Heves Megyei Népújság, 1964. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-23 / 223. szám
A feladat: a tartalmi munka megjavítása A MUNKÁSAKADÉMIÁKRÓL Az évek folyamán bebizonyosodott, hogy az ismeretterjesztés egyik legmagasabb szintű, legjobban bevált formái a munkásakadémiák. Ezt maguk a számadatok is bizonyítják' két évvel ezelőtt még 41, tavaly már 57 akadémia zárta az évet a megyében, most ősszel pedig nem kevesebb, mint 80 kezdi meg működését a gyárakban, üzemekben. Az idén nyáron az SZMT kulturális, agitációs és propaganda bizottsága, valamint a TIT munkásakadémiái bizottsága különös gonddal kezdett hozzá az akadémiák megszervezésének előkészítéséhez. Az elmúlt évekhez viszonyítva, ebben az évben ugyanis az akadémiák nemcsak számban növekednek, hanem tartalmilag is jelentős javulást tűztek ki célul. • . . a tagozatok előretörése A nyár folyamán a szervezésből is következtetni lehetett a magasabb szintű ismeretterjesztő munkára. Augusztusban az üzemek nagy részében a szakszervezeti bizottságok titkárai, kultúrfelelősei megbeszélték a dolgozókkal, az üzem vezetőivel az akadémia tematikáját, kikérték véleményüket és ennek alapján állították össze a programot A jó szervezés jó eredményeket hozott. Bebizonyosodott, hogy az egymástól elkülönülő témájú előadásokat tömörítő sorozatok idejüket múlták és a magasabb szintet az úgynevezett tagozatok képviselik. A múlt évhez képest az idén a tagozatok jutottak túl súlyba. A Selypi Cukorgyár ban például földrajzi, csillaga szafi, a Siroki Fémművekber közgazdasági és irodalmi tagozat kezdi meg munkáját. Több üzemben a tagozató! — nagyon helyesen — konkrétan az üzemmel, a termeléssel kapcsolatos elvi és gyakorlati kérdéseket foglalják magukban. Az ilyen helyeken as ismeretterjesztés közvetlenül termelési tényezővé válik. Hasonló tagozatok működnek Egerben a Közúti Üzemi Vállalatnál, vagy például a Hatvani Konzervgyárban. örvendetes az a tény is, hogy a munkásakadémiák egyre érdekesebbek, színesebbek lesznek. Az előző évektől eltérően, az előadások mellett szép számban szerepelnek kirándulások, üzemlátogatások, tapasztalatcserék, filmvetítések és viták. A Selypi Cukorgyár munkásakadémiájának csilla- gász-földraizi tagozata például a megfelelő ismeretek alaposabb begyakorlására a piszkés- tetői obszervatóriumot látogatja meg. . . . ami mé? hiányzik A tagozatok vitathatatlanul magasabb szintűek, mint a különböző témákból összeállított sorozatok. A magasabb szint azonban több ismeretet is kíván a dolgozóktól. Különösen matematikai, fizikai, kémiai és biológiai ismereteket. Enélkül a részvevők vagy sehogy sem, vagy nagyon nehezen érthetik meg a műszaki-technológiai, vagy éppen közgazdasági előadásokat. A legtöbb helyen nem vették ezt figyelembe, mindössze néhány munkásakadémia gondolt rá. Helyes a Gyöngyösi Vas- és Fémipari Vállalat kezdeményezése, hogy a munkásakadémia első két előadásán ezeket a hiányzó, vagy elfelejtett ismereteket sajátítják el a dolgozók és csak azután térnek rá az öntéssel, a selejttel, az üzemi problémákkal kapcsolatos előadásokra. Talán még nem késő, hogy a munkásakadémiák felmérjék az igényeket és szükség esetén béiktassák az alapvető ismereteket közlő előadásokat is. Bizonyára így még sikeresebbé tennék az eddigieknél sokkal szervezettebb, meggon- doltabb, és magasabb szintű akadémiákat. K. L, Bahv, a MÁV újszülötte Modern vasúti szerelvény közlekedik Eger és Füzesabony között Hétfőn délután indították első útjára az Eger—Füzesabony között közlekedő modem vasúti szerelvényt. A diákok már INDUL AZ ESTI ISKOLA — Fiacskám, itt felejtetted a tízóraid! (Gerő Sándor rajza) a őri ran AfígirfBiyr hl AN6UHI POSUMBLÁS HITELES TÖRTÉNETE. 9. Goody talpra állította a mozdonyvezetőt. — Indítsa el! — parancsolt tó. A mozdony a két postakocsival elindult. A szerelvény leakasztott récében 75 postatisztviselő a leveleket osztályozta. Az ötödik kocsiban voltak a legtöbben. Egyelőre nem vették észre, hogy mi történik a szerelvény elején. , __ Lassan — utasította Go ody a mozdonyvezetőt. — Meddig? — kérdezte az. — Körülbelül háromnegyed mérföldnyire. Egy percig nem szólt senki. — Ott a hídnál álljon meg. Látja azt a fehér jelet? A hídnál várakozó csoport egy fehér törülközőt feszített ki a felüljárónál a sínek mentén. — Pontosan a jelnél álljon meg — mondta Goody. A többiek gyanakodva figyelték a mozdonyvezetőt. — Egy inchcsel se menjen tovább, ha kedves az élete! — fenyegetőzött Weich. A mozdonyvezető mozdulatlanul előre nézett. — Nem untam meg az életemet — válaszolta a fenyegetésre. Néhány pillanattal később a mozdony megállt. A milliókat tartalmazó postazsákokkal megrakott második kocsi pontosan a hídon állt. A gentlemanek leparancsolták a mozdonyról az egyik kezüknél fogva egymáshoz bilincselt Mills mozdonyvezetőt és segédjét. — Feküdjenek hasra! — parancsolt rájuk Edwards. — És ne próbálkozzanak holmi ostobasággal, mert különben újra lesújt a vasbot. Őrzésükre mellettük maradt. — Nem látom be, miért ne tehetnénk kellemessé ezt a néhány percet. Azt hiszem, az előbbi izgalmaik után mindannyiunknak jólesik egy cigaretta — mondta és egy doboz cigarettát vett elő. — Van tüze? — kérdezte a mozdonyvezetőt. Mills megmozdult, hogy feláll jón. — Csak maradjon fekve. Mondja meg, hol az öngyújtó- ja. A mozdonyvezető megbilin- cseletlen bal kezével a nadrágzsebére ütött. Edwards benyúlt a zsebébe, elővette az öngyújtót, meggyújtott három cigarettát, s egyet-egyet a vasutasok szájába dugott. Szippantott néhányat, majd újra megszólalt: — Nagyon sajnálom, hogy barátom kénytelen volt a fejére sújtani. Nagyon fáj? Lássam csak azt a sebet. Elővette a zsebkendőjét, lehajolt és letörölte Mills arcáról a vért. — Mondja meg a lakáscímét. Alkalomadtán néhány száz fontot küldünk fájdalomdíjul. Mills egészen gépiesen közölte címét. Edwards hangosan megismételte, hogy megjegyezze. — Egy pennyt sem akarok maguktól — nyögte a mozdonyvezető. — Ne legyen már olyan kényes — mondta Edwards, akit a pillanatok feszültsége szokatlanul beszédessé tett. Amíg ő a mozdonyvezetővel és segédjével foglalkozott, társai munkában voltak a második postakocsi összekötő ajtajánál. A kocsi négyfőnyi személyzete időközben felkészült az ellenállásra. Már a jelzőlámpánál megállapították, hogy valami nincs rendben, mert lépéseket és beszédeket hallottak, s észrevették, hogy a többi kocáit lekapcsolták. Sebtében postazsákokat hordtak a kocsi összekötő ajtajához — mást nem tehették. Teljesen fegyvertelenek voltak, és semmi kapcsolatuk sem volt a külvilággal. (Jegyezzük meg rögtön, hogy azóta rádióadó-vevő készülékkel látták el a pénzeszsákokat szállító postavagonokat) A vagont sem hagyhatták el. Egyetlen nagyobb ablaka volt, erős vasráccsal. A szellőztető és világító ablakok olyan szűkök, hogy nem fér ki rajtuk ember. A vagon ajtaját még a kiinduló állomáson kívülről rájuk zárták. A másik kulcs London—Euston állomáson, az ottani postafőnöknél van. A páncéllemezzel borított pénzes postakocsiknak egyetlen sebezhető pontja az összekötő ajtó. Ezt az ajtót igyekeztek a feszítővasakkal felszerelt rablók fölfeszíteni. Csak néhány percig tartott és az ajtó nyitva állt Két álarcos fenyegetően ló- bálta vasbotját: — Vissza! — kiáltottak a rémült postatisztviselőkre. — Térdeljenek le arccal a fal felé! A postások engedelmeskedtek. A többi álarcos rögtön megkezdte a rakodást. Sorra kidobálták a pénzeszsíkokat a hídra, onnan pedig három másik rabló ledobálta a híd alatt álló háromtonnás teherkocsira. A két Fulham-boy ügyesen, elrendezte a zsákokat, hogy minél több elférjen, de még így sem fért el mind. A két terepjáró kocsira is jutott. összesen 125 postazsákot raktak le a vonatról s mint később kiderült: 2 631 784 fontot zsákmányoltak. Hét aprópén- zeszsákot a vonaton hagytak. Mielőtt elrobogtak, az egymáshoz bilincselt mozdonyvezetőket felrakták a postakocsira a négy postáshoz. — Néhány emberünket hátrahagyjuk őrködni. Életével játszik, aki fél óránál előbb megpróbálja elhagyni ezt a vagont. Utána mind a tizenöten felszálltak, részben a két terepjáróra, részben a postazsákok tetejére és elrobogtak. Az őrnagy kiszámította, hogy a támadás pontosan 17 percig tartott, két perccel tovább, mint ahogy tervezték. A két perc késedelmet az okozta, hogy a postások a zsákokkal eltorlaszolták az ajtót. A hátrahagyott tíz kocsiban 75 postatisztviselő tovább osztályozta a leveleket. Munkájuk annyira lekötötte őket, hogy nem törődtek véle, miért áll olyan sokáig a szerelvény. Egyébként ez nem is tartozott kötelességükhöz. Csak az utolsó kocsi fékezőfülkéjében ülő Tom Miller vasúti fékezőnek volt pontos utasítása ilyen esetekre. Kihajolt fülkéjéből, előrenézett és megpillantotta a vörös lámpát. Betéve tudta a menetrendet. Tudta, hogy ilyen időtájban nincs ellenvonat, ami akadályozhatná a forgalmat. Énnek alapján arra a megállapításra jutott, hogy bizonyára elromlott a jelzőlámpa szerkezete. Ilyen esetben az a fékező kötelessége, hogy két vörös fényű biztonsági lámpát helyezzen el egy mérföldnyire az álló szerelvény mögött, hogy egy esetleg már elindított vonat ne rohanjon a szerelvénybe. Miller köteJességazerűen járt el. Fogta a két lámpát, és elgyalogolt egy mérföldnyire a menetiránnyal ellenkező irányba, elhelyezte a két lámpát és visszagyalogolt a szerelvényhez. Csodálkozott, hogy nem találja ott a segódmozdonyve- zetőt. Ugyanis a mozdonyvezető ilyen esetben köteles a szerelvény végére küldeni segédjét, hogy semmi esetre se induljon el előbb, mielőtt a fékező visszahozta a lámpákat és újra elfoglalta a helyét a fülkében. Whitby segédmozdonyvezető azonban nem vélt — nem is lehetett — ott, mert a mozdonyvezetőhöz bilincselve a kirabolt postakocsiban ült. Miller fékező ezért elindult a szerelvény mentén a mozdony felé. Nagy ■ meglepődéssel látta, hogy a mozdony a két első postakocsival együtt eltűnt. Gyanút fogva bezörgetett az ötödik postakocsin, és megkérdezte az ablaknál kitekintő postást, hogy mi történt. — Kérdezze meg a mozdony- vezetőt! — hangzott a válasz. — Bizonyára a mozdonnyal van valami baj. —• De hiszen a mozdony eltűnt és vele együtt a két első vagon is! Miller a jelzőlámpához futott, hogy felhívja Cheddigtor. állomást, de a telefon nem működött, el volt vágva a vezeték. A fékező most már tisztáiban volt, hogy mi történhetett Futva megindult az állomás felé. Egy kilométer után előtte volt a mozdony és a két postakocsi. Az egyik postás éppen akkor szállt le, zseblámpáját lóbálva. (Folytatjuk) hallottak róla, mégis meglepődtek, hogy milyen elegáns, szép és praktikus. A kocsik tágasak. Almazöld és világos drapp műanyaggal bulkolták a falakat, az olajos padló helyett linóleum mindenütt. Két sor ülés jobbról-bal- ról. Két-két ülőhely, párosával, szépen egymással szemben. Nem kell már tolakodni, sem a fel-, sem a leszálláskor, mert a kocsi két végén és közepén is van ajtó, összesen nyolc. A MÁV Miskolci Igazgatóság kiküldött szakemberei elmondották, hogy Báhv nevet kapta a MÁV újszülötte. A betűk sorjában azt jelentik, hogy II. osztályú, négytengelyes, helyi forgalomra szánt, vezérlőkocsis szerelvény. Hat hosszú, négytengelyes kocsiból áll a szerelvény, a hetedik a vezérlőkocsi. Persze ebben is utazhatnak, csak elől kapott külön fülkét a mozdonyvezető és a vonatvezető. Hol a mozdony? Amikor Füzesabonyból felfelé jön, akkor elől. De Egerben nem kell a gépet tolatni, a szűk állomáson forgatni, csak a mozdonyvezető és a vonatvezető jön előre. Jelzőberendezéssel és telefonon irányítják a mozdonyt, amely hátulról tolja a kocsisort. Sokam megkérdezik majd, hogy „második osztály”? Ugyanis laticellel bélelték finom műbőrrel vonták be az ülőhelyeket. A mellékhelyiségben mosdót, folyékony szappant, és tükröt talál az utas. Meddig marad tisztaság és rend az új vasúti kocsikban? — merül fel a gondolat. Csak tőlünk, az utasoktól függ. Minden- ülés karfájába hamutartót és az asztal alá szemétgyűjtőt szereltek. Tehát sem a csikket, sem az ételmaradékot, papírt és más hulladékot nem kell és nem szabad a földre szórni. A makiári és tályai kosaraknak, nehéz batyuknak nem a bőrülésen a helyük. A kényelmes, és kulturált közlekedés feltételeit államunk igyekszik megteremteni. Mindenki, de főleg azok vigyázzanak rá, akik naponta utaznak Füzesabony és Eger között. Gyöngyösről jöttek IBUSZ- vonattal. Győri Sándornak, a Dimitrov Tsz elnökének vezetésével már kilenckor itt voltak, első útjuk a lacikonyhához vezetett. A Dimitrov Tsz ugyanis lacikonyhát nyitott a kiállításon. Mindenki azzal az ürüggyel ment oda, hogy először reggelizni kell, de az embereket tulajdonképpen a kíváncsiság hajtotta: hogy állnak helyt a lacikonyhások a kiállításon. Szóval: égj' kis ellenőrzéssel kezdték. ★ Pőlonkai Lajos, Perényi József, Máté Sándor, Ragó István és még ki tudná felsorolni há- 'yan keresték fel Gyula Jánosti a makiári Béke Termelő- szövetkezetből. Az elnök, a cimborák szorították a kezét, elismeréssel tekintettek a Rózsi tehén neve mellé kitűzött termelési nagydíjra. Sok-sok látogatója, csodáló- ja volt Gyulai János háztáji tehenének, amelyik az elmúlt- évben 10318 kiló tejet adott 4,19-es zsírtartalommal. Az idén 160 nap alatt 6200 kiló tejet fejt tőle a gazdája és még 140 nap van az évből. Vásárfia Trabantot érő tehén — Elfogyott a muskotály Akik legelőször érkeztek — Otősfogattal a Itiáf Hutásra Három sötétruhás férfi különös érdeklődéssel vizsgálja a 121-es számú tehenet, ösz- szedugják a fejüket és a gazdáért küldenek. — Negyvenezer forint készpénzt fizetünk a tehénért... Gyulai János nem felel, csak megsimogatja hétéves tehenét. — Egy Trabant árát fizetjük! — Rózsi nem eladó — Gyulai János hangja csendes, de határozott. ★ A mindig teli mikrobusz sétaút ja 15—20 perce alatt átfogó fogalomhoz segít a kiállítás méreteiről, összképéről, beosztásáról. Az apró állomáson hosszú sor, nem mindenki fér a szerelvényre. — Pista, Andris! A borkóstolónál találkozunk! Ami a bort illeti, amiatt egyébként semmiképpen sem kellett szomjasan végiggyalogolni a kiállítás útjainak 20 kilométernyi hosszát. Amatőr borszakértők ezrei egyetértettek abban-, hogy a Gyöngyös vidéki borok a kiállítás legjobb borai voltak. A nemzetközi borkiállítás pavilonjában 1200 bor közül lehetett válogatni, mégis gyakori volt a sorbanállás a gyöngyössolymo- si Mátra Tsz borkimérése előtt. Gyomján Lajos vezető vasárnap 20 ezren felüli bevételről értesíti a szövetkezetét. — Húsz-huszonöt hektoliter bor értékesítését terveztük, a forgalom ötven hektoliter. Húsz hektoliter muskotályt hoztunk féL, a szövetkezet ösz- szes készletét és egy hete elfogyott. Sokan most is azt keresik, a pestiek demizsonok20 000 tv a falusi l Az október 10-én kezdődő tokiói olimpiai játékok iránt megnyivámuló nagy érdeklődést jelzi, hogy a falvakban is alaposan megnövekedett a televíziókészülékek iránti kereslet, s észrevehetően emelkedett a rádióforgalom. A föld- nűvesszövetkezeti kereskedelem, mint a SZÖVOSZ-ban etz- sel kapcsolatban elmondták, kai vitték. Az olaszrí zimgből 22 hektolitert poharaztak. ★ A gyöngyösi Mátragyöngye Tsz-ből leginkább lányok, asz- szonyok jöttek a kiállításra, Horváth Jánosné, György Teréz és Erzsébet, Csépány Istvánná, Bujdosó Józsefné, Szántó Istvánná és Szalontai Borbála együtt tartott. Reggel, ah-ogy a Keletiben kiszálltak a vonatból. Bujdosó Józsefné összetalálkozott a férjével, aki a Gyöngyös—domoszlói Állami Gazdaság fogatával vesz részt a kiállításon, a pályaudvar közelében szállásolt a lovakkal. Éppen hintóba fogtak és indultak a kiállításra. A hét asszony és lány felült a hintákra, ötösfogattal vonultak be a kiállításra. ★ A Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár történetírói számára feljegyezték azt is, hogy kik nyitották meg a sort, kik voltak az elsők? Heves megye Ms falujából, Detkről augusztus 28-án hét külön autóbusszal 350 termelőszövetkezeti tag érkezett Budapestre. Az ő népes csoportjuk volt a kiállítás első vidéki látogatója. Azt is megírták róluk, hogy a detki Szabadság Termelőszövetkezet főleg állat- tenyésztéssel foglalkozik, jelenleg is 1000 sertést hizlalnak. A Mállításon az állat- tenyésztési bemutatókat tanulmányozták. ★ Huszonötezer Heves megyei tekintette meg a kiállítást ét vásárt. Sikerrel szerepelt a kilencven kiállított Heves megyei tenyészállat, növénytermesztési és kertészeti termék. Gazdag tapasztalatokat és élményeket szereztek a Heves megyei látogatók. p. e.-készülék boltokban azonnal reagált a-ksresfefcnövdkedésre. Újabb rádió- és te* levízi ókészülék-szállítmányok érkeztek a falusi szaküzleiafc- be, s így jelenleg már mintegy 20 000 különböző fljjusú, kásás nagyképemyös televíziókészülék áll a falusi ^vásárlók rendelkezésére. Rádióból ugyancsak minden, ks tudnak elégítem.
