Heves Megyei Népújság, 1964. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-23 / 223. szám

A feladat: a tartalmi munka megjavítása A MUNKÁSAKADÉMIÁKRÓL Az évek folyamán bebizo­nyosodott, hogy az ismeretter­jesztés egyik legmagasabb szin­tű, legjobban bevált formái a munkásakadémiák. Ezt maguk a számadatok is bizonyítják' két évvel ezelőtt még 41, ta­valy már 57 akadémia zárta az évet a megyében, most ősszel pedig nem kevesebb, mint 80 kezdi meg működését a gyá­rakban, üzemekben. Az idén nyáron az SZMT kulturális, agitációs és propa­ganda bizottsága, valamint a TIT munkásakadémiái bizott­sága különös gonddal kezdett hozzá az akadémiák megszer­vezésének előkészítéséhez. Az elmúlt évekhez viszonyít­va, ebben az évben ugyanis az akadémiák nemcsak számban növekednek, hanem tartalmi­lag is jelentős javulást tűztek ki célul. • . . a tagozatok előretörése A nyár folyamán a szerve­zésből is következtetni lehetett a magasabb szintű ismeretter­jesztő munkára. Augusztusban az üzemek nagy részében a szakszervezeti bizottságok tit­kárai, kultúrfelelősei megbe­szélték a dolgozókkal, az üzem vezetőivel az akadémia tema­tikáját, kikérték véleményüket és ennek alapján állították össze a programot A jó szervezés jó eredmé­nyeket hozott. Bebizonyoso­dott, hogy az egymástól elkü­lönülő témájú előadásokat tö­mörítő sorozatok idejüket múl­ták és a magasabb szintet az úgynevezett tagozatok képvi­selik. A múlt évhez képest az idén a tagozatok jutottak túl súlyba. A Selypi Cukorgyár ban például földrajzi, csillaga szafi, a Siroki Fémművekber közgazdasági és irodalmi tago­zat kezdi meg munkáját. Több üzemben a tagozató! — nagyon helyesen — konk­rétan az üzemmel, a termelés­sel kapcsolatos elvi és gyakor­lati kérdéseket foglalják ma­gukban. Az ilyen helyeken as ismeretterjesztés közvetlenül termelési tényezővé válik. Ha­sonló tagozatok működnek Egerben a Közúti Üzemi Vál­lalatnál, vagy például a Hat­vani Konzervgyárban. örvendetes az a tény is, hogy a munkásakadémiák egyre ér­dekesebbek, színesebbek lesz­nek. Az előző évektől eltérően, az előadások mellett szép számban szerepelnek kirándu­lások, üzemlátogatások, tapasz­talatcserék, filmvetítések és viták. A Selypi Cukorgyár munkásakadémiájának csilla- gász-földraizi tagozata például a megfelelő ismeretek alapo­sabb begyakorlására a piszkés- tetői obszervatóriumot láto­gatja meg. . . . ami mé? hiányzik A tagozatok vitathatatlanul magasabb szintűek, mint a kü­lönböző témákból összeállított sorozatok. A magasabb szint azonban több ismeretet is kí­ván a dolgozóktól. Különösen matematikai, fizikai, kémiai és biológiai ismereteket. Enélkül a részvevők vagy sehogy sem, vagy nagyon nehezen érthetik meg a műszaki-technológiai, vagy éppen közgazdasági elő­adásokat. A legtöbb helyen nem vették ezt figyelembe, mindössze néhány munkásaka­démia gondolt rá. Helyes a Gyöngyösi Vas- és Fémipari Vállalat kezdeményezése, hogy a munkásakadémia első két előadásán ezeket a hiányzó, vagy elfelejtett ismereteket sajátítják el a dolgozók és csak azután térnek rá az öntéssel, a selejttel, az üzemi problé­mákkal kapcsolatos előadá­sokra. Talán még nem késő, hogy a munkásakadémiák felmérjék az igényeket és szükség ese­tén béiktassák az alapvető is­mereteket közlő előadásokat is. Bizonyára így még sikere­sebbé tennék az eddigieknél sokkal szervezettebb, meggon- doltabb, és magasabb szintű akadémiákat. K. L, Bahv, a MÁV újszülötte Modern vasúti szerelvény közlekedik Eger és Füzesabony között Hétfőn délután indították el­ső útjára az Eger—Füzesabony között közlekedő modem vas­úti szerelvényt. A diákok már INDUL AZ ESTI ISKOLA — Fiacskám, itt felejtetted a tízóraid! (Gerő Sándor rajza) a őri ran AfígirfBiyr hl AN6UHI POSUMBLÁS HITELES TÖRTÉNETE. 9. Goody talpra állította a mozdonyvezetőt. — Indítsa el! — parancsolt tó. A mozdony a két postako­csival elindult. A szerelvény leakasztott ré­cében 75 postatisztviselő a le­veleket osztályozta. Az ötödik kocsiban voltak a legtöbben. Egyelőre nem vették észre, hogy mi történik a szerelvény elején. , __ Lassan — utasította Go ody a mozdonyvezetőt. — Meddig? — kérdezte az. — Körülbelül háromnegyed mérföldnyire. Egy percig nem szólt senki. — Ott a hídnál álljon meg. Látja azt a fehér jelet? A hídnál várakozó csoport egy fehér törülközőt feszített ki a felüljárónál a sínek men­tén. — Pontosan a jelnél álljon meg — mondta Goody. A többiek gyanakodva fi­gyelték a mozdonyvezetőt. — Egy inchcsel se menjen tovább, ha kedves az élete! — fenyegetőzött Weich. A mozdonyvezető mozdulat­lanul előre nézett. — Nem untam meg az életemet — válaszolta a fe­nyegetésre. Néhány pillanattal később a mozdony megállt. A milliókat tartalmazó postazsákokkal megrakott második kocsi pon­tosan a hídon állt. A gentlemanek leparancsol­ták a mozdonyról az egyik ke­züknél fogva egymáshoz bilin­cselt Mills mozdonyvezetőt és segédjét. — Feküdjenek hasra! — pa­rancsolt rájuk Edwards. — És ne próbálkozzanak holmi os­tobasággal, mert különben új­ra lesújt a vasbot. Őrzésükre mellettük ma­radt. — Nem látom be, miért ne tehetnénk kellemessé ezt a né­hány percet. Azt hiszem, az előbbi izgalmaik után mind­annyiunknak jólesik egy ciga­retta — mondta és egy doboz cigarettát vett elő. — Van tü­ze? — kérdezte a mozdonyve­zetőt. Mills megmozdult, hogy fel­áll jón. — Csak maradjon fekve. Mondja meg, hol az öngyújtó- ja. A mozdonyvezető megbilin- cseletlen bal kezével a nad­rágzsebére ütött. Edwards benyúlt a zsebébe, elővette az öngyújtót, meg­gyújtott három cigarettát, s egyet-egyet a vasutasok szájá­ba dugott. Szippantott néhányat, majd újra megszólalt: — Nagyon sajnálom, hogy barátom kénytelen volt a fe­jére sújtani. Nagyon fáj? Lás­sam csak azt a sebet. Elővette a zsebkendőjét, le­hajolt és letörölte Mills arcá­ról a vért. — Mondja meg a lakáscí­mét. Alkalomadtán néhány száz fontot küldünk fájdalom­díjul. Mills egészen gépiesen kö­zölte címét. Edwards hangosan megismételte, hogy megjegyez­ze. — Egy pennyt sem akarok maguktól — nyögte a moz­donyvezető. — Ne legyen már olyan ké­nyes — mondta Edwards, akit a pillanatok feszültsége szo­katlanul beszédessé tett. Amíg ő a mozdonyvezetővel és segédjével foglalkozott, tár­sai munkában voltak a máso­dik postakocsi összekötő ajta­jánál. A kocsi négyfőnyi személy­zete időközben felkészült az ellenállásra. Már a jelzőlám­pánál megállapították, hogy valami nincs rendben, mert lépéseket és beszédeket hallot­tak, s észrevették, hogy a töb­bi kocáit lekapcsolták. Sebté­ben postazsákokat hordtak a kocsi összekötő ajtajához — mást nem tehették. Teljesen fegyvertelenek voltak, és sem­mi kapcsolatuk sem volt a külvilággal. (Jegyezzük meg rögtön, hogy azóta rádióadó-vevő készülék­kel látták el a pénzeszsákokat szállító postavagonokat) A vagont sem hagyhatták el. Egyetlen nagyobb ablaka volt, erős vasráccsal. A szellőztető és világító ablakok olyan szű­kök, hogy nem fér ki rajtuk ember. A vagon ajtaját még a kiinduló állomáson kívülről rájuk zárták. A másik kulcs London—Euston állomáson, az ottani postafőnöknél van. A páncéllemezzel borított pénzes postakocsiknak egyetlen sebezhető pontja az összekötő ajtó. Ezt az ajtót igyekeztek a fe­szítővasakkal felszerelt rablók fölfeszíteni. Csak néhány percig tartott és az ajtó nyitva állt Két álarcos fenyegetően ló- bálta vasbotját: — Vissza! — kiáltottak a ré­mült postatisztviselőkre. — Térdeljenek le arccal a fal felé! A postások engedelmesked­tek. A többi álarcos rögtön meg­kezdte a rakodást. Sorra kido­bálták a pénzeszsíkokat a híd­ra, onnan pedig három másik rabló ledobálta a híd alatt álló háromtonnás teherkocsira. A két Fulham-boy ügyesen, elren­dezte a zsákokat, hogy minél több elférjen, de még így sem fért el mind. A két terepjáró kocsira is jutott. összesen 125 postazsákot raktak le a vonatról s mint ké­sőbb kiderült: 2 631 784 fontot zsákmányoltak. Hét aprópén- zeszsákot a vonaton hagytak. Mielőtt elrobogtak, az egy­máshoz bilincselt mozdonyveze­tőket felrakták a postakocsira a négy postáshoz. — Néhány emberünket hát­rahagyjuk őrködni. Életével játszik, aki fél óránál előbb megpróbálja elhagyni ezt a vagont. Utána mind a tizenöten fel­szálltak, részben a két terepjá­róra, részben a postazsákok te­tejére és elrobogtak. Az őrnagy kiszámította, hogy a támadás pontosan 17 percig tartott, két perccel tovább, mint ahogy tervezték. A két perc késedelmet az okozta, hogy a postások a zsákokkal eltorlaszolták az ajtót. A hátrahagyott tíz kocsiban 75 postatisztviselő tovább osz­tályozta a leveleket. Munká­juk annyira lekötötte őket, hogy nem törődtek véle, miért áll olyan sokáig a szerelvény. Egyébként ez nem is tartozott kötelességükhöz. Csak az utolsó kocsi fékező­fülkéjében ülő Tom Miller vasúti fékezőnek volt pontos utasítása ilyen esetekre. Kiha­jolt fülkéjéből, előrenézett és megpillantotta a vörös lámpát. Betéve tudta a menetrendet. Tudta, hogy ilyen időtájban nincs ellenvonat, ami akadá­lyozhatná a forgalmat. Énnek alapján arra a megállapításra jutott, hogy bizonyára elrom­lott a jelzőlámpa szerkezete. Ilyen esetben az a fékező kö­telessége, hogy két vörös fényű biztonsági lámpát helyezzen el egy mérföldnyire az álló sze­relvény mögött, hogy egy eset­leg már elindított vonat ne ro­hanjon a szerelvénybe. Miller köteJességazerűen járt el. Fogta a két lámpát, és el­gyalogolt egy mérföldnyire a menetiránnyal ellenkező irány­ba, elhelyezte a két lámpát és visszagyalogolt a szerelvény­hez. Csodálkozott, hogy nem találja ott a segódmozdonyve- zetőt. Ugyanis a mozdonyveze­tő ilyen esetben köteles a sze­relvény végére küldeni segéd­jét, hogy semmi esetre se in­duljon el előbb, mielőtt a fé­kező visszahozta a lámpákat és újra elfoglalta a helyét a fül­kében. Whitby segédmozdonyvezető azonban nem vélt — nem is lehetett — ott, mert a moz­donyvezetőhöz bilincselve a ki­rabolt postakocsiban ült. Miller fékező ezért elindult a szerelvény mentén a moz­dony felé. Nagy ■ meglepődéssel látta, hogy a mozdony a két első pos­takocsival együtt eltűnt. Gyanút fogva bezörgetett az ötödik postakocsin, és megkér­dezte az ablaknál kitekintő postást, hogy mi történt. — Kérdezze meg a mozdony- vezetőt! — hangzott a válasz. — Bizonyára a mozdonnyal van valami baj. —• De hiszen a mozdony el­tűnt és vele együtt a két első vagon is! Miller a jelzőlámpához fu­tott, hogy felhívja Cheddigtor. állomást, de a telefon nem mű­ködött, el volt vágva a vezeték. A fékező most már tisztáiban volt, hogy mi történhetett Futva megindult az állomás felé. Egy kilométer után előtte volt a mozdony és a két posta­kocsi. Az egyik postás éppen akkor szállt le, zseblámpáját lóbálva. (Folytatjuk) hallottak róla, mégis megle­pődtek, hogy milyen elegáns, szép és praktikus. A kocsik tágasak. Almazöld és világos drapp műanyaggal bulkolták a falakat, az olajos padló helyett linóleum minde­nütt. Két sor ülés jobbról-bal- ról. Két-két ülőhely, párosával, szépen egymással szemben. Nem kell már tolakodni, sem a fel-, sem a leszálláskor, mert a kocsi két végén és közepén is van ajtó, összesen nyolc. A MÁV Miskolci Igazgató­ság kiküldött szakemberei el­mondották, hogy Báhv nevet kapta a MÁV újszülötte. A betűk sorjában azt jelentik, hogy II. osztályú, négytenge­lyes, helyi forgalomra szánt, vezérlőkocsis szerelvény. Hat hosszú, négytengelyes kocsiból áll a szerelvény, a hetedik a vezérlőkocsi. Persze ebben is utazhatnak, csak elől kapott külön fülkét a moz­donyvezető és a vonatvezető. Hol a mozdony? Amikor Fü­zesabonyból felfelé jön, akkor elől. De Egerben nem kell a gépet tolatni, a szűk állomáson forgatni, csak a mozdonyveze­tő és a vonatvezető jön előre. Jelzőberendezéssel és telefo­non irányítják a mozdonyt, amely hátulról tolja a kocsi­sort. Sokam megkérdezik majd, hogy „második osztály”? Ugyanis laticellel bélelték fi­nom műbőrrel vonták be az ülőhelyeket. A mellékhelyiség­ben mosdót, folyékony szap­pant, és tükröt talál az utas. Meddig marad tisztaság és rend az új vasúti kocsikban? — merül fel a gondolat. Csak tőlünk, az utasoktól függ. Min­den- ülés karfájába hamutar­tót és az asztal alá szemétgyűj­tőt szereltek. Tehát sem a csik­ket, sem az ételmaradékot, pa­pírt és más hulladékot nem kell és nem szabad a földre szórni. A makiári és tályai ko­saraknak, nehéz batyuknak nem a bőrülésen a helyük. A kényelmes, és kulturált közlekedés feltételeit államunk igyekszik megteremteni. Min­denki, de főleg azok vigyázza­nak rá, akik naponta utaznak Füzesabony és Eger között. Gyöngyösről jöttek IBUSZ- vonattal. Győri Sándornak, a Dimitrov Tsz elnökének veze­tésével már kilenckor itt vol­tak, első útjuk a lacikonyhához vezetett. A Dimitrov Tsz ugyanis lacikonyhát nyitott a kiállításon. Mindenki azzal az ürüggyel ment oda, hogy elő­ször reggelizni kell, de az em­bereket tulajdonképpen a kí­váncsiság hajtotta: hogy áll­nak helyt a lacikonyhások a kiállításon. Szóval: égj' kis ellenőrzéssel kezdték. ★ Pőlonkai Lajos, Perényi Jó­zsef, Máté Sándor, Ragó István és még ki tudná felsorolni há- 'yan keresték fel Gyula Já­nosti a makiári Béke Termelő- szövetkezetből. Az elnök, a cimborák szorították a kezét, elismeréssel tekintettek a Ró­zsi tehén neve mellé kitűzött termelési nagydíjra. Sok-sok látogatója, csodáló- ja volt Gyulai János háztáji tehenének, amelyik az elmúlt- évben 10318 kiló tejet adott 4,19-es zsírtartalommal. Az idén 160 nap alatt 6200 kiló te­jet fejt tőle a gazdája és még 140 nap van az évből. Vásárfia Trabantot érő tehén — Elfogyott a muskotály Akik legelőször érkeztek — Otősfogattal a Itiáf Hutásra Három sötétruhás férfi kü­lönös érdeklődéssel vizsgálja a 121-es számú tehenet, ösz- szedugják a fejüket és a gaz­dáért küldenek. — Negyvenezer forint kész­pénzt fizetünk a tehénért... Gyulai János nem felel, csak megsimogatja hétéves te­henét. — Egy Trabant árát fizet­jük! — Rózsi nem eladó — Gyu­lai János hangja csendes, de határozott. ★ A mindig teli mikrobusz sé­taút ja 15—20 perce alatt átfo­gó fogalomhoz segít a kiállí­tás méreteiről, összképéről, be­osztásáról. Az apró állomáson hosszú sor, nem mindenki fér a sze­relvényre. — Pista, Andris! A borkós­tolónál találkozunk! Ami a bort illeti, amiatt egyébként semmiképpen sem kellett szomjasan végiggyalo­golni a kiállítás útjainak 20 ki­lométernyi hosszát. Amatőr borszakértők ezrei egyetértet­tek abban-, hogy a Gyöngyös vidéki borok a kiállítás leg­jobb borai voltak. A nemzet­közi borkiállítás pavilonjá­ban 1200 bor közül lehetett vá­logatni, mégis gyakori volt a sorbanállás a gyöngyössolymo- si Mátra Tsz borkimérése előtt. Gyomján Lajos vezető vasár­nap 20 ezren felüli bevételről értesíti a szövetkezetét. — Húsz-huszonöt hektoliter bor értékesítését terveztük, a forgalom ötven hektoliter. Húsz hektoliter muskotályt hoztunk féL, a szövetkezet ösz- szes készletét és egy hete elfo­gyott. Sokan most is azt keresik, a pestiek demizsonok­20 000 tv a falusi l Az október 10-én kezdődő tokiói olimpiai játékok iránt megnyivámuló nagy érdeklő­dést jelzi, hogy a falvakban is alaposan megnövekedett a televíziókészülékek iránti ke­reslet, s észrevehetően emelke­dett a rádióforgalom. A föld- nűvesszövetkezeti kereskede­lem, mint a SZÖVOSZ-ban etz- sel kapcsolatban elmondták, kai vitték. Az olaszrí zimgből 22 hektolitert poharaztak. ★ A gyöngyösi Mátragyöngye Tsz-ből leginkább lányok, asz- szonyok jöttek a kiállításra, Horváth Jánosné, György Te­réz és Erzsébet, Csépány Ist­vánná, Bujdosó Józsefné, Szán­tó Istvánná és Szalontai Bor­bála együtt tartott. Reggel, ah-ogy a Keletiben kiszálltak a vonatból. Bujdosó Józsefné összetalálkozott a férjével, aki a Gyöngyös—domoszlói Állami Gazdaság fogatával vesz részt a kiállításon, a pályaudvar kö­zelében szállásolt a lovakkal. Éppen hintóba fogtak és indul­tak a kiállításra. A hét asszony és lány felült a hintákra, ötösfogattal vonul­tak be a kiállításra. ★ A Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár történetírói számára feljegyezték azt is, hogy kik nyitották meg a sort, kik vol­tak az elsők? Heves megye Ms falujából, Detkről augusztus 28-án hét külön autóbusszal 350 termelő­szövetkezeti tag érkezett Buda­pestre. Az ő népes csoportjuk volt a kiállítás első vidéki lá­togatója. Azt is megírták ró­luk, hogy a detki Szabadság Termelőszövetkezet főleg állat- tenyésztéssel foglalkozik, je­lenleg is 1000 sertést hizlal­nak. A Mállításon az állat- tenyésztési bemutatókat tanul­mányozták. ★ Huszonötezer Heves megyei tekintette meg a kiállítást ét vásárt. Sikerrel szerepelt a ki­lencven kiállított Heves me­gyei tenyészállat, növényter­mesztési és kertészeti termék. Gazdag tapasztalatokat és él­ményeket szereztek a Heves megyei látogatók. p. e.-készülék boltokban azonnal reagált a-ksresfefcnö­vdkedésre. Újabb rádió- és te* levízi ókészülék-szállítmányok érkeztek a falusi szaküzleiafc- be, s így jelenleg már mintegy 20 000 különböző fljjusú, kás­ás nagyképemyös televízióké­szülék áll a falusi ^vásárlók rendelkezésére. Rádióból ugyancsak minden, ks tudnak elégítem.

Next

/
Oldalképek
Tartalom