Heves Megyei Népújság, 1964. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-01 / 179. szám

FŰTŐ TELÉREK NYOMÁN. A Gyöngyösoroszi Ércbányában • » — Kabinetem tárcái biztos kezekben vannak. (Erdei Sándor rajza) a .síneket és rakják maguk elé, így haladnak mindig feljebb... Mikor jutnak a felső szintre? — Év vége felé ... Kiss György brigádvezető mosolyra derül kérdésemen; e munkahelyen, de másutt is, színét sem látták még az aranynak, az Aranybányabérc csak nevében őrzi titokzatosan a kincset... — Rézzel találkozunk még a galeniten, szíaleriten kívül, ritkábban már a hosszú, tűs- kristályú antimonittal. De lát­tunk már kadmiumot is, per­sze abból nagyon kevés van... Érdekes az antimomit; úgy fog az a papíron, akár a valósá­gos ceruza... A január óta húzódó rossz japán-csille lecserélésén kívül mást sem kémek egyelőre a brigádtagok. De azt kétszer is, különös hangsúllyal.., Nem panaszkodós emberek. Csak szombatonként zúgolódnak ki­csit: amikor éjszakások, va­sárnap hajnalban érnek haza, s hétfőn reggel kezdenek. Ki­csit fárasztó ez bizony, főleg az újdonsült házasembernek, a cigándi Balta Istvánnak.., De ő sem panaszkodik komolyan. Vállat vonva nyug­tázza: bányászsors. S külön­ben is, ősztől ide költözik Qro- sziba az asszony is... A ku­bai fiatalember. Antonio na­gyot sóhajt: ő még csak há­rom esztendő múlva lesz együtt feleségével, kislányá­val. De eljön az az idő is,..! Létrán megyünk tovább^ úgy érjük ed a légjáratot, a s.zálMtójáratot, a felső szántét Mellettünk hangos kattogással húz el a „népes”. Dél van, műszakváltás. A reggeüesek hazafelé mennek ... Gyóni Gyula AHOL AZ AUTÓKAT „TALPALJÁK” Evlia Cselcbi látogatása Egerben nál. Tizenegy esztendeje dolgo­zik itt. Hatvanból jár be azóta mindennap. Sok az utazás, fá­rasztó a napi munka is, mégis időt szakít még valamire; ta­nul. A 41 éves csoportvezető — négyszeres kiváló dolgozó — az autóközlekedési technikum III. éves hallgatója ... Ha nem is annyi mint főnö­kének, de jutott már azért a kitüntetésből Boda Lajosnak is. ö korban, munkaidejét te­kintve is fiatalabb még társá­nál, öt éve került ide a Rugy- gyantagyárbói, van lehetősége hát, lehet reménye újabbakkal szaporítani az elismerést! A 31 esztendős abaséri Ala­pon?/ Imrét is a legiobbak kö­zött emlegetik. A fiatalember egyébként szántén a régebbiek közül való; 1956 óta dolgozik a telepen. Végigjárta már érde­kes szakmájának úgyszólván minden lehetséges állomását: defekt-szierelőként kezdte, há­rom és fél évig gumi javító se­gédmunkásként dolgozott, 1960* tói jegyezték csak be munka­könyvébe; szakmunkás. Gumiköpenyek, és emberek. Munkahely — és dolgozói... Kis telep, amely nap nap után részt kér a hétköznapok feladataiból, a vállalat gond­jaiból, problémáiból. S a ma­ga módján; becsületes, lelkiis­meretes munkával segít a tervteljesítésben, hogy az autók jó gumikon szaladja­nak ... A telepvezető Dudás Ferenc nem kis büszkeséggel mutatja az üzemi híradót: a vállalat első féléves munkaversenyében 123 százalékos eredményt értek el a „gumisok”! Dolgoznak, tanulnak, segítik, támogatják egymást az itte­niek. S ezt nemcsak a gonddal vezetett brigádnapló, nemcsak Dudás Ferenc, Semperger Ist­ván meséli, az idegen látogató is látja, hallja. Ez a tizennyolc tagú brigád méltán viseli a szocialista cí­met ... ! JrtPBjSjGj 3 1964. augusztus 1., szombat Eleinte nem nagy lelkesedés­sel fogadták a tervet Különö­sen a holdanként! húsz forintos hozzájárulási összeg tűnt sok­nak. Néhány tsz határozottal tiltakozott ellene. Arra hivat­koztak, hogy a hozzájárulás: összeg végső fokon az ev vég: jövedelmet csökkenti majd volt ahol kiszámították, hogy munkaegységenként egy forint­tal. Akik csak a pillanatnyi helyzetet vették ügyelembe, fanyalogtak az egy évve! ezelőtt megalakított Mátraaljai Talajvédelmi és Vízgazdálko­dási Társulattól. Mert, mint minden beruházás, eleinte csak „viszi” a pénzt. Hogy a jövő milyen tág fejlődési lehetősé­get biztosít, érdemes közelebb­ről megvizsgálnunk. n levél visszajön Előbb az értetlenségről egy példát. A közgyűlés határoza­tait levélben megküldte a társu­lat Szűcsinek is. Néhány nap múlva viszontláthatták saját soraikat, Szűcsiből ajánlottan tért meg, azzal a megjegyzés­sel, ne zaklassák őket, van ne­kik elóg gondjuk a bánya miatt. Szűcsinek valóban nem lenne szüksége a társulat tevé­kenységére? Dehogy nem! Ép­pen elég bajuk van a belvizek­kel, tudna itt mit tenni a tár­sulat. Erre azonban a szűcsiek nem gondoltak, csak a hozzá­járulási összeg hozta indulat­ba őket. A társulat területéhez tarto­zó tizenkét érdekelt tsz nagy­jából hasonló módon véleke­dett Nem léptek be a tagok sorába, ezzel is kifejezve állás- foglalásukat. Pedig a közgyű­lési határozatok rájuk nézve is érvényesek, csak a megho­zatalukba nines beleszólásuk. Vagyis: ha a tagság róluk dönt, nélkülük teszi azt meg. Miért vállalják hát ezt a hátrányos helyzetet? Miért nem lépnek be a tagok sorába? Valami ért­hetetlen elzárkózás! törekvés miatt. És nem látják, hogy ezzel önmaguknak ártanák. 8500 hold öntözése A tízéves távlati öntözési terv szerint a gyöngyösi járás­ban összesen 8500 hold öntözé­sét valósítják meg. Az első víz­tároló Nagyrédén készült el, a kismánai az idén kezdte meg a működését, ebben az évben pedig Gyöngyöstarján, Gyön- gyöepata, Domoszló és Gyön- gyöshalástz lép az előző kettő nyomába. A víztároló, a cső­vezeték, a gépek építése és be­szerzése az egyéb költségeikkel együtt ebben az utóbbi négy községben csak az idén. több iránt huszonkétmillió forintot EVLIA CSELEBI török vi­lágutazó kereken háromszáz évvel ezelőtt kereste fel az alt­kor már régen az ozmán világ- birodalomhoz tartozó Egert: az 1664 esztendő során látogatott hozzánk, hogy azután megírja az itt látottakat. Ez az „évforduló” késztet bennünket arra, hogy most fel­elevenítsük a török krónikás emlékét, és megemlékezzünk az általa elég részletesen leírt mohamedán Egerről. Evlia Cselebi, XVII. század­beli híres török világjárónak tíz kötetnyi munkája maradt kéziratban. A kézirat, amelyet a konstantinápolyi mecsetek és derviskolostorok .őriznek, a hetedik kötetében foglalkozik Eger várának és az egri török vilajetnek (tartománynak) a leírásával. A közlés igen érde­kes, és hiteles i®, — ha leszá­mítjuk az átlátszó túlzásokat (Pl.: „a két vár között egy le­írhatatlan és a pokol mélysé­géről fogalmat nyújtó árok van”, stb.), amelyeket a keleti fantázia szülöttének, és az iz- lám-léíesítmények elkápráztató dicsőítésének kell tartanunk. Evlia Cselebi Hatvanból jött Egerbe, miközben keresztül­utazott Csányon, Nagyúton. Kápolnán, és onnét „rétekkel borított síkságon át az erős Eger várához értünk” — írja feljegyzéséljen. Ezután megem­lékezik róla hogyan vette el Mohammed szultán az 1005. évben (mohamedán időszámí­tás szerint —, egyébként 1596- ban) „a némettől Eger várát”. (Valóban: idegen, német zsol­dosok adták fel az erősséget!) Majd elmondja, milyen nagy tartomány, székhelye a város: öt szandzsák tartozik ide: Szolnok, Hatvan, Gyarmat, Szteged és maga az egri szand­zsák. A vilajet központjában, az egri várban, állandóan 1500 janicsár — 1500 arab katona — és 300 veterán tartózkodik ... A vár leírását Keletről kezdi Az Almagyar-dombot „Kara Bagdala” hegynek nevezi, — innen azonban szerinte „a vá­rat kár nem érheti, mivel ha ama magaslatról a várba ágyú­val lőnek, a golyók túlmen­nek.” Külön veszi a mai Sánc — városrész helyén volt egy­kori külső várat, amelyet „frank” (német) várnak nevez. Magas, erős kőfallal van ez kö­rülvéve „elefánt nagyságú (!) faragott kövekből.” A falak alatti árok „nyolcvan lépés szé­les és nyolcvankét rőf mély, és az ember nem is mer lefelé nézni bele” ... A „FRANK VÁRTÓL” nyu­gatra van a „magyar vár” a mai tulajdonképpeni várdomb. Ezt is árok veszi körül (a pa­tak?) „amelyben az élet vize folyik” —, és a lakosság a vizet innen szerzi be. A Szép-bás­tyát (a mai Kálvária) Muszta- fa-bástyának nevezi, — „mély az egész városra nézve magas­lat s még a repülő madarat sem engedi átrepülni.” — „E bástya közelében nagy temp­lom van (az akkor még állott középkori székesegyház) —. Az oszmánok a keresztények bosz- szantására ezt a templomot hadiszertárrá alakították .. Itt a várban volt a pasa palo­tája: a volt püspöki, gótikus palota. Van itt kút is, amely 80 öl mélységből adja a vizet. (Ma is megvan!) „A Magyar várnak az egész alja üres”: ekkor a kazamatákra céloz a szerző. Végül Evlia leírja a Varkoch-kaputornyot, és az in­nen a városba levezetett (az 1801 évi falomláskor megszűnt) gyalogjáratot, amely egykor a régi „Nagyliter” kapujához ér­kezett. Ezután következik magának a városnak: — mint ahogyan Evlia Cselebi nevezi — „Eger vár külvárosának” leírása. MINDJÁRT AZ ISMERTE­TÉS elején elmondja azt az eddig kevéssé ismert ese­ményt, hogy a kő városfalakat a törökök építették: «... az 1068 (= 1659) évben ..: a szép és nagy külvárost... erős bás­tyafallal kerítették be...”) Azelőtt csak palánk-kerítés létezett, amiről 1552-ben Tinó­di Lantos Sebestyén is meg­emlékezik: „... sőt vala a vá­rosnak tapasztott palánkja...” A városfalban négy kocsi be­járati kapu volt: az Ilidzse- kapu (Maklári-kapu) —, a Hatvani-kapu, a Martalóc-ka- pu (Rác-kapu), végül a Kal- met-kapu (Cifra-kapu), és egy — már a török időkben kelet­kezett gyalog-bejárás, az Új­kapu, a mai Csíky Sándor ut­ca Tündér-parti részén. Érdekes, hogy az Eger-pata- kot „Makla vizének” nevezi utazónk, talán tévedésből, ami­kor Maíklár községről tehetet valaki említést. „ .;. A víz mely a Makla , völgyébe ne hány erős, vastag zsilipen jör be... vízimalmokat hajt.” Különös létesítmény, amely­ről azonban Evlia igen bősé gesen beszél: a „Bárutkháan erődítménye”. Lőpormaion volt ez a mai „Halaspiac he lyén, — „magyar szerkezeti kerekékkel ellátott malmöi vannak benne, amelyeken el bámul az emberi ész. A Mák la vize hajtja,. Új fejezet szól a hévvizek­ről”. A városban három hév­fürdő van: „egyik a férfiak, i másik az asszonyok, a harma­dik az állatok számára. Ném tekintetben hasznosnak bizo­nyultak, a rühességet és i frengi betegséget („francos be tegség” = vérbaj!) meggyó gyítják”. A férfiak fürdője t mai tisztasági fürdő nagyme dencéje, a nők fürdője a vá: alatti (Dózsa György tér 1. Valide szultána fürdő volt. EGERBEN ebben az időbei 46 imahely: mecset és dsám állott. Nevezetesebbek: az egy kori Hatvani-kapu közelébe! „a külváros falát érintve ... < III. Mohammed szultán dsá- mija, melyet Fethia néven i! neveznek.” (Ezt az ottani kö­zépkori Szt. Mihály templom­ból alakították át.) Híres vol a „Széles utcai mecset, a Ketk- huda mecset” —: ennek a tor­nya áll még ma is, mint Egei sőt az ország legszebb töröli minaretje. Van Egernek — írja törté netírénk — tizenhét elemi is­kolája, hét kolostora, húsz csurgókútja. Van hatszáz bolt­ja (?>, öt fogadója... „A Hat­vani-kapun kívül, fehér haty- tyú gyanánt álló kupolás épü­letben Dede szultán nyugszik, akinek ez a beiktatási kolos­tora .. De talán elég ennyi is sze­melvénynek Evlia Cselebi há­romszáz évvel ezelőtt íródott munkájából. Ezek a kiraga­dott példák is bizonyítják, hogy különösen a XVII. szá­zadban már az itt megtelepe­dett, vagy itt is született törö­kök nemcsak raboltak, pusztí­tottak — amint ezt egy idő­ben tanították —, de építettek is, hasznos, szép épületeket. A létesítmények nagyobb része még állott az 1700-as évek közepén. Így Katona Ist­ván (1732—1811) korának je­les történetírója, aki a hódolt­ság után diákoskodott Egerben (a mai Maczky Valér utcában lakott, róla van ezért elnevez­ve a szomszédos piac-tér), így emlékezett még vissza tanúié éveire: „Én, mint gyermek sok török maradványt láttam Egerben, mivel szállásom is török házban volt, és az isko­la, amelybe jártam, török me­csetben volt.. TÖRÖKKORI EMLÉKEINK sajnos az évszázadok sodrában a helytelen szemlélet, meg nem értés folytán, gondozás hiá­nyában jóformán teljesen el­pusztultak. Néhány épületrész, vagy rom emlékeztet ma már csupán a nehéz, de érdekes időkre. Hevesy Sándor- emészt fel. A legnagyobb befo­gadóképessége a domoszlói > víztárolónak lesz. egymillió- köbmétert tartalékol majd, de i a másik bárom is félmillió ; köbméter vizet tud általában j biztosítani az öntözéshez, i Gyöngyöstarján ugyan „csak” i 300 holdon tud majd öntözéses gazdálkodást folytatni, a többi- három község pedig 500 hol­don. De ezeknek a terveknek a megvalósításához a négy , községben jövőre tóvá' ' l mint 12 millió forintos beruhá- : zást kell elvégezni. És csak az említett négy köz- : ségről soroltunk el néhány ■ jellemző adatot. Hol van még 1 a többi? A további fejlődés ■ érzékeltetésére egyetlen egy 1 adatot érdemes még megje­gyeznünk: a tízéves beruházási terv közel 180 millió forintot irányoz elő beruházásra. El­gondolkoztató szám ez. önkéntelenül felmerül a kérdés: mennyiben gazdaságos ez a beruházás, mikorra < térül meg az anyagi befektetés? Arany i érő víz Szerencsére nem kell talál­gatnunk: Nagyréde példája ékesen bizonyítja az öntözéses gazdálkodás előnyét. Náluk a gazdálkodás stabilitása a víz­től függ. Elég csak az oltvémy- teüepükre hivatkoznunk. Nem álmokat kergetünk te­hát, amikor a vízgazdálkodás hasznát így jelöljük meg: a holdankénti tiszta jövedelmet mintegy másfél ezer forinttal növeli az öntözés. Ebből köny- nyű kiszámítani, hogy a be­ruházott összeg visszatérülésé­nek ideje aránylag rövid. Ál­talában 4—6 év alatt kell a felhasznált millióknak a több­letjövedelemből megtérülniök. De hát nem minden év szá ráz időjárású. Előfordul, hogj éppen a túlzott csapadékka gyűlik meg a bajunk. M haszna van ilyenkor az égés; vízgazdálkodási rendszernek" Csak annyi, hogy a rendszel nemcsak vizet ad, hanem elve. zetni, felfogni is képes a fölös­leges vízmennyiséget. Tehá elhárítja a belvíz és az árvíí veszélyét is. NéSiánv megjegyzés A társulat működésévé kapcsolatban szólnunk kel árról, hogy szükségesnek lát­szik a taglétszám növelése nemcsak a ma még csupán „ér­dekelt” tsz-ek teljes jogú ta­gokká való beszervezésével hanem úgy is, hogy egy tsz- ne csupán egyetlen személj képviseljen a közgyűlésen. Ez­zel a megoldással a demokra­tizmus szélesítését is biztosi tani lehet, és ugyanakkor ; több irányú vélemény nyilvá­nítása a határozatok alapossá­gát, hatékonyságának mélysé­gét is fokozná. Hogy melyik tsz hány tago' küldjön a közgyűlésre, a terü­letük nagyságától lehetne füg­gővé tenni. Az így kibővített közgyűlé: reálisabban tudna dönteni r hozzájárulás összegében is bár jegyezzük meg, a gyöngyö. si járás termelőszövetkezetei állnak olyan biztosan gazdasá­gilag, hogy a hozzájárulás ösz- szege jelenleg sem okozhal nagy gondot. Talán ma még teljesen fe! sem tudjuk mérni, hogy a víz­ből mennyi forint folyha! majd be a közös pénztárba. G. Molnár Ferenc Vízitó! Jolii forintéit Keskeny csatornában zúgó bányavízen táncol, riogatja a föld alatti éjszakát kis kézi­lámpáink gyenge fénye, amint a szállítójáraton Károly-táró felé közeledem negyedma- gammal: Németh Kálmán mérnökkel, Sankovics László technikussal és egy kubai fia­talemberrel, a nyári termelési gyakorlatát Gyöngyösoroszi- ban töltő harmadéves egyete­mi hallgatóval, Antonio Tru- jillóval ... Az akna felé már mozgal­masabb a bánya; emberekkel találkozunk, megrakott csil­lékkel, gépzúgás, csengőberre- gés keveredik a beszéd zajá­val. A kassal nem ereszkedünk mélyre, éppen csak egy állo- másnyít.', a 350 méteres szintig, ötven méteres út. Itt már pu­ha masszában, tócsákban cup­pog a gumicsizma, s a bőrko­bakon vizcseppek köp punnak. Merész kiugrású sziklatömbök között visz az út, a falakra barnás-vörösen ül ki a limo- nit..; A Malom-bérc felől dob­hártyarepesztő dohogás remeg­ted a levegőt. Három vájár­nak segít egy csehszlovák FLM 5-ös rakodógép ... — Én már ezzel ismertem meg a munkát — meséli ter­mészetes egyszerűséggel a leg­fiatalabb, Szabó József. — Jó dolog ez a masina, sokat köny- nyít rajtunk, masabb vele dol­gozni, mint a régebbi szerszá­mokkal, a kapával, vastállal, amivel a cimborák kezdtek — bök társai felé. Németh mérnök és a bánya­geológus, Sankovics László, a mennyezetet világítja lámpá­jával, kis csákányával bele­belevág a sziklákba, s körbe­járja a munkahelyet. Ta­nácstalanul topognak, gondok­ba szaladt*homlokkal töpren­genek, kutatják, merre is tűn­hetett el az a telér ... amely egyik helyen még széles folt­ban látszik, arrébb keskenyebb csíkban, majd megszakadva előtűnik még itt-ott, s azután teljesen élvész a szem elől... —- Múlt szombattól kerget­jük, fúrunk, robbantgaturik, megyünk utána 1—1 métert műszakomként, de máig sem akadtunk még rá — magya­rázza Va-s bor ősi László. — A „vető” vagy csak keresztezi a télért, vagy pedig teljesen „el­dobta”, s az másutt folytató­dik ... De vajon hol, merre, mikor akadunk rá? — Jó lenne már egy ilyen­féle vizsgálatra is alkal­mas ipari röntgen — próbálja tréfával oldani a gondot fiatal szaktársa —, hidd el, mindjárt könnyebben megtalálnánk! Molnár Kálmán szocialista ■ brigádjából való a három vá- . jár. Dolgos, igyekvő ember mind. — Júniusban 50,10 métert i haladtunk előre, 103 százalék ■ volt a teljesítésünk. Máskor : 117—125 százalék szokott len- i ni, s akkor sem igen dolgo- - zunk, termelünk többet. Ügy gondoljuk, az irodában valami ■ hiba csúszott a számításba. El­■ Írhatták valahol... Hanem • más hiba is van, mérnök mun­katárs! — fűzi tovább a szót . Szabó József. — Odafenn iga, zán szólhatna, jöjjön már le . végre közénk a patronáiásunk- . kai megbízott új műszaki elv- . társ . .. ! Egyszer sem láttuk még. pedig lenne bőven mon­danivalónk ... — Problémáink vannak. A telepítéssel kapcsolatban .. . — ' szól most már bele a harmadik . brigád tag is. a tizenhét esztón- , de je bányászkodó Szabó János. — Máshogy kellene azt csinál- ! ni. Lenne elképzelésünk, ja­vaslatunk; hogyan lehetne ’ jobb munkát végezni többet termelni... Persze jobb szer- . számokkal! Nem olyanokkal ’ mint például ezek a felújított fúrószárak, — mutat egyet bi­zonyságképpen, — melyek négy-öt nap alatt tönkremen­nek ... A mérnök jegyzetfüzetében viszi magával a panaszokat. A sikátorból, szűk feljáró helyemként megrokkant lét­ráin kapaszkodunk feljebb, vagy harmincöt méternyit, s uitáma még ércomladé- kom is mászunk egy da­rabot, — amíg éljutunk az Aranybányabérc 4-es, 5-ös tómedékes fejtésére. A lerobbantott ércet, mi­után ki termed ték, fölülről meddővel töltik ki, egyengetik a helyét, maguk mögül, szedik (Gyenes István tudósító): Autókerekek elhasznált, meg­viselt gumiköpenyeinek gar­mada. Naponta gyűlik és na­ponta fogy, úgyhogy van belőle mindig elegendő; a 4. számú AKÖV gyöngyösi üzemegysé­gének közel 200 gépkocsija, s a megye meglehetősen rossz állapotú útjai gondoskodnak a kis telep munkájáról. Ahol „beteg” gumikat „gyógyítgat- nak”, régiekből varázsolnak újaikat az itt dolgozók. A „gu­misok” ... A „gumisok” közül legrégibb Róka Zoltán csoportvezető, akit a különös munkahely ala­pítójaként ismernek a vállalat-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom