Heves Megyei Népújság, 1964. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-16 / 217. szám

616200 túlóra Földbe kerül a mag Profitra fordul „téves kapcso­lás”. Legutóbb a kitű­nő színésznőkhöz ak­kor állított be, amikor annál vadidegen társa­mondta, ki is ez a La­ci és mióta rendszeres „vendég” nála. „No, de akkor fel kellett volna küldeni X-hez — kiál­Nyúlászi Laci szí­nészként indult, majd grafikussággal is meg­próbálkozott. Nem volt tehetségtelen, de mert ivott, kicsúszott a talaj a lába alól és bár nyúl­tak feléje segítő kezek, neki jobban fekszik a „tarha”. Mint a süket- néma egykor a Belvá­rost, ő a művészvilá­got, illetve annak egy részét választotta „élet­térül”. Miután azonban Laci ismerősei nem eav környéken, hanem szerte-széjjel szóródva élnek és dolgoznak, barátunk nem enged­heti meg magának a hajdani főkoldusok sa­játos kényelmét. az egy helyben ácsorgó, eny­hén falhoz dőlve tör­ténő alamizsna-gyűj­tést. Kénytelen házhoz járni és úgy kérni el a húszasokat, harminca­sokat- A fejlett tech­nika korában Nyúlászi sem elégedhetett meg hát régi koldusok ta- vasztaltságával. ösztö­nös emberismeretével Be kellett szerelnie egv egész halom kartont, hogy feljegyezze azok­ra fáradsággal össze­gyűjtött adatait °z is­merősök munkakezdé­séről és végzéséről, a fizetés és a prémium napjairól, a családi (és nem családi) viszo­nyokról. Mert — ugyebár — sokkal kellemesebb ak­kor érkezni házhoz, amikor a családfő ép­pen fizetést kap, ami­kor a nej névnapját, valamelyik gyerek szü­letésnapját ünnepli. Nyulászink azt *s ki­nyomozta: milyen na­pokon, mdyert órákban — és nem utolsósorban hol — jönnek össze ki­sebb baráti csoportok az őt érdeklő, széle­sebb kprön belül, hi­szen amikor többen vannak együtt, egyszer­re többeket lehet — „festékre kell, kérlek, grafitra, maszkra” szö­veggel — „levágni”. Nem is beszélve arról, hogy társaságban még a „kelletlenkedők” is ilyenkor megértőknek, bohémeknek, nagyszí- vűeknek igyekszenek mutatkozni. Persze, a „tarhálás” jól megkonstruált gé­pezete ellenére is elő­ság volt. Az ügylet” lebonyolítása után a színészim úgy akarta megtörni a szokatlan helyzet okozta csendet, hogy egyszerűen el­főtt fel a társaság egyik tagja —, 6 ilyenkor már otthon van. A kö­zelben lakik és Nyúlá­séit biztosan szívesen látná." — Néhány perc múlva telefoncsöngés jelezte, hogy az illető Kasszandrának bizo­nyult. „Itt volt Nyu’á- szi — jelentette X. dörmögő, álomittas hangon —, és azt állí­totta. hogy ti küldté- tek fel...” Nem éppen jókor ál­lított be Z. legénylaká­sára. A már nem ifjú­dé legénykedő hajla­mú házigazda nyitva felejtette a lakásajtó kisablakát. úgyhogy Nyúlászi benyúlhatott azon és egyszerűen be­lépett a lakásba. Az őszülő Z. éppen egy if­jú hölgy karjait simo­gatta. ..Ne haragudj, fontos, nagyon fontos ügyi” — jelentette ki köszönés helyett (és za­var vAlkvJl a művész­világ tarhása v neon­ban nem volt ilyen f észtét en. Hát. nem Irtod'’... i.a atkám ... izé...” — nyögte ke­servesen „A hölgy. La­cikám ...” — tette még hozzá. Mintha csak erre a lírára vért volna köntj­nyedén meghajtotta manót az idill piruló héjú részvevője előtt. „Nyúlászi László vá­gnák festő és színész. Nem tudva ennem ki­segíteni — nrafitra ét maszkra kell — ötven forinttal? ...” a. a. a két termelőszövetkezetnek,- huszonhárom a Leninnek, 31 a Petőfinek és akárhogy tartják a rendet, az előbbinél 3—5, az utóbbinál 2—3 is áll. Nehezíti javításukat az alkatrészhiány. A hibátlanokkal kell okosan gazdálkodni, hogy az őszi fel­adatokat időben elvégezzék. Két gépállomási DT segít csu­pán, a szövetkezet Sz—100-as, két DT és 18 MTZ gépének a szántásban, öt kombájn taka­rítja le a zöldtakarmányt, ti­zenöt erőgép kell a kiszolgá­lásához. A cukorrépa termésé­nek betakarítása augusztus 26-án kezdődött naponta 8—10 vagonnal ásnak ki és szállíta­nak a kiskörei vasútállomásra. A cukorrépa szállításához 6—8 járművet irányítanak. Útjukat kihasználják, napi 2—3 vagon nyers répaszeletet hozatnak el a vasúitól. Rövidesen 650 hold közös és 900 hold háztáji kuko­rica betakarítása jelent újabb munkát. Ilyen nagy igénybe­vétel mellett hat vetőgépet ál­lítottak munkába, így biztosí­tani tudják előtte a műtrágya- szórást, utána pedig a gyűrűs hengerezést. Az első vetőgép megindult, nyomában a másik öt. Naponta nyolcvan holdat vetnek a tiszanánaiak az egy­beszántott határban. P. E. Idás seim, hogy vederben öblítsék le az edényéket, illetve a po­haraikat, kénytelen megenged­ni a víz használatát, ha nem akar járványt előidézni, vagy sem akarja bezárni az üzlete­set. Ezök szerint nincs megoldás? Illetve: hasznosnak bizonyult i vlzkoriátozásra vonatkozó -endelet? Az biztos: a rende- et nem oldott még semmit SUenben okozott egy nagy :somó bosszúságot, tetemes >üntetést, olyan többlet-bevé- ■elt a Vízmű Vállalatnak, imiből azonban mégsem lesz öbb víz Gyöngyösön. A kiragadott két példa is nzonyítja: a gyöngyösi vízel- átás nem oldható meg külön- >öző belső rendelkezésekkel, i megoldást csak egyetlen •endelet biztosíthatja, az ame- yik megszabja, méghozzá sür­gősen: be kell kapcsolni a már neglevő kutakat, illetve a táv- ati fejlesztési feladatokat ki :ell emelni a polemizálás stá- iiumából. Sajnos, a nincsbői büntetés­ei sem lehet valamit csinálni, t kényszerítő valóság elől pe- lig nem lehet kitérni, a té­vékkel szembe kell néznünk, is cselekednünk kell! Még ia. (g. molnár) •- tarnak, távolabb, de sok he- s lyütt nagy lendülettel folyik a- betakarítás. Az idei ősz újat 1 ho' Tiszánánán. Erről beszél­- nek ti? emberek, egybeszántja í már a határt a traktor és el­- tűnnek a mezsgyék, amelyek nemrég méf4 elválasztottak két- termelőszövetkezetet. Bruckner Józsi bácsi, a Pe- t tőfi és a Lenin Termelőszövet- s kezet fősgronómusa a jövőre- alapoz, már egyben látja aha­- tárt. 2 — Tavasszal született meg- az elhatározás, ez időtől közös c az elnök és egy az agronómus i Az őszön már az egész határ­- ban egy a gond, közös a talaj- i előkészítés, vetés. Nem könnyű- a feladat. 3200 holdon kell- földbe tenni a vetőmagot. A ■ vetésterület 80 százalékán már L végeztünk az előkészítéssel, i október 10—15-re a cukorrépa- s és a kukorica terű leteket iselö­■ készítjük vetés alá. Október i 31-ig mindent elvetünk. De- addig . . > A két termelőszövetkezet l egybeformálása nem megy má- . ról holnapra. Az időjárást a • tiszanánaiak sem tudják meg- j rendelni, ezért napokat kellett várni, amíg vetőmagot tölthet­tek a vetőgépek széles tartá­• lyaiba. ötvennégy erőgépe van >em megró szerelték azokat fel? Ha a : WC-éket ütemezi be a nap bi- ] zonyos óráira, akkor... Szó- I val: nem, egyik sem megoldás, i De ki fizeti meg a hatalmas < büntetést? Sokkal könnyebb volt a kér- * désre feleletet találnia a Mát- ravidéki Vendéglátóipari Vál­lalat igazgatójának. Egysze- . rűen elrendelte a 116-os egy­ség bezárását. Ha egy hónap- 1 ra 52 ezer forint vízdíjat kell 1 csupán ennek az egyetlen egy- I ségnek az üzemeltetéséért ki- £ fizetnie, ez nem üzlet. Annyi , az egész hónapi kereset nincs. Ráfizetésből pedig ők sem tud- 1 nak megélni. £ Augusztusra tehát 52 886 fo- 1 rint volt a vízdíj a 116-os bolt- , nál, előtte való hónapban pe- ■ dig alig ezer forint. Még az i is elképzelhetetlen, hogy ilyen c hatalmas értékű víztömeget ° mértek volna ki a vendégek- r nek egyetlen hónap alatt. De 1 a Szabadság Étterem is jd <é megugrott vízfogyasztásban, r ha a havi 700 forintos vízdíj j; augusztusra meghaladta a 12 ’ ezret, a Zsuzsi presszó pedig a 0 szokott 300 forint helyett a 14 ezret lépte túl. ® Miután a vendéglátóipari d vállalat igazgatója arra nem n adhat utasítást, hogy az üzle- É tekben, presszókban, éttér- n meikben ne mosogassanak, arra Mozgalmas a tiszanánai ha- , tár. Emberek, gépek küzdenek az idővel, az időjárással. Hosz- szabb idő után először süt ki - a nap, nehezen szikkad a ta- £ laj, csak délben keményedik ■ meg annyira, hogy gépet, em­bert is elbírjon. , A tábla szélén nagy a ké­szülődés, az első vetőgép mun- ( kába állítása különös izgalmat kelt az emberekben. Grónás Károly traktoros fordul Uto- sával a vetőgép elé, a földút- j tói messzire nyúlik a vetésre I előkészített fekete föld. A t.rak- i tor kerekei mélyen süllyednek ! a laza talajba, lassan húz a i motor. Utolsó igazítás a boro- i nán. szétömlik a tartályban a i mag, úgy indul nagyobb se­bességgel a traktor. Fejes Sán- . dór és Kiss Gy. Joachim gép­farosok mellett ott áll. majd lépked a gép mellett Berta József üzernegységvezetö. Az első méterek bármilyen ta­pasztalat mellett is rendkívüli óvatosságot, figyelmet, követel­nek. Az első, második forduló után már hibátlan a gép, a csoroszlyákon keresztül egyen­letesen hullik a keskeny ba­rázda melyére az őszi árpa magja. A határ másik felében szán­Ez s A katasztrofálisan rossz víz­ellátás hozta a kényszerű intéz­kedésit: a Gyöngyösi Városi Tanács szakigazgatási szervei a Vízmű Vállalattal egyetér­tésbein a közületek részére vízkontingest szabtak ki. A cél világos: a pazarlást kíván­ták megakadályozni. A mód­szer nagyon hatásosnak tet­szett. Az éleit azonban általá­ban nem tűri el az egyszerű­sítést. Két példát lássunk csak. Az I-es számú posta vezető­je ugyancsak elcsodálkozott, amikor a rendelet kiadása utáni első vízdíj-számlát meg­látta. A sokezer forintos bün­tetést nem akarta elhinni. A hihetetlen túlfogyasztásnak az okát igyekezett megkeresni mindjárt. Gondolt a kánikulára, min* első számú vádlottra, de hát ez ellen nem tudott mit tenni. Aztán az új épületszárny ju­tott az eszébe. Ott is van né­hány vízcsap, ami tavaly még nem volt. Ezenkívül a mosdók, a WC-ék, de még a gépkocsik mosására létesített udvari víz­csap is felmerült emlékezeté­ben. Ezek valamennyien bű­nösök. Mit tegyen a túlfogyasz­tás ellen? Ha a gépkocsikat nem engedi lemosatni, a köz­egészség ellen vét. Ha a mos­dókat záratja be, akikor minek iajtóműgyárban \ ség fokozására, viszont ajkai •has a vállalaton belüli hibái és szervezetlenségek elpalás tolásárn. Sok a veszteségeit A napokban történt, hogy i 25 A. 57-es zárócsavar gyárta sához anyagváltozás miatt pót időt kért a munkás. Papp Mik lós esztergályos Juhász Lászr. csoportvezetőhöz szaladgált. C Leszkovszki Tibor termelés főnökhöz küldte, onnan i technológiához irányították í munkást. Vitatkoznak, a vitc elhúzódik és közben áll, vagi döcögve halad a termelés. A győri bolygómű kúpkere­keinek gyártásához új gép kell de a tárcsamarót késve küld a központ. Egyszerre öt-nyok gép leáll. Elmondták az emberek, hogy a két ciklusban kát diszpécset van és egy főnök fogná össze a munkát, de néha hárman há­romféle utasítást adnak. Nap­közben gyakran állnak a gé­pek. nincs . imhuszkulcs és megfelelő méretű furatköszörű. Napközben ácsorognak, vagy adminisztrációs ügyekben sza­ladgálnak az emberek, este meg túlóráznak- A Hajtómű­gyárban az első fél évben 12 400 túlórát számoltak el, de 11 292 óra gépállást mutatnak az okmányok. A Hajtóműgyár vezetősége kénytelen belátni, hogy az elő­zőhöz. hasonló túlórázást nem engedélyezhet. Nem kaptak ke­retet, tehát aligha fizethetnek­De mi lesz a termeléssel ? Adósságot hoztak az első fél évről is. Budapesten az anya- vállalat intéző bizottsága, majd az elmúlt napokban Egerben a szakszervezeti bizottság ha­tározatot hozott a túlórák mi­nimális csökkentésére. Őszi Sándor vezetésével háromtagú bizottság alakult az állásidők okának kiderítésére és meg­bízták őket, hogy tegyenek ja­vaslatokat a zavarok elhárítá­sára. Hosszú szünet után — nem is emlékeznek rá, hogy mikor történt utoljára — a technológiai osztály munka­nap-fényképezéshez kezdett. Tehát a társadalmi és gazda­sági szervek összefogtak, hogy rendet fegyelmet és főleg na­gyobb szervezettséget teremt­senek az üzemben. A Hajtóműgyár helyi és bu­dapesti vezetőit anyagi de fő­leg erkölcsi felelősség terheli a nyakló nélküli túlóráztatásért. De itt már hozzákezdtek a hi­bák kijavításához. Dr. Fazekas László rom, Visontán volt egy csomt meg Gyöngyösön, és itt Soly mosom is öt; felettünk hárorr alattunk egy. Most már a enyém talán az egyetlen ezei a vidéken. Kihalt már ez a rég mesterség, a mostani embere] húzódoznak ettől a munkától Az utolsó legényem te inkábl villanyszerelőinek ment. Igaz. van, nem is haragszom rá; hi szén jobban választott... Sze rettem azt a gyereket, ügye volt, szorgalmas. Néha-néh; most is eljár még hozzánk megvágja a követ... Más sem kérek már tőle: a kerél jó másfél esztendeje nem fo rog már, nem kell javígatnia toldozni-foldozni mint régen.. Nehéz vizet fogni. Kinn a falu­szélen kellene rekesztemünk, de nem tehetjük, szüksége var a vízre másnak is. Motort vet tem, villannyal da-'álok in­kább. Az biztosabb. Van égj ismerősöm, néha be-benéz, f ha összejön pár ember; meg­indítja a motort, ledarálja £ kukoricát. Kevesen daraltat- nak már, van úgy, hogy na­pokig csend van a malom­ban .. . FEHÉR, MEGRITKULT ha­jú, nagy bajuszú, kék szemű ember az utolsó sólymost vízi molnár. Kiszáradt, megcsen­desedett mint háza alatt a kis patak. Megállt mint a repe­dező, pókhálós lapjekájú kerél odakinn. Nem őröl, nem dara] már többé — szunnyadozik, álmadozik tovaszállt 78 évé­ről, régi vízcsobogásról, hen­gerzúgásról, lisztről, daráról, gersliről. Csendes szendergésé- ből csak akkor riad, ha a2 időt kiáltja a kis kakukké® óra. ha felesége szól hozzá va­lamit ... A malom a lakásból nyílik, közvetlenül a konyhá­ból,— mégis messzi van már az, nagyon messzi megrokkant, megöregedett molnárjától... (gy—gy) MEGSÜLLYEDT VÉN HÄZ — úgy mondják, lehet talán kétszáz esztendős is, — a fő­utca mögött, kiszáradt kis pa­takon szunnyadozik, szeptem­beri lombok árnyékában. Kö­rülötte csend van, egyeneseb ben nő a fű te; látni, hogy egyre ritkábban járnak már errefelé. A gonddal meszelt falon pedig még ott a cégtábla, ugyanúgy mint régen, él még a gazda, tárva-nyitva a ma­lomajtó ... Csupán a vízike­rék nem forog már, — ... s én lettem öregebb,.. tehetetlenebb. Látja, naphos­szat csalt üldögélek már itt a konyhai tűzhely mellett, más­ra sem vagyok képes ... mióta a lábam ilyen nyavalyás. Jól bírtam magam, dolgoznék most is, elcsörgölődnék a gé­pek között, ha öt esztendeje Gyöngyösön le nem esek a bi­ciklimről. Felborultam, a láb­száram kiugrott a tomporom­ból. Nem tudták visszatenni az orvosok. Nyomorék lettem — panaszkodik az utolsó sóly­mos! vízimolnár, a darálós Pap Pál. — Harminckettőben vettem meg ezt a malmot. Az apám is molnár ember volt. Visontán, nála tanultam őrölni, de itt, Gyöngyössolymoson én már : csak hántoltam, daráltam in- ■ kább. Jobban megéltem így; Oroszt ból, Mátraszentistván- ból, Füredről, Atkárról és még Gyöngyösről is jártak hozzám! : Szerették a munkámat. .. elé- i gedettek voltak velem. Engem : elkerült a áltornositás is; azt : mondták, amíg éleik eldolgoz- ; gathatok itt, legyen az a „nyugdíjam.” Nem is volt azóta sem baj velem, hónap végén mindig becsülettel elszámol­tam a vámmal- — mutat bi- : zonyságképpen az előtte levő darálási bárrakönyvre. — Valamikor leli volt a Mát- i ra alja Vízimalmokkal. Abasá­Kiszáradt a malom árka... tek véka alá a h — A külön kereset hiányoz­ni fog a háztartásból? — kér­deztem. — Onnan nem, mert eddig sem oda került — vallotta be. Komolyabbra fordítva a szót, Búgén István szb-titkártól ér­deklődtem, hogy aláírta-e a túlóra-utalványokat. — Többségüket igen, de ami­kor keret nem volt, vagy az egy dolgozó számára havon­ként engedélyezhető mennyisé­gen túl, nem írtam alá — hangzott a válasz. Aztán ki­tűnt, hogy a gyártásvezető sür­gős szállításra, vállalati ér­dekre hivatkozva a szakszer­vezet hozzájárulása nélkül is elrendelt túlórúlcat. És a bu­dapesti központ, a nagy válla­lat egésze is mintegy 30 szá­zalékkal túllépte a túlórake­retet. Mindez lazaságra utal. Ügy tűnik, hogy a Hajtómű­gyárnál nem gazdálkodtak, hanem garázdálkodtak a béralappal. Érveltek a helyi vezetők, hogy 16 szakmunkásuk hiány­zik most is. De a féléves átlag­létszám megvolt, tehát beta­nított munkással helyettesítet­ték a szakmunkásokat. A Haj­tóműgyárban akadnak nehézsé­gek, de ilyen méretű túlóráz­tatást indokoltnak elfogadni nem lehet. Íme, egy összeha­sonlító adat: a Könnyűipari Alkatrészgyártó Vállalat 40. számú gyáregységének mun­káslétszáma nagyjából azonos. Ott 2500 túlórát használtak fel az első félévben, a Hajtó­műgyárban 12 400-at. Igaz, ki­fizették. De nem a saját zse­bükből, ezért nem mentegetőz­hetnék a vezetőik. Miért ellenzi kormányzatunk ' a túlóráztatást, miért csak szükségmegoldásból, indokolt ; esetben és korlátozott mérték- ' ben tűri? Mert az emberi erőt, az egészséget kímélni kell, a nyolc órán túli munka túlsá- ! goisan igénybe veszi, árt a szervezetnék. Nem marad ele- ’ gendő idő a tanulásra, a mű- ' vetődésre, a szórakozásra és ’ slőbb-utóbb megsínyli azt a ‘ salad is. Másrészt a túlóra- 1 pótlók drágítja a termelést, í nem ösztönöz a termelékeny- 1 i Mit rejtet Két adatot néztem percekig. Lehetséges ez, hogyan és mi­ért történt? Heves megye ál­lami ipari üzemeiben az első negyedévben 305 200, a máso­dikban 311 000 túlórát dolgoz­tattak a munkásakkal. A be­vallott, a hivatalos okmányo­kon szereplő túlórák száma januártól június végéig több mint félmillióra, pontosan 616 200 órára szaporodott. De mennyi lehet a valóságban? Hány túlórát „csúsztattak, mennyiért adtak „célprémiu­mot” és mennyit Írtak a „tár­sadalmi munka” terhére? Ezek a kérdések foglalkoztattak, amíg a Hajtóműgyár felé ipar­kodtam — Július vége óta már nem megy olyan gavallérosan, mert nem kaptuk meg a második félévi túlóra-keretet, — hang­zott a tájékoztatás. A Hajtó­műgyár egri telepe az első fél évben eredetileg 10 ezres túl­órakeretet kapott. Aztán menet közben újra igényeltek és újra kaptak. Az első negyedévben 4700, a másodikban már 7700 túlórát számolták el. Munkás- létszámuk 337, illetve 375 volt. De nem mindenki dolgozik műszak után, kialakult a túlórázó törzsgárda Kiesd, szűk az edzőműhely, (tem győzik a munkát, ott pi­henő napokon is gyakran dol­goznak. A köszörűsöknél ösz- izetorlódik a munka és ha nrvteljesítést akarnak, túlórát xafcnak. Papp János köszörűs­nek májusban 29, júniusban 10 túlórát számoltak el. Dián Viktor esztergályos munka- apjain májusban és júniusban s, egyformán 47 túlóra szere- teL És sorolhatnánk tovább a levőket. — A túlóra jöhet, de pénz s legyen — hunyorított a ■zalkszervezeti bizottság titká- ára Papp János köszörűs. De íztán. helyesibit: — A jóból is megárt a sok, tát még a második műszakból. Nem titkolja, nyolc óra alatt aeretné megkeresni azt a tónzt, amit eddig kapott.. De ta már nem lehet, 18—20 túl­ira legyen — mondja termé- zetesnek tűnő könnyedséggel. :

Next

/
Oldalképek
Tartalom