Heves Megyei Népújság, 1964. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-20 / 221. szám

Gólyák a főiskolán Az igazi gólyák már elre­pültek fészkükből. A madár­világ elegáns, büszke gólyái helyett „új gólyákat” hozott a .szeptember. Az ifjú gólyák, az Egri Tanárképző Főiskola 211 első éves hallgatói, most is­merkednek „a fészekkel”, a főiskolával. A diákélet évszázados szó­ké,sa már, hogy a gólya nevet adja az első éves hallgatók­nak. Az elnevezés Németor­szágból származik. A német nyelv hivatalosan is gólyának hívja az elsősöket. A XV—XVI. században Németországban ta­nuló magyar diákok hozták liaza bizonyos ünneplő, becéző tartalommal a magyar diák­nyelv szótárába. ★ A főiskola folyosói a nyári hallgatás után ismét megtel­tek diákzsivajjal. Izgalmasak az első napok. Csoportokban járják a folyosókat, keresik a termeket. Valóban olyanok, mint egy ifjú gyólyacsalád. Nagy tervekkel jöttek vala­mennyien. Láttam őket a fel­vételin is, amikor valóban gó­lyaöltözetben izgultak a tan­székek előtt. Akkor még csak reméltek, most már boldogok. Sikerült. A gólyák a főiskola „állampolgárai” lettek. ★ Csengettek. Vége az első elő­adásnak. .Gál Mária, matema­tika-kémia szakos hallgató összecsomagolja jegyzeteit, és hazaiadul a Kun Bála Kollé­giumba, Tanulni kell mert hol­nap gyakorlati foglalkozás lesz. Nagyútról jött, a hatvani gimnáziumban érettségizett, jeles eredménnyel. — Milyen volt az első nap a főiskolán? — Hamar élteit. Előadások voltak matematikából. Nehéz megszokni, hogy minden elő­adás más-más teremben van. A gimnáziumban négy évig egy teremben tanultam. Szokatlan még, hogy minden órán jegy­zetelni kell­A matematika-kémia szak diáknyelven a „rázós” tantár­gyak közé tartozik. — Azért választottam a matematika-kémia szakot, mert szeretek kísérletezgetni és szá­momra nagyon izgalmasak a számok törvényei. Az általános iskolás gyerekek ettől félnek a legjobban. Ha majd négy év után kikerülök az iskolába, szeretném velük megszerettet­ni a matematikát és a kémiát Szakács József, biológia-me­zőgazdasági szakos, már rég­óta ismeri Egert. Párádon Iá­ink és tavaly érettségizett Egerben, a Dobó Gimnázium­ban. Ö már egy évig próbál­gatta a „tanári” életet Érett­ségi után tanított. — Nem volt szokatlan „ta­nárból” ismét diáknak lenni? Az első napokban igen.. Sze­retnék jó tanár lenni és már. nagyon vártam a tanév kezde­tét. Itt, a főiskolán, a tanulás mellett legalább meglátom, ho'gy mit csináltam rosszul, amikor tanítottam. — ösztöndíj? — 400 forintot kapok a fő­iskolától. Ebből 200 forintért reggelit, ebédet, vacsorát és kollégiumot fizetek. Otthon­ról is küldenek szüleim. Re­mélem, kijövök majd belőle. Csabli Magdolna életében először lakik távol szüleitől. Még Egerben sem járt, pedig Hatvanban lakik. Igaz, kis gó­lyának érzi magát. A Klapka úti leánykollégiumban talál­koztam vele. Kicsi korától kezdve az volt a vágya, hogy tanárnő legyen. Mint élete ed­dig legnagyobb örömére, úgy emlékszik vissza arra a napra, amikor a postás átnyújtotta a főiskola levelét és megtudta: felvették. — Sokszor elképzeltem már magamban egy iskolát, ahol én vagyok a tanárnő, s szeretném, ha négy év múlva ez igaz is lenne. Nem volt gond a pá­lyaválasztás, hiszen mindig csak pedagógus akartam lenni. Magyar-történ elem szakos va­gyok. Féltem, hogy nem vesz­nek fel. mert erre a két szak­ra jelentkeztek a legtöbben. — Nem szokatlan a kollé­giumi élet? — Kilencen lakunk elsősök egy szobában. Közösek gond­jaink, terveink, és jól megért­jük egymást. Itt a kollégium­ban minden megvan. Igazán otthon érzem magam. — Milyen a „diákmenza?” — Határozottan jó. Nagyon változatos az étrend és bősége­sen kapunk mindenből. Lehet választani is, mert a második fogás mindig kétfajta. De azért a hazai jól jön néha... A színes gólyacsalád több helyről került össze. Az or­szág minden részéből találkoz­hatunk hallgatókkal. Gaál Judit Balassagyarmat ról jött a főiskolára, ő az idén már neon izgult a felvé­telin, hiszen előfelvételivel már tavaly felvették biológia­mezőgazdasági szakra. — Tavaly helyszűke miatt nem vettek fel, elmentem dol­gozni a postára. Jó volt, leg­alább megismertem az é'et másik oldalát is. Apám is ta­nár és szeretném a családban a pedagógus pályát hagyo­mánnyá tenni. Gaál Judit nemcsak jo tanu­ló, hanem KISZ-vezető is. — Hogyan tetszik a főisko­lás élet? — Szeretek tanulni és örü­lök, hogy itt, a főiskolán, en­nek minden feltétele megvan. Számomra öröm a gyerekekkel való foglalkozás, és már na­gyon várom, hogy a gyakorló iskolában megismerkedjem velük. A kezdet szép, reméljük, a folytatása is az lesz... í Koós József A reggeli és délutáni órák­ban feltűnően forgalmas Egerben a Vécsey-völgy út. A Vécsey-völgyi téglagyár és a két szeszfőzde dolgozói mennek munkába, de a vár­állomástól sajnos gyalogol­niuk kell. Az AKÖV teljesen érthetetlen módon nem haj­landó a téglagyár előtt még feltételes megállót sem léte­síteni, bár az üzemek veze­tősége ezt már több ízben is kérvényezte. Tavasszal és nyáron még elviselhető ez a másfél kilométeres séta, az őszi és téli időszakban azon­ban nemcsak kellemetlen, de határozottan árt a termelés­nek is ez a te’jesen fölösleges út, amely már műszakkezdés előtt kifárasztja a dolgozók Nehéz elképzelni olyan okot, amely lehetetlenné tenné kö­zel 290 dolgozó jogos kérésé nek teljesítését. Ideje lenne, bogy ezt a ré­gen húzódó! problémát végre megoldják, még az esős, őszi időszak beállta előtt. Annál is inkább, mivel a téglagyár a közeljövőben növelni sze­retné létszámát és a jelent­kezőkre nem hat túlzottan lelkesítőén a napi három ki­lométeres kényszergyaloglás. My „Nem haj, hogyha a hal lábaddal lépsz előre jobb helyett. • Vidám ritmusú a dal, s itt valóban nem baj, — legalább is most még nem — ha eltéveszted a lépést, ha jobbra fordulsz, míg a többiek balra. Csak mozogj és pró­báld átadni magad a ritmusnak. No lám! Megy ez, csak akarni kell. Ha egyszer-egyszer zök­kenővel is — azaz felborulással de megtanulod, hogyan lehet egyetlen lendü­lettel helyet változ­tatni, guggoló helyzet­ben. Figyelem! Most egy kis pihenőként táncos lépések, kar­lengések, derékhajli- tás. Nehezedre esik? Bizony bár a nagy­mosás és a nagytaka­rítás is testgyakor­lás,. ettől elszoktál. Berozsdásodta'k az iz­maid. De sebaj, men­ni fog... Hetenként kétszer, hétfőn és csütörtö­kön este, felnőtt ven­dégei vannak az eg­ri közgazdasági tech­nikum tornatermé­nek. Az öreg kapus bácsi már ismerős­ként nyújtja a kul­csot: az oldalajtón tessenek bemenni. Bemegyünk. A re- tikülök, táskák mé­lyéről kopottas mac­kónadrágok, színeha- gyott trikók kerülnek elő, és ime előnyös helyzetben van az, akinek 12—13 éves a lánya, vagy fia\ mert tornacipőjét kölcsön- veheti a mama. Vi­dám nevetés, derűs tréfák közepette öl­tik fel a tomamezt, az esti órák „tornász- lányai”, — civilben komoly családanyák, 19—50-ig. A fiatalab­bak lányosán karcsú derekát, fürge moz­gásukat kissé irigy­kedve nézik a hatvan kilón felüliek, a ne­gyedik x-et taposók, de néhány perc múl­va belefeledkezve tor- nászik, táncol min­denki, erre az egy őrára maga mögött hagyva a gondot, a bajt. Dolgozó asszonyok tornaórája. Az ötlet a dohánygyári asszo­nyok, a kivitelezés Juhász Antalné érde­me, aki a tömegsport fogalmába ezt is be­letartozónak érzi, és hetenként kétszer egy órát szentel amúgy is szűkre szabott sza­bad idejéből az asz- szonyoknak. És az asszonyok. Képviselve von a vá­ros majd minden üzeme egy-két fővel. Ki miért jelentke­zett? — Vera fogyni akar. Mária lakása a munkahelyével egy házban van, s napi sétája c. lakás és az iroda közötti három lépésre korlátozódik. Ezt pótolja. Éva „be­rozsdásodott” izmait próbálgatja, — s va­lamennyien egy kis kikapcsolódást keres­nek és találnak. Gyorson repül az idő. Olya-n hamar vé­get ér az óra. Kar­lendítések, derékhaj- lítás, a hasizmok dol­goztatása, aztán könnyed tánclépések és a, végén néhány percig twiszt, amely után titkolt elisme­réssel gondolnak a fiatalokra, akik ezt a „tornát” órákig képe­sek gyakorolni. Zene, derű. moz­gás. Aztán gyors ütemben öltözködés, s még az előbbi len­dülettel futás a böl­csődébe, óvodába a gyerekért, vagy haza vacsorát főzni. De mintha kicserélték volna ezeket az osz- szonyoka-t. Hol van a szokott esti fáradt­ság? Ha sajognak is az izmok, jobbkedvűen térnek haza, mert az az óra valóban alor­vos kikapcsolódás a mindennapi gondból, munkából. S már ezért is megéri. Hát még ha arra a két- három kilóra gondol­nánk, amennyivel ke­vesebbet mutat majd a mérleg! —deák— Újabb felfedezés az olimpiák történetében. A Népszabad­ság írja (IX. 13.): „A modern olimpiák történetét bélyegeken is nyomon követhetjük.” Valóban, sok ország sok szép bélye­get adott ki az egyes olimpiák alkalmából, az 1896-os görög- országi játékoktól kezdve 1964-ig, Tokióig. A magyar posta ilyen bélyegsorozatai nemzetközi sikert arattak. A bélye­gekből sokat lehet tanulni. Most azt is megtudhatjuk két leközölt bélyeggel kapcso­latban. hogy Románia is rendezett egyszer olimpiát: „Ez az olasz és román bélyeg a romániai vetélkedőre emlékeztet” — olvassuk. Eddig erről a szomszédos országban rendezett olimpiáról nem volt tudomásunk ... Szerencsére a leközölt román bélyeg képén tisztán olvasható: Roma 1960. A román posta nem tévedett... ★ A közelgő tokiói olimpia előtt jó, ha tájékozódunk, mi­lyen eredményekre lehet számítani. Olvassuk a Népújság­ban (IX. 13.), hogy az 1963-as sportidény ragyogó eredmé­nyeket hozott. Valerij Brumel 288 cm-t, sőt egy amerikai 5 méter 20 cm-t ért el magasugrásban. Azt is olvassuk, hogy a Grúz Tudományos Akadémia kibernetikai intézete most elektronikus agy segítségével számításokat végez, hogy az eddigi eredmények után milyen teljesítmény várható a jövő­ben egyes sportágakban. Hol az emberi teljesítőképesség határa? Előre meg merjük jósolni, hogy Brum.el még nem fog az idén a tokiói olimpián 288 cm-t ugrani, hacsak a magasugrást össze nem tévesztik Tokióban a rúdugrással... De arra meg esitleg már kevés lesz az 5 m 20 cm is, mert olvastuk a Magyar If júságban (IX. 12.), hogy Fred Hansen — a világ­csúcstartó rúdugró — nemrégen az oslói stadionban 531 cm-t vitt át. Javasoljuk, hogy a fenti magasugrási rekordot ne közöljék az elektronikus aggyal, mert akkor abból semmi jó tudományos eredmény nem fog kijönni. Apropo, tudomány ... Egy másik hírben azt olvastuk a Népújságban (IX. 9.), hogy Londonban forgalomba hoznak egy érdekes, kisméretű új mikroszkópot, amely kétszeresen nagyít. Még idejében szólunk... Mióta a Jansen testvérek az első mikroszkópot megalkották és mióta Leeuwenhoek az 1600-as években az első tudományos vizsgálatokat elvé­gezte, az ilyenfajta szerszámmal már 2500-szoros nagyítást is sikerült elérni. Ezt is már elég régen. Nem hisszük, hogy nagy sikere lesz a kétszeres nagyítású mikroszkópnak, bár­milyen kicsi alakú lesz is. Nem tudjuk, érdemes lesz-e for­galomba hozni... (dr. Szemes) Idegében szólunk %VtfWtfWVWVWV'«n^VWW^VMWW^WtfWWWtfWWWWVVVWVWtfVVirtWVWtfVV,«WWWWWW^ f§ űl¥§£éUf ÜUiHZi!/£ AZ ANGLIAI POSTAPABLÁS HITELES TÖRTÉNETE ______________;_____;_____• ■■■■ "y'~- - ______________■ 7. G oddy lélekszaíkadva beszá­molt az új fordulatról. A föbbieik lecsapták a kártyákat és össze-vissza kiáltoztak. — Vége a gondosan előké­szített alibimnek... — Az enyémnek is... Az őrnagy háromszor össze­csapta a tenyerét és csendre intette a többieket. — Nyugalom, barátaim. Nincs időnk hosszú vitára. Tíz percen belül határoznunk kell. Legjobb lesz, ha mindjárt sza­vazunk azzal, hogy a kisebb­ség aláveti magát a többség akaratának. — Ha a döntés úgy szól, hogy ma hajtjuk végre az ak­ciót, akkor én nem vessek részt — mondta Buster Ed­wards elgondolkodva. — Kevesled a nyolcszázezer fontot? — Nem a pénzről van szó. Nem fontos, hogy ötvenezer, vagy szárötvenezer lesz a ré­szem. Ötvenezerből is nyugod­tan megélek életem végéig. 4 mpuimü 1964. szept 20., vasárnap — No látod — szakította fél­be Boái. — Akkor miért vár­junk holnapig? Gondold meg, milyen sok pénz ötvenezer font... — Még nem fejeztem be — folytatta Edwards. — Meg tudnád-e mondani, kedves Bo­ái, mit csináljunk, hogy a mozdony mögötti pótkocsik­ban dolgozó tisztviselők ne vegyék észre mitörténik, ami­kor a jelzőlámpától a felüljá­róig visszük a szerelvényt? — Majd elhallgattatjuk őket. — ötven ember ellen aka­rod felvenni a harcot? — Tudomásom szerint a pos­tatisztviselők nem viselnek fegyvert. — Nekünk is csak gumdbot- jaink vannak. — Az is elég lesz. — Óvakodnunk kell az ösz- szecsapástól, senkit sem sza­bad megsebesítenünk. Azonfe­lül nem látom be, miért vál­lalnánk nagyobb kockázatot kisebb összegért, amikor más­nap sokkal kisebb kockázattal háromszor annyit szerezhe­tünk. — Holnap éppen annyi pos­tás lesz a vonaton. — Ez igaz, de a vonat vé­gén. Azok nem veszik észre, hogy a két első kocsit lekap­csoltuk, és a felüljáróig von­tattuk. Edwards kimerültem vissza­ült a helyére. Annyit beszélt, mint máskor egy hét alatt sem. — Legjobb lesz. ha szava­zunk — szakította félbe az őrnagy a vitát. — Ki szavaz amellett, hogy ma hajtsuk végre az akciót? Csak Boái és Biggs, a Fulhalm-csoport két tagja emelte fel a kezét. — És ki szavaz az akció el­halasztása mellett? — kérdez­te az őrnagy, és tüntetőén ma­gasba emelte a kezét. A többiek követték a példá­ját. — Szóval a többség elfogad­ta Edwards indítványát. Az akciót holnapra halászijuk. — Értesítenünk kell Cor- drey-t! — kiáltott fel Goody. — Méghozzá rögtön. Mer1; különben a helyszínre megy Jacksonnal és tilosra állítja a lámpát. Goody kirohant, gépkocsijá­ba vágta magát Oakley a falu­ba robogott, és felhívta Cordrey-t. Fél óra múlva újra a farmon volt. — Szerencsére, még otthon találtam Cordxey-t — Akkor most nyugodtan le­fejthetünk. Hagyjátok abba a kártyázást, menjetek aludni, hegy holnap minél pihanteb- bek legyetek! — utasította őket Bruce Reynolds exőmagy. Másnap, augusztus 7-én, szer­dán, az évszakhoz képest szo­katlanul hűvös volt az időjá­rás. A bűnözés történetében a legnagyobb rablótámadásra ké­szülő banda tagjai egész nap lustálkodtak, heverésztek, mint egy kupadöntő előtt álló lab­darúgó-csapat játékosai. Senki sem mozdult el a farmról. A legtöbben kártyáztak. Az éj­szakai vállalkozásról tilos volt beszélni. Daly és Husey órák hosszat puha szigetelőszalagot csavartak a vasbotok köré, hogy ne okozzanak nyílt sebe­ket, ha netán a botokat kell igénybe venni. Az őrnagynak az volt a leg­főbb gondja, hogy senki se igyék szeszes italt. A vacsorá­hoz mindenkinek csak egy-egy üveg sört engedélyezett. Este felé Wisley viccekkel szórakoztatta a többieket. Félóránként váltakozva őrt álltak a farm kapujánál. A há­romtonnás teherautót és a két terepjáró gépkocsit olyan ügye­sen elrejtették a kert bokrai között, hogy még az sem vette volna észre őket, aki történe­tesen arra jár. Amikor besötétedett, gondo­san összehúzták a függönyöket, és lebocsátották a redőnyöket, hogy ne szűrődjön >i világos­ság. Vacsora után végignézték a televízió műsorát. Mint min­dig. ezúttal is fél 12 órakor, az esti hírekkel véget ért a mű­sor. — Holnap este érdekesebb híreket fognak közölni — je­gyezte meg Goody. ö csak fél órával azelőtt ér­kezett a farmra, azzal a hírrel, hogy minden a legnagyobb rendiben van. Twinky jelentet­te, hogy a postavonat menet- rendszerű pontossággal, este 10.50 órakor elindult Glas- gow-ból és 21.03 órakor ke­resztül halad Charlisle állomá­son. A pénzes zsákokat szállító postakocsik közvetlenül a moz­dony mögött vannak. A posta­vonat 125 pénzeszsákot, vagy­is legalább két és féL millió fontot szállít. ' Goody nemcsak Twmkyvel beszélt, hanem Cordreynek is telefonált. Cordrey közölte, hogy egy órával a vonat meg­érkezése előtt a helyszínen lesz a mozdonyvezetővel együtt. — Azt hiszem, itt az idő, hogy átöltözzünk — figyelmez­tette az őrnagy a többieket. Mindannyian egyforma szür­ke munkásruhába öltöztek, olyanok voltak, mint egy vas­úti munkáscsoport tagjai. A kövér Edwards csak nehezen préselte bele magát a kissé szűk munkásöltönybe. White még egy nagy fazék erős teát főzött, indulás előtt mindenki ivott egv pohárral. — Mennyivel jobb a tea egy kis whbkivel keverve — je­gyezte meg Boái. — Szó sem lehet szeszes ital­ról — utasította vissza az őr­nagy a félreérthetetlen célzást. Egy órakor elhelyezkedtek a tehergépkocsin és a két te­repjárón. Az őrnagy még egy­szer meggvőződött. hogy sem­mit sem felejtették a tanyán. A kocsik tartálya színültig volt. — Mindenki elhozta álarcát? —kérdezte a többiektől, mert a terv szerint harisnyából ké­szült, egvforma álarc alatt fog­nak „dolgozni”. A többiek bólintottak. — Kell-e még valakinek .., Erre a kérdésre tagadó vá­laszt kapott. — Akkor indulás! Roy, te mégy elől a tehergépkocsival, de ne hajts túl gyorsan, hogy Wilson és White ne maradja­nak le. Tizenöten voltak összesen — és nem harmincán, vagy negy­venen, ahogyan másnap az új­ságok közölték. Tizenketten,- köztük Reynolds, Goddy és Edwards, a három főnök a gent­lemanek közé tartoztak, a Ful- ham-boyok közül csak hárman tartottak ki, ketten időközben visszaléptek. — Engem hagyjatok ki. Ide­geim nem bírják el az ilyen nagy megpróbáltatást — je­lentette be néhány héttel előbb Pilgrim virágkereskedő, az egyik Fulham-boy. A Gentlemanek Ligája hall­gatási díjat utalt ki neki és feloldotta kötelezettsége alól, hasonlóképpen egy másik Ful- ham-boyt is. Éjjel két óra tájban a Brige- do-hídnak nevezett vasúti fe­lüljáróhoz értek. James, White és Wilson a felüljáróknál maradtak a gépkocsikkal és ott maradt Boái és Biggs is. Az őrnagy csak a zsákok kocsiba rakásá­ra akarta felhasználni a Ful- ham-boyokat. A többiek a vasúti töltés mentén a jelzőlámpa oszolpá- hoz mentek. Cordrey-t és Smiler Jackson mozdonyveze­tőt már ott találták. Fél órával előbb értek oda, Cordrey gépkocsiján. A tele­fonkészülék ládáján ülve hal­kan beszélgettek. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom