Heves Megyei Népújság, 1964. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-30 / 203. szám
Őszi vetések előtt Ássák a cukorrépát a hevesi és a füzesabonyi járás több termelőszövetkezetében — Füzesabony környékén a nyári talajmunkák 95 százalékát már elvégezték először a mákot takarították le négyszáz holdon, majd hol- zá fogtak a dohánytöréshez, amit előreláthatólag szeptember 10—15-re befejeznek a termelőszövetkezetek. A napokban hozzákezdtek a napraforgó betakarításához is, amelyből hétszáz holdon termett az idén. A tiszanánai Petőfi és a pélyi Aranykalász termelőszövetkezetek, elsőnek a járásban, a hét közepén már ásták a cukorrépát, amiből a tárás területén 2740 hold vár betakarításra. A termelőszövetkezetek idei siló fő vetése 1180 hold volt; amelynek hetven százalékát ugyancsak betakarították, sőt, lesílózták már. A lucerna és vöröshere magfogások második kaszálása folyik. A kézi és gépi erők rendre vágják, az aprómagvak cséplését kombájnokkal végzilk éL Az egész járás . területén érezhető az őszi vetések előtti lázas készülődés. A községek határaiban nap nap után nyolcvan erőgép szántja, készíti elő a talajt a vetéshez. Az összes nyári talajmunkáknak, 24 000 holdnak, 95 százalékán fejezték be már eddig is az előkészítést, ami csak úgy történhetett meg, hogy a szántó traktorok negyed részét két műszakban foglalkoztatják. A hevesi járásban 160—180 erőgép hangja tölti meg a termelőszövetkezetek határát. Vetőszántást eddig 9200, mélyszántást pedig 7850 holdon végeztek, a nyári és őszi együttes terveknek 35, illetve 24 százalékát. A gyors ütemű talajmunkák serkentőleg hatnak a betakarításra is, így a termelőszövetkezetek minden erejükkel, annak meggyorsításán fáradoznak. A járásban .-----------i--------- ---- --- ,— Új b oltok a 1964-ben a megye szövetkezeti boltjainak és egységeinek átalakításában jelentős változás következett. A Mátra alján — Abasár kivételével — minA posta figyelmébe t Telefonálni is szeretnének a gyöngyösiek...! Lapunkban már beszámoltunk arról, hogy Gyöngyösön, a tanácsház előtt felállították az első modem vonalú, ízléses, nyilvános távbeszélő állomást. Azóta már párja is akadt a Fő téren, s lehet, hogy mikorra soraink megjelennek, újabb társakat kapnak. Szívből örülünk az új, gyöngyösi színfoltnak, de nem annyira, hogy a korábbi nyilvános távbeszélőket teljesen feledni tudnánk, nyugodt lélekkel engednénk azokat kivonni a „forgalomból”. Lehet, hogy ez utóbbira még nem is gondoltak a gyöngyösi postahivatalban, mégis megjegyezzük; a Fő téren, és a tanácsház előtt álló régi telefonfülkék is használhatók rríég a városban. Természetesen felszerelve, kijavítva, s másutt mint mostani helyükön. Ott, ahol még sohasem volt eddig nyilvános távbeszélő állomás,, ott, ahol a rnai nap is nélkülözik ezt a kényelmet, ezt a segítséget. Talán a Jókai utcában valahol, a Petőfi utcában, a régi malom tájékán, esetleg feljebb... örülnének neki sokan! Miként annak is, ha a már meglévő állomások felszerelt készülékeire több gondot for- dítanána.k! Például a MÁVAUT-pályaudvar hosszú hetek óta használhatatlan készülékére! És természetesen azt is sokan szeretnék Gyöngyösön, ha az új, nyilvános állomásokból sem csinálnának „Luca széket”, azokat a legrövidebb időn belül átadnák rendeltetésüknek...! (—ni) Mert nem szó! a fiú ... — Két hétig nem láttuk azután a fiút. Később megtudtam, hogy csak néhány napig volt a traktorosoknál. Most segédmunkás valahol, és az anyja tartja pénzzel. Velem sohase beszél. Próbáltam szólni, de ő hallgat. Ügy megy el mellettem, mintha nem is lennék a világon. Az anyja könyörög, álljon szóba az apjával. Hiába. — Maguk neveltek ilyennek, amilyen vagyok — dobta visz- sza a szót. — Jöjjön be hárorp férfi — hallom az asszisztensnő hang; ját Az öreget előre engedem. Bediktálja a nevét, elpana- szsolja, hogy ideges és előszedi az üres dobozokat. — Doktor úr! Néha így remeg a gyomrom — és mutatja megint görbe újjait. Rövid vizsgálat, aztán a recept. Az öreg köszön, kifelé indul, én is megkapom a Promtcillint. Kint megvár az ajtó előtt. Néhány lépést megyünk, aztán mutatja a papírt. — Trioxazin — mondom. — Erős nyugtató. Szemben a gyógyszertár, ott kiválthatja. — Erős nyugtató — ismétel halkan, inkább magának. Amikor kezet fogtunk, szomorúan néz rám és könny fuT össze a szeme sarkában. — Minek ez nekem, tessék mondani? — és beleremeg a hangja. — Parasztember vagyok én, a nagyapám kilenc- venegy évig élt és nem látott orvost... Nem használ ez semmit, mert az én bajom csak az, hogy ... nem szód a fiú. |<’ lmenőben utánanézlek. Megáll, később tétován lép néhányat, majd a receptet gondosan összehajtogatva a a belső zsebébe dugja... Szalay István s — Mégicsicsak ember lesz az én fiamból — gondoltam. — Eleinte szombatonként járt ha- ' za, azt mondta, vidéken dol■ goznak. Hazajött, de pénzt ■ egy fillért se adott. , — Nem kell a pénzed, de _ legalább számolj el, amíg nem vagy a magad lábán — parancsoltam. \ pgy hét múlva eltűnt a ! ^ háztól százötven forint. [ Az előlegből maradt, amit hazavittem a szövetkezetből. L Másnap jön az asszony, hogy odavan a kis sárga tyúk, amelyik télen is tojik. Helyet t csináltam a fészer alatt, onnan . leskedődtem. Egyszer kilenc ' óra felé lépteket hallottam. ' Nyílt a tyúkól ajtaja. Kis idő után valaki a vashordóhoz , ugrott. Már a kezemben volt. . a villa, amikor a holdvilágnál megismertem a fiaimat. Visz- szahúzódtam. ' Bekopogott a a házba, az anyja nyitotta ki . az ajtót. Bementem, de reszkettem az izgalomtól. Kenyeret, szalonnát kórt, azt mond- : ta, vissza kell mennie. Amíg vacsorázott, kimentem, kivettem a tyúkokat a hordó alól aztán meghúzódtam. Még mindig nem akartam hinni a szememnek. Kijött a konyhából, csattant a kapu is, aztán később megint jött a kert felől. Amikor a hordóhoz ért, megkaptam a mellén az Inget. Ütni akartam, de betaszított a színbe, A kert felé szaladt... Az öreg beszél, a betegek fogynak. Talán hárman lehet- ] nek előttünk. A kislány, aki. a , fiatalasszonnyal jött, sirdogál- ! ni kezd, mert látja, nemsokára rájuk kerül a sor. remeg a gyomrom... — éi bütykös ujjait összerángatja. piatalasszony jön be gye 1 rakkeL Szétnéznék, aztán a többiek helyet szorítanak neki a lócán. — Szed valami orvosságot' ' Üres gyógyszerdobozok kerülnék elő a zsebéből. Valériára, Belláid, meg még valami — Együk se használt — néi rám az öreg, aztán, hogy kilét az orvostól egy legény, jól végignézi. — Éppen ilyen fiam var nékem is. Ilyen nagy, derék mint ez. — Büszke lehet rá az apja — mondom unottan, talán csak azért, hogy mondjak valamit. Ha beszélgetünk, könnyebben telik az idő. A szomszéd rám néz, kemény, szúrós nézéssel és valami furcsa villanást látók a szemében. Hallgat egy darabig, aztán félém fordítja székét. — Karácsonykor lesz egy éve, hogy nem beszélek a fiammal. Ott él a házamnál, az anyja mos, vasal rá, én adok neki enni. Ipari tanuló volt, onnan kitessékeltók. Valami ivós társaságba került. Utána egy darabig csak lézengett. Heverészett a kertben és csak estefáé tűnt el a háztél. Mondtam az asszonynak, szóljunk komolyan a gyerekkel, de ő mindig csitított: majd holnap. Ha kérdeztem tőle valamit, félvállról beszélt, ha nem kellett az étel, levágott egy darab szalonnát, megette hagymával. Egy nap azzal jött haza, hogy traktorosnak hívják. Megörültem. i Ü :( ^ lünk a rendelőben. Túl i sokan vannak. A fehér aj tó ' t mögött rendel az orvos, itt, ’(kint a váróban, valami tizen 7 lehetünk. Egy testes asszony 5 szervezi a csoportot, mert újra .t a nők következnék. > Jöjjek később, maradjak? — | tűnődöm, aztán elszántan le- 1 ülök a fehér, támla nélküli | székre. Nézegetek. Komoly be- (tegséget mindössze egyetlen ar- 1 con látok. Egy vézna, aszalt, ; szilyaképű nénike. Mélyen 5 bent ülő szemek, keskeny, véri-télén ajak. ) — A mája — hallom a ; szomszédom hangját. — Azt ( mondják... szóval, elege lehet ? szegénynek — és lemondóan i legyint. i Hatvan körüli férfi ül mel► lém. Kalapját leteszi az ablak- ; deszkára és begombolja mellén j. a kabátot. íj Érdekes ez a várakozás. Itt ► úgy mustrálgatják egymást az J emberek, mint kupec szokta a 4 lovat a vásáron. És mindenki * beszélget. Általában a beteg> ségről, vagy arról, hogy ez, t vagy amaz miképpen járt a 4 bajával. t — Mi lenne a baj? — néz í rám a szomszéd is. j — Injekció — mondom. — 1 Megfáztam valahol.- — Nem csoda? Ez a minden} fajta idő, meg aztán ha az em- ! bemek egyszer már véres a . nyaka... i Sértődve nézek a szomszédira, de látom, ezúttal magára , gondol. I — A nagyapám is földműves i ember volt, kilencvenegyedik ^ évét töltötte, amikor meghalt, » de azt se tudta mi az idegesség. Én meg? Egy roncs va- i gyök már. Egy valódi roncs. Ü Ha rám jön az idegesség, így sútüzem!) No, és a házak? A könnyedén robogó „Bahnwag- li”-ból csupa új házat láthattunk. A házak többsége annyira új, hogy téglatestükre a vakolat is csak most kerül fel. A Kastély-dombon, ahol hajdan Barkóczi püspök nyári kastélya állt, mutatós, szép villaépületek emelkednek... A VARRÓ-HÁZNÁL pillanatig áll „kocsink”, szőke, nagy foncsikos kislány csat- tantja át a váltót — alkalmi váltóőr a tölgyleveles díszű erdészházból. A melléri vágány foglalt, fát rakodnak, szerelvényekre. Csemetekertek, tölgyek, btikkök, gyertyánok övezte úton az Esztatkőíg futunk. Aztán visszaereszked- ye már csak a vöröskővölgyi Toldi-kútnál állunk meg — forrásvizet kóstolni. A víz annyira kristályosán tiszta, szinte nem is látni, milyen magasan tölti meg a „kőházat” — a poharat merítő kéz majdnem könyökéig a vízbe szalad. Két percnyire a Stimecz- házhoz, a kisvasút rakodójánál véget ér a sínpár. Magas termetű, sovány, szíjas arcú férfi jön elénk a napsütötte sárga házból: Sidló Károly kerületvezető erdész. Harminc- három éve a fák világához köti élete. — Csend, nyugalom van — mondja. — Délelőtt a vágásokban jártam. Most az utak kerülnék sorra. Be kell tömni a szakadásokat, ne csinálhasson nagyobb kárt az eső ... A világ végén, messze túl a Stimecz-házon, sűrű cserfaerdőbe bújt erdei lak falán ezt olvassuk: Samassa menház, 1889. Itt a Lambot-ban, erdei rakodó szélén költjük el ebédünket, a parázson pirított szalonnát. Jó vizű forrás ki- náltatja magát. Neve még nincs, de találnak... — „Napfény” — mondják kalauzaink. — Amíg a nap fenn jár az égen, a sugara mindig ott pásztáz. — Akkor inkább: „Fényecs- ke!" — gondolom. VISSZAFELÉ az úton „úri” sztorikat mesél Tóth Gyula. Viktor Emánuelről, az olasz királyról, a walesi hercegről és másokról, akiket szemtől szembe láthatott, hallhatott, amikor a méltóságos lovas tengerészt szolgálta Gödöllőn. Nem is vettük észre, amikor a nap az érd őkend ős hegyhátak mögött lebukott. Pataky Dezső goziik egy helyen; ugyanúgy, mint Bóta Lajos is. És említhetném a munka élvonalából Bóta József forgalomirányítót, vagv Magda Pál mozdonyvezetőt. A telep dolgozóinak szociális körülményei megfelelőek, gőzzel fűtött fürdőjük van. S a lelki „táplálkozás” is biztosított; külön kultúrtermükben nagykópemyőe tv-készülék. A nevezetes felsőtárkányi tóban most se hal, se víz. Egy szemernyi nem sok, annyi sem akad! Talán a tómeder kotrására, mélyítésére készülnek? Leeresztették a tóból a vizet? Nem, emuk feltételezés sem állja meg a helyét. A valóság az, hoev a tó kiszáradt, elpárolgott a víz belőle. Kotrógépet engedni a tómederbe egyenlő lenne a gyilkossággal; csak kézzel, falapátokkal lehet az iszapot felvakami, azt is vigyázva, mert a második világégés „emlékei”, gránátok, aknák ott bújnak az iszapágybar. (Azóta már ismét van víz a tóban. — A szerk.) 1929-BEN vegyelemezték a sziklából felbugyogó forrás vizét, külön vízikezelőséget is létesítettek s a szénsavval telített üdítő forrásvizet nagy mennyiségben szállították Egeibe, Miskolcra és több vidéki városba. A híres forrásból is vérszegényen csordogál most a víz.,. Az 1936-ban kiadott Heves vármegyei Ismertető és Adattárban olvashatni, hogy a „forrás tövében, közvetlenül az eger—lillafüredi út mellett ... modern vendéglőt építettek a kirándulók ellátására”, valamint: „szállodát is terveznek, hoov nemcsak kiránduló-, hanem nyaralóhellyé is fejlesz- széld'. Mit talál ezen a helyen ma a kiránduló? Modem vendéglőt nem — csak egy elavult, primitív italkímérést és büfét; szállodát sem — csak víkend- házak zsúfoltságát, amelyek környékét eztán ígérik szépnek a készülő kisvendéglővel egyetemben. A „Bahnwagli” maga mögött hagyja a falut, beépített DKW-motorjának hangját a Vaskapu meredek sziklafalai csattanva dobják vissza. A menekülő németek hiába fúrtak itt robbantólyukat a hatalmas sziklatestbe, vad szépségét megsemmisíteni ugyanúgy nem tudták, mint feltartóztatni a szovjet csapatokat. Tizenefeynehány évvel ezelőtt is robbant a pakszit-töltet a Vaskapu sziklái mögött. Kellett a kő a bervai gyárhoz, ■ ez az itteni barlang végét jelentette. AHOL A KESKENY sínpárnak vége szakad, kezdődik egy újabb történelmi miliő. Fejes Sándor, aki a pisztrángnevelés nagy értője, végigvezet a halastavak mentén. — Itt volt a barátok ha-1 lastavának a fő gátja — mutatja, s dobbant is a lábával. I Látná még a kisebb gátakat is, l egymástól arányos távolságra | a mai kaszálón, s a galago-; nyák, orgona bokrok alatt meg-: találni a hajdani barát-kolos- ■ tor, a karthauziak szállásának: épületnyomait, a lillai út két! oldalán. j — Látnivaló, szerették a! halpecsenyét a tisztes papok —I bólogat elgondolkozva Fejes \ Sándor. — Tudtak bánni a pisztrángokkal... ö is tud. Har-j mincnyolc éve egyfolytában j halakkal foglalkozik, az utób-' bi években Tárkányban. * Asztalos István, a néhány, éve elhunyt, neves romániai! magyar író, mint katona, a! háború utolsó heteiben e tá-^ jón át menekítette életét a ha-$ iái elől. írói visszaemlékezésé-( ben (A hitbizomány földjén)! így örökítette meg Tárkányt:; „Igazi érseki falu volt ez a.' Felsőtárkány. Egy telken há-f, rom ház is, s egy házban két család. Harmadába művelte a j falu az érseki földet. Gyerek volt elég, de gyümölcsfa alig> egy-kettő a faluban.” í Gyerek van most is elég, s a, gyümölcsfa sem kevés mai már a kertekben — erről í meggyőződhet bárki. A hajda-i ni érseki föld, amit harmadá-- ban műveltek a faluban, mond- f .hatni mind a Dózsa Tsz-é (a) szövetkezetét patronálja a va-t DOMBOLDALAK bevágásában, keresztvülgyek laposá ban, csattogó, keskeny vaspá lyán röpít bennünket a zölc „Bahnwagli”. Elől, a parancs noki inilyen, Felbinger István az Állami Erdei Vasutak felsőtárkányi üzemének vonalfőnö ke, aíki már két évtizede tölt be ezt a posztot, s huszonha évvel ezelőtt — a gyertyánlige- ti erdei vasútnál forgalomveze. «5 volt — a mesterséget és hl vatást örökségként vette át apjától. A hátsó ülésen, mellettem foglal helyet Tóth Gyula a Nyugat-bükki Állami Erdőgazdaság műszaki osztályveze tője, az erdei vasút#: felügye lője. akinek dédapái, ükapja szépapja is az erdészmesterség gél jegyezte el magát s aki 5! éves korára s«™ tudott elszakadni az erdőtől. Egy teljes napot szántunk arra, hogy i tárkányi erdei vasút 30 kilómé ternyi vonalát beutazzuk, munkahelyeket látogassunk, emberekkel beszélgessünk; egyszóval: az erdei vasút életéről tudósítsunk. Első állomás — a bervai kőbánya. Az elnéptelenedett alsé bányaudvaron megmutatják hol vágott az első csákány z hegybe, milyen kicsiből kezdő dött a fejtés, amikor az erdei vasút szállította innét a köve! s híre-hamva sem volt az azé ta már milliószor elátkozott mészkőőrlő üzemnek és képzeletben sem született még terv, hogy drótkötélpályát építenek e tájra. Pillanatra mellemnek Szorul a közeli történelem .., szögesdrót, figyelő őrhelyek fegyveres posztok. A hajdani barakkokra már ki sem ismerne rá, de a köznyelv ma is csak úgy emlegeti: „Rabszállás”... FELNÉMET és Felsőtár- kány között, jó darabon, az országút szürke szalagját kíséri a keskeny sínpár. A Nagyha- tár-résznél emberek népesítik be a pályát. Füzesabonyból jött nyugdíjas vasutasok — a táikányl üzem volt dolgozója, Szabó Sándor a 70 éves elé munkás vezérletével: — fenntartásokat végeznek: szinteznek, csavaroznak, kicserélik az öreg betonaljakat. Nem csupán kuriozitás, több annál: az ország erdei vasútjainál elsé ként a tárkányiak kezdték használná talpfák helyett a betonaljakat! A tárkányi vasútüzemnél kicsit időzünk. Felbinger vomal- iönök ^.életrajzi” statisztikát Citál... 1946-ban még 145 000 torma szállítmány jutott egyetlen kilométerre, né«v év múltán elérték a 944 000 tonnát; s ámiíkor a bervai gyárépítkezés indult, túllépték az egymillió tonna súlyt is. Ma már nincs nagy keletje a kisvasúinak, bérszállítást végeznek még a bervai kőbányának, de főként erdei termékeket, fákat, s egyéb építési anyagokat szállítanak; ám még így se lehet panasZkodásra ok, mert idei teljesítményük már most egymillió tonna körül mozog. A kisvasútan utazni pihenés, üdülés, szórakozás! — ilyenféle mottó olvasható a tárkányi vasútüzem menetrendjén. 1948-ban 3809 személyt utaztattak; 1952-ben 36, 57-ben 52, 58- ban 63 és fél ezer, 62-ben 114, tavaly -pedig 120 000 ember kirándult kisvonattal a Sziklaforráshoz, a Stimecz-házhoz. Utazzon gépkocsival, autóbusz- szal, aki a kényelmet szereti — a kisvasú ton utazás varázsát semmi nem helyettesítheti vagy pótolhatja. A VASÚTÜZEM „központjában”. diófasor árnyékában szalagfűrész zümmög; a karbantartó műhely gépei zúgnak, dohognak. Itt gyógyítják a beteg mozdonyokat, itt készül vasvázakra a személyszállító kocsik fateste — és a munka minden fajtáját felsorolni se tudnám. Bakondi Sándor, a kétszeresen kiváló műhelyvezető kalauzol gépek és emberek között Danis Ottó esztergályos, Baranyi József kovács, Juhász János géplakatos, kiváló dolgozók, akikkel találkozom. Czék- tnány György asztalos, veteránnak számít a szakmában s a telepen is — 34 esztendeje dől5 mßPQjHG 1964. augusztus 30„ vasárnap tírkáinyii utazás „Reminiscere, keresni gyere!" A megye két déli fekvésű járásában, Heves és Füzesabony vidékén nagy erőfeszítéseket tesznek a termelőszövetkezetek a két gépállomás segítségével a betakarítás és a talajmunkák elvégzőjére, hogy az őszi vetéseket az előző évekhez képest korábban, ideális körülmények között kezdhessék meg. A füzesabonyi járásban négy termelőszövetkezet — az eger- f a pmosd Aranykalász, a besenyőtelki Lenin, a szihalmi Béke és a sarudi Tiszamente már a hét elején hozzáfogott a cukorrépa betakarításához. Mert nagy területük ellenére, a szállítási nehézségek nagyok, külön szerződést kötöttek a cukorgyárral a tervezettnél korábbi szállításra. A néhány napja tartó betakarítási munkáik során naponta egy- -Sv szövetkezet mintegy 3—4 vagon cukorrépát takarít le a földekről. Megkezdte a cukorrépa ásását és útnak indította az első szállítmányt a nagyúti és a poroszlói termelőszövetkezet is.Lépést tartanak a közös gazdaságok az aprómag cséplésével is és a tervezett felét már elcsépelték, sőt a salátamag több mint hatvan százalékát is. Máira alján den községben új boltok nyitására, vagy a régiek átalakítására lenne szükség. Míg ezek a feladatok teljes egészében megvalósulnak, addig is vannak olyan eredmények, amelyek azt igazolják, hogy a földművesszövetkezetek tagsága egyesült erővel volt segítségére a földművesszövetkezetnek abban, hogy amit lehet a felújítás, a korszerűsítés érdekében, elvégezzenek. Kisnánán és Abasáron betonozták a felvásárlótelepet, így egészséges körülmények között fogadják a folyamatosan beérkező több mint 520 vagon árut. Kisnánán, Domoszlón, Markazon és Abasáron raktár- építést végeztek, s a saját építő- és asztalos-brigád eddig hat egységet varázsolt újjá a Mátra alján. Visontán a szövetkezeti tagok ötezer forint értékű társadalmi munkával járultak hozzá az italbolt udvarán a kuglipálya-építéséhez. Abasáron átalakították a bisztrót, közel 50 ezer forintos értékben. Ugyanitt autóbusz- megállóval együtt élelmiszerboltot, takarékszövetkezeti székházat építenek. A tervek szerint több mint 1 300 000 forintot fordítanak erre az építkezésre. Mintegy 340 ezer forintos állami támogatással Kisnánán is megépítik az élelmiszer vegyesboltot. (Szabó)
