Heves Megyei Népújság, 1964. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-26 / 226. szám

Konsztantyin Szimonovnak, a világhírű írónak legna­gyobb élménye, kimeríthetet­len témája a németek ellen vívott honvédő háború. E vé­res-zivataros kornak dinami­kusabb, sodróbb lendületű, drámaibb hatású megörökíté­sét is láttuk már filmen: a Nappalok és éjszakákra gon­dolok. Az Élők és holtakban a háború első hónapjai elevened­nek meg, a háborúnak talán legfájóbb korszaka tárul elénk. Ez a film nem egy regény- nyé érlelt napló lefordítása a képek nyelvére. Inkább egy haditudósító pokoljárása cí­mén nagy-nagy lelkiismeret- vizsgálat. A háború első hó­napjaiban, a német hadigépe­zet pusztításainak elviselendő sok-sok kínját csak jelzéssze­rűen kapjuk. A náci katonai fölény, a váratlan támadás, a németek Moszkváig való elju­tása. a halálnak minden pil­lanatban és mfhdenütt való jelenléte arra készteti az em­bereket, hogy tettekben meg- vallják önmagukat. A repülők bombázása, a páncélosok rohama, a hirtele- nül támadt kézitusák, a sebe­sülések és a halottak elteme­tése közben nincs arra idő, hogy az emberek akkurátusán végiggondolják, mit tegyenek és mit ne vállaljanak. Minden pillanatban mindenkiben az egész ember, az egész jellem, az addig leélt egész életük vizsgázik. S ahány ember, annyi vizsga. Konsztantyin Szimonov azokat a találkozásokat, hely­zeteket, drámai feszültségeket emeli ki a háború első hónap­jainak sok-sok tragédiát hozó történetéből, amelyek nem­csak a háború egyik kritikus szakaszát értetik meg, de azt a krízist is, ami a tiszta lelki­ismeretű és jó szándékú em­berekben ismétlődően, hol csak kérdezve, hol vádolóan fogal­mazódik meg: Miért nem mondták ezt nekünk? Ha a szomszéd lakásban vendégség van, hallom; ha a szomszéd­ban hadseregeket vonultatnak fel, senki nem tud róla? — Miért nem mondták meg az igazat azok a felelősök és azoknak, akiknek a nyílt szín­vallás talán kockáza t és me­rész szembenézés lett volna, de rengeteg életet és szenve­dést, a megszállás gyötreimes megaláztatását a nép elkerül­hette volna? A ..papír”, a . be­osztás” és a pozíciók mögül kilátszó bizalmatlanság légkö­re keserítette meg ezekben a nehéz időkben a becsületes emberek életét. A nagy tanul­ságot Szimonov, a frontot járt katona és író bölcselkedő elemzéssel, a lírai hangba be­ágyazott emberszeretettel von­ja le: minden pokoljárások vé­gén az igaz ügy megszerzi a maga diadalát. De addig a rö­vidlátást, az aktas^mléletet és a felelősségvállalástól való irtózást kell leküzdeni. Szincov, a katonai újság munkatársa, a hadsereg politi­kai biztosa, az első háborús hetek forgószelében —néhány tűzkeresztségen átesve — el­veszti iratait. Nem esik fog­ságba, nem tűnik el, nem bú­jik meg, nem áll át, vissza­megy övéihez. S csak azok bíznak meg benne, azok ad­nak hitelt szavainak, akik már maguk is sokat próbáltak: a börtönviselt Szerpilin, a patri­arkális bölesességű Malinyin, a fiatal orvosnő, Mása a fele­sége, a bajtársai, akik sorban maradoznak el mellőle, mert a háborúban gyors a halál. Szincov újra és újra bizonyít és keserűsége annál nagyobb, mert a mellette szólóknak in­kább hisznek, mint az 6 egye­nességének. Ebben a küzde­lemben, az önemésztő tudat­ban és a háború mindennapos megpróbáltatásaiban válik igazán hőssé és emberré Szin­cov. Ez az újságíró csak egyike a kitűnőéin megrajzolt sorsoknak. Mellette a börtönviselt tábor­nok, Szerpilin nyeri el rokoai- szenvünket azzal, hogy soha­sem saját sérelmeit látja, ha­nem az ügyet Akikor is, ami­kor a gyáva és jellemtelen Ba­ranov ezredes felett legényei előtt pálcát tör. Más alkalom­mal, az első percek feszengé­sei után viszont teljes biza­lommal beszél Smakowal, „a nyakára küldött komiszárral”. Malinyin, vagy Miska, Birju- kov, vagy Ljuszin, Mása, vagy a doktornő, a féllábú kizárt párttag, a szakállas kérdezős­ködő Moszkvában — mind- mind élesen, határozott vona­lakkal festett arcok egy törté­nelmi tablón. Ezek a sorsok élénkszínű mozaikjai egy kor­nak és egy világtörténelmi je­lentőségű viaskodásnak. A film nem adhatja vissza azt a naplós'zerűen tiszta han­got, az emberi utak bonyolult­ságát olykor félmondatokban érzékeltető stílust, amely szug- gesztív erővel, a meggyőződés nevével örökíti meg az iró hő­seit. A találkozások, a tör­vényszerű véletlenek áradásá­ból kiemeli a forgatókönyv azt a fő ütőeret, amely e kétrészes filmóriásba beleférhet: a Szin­cov sorsa köré fonódó esemé­nyeket, embereket, hősöket és árulókat, ahogyan a történelem a véres színpadra dobja őket. A forgatókönyv írója és a film rendezője, Alekszandr Sztől- per, a háború nagy összefüggé­seit csak jelzi. Nem törekszik nagy hatású montázsok szere­peltetésére, csatajelenetek hal­mozására még a sok-sok pár­beszéd ellensúlyozásaképpen sem. Hőseit kíséri nyomon, azokat a vargabetűs utakat, amik nélkül nincs élet, hőssé válás. A regény összefüggé­seiből minden lényeges vonu­lat végigpereg előttünk. A ren­dező nem igyekszik minden­áron idealizálni: a lelkiisme­ret kálváriáját bejáró Szincov küzd itt a hitéért, meggyőződé­séért, a becsületéért, bár száz­ezer feladhatná ezt a küzdel­met, hiszen a halál választása, vagy a menekülés elfogadásá­nak a lehetősége nem lenne erőszakolt. De ezek az embe­rek, a Szincovok vitték győze­lemre végül is a szovjet sere­geket. Gondoljunk csak a Nap­palok és éjszakákra, a másik egyszerű hősökről szóló alko­tásra. Nyikolaj Olonovszkij opera­tőri munkája elsősorban a pre­mier plánok használatára épül, a jellemek villanó és viliódzó megnyilatkozásainak rögzíté­sére. Ismeri hőseit és kutatja a színészek arcában rejlő ki­fejező erőt. Nem érzéketlen az érzelmi felsőfokok iránt, de szívesen rögzíti a humort is egy-egy mozdulatban, egy-egy arcrándításban. Szincov bonyolult jellemé­nek ábrázolására, a ráfonódó nyűg igája alatt hadakozó erős ember megmintázására a ren­dező jól választotta Kirill Lav- rovot. Rokonszenves egyéni­ség, aki csaknem eszköztelenül ismerteti el velünk igazát. Szerpilin tábornokot Anatolij Papanov alakítja. Érett mű­vész. A sok-sok kitűnő karak­terszínész közül ki kell emel­nünk Alekszej Glazirint, Borisz Csirkovot, Ljudmilla Ljubi- movát, Ljudmilla Krilovát, és Roman Homjakovot. A film nem tudja velünk fe­ledtetni a regény szuggesztív hatását, de így is megőrzőnk sok-sok részletet ebből az al­kotásból, mert a képek hite­les tragédiákról szólnak. (farkas) Használati utasítás helyett — dobozban... A Könnyűipari Minisztérium és a Belkereskedelmi Minisz­térium közös megállapodása értelmében a Budapesti Bú­toripari Vállalat belföldre ké­szített termékeit szétszerelt ál­lapotban, dobozokban csoma­golva hozzák forgalomba. Az új szállítási módszert a IV. negyedévtől kezdődően ■ már az egri bútorgyár is alkal- I mázzá. I — Az alsó kötés nélküli ter­mékeink közül egyelőre csak a magyar kihúzós asztalokat csomagoljuk, a jövő év elejé­től azután a többit: a „Hangu­lat” étkezőt, a „Varia” rádió-, illetőleg tv-asztálokat is. Az új, bevezetendő módszer lé­nyegesen előnyösebb a korábbi gyakorlatnál. A dobozokba cso­magolt bútorokkal jelentősen tudjuk növelni a helykihasz­nálást raktározásnál és szállí­tásnál egyaránt, s egyidejűleg minimálisra csökkentjük a sé­rülés lehetőségét is. Nyer az ipar, a kereskedelem, — nem veszít a fogyasztó sem: mert az árak nem változnak, s néhány perc alatt ki-ki köny- nyűszetrel összeszerelheti majd megvásárolt, kedvenc darab­ját... A IV. negyedév folya­mán legyártásra kerülő ma­gyar kihúzás asztalok csoma­golásához szükséges ötezer da­rab hullámpapír doboz már megérkezett: termékeinkkel rövidesen így találkoznak majd a vásárlók, — fejezte be la­punk számára adott — tájé­koztatását Csík Bálint, a Bu­dapesti Bútoripari Vállalat VII. I számú egri gyáregységének igazgatója. BÚTOR Milliókat ruházunk be a mezőgazdaságba. Nap nap után érkeznek új traktorok, munkagépek a termelőszö­vetkezetekhez. állami gazda­ságokhoz. Mind több a ma- giiar gyártmányú, de köztu­domásúan több országból exportálunk mezőgazdasági gépeket. A gtrakorlat az. hnay az új gépet először meanézik. meg­csodálják a szövetkezetek­ben, aztán megkezdik az üzemeltetést. Itt kezdődik viszont a probléma. A leg­több helyen nem értenek megfelelően az új típusú kül­földi népekhez és találomra próbálják azokat beállítani. A. használati utasítás orosz, német, vagy cseh nyelven esetleg megtalálható a mel­lékelt füzetben, vagy a. gépre ragasztva, viszont azt elol­vasni lefordítani, csak ritka v sikerül. így fordult már . elő nemegyszer, hogy kellő hoz­záértés, szakértelem hiányá­ban az új gép már az első na­pon elromlott. És mindez miért? A válasz egyértelmű. Az illetékesek el­felejtettek gondoskodni a mindössze néhány filléres költséggel előállítható ma­gyar nyelvű használati uta­sításról. Az Egri Gépállomáson tör­tént a következő eset: egy új típusú szovjet T 100 M. erőgépről lecseréltek egy fontos alkatrészt (adagolót), azzal az indokkal, hogy rossz. Később kiderült, hogy az adagolónak semmi baja., csak éppen nem értenek hoz­zá a kezelők. Érdemes meg­említeni, hogy a szóban for­gó lánctalpas erőgép közel félmillió Ft értékű s mi ezeket a gépeket sorsukra bízva ki­küldjük a gépállomásokhoz azzal: üzemeltessék, dolgoz­zanak velük. Arról viszont az illetékesek már nem gon­doskodnak, hogy néhány s0* ros magyar nyelvű útmuta­tást adjanak ezek kezelésé­hez. Hasonló probléma még az alkatrész-katalógus hiánya. A legjobb gép is kopik, törik, A traktoros, a mérnök meg­nézi az alkatrész-katalógust, felírja a cikkszámot és átad­ja az anyagbeszerzőnek, aki ennek alapján beszerzi a szükséges árut. Igen. így kel­lene történnie! A gyakorlat azonban sajnos más. Kataló­gus nincs, vagy ha van is, idegen nyelvű, tehát nincs :nás hátra, mi”t az illető ..beteg” alkatrészt kicserélik, becsomagolják, bemutatják az AGROKER-nél és megmond­ják: „Kérünk ilyen vala­mit ,..” Filléres spórolás, vagy nemtörődömség. ha­nyagság ismét ezreket, száz­ezreket érő gépeken. Mindezen érdemes elgon­dolkodni és jó lenne, ha mind a külföldi, mind a ma­gyar gyártmányú gépekhez megfelelő katalógust és hasz­nálati utasítást mellékelné­nek. Ezzel sok munkaórát, és még több forintot lehetne megtakarítani. Ludányi Endre A városban beszélik... Uj vezetés, új tervek egy ktsz-ben A gyöngyösi szabó ktsz az utóbbi időkben nem éppen-leg- jobb hírnevével vált ismertté a mátraalji városban; hiba volt a vezetésben, meglehető­sen mérgezett volt a szellem — s a civakodás, széthúzás meglátszott a munkán is. Ter­mészetesen egyéb tényezők is akadályozták a normális ter­melést; a zökkenőkkel tarkí­tott anyagellátás, a különféle szállítási nehézségek, amelyek mind-mind problémát, gondot jelentették, megoldásra vár­tak. Az elmúlt időszakban több bírálat is érte a szövetkezetét. Válaszképpen próbálkoztak ugyan a hibák kijavításával, mégis, még a múlt fél év fo­lyamán sem változott lénye­gesen a helyzet! Megnyugtató, hogy a termelés javult, 476 ezer forintos nyereséggel zár­ták az év első hat hónapját, 98,8 százalékra teljesítették a tervet, nem lépték túl a bér­alapot. Születtek tehát dicsé­retes eredmények — de pél­dául még mindig 17 alkalom­mal álltak sorba a Nemzeti Banknál! S az sem a legmeg­nyugtatóbb, hogy közel tíz­ezer forintos kötbérüknek több mint negyede minőségi kifogások miatt merült fel...! Pár hónapja nevében is megváltozott a szövetkezet, s néhány hete a vezetőség ösz- szetételében is változás tör­tént. A munka egyenesebb mederbe terelődött Várha­tunk-e további javulásokat, eredményeket? — Nem jósol­hatunk, de bizakodunk... A „megújhodott” szövetke­zetben mintha jobb lenne már a szellem is... És tervezget­nek. A gazda gondjaival, fe­lelősségével, reálisan, a lehe­tőségek szabta határokon be­lül. Egyelőre az üzemházat akarják bővíteni, szeretnék megszüntetni a munkahelyek zsúfoltságát, egészségesebb kö­rülmények közé kívánják jut­tatni a szövetkezeti dolgozó­kat. Jóleső dolog ilyenekről hal­lani. Jólesik tudomásul venni, hogy Gyöngyösön ismét job­bik oldaláról is kezdik már megismerni a „Mátra” Fehér­neműkészítő Ktsz-t. S remél­hetően erről az oldaláról is­merik meg majd a megyében, a megye és az ország határain túl is, azokon a helyeken, ahová eljutnak nap-nap után a gyöngyösi szövetkezet ter­mékei. t Gyenes István AZ ANGLIAI POSTAHABLÁSHITELES TÖRTÉNETE 12. — A rendőrség megkezdte a farmok és kazlak átkutatását. — No és? — A tetthelytől számított 30 mérföld sugarú körben min­den épületet átkutatnak. Az őrnagy felugrott, mintha darázs csípte volna meg. — Az áldóját, ez már baj! Mi is a körben vagyunk! — Valószínűnek tarlóm, hogy a kör központjától iüulnak ki. Mi a te véleményed? — Egyszerre látnak munká­hoz mindenütt. így tették a németek is, amikor Francia- országban az ellenállási moz­galom hívei után kutattak. — Altkor minél előbb el kell tűnnünk! — Ne veszítsük el ideginket. Napokig is eltarthat, amíg ide érnek... Kilenc órakor meghallgat­ták a BBC rádióállomás hír­adását a portarablásról: ... A Scotland Yard nyomo­zói megvizsgálnak minden négyzetcentimétert a tetthely körül... A rablók legalább egymillió fontot zsákmányol­tak ... A Scotian Yard ideigle- lenes főhadiszállást rendezett be A ' ' orvban . . . Gerald Mcőitui detektív főfelügyelő irányítja a nyomozást... A rendőrség közreműködésre hív­ta fel a lakosságot. A belügyminisztérium, a postavezérigazgatóság és az érdekelt biztosító társaságok nagy jutalmat tűztek iki a nyomravezetőnek;.., — Buster Edwards a híreik meghallgatása - után elhatároz ta,hogy lefekszik. Daly is kö­vette példáját. Az őrnagy el­helyezkedett a ház előtt. Előbb a legnagyobb hangerőre állí­totta be a rádiót, hogy egyet­len közleményt se mulasszon el. Dél táj bőm előszállingóztak a banda tagjai: a kis James, Hus­sey, a festő, a nyakigláb Goody és a többiek. Mindannyian át­öltöztek. Levetették a munkás­ruhát, amelyben dolgoztak, új­ra „civilekké” váltak. Hussey fejfájásról panaszkodott, a töb­bin is meglátszott, hogy nem aludták ki magukat. Goody néhány bankjeggyel tüzet gyújtott, és teát készített. — Mit jelentett a rádió? — kérdezte. Az őrnagy beszámolt a jelen­tésekről, a legfontosabb, a 30 mérföld átmérőjű kör átkuta­tását azonban elhallgatta. Megreggeliztek, majd az őr­nagy háromszor összeverte te­nyerét; — Gentlemanek, remélem, már kitisztult a fejetek, és megbeszélhetjük helyzetünket. Határoznunk kell a legköze­lebbi lépésünkről. Elsősorban a pénzről kell döntenünk. Azt hiszem, mindannyian egyet­értünk azzal, hogy eredeti meg­állapodásunk értelmében min­denki egyenlő részt kap a zsák­mányból, tekintet nélkül arra, hogy a vállalkozásban milyen szerepet játszott? Senkinek nem volt ellen­vetése. — Rendben van. Következik a második pont. Megszámol­juk a pénzt, és elosztjuk 17 egyenlő részre. Ugyanis Twin- ky és a glasgow-i vasutas szin­tén kap egy-egy részt. Bobby Welch kért szót. — Számításom szerint a zsák­mány legalább kétmillió font. Mikor készülünk el ennyi pénz megolvasásával ? — Szerencsére a banktisztvi­selők elvégezték a munka java részét. Az 5000 vagy 1000 fon­tos kötegeket nem nehéz meg­számlálni. — Nagyszerű! Mihelyt meg­kapom a részem, rögtön elilla­nok — szólt közbe Biggs, az egyik Fulham-boy. — Éppen ezt akartam meg­beszélni. Ugyanis semmikép­pen sem helyeselhetem Biggs szándékát. — Miért? Mi kifogásod van ellene? — Roppant óvatosnak kell lennünk, ezért egyelőre senki sem nyúlhat a pénzhez. — Ügy látszik, elment az eszed! — kiáltott közbe Wilson. — Nem tudom, mit akarsz még tőlünk. A munkát elvégeztük. Mindannyian felnőtt emberek vagyunk, nincs szükségünk gyámra. Hogy mit csinálok a részemmel, az csak rám tarto­zik. A többiek egymást túlkia­bálva, helyeseltek. Az őrnagy idegesen tapsolt, hogy csendet teremtsen. — Legalább hallgassátok vé­gig az őrnagyot — kiáltott rá­juk Edwards. — Köszönöm, Buster. Azt hi­szem, mindannyian tisztában vagytok azzal, hogy ma min­denki gyanús ebben az ország­ban, aki hirtelen több pénzt ad ki, mint eddig. És ha valakit letartóztatnak közülünk, az magával rántja a többit is. — Az őrnagynak igaza van — helyeselt Edwards. — Ezért indítványozom a kö­vetkezőt: ha tiszta a levegő, vásárolunk néhány szállító ko­csit, részletekben Londonba szállítjuk, és ott biztos helyen elrejtjük a zsákmányt. Csak három tagnak kell tudnia, ho­va rejtettük a pénzt. Az egyik pontos könyvelést vezet min­den kiadott fontról. Egyelőre csak kis összegeket utalunk ki, mondjuk személyenként és ha­vonta 500 fontot. Akinek több­re van szüksége, köteles meg­indokolni, mire szándékozik a pénzt felhasználni. Az igény­lésről a hármas bizottság dönt. — Ostobaság. Eszem ágában sincs külön kérvényezni azt, ami egyébként is az enyém — szólt közbe Goody. — És véle­ményed szerint meddig kell így takarékoskodnunk? — Legalább két évig. — Szó sem lehet róla. — Kár. Pedig éppen téged, Bustert és magamat akartam a hármas bizottságba javasolni. Buster Edwards az őrnagy pártjára állt. — Azt hiszem, nagyon okos dolog, amit az őrnagy javasol. Fogadjuk meg indítványát és válasszuk meg a három bizal­mit. De — fordult most az őr­nagyhoz —, jobb lenne, ha tisz­ta bort töltenél a pohárba és felvilágosítanád a többieket helyzetünkrőL Mindannyian az őrnagyra meredtek. Reynolds megnyálazta száraz ajkát. Magabiztossága mintha eltűnt volna. — A dolog úgy áll, hogy ... valami közbejött, ami miatt meg kell változtatnunk eredeti tervünket. A rádión hallottuk, a rendőrség állomását fogtuk, amíg ti aludtatok ... — Rajta, bökjed ki már! — sürgette Goody. — A Scotland Yard 30 mér- földes körzetben átkutat min­den farmot. — Ezt is? — Bizonyára ezt is, mert mi is a körben vagyunk. Előbb- utóbb ide is eljönnek. — Szóval, egérfogóban va­gyunk! — ugrott fél Goody. — Rögtön el kell tűnnünk, el kell hagynunk a farmot. — Ez még veszélyesebb, mint itt maradni — óvta az őrnagy. — Amíg ellenőrzik az ország­utakat, bajosan jutunk London, ba. — Megpróbálhatjuk egyen­ként ... — És mi lesz a pénzzel? — Ki-ki magával vassá a ré­szét. — Még ha el is jutsz Lon­donba, ott sem vagy bizton­ságban. A rendőrség bizonyára mozgósította összes besúgóit és mindenkit megfigyeltet, aki az esettel kapcsolatban szá­mításba jöhet. Egészen bizto­san az én lakásomon is jártak már. — Én is azt hiszem, hogy itt nagyobb biztonságban va­gyunk — mondta Edwards el­gondolkodva. — Legalábbis egyelőre. — De én menni akarok, még­pedig rögtön. Majd csak ke­resztül vágom magam, bízzátok csak rám — ellenkezett Boái. — Senki sem hagyhatja el a farmot, mert bajba sodorja a többieket! — kiáltott rá az őr­nagy erélyesen. Üjra ura volt a helyzetnek. Legalábbis egyelőre. A pénz megolvasása közben visszatért a bizakodó hangulat, de vacsora után újra megin­dult a vita. Biggs mindenáron inni akart, de Reynolds nem engedte meg a fennmaradt két whiskysüveg felbontását. — Aki szomjas, igyék teát! Osztozkodás közben újabb tápot kapott a civakodás. Sen­ki sem akarta a kis címletű bankjegyeket. Ugyanis a fél- és egyfontos bankjegyek kétannyi helyet foglaltok el, mint az öt- és tízfontosak. (Folytatjuk4 * Élők és holtak j ! Szovjet film |

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom