Heves Megyei Népújság, 1964. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-07 / 184. szám
Az épülő erőmű egy részlete a magasból. (MTl-foto: Kácsor László felvételei.) mit végeztek tervezők,. építők, szerelők. A turbina — ötven megawattos gépóriás — megindult, vizsgázik. Nem látványos esemény, de fontos állomása egy hatalmas munkának. Érdemes odafigyelni. Hatalmas erőmű lesz, ha elkészül a százhalombattai. Városoknak, gyáraknak, falvaknak ad áramot. Népek országútja volt itt valamikor, hadak vonultak, esaták emlékét őrzi — a környékbeliek magyarázata szerint — a falunak nevet adó száz halom: alattunk elesettek maradványai. Népek találkozóhelye — közvetve vagy közvetlenül — most is a falu, az épülő erőmű. Szovjet olaj táplálja «* kazánokat, angol és csehszlovák szerelők dolgoznak együtt a magyar munkásokkal. Épül az erőmű-óriás, már áramot is ad, s most forog a második turbina, és készül a többi, sorban, Jön hát még Őrt ás vas-labirintus. Pedig ez csak kiegészítő berendezés majd a hír ezután is: „elkészült, megforgatták, felavatták...” a turbinához. (a kj Forog a második Ofveit mega vatta* gépóriétt vissgáasih Százhalombattán „Beemelték, megindult, felavatták... ’’Gyakori, szinte mindennapos szavak az újságokban, rádióban. Figyelmünk. Icöveti az ország életét, néha megállunk egy-egy hír hallatán, s elgondolkozunk. „Beemelték az utolsó hídelemet.” Par hónap még, s át lehet menni az új hídon. „Újabb szálloda készült el a Balatonnál.” Százezrek láthatják a parti fák közül kimagasló modern épületet. „Megindult a második turbina Százhalombattán.” Ez a hír nem látványos, munkáról, eredményről beszél. Az eseménynél kevesen voltak jelert- Építők, szerelők, mérnökök, munkások álltak meg rövid időre, amikor gőzt engedtek a turbina lapátjaira. „Forog a második...” Aztán végezte ki-ki tovább a dolgát, csak néhányon ynaradtak az „újszülött’ körül. Figyelni minden rezdülését, hangját, forgását. Próbajáratás ez még. most válik, csak el, A DL számú turbina. Figyelik minden rezdülését... A kemencékben tovább égnek a tűsek. .. Rőt lángok között szikráznak, olvadnak a fémek, különös „páncélzatú” kohászok karóznak a kemencék tetején, szítják koksszal telt, jókora apátjaikkal a tüzet és készü- ődnek új, meg újabb csapo- ásokra szüntelen ... A hatalmas csarnok jóval nagyobb, mint látszik! Győznék itt emberrel, kapacitással többet is, de hiába, annyit ermelhetnek csak, mint az par igénye... Az pedig változó, hullámzó; egyszer több, máskor kevesebb kell. Tavaly például már nem kellett any- nyi mint tavalyelőtt; fölöslegessé is vált néhány ember. S akkor, bizonyára nemcsak azok, hanem a többiek — akik maradtak, — is meglepődtek, talán titkolt, belső félelemmel várták; mikor következnek ők? MI LESZ AZ A PCI ÜZEMMEL? — Mi lenne ugyan? — semmi különösebb, — nyugtat meg mosolyogva az Ötvözetgyár ap- ci gyáregységének vezetője, Kőhalmi Imre. A kemencékben tovább égnek a tüzek ... Nincs semmi ok az ijedelemre; a munka változatlan, fer- roö.tvözeteket állítunk elő továbbra is. Szükség van ránk, szükség van minden emberünkre ezután is, — az idén nem történt már egyetlen létszámcsökkentés sem! A felszabadult tanulókat is megtartottuk, mind a kilencet... Megnyugodtak a fölöslegesen felizgatott kedélyek, hétköznapjaink megint a régiek. Féléves tervünket 102,4 százalékra, július havi tervünket pedig 107,2 százalékra teljesítettük! Ez a jelenünk... A telepen bontásokat, bizonyos fokú átalakításokat látok, s valamiféle KÉSZÜLŐDÉSRŐL HALLOK. A gyáregységvezető és Fogadási Béla műszaki vezető titokzatosan összenéz, s tekintetükkel kérdezik egymástól: mondják-e, vagy sem? Bizonytalan- kodnak a válaszadással, hallgatnak néhány másodpercig, azitän óvatosan, a műszaki vezető kezdi; — Nem akarunk az események elé vágni, hiszen még tényleg csak a készülődésnél tartunk. Annak is az elején... Mégis megindult már az érdeklődés a selypi iparmedencéből; hány ember kell majd, milyenek, és mikor? Most még nem mondhatunk semmi bizonyosat; hiszen a közelmúltban adtunk csak megbízást a tervek elkészítésére. Ha azok teljesen elkészülnek, ha azokat jóváhagyják; akkor beszélhetünk csak igazán az apci gyár távlati fejlesztéséről... — De, hogy ne csigázznk olyan sokáig kíváncsiságát, hadd súgjak meg valamit mégis — veszi át a szót derűs arccal újra Kőhalmi Imié — új profil átvétele van kilátásban ... A ferroötvözetek gyártásának továbbvitele mellett, — KÖNNYŰFÉM ÖNTÖDÉT ALAKÍTUNK KI az apci üzemben:. Ügy hírlik, hogy 70 milliós beruházásról van szó, amelyből azonban egyelőre csak mintegy tized- részét kapjuk, a többit csak a III ötéves terv folyamán. Ha a tervek megjönnek, talán a jövő tavaszon már meg is indulhatunk az új munkával... Mindenesetre mi már jóedőre készülődünk. Dolgozóink közül négy turnusban 15-en, 15-en hathetes szakmai tanfolyamon vesznek részt Budapesten a csepeli gyárban és a Qvalitál Könnyűfémfeldolgozó Vállalatnál ... A műszaki vezető könyvet keres elő szekrényéből, képeket mutogat 1 ne, érdekes ábrákat a kokilla- és présöntésről: — Űj szakma lesz ez Apcon, s bizony nemcsak dolgozóinknak, hanem még nekünk is, vezetőknek is tanulnunk kell... ! Forgatjuk is, nézegetjük is gyakran ezt a könyvet! NEM ELÉG AZ ÁTKÉPZÉS, új, teljes szakemberekre is szükségünk lesz. Dolgozóink közül mintegy harmincán tanulnak a különféle technikumokban, s felük szaktechniku- mot végez, kohóiparit, gépiparit,- elektromosiparit, — kapcsolódik be a beszélgetésbe az időközben előkerült személyzetis, Szalui János. — Ez azonban még mindig kevés. Szerszám- szerkesztőkre, szerszámkészítőkre is szükségünk lesz! — Üj profil, új feladatok, több ember — tagolja egymás után a szavakat a gyáregységvezető. Ha elkészül majd teljesen a nagy beruházás, ha „megy” majd az ötezer tonna, — kell akkor vagy 800—900 ember... De hogy addig, mikor mennyi, most bizony még nem tudjuk megmondani. A biztos csak az; a mostani létszám marad... (gyónt) NYIKOKAJ TOMAN: r?. Végre észrevehető sajnálkozással (becsapta a könyvet, végigment a raobán és eloltotta a villanyt. Mali- novkin, aki éberen figyelte, abban • pillanatban, amint elaludt a villany, felkelt az asztal mellől és nesztelenül az ablakhoz lépett. Kikönyökölt az ablakpárkányra és megint mereven bámulta a szemközti házat. Figyelmét most már nem az ablakára összpontosította, hanem a kiskapura. Rövidesen nyikorogva kinyílott és egy magas termetű. tübetejkás ember lépett ki az «teára. Malinovkin nyomban ráismert benne Jersov őrnagyra. Az őrnagy kis ideig álldogált, majd lassan járkálni kezdett a San- darbekov-ház mentén, először az utca túlsó oldalán, maid az innensőn. Amikor másodszor haladt el Malinovkin kinyitott' ablaka előtt, a hadnagy hallotta, amint egy nagyon könnyű tárgy esett a szoba padlójára majdnem a lábánál. Malinovkin gyorsan lehajolt, kezével végigmatatott a padlón és egy ősszecsavart papírdarabra bukkant. Zsebre vágta, és átment a másik szobába, amelvnek ablaka az udvarra nyílott, és világosságot gyújtott. Öreg háziasszonya, Göldzsán #nyó. már aludt, és a hadnagy teljesen egyedül volt. Mindeneseire előbb hallgatózott egy ideig. A háziasszony szobájából egyenletes horkolás hallatszott. Befüggönyözte az ablakot és közelebb állt a lámpához. Elővette a cédulát a zsebéből, gyorsan kicsavarta és elolvasta: „Gazdám átadta nekem Zsijerrba- jev levelét, amelyben, miután megfejtettem rejtjelét, a következő utasítást kaptam: ma éjjel tizenkét órakor motorbiciklin induljak a Fe- kete-folyóhoz az Adirába vezető úton. Parancsot kaptam arra is, hogy útközben figyeljem a piros lámpával leadott jeleket. Amint észreveszem, a legközelebbi bokorban ott kell hagynom a motorkerékpárt a beszerelt adó-vevővel és az új rejtjelkulccsal. Ügy látszik, Zsijenbajev még most sem bízik bennem valami túlságosan s nem mer találkozni velem. Pontosan tizenkettőkor indulok. Maga maradjon a lakásában és éberen figyelje Aszkár házát. Míg visz- sza nem térek, semmiféle intézkedést ne tegyen. Mindenesetre tizenkettő után kapcsolja be az adó-vevőiét, lehet, hogy rádiókapcsolatot kell majd teremtenem magával a három hullámsáv valamelyikén, amelyeknek hosszúságát ismeri.’’ Malinovkin még egyszer elolvasta az üzenetet és elgondolkodott. Miért viselkedik Zsijenbajev ilyen titokzatos módon? Miért nem mutatkozik Jersov előtt? Még mindig nem bízik benne? Egyelőre csak egy dolog volt világos: Zsijenbajev ördögien óvatos. Tehát nemhiába kapta a „Kísértet” kémfedőnevet. Jersovnak pedig nem kellene egyedül elindulni erre a találkozóra. Magával kellene vinnie őt, Malinovkint, avagy kerékpáron utána küldeni azon az úton. Háziasszonyának a folyosón áll egy kerékpárja, azzal elkarikázhatna. Ámde a parancs az parancs. Malinovkin megsemmisítette a cédulát, beszólást hallott és olvasott az elhárítok hősi munkájáról. Persze, a gyakorlatban mindez másképpen áliL Szerény, hétköznapi munka mindenesetre sokkal több akadt, mint hősi epizód. A hadnagy, aki már régóta ábrándozott egy veszélyes operatív munkáról, fél évet töltött az állambiztonsági szolgálat egyik osztályán. És míg minden többé-kevésbé új volt a számára nem volt terhére ez a munka, de mihelyt úgy érezte, hogy már „mindent tud”, sóvárogni kezdett az „igazi munka” után. Rendkívül megörült hát, amikor megkapta a feladatot, hogy kísérje el Jersov őrnagyot. De az utóbbi napok tétlensége gyötörni kezdte. A eloltotta a villanyt, és visszatért saját szobájába. Az utcán most senki sem járt Jersov nyilván visszament a Sandarbekov-házba. MalinovKin órájának világító számlapjára pillantott, aztán újra elfoglalta helyét az ablaknál. Fél óra múlva Jersovnak motorkerékpáron el kell hagynia a házat. Malinovkin hadnagy még nagyon kevés ideje dolgozott az államibiz- tawvsági szerveknél, de elég sok eikonsipiráciö, amelyet egész idő alatt szigorúan betartott, eleinte tetszett neki, de aztán haszontalan dolognak kezdte tartani, amely valami titko- lósdira hasonlított. És most végre lehetőség adódik ha nem is aktív akcióra, de mindenesetre egy szemtől szembeni találkozásra az igazi ellenséggel. És mi történik? Öt megint félreállítják a veszélyes munkától. Mindezt sértőnek tartotta magára nézve. Mélyet sóhajtott és becsukta az ablakot. Ideje volna már Jersovnak kijönnie az utcára, öt pere múlva tizenkettő. A hadnagy ismét minden figyelmét Aszkár Sandarbekov házának kiskapujára összpontosította. Az éjszaka sötét volt, de ha valaki kilépne a szemközti házból, mégis észre lehetne venni. Az idő pedig múlott A peretriutató túljutott a tizenkettőn. Lám már öt .. árét.. .tíz perccel múlott tizenkettő. Mi történt Jersowal? Elaludt, vagy mi? Malinovkin egyre idegesebb lett. Talán jó volna észrevétlenül megközelíteni Jersov ablakát és bekopogni rajta? Vagy megdobni egy marék homokkal? De nem, Jersov őrnagy, aki kijárta a híres Asztahov iskoláját nem alhatott el ebben az oly feszült időpontban! Akkor talán megakadályozta valaki abban, hogy idejében elinduljon? De hát ez nem volt valami hihető ... A legvalószínűbb: a kerten keresztül hagyta el a házat, hogy ne vonja magára senkinek a figyelmét. Már negyed egy volt, amikor Malinovkin elővette bőröndjéből az adó-vevőt. Bekapcsolta, átállt vételre, felcsatolta a fülhallgatókat, és óvatosan ráhangolta magát hol az egyik, hol a másik rövidhullámú sávra. Morse-jelek vinnyogása, zenefoszlányok, mélyzengésű harsány kacagás, könyörgő női hang, viharkisülések száraz recsegése s újra Morse-jelek váltakoztak a fülhallgatókban. Malinovkiftnak tetszett ez az „éter- egyveleg”, ahogy elnevezte magában. A bolygó forró, izgatott lélegzésének tartotta. A külföldi nyelvek közül csak az angolt és a németet beszélte, de könnyen felismerte a kiejtésből a francia, olasz és spanyol nyelvet. Minden különösebb nehézség nélkül megértette a lengyel és a cseh nyelvet, mivel jól beszélt ukránul és beloruszul. (Folytatjuk.)
