásban megkapta az elvégzendő munkát és azt rendszeresén teljesítette is. A feladatok között szerepelt az üzemi fürdő építése, amelyet határidő előtt el is készítettek, s ezzel mintegy 500 ezer forint értékű szolgáltatást végeztek. Az üzem területén a közelmúltban fejezték be egy közúti hídmérleg építését, valamint az orvosi rendelő helyiségének átalakítását. A kis közösség szelleme jónak mondható. A kőművesek közül Szélvald Ferenc, Rabecz Lajos dolgozók szorgalmas és lelkiismeretes igyekezettel végzik a részükre kiadott feladatokat. A famunkások közül Illés Ferenc ács és Kiss József asztalos végez jó munkát Oláhék a politikai és szakmai továbbképzésben is jó példát mutatnak a többieknek. Molnár Mihály kőműves az építőipari technikum esti levelező tagozatán tanul, oláh Lőrinc brigádvezető, Bacsa Gyula kőműves pedig politikai oktatáson fejleszti ismereteit* míg társaik az ez évben kezdődő szakszervezeti iskolán vesznek majd részt. A munkán, tanuláson kívül az egymás közötti segítség- adásról sem feledkeznek meg a brigád tagjai. Egyik társuk, Szabó Lajos családi házat épített, de év közben megbetegedett. A brigád tagjai segítettek a ház befejező munkáinak elvégzésében. Oláh Lőrinc csapata már az előző évben kiérdemelte a szocialista brigád címet. Remélhető, hogy az idén újabb, még szebb eredményekkel szolgálnak majd rá a legjobbaknak járó kitüntetésre. Nagyszerű eredmények születtek már éddig — főként az utóbbi években — a KGST-) országok gazdasági együttműködésében. A Barátság Kőolajvezetéken érkezik hazánkba csakúgy, mint Csehszlovákiába, Lengyelországba, az NDK-ba a szovjet kőolaj. Megvalósult hét KGST-ország állandó villamosenergia-koope- rációja. Iparunk fejlődéséhez nemcsak az energiát, hanem a nyersanyagot: ércet, kokszot, stb., is biztosítják a baráti szocialista országok, így ország gunk közismert nyersanyag-: és energia-szegénysége ellené) re biztos alapokon, gyorsan fejlődhet. Az összetettebb kapcsolatok, a gyártmányszakosítás, a. vállalatok, iparágak kölcsönös együttműködése már nem ilyen egyértelműen pozitív a KGST eredmény-mérlegén. Elsősorban a gépipari gyártmányszakosítás lassú ütemével lehetünk joggal elégedetlenek. Eddig 33 gépcsoportban, több mint ezerfajta termékre dolgoztak ki szakosítási ajánlásokat a KGST szerved. Közülük hazánk 228 termékfajta gyártásában érdekelt. Ezek között 49 termékfélé nól egyedül és kizárólagos joggal hazánk rendezkedhet be a gyártásra, a többinél két, illetve több országgal párhuzamosan. Csaknem egymillióféle gépipari terméktömeg igen elenyésző részét érintették az eddigi szakosítási ajánlások. A hazai gépipar teljes termelésének 3,2 exportjának 8 százalékát allói a vállalatokon múlik kotta a szakosított termékek aránya 1963-ban, A nemzetközi szakosítás igénye ugyanakkor egyre erőteljesebben jelentkezik vállalatainknál. Érthető a türelmetlenség mert az ipari szakemberek tudják legjobban* hogy olcsón, világpiaci áron termelni csak nagy tömegben, magas fokú gépesítéssel, automatizálással lehet. Üzemi kollektíváink, mind világosabban' lát» ják, hogy az élvonalba felzárkózni és ott maradni, gazdaságosan kereskedni csak nagy tömegben gyártott termékekkel sikerülhet. Jelenleg igen sokféle termék gyártására és fejlesztésére forgácsoljuk szét szellemi és anyagi erőforrásainkat, ami a szükségesnél és a lehetségesnél kisebb fejlődési ütemet énged. Kevesebbet, de jobban — ezt követelik hazai és külkereskedelmi érdekeink. Tévednek akik azt hiszik, hogy a nemzetközi gazdasági kapcsolatok kedvező alakulása — így a többi kö» zött a nemzetközi munkamegosztás fejlődése — kizárólag kormányszintű elhatározásaikon múlik. Van már néhány termék — ha nem is túl sok —, amelynek gyártásában, fejlesztésében zöldjelzést, szabad utat mutatnak számunkra a szocialista országok gazdasági közösségének elhatározásai. Ezek között a hazánkra kiosztott termékek között szerepel 16 naigy fontosságú szerszámgép, a germanium tűdióda- gyártó gépsor, ipari kerámia- gyártó vonalak, és még több más gép, valamint berendezés, amelyek fejlesztése és gyártása nem a tervezett ütemben halad. Vajon számíthatunk-e újabb megbízatásokra, bátor elhatározásokra, ha nem teljesítjük időben ígéreteinket, s a baráti államok szükségleteit nem elégítjük ki megfelelő színvonalon? Nem szabad azt sem szem elől tévesztenünk, hogy valamennyi exporttermékünk, — ha nem is került még szakosításra — minőségétől, a határidők pontosságától, a korszerűségtől függően megannyi érv a nemzetközi munkamegosztás fejlesztése mellett, vagy ellen. Az exporttervek pontos* lelkiismeretes teljesítése több mint gazdasági feladat. Határidőre és előírt minőségben szállított exportcikkeink nemcsak jó hírnevünket, és a gyártó vállalathoz érkező növekvő számú rendeléseket alapozzák meg, hanem egyben' a magyar dolgozók öntudatáról, politikai érettségéről, internacionalizmusáról is tanúskodnak. Gyakori az a nézet, hogy az exportban sokat markolunk és keveset fogunk. Ilyenkor ismét csak a KGST-szlntű szakosítás hiánya kerül szóba. Ebből az önmagába visszatérő bűvös körből vállalati kezdeményezéssel gyakran ki lehet tömi. Lehetőség van árra, hogy a vállalatoknál érvényesítsék a kevesebbet, de jobban elvet, a legfontosabb feladatokra összpontosítva az erőket és eszközöket. A korszerű és olcsó termék nemcsak a tőkés konkurrenciát állja, hanem a baráti országok piacait is képes meghódítani. Korszerűség, olcsóság. Ez az egyetlen lehetséges belépőjegy a nemzetközi munkamegosztásba. Persze, ne feledjük, hogy nincs állandó belépőjegye senkinek. Csakis a szüntelen korszerűsítés biztosít lehetőséget és jogot a már szakosított gyártmány termelésének fenntartására is. Nem szabad tehát csak fent- ről várni a szocialista nemzetközi munkamegosztás fejlesztését. A szakosítási ajánlások legfeljebb keretet adnak, amit konkrét tartalommal a termelő vállalatok tölthetnek ki. Ehhez is, csakúgy, mint a további szakosítási döntések meghozatalához nélkülözhetetlen az azonos gyártási ágban dolgozó baráti államok vállalatainak közvetlen kapcsolata. A jő kapcsolatok és a kölcsönös bizalom jegyében néha igen előnyös kétoldalú megállapodások is születnek. A nemzetközi termelési kooperációt elképzelhetetlen bővíteni csak felső utasításra, a részvevő vállalatok aktív, tevékeny kapcsolatai* kezdeményezései nélkül. A KGST magas szintű döntései sem kizárólag a végrehajtó bizottság ülésein részt vevő miniszterelnök-helyettesek véleményét tükrözik. A különböző KGST-szekcióbam, munkabizottságokban tevékeny részt vesznek a nagyvállalatok* az iparágak legjobb szakemberei, KGST-megbízottái. Tulajdonképpen ők készítik elő a területüket érintő javaslatokat. A vállalatok és iparágak képviselői lépjenek fel ezeken a megbeszéléseken kezdemé- nyezően a nemzetközi munkamegosztás fejlesztése érdekében. A vállalat javára persze csak akkor munkálkodhatnak hasznosan, ha nemzetközi mércével mérik saját igényeiket, és szemmel tartják a baráti országok érdekeit is. Lehet, hogv az adott megoldás jó az egyik félnek, de nem elégíti ki a másik felet. Megértéssel, a kölcsönös előnyök figyelembevételével azonban reális és valóban a fejlődést szolgáló megállapodások születhetnek. A gyár munkásai és vezetői gondoljanak arra, hogy amikor a maguk posztján, sajátos eszközeikkel a nemzetközi munkamegosztás szélesítését segítik, nemcsak vállalatuk jövőjét alapozzák meg, hanem közvetlenül is hozzájárulnak a KGST-országok gazdasági erejének és egységének fokozásához. K. J. rMptimo. 3 1964. október 22* csütörtök
