Heves Megyei Népújság, 1964. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-29 / 202. szám

Az új népművelési év előtt

Tervek a gyöngyösi járásban

A Gyöngyösi Járási Tanács művelődésügyi osztályán Palotai Mihály népművelési felügyelő rendezgeti a községekből beérkezett programterveket.

— A négy körzeti székhelyen — Atkár, Karácsond, Gyöngyöstarján, Domoszló — tartjuk — tervfelülbíráló értekezleteinket augusztus 27— 28-án és szeptember 1—2-án — mondja Palotai elvtárs. — Az értekezleten részt vesznek a kultúrotthonok vezetői, akik jól ismerik községük kulturális problémáit és lehetőségeit. Megpróbáljuk a lehető legjobban összehangolni elképzeléseinket. Ez nagyon fontos, hogy a munka zökkenőmentes legyen1.

— Az új tervek elkészítésénél történt-e változás?

— Igen. Mégpedig lényeges. Tavaly és azelőtt is a népművelési munka két területre korlátozódott: az ismeretterjesztésre, és a művészeti nevelésre. Az idén új módszereket dolgoztunk ki. A munkaterveket, a nevelés öt területét figyelembe véve állították össze községeinkben. Az öt terület: az értelmi, erkölcsi, politikai, esztétikai és testi nevelés. Ez az új tervezési forma közvetlenebb, célravezetőbb az előbbieknél.

Tervbe vettük az analfabétizmus teljes felszámolását. Az egyes községekben, különösen a cigánylakosság körében, még mindig sok az ímd-olvasni nem tudó ember. Az idősebbeket nagyon nehéz rábeszélni a tanulásra. Sokszor legyintenek, ha eddig jó volt így, ezután is jó lesz... úgysem sokáig élek én már... — mondják.

Csorba Miklós domoszlói fcultúrotthon-igazgató indított él egy új kezdeményezést, hogy ezeket az embereket is megnyerjük. Nevelők járnak el hozzájuk, s személy szerint foglalkoznak velük.

A dolgozók iskolájában a hallgatók a következőkben szakmunkás-képesítést is kapnak. Ez a megoldás az új népművelési évben válik általánossá.

Nagy súlyt fektetünk az erkölcsi, valamint a politikai, ideológiai nevelésre. Célunk, hogy egységes paraszti osztályt alakítsunk ki, a fiatalok világnézetét szilárd materialista alapra helyezzük. Óvatosan, nagy hozzáértéssel, de egyre következetesebben kell végezni az ideológiai átnevelő munkát.

Biztosítani kell a klubok és szakkörök anyagi és erkölcsi támogatását. A klubok munkájánál szeretnénk felszámolni a spontaneitást. Eddig általában a tánc képezte egy-egy klubösszejövetel lényegét, az idén több szervezett film-, tévé-, zenei és irodalmi klub kezdi meg működését. Bővülnek a jövőben a rádiós és fo- toszakkörök lehetőségei. Hozzá kell még tenni ehhez, hogy az idén 11 hivatásos népművelő kezdi meg munkáját a járásban.

— Mely községekben van

szükség nagyobb erőbevetésre?

— Atkár, Márkáz, Vámos- györk, Visonta azok a községek, ahol gyengébbek az eredményeink.

— Miben látja az okot?

— Mindenütt más problémák vannak. Vámosgyörkön például a művelődési ház nem alkalmas arra, hogy ott kulturális munka folyjon. Visontán nem volt eddig megfelelő ember, aki összefogta volna a kulturális ügyeket. Persze, a személyi és tárgyi feltételeken túl, sok esetben nincs meg a kellő együttműködés a község vezetői között. Mindenütt olyan összhangra volna szükség, mint Gyöngyöstarjánban, Karácsondon, Domoszlón, Det- ken, Nagyrédén, Viszneken. A tárj árnak munkáját külön ki kell emelnünk. Ha van ideje, győződjön meg személyesen.

Gyöngyöstarjánban Szabó Mihály vb-elnökkel beszélgetünk. Szavaiból érezni lehet,

hogy szívügynek tartja a falu kulturális ügyeivel való foglalkozást.

— Hangsúlyozni kell az ösz- szefogást, a kollektív erőfeszítés fontosságát. Mielőtt összeállítottuk volna évi tervünket, több ember javaslatát, hozzászólását hallgattuk meg. Igyekszünk mindig élő, eleven, a falu lakosságának többségét érdeklő problémákkal foglalkozni az előadásokon. Jól működő szakköreink vannak, sokat köszönhetünk a Tari pedagógus házaspárnak a szakkörök megszervezésében. A színjátszó csoport irányításukkal, már meg is kezdte a próbákat.

A fiatalok között nagy az érdeklődés a motoros szakkör iránt, ahol a KRESZ-szabá- lyait ismerhetik meg. Alapfokú filmismereti előadásokat tartunk a jövőben „Hogyan nézzünk filmet” címmel.

Forgatom, lapozgatom a következő évi népművelési munkatervet. Reális, megvalósítható tervek ezek.

Kovács Sándor.

(Pofiin/ár*

Walt Disney neve összeforrott a filmmel. Rajzfilmjei óta — évtizedek alatt — sok-sok alkotással ajándékozta meg a világot: művészi és kasszasikerek tették számára lehetővé, hogy külön stílust alkosson magának és olyan témát válasszon, amelyet meggyőződése tükréül használhat. Mint a Verne-regény esetében is.

Nemo kapitány és a Nautilus sorsa serdülő korunk kedves élménye. Verne meggyőző erővel meséli el képzeletének bonyolult játékát.

Nem könnyű dolog a Nautilus műszaki titkait, arányait, Nemo emberi arculatát, és a mélytengeri kalandokat képben elmondani, s közben ügyelni arra is, hogy a romantikus mese reális illúziónak tűnjék, a Nautilus önkéntes rabjainak élete, munkája, világa a mai néző számára is mondjon' valamit. Ma már. a Nautilus titkánál jóval naNEMO KAPITÁNY

Amerikai film

gyobb csodák valóra válásának idején (mélytengeri merülések és kozmikus randevúk után (Verne képzelete egymagában nem indokolná a regény megfilmesítését. De az aktualizálás lehetősége kínálkozik a Verne-regénynél.

A Walt Disney-cég hangsúlyozottan a mához adaptálja lélektanilag a témát. Nemo emberi és lelki sérülései miatt lesz ellensége a társadalomnak, Gyűlöletéből, embertelen belső magányából indul zsarnoksága, amely nemcsak a Nautilus fantasztikus testére terjed ki, és nemcsak az abban lakókat nyomorítja meg. A Nemo kezében lévő szerkezet és energia rettegésben tartja a Vulkánia körül elfekvő tengert és a népeket. Ebben a kegyetlenül zord Nautilusban Ned, a jókedvű, egészséges matróz, a halált osztó és halálra ítélt zsarnokság ellen fellázad. Nemo kapitánynak eme

Jó ivóvizet kap a recsk-kőbányai lakótelep

Fennállása óta igen komoly problémát jelentett a recski kőbánya vezetőinek a lakótelep ivóvízzel történő ellátása. A meglévő kútrendszer nem tudja az igényeket kielégíteni megfelelő mennyiségű ivóvízzel és a fekvése miatt is gyakran szennyeződik a meglévő kút

Ennek a problémának a megoldására a közelmúltban tárgyalások kezdődtek az illetékesekkel és a döntés, a megegyezés alapján a jövő évben hozzákezdenek egy új csatornahálózat megépítéséhez,

amelyben egy bővizű erdei forrásból vezetik a vizet a lakótelepre.

^őoi La&tt

Borzalmas ez az Ede. Minden fizetésnapon ez az izgalom, hogy mikor jön haza és mennyit ivott el. De most megkeresem. Megtudom, hol adnak egy embernek annyit inni, hogy elveszítse az eszét — dörmögte Mártonná.

Es elindult végigjárni a város kocsmáit, ami nem látszott könnyűnek, hiszen volt belőle szép számmal. Végre megtalálta Edét az 1627-es számú italboltban, melyet azelőtt Fehér Galambnak hívtak, de a figyelmes vendéglátóipari vállalat azóta megszámozta — mivel több különféle színű Galamb nevű vendéglő volt a városban, — nehogy legjobb fogyasztóik találkáiban a nevek félreértéseket okozzanak.

Férje a pult előtt állt, helyesebben szólva lógott Mitfizetszky Ödön nyakában, aki szilárdan tartotta az elgyengült szesztestvért, bújdosó lengyel őseinek ivadékához

méltóan. Nézték egymást nagy baráti melegséggelszótlanul, csak Edéből csuklóit fel időnként a honfibú.

— Mert én akkor is magyar vagyok, testvér! —

És szabad kezével megdöngette vézna mellkasát.

— Ede, má)r megint berúgtál — harsant Mártonná hangja.

— Hol a fizetés? —

— Látod, pajtás — panaszkodott Ede, fejét lehajtva. — Még az asszony is üldöz, csak azért, mert magyar ember vagyok.

Az asszony miután bánatba borult férjének zsebéből gondosan kivette a fizetés maradékát, az üzletvezetőt vonta kérdőre:

— Hogyan adhatnak egy embernek annyit inni, hogy így berúgjon? —

— Drága nagyságos asszonyom — tette a szívére a kezét ijedten a vezető. — Hogyan tételezhet fel

rólam ilyesmit. Hiszen ismer engem a nagyságos asszony. Nem emlékszik? Én vagyok a Pista bácsi. Ott volt a vendéglőm a magácskáék utcájában. Méghogy én any- nyit adnék inni Márton úrnak? Isten őrizz! —

Ennyi ártatlanságtól meggyőződve Mit- fizetszkytől tudakozódott előző állomásukról, mert makacs természete volt és már otthon a fejébe vette: ma megtudja, hol rúgott be Ede.

Két helyen hasonló választ kapott, mert férje uráék sok helyen megálltak, hiszen hosszú volt az út a gyártól az 1627-es számú italboltig. Az utolsó helyen, amelyet Mitfizetszky a háztömb körüli álló- képességre szesztúra verseny első stációjaként jelölt meg, majdnem kidobta az öntudattól duzzadó üzletvezető.

— Mit gondol, elv- társnő, a szocialista

vendéglátóipar dolgozója ilyesmit nem tesz. Voltak ugyan hibák a szakmában, de már évek óta arra vettük az irányt, hogy ezeket a hibákat kiküszöböljük és jogos büszkeséggel mondhatjuk: sikerült is. Kikérem mind a magam, mind a vendéglátóipari vállalat dolgozói nevében az ilyen irányú gyanúsítást. Különben is, ha nekem nem hisz, drága jó elvtársnő, olvassa el a táblát a falon: „Részeg embert nem szolgálunk ki.”

Azóta szegény Mártonná alig titkolt gyanakvással nézegeti a gyárat, ahol Ede dolgozik, ha arra jár? Ott valami titkos italmérés működik. Ott rúg be a férje.

Mert az, hogy a vendéglőkben valaki a sárga földig leihassa magát, már eszébe sem jut szegénynek, hiszen erről meggyőzték az üzletvezetők.

(mátéffy)------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- - - - - - - - - ^

cs

odálatos energiával hajtott úszó börtönéből ki akar törni, mert az ember csak emberek között tud emberi módon élni. Az egészségesek megcsö- mörlenek a fantasztáktól, a megkeseredettektől, mégha akkora hatalmuk, vagyonuk és tudásuk is halmozódik fel. Az a hatalom és az a tudás, amely a bűnt, a kegyetlenséget bűnnel és kegyetlenséggel mossa le, mint Nemo kapitány esetében, Ned szerint — a néző szerint is — elviselhetetlen,

A gyártó cég, a filmíró Earl Felton és a rendező Richard Fleischer érdeme, hogy Verne regényében megtalálták a mai fülnek szóló hangot.

Aronnax professzor dilemmája megoldódik a kaland végén, Ned megmenekül Con- seil-lel együtt, de felrobban Vulkánia, elsüllyed a Nautilus és benne pusztulnak Nemo kapitánynak gondolkodástól elszoktatott, vakfegyelmű matrózai, akiket egy szenvedésből felfakadó, elvakult gyűlölet irányított. A felrobbantott Vulkánia felett az atomfelhő gorholygását másoló alakzat lebeg, a meghaló Nemo elsüllyeszti titokzatos alkotmányát, mert a gyűlöletnek nincs elég ereje és állandó akarása az élethez.

Tudás, erő és vagyon nem érték a társadalmon kívül. Vagy ha az is múló, el kell pusztulnia.

A rendező — helyesen — nem törekedett rendkívüli és a titokzatosságot szolgáló műszaki trükkök alkalmazására. Az emberi összeütközéseket, a hősök jellemzését legalább annyira fontosnak tartotta, mint a múlt századi képzeletre ható romantika felélesztését James Mason, Kirk Douglas, a magyar származású Lukacs Pál és Péter Lorre kitűnő ezi- nészgárda élén és eleven hatással formálják meg egykori olvasmányaink rokonszenves alakjait.

Franz Planer operatőri munkája hatásos, különösen víz alatti felvételei gyönyörködtetnek.

Paul Smith értékes filmzenéje, a Kirk Douglas által énekelt kedves dalok karakterisztikusak.

Ezt a filmet nemcsak a fiatalságnak, felnőtteknek is érdemes végignézni. Meséjén túl értékes erkölcsi tanulsággal szolgál.

(farkas)

1

NYIKOKAJ TOMAN;

35.

— Jól van. jól van! Ne kiabáljon, Rjabov elvtárs! — szólalt meg vidáman Jersov. — A veszély elmúlt! Nem robbanunk fel már többé. Mozdonyukat újra rákapcsolhatják a szerelvényre.

Az utolsó koc*i fékezőfülkéjében

Mihelyt Jersov őrnagy megtudta Satrovtól, hogy a vonat alá van aknázva, nyomban Temivbekre gondolt, s az utolsó kocsi után futott. Malínovkin sorsa is aggasztotta ... Hiszen Temivbeknek nem nagy fáradságába kerül túljárni a fiatal, tapasztalatlan hadnagy eszén és ki tudja, él-e még?

A vonat már elindult hátrafelé, amikor Jersov még csak a szerelvény közepéig ért. Az egyik fékezőfülke előtt csaknem beleütközött a fegyveres őrség egyik csodálkozó tagjába. Megkérdezte, nem látta-e Mali- novkint, majd parancsot adott neki és társának, hagyják el a szerelvényt.

De végre itt az utolsó kocsi, am sly most a szerelvény élén gurult. Elkapta hát a korlátot és utolsó erejét megfeszítve, felugrott a fékezőfülkébe. Ahogy sejtette, sem Malinovkin, sem Temivbek nem volt ott. De a küzdelemnek, vagy menekülésnek sem látta nyomát. A fülke üres volt és sértetlen. Csupán a kispad alatt hevert egy vaspántos ládikó, amilyent rendszerint a kalauzok szoktak szolgálatba magukkal vinni.

De mi történhetett Malinovkin- nal? Hova tűnt Temivbek? Útközben leugrottak a vonatról vagy Kur- gancsában maradtak? Eltűnésük ösz- szefüggésben van-e a vonatot fenyegető veszéllyel, vagy pedig más ok idézte elő? Mindezt egyelőre homály fedte, de hogy valamilyen összefüggés van ezek között az események között, az kétségtelennek látszott. Hisz Temivbek nem véletlenül került a vonatra. Talán nem aknázhatta alá Zsijenbajev utasítására valamelyik vagont?

Malinovkin, úgy látszik, zavarta tervének kivitelezésében és Temivbek igyekezett megszabadulni tőle..

De vajon mivel és hogyan van aláaknázva a vonat? A legvalószínűbb, hogy valahol egy időzített akna van elhelyezve. Hiszen észrevétlenül bármely vagon alá lehet csúsztatni és a

robbanás ideje bármely percre beállítható.

Vajon melyik percet választották ki erre a diverzánsok? Persze, nem lett volna kedvükre való, ha útközben robban fel az akna. Valószínűleg úgy időzítették a szerelvény robbanását, hogy az akkor éppen Nagy- Kurgánban legyen. Jersov tudta, hogy ez az állomás tele van zsúfolva épületanyaggal, benzinnel és talán még robbanóanyagokkal is, amelyeket nagy mennyiségben használnak a vasútépítésnél. De a legfontosabb: az emberek. Hisz a munkások barakkjai az állomás közvetlen közelében húzódnak és a robbanáskor elkerülhetetlenül kárt szenvednek. Természetesen Zsijenbajev fő célja, hogy a robbanás Nagy-Kurgán állomáson következzék be.

De hogyan tudta kiszámítani az időpontot? Hisz sem ő, sem Temivbek nem tudta, mikor ér a vonat Nagy-Kurgánfca és bizonyára valami átlagos időpontra időzítették az aknát. Ebben az időzítésben Aszkar Sandarbekov segíthetett Zsijenbajev- nek, Aszkar, aki mint a kalauzbrigád vezetője, jól ismerte a szolgálati vonatok menetrendjét.

Satrov jóformán minden megállás nélkül hozta fel a szerelvényt Nagy- Kurgánba, de hát az effajta út kivétel volt és Zsijenbajev erre nem számíthatott. Egyszóval a robbanást kissé későbbi időpontra állíthatta be, amely nagyobb idő, mint amennyit Satrov ténylegesen megtett a szerelvényével. Lám, ezért nem robbant még fel a szerelvény, de bármely pillanatban felrobbanhat.

De hol lehet az az átkozott akna? Hová rejthették?

Jersov még egyszer átvizsgálta a fékezőfülkét és ismét felfigyelt Temivbek ládikójára. Óvatosan kihúzta a pad alól, s ekkor észrevett egy idegen, bonyolult lakatot a fedelén.

„Hátha ebben a ládikóban van az időzített akna?”

Fülét a ládikó fedelére tapasztotta. Hallgatózott, de semmit sem hallott, inert a kerekek kattogása minden más hangot elnyomott.

Azonnal fel kellett nyitni a lakatot, de mivel? Végigtapogatta zsebeit, de bicskáján kívül semmi alkalmas eszközt nem talált. Kinyitotta a pengéjét és az egyik zár fülébe dugta. A hajlékony acél kissé meggörbült, de lassacskán a fül is kezdett oldalra fordulni. Még erősebben kellett volna nyomni, de Jersov félt megmoccantam a ládikót.

Végre a sodrott vasfül lepattant a ladikéról. Az őrnagy lélegzetvisszafojtva, óvatosan felnyitotta a fedelét és nyomban megpillantotta a barna színű, gomba alakú tárgyat, amely a ládikóba helyezett fadobozból meredt ki. Nem lehetett kétséges, hogy ez az időzített akna robbanófeje.

Jersov gyors mozdulattal letörölte homlokáról a hideg verejtéket és leguggolt a ládikó előtt. Mióta a felderítőknél és az elhárítóknál dolgozott, jó pár különböző rendszerű időzített aknát tanulmányozott át. Hazai gyártmányúakat és külföldieket is. A barna gomba a német „Feder— 504.” típusú órás robbanófejre hasonlít, amelyet huszonegy napra lehet időzíteni. De amikor alaposan megvizsgálta, meggyőződött, hogy szerkezete egész más volt.

Az akna felső, szélesebb részében kis idő múlva néhány mozgó gyűrűt vett észre, rovátkázott tekercseléssel. Az alsó, kisebb átmérőjű henger- részbe lehetett belecsavarva a gyújtópatron a robbanóanyaggal.

Jersov első gondolata az volt, hogy felkapja a ládikót az aknával és lehajítja a vonatról... De aligha tudná oly messzire Tiajítani, hogy ne okozzon kárt a robbanás. Az aknához még hozzáérni is veszélyes, mert a legcsekélyebb rázkódástól is felrobbanhat.

E közben a vonat már olyan gyorsan haladt, hogy a fékező fülkében levő vészfék meghúzásával se lehetne megállítani. A hi rtelen megállás annyira megrázkódtatná a szerelvényt, hogy a robbanás elkerülhetetlenül bekövetkezne. Egy maradt hátra: hatástalanítani az aknát! Az őrnagy észrevett az akna felső részén egy nézőkét. Az üvegnyíláson megpillantott egy egyen- súlyinga-kereket, meg egy beállító tárcsát, piros beosztásokkal és számokkal. Nem volt nehéz kitalálnia, hogy a tárcsán levő számok az órákat jelezték, a köztük levő vonások pedig a perceket.

(Folytat jukt