Heves Megyei Népújság, 1964. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-14 / 190. szám

Szellemi „látlelet”

Műveltségi színvonalfelmérés Kálban

Jól sikerült

szovjet—magyar baráti találkozó

Nagy falu a Mátra és az alföld találkozásánál, amerre a Tárná kanyarog. Vasútállomásán — amely Kápolnával közös — a nap 24 órájában negyvennégyszer áll a meg a vonat: s indítanak innét zöldbabbal, paradicsommal, uborkával és dinnyével megrakott vagonokat Bécsibe, Prágába, az Ibériai- félsziget országaiba, a brit kontinensre. A méltán híres nagy faluról a minap érdekes olvasmányt böngésztem, amely szinte bevezetett a káli házakba, olyasmivel ismertetett meg,- amit eddig nem állt módomban ismemi.

A múlt év derekán diákok, pedagógusok keresték fel a ká- liakat, kérdezősködtek tőlük; ki hol dolgozik, milyen az iskolai végzettsége, hogyan kívánja szakmai képzését, általános műveltségének fejlesztését, mit olvas legszívesebben, milyen műsorokat kedvelnek a rádióból, és a tv-ből, szabad idejükben a művelődési otthon milyen rendezvényeit látogatják. Megkérdeztek 524 tizenöt- h úszónkilenc éves fiatalt, a 30-39. évjáratból 185 férfit és 206 nőt és még 145 férfit, 181 nőt, akik a negyvenet már betöltötték, de még nem lépték túl az ötvenet — tehát összesen 1241 embert a 4800 közül.

Érdekes olvasmány a nemenkénti,. korosztályonként szétválogatott vaskos kérdőív- köteg; annál is inkább, mert a község majd 30 százalékát nyilatkoztatták. A műveltségi színvonal-felmérés során kapott szellemi „pillanatkép” alkalmas arra, hogy belőle tanulságos következtetéseket vonhassunk le

Lássuk mindjárt

a jellemzőbb számadatokat!

Az 1241 megkérdezett közül 266 férfi és 551 nő dolgozik saját falujában; a férfi és a női ingázók száma, akik naponta utaznak távoli munkahelyekre; 424.

Milyen a műveltségi szint?

Kezdjük egy szomorú adattal': a megkérdezettek közül 71-en csak négy osztállyal rendelkeznek, ennek több mint a féle — pontosan; 46! — fiatal, tizenöt és huszonkilenc év közötti férfi és nő. 393 azok száma, akik hét osztályt jártak, s teljesen általános iskolai végzettséget szerezték 495-em Gimnáziumi érettségije van — férfiaknak és nőknek együttesen — 85 főnek; az ipari érettségisék száma 22, és akad a megkérdezették között olyan

is, aki tanítóképzőben szerzett oklevelet. Huszonhatan vannak, akik sem írni, sem olvasni nem tudnak!

A „nyilatkozók” közül csak kevesen rendelkeznek saját könyvtárral, a többség inkább a községi könyvtár köteteit forgatja szívesen. Mindjárt ide kívánkozik egy kérdés: mit szeretnek olvasni a káliak. A véleményék nagyon különbözők: elbeszélések, útleírások, regények... Aggasztó, hogy a versek mellett senki sem szavazott, hogy a káli fiatalok kő. zül egy sem akadt, aki a verseket szeretné. Az írók sorában még mindig Jókai a legnépszerűbb, s a kérdőív-kötegben csak kuriózumnak hat Thomas Mann és Hemingway neve!

A televízió káros hatásától rettegők elégedettségére, Kálban — a rádió hódít! És milyen rádióműsorokat kedvelnek, hallgatnak szívesen? A Szabó családot (sic!) a tánczenei és népzenei műsorokat, operetteket; de a rádiójátékokat kedvelők sem szorulnak túlságosan háttérbe. Az újságok népszerűségi saorrendjé- ben a Népszabadság vezet, utána következik a Nők Lapja, a Népszava. De említik a kérdőívek a Kortárs-at, az Űj írást, Élet és Irodalmat is.

A művelődési otthon előadásai közül a táncos rendezvények a leglátogatottabbak és legkedveltebbek, majd rangsorban a színházi és mozielőadások következnék. Az ismeretterjesztő előadások iránti leginkább az idősebb generáció körében mutatkozik némi érdeklődés.:

Vélemények a tanulásról

Mielőtt a vélemények ismertetésére rátérnénk, két adatot kell idézni. A „Hogyan kívánja fejleszteni szakmai műveltségét?” kérdésre 1195-en nem válaszoltak s ugyancsak nem adott választ a „Hogyan kívánja fejleszteni általános műveltségét?” kérdésre 1021 fő. És hogyan vélekednek azok a tanulástól, akik nem restélTték a választ megadni?

G. A. .gimnazista kislány arra a kérdésére, miért tanul, tömör, siummás választ adott: „Ez az élet célja!” Egy másik fiatal a kívánt célját szeretné

Tarnazsadányban

elérni. Egy cigánylány: „Hogy szakmunkás lehessek!” Hasonlóan vélekedik egy másik krakóá is, aki azért tanul, hogy jobban érvényesüljön. Más nem magyarázkodik: „Szükséges az elhelyezkedéhez!” „Nélkülözhetetlen a hivatali beosz- ■ táshoz az érettségi” — vála-| szólta N. E. gimnazista. F. K. I viszont csak annyit mondott: „Kedven van hozzá!” S mindjárt mellette egy elszomorító vélemény egy 15—29 év közötti fiatal leánytól: „nem tartom szükségesnek!”!?) Egy fiatal- asszony ezért nem kíván több tudást magának, mert „sose szeretett tanulni!” Egy vonat- fékező viszont a tanulás révén akar „magasabb fizetést” kiharcolni magának.

Tanulság mínuszokkal

Nagyjából ennyi a káli kérdőívek vallomása. Természetesen e vallomások hiányosak, mint ahogy a kérdések közül is hiányzott egy két dolog, amiket fontosnak tartottunk volna. Nem szerepelt például a kérdések között olyan, amelyből a szociális helyzetre lehetett volna következtetni (idősebb korosztálynál a gyerekek száma, a havi jövedelem stb.) Mégis elmondható, e mínuszok ellenére is, hogy a felmérés a népművelés munkásainak sok tanulsággal szolgált. Caál Sándor, a káli művelődési otthon fiatal, agilis igazgatója, így foglalta össze e tanulságokat:

— Nem kell új „csalétkeket” felkutatni, mivel lehetne még több embert a művelődési otthonba csábítani. A műveltségi színvonal-felmérés megmutatta az igényeket, mit várnak tőlünk, milyen műsorokat, előadásokat, rendezvényeket. Nem a levegőbe tervezünk hát, hanem biztos alapra. Ha ismeretterjesztő előadásodat tartunk, a postával azoknak a címére küldünk meghívót, akik az ismeretterjesztő előadások mellett szavaztak.

— Választókerületenként összegeztük, kinek milyen iskolája, osztálya hiányzik, mit kell, hogy elvégezzen. A tanácstagoknak egyéb dolguk mellett tehát a felnőttoktatás megszervezésében is adtunk feladatot, beszéljen kerületének embereivel, bírja rá őket szép szóval, okosan, hogy tanuljanak.

Ha ez az egyetlen dolog, a felnőttoktatás megszervezése sikerül Kál községben, mér akkor is nagyot lépnek élőre. A kulturális közvéleménykutatás mindenképp megérte a ráfordított időt és fáradságot.

Pataky Dezső

KÉT NÉP KAPCSOLATÁT

elmélyítő baráti találkozásokról gyakran hallunk mostanában. Örvendetesen megszaporodott ezeknek a „nemzetközi ismerkedéseiknek” a száma. Heves megyében eddig az év folyamán 22 szovjet—magyar barátsági estet rendeztek. Legutóbb Tamazsadány látta vendégül a Szovjetunió mesz- szi tájairól érkezett kedves vendégeket. Novoszibirszk a távoli Szibéria egyik fontos ipari centruma. Ebből a városból indultak útnak harmincán, hogy megismerkedjenek hazánkkal, a magyar táj természeti szépségeivel és embereivel. Sok a látnivaló, az idő pedig kevés. Útjuk során nem mindenütt lesz alkalmuk olyan közvetlen baráti közelségbe kerülni vendéglátókkal, mint Tarnazsadányban. De ennek az estének a melegsége elkíséri őket a hűvös Szibériába is.

Este fél hatra érkeztek a vendégek a községbe. A tanácsháza előtt fogadta őket a falu. Bent pedig a vacsorához terített asztaloknál a község vezetői várták őket. Tóth László, a helybeli Egyetértés Tsz elnöke, a köszöntő szavak után röviden ismertette a vendégekkel azokat az eredményeket, amelyeket a falu szocialista átszervezése óta értek el. A szovjet csoport részéről F. Sz. Jefim elvtárs köszönte meg az üdvözlő szavakat és a tájékoztatást.

Egész délután esett az eső. A borús, esős idő kissé megülte a kedélyeket is. A rossz hangulat ördögét elűzni, hamarosan asztalra került a „bikaerős” kisüsti pálinka, majd pedig a szakácsok szakértelmét dicsérő fűszeres, disznótoros vacsora. A magyar ember keveset beszél evés közben — tartja, egyik közmondásunk. E

2 alkalommal azonban evés közben is élénken folyt a beszélgetés, magyar részről leginkább kézzel és lábbal, a nyelvet nem ismerő közlés eszközei veL De mindenki megértette egymást.

A MAGYAR „SPECIALITÁSOK” rövidesen meg is hozták a derűt. A bontakozó hangulat akkor kapott igazán szárnyat, amikor megérkeztek a zenészek, s azon nyomban friss csárdásra hangoltak. Az asztalok alatt megmoccantak a lábak, s a nékik idegen ritmust próbálták követni. A vacsora körül tevékenykedő aszszonyok, lányok a csoport fiatal férfitagjait igyekeztek kioktatni a magyar csárdás tudományára. Nehezen, de ment.

Ám nemcsak a magyar csárdás nehéz. A magyar szavakra még nehezebb rászoktatni a nyelvet. A kanászt meg lehet ismerni a cifra járáséról, de a róla szóló, pattogós dalt bizony nem könnyű megtanulni. A novoszibirszki vendégek is ezen a véleményen voltak.

Egyszerre' nagyobb erővel szállt a dal, mikor a vonók hazai dallamokra találtak. Szo- lovjev Szedoj örökszép dala, amely a Moszkva-parti estékről szól, s amely már nálunk is olyan régóta hódít, ez alkalommal is meghódított mindenkit

A találkozó végén közös ajándékátadás volt A szovjet vendégek nevében Jefim elvtárs egy zenélő szputnyik-mo- déllt és egy Leninről szóló albumot nyújtott át a község vezetőinek.

NOVOSZIBIRSZK és Tarnazsadány több ezer kilometer távolságra vannak egymástól, a vendégek és a falu lakód szívében azonban ezen az estén egymás mellé kerültek.

— K. S. —

AZ EGRI VÖRÖS

C sterházy Károly (1725— 1799.) egri püspöknél aligha volt nagyobb úr egykoron Magyarországon. József császár magyarországi útja alkalmával Egerbe is elnézett, hogy az egyházból kivált gö- rögkatolikusok ügyét megvizsgálja, akiknek templomát csak a város falain kívül engedélyezték felépíteni. A város pedig terjeszkedett, mert Esterházy püspök állandóan építtetett és így mindig messzebbre tolta a fala!tat.

Be sem ért még a császár Egerbe, már előre meghányta-vetet- te magában: hogyan fogja ő a büszke főpapot megtörni... Gondolat gondolatot követett agyában, de végeredményben majd mindig beérte egy epigrammával.

Csakhogy Esterházy püspök elmés diplomata is volt, aki keresztülhatolt sok ember eszén, még olyanén is, akinek fejére a történelem és nem kalapos király szabta a föveget. Fogadhatta volna az uralkodót a legfényesebb egyházi díszben, főpapjai élén, csodás öltönyökben ...

József császár már szinte érezte a füstölgő szagát. Mégis mélyen megdöbbent, amikor a világi főméltóságok, fényes díszruhák sokaságában meglátta a főpapot a maga egyszerűségében. Esterházy püspök úgy állt, az akkor divatos „triples” kalapot a hóna alá szorítva, a görbe C-t ábrázolva, mintha Szent Péter kulcsát keresné a földön. A császárt reszkető, alázatos hangon fogadta, szép la- tinsággal tartott beszédében mintha nem is tisztelgő, hanem könyörgő lett volna.

József császárt cserbenhagyták tervei.

— Menjünk — mondta —, nézzük meg a várost.

Tf sterházy Károly, kalapját hóna alá szorítva, alázatosan követte a fejedelmet. Megnézték ezt is, megnézték azt is, végre eljutottak a nagy templomba, A templom ajtajánál kiegyenesedett az egri püspök, fejére tette a kis fniséző- sapkát, amit egy kanonok adott át neki s előre sietve, a császár előtt ment be a templomba.

József császár követte és * templom küszöbén levette fö- vegét... Esterházy az oltárhoz ment és leült püspöki trónjára.

A császár megnézte a templomot és kifelé indult. S íme, amikor a templomból kijutott, ismét maga előtt látta Esterházy püspököt, aki újra adta az öreg C-t, és hajadonfővel kisérte az uralkodót

A császár mosolygott és magyarázatot kért.

— Ez csak azért történt így, felséges uram, mert idekint fel. séged az úr, odabent pedig én.

A császár, midőn elbúcsúztak, megkérdezte:

— Van még itt kettőnknél hatalmasabb úr is, püspök úr?

Esterházy elnevette magát:

— Elhiszem azt, felséget uram-, az egri vörös!

Ebéd után voltak, a ásássá» nem cáfolta meg ezt a feleletet.

zóta trónok dőltek össze, szaporodott az egri főpapok sírboltjában a márványtábla. De az egri vörös él éi uralkodik!

RÉVÉSZ TIBOR

23.

Ebéd után sokáig kószált a városban. Este pedig, amikor Jersov kilépett a házból, óvatosan a nyomába szegődött. A szomszéd utcában levő kis kávézó előtt, ahol az őrnagy vacsorázni szokott, Mali- novkin megszaporázta lépteit és szándékosan nekiment Jersovnák közvetlenül a kávézó ajtajában és észrevétlenül átcsúsztatta neki a cédulát, amelyen az új kapcsolati módszert javasolta.

Jersov a kávézóban elolvasta az üzenetet és gondolatban ismét megdicsérte Dmitrijt. „Valóban, miért ne használnánk fel adó-vevőinket? A Kísértettel ma éjjel tizenkettőkor beszélek. Dmitrij pedig fél egytől egyig áll majd vételen. Nagyon jó gondolat. Megpróbálok még ma kapcsolatot teremteni vele...”

Ettől kissé felvidult. Ivott egy pohár kávét, megvett hozzá egy kiflit é& hazabandukolt. Aszkár nyugodtan norkolt: holnap korán reggel kell munkába mennie. Temirbek, aki egész nap teem volt odahaza, szintén lefekvéshez készülődött.

Jersov csak akkor lépett ki a házból, amikor meggyőződött, hogy mindenki alszik. Bőröndjéből áttette az adó-vevőt egy zsákba, s elindult vele a kertbe. Először körülnézett, aztán elindult a vetemények között a galagonyabokrok félé. A bokrok tüskések voltak, és szinte tapadtak a ruhájához. Összemarták kezét, arcát, míg végre sikerült kényelmesen elhelyezkednie. Pontosan tizenkettőkor adó-vevője vételen állt.

10.

Körös-körül csend honolt, csak a tücskök ciripeltek a sztyeppén, amely a kert végében kezdődött. Hosszú lábú szúnyogok veszett táncot kezdtek járni a rádió világító skálája fölött. A langymeleg szellő virág, zöldség és illatos fű szagát hozta Jersov felé.

Telt-múlt az idő és Jersov készüléke még mindig hallgatott. Az őrnagyot a feszült figyelés rendkívül elárasztotta. A két fülhallgatót összekapcsoló vékony . lemez, mint valami acélabroncs, szorította fejét.

Fűiéiben kitartóan zúgott valami, s egész idő alatt úgy rémlett neki, mintha nagyon messze, alig hallhatóan vinnyognának a Morse-jelék. Az őrnagy felhangosította a készüléket, s hol jobbra, hol balra csavarta a keresőt a skálán, de a Mor- se-jelek ettől csak nyomtalanul eltűntek ...

Jersov addig vadászott a megfoghatatlan Morse-jelek után, míg rá nem eszmélt, hogy csak halluci- nál a fáradtság és túlfeszített idegállapota miatt. Kikapcsolta hát a készüléket. Ma tehát nem jött létre a kapcsolat közte és a Kísértet között. Egyáltalán létrejön-e valamikor? És ha Zsijenbajev felfedte őt és elrejtőzött? Az, hogy kitűzte neki az éjjeli adás-vételeket és megadta a hívójeleket, megtévesztés is lehetett, hogy időt nyerjen és minél messzebbre kerüljön az üldözőktől.

E komor gondolatokba merülve, majdnem elfelejtette, hogy Mali- novkinnal is akart beszélni. ■ Gyorsan. órájára pillantott, s újra bekapcsolta a készüléket. Nyomban meghallotta Malinovkin hívójelét. Mielőtt azonban válaszolt volna, óvatosan kilépett a bokorból és jól körülnézett Csak ezután küldte az éterbe saját hívójelét. Közleményét és a hadnagy számára szóló utasítását már előre rejtjelezte, s amint Malinovkin jelentkezett, nyomban lekopogta neki a rejtjeles rádió- gramot.

Röviden közölte Dmitrijjel találkozását Zsijenbaj evvel, aztán utasította a hadnagyot, hogy lehetőleg igen pontos híreket szerezzen az ír vasútvonal építésének menetéről é- a vasútfőnökség címére érkező szállítmányokról. MalinoVkinnak önállóan kellett eldönteni, szükséges-e kiutaznia az építkezési munkálatok színhelyére. Abban az esetben, ha

szükséges, felhívta a figyelmét a helységre: járható-e az út motorkerékpár számára?

Kiutazás az építkezéshez

Másnap Jersov reggel hat órakor ébredt fel, amikor Aszikár csörömpölni kezdett az edényekkel a konyhában. Ezek szerint rövidesen munkába megy. Temirbek is indulni készült vele.

Az őrnagy megvárta, míg elmenjek, aztán felkelt a hevemről és kinézett az utcára. Malinovkin ablaka lyitva volt. Jersov feszülten figyelt :s a kissé széjjelhúzott függöny mögött megpillantotta Dmitrijt. Kis asztalka mellett ült és egy üvegből kefir-félét ivott.

A hadnagy befejezte reggelijét, levette a szék támlájáról zakóját,

vállára vetette és kisétált az utcára. Még az éj folyamán kidolgozott tervnek megfelelően* nyomban az állomás felé vette útját, amely nem volt messze a Przsevalszkij utcától. Hamar odaért.

Azelőtt már többször járt itt, de most, ebben a kora reggeli napfényben más megvilágításban látta maga előtt az állomást. Kiderült, hogy több itt a fa, mint azelőtt volt, s nem is poros az épület A sínek úgy csillogtak a napfényben, mintha drága fémből öntötték volna őket Még a fehérre meszelt víztoronynak is szinte vakított a színe. A mozdony pedig, amely csak az imént állt rá a túlsúlyos szerelvényre, olyan fehér, kék és szürke árnyalatú gőzfelhőt eregetett magából, amilyen csak a festők vásznain látható.

„Lám, mit jelent a derűs, napfényes reggel és a jó hangulat — villant át akaratlanul Malinovkin agyán. — Mindent más szemmel néz az ember.”

Hirtelen nagy kedve támadt, hogy mielőbb elinduljon az épülő vasútvonal legfontosabb szakaszára, az előhegység körzetébe, ahol a legnehezebb munkák csak moist kezdődnek. Itt, az állomáson kár is kérdezősködni, okvetlenül saját szemével kell látnia mindent.

Miután ekképpen határozott, gyorsan végigment a szerelvény mentén, amelyhez csak az imént kapcsolták hozzá a mozdonyt. A nyitott kocsikon levő szállítmányokról látszott, rendeltetési helyük: a vasút- építikezés. Főleg földgyaluk, talaj-: nyesők és más földásó gépek voltak. A négytengelyes, fedett kocsik, az ajtajukat, ablakaikat és kerekeiket borító világosszürke porról ítélve, építőanyagokkal: mésszel és cementtel voltak megrakva.

(Folytatjuk4