Heves Megyei Népújság, 1964. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-13 / 189. szám
Három hét Magyarországon Sűrű köd burkolja a Mátrát. A párás levegőben alig látszik a galyatetői nagyszálló hatalmas, szürke kőtömege. Csend van a szálló körül, senki sem kívánkozik a nedves levegőre. Benn a kényelmes társalgókban vidámabb az élet. Az egyikben békés olvasgatok, a másikban kötögető, beszélgető idősebb asszonyok, régi történetekre szomjaáan figyelő fiatal lányok, s az étterem mellett, nos, itt nagyon érdekes most M inden. Búcsúestre készül a álloda vendégserege, vezetősége és a dolgozók, i Szorosan zárnak az ajtók a bárhelyiségben, nem lehet bemenni! Ott most pincérele vették birtokukba a teret, készítik az asztalokra a búcsúpoharakat, s most mindenki na- gyon-nagyon ki akar tenni magáért, hiszen először üdülnek a SZOT csereakciója keretében Galyatetőn mongol és szovjet turisták. A külföldi vendégek még nem tudnak semmiről, vidáman römiznek, sakkoznak az étterem melletti társalgóban, s ismerkednek a náluk szokatlan társasjátékokkal. Elegánsak, a szálló fodrásza már mindenkit „előkészített” a táncos, zenés, szórakoztató estére. A bőröndök becsomagolva, két nap múlva tovább mennek — a Balatonnál is eltöltenek a három hétből kettőt. Nehezen jön él az este fél tíz. Már mindenki megvacsorázott, a folyosókon magyar, szovjet vendégek próbálják megérteni egymást. Van akiknek egészen jól megy. Míg a kedves, közvetlen, üdülőkben szokásos, mégsem sablonos búcsú jelenetek lejátszódnak, a fogadószobában ülünk és beszélgetünk a szovjet és a mongol turisták vezetői veL Beznoszuk Jefim Jev- mc movies, az ukrajnai csoport vezetője kedves, mosolygós ember, először járt hazánkban. *— ötvenen jöttünk Ukrajna minden részéből, de főleg az ipari centrumokból. Kij évből, Dmyetropetrovszkból, Za poroséi bői, Dohyeckböl, Luganszk- ből. Vannak közöttünk olyan elvtámsak is, akik részt vettek az ország felszabadításában, s olyanok is, akik 1956-ban segítették a rend helyreállításában. Most jól érzik magukat, hiszen látni egy olyan országot, amiben annyi rom volt, most •— felépülve talán ez a legnagyobb élmény számukra. Közben már elárulták a folyosón, hogy van a szovjetek kötött egy bányász, vagy vasutas i— az informátorom se tudta fontosam, aki háromszor benn- égétt a tankban 56-ban, s szinte a csodával határos módon menekült meg. Érdekes, zárkózott ember, nem beszél ezekről, inkább társai büszkék rá. — Nos, hogy folytassam, a csoport több mint 80 százaléka munkás. Bányászok, építők, közlekedési dolgozók, szovhoz- és kolhoztagok. De van közöttünk tudományos munkát végző értelmiségi, orvos, sőt — művész is. Jöttek velünk pártmunkások és szakszervezeii dolgozók is. — Érdekes dolog az, amikor az ember külföldre utazik. Valami különlegeset, valami érdekeset vár. Csapon, ahogy áthaladtunk, és magyar területre értünk, figyeltem az elvmíg elérte indulási helyünket, Ulan Bátort — mondja Daniba elvtárs. — S aztán hosszú, hosszú órákon keresztül zúgott velünk a gép a nagy magasságban, amíg elértük Moszkvát. Háromszor szálltunk le közben, egyszóval nagyon hosszú az út Távol-Keletről az önök hazájáig! Mi csak hatan vagyunk. Bányász, sofőr, könyvelő, egy nagy szálloda főszakácsa, egy szakszervezeti vezető és én. Ez a mi kicsi létszámunk. Országunk különböző részéből jöttünk, s azt hiszem lesz mit mesélni mindnyájunknak ha hazatérünk. Nagyon jól érezzük itt magunkat, ni. f olyékony erős paprikát ittunk. A konyakos üveg alján két csípős, erős, nálunk is jól ismert „mérges” paprika. Aztán jót nevettek rajtunk. Nyilván azért, mert olyan nagyra vagyunk a paprikánkkal, hát íme — ott is van. S nem is akármilyen! Hamarosan vége lett az ebédlőben a zajoknak, a bárban megteltek az asztalok, s a fő helyen, a kultúrteremmé is átalakítható ebédlőben—bárban megkezdődött a szívélyes, de nem ölökre szóló búcsúzás. Elhangzottak a baráti, szívből jövő meleg búcsúszavak, s aztán átvette a parkettot a fiaTervszerűtlen tervszerűség Leállítják-e a szilvásváradi mészüzemet? A „kórus” a szovjet vendégekből alakult: a Nyírfácska című kedves, szomorkás dalt énekli a búcsúesten. társaimat: mind az ablakban szorongták.; Aztán rájöttünk arra, hogy itt is ugyanolyanok az emberek, földek, láttuk a traktorokat, a munkagépeket, s egy pillanatra mintha otthon lettünk volna. Azt viszont nem tudjuk elfelejteni, hogy már a határtól kezdve milyen nagy szeretettel és figyelemmel .vettek körül bennünket. Ha ehhez a szép egy héthez még napfény is párosult volna, elmondhatnánk, hogy mindenünk meg volt. No, de talán majd a Balaton pótolja! A mongol csoport vezetője, Zsigmid Daniba, a párt központi bizottságának tagja. Hatan jöttek. Nagyon messziről. — Volt olyan is, aki kétezer kilométert utazott addig, sajnos, egy társunk beteg, de meg kell mondanom, hogy éppen ennek kapcsán tapasztaltuk azt a messzemenő segítséget és elvtársi barátságot, ami igazolta a mi gondolatunkat: igaz barátok közé érkeztünk! A rövid kis beszélgetésnek vége. A két csoport vezetője pillanatra összenéz, aztán enged elmet kérnek, s elsietnek. Mi várunk, mert jelezték, hogy azonnal jönnek. Két csomag a kezükben. — Kóstolják meg az elvtársak a MI vodkánkat és a mongol konyakot! Sok mindent megkóstoltam már, de mongol konyakot még nem ittam. A többiek sem. S amikor lehajtottuk, a meglepetéstől nem tudtunk szóhoz juttalság — a szálló kultúrcso- portja és a szovjet vendégek adtak kitűnő műsort, hogy mindenki egyformán emlékezzék majd vissza az utolsó este baráti hangulatára. Éjfél után volt már jóval az idő, amikor megkezdődött a tánc, s most már a nyelv ismeretének hiánya egyáltalán nem jelentett akadályt — vidáman, jókedvűen táncoltak a mongolok, szovjetek és magyarok. Ök az elsők, akik itt jártak, s a szálló minden dolgozója azzal köszönt el tőlük: — Reméljük nem is az utolsók, s egyre többen jönnek, hogy megismerkedjenek hazánkkal és üdülés közben a magyar néppel. Cs. Ádára Éva Mint derült égből a villám, úgy hatott az idén átszervezett vállalat egri központjában a hír: augusztus 15-i hatállyal a szilvásváradi mész- üzemtől megvonták a diszpozíciót. Nem kell a terméke, nem veszik át. Először kétkedéssel jogadtuk a hirt. Most, a nyár kellős közepén, augusztusban nem nem kell a szilvásváradi mész? Nem lenne rá szükség sehol a megyében, sem az építkezéseken, sem a TÜZÉP- nél? Az ám, a szilvásváradi égetett meszet eddig az Eger —Salgótarjáni TÜZÉP Vállalat vette át, tehát nemcsak Hevesben, hanem Nógrád megyében is értékesítették. Mi történt egyszerre? Tavasszal sok építkezésen anyaghiányra hivatkoztak és akkor az volt a hivatalos „ukáz”. hogy minden helyi erőforrást használjanak fel. ha kell, a boksákban is égessenek meszet. A szilvásváradi mészüzem harmadik negyedévi jóváhagyott értékesítési terve 3800 tonna mészkő és 2220 tonna égetett mész, arányosan elosztva a negyedév három hónapjára. A terv törvény, ezt az illetékesek is gyakran hangsúlyozzák — ha valahol baj van a teljesítéssel. De vajon most, a szilvásváradi esetben nem törődnek a törvény- nyél? Hiszen az üzem jóváhagyott termelési tervét nem változtatták meg, a megszabott mennyiséget teljesíteni tudja, mert ehhez rendelkezésre állnak a kemencék, a szükséges felszerelés és mindenekelőtt termelni akar a mészüzem 38 munkása és a kőbánya alkalmazottai, mert mindnyájan helybeliek, más munka aligha akad hirtelené- ben számukra, tehát családjukat a mészüzemből akarják eltartani. Negyedév közben és ilyen véletlenül ki adta ki az utasítást — kérdeztük a megyei tanács ipari osztályán? A vállalat vezetőivel egybehangzóan állították, hogy az Országos Tervhivatal intézkedésére hivatkozva az ÉM. Cement- és Mészipari Vállalat vonta meg a diszpozíciót. Miért? Talán egyszerre használhatatlan lett a szilvásváradi mész? Nem, erről szó sincs. Talán sokkal olcsóbb meszet kaptak valahonnan? De az árra vonatkozóan sem a vállalatnál, sem a megyei tanácsnál semmi biztosat' sem tudnak. Állítólag külföldről hoztak nagyobb mennyiségű meszet, azért vonták meg Szilvásváradtól a diszpozíciót. De így, egyik napról a másikra? És mi lesz az emberekkel? Ki és hogyan fogja mindezt megmagyarázni Bárdos László égetőnek, Berec p. Károly salakosnak és Boros István kőberakónak, akik hosszú évek óta Szilvásváradon dolgoznak és eddin becsülettel megálltak helyüket? Mit tett a vállalat és felügyeleti szerve, a megyei tanács? A megyei tanács a diszpozíció azonnali visszavonását soron kívül jelentette a Könnyűipari Minisztérium, helyi ipari főosztályának és kérte a rendelkezés megváltoztatását. Sürgős választ ígértek ebben az ügyben. A vállalat minden eshetőségre számit. Ha átmenetileg nem vennék át termékét, a kőbányába csoportosítja át az embereket, mert a meddőtől meg kell szabadítani az elhanyagolt bányát. A mészmű 17 kamrája közül is fel kellene még egy párat újítani. De mindehhez soron kívül pénz kell. Tehát sürgős intézkedést kíván a szilvásváradi mészüzem ügye. A helyi üzem önköftségét nem áll módunkban más üzemekével összehasonlítani, nem ismerjük az import körülményeit, de a tervtörvényt egyoldalúan alkalmazó intézkedést furcsáljuk, „tervszerűtlen tervszerűségnekf kett neveznünk, még akkor is, ha az Ém. Cement- és Mészipari Országos Vállalat az Országos Tervhivatalra hivatkozik. Dr. Fazekas László Takarékos község lett Lőrinci Ez év első felében 4860 forinttal több volt az egy főre jutó OTP-betétállomány, mint 1962-ben egész évben. Két és fél év alatt a betétállomány megkétszereződött, ezzel az eredménnyel lőrinci község elnyerte a „Takarékos község” címet A takarékos életmód jellemző a község lakosaira és a takarékoskodó lőrinciek közül így már az idén is többen hozzájutottak nagyobb terveik megvalósulásához. A felnőttek mellett takarékoskodtak az iskolások is. Ez évben a tanulók betétállománya 141 959 forint, amiből az egy diákra jutó átlag 87,42 forint. (N. M4 NYIROK AJ TOMAN: HOSSZ* FOR OlTOTTA : 22. KCMREGENIT SÁRK.Ö2I eWkA Jersov rászoktatta magat, hogy bármely időpontban, amikor szükséges, fel tudjon kelni, ez a nyugtalan munka pedig megtanította feinden pillanatban résen állni. E napon kilenc előtt öt perccel ébredt féL A házban csend volt Csupán a szomszédos szobában járkált valaki óvatos léptekkel. Ternir- bek már felkelhetett és most igyekszik nesztelenül jörmi-menni, nehogy felébressze unokabátyját, akitől — úgy tűnt az őrnagynak, kissé tartott. Jersov most az ablakra pillantott. A nap élénken megvilágította az utca túlsó oldalát és Güldzsán anyó házát, amelyben Malinovkin lakott A hadnagy szobájának ablaka tárva-nyitva volt. Tehát Malinovkin már felkelt. Abban állapodtak meg, hogy reggelenként a nyitott ablak azt jelenti: Malinovkin fent van, nappal és este pedig, hogy otthon van. Azt is jelentette még, hogy a hadnagy minél hamarabb szeretné megtudni Jersov és Zsijenbajev tegnap esti találkozásának részleteit, s várja az őrnagy további utasításait. De milyen utasítást is adhatna néki? Egyáltalán mit lehet most tenni? Valamiképpen találkozni kellene vele, elbeszélgetni, megmagyarázni a helyzet bonyolultságát De ez sem volt olyan egyszerű. Az ördög sem ismeri ki magát ebben a Zsijenbajevben, lehet, hogy még ezek után sem óhajt véget vetni a próbaidőnek. Nem, nem, a legjobb, ha végig a legszigorúbban konspirál- nak. Egyelőre hát kinyitotta ablakát és kidugta fejét: végignézett az utcán, lefelé majd, felfelé. Ez azt jelentette, hogy nála minden rendben van és hogy a hadnagy fel van mentve, délig a saját ügyeivel foglalkozhat Aszkár csak déli tizenkét órakor kelt fel. Jersov ekkorára már vissza is jött a vendéglőből, ahol megreggelizett és vásárolt egy kis harapni- valót a büfében. Térni rbefc, aki az ő távozása előtt szobájában evett, most nem volt otthon. — Nos, nem unatkozik itt nálunk, Muhtarov elvtárs? — kérdezte Aszkár, amint törülközővel a nyakában az udvarra indult, hogy megmosakodjon. — Egyelőre nem — felelte frissen Jersov. — Sok érdekes dolgot találtam a könyvtárukban. Tegnap csaknem az egész napot ott töltöttem. Atnézegettem a levéltár anyagait és érdekes történelmi dokumentumokra bukkantam. Hát maga, hogy- s miként van, Aszkár Habdullovics? Foglalkozása nem éppen a legnyugodtabb munka? Éjjeli szolgálat is akad? — Ritkán. Főleg nappali beosztásom van. Ami a munkát illeti, őszintén szólva, nem valami érdekes. De ha befejezik a fővonal építését, s megindulnak rajta a szerelvények, akkor majd érdekesebb lesz. Most azonban még menetrendünk, szolgálati beosztásunk sincs. — Bizonyára a szállítmányok is csak jelentéktelenek? — kérdezte Jersov mintegy véletlenül, s figyelte, mily erőteljesen dörzsöli' Aszkár frottíriörülközóvel domború mellkasát Szokásos dolgok! Főleg építőanyagok. Talpfák, sínek, olykor meg cé- ment. Rövidesen majd üzembe lépnek az új, szerelvényeket gyártó üzemek, altkor érdekesebb szállítmányok érkeznek. No, persze, azért most is szállítanak komoly gépeket, olykor még a soktengelyes nyitott vagonokban is. Például ma éjszaka is egy szétszedhető, teljesen kész hidat, meg néhány vasbetonszerkezetet szállították. Tegnap pedig egy Rozsnov-rendszerű, szétszedett fémvíztorony elemeit. Viszont ez még mind semmi a központi fővonalakhoz képest. Azokon most olyan gépeket szállítanak az új vízierőmű építkezésekhez, hogy az ember nem győz csodálkozni: miként rakják fel őket a vasúti kocsikra? Aszkár befejezte a szárítkozást és a törülközőt az egész udvar hosszában kifeszített kötélre akasztotta. Ugyanerről a kötélről levett egy fehér trikót. Makrancos hajú, busa fejét alig tudta keresztülpréselni a trikó nyakán. — Én azért mégiscsak irigylem magukat, vasutasokat — jegyezte meg Jersov, s felkelt a tornác lépcsőjéről, amelyre a beszélgetés alatt telepedett. — Érdekes a munkájuk. Vasútjaikon, mint a folyókon, úgy úsznak és úsznak, akár a tutajok, a különféle szerelvények és szállítmányok. Maga bizonyára jobban olvas belőlük, mint az újságból, hogy mi is folyik az országban? — Hát bizony, eltalálta — bólintott Aszkár és hangja oly őszintén és egyszerűen csengett, hogy Jersov akaratlanul ezt gondolta: „Talán semmilyen kapcsolatban nem áll Zsijenbajewel? Lehet, hogy becsületes ember?...” Ám a következő pillanatban egy másik, sokkal józanabb hang így folytatta: „ördögien ravasz ember. Tudja Zsijenbajev, kiket válasszon magának segítőtársakul Alighanem a MHfmánvokról is azért számol be nekem ilyen részletesen, hogy majd rádión leadhassam Zsijenba- jevnek.” — No, én megyeik és dolgozgatok egy keveset — szólalt meg Jersov. — Vettem itt a maguk könyvárusánál néhány brosúrát, át akarom nézni. Amint belépett a szobájába, első dolga volt pillantást vetni a Mali- novkin-féle ház ablakára. Nyitva volt: tehát a hadnagy már hazajött. Vajon mivel foglalkozik most? Miire gondolhat? Bizonyára nyugtalankodik. Jersov maga is ideges volt, de legalább ismerte a helyzetet Malinovkin viszont még mindig semmit sem tudott, és biztosan különböző sejtelmek kínozták, egyik aggasztóbb, mint a másik. Okvetlenül ki kell találni valami egyszerű módszert hogy bármikor tájékoztathassa Dmitrijt, s feladatokkal bízhassa meg, ne kelljen várnia a megfelelő alkalomra. Malinovkin hadnagy gondolatiban felsorolt számos konspiráció» kapcsolati módszert, <je valamennyi túlságosan bonyolultnak bizonyult holott valami nagyon egyszerűt kellett volna kitalálni. Hisz az őrnagy külön megkérte őt és most számít rá. Hát szabad megingatni bizalmát? „Miért ne használhatnék fel erre a célra saját adóvevőinket? — villant át agyán az egyszerű gondolat- és azon csodálkozott, hogyan is nem jutott ez előbb az eszébe. — Nékem is, Jersovnak is van adó-vevője és felvesszük egymással a kapcsolatot.” Miután erre a következtetésre jutott, azon kezdte tömi a fejét, hogyan közölhetné ezt minél előbb az őrnaggyal. Cédulát csak késő este, de lehet, hogy csak éjszaka dobhat be az ablakán, mert Aszkár Sandair- bekov egész nap otthon van. Nemiég látta. Most várjon estig? A hadnagy délig törte rajta a fejét. |1FS |T I (Folyt atjuk-i
