Heves Megyei Népújság, 1964. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-06 / 183. szám
Egri kislány Abesszíniában Mindig érdeklődéssel fordulunk azok felé kérdéseinkkel, tóik távoli országokból láogat- nak haza Magyarországra. Joggal kíváncsiak lehetünk hát az Egerből a messzi Abesz- satn fővárosba került Bőjthe Éva élményeire. A Dobó Gimnáziumban érettségizett egri kislány a kereskedelmi szakiskola elvégzése után, export-import vállalati gyakorlattal a tarsolyában, az 1962-ben felállított Addis- Abeba-i magyar kereskedelmi kirendeltségre került, amelynek azóta is munkatársa. Az első kérdés természetesen az új magyar-etióp külkereskedelmi kapcsolatokra irányul. — Magyarország Abesszíniából lenmagot, dohányt és kávét importál — kapjuk a felvilágosítást — melynek ellenében férfi-, női és gyermekruházati cikkeket, háztartási alumínium főzőedényeket, vasárut, camping- és sportfelszerelést, férfi- és női harisnyák gazdag választékát, gyapjútakarókat, s az utóbbi időben már traktorokat és Diesel-motorokat is szállítunk. A magyar ipari cikkek, készítmények iránti érdeklődés érezhetően egyre növekszik. —Találkozótt-e a messzi eti- ép fővárosban magyarokkal? — Bárminő furcsán is hangzik a válasz: igen! Az L Hailé Szelasszié Kórház egy orvosa is magyar ember, de ott él Hátié József, az egykori magyar acsxiaikapus”, aki mint futball- tróner működött, de most már felhagyott egykori mesterségével és nyomdát alapított. A fővárosban él Gajdács Mátyás bácsi is, Kittenberger Kálmán hires magyar afrika-vadász egykori fegyvertársa, aki hamarosan hazajön Magyaror- ffljágra. Az a hazánkban szélté- ben-hosszában elterjedt hír, rsnely szerint a császár háziorvosa magyar származású lenne, nem felel meg a valóságnak, beszéltem vele: német ember. — Hogy bírják az európaiak aas abesszín iklímát? — A főváros, Addis Abeba éghajlata kellemesnek mondható, mert bér közel van az egyenlítőhöz, de 2424 méterrel fekszik a tenger színe felett, és as mentesíti a forró, páradús levegőtől. Januártól márciusig terjed a száraz évszak, amikor a reggel, délelőtt és délután rgen kellemes hőmérsékletű, a déli órákban azonban jó meleg van, viszont éjszaka alaposan teltül a levegő. Az áprilisi, májusi kisebb esős periódust, júniustól szeptemberig tartó kitartó, alapos mansziun-esőzés váltja fel Mikor repülőgépre szálltam, akkor is bizony hatalmas eső zúdult a fővárosra, — Hallhatnánk valamit az abesszín emberről? — A kedésre egyértelműen bizony nem lehet választ adni, hiszen még ma is meglehetősen etióp dollár, ami 12 USA-dol- lámak felel meg. De egy minisztériumi tisztviselő is csak szigorú ősi törzsi szervezetben élnek a gallák, amharák, tig- rek, kafárok, afarok, danaki- lok, sóák és még számtalan más törzs tagjai. Bár a hivatalos nyelv az amhara, de például a gallák nem értik és csak tolmács útján tudják elintézni ügyes-bajos dolgaikat. Etiópia valamennyi törzsét azonban jellemzi, hogy rendkívül büszkék függetlenségükre, hiszen Libériával egyetemben csak ez a két ország volt független a két háború közötti időben, míg az olaszok le nem rohanták Abesszíniát Valamennyien szinte fanatikus tisztelettel és rajongással veszik körül a császárt, Hailé Saelassziét Jellemző Etiópia népére, hogy szemben a környező afrikai népekkel koptkeresztény. Megtudjuk, hogy érdekes módon vegyül az ősi tradíció a mai újjal. A főváros utcáin egymás mellett lehet látni a medren luxus-szállókat, s a náddal fedett primitív, kerek vályog-kunyhókat, a gazdagok pazar, legújabb divatú öltönyeit, s a szegény mezítlábas, egy ingbe bújt, szurtos gyerkőcöt, s a fehér ősi köntösbe öltözött nőket és férfiakat. Akik már európai módra öltöznek, azok java része is gondosan megőrzi régi népi viseletét, amelyet azután nagy ünnepeken büszkén visel — Milyen az etiópok életszínvonala? — Kétségtelenül, az afrikai országok közül Abesszíniában a legalacsonyabb az életszínvonal. Rendkívül kevés a munkaalkalom, de áld munkát kap, annak is hallatlanul csekély a bére. Egy segédmunkás átlagos havi keresete 30 200—250 etióp dollárt keres havonta. Nem fordítanak nagy gondot a lakásukra. Gyakori látvány, hogy egyszerű vá- lyogházikcfc előtt gépkocsik várakoznak gazdáikra. Aki csak teheti, első összekupor- gatortt pénzén autót vásárol, hiszen Abesszíniában meglehetősen nagyok a távolságok, amelyeket meg kell tenni, s még mindig csak egyetlen vasútvonala van a hatalmas kiterjedésű országnak, az ádeni- öböltbeli Djibutiból fut a fővárosig. — Bizonyára különleges az abesszíniái koszt? — Érdekes a kenyerük. Ez apró, lisztből gyúrt, pogácsaszerű massza, amelyet az ál- banánfa levelébe burkolva sütnek meg. Őszintén szólva, a széles néptömegek eledele, az mzsera, ez a szivacsszeru növényi eredetű étel sem valami ízletes a magyar gyomor számára. A húsok közül a birka- és tehénhús a nemzeti eledel. Még ma is széltében-hosszában a húst nyersen fogyasztják a bennszülöttek. Böjtbe Éva elmeséli, hogy az iskolaügy is egyre jobban fejlődik. A fővárosban már egyetem működik, jó nevű külföldi professzorok vezetésével. Érdekes, hogy a közelmúltban avatták fel az első női mérnököt, akit a császár is fogadott. Nagy az érdeklődés a magyar egyetemi ösztöndíjak * iránt Legutóbb 25—30 jelentkezés futott be, s ma 5 etióp diák tanul Budapesten. — Milyen szórakozási lehetőségek vannak Addisz Abe- bában? — Az újgazdagok részére nem hiányoznak a drága bárok, de szerte a fővárosban, egész sor vályogházíban működik „bár”, ahol az ősi etióp ital, a mézbor mellett kapható az amerikai Coca-cola. Igen kedvelt szórakozóhely a mozi. — Na, és az újságok? — Van újság, amely két kiadásban, angol és amhara nyelven jelenik meg, de van, amelyik csak angol, vagy csak amhara. nyelvű., A külikereske- de&mi szolgálat bizony megköveteli, — bár a levelezések és tárgyalások magyarul folynak —, hogy Böjtire Éva is alaposan megismerkedjék az amhara nyelv és írás rejtelmeivel. Míg beszélgetünk, fényképeik, diapozi- tívek járnak kézről kézre, s idézik a távoli ország népét, életét és érdekes tájait. Előkerül a mamának hozott kedves ajándék is: az abesszíniái magyar Gajdács bácsi által készített fekete-fehér, hosszú szőrű majombőr asztalterítő. Valóban unikum, s nemigen van párja Magyarországon. Az öt hét aranyszabadság lassan-lassan letelik, és Böjtbe Éva, az egri kislány is visszarepül állomáshelyére, Addisz1 Abebába, az etiópok földjére. Sugár István Hz Egri Tanárképző Főiskola tudományos közleményei, li. szövegének nyelvészeti jelen* Dr. Bende Sándor szerkesz- I tésében megjelent az Egri Ta- J nárképző Főiskola tudományos I közleményeinek második kötete. A kötet rövidebb-hosszabb tanulmányokat közöl az oktatás és nevelés területéről, a ; nyelv, az irodalom és a törié- ! nettudományok, valamint a természettudományok köréből. Dr. Berecz János két tanulmánya a nevelés időszerű kérdéseivel foglalkozik. A szocialista államokban folyó ateista nevelés eddig elért eredményeit ismerteti és egészíti ki Valláslélektan, vallásikritika, ateista nevelés című értekezésében. Dr. Kovács Vendel egy hosszabb tanulmányából közöl részletet, amely a produktív gondolkodásra való nevelés kérdéseit tárgyalja. Tanulmányrészletében a kérdés történetéről is alapos tájékozódást kapunk. Az iskolai testneveléssel szemben támasztott társadalmi igények problémáiról Bély Miklós ír. A problémát a korszerű nevelés tükrében vizsgálja. Milyen funkciót tölt be a televízió a tömegek nevelésében? Erről a kérdésről szól Nagy Andor tanulmánya. A tanulmány különös tekintettel van a televízió és a népművelés viszonyára, valamint az iskolai nevelés és az Iskolateie- vízió kapcsolatára. Dr. Bakos József Comenius kutatásainak újabb eredményeit közli. Ez alkalommal a nagynevű pedagógus világhírű tankönyvének, a Janua magyar tőségével foglalkozik. Egy elfelejtett író. Komáromi János életét és munkásságát ismerteti dr. Hekli József, a marxist» irodalomtörténeti kutatás módszereinek alkalmazásával. Lökő s István pedig a magyar irodalom eigy másik, kevésbé; jobbára a tankönyvekből ismert alakjának, Dajka Gábornak . utóéletével foglalkozik Csokonai halálának évével bezáróan. Nagy érdeklődésre tarthat számot dr. Szántó Imre helytörténeti tanulmánya, amelybe* Eger város kialakulását, várossá válásának folyamatát kutatja. Igen változatos a harmadik témakör anyága. Dr. Futó József és dr. Zétényi Endre helyi meteorológiai jelenségeket magyaráznak. Dr. Pelle Béla a matematika, dr. Szőkefalvi- Nagy Zoltán a kémia területéről közöl egy-egy érdekes tanulmányt. Biológiai és zoológiái kísérletei eredmények közlése zárja a természettudományok fejezetét. Miscellanae cím alatt tudományos kutatás elősegítését szolgáló adatpótló közleményeket foglalták össze. Berzy András, dr. Bihari József. Nagy Sándor közlésed egy-egy írónak portréját teszi teljesebbé. A kötet végén a rajztanszék tanárainak munkáiból összeállított reprodukciós gyűjteményt találjuk. Kovács Sándor A Mátra, Balafonaliga és a Nagymarosi Erőmű terepmodellje a mezőgazdasági kiállítás vízgazdálkodási pavilonjában Bemutatják az ország legnagyobb ekéjét és a guruló vízmüvet Az Országos Vízügyi Főigazgatóság megkezdte a mezőgazdasági kiállítás vízgazdálkodási pavilonjának berendezését. A vízgazdálkodás sokrétű feladatait szemlélteti a Mátra vidékéről készített 80 négyzet- méteres terepmodell, amely bemutatja-az árvízvédelem, az öntözés, a patakrendezés, a rétlecsapolás, és a talajvédelmi erősítés távlati elgondolásait, összefüggéseit. Hasonló terepmodellt készítenék az ország első automatikus vezérlésű esőztető öntözőtelepéről, amelynek eredetije Balatonali- gán épült fel és a jövő évben már 3500 hold gyümölcsöst és kertészetet öntöz. A vízgazdálkodási pavilonban mutatják be először az országban a nyilvánosság előtt a Felső-Duna vízierejét hasznosító Nagymarosi Erőmű 8X10 méteres te- repmodelljét. Nemcsak a hatalmas vízlépcső, hanem a duzzasztással összefüggő folyószakasz arányos kicsinyített mását is elkészítették a modell építői. A kiállítás egyik érdekes látványossága az ország legnagyobb ekéje, amely 1-1,2 méter mély és majdnem 5 méter széles barázdát húz a földben. A 14 tonnás eke azonban nem a talaj művelésnek,- ha-, nem az öntözőcsatomák építésének legkorszerűbb hazai eszköze. A Középdunavölgyí Vízügyi Igazgatóság újító brigádja készítette az új ekeóriást. Ezzel majdnem hatszorosára gyorsították a munkát, mert agyagos talajban óránként 1 kilométer, lazább földben pedig 1,5-2 kilométer hosz- szú öntözőcsatornát készítettek. A vízügyi pavilon gépei között állítják ki a Vízgépészeti Vállalat legújabb öntöző- és belvízszivattyúit, valamint a gépkocsira szerelt, „guruló” víztisztító művet, amely naponta több mint ötezer fo_ gyasztó részére „gyárt” tiszta ivóvizet. NYIKOKAJ TOM.4N: KEMREGEN/ válta a fejét. Aztán hátat fordított neki. — Elfecsegtem itt veled az időt... — dörmögte s elindult a ház félé, amelyben valami irodaféle lehetett Aznap Malinovkin a városi olvasóteremben találkozott Jersowal és észrevétlenül átcsúsztatta neki a cédulát, amelyen, beszámolt a régészek telepének meglátogatásáról. A következő nap unalmasan telt el a hadnagy számára. Jersowal nem találkozott, még levelet sem kapott •tőle. Mivel nem volt semmi dolga, céltalanul csatangolt a városban, FORDÍTOTTA! SÁRKÖZ! GYULA 16. i Mert hát ő a többiektől külön turkál valahol Ügynevezett maszek vakond. — Hát maga, apókám, látta-e már öt valaha? — Nem, nem láttam — felelte közömbösen az öreg, s megigazította a fekete selyemzsinóron függő ódivatú orresíptetőjét. — Különben nem is nagyon mérgelődünk emiatt. Azt hiszem, semmit sem vesztettem vele. Én, fiatal- ember, életem során nem egy híres embert láttam már. Sőt, személyesen ismertem két akadémikust: Alek- szandr Jevgenyevics Ferszmant és Vlagyimir Afanászevics Obrucsevet. Tudja, válogatós vagyok ezen a téren. Ez a maga Zsijenbajevje akkor járt itt, amikor én nem voltam jelen, felvette az élelmét, meg feltankolta a motorkerékpárját benzinnel. Hát maga kiféle-miféle? Szintén valami geológus-régész-féle ember? Vagy tán történész? — Én, apóka, egyszerű földmunkás vagyok — felelte szerényen Mali- novkin. — Szerettem volna valamelyik régészhez beállni dolgozni. Azt ajánlották, hogy Zsijenbajevhez forduljak. — Á-á — mondta csalódottan az öreg s nyomban áttért a tegezésre. Sajnos, semmiben sem lehetek a segítségedre, kedves barátom. Csak egyet tudok mondani neked: szégyen ebben a korban mindenféle szakma nélkül lézengeni! Az öreg ismét megigazította orr- csiptetőjét, figyelmesen vizsgálgatta Malinovkint és szemrehányóan csőkötszer elment a vasútállomásra. Először csak úgy, hogy elüsse az időt, másodszor pedig már délután, hogy megfigyelje Aszkár Sandarbe- kov rokonát, Temirbeket. A megfigyelés azonban semmi eredménnyel nem járt. Éppen akkor ért ki az állomásra, amikor egy teherszerelvény indult az építkezésre. — Mondja csak — fordult Mali- novkin az egyik vasutashoz —, nem látta véletlenül Temirhek kalauzt? — Amott van, ni — intett a vasutas egy kissé hajlott hátú ember félé, akinek övén bőrtokban zászlók függtek. Míg Malinovkin azt latolgatta, közelebb menjen-e Temirbekhez, vagy nem, a kalauz felmászott az utolsó vagon fékezőfülkéjébe és a jelzőlámpát felakasztotta egy kampóra. öt perc múlva pedig a szerelvény elindult az épülő új vasútvonal felé. Jóllehet Malinovkin messziről látta Temirbeket, mégis furcsának tűnt neki a kalauz külseje. „ » unuiu UJ. XCl 11 Cl L11S.UÖ-TCÍ .UdöO!n~ lit...” — gondolta ellenséges érzelemmel Malinovkin. Nyugtalan éjssaha Eltelt egy újabb nap azóta, hogy Malinovkin utoljára találkozott Jersowal, de újabb hírek még mindig nem voltak az őrnagytól. Ez már komolyan kezdte nyugtalanítani a hadnagyot. Ügy határozott, hogy az egész estét otthon tölti és figyelni fog az ablakon: hátha Jersov ad majd valami jelt. Tegnap a hadnagy küldött egy poste restante levelet néki és azt ajánlotta, hogy szükség esetén az éjjel dobjon be egy cédulát az ablakon, amit ma nyitva hagyott. Már rég besötétedett, de a hadnagy nem gyújtott villanyt, türelmesen ült az asztalnál és éberen figyelt ki az ablakon. A sötétfalú szobából jól ki lehetett látni. Olykor a járókelők sötét alakjai villantak tova, de Malinovkin nem törődött velük. Szeme mereven rátapadt a szemközti házra. Csak egy ablaka volt világos, és a hadnagy a szoba rossz megvilágítása ellenére mégis ki tudta venni az újságlapokkal teleragasztott fal egy részét, az ablakhoz tolt asztalt, és a könyv fölé hajló Jersov őrnagyot. Olvasott. Szemét egy pillanatra sem vette le a könyvről és sietve lapo zott benne tovább. (Folytatjuk.)