Heves Megyei Népújság, 1964. október (15. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-18 / 245. szám
Hiába őket krétázza meg a halál... MEGY A BÁNYÁSZ a feltörésen. Komótosan lépeget etz emelkedő vágatban. Egyszer csak a torkában érzi az éles porszemek fojtó kavargását, a tüdőt gyilkoló kovasav-tűket és feltör belőle a köhögés. Hátranéz. Épp a felén van annak a távolságnak, ameddig néhány éve még köhögés nélkül „elengedte” a szilikózis, az ércbánya alattomos betegsége, amely csendesen, de módszeresen faragta le Becsken is a bányászok éveit, tüdőronasoló pusztításával. A bányász megáll a feltörésen KiköhögL, rendbe szedi magát, aztán tovább megy. Nem hiszi a veszélyt, nem akarja hinni a különbséget, hogy már csak fele annyit bír a tüdeje, mint néhány évvel korábban, csak aejti, hogy minden lépés, amennyivel közelebb éri el a köhögés, mind megannyi síit« vivő lépcsőfok. De ő csak a kötelességet, meg a nehezen megszerzett kereseti lehetőséget látja maga előtt S tovább megy. Várja a termelés, as érc, «mely aranyat, rezet kínál és JÄ mutató fizetést, tehetős nyugdíjat, amelyért úgy véli, érdemes kockáztatni S hiába krétázza meg őket a halál, hiába rakja rájuk ietö- rölhetetten jelelt amelyek a röntgen előtt válnak kimu tat- hatóvá, szinte senki sem hátrál az ércfaltól. Ml több, évtizedek óta különös kegynek számít ha valaki a termelésben dolgozhat Még ma is „sorbaállás” van a felvételekért, s a jelentkezők M százaléka a termelésbe kért magát ahol ld van téve a szilikózis veszélyének, ahol évtizedek óta folytatódik a teljesítmény-grafikon, • halálozási görbéknél. A TANACSHAZAN, miközben a halotti anyakönyvit lapozgatjuk, a jelenlevők neveket sorolnak s emlékeznek azokra, akiket idő előtt rántott a mélybe a srtUkóeta. Peregnek a lapok, s a nevek. Zöm István._ Miklós József „ Kapás Vince „ Gál István Oláh lJtjos„ Szabó József— Kiss Pdl— Van olyan anyakönyvi lap la, amelyen kétbá- nyabetegségben elhunyt férfi neve szerepel Ez itt nem lep meg senkit legfeljebb az Idegent a helybeliek magától értetődő természetességgel mondják ércbányász társsakról: — Legtöbbjük meg sem éri as igazi nyugdíjas kort. Vett, aki ott lett rosszal az ércfiainál.. Hazavitt* és néhány nap múlva a b&ny ászzenekar már a sírjánál hazudta daflamofcba: ^Bányásznak halai szép halál A sfheorria imctpi erestől, a bányabetegség kezdett fokától igen sokszor nem vezetett bosszú út a strtKK. A 30—40- ea években elegendő volt fél évtized ts, most már 25—30 évet is megérnek az ércbányászok, tüdejükben a gyilkos kórral. De akkor la, amikor öt év múlva már meghúzták a harangot s bányászok aligha hitték a veszélyt. Legfeljebb az, akit letepert a betegség. A többi bizakodott: Rajtam' nem fog ki a szilikózis. De kifogott Bocsi József, aki 37 évesen két fiatal testvérével együtt lett nyugdíjas szintén nem akarta hinni, hogy rövidtávfutói és labdarúgó szenvedélyének, nem különben bányász- kodásának Ilyen gyorsan vet véget • tüdőre telepedő por. Most otthon ápolgatja gyümölcsfáit fiatal nyugdíjason s arról beszél, Jő lenne felvilágosítani az embereket: higgyenek a veszélyben! HIGGYENEK még akkor Is, ha úgy érzik, halaszthatatlanul kell a pénz az építkezéshez, a vásárláshoz, a magasabb nyugdíj eléréséhez. „Jó lenne felvilágosítani az embereket!" — sürgeti a maga kárán tanult bányász, mert — tanúk rá a sírkeresztek és az orvosi vizsgálati lapok, amelyeken éveken át oldalszámra találhatók a nevek az e betegségben szenvedőkről — ma is nehezen akarják felismerni a . veszély nagyságát, egészségük, életük igazi értékét. Igaz, manapság már sokkal jobb a helyzet az évtizedekkel előttinél, majdnem tizedére csökkent a bányában dolgozók között a súlyos esetek száma, mert azok a bányászok, akik a bánya régi urainak szolgálatában áldozták fel egészségüket, már vagy meghaltak, vagy kártérítést, nyugdíjat kapnak. Akik pedig ma is dolgoznak, a réz, arany és a szilikózis közelében, érezhetik a megkülönböztetett gondoskodást, amellyel egészségüket védik. Eli sósorban csökkentett munkaidővel, hatórás műszakokkal, védőfelszereléssel, új fejtési módszerekkel, ahol a szilikózist okozó port vízzel igyekeznek lekötni. A robbantások után is legalább két órát várnak, hogy a por jobban elülhessen. Viszik őket szanatóriumiba is, mint Holló Józsefet, Török Imrét, vagy Vincze Lajozékat, hogy betegségük ne súlyosbodjék tovább. Másoknak könnyebb munkahelyet, pormentesebb fejtést biztosítanak, mint Bődi János csapatának, ahol a por nem éri el a veszélyes szintet, A többieket, mint Kovács Pált, őrségibe, Pócs Jánost fürdőkezelőnek, s egyéb könnyebb beosztásba teszik, nehogy eluralkodjék a tüdejükön a bányabetegség. Külön technikust is alkalmaznak a por mé résére és az ellene való védekezés kidolgozására. S akikről az évi rendszeres szűrővizsgálat során kiderül, hagy mindezek ellenére megtámadták tüdejét a veszélyes por-tűk, most m&r kötelesek veszélytelenebb munkahelyre menni, hogy életük ne rövidüljön. Emellett keresetük sem csökkenhet túlságosan. Ha pedig betegségük súlyosabbnak mutatkozik, ideiglenesen nyugdíjba mehetnek, még ha életkoruk nem Is éri el a szokásos nyugdíjhatárt. MINDEZEK a humánus Intézkedések rengeteg pénzt igényelnek: és mégis, itt ennél a pontnál kezdődtek korábban is • nézeteltérések, csatározások, mert a szilikózistól súlyosan beteg bányászok nem akartak se könnyebb munkahelyre, se nyugdíjba menni, s manapság sem szívesen vészük az ilyen felszólítást Ha él is kerülnek más munkahelyre, léi ér után jelentkeznek, hogy mér „meggyógyultak” e menőének vissza aa ércfalhoz. Vállalják Inkább életük rövidülését, de nem mondanak le megszokott munkájukról. keresetűikről. S ez a szemlélet sokszor maknesabb a szilikóztenáíL, s addig, míg cáfolatát nem fogadják el az érdekelt bányászok; keveset lehet tenni az ellen az életpocsé- kolás ellen. Mert pillanatnyilag még nem fogadják «1, sírva, káromkodva mennek nyugdíjba, vagy könnyebb munkahelyekre. Tarjányi Mihály rokkant nyugdíjas vájárt —, aki évtizedeken át az egyik legveszélyesebb munkahelyen, a magazin- fejtésem nyelte, ahogy mondta, szájtátva a port — már 1943- ban „kitiltották" a azdlikózisos munkahelyről, annyira súlyos volt az állapota. Visszakön yörögte magát — Miért? —- Kevés volt a kereset — ad egyenes választ, aztán arról beszél, hogy megint könnyebb, veszélytelenebb munkára tették: ez iszaprakodásnál dolgozott De kellett az ember a gyorsvágathajtáshoz és újból a föld alá ment Itt már 2500 forintot keresett s ez feledtette vele a. tüdején elhatalmasodó kórt. Kényszemyugdíjazása előtt még 5 évet húzott le Ilyen strapás munkán, hogy elérje az 1903 forintos havi nyugdíjat. Erős- ködik, hogy nemcsak ezért tette. POLGAR ISTVÁN technikus, áld nagy szenvedéllyel és két évtizedes gyakorlatával küzd e bányabetegség ellen, régóta hadakozik az életpocsékoló, anyagias szemlélet ellen. Kiszámította például, a szilikózis sorvasztotta bányászoknak, mennyivel több pénzt kapnak, akkor, (ha már ezt tartják csak fontosnak) ha bajukat felismerve könnyebb munkahelyre mennek, akár kisebb fizetésért is. Hiszen így életüket hosszabbítják meg. évtizedekig élvezhetik nyugdíjukat, nem úgy mintha a poros, számúkra életveszélyes helyen dolgozzák végig hátralevő éveiket, s bár magasabb nyugdíjat kapnak, de összehasonlíthatatlanul rö- videbb ideig — sokszor csak néhány hónapig. Volt, akinél kétszázezer forint jött ki ... mégsem hisznek. „Ami most van a borítékban, az a biztos!" jelszóval odaragadnak az ércfalhoz, és mindent megpróbálnak, hogy kibújjanak az egészségüket, életüket védő rendelkezések alól. Nehezen fogadják el a külszíni munkát és az is előfordul, hogy a föld alattiak elbliccelik a port lekötő víz használatát, műlocsolást rendeznék, hogy félórát takaríthassanak meg a termelés számára. VANNAK PERSZE bányászoki, akik ha későn Is, de felismerték, hogy az 6 életük, egészségük érdekében hozzák a pillanatnyilag hátrányosnak látszó intézkedéseket. Sándor János vájár, akit 1961-ben „küldtek ki a bányából” a szilikózis miatt, s külszíni .munkája után ez évben ment nyugdíjba 49 évével — szintén felháborodva fogadta a döntést.-— Mivel érdemeltem én meg, hogy kétszeres Sztahanovista létemre nem kapok munkahelyet... hogy alacsony keresetre löknek? Akkor hiába vigasztalták, csak most fogamaottak meg benne az érvek. — Utána, hogy kimaradtam a poros munkahelyről, sokkal Jobban esett az étel. Márpedig ez ennél a betegségnél nagy sző. i S amikor mér minden oldalról bizonygatta, mit jelent könn yebbü lésben, emberibb életben a poron munkahely otthagyása, így summázta a tanulságokat: — Többet ér nekem, ha tíz évig élek kint, mint kettőt a bányában. De hát ezt csak akkor mondja ld az ember, amikor már „kapaszkodnia kell a levegőért”, amikor legtöbbször már késő. Akkor nekem Is hiába mondták, azt hittem, csak ki akarnak tolni velem. Pedig azóta én in biztosan ott tartanék, hogy csak íel kellene lökni és ott is maradnék örökre Es ezek a bányászok társaik és a fiatalok meggyőzésében már segítséget adnBk az életet semmibe vevő, anyagiaskodó nézet leküzdésében. Petróczi Béla párttikár szerint azonban, amíg az állam nagyarányú segítsége, gondoskodása mellé nem tudják megszerezni a legérdekeltebbek, a bányászok támogatását e tüdőromboló veszedelem megfékezésében, addig kevés remény van az előbbre jutásra, addig mindig fennáll a lehetősége, hogy az emberek könnyelműen forintra váltsák egészségüket, életüket. DE BÁRMILYEN makacs is a bánya nyomasztó réme, itt, Kecskén elhatározták ... megkezdenek ellene. Kovács Endre n holnapot nem szabad megenni 4 köz-gazdasági elemzés, a termelési alapok csökkentése, az előrelátás hiánya okoz ma gondot Nagyfiigeden dhnikú l... Amikor AdÁmot, a Tudás Fája cimü paradicsomi lap munkatársát az Ür — civilben a Paradicsomteremtési Vállalat igazgatója — lángpallossal kiűzte az Ede nmek nevezett kertből, már tudta, hogy életét és útját lángpallosok fogják kísérni. S nem is csalatkozottI Amikor a görög seregek Trója ostromára indultak, egy Aia- chosz nevű görög zsur- nalosz remek stílussal megvéste, hogy a trójai háború legalább kilenc évig tart majd és ez hallatlan sok pénzbe, falóba és könnybe kerül, ami nem ér meg egyetlen Helénát és drachmát sem. Stréberosz, a görög egyesített hadak propagandosz-felel őse, eljárást Indított Aiachosz ellen, akit emiatt ledobtak a Taigctoszrói, de szerencséjére Zeusz menet közben elkapta és így megérhette, amint kilenc év múltán Igazat adtak neki... Amikor Caius Históriai* római tollblró megsejtette, hogy Caesart át óhajtják küldeni egyesek abba a világba, ahol tunika nélkül, de szárnyakkal járnak istenek, megírta lapjában, a Mindennapi Fórumban. Brutus és Cassius perbe fogta, rágalmazásért elítélték, s aznap dobták az oroszlánok elé, amikor Caesarba beleszaladt Brutus tőre. „Igaza volt Caiusnak” — hörögte Caesar tunikája alatt, de akkor az igazságot már Leo Leonis és felesége emésztette a ketrec hús sarkában. Amikor Tollnai de genere Lantos Sándor megírta, hogy egy Kőmíves Kelemen nevű kőmives megölte a feleségét és a holttestet az éppen felépülő Déva várában rejtette el, összeült a szent inkvizíció és a cikk nyomán kerékbe törette Tollnai de gene- rét, s már hiába kap- dostak a fejükhöz, amikor Déva vára mégis összedült és a holttest is megkerült, mert ama kőmives már külországban épített várakat... ... mindezeket végiggondolva és hivatásától megittasulva tlógott az útnak Pusztáiig Elek, az írj meg Mindent hírlap fiatal újságírója, hogy beszámoljon a lap olvasóinak az üvegcserépgyár belső életéről. Amikor a portás széttárt karral, bocsánatkérő mosollyal kirúgta a gyárból, mondván, hogy éppen elege van az igazgatónak az újságírókból, Puszpámg Elek felsóhajtott: — Te jó ég, csak nincs valami baj ebben az üzemben? Nem volt! Üzem nem volt!' Akkor már a portás mögül az . egész üzemet ellopták. De ezt Puszpáng csak akkor tudta meg, amikor az írj meg, Mindent hírlap szerkesztőségéből is kirúgták, mert arra is képtelen, hogy eay üzembe bejusson. (egri) Több erős szövetkezeit van a gyöngyösi járásban. Ezek közé küzdötték fel magukat a nagy- fügediek is. ötvenkilenc-hat- vanban bizonytalan volt a kezdet, a tétova lépések után azonban magára talált a falu. Néhány adat: a 4000 holdas gazdaságban jelenleg az állat- tenyésztés adja a jövedelem 40 százalékát. 1961-ben az állattenyésztés jövedelme kereken 4 millió volt, 1962-ben már 5,3 millió. A gazdaság évente 8-9 millió forint értékű árut ad el az államnak. A fej lődést bizonyos mértékig mutatja a munkaegység értékének alakulása is. Amíg 1961-ben 24 forintot osztottak, addig 1962- ben és 63-ban már 50-50 forintot ért egy munkaegység. A szövetkezet modem tanyával, gazdasági felszerelésekkel rendelkezik és mindez külsőségekben is demonstrálja a fejlő« dést. Közel 3 milliót ettek meg az egerek Szilágyi Sándor elnökkel járjuk a határt. A mostoha időjárás, a milliókra rugó egécrkár nyomait keressük. Egy leucernatáblámél fékez a vezető. Siralma* látvány. Csontig lerágott kórók, letarolt vidék. A född most fehér a vegyszertől, az egerek százai fekszenek a földön, de sajnos, ez már nem segít a jelenlegi bajon. 2 7000 000 forint kárt okoz* tak a, nyáron á rágcsálóik. Több olyan 500 öles területet mutat az elnök, ahol, mint Egyiptomban a sáskajárás Idején, mindent „learatott” a ma zel pocok. A szövetkezet már a nyár elején látta a veszélyt, már júliusban igényelték a vegyszert, de szeptember 20-ig csak bíztatást kaptak. Ilyen hatalmas — országosan is számottevő — egérínváziára nem készült fel a vegyipar. •— Mi okozott még terméskiesést? Az elnök fejtől sorolja a számokat. Árpatermésük egyetlen évben sem volt kevesebb holdanként 14 mázsánál, az idén csak 3,7 mázsát fizetett. Búzából 12-13 mázsa a szokásos termés, a nyáron a búza Is csak 8,7 mázsát hozott Jelentős eső hónapokon ét nem volt a rekkenő nyári meleg csak rontotta a torméshelyzetet. Az aszály 1 800 000 forintot vitt el a tagok zsebéből. Ha ide számítjuk az egérkárt is, a nagy- fügedl gazdaságnak négy és fél millió kiesése volt az Idén. A vezetőség hallgatott — Könnyű bűnbakot keres ni ott, ahol már megvan a baj — ezt az egyik tsz-vezető mondta. Nos, eszébe sincs senkinek bűnbakot keresnie, világos az is, hogy négy és fél milliós kiesést megérez egy fiatal, most virágzásnak induló gazdaság. A probléma viszont ott jelentkezik, hogy az első szerencsétlenül végződő gazdasági év a kelleténél nagyobb megrázkódtatást, itt nem teljesen indokolt pénzügyi zavart okoz. Az istállók előtt a jószág- gondozókkal beszélgetünk. Három napja tudták meg a hírt: nem fizeti tovább a szövetkezet a havi 20 forint előleget. Fazekas András fejős, amikor erről értesült, már az este nem fejte meg a teheneket. Sarkon fordult, hazament. Másnap azt mondta az elnöknek: meggondolta a dolgot. —- Mi van az emberekkel? Az elnök szavából őszinteséget érzek. — Az az igazság, hogy a tagok előtt eltitkoltuk, nem tártuk őszintén- a bajokat Tudták, látták ugyan, hogy terméskiesés van, számítottak is némi Jövedelemcsökkenésre, de az őszinte szóit csak a napokban hallották: a bank nem fizeti tovább az előleget. Azt sem tudták, hogy a tavalyi, tavalyelőtti 50 forintos munkaegységgel szemben most 26,90 forintnál állunk. í— Miért kellett titkolózni? — Féltünk, rossz hangulatot szül a lesújtó hír. A kezemben megáll a ceruza és arra gondolok, milyen érzésekkel dolgozhatott, találkozhatott ilyen ».titkokkal” nap mint nap a tagokkal az elnök, a párttikár, a főagronómus, a vezetőség? Üres istállók, kihasználatlan gépek A mázsa házban talán tizen lehetünk. A pótkocsik tele kukoricával, mérnek pontosan minden tételt. Egyik szó a másikat éri. — Agyonrágott minkért az egér! — Nem lehet mindent a vezetőkre kenni! — Nézze meg az üres ólakat, a kihasználatlan gépeket. Erre kellett a pénz. Az elnökkel újabb sétára indulunk. Három légfűtéséé szénaszárítót vásárolt a tsz annak idején, 187 ezer forintért. Kettőnek az aszály és az egérkár miatt nem volt dolga, a nyáron. Megjött az új takiar- mánypépesátő gép is, de az is vár majd munkakezdésig még egy esztendőt A sertésólaknál járunk. 500 férőhely üres, 500 hízósertés helyén melegágy! ablakereteket tárolnak. 20 vagon abraktakar- mány-hlányuk van, s mivel ré- szesművelést vezettek be, most vásárolják fel a tagoktól 180 forintért az abrakot. Szálas takarmányból ugyancsak hiányzik 14 vagon. 500 köbméter silóval akarják pótolni az utób» bit Ez az oka — a jelenlegi abrak- és takarmányhiány — hogy most üresek az ólak, csökkent a j ószáglétszám. Munkával kell megalapozni a jövőt Súlyos károk érték az idén a nagyfügedi tsz-t Minden bajt azonban nem lehet és nem is szabad az időjárásra, az egerekre kenni. És itt elsősorban nem is erről van szó. Ami a jelenlegi gazdasági évet illeti, legfeljebb azt lehet kifogásolni, hogy a vezetőség — a közgyűlés határozatát figyelmen kívül hagyva — saját „jószántából” jelentősen isökkentett* az ez évben jó termést hozó kukoricavetési területet, az árpa rovására. Ha ez nem történik, enyhébb az abrakhiány. Az első fődolog azonban, ami figyelmet érdemel az, hogy itt, ahol az állattenyésztés * Jövedelem felét adja, nem fejlődik, sőt a kezdeti felemelkedés után visszaesést mutat, el az üzemág. 1901-ben 54 ezer baromfit neveltek, ez a szám moat H ezerre csökkent, pedig 1961- ben minden csirkéjük 2 forint tiszta hasznot hozott. Ugyanebben az évben 150 anyakocájuk volt, most 93. Hízómarhájuk 250 volt, most 100-zal kevesebb. Sajnos, emelkednek az önköltségek és a ráfordítási költségek i*. 1963-ban 1 kilé hízómarha önköltsége 20,58, anyagköltsége 15 forint 20 fillér volt, az utóbbi most 90 fillér híján 20 forint 1963-ban a tehenek három literrel kevesebb tejet adtak darabonként mint korábban. Az elnök nem titkolja, hogy a főmezőgazdásznak nem „szívügye” az állattenyésztés. Az a véleménye, nem érdemet vele foglalkozni, nem jövedelmezó! —- Sok vitánk van emiatt • mezőgazdásszal, de meggyőződéséből nehéz kimozdítani. A vezetőség hibás abban, hogy az elmúlt években, amikor bőségesen volt takarmányuk, eladták a készletet, csökkentették a termelési alapot, a jószáglétszámot. Csak a mára gondolva, úgyszólván mindent kiosztottak az utóbbi két évben és keveset törődtek a holnappal. Az 50 forintos munkaegység-érték mellett nem lett volna nehéz a tagságnak megmagyarázni: tartalékoljunk 10 forintot jövőre is! Ha így történt volna, ha előrelátóbb lett volna a vezetőség, akkor most 1—2 forint híján — a súlyos károk ellenére is osztható lenne a múlt évi összeg. Akkor nem kellett volna titkolózni a tagság előtt, nem rázta volna meg a gazdaságot ennyire a négy és fél milliót kiesés. A termelési alapok csökkenése, az elbizakodottság, a közgazdasági elemzés, az előrelátás hiánya mindig megbosszulja magát. Érdemes S megemlíteni, hogy a nagyfügedi vezetőket a megye, a Járás idejekorán figyelmeztette. I A nehéz helyzetből kiutat {találni csak úgy lehet, ha a • vezetőség őszintén és világo- J san Ismerteti a helyzetet a ta- I gok előtt, feltárja azt is, hogy I előrébb lépni csak további * szorgalmas munkával lehet. A {kint levő termények betakarí- t tása, a vetések jó minőségű í elvégzése most a legelső fel- » adat. A gazdaságban közel 400 I hold kukorica még betakarí- {tatlan. A vezetőknek és a ta- I goknak el kell követniük min- f dent, hogy az eddigieknél még I szorgalmasabb munkával, a be- j takarítás veszteség nélküli [ megszervezésével mindent { hasznos termékké, forinttá te- I gvenek. í Ha á felsőbb szervek, a Nem- * zeti Bank, látják a nagyfüge- J diek jó szándékát, törekvéseit, I a lehetőségekhez mérten bizoÍ * nyára segítenek majd abban, hogy újra felemelkedjék ez a jóreményű szövetkezet. A pél- , da azonban figyelmeztet: a < holnapot nem sz^nd megen- t ni ... ♦ Szalay Istvár
