Heves Megyei Népújság, 1964. október (15. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-18 / 245. szám

9.6 milliárdos örökség Lemondjunk róla, vagy áldozató! hozzunk érte? Kártalanítják-e Visonta község lakóit? Dr. Halász Tibor trösztigazgató válaszol — Mi lesz a visontai déli ak­nával? Abbahagyjuk a mun­kát, vízzel árasztják el az ak­nát? — kérdezte az egyik bá­nyász. — De hiszen százezreket köl- töttek rá!... Én már nem hi­szek az egész külfejtésben — mondta egy zömöli: termetű Sérfi. Jogos az egyszerű munkások aggódása? Honnan ered és mi táplálja a kétkedés gyökerét? A visomtai külfejtéssel kapcso­latos kérdésekre dr. Halász Ti­bor, a Mátraaljai Szénbányásza­ti Tröszt igazgatója válaszok — Visonta, Abasár, Márkáz ég Detk községek között kuta­tást végeztek. Ennek eredmé­nyeként ma már bizonyosság­gal mondható, hogy az említett 11 négyzetkilométernyi terüle­ten 96 millió tonna szén talál­ható. A szén réteg vastagsága ö—12 méter között váltakozik és külfejtéssel művelhető. De egyáltalán nem mindegy, hogy hol kezdik a nyitóáikot, milyen technológiát és milyen gépeket alkalmaznak. Műszaki és gaz­dasági megfontolások alapján a tervezőintézet nyolc tanul­mányt dolgozott ki, hogy a le­hető legjobb és leggazdaságo­sabb művelést választhassuk. Ennek alapján ez év július 23- án a korábbi kijelöléstől észak­ra kezdték a nyitóáikot, így a dék aknára később lesz szük­ség. Jelenleg víztelenítési mun­káikat végeznek ott, a követke­ző évben kutatásokra és kísér­letekre hasznosítják. A részlet­tervek kidolgozása során elha­tározott változtatások nem okoztak többletköltséget. Ép­pen ellenkezőleg: 150 millió forintos megtakarítást jelente­nek. A gazdasági bizottság a terveket elfogadta, a visontal külfejtés beruházási program­ját 2,6 milliárd forintos összeg­gel jóváhagyták. — Hogyan és milyen szenet fognak termelni? Visonta átlagosan 1490 kaló- riás lignitet fog adni. A 4800 Jcataaztrális hold területen fek­vő saénvagyon külfejtéssel mű­velhető. természetesén modern gépesítéssel. Mintegy 28 ezer tonna gépet szerelnek be. A gé­pesítés mértékére jellemző, hogy a szerelést 9 nagy daruval végzik. Ezek közül öt magyar daru, egyenként 40 tonnás és liánom 32 tonnás német daru. Összesen 23 kilométer hosszú­ságú szállítószalag továbbítja a kitermelt meddőt és szenet A szénréteget az északi oldalán átlagosan 25 méter, a délin 60 méter vastag meddő takarja. Vagyis egy tonna szén termelé­séhez 5,3 köbméter meddőt kell letakarítani. Visontán a következő években 511 millió köbméter meddőt mozgatnak meg, hogy 96 millió tonna szenet adhassanak az épí­tendő új erőműnek. Ezt a munkát csak gépesítéssel lehet elvégezni. A nagy gépeket 1960-ban kezdik szerelni, azok 1967-ben már termelni fog­nak. Addig a jelenlegi kis- és középgépekkel dolgoznak. — Olcsóbb lesz-e a visontal szén? A petőfibányai, a rózsái és a gyöngyösi mélyművelésű bá­nyák szenének önköltsége az elmúlt évben átlagosan 226,50 forint volt tonnánként. Az ecsé- di külfejtésen tavaly 107 forint­ba került egy tonna szén, a vi­sontai új bányában 67 forintra tervezték az önköltséget és 102,60 forintra az értékesítést. Ez art jelenti, hogy a visontai külfejtés 2,6 milliárdos beruhá­zási költsége 6,2 év alatt meg­térül. — Kártalanítják-e a közsé­get, ad-e termést a visontai határ? A község belterülete alatt is gazdag szénmező húzódik és a külfejtésre kijelölt 4800 hold területből 1600 hold szőlő. De egy holdnyi terület 6,2 millió forint értékű szenet ad. Ezért a község lakóit el keil költöz­tetni, a szőlők és szántóföldek helyén pár esztendőre bányát nyitnak. Visonta áttelepítésére 131 millió forintot, mezőgazda- sági károkra 100 milliót és egyéb kártalanításra 68 millió forintot ad államunk. Amikor a szenet kiszedték, a nagy tel­jesítményű gépek a termőföl­det vissza töltik. A régi síkság helyett a nap járásának leg­jobban megfelelő lankákat rakhatják, úgy, ahogy a me­zőgazdasági szakemberek meg­rendelik. Az ecsédi és egyéb tapasztalatok igazolják, hogy a vissza töltött föld újra termőre fordul. — Lesz-e elegendő szakem­ber? A petőfibányai és a környék­beli volt mélyművelésű bá­nyák és a külszíni szénbányák dolgozóinak átképzése már megkezdődött. Mintegy 50 mérnököt, technikust és gép­kezelőt 1965—60-ban a Német Demokratikus Köztársaságba és Lengyelországba küldenek, hogy jól elsajátítsák a gépek kezelését, a külszíni bányá­szat korszerű technológiáját és tapasztalataikat itthon átadhas­sák a hozzájuk beosztott tár­saknak. Az új bánya tervezett létszáma 1540. Visonta község­ből mintegy 200 ember jön még a bányához, a többit a környező községekből várják. A kutatások igazolták, hogy a Visontán feltételezett sasén va­gyon nőtt. Először 200 mega­wattos erőmű telepítésére lát­tak lehetőséget a szakemberek, aztán 400 és végül 600 mega­wattra terveznek. Visonta jö­vőjét illetően tehát alaptalan minden kishitűség. Az ország legnagyobb külszíni művelésű szénbányáját nyitották meg Visontán. Államunk a szüksé­ges anyagi fedezetet, biztosítja, a munkások és vezetők összefo­gása, akarata megvalósítja a célkitűzéseket — fejezte be nyilatkozatát dr. Halász Tibor trösztigazgató. (F. L.) KOCKÁZATOS FELSZÓLALÁS fFfltőp György rajza) a pincébe, nem tudják a szén­lefolyót megközelíteni, rossz a fűtés... a garanciás javításo­kat nem végzik el... az utolsó akna nem jó helyre lett építve, a szennyvizet a házmesternek kell eltüntetnie (az egészségte­len és nem éppen felemelő lát­ványul. illatú munkát lapáttal végzi.) — ... a szárítóban de­rékig lehullt már a vakolat... nincs a szárítóban kályha, nem is adtak hozzá, a ruha nem szárad meg és ^Legfeljebb csak dohossá válik... A szárítóban még a kályhacsőnek sincs he­lye ... stb. — De nézzék meg a gázsza­bályozót — mondja Semper- gemó. — Állandó baleseti veszélyt jelent. A gyerekek a korláton ugrálnak, a villany sincs elzárva tőlük, bármikor áramütés érheti őket, vagy be­lezuhanhatnak a kétméteres mélységbe. Bóta Piriké máris beleesett, a mentők vitték el súlyos sérülésekkel... Gyöngyös De ugyanezeket kell sajnos elmondanunk a gyöngyösi épít­kezésekről is. A lakók mondják: „zsákba­macska" a lakásszövetkezés. Nem tudják előre, amikor fi­zetnek, hogy mit kapnak. S amikor szétosztják a lakásokat, úgy kell elfogadniuk, ahogy van. Felszólalásaikat, észrevé­teleiket szinte észre sem ve­szik, nem történik intézkedés annak nyomán. Az I. számú lakásszövetke­zet épületét 1063-ban adták át — ahogy a lakók elmondják — de már annyi probléma van ‘az épülettel, hogy öt újságot lehetne telefmd vele. Sándor Elemér lakásában például az üvegajtó már széthullt, vizes a szobája, nem megy ki a füst a kéményen, a kályha mélett nagykabátban ülnek télen, mert nem tudják befűteni a helyiséget, s ha tüzelnek, a villanykapcsolóból jön vissza a füst. — Elégedett vagyok, mert lakhatok valahol, de elégedet­len, mert rossz a lakásom. — fogalmazza meg tömören a la­kók véleményét Divéki László, a negyedik emeleten lakó ke­reskedő. Nő a hibák száma, még több mint az előzőeknél. Nála a szoba * mennyezete a legkisebb esőnél átázik, a csil­lár körül a salétrom már egy félméteres fekete foltot raj­zolt letörölhetetlenül * falra. Ajtója szétesett,. parkettája minőségileg az 5. osztályba so­rolható, de a fürdőkályhája is „rafinált”, mert begyújtáskor eloltja a füzet Jellemzők az építőipart fel­fogásra a Pinczi Györgyné ál­tal elmondottak. Férje az épí­tőiparban dolgozik, éppen ezért minden kőművesmunkát ő vé­gez el lakásán. Ezt a követke­zőkkel indokolja: „Majd én megcsinálom, mert ha bejön­nek a kőművesek, két napig dolgoznak itt, s ahogy elmen­nek, hívhatjuk is vissza őket, mert még rosszabb lesz, mint amilyen volt.” Ezt Igazolja Nagy Lajosné, Kollár Tibomé, Nagy Jánosné és még sokan mások. S hogy a hanyagságra, a felületes mun­kára még több példát hozzanak fel, áthívnak bennünket a 8/10-es épületbe, a 2. számú la­kásszövetkezet tulajdonát ké­pező lakásokhoz. A piros színű épületet szeptember derekán adták át a lakóknak, de máris sok a kifogásolnivaló. Fehér Béláné házmester egy ültében felsorol egy tucatra valót: fo­lyik a vízcsap, a mosdókagyló­kat nem lehet használni, a kon­nektorok lógnak a falon, az ablaküvegek nincsenek béglt- telve, a beépített szekrények­ből hiányzik a polc, a füg­gönytartók használhatatlanok, a falak görbék, hiányzik belő­lük a hangszigetelő, a parket­ták rosszak és felpúposodnak. Óriási a huzat, a beépített konyhabútorok leszakadnak... Tímár Ede bányász, aki a 2. emeleten a 7. számú lakásban lakik, ezen a napon furcsa Je­lenségre ébredt Éjszakai mű­szakból hazatérve levetkőzött az egyik szobában, ahol az előtte való napon Javították a parkettát. Délután két órakor, amikor felébredt át akart menni a másik szobába, hogy felöltözzék, de az ajtó nem nyüt ki. Tudniillik, amíg aludt, a parketta olyan ma­gasra púposodott fél, hogy le­hetetlenné tette az ajtó kinyi­tását. Hatvan Itt egy lakásszövetkezet van. 1982-ben költöztek ide a lakók, de az épület már úgy néz ki, mintha 30 éve dacolna az idő­vel. Kívül-belül hull a vako­lat, s minden, ami csak hull­hat. A csempék leesnek a fal­ról, a beépített bútorok lesza­kadtak, de eddig még egyet­Liberalflzmus vagy fecsegés? H‘ pr a nem is sokan, de fcle- 11 sen akadnak olyanok, akik mély megindulással ag­gódnak holnapunk iránt és hümmögve kétlik a szocialista humanizmust, minaur tálán li­beralizmusról fecsegve. Ezek a — jó, vagy rosszindulatú: ez teljesen egyre megy — fecse­gek szívre tett kézzel aggód­nak a szocializmus holnap­jáért, miközben a nem is tá­voli múltba kacsingatnak és ennek a „múltnak” gyakorlata, kiforgatott elvei alapján sző- röstül-bőröstül eladnák a je­lent. — Nem azért mondom, de... — ez az a refrén, amely mint valami unott sláger, mindig bevezet, hogy utána kellő in­doklást próbáljanak keresni, sőt találni is: miért és miben nem jó ma a párt politikája. Arról természetesen a világért sem beszélnek, hogy a párt je­lenlegi vezetői folytassák ott és úgy, ahogy a magyar párt egynémely vezetője kezdte a marxizmus—leninizmus elvé­nek és gyakorlatának eltorzí­tását. Még a leggyengébb szel­lemi f el vért e zet tségű is nagyon jól tudja, rendkívül népsze­rűtlen és fölöttébb hálátlan feladatot vállalna magára, ha a Rákosi-féle politika egyedül üdvözítő voltát merné példá­nak citálni. Erről szó sincs! Velünk együtt esküdöznek, hogy ami káros, ami veszélyes volt és lehrt a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom­ra, azt ki kell vetni a párt munkájából, stílusából, gya­korlatából. De... nem azért mondjak, de ez a liberalizmus... S ter­mészetesen nem szűkölködnek a példák dtálásával sem. úsz esztendő telt el a fel- szabadulás óta és las­san egy évtized a magyar párt belső megtisztulása óta, ami­kor is végre és végérvényesen behatolt a gyakorlatba is a XX. és a XXII. kongresszus szelleme. Hogy ez nem előbb történt, azért a történelem, a ezen belül konkrétan a ma­gyar párttörténet, a magyar dolgozó nép közvéleménye is nagyon jól tudja, kik voltak a felelősek, s azt is, hogy a nemzetközi reakció mint tudta ezt hátaslóként felhasználni, hogy drága árat fizessen egész népünk, az egész nemzetközi munkásmozgalom. A Magyar Szocialista Mun­káspárt helyesen és követke­zetesen valósította, valósítja meg a marxLmus-leninizmus gyakorlatát, a két nagy jelen­tőségű kongresszus szellemi, elvi tanításait, amelyek nem kötelezőek a magyar pártra, de messzemenően hasznosak és nélkülözhetetlenek. Kétség­telen, hogy a régi módszerek­kel, parancsuralommal, a tor­ién egyszer sem végeztek az épületen garanciális javítást. Kovács István lakásán az ajtó hátomujjnyira eláll az ajtó­toktól. Már akkor is Így volt, amikor átadták, de hasonló a panasz Benes Sándoréknál, Da­rabos Páléknál, dr. Köves Zoltánnál is. A Heves megyei Építőipari Vállalat ugyancsak elszégyellné magát, ha látoga­tást tenne volt építkezési he­lyén, de reméljük, lesz is rá lehetőségük, mert a lakásszö­vetkezet tagjai bíróság elé vi­szik a hatvani építkezés ügyét A vállalatnak ott kell majd számot adnia arról, vajon mi­ért nem végezték el a javítá­sokat a garanciális idő alatt?! Felelniük kell majd arra a kérdésre is: miért nem végez­tek becsületes, a kőművesszak- mához illő munkát, miért em­legetik kártyavárnak lakásai­kat a lakásszövetkezet tagjai? Reméljük és bízunk abban, hogy a legszigorúbb felelősség­re vonást alkalmazzák majd a felelőtlen építőkkel szembajt, tudtára adják valamennyiük­nek: nem mehet ez így, mert nem szabad az emberek bizal­mával visszaélni, nem lehet kontármunkát átadni azoknak, akik hosszú éveken át keres­ték, gyűjtögették forintjaikat, hogy az állam adta lehetőségek mellett lakástulajdonosok le­hessenek. Reméljük, nagyobb felelősséget éreznek a jövőben a lakásszövetkezetekért az ille­tékesek és egyöntetűen bizto­sítják, hogy a lakóházak való­ban lakóházak és ne kártyavá­rak legyenek. Fazekas István A gyöngyösi csemegebolt példamutatása (Vas János tudó­sító) Este negyed li­ef mutat a gyön­gyösi nagytemp­lom órája. A vá­ros má.r nyugovó­ra tért, kihalták az utcák. A Csemege Élel­miszerkereskedel­mi Vállalat 117 számú boltjában, vagy a gyöngyösi­ek nyelvén a „nagy csemegé­ben”, még mindig dolgoznak. A re­dőny lehúzva, de bent takarítás ás árurendezés fo­lyik. A késői sétálók előtt gyakori lát­vány ez. Záróra után szorgalmasan takarítanak, csino­sítják a kirakato­kat a kiszolgálók. Ügyszólván min­dennap szebbnél- szebb elrendezés­ben sorakoznak az áruk a polcokon. Szép, ízléses el­rendezés, tisztaság jellemzi az üzle­tet. Szívesen vásá­rol itt mindenki. Kedvesek, figyel­mesek az eladók, szép az üzlet. Dicséret illeti azért Iván Károly üzletvezetőt és va­lamennyi kiszol­gálót. Példamuta­tásuk követésre méltó. Sok hason­ló üzletben lenne szükség ilyen munkaszellemre, ilyen törődésre. Köszönjük a ..nagy csemege” r'dgozóinak, hogy az üzletei mindir szebbé és szebbé teszik nekünk, vás sárlóknak. vényeit „sajátos” érüemezésé- sével, a bizalmatlanság rette­netesen fojtogató légkörének felhasználásával nemcsak hogy könnyebben, de látványosab­ban is lehetett vezetni magas, vagy éppen középszinten egy­aránt. Az érvek helyett a bun­kó mindig kényelmesebb volt azok számára, akik a bunkó­hoz jobban értettek, mint az érvekhez! Nincs nagyobb bűn, mint félelmet és i'ettegést kel­teni, s nincs, nem lehet na­gyobb érdem, mint bizalmat kelteni, hitet ébreszteni! S a magyar kommunisták, a ma­gyar párt és annak vezetői ezt az utóbbit, az egyedül helyes és valóban kommunista utat választották és várják. 1-1 úsz esztendő telt eL Űj, *1 és a mi társadalmunk nevelte generáció nőtt fel. Húsz esztendő telt el és a dol­gozók millióit sikerült, nem utolsósorban a helyes politika segítségével meggyőzni, a té­nyek, érvek erejével „beagi­tálni a szocializmusba”, vagy legalábbis a szocializmus építé­sébe. Ki állítaná, hogy ma már minden ember a szocializ­mus lelkes, odaadó híve? Szó sincs róla. Sokan vannak olya­nok, akik kény telenek tu­domásul venni, hogy ebben az országiján ma már csak törté­nelemkönyv lapjain l,ehet ta­lálkozni az immárom régi Ma­gyarországgal, az újságok ha­sábjain, vagy turistaútlevél segítségével, a kapitalizmus­sal. Akadnak olyanok la, akik annyira elvakultak, hogy még est rem akarják tudomásul venni, de tenni nem mernek, vagy ha tesznek, van törvé­nyünk, amely emlékezteti őket a végbement társadalmi válto­zást illetően. De. ami a leglé­nyegesebb, még többen, milli­ónyian vannak olyanok, aki­ket munkánk, a szocialista hu­manizmus nagyszerűsége, a bi­zalom és az alkotás lehetősé­gének légköre állított tántorít­hatatlan híveként a szocializ­mus eszméje mellé. C eszeket a milliókat ép- pen a kommunisták munkája, érved, a kommunis­ták szellemi készsége, a párt vezető szerepének tettekben és eredményekben megnyilvánuló tényei győztek meg, s nem va­lamiféle liberalizmus, vagy engedékenység. Az eszme tisz­tasága, a holnap nagyszerű perspektívája, a következe­tesség, az emberség, — mióta hívják ezt liberalizmusnak? Aildk erről fecsegnek, azok magukról, sértett hiúságukról, vagy elvi, szellemi felkészü­letlenségükről árulkodnak Ma egy pártonkívüli mémököl nem lehet egy statikai számí­tás helyességét illetően a párt­tagság állásaiból „megbírálni” Számolni kell és bizonyítani' S ezeket a számításokat nem ötszázezer kommunistáért vég­zik el, hanem azokért a milli­ókért, akikért az ötszázezei kommunista harcol, küzd, dol­gozik, azokért a milliókért akiket a magyar kommunisták példájukkal, érveikkel, hitük­kel nevelnek. ; Ha a liberalizmusról fecse­gek, mindig a tudatlanság szó lal meg! A kommunisták a tudás éi az alkotás országát építik. í ebben az építőmunkában min­denkinek megvan a maga he lye, reszortja, aki akar és tue építeni. Miért lenne baj, ha a: egykor nem látók és rosszu hallók, alakét éppen a kom mundsták tanítottak meg látn és hallani, ma védünk együtt, < mi példánk, nevelésünk nyo­mán, a közös célért dolgozni és tenni akarnak? Az lenne a liberalizmus, hogy nemcsak valljuk, de gyakorlatban hiteik érdemlően bizonyítjuk is, hogy a marxizmus-leninizmus esz­méje képes megváltoztatni az emberek gondolkodásmódját? Miféle liberalizmus az, hogy húsiz év alatt egy országot ala­kított át a párt, a kommunis­ták mozgalma és visszatekint­ve is, de még inkább előre, — bízunk és hiszünk az átala­kító eszme diadalában? í1 s miféle szocializmus, vagy éppen kommuniz­mus lenne az, ahol hallgatva az ostoba fecsegésre, nehogy liberalizmussal vádoljanak, csak a kommunistáik kapnának bebocsátást, mint a bűn léié­nek a krisztus» mennyek or­szág Ha? S vajon szocializmus vagy a kommunizmus lenne az? Sems miképpen sem. „Nékem üres fecsegőt fest az üres fecsegés” — mondja a költő és el is lehetne intézni eme költői aforizmával, ha a dolgok mögött nem lenne fel­fedhető más tényező is. Nem véletlen, hogy a liberalizmus­sal való fesztelen rágalmazás, a tények elől a struc módjára való elzárkózás, ez a nevetsé­ges politikai szajkózás azóta terjedt el bizonyos körökben* amióta mind nyilvánvalóbbá lett a nemzetközi munkásmoz­galomban tapasztalható vita élesedése. Aki a belföldi szem­forgatókat hallgatja, nem tud­ja bedugni a fülét más han­gok elől sem, e képtelen ösz- saefüggést nem keresni a „kele­ti szél” és közép-európai szá­raz levelei között. Eme kispolgári «Uterradal- miságnak, a forradalom oly am védelmének, amelyre ha nem vigyáznánk, éppen a forrada­lom pusztulhatna bele, a kínai elvtársak anittb u man iszidkus koncepciója, aggéitáns bel- és külpolitikája, dogmatiznausa adja meg az alapot. Nincs Itt mód és szükrég sem most ar­ra, hogy e helyütt értékeljük és bíráljuk a kínai párt elvi és gyakorlati tevékenységét. Meg­tette ezt már a magyar párt, megteszik azt majd a kommu­nista munkáspártok, ha elér­kezett az ideje. De egyszer, a mindenkorra le kell szögezni, hogy a magyar párt politikája, a magyar kommunisták elvi és gyakorlati tevékenysége helyt tud állni minden olyan támadással szemben, amely­nek „hasznosai” öltsenek bár magukra vörös köpenyt is... A ruhadarab úgysem tudja eltakarni a mögötte meg­húzódó szellemi meztelensé­get. M i azokkal is szívesen vi­tázunk és tesszük is, akik „óvni” akarják a pártot, s azokkal is, akik ugyan jó szándékkal, de politikai bi­zonytalanságból valóban holmi liberális politikai vonalat sze­retnének látni ebben az or­szágban. Sem ez, sem az! Vi­tát, érveket érvekkel szemben — bármikor. De a vitaszellem nem a liberalizmus szelleme, a vita lehetősége nem a gyen- keség, hanem éppen az erő Je­le. Az igazság, az eszme, a dol­gozó nép alkotásokban gyöke­rező ereje. Anteusat úgy győz­ték le, hogy elszakították a földtől, amelytől mindig és mindig új erőre kapott. A kommunisták mozgalmát nem lehet elszakítani a néptől, az alkotások és a holnap nagysze­rűségétől. A kommunizmus nem mitológiai anteusaok moz­galma! Legyőzhetetlen. Gyurkó Géza

Next

/
Oldalképek
Tartalom