Heves Megyei Népújság, 1964. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-02 / 180. szám

Az íVii-'S Egri Városi Tanácsa ejkészítette Eger város sportléte­sítményeinek fejlesztési tervét. Er­ről tárgyalt pénteken a KISZ Eg­ri Városi Bizottsága. A terv sze­li int 1969-ig bezárólag több millió terült értékben épülnek különböző sportlétesítmények a megye székhelyén, ami örömmel kell, hogy eltöltse a sport iránt érdek- t< dók ezreit. A KISZ VB közel két o/án át tárgyalt a fejlesztési terv­ről, s ami a legfontosabb: a kiala­kult, élénk vitában egyöntetű ha­tározat született: a KISZ közelgő II. kongresszusán a felszólaló te­gye majd szóvá az Egerben ural­kodó tűrhetetlen állapotokat, ugyanakkor az illetékesek bevo­násával összehívott plénumon is vitassák meg a város fiatalsagá- - .*k sportolási lehetőségeit. Eger város ugyanis a sportlétesítmé­nyek szempontjából mintegy 20— •>5 év\Tel van lemaradva a többi negyei székhelytől! Ma már ott tartunk, hogy a szervezett sporto­lóknak nincs hol sportolniok — rém beszélve az üzemi és a diák- sportolókról. Tudunk olyan eset­ről, hogy gét garnitúra felszerelés porosodik az üzem raktárában, mert azokat nem tudják hol és mikor használni. Ugyanakkor öt­ezer diák testkultúrájának fejlesz­téséhez az elemi feltételek sincse­nek biztosítva. Reméljük, hogy a KISZ Egri Városi Bizottságának állásfoglalása mindenütt vissz­hangra és támogatásra talál! ★ ... Bgyre gyakrabban és egyre töb­ben hallatják szavukat a labda­rúgó-mérkőzéseken előforduló dur­vaságok miatt, egyre többen fog­lalnak állást a legsürgősebb „rend- teremtés” mellett. Éppen ezért tartjuk szomorúnak, hogy a hét közben lejátszott Gy. Spartacus— Gy. Honvéd MNK mérkőzésen szinte egymást érték a durvasá­gok — amint erről a hozzánk be­küldött levelek tanúskodnak. Az tgvik levél szerint a játékvezető telj esen kiengedte a kezéből a mér­kőzést, olyan csúnya belementsek történtele, amelyek nem egy eset­ijén veszélyeztették a játékosok testi épségét is- A szabálytalan­ságok mindkét részről előfordul­tak. de a legelítélendőbb az volt. amikor a Honvéd Pülöp nevű já­tékosába az egyik Spartacus-lab- dárúgó hátulról két lábbal bele- ugrott amikor a labda ott sem volt. Fülöp összeesett, ölben vitték 5e a pályáról, s mint később ki­derült : 8 napom túl gyógyuló sé­rülést szenvedett. Amikor a Hon­véd vezetői a mérkőzés végén megkérdezték a Játékvezetőt, hogy miért nem állította kX a tettest, így válaszolt: „nem találtaim rá kellő indokot.. .** Persze,- hasonló durvaságok nemcsak Gyöngyösön,- de más he­lyeken is előfordulnak. épben ezért felhívjuk rá a megye! FSZ. a játékvezetők, a fegyelmi bizott­ságok és nem utolsósorban a sport­köri elnökségék figyelmét „. ★ Kedves hangú riport Jelent meg néhány nappal ezelőtt a Népsport hasábjain az egri sportnapköziről. A riport néhány megállapítása azonban utólagosan kiegészítésre szorul. Az Egri Dózsa ugyanis öl­tözőket, zuhanyozókat, pályákat, Atlétikai felszerelést, labdákat bo­csát díjmentesen a gyermekek rendelkezésére, — nem helyes te­hát arról beszélni, hogy a sport­kör nem nyújt kellő támogatást. A Népsport téves megállapításai egyébként helytelen tájékoztatás­ból. kellő Ismeretek hiányából eredtek . -­★ Augusztus tíső feléfoen isimét megrendezte a már hagyományos megyei úionc labdarúgó-baino'ksá- got. Tavaly Hevesen gyülekeztek össze a járások legjobbjai, s a több napos. Izgalmas döntő végül Sa a hevesiek győzelmével ért vé­get. A tervek szerint, az idén is Hevesem kerül sor a döntőkre, a megyei ifjúsági bizottság kéri a járási TS-eicet: p-<suaiordu.ltavai jelentsék a járások b-ainokait. ★ Nagy számú szurkoló kisérte el vasárnap Kis tér eny éré az Egri Dó­zsa labdarúgóit. Egész kis autó- és motorkaraván kelt útra, így a mérkőzés kezdetén nagy erővel hangzott a biztatás: „Kajiá, Eger!” A csapat becsülettel meg is tett mindent a győzelemért, s bár a játék első részében simán meg­nyerhette volna a mérkőzést — a végén elégedettek voltunk a dön­tetlennel is. Abból az elvből kiin­dulva. hogy „idegenben minden szerzett pont jó”. Hanem, ami a kisterenyei pá­lyát illeti, arról már nem tudunk tói mondani. Szerintünk XB II-cs mérkőzések játszására alkalmat­lan. Tül keskeny és göröngyösebb a marhajegelőnél! Egyébként nagy derültséget keltett a közönség so­raiban, hogy a pályára lépő csa­patokat 11 hófehér, legelésző liba fogadta, amelyeket úgy kellett a játékosoknak lezavarniok . . . A mérkőzésen régi ismerőssel találkoztunk: Horváth Pistával, az egriek egykori kitűnő csatárával, aki a háború előtti években rúgta a labdát Eger csapatában. Most Nagybátonyban él, de mint mond­ta: gyakran oda húzza a szíve, ahol az egriek játszanak. A Dózsáról nagy elismeréssel nyilatkozott, csak a csatárokkal volt elégedet­len, akik szerinte helytelen felfo­gásban játsszva, alaposan meg­könnyítették a hazai védői dolgát. Hiányoztak a lyukakba belőtt lab­dák, a gyors kapuratörések, és a lövések ... Bizony, igaza voltí ★ Bármi legyen is a mai Egri Dó­zsa—FTC vízilabda-mérkőzés ered­ménye. az egri csapat eddigi tel­jesítményéről csak a legnagyobb elismerés hangján beszélhetünk. Pesten legyőzte a Csepel Autót, és az OSC-t, amelyekkel szemben itt­hon, a tavaszi idényben csak dön­tetlenre tellett e^^ébői. p ír fit vál1- ra fektette az Üjpesti Dózsát. A bajnokság megkezdése előtt szak­vezetőink úgy nyilatkoztak, hogy szeretnének az első hat között végezni. Nos, úgy érezzük, (per­sze, nem szeretnénk idejekorán elkiabálni), hogy ez a célkitűzés sikerülni fog, sőt, kis szerencsé­vel akár a 4. helyet is megsze­rezhetik Pócsákék. Ehhez persze az kell, hogy még a gyengébbnek vélt csapatok ellen is' teljes erő- bedobással küzd.i<mek a játékosok! ★ Mostanában szinte állandóan hangos az egri Nagy János utcai kézilabda-pálya: egymást követik az érdekesnél érdekesebb esemé­nyek. Az NB I-es Martfa, az NB I-es éllovas Bp. Spartacus, a Cseh­szlovák Dynamo Praga vendégjá­téka után. most hat város leg­jobb férfi és női „kézisei” vetél­kednek egymással reggeltől estig. Szerintünk, egy sportág népszerű­sítésének ez a leghelyesebb mód­ja: A prágaiak játékát mintegy 700-an tekintették meg. bizonyítva, hogy a jó mérkőzéseknek megvan a közönségük! Nemcsak a kézi­labda, de más sportágakban is ... Az Egerben megrendezett I. osz­tályú úszó CSB küzdelmei során sok megyei csúcsot javítottak neg az E. Dózsa versenyzői, pedig leg­jobb formájuk elérése augusztus végére várható. Nekünk ezúttal a 4x200 m férfi gyorsváltó tetszett a legjobban, amely Csikász. Már- tonffy, Ali, Katona összetételben játsszva szárnyalta túl a régi me­gyei rekordot. Es ez a váltó még ennél is többre képes! Ali Csaba a 400 m egyéni ve­gyes úszásban nagyszerűen kez­dett, s 200 m-nél úgy láttuk, hogy a magyar csúcsot is megjavíthat­ja. A 3. és a 4. pzáz méter azonban gyengébbre sikerült, s így kény­telen volt „megelégedni” 5:10.9-es idővel. Ha a hajrát jobban bírja, hamarosan öt percen belülre ke­rülhet! ★ Érdekes határozatok születtek a mogvei labdarúgó JT legutóbbi el­nökségi ülésén. Az őszi idény so­rán a megyei labdarúgó-bajnokság élvonalbeli csapatainak mérkőzé­seit borsodi és nógrádi cserejá- tékvezetők vezetik, sőt. a kiesésre álló csapatok mérkőzésein is a légiókban képzett játékvezetők bíráskodnak majd. A megyei JT felhívta a játékvezetők Heveimét arra, hogy a mérkőzéseken előfor­duló durvaságokkal szemben a leghatározottabban lépjenek fel. s ha szükséges, azonnal zárlak kt a játékból a magúkról megfeledke­zett játékosokat. ★ Két csapat jutott tovább Heves megyéből a labdarúgó MNK-ban: a Gvöngvösi Spartacus és az Eger- csehi Bányász. A két egvüttes szerdán délután 17 órakor Gyön­gyösön találkozik majd egymással a csoportdöntők során. Reméljük, hogy a találkozó sportszerű küz­delmeket hoz majd! Somody József As egri strand regénye SZIPORKAZVA szórja nyá­ri izzó sugarait az augusztusi nap és naponta sok-sok ezer "ember keresi fel az egri stran­dot, hogy élvezze üdítő vizét, s felfrissülve, valósággal újjá­születve lásson ismét munká­jához. Messzi földről felkere­sik nyaranta a langyos vizű medencéket, de vajon gondol­nak-e arra, hogy miként is született meg Egerben, a kon­zervativizmus egyik egykori magyarországi fellegvárában ez a nagyon hasznos és nya­ranta százezernél is több ven­déget szórakoztató létesít­mény? Az egri strandnak, azaz a férfiaknak nőkkel való közös szabadtéri fürdőzésének nagy múltja van. Levéltári adatok vallanak arról, hogy már 1791-ben 30—40 ember fürdött a jelenlegi medence helyén elterült tóban. De a Garasos Fürdő, mely a jelenlegi sza­badtéri gyógy- és gyermekme­dence helyén feküdt," sem szű­kölködött vendégek híján. Még este 10 órakor is élvez­ték a szabadtéri fürdőzés örö­meit az egriek, — a szabadtéri nagy tavat az ingyen lubicko­ló parasztemberek, garasnyi belépti díj ellenében a mási­kat főleg a rácok és az egri polgárok. • Felfigyelt az egyre élénkülő egri „strandélet”-re a város magisztrátusa s elrendelte, hogy este 10 óra után senki sem fürödhet, mert különben „... 24 pálca vagy korbács ütéseket fog a piacon szenved­ni .:.” De fürdés közben a nép nem is zajonghatott, ne­hogy zavarja a környékben lakó polgárok nyugodalmát. A jó erkölcs nevében elrendel­ték, hogy ; az Leányok és Asszonyok a Legényekkel vagy Férfiakkal egyvelegest ne Fürödjönek, vagy más csapatban, egyedül a Legények vagy Férfiak .:.” A rendelke­zésnek bizony nem nagy fo­ganatja volt és továbbra is együtt visongtak a napi ke­mény munka után az egri sző­lőhegyek munkában megfá­radt leányai, legényei, asszo­nyai és férfiai..: A MAI TOPLESSZT viselő nők őseivel is találkozunk már ekkor: legtöbbször csak. egy rövid alsószoknyában mentek a vízbe, de — uram bocsáss! — a nudizmusnak is bátran hódoltak az egriek és ádám- s évakosztümben csapkodták a langyos habokat..: Az első világháború utáni évek során, a városi magiszt­rátus egy agilis és haladóan liberális gondolkodású tagjá­nak: Frank Tivadarnak elgon­dolása nyomán kiépült az egri szabadtéri medencefürdő, me­lyet a nők vettek birtokukba. De Frank és társai felismerték a nagy természeti kincs kiak­názásának lehetőségét, hiszen igen csehül állott a város ab­ban az időben anyagiak dolgá­ban. A „strand-párt” a női uszodának közös fürdővé, stranddá való fejlesztését írta zászlajára és szinte naponta felvette a harcot a „Subik- párü” hatalmasságaival. Végre 1933 áprilisában ke­nyértörésre került a dolog. Az „Egri Városi Fürdők Rt. olyan „forradalmi” határozatot hozott, amely szerint Frankot megbízta a női uszodának strandfürdővé való átalakítá­sával. Az EGER újság így szi­porkázott a terv ellen: „Tilta­kozunk az ellen, hogy az adó­fizető polgárok filléreiből s emberszerető lelkek adomá­nyaiból összegyűlt pénzeket a strandfürdő hátsó gondolatá­val, fölösleges fürdőbővítésre használja fel ... Eger józan­életű közönsége nem fogja lá­togatni a közös strandfür­dőt ...” A Mikszátíh-i tolira méltó városi képviselőtestületi ülés 1933. április 29-én ült össze, így álszenteskedett az EGER: „ ... egyének és szervezetek tömegei tiltakoznak a város erkölcsi életét aláaknázó terv ellen...” Afelett kellett a városatyáknak dönteniök, hogy kialakítsa-e végre Frank Tiva­dar tanácsnok a strandfürdőt vagy sem. AZ ELSŐ FELSZÓLALÓ Kriston Endre volt. Heves tá­madást intézett az életre való gondolat éllen: lelkiisme­retem sürgetésére emelem fel tiltakozó szavam a strand el­len ... az egri közönség na­gyobb része nem fog a strand­ra járni, az idegenek pedig úgysem jönnek ide a strand kedvéért... Eger iskolaváros és sokkal nagyobb kárt jelent, ha a szülők, kik eddig a kon­zervatív erkölcsű városba hoz­ták gyermekeiket, elmennek innen, mintha az összes szál­lodák tömve volnának... Ez az ügy a katolikus erkölcs ügye:. Novák Sándor kanonok-plé­bános így beszélt: .. .Ko­runk az erkölcstelenség mo­csári ázátol ég, s a betolakodó erkölcsi liberalizmus már az ifjúság arcáról is le akarja törölni a szemérmet és dön­geti a családi szentélyek ajta­ját. Ez a veszedelem jelentke­zik most ebben a városban is, mert meggondolatlanul be akarják hozni az erkölcsi rom­lás csíráit...” A legotrombább támadást Nagy László intézte a Frank­tábor ellen. Személy szerint Frankot támadta, aki hosszú ideig élt a világháború után Oroszországban, mint hadifo­goly, s orosz asszonyt is hozott haza feleségül Egerbe: „... Mi voltunk Odesszában és láttuk a keleti erkölcsöket. Valaki a strandpártiak közül szintén járhatott Odesszában, hogy megtetszett neki a könnyű er­kölcs. Vigyázzunk, mert Odesz- szához közel van a szovjet és aki behozza az odesszai erköl­csöket. vállalja a szovjetért a felelősséget...” A parAzs hangéLATO ülés végén, — minden konzer­vatív nyomás ellenére is, — győzött a „Frank-terv”. A képviselőtestület liberális és szabadgondolkodású tagjainak okos kezdeményezése és bátor kiállása nyomán, nyílt szava­zással aratott győzelmet az eg­ri strand eszméje. A Subik kezében levő EGER újság a kudarc után bojkottra tüzelt: ... Most pedig beje­lentjük a legkíméletlenebb bojkottot Eger város minden fürdőjére és strandjára... A lelkek, az erkölcsök romlat­lan tisztaságára törekszünk és ezt a célunkat igenis elérni akarjuk, s nem fogunk na­gyon válogatni az eszközök­ben ...” A „cél szentesíti az eszközt” elvének nyűt profcla- málása bizony gyatra fegyver­nek bizonyult a harcban. S ekkor jött „a szelíd erő­szak”: *... a közös strandfür­dőbe egyetlen elvéhez, erköl­csének tisztaságához és az egyház tanításához ragaszkodó katolikus polgár sem fogja be­tenni. a lábát.. .” Az egri polgárok becsülete­sebb és jelentősebb részén azonban megtörtek a kiélezett fegyverek. Ügy hisszük, hogy az egri strandfürdő látogatói­nak jó és méltó megemlékez­ni ök az országos port felkavart „strandharc” pozitív hőseire és eredményeire, hiszen az 1933-as képviselőtestületi ülés bátor harcosai vetették meg alapját az egri fürdőkultúra modem felvirágzásának. A FELSZABADULÁS trfcárd hálás utókor pedig azzal rótta le háláját Frank Tivadar bá­tor, elszánt és kétségtelenül haladó kiállásával, harcával és sikerével szemben, hogy utcát nevezett el róla, az általa kezdeményezett egri strand­fürdő közvetlen közelében. SUGAR ISTVÁN ««MWVVWWV»'VWWWV/VV\A-'V/WWWVVWWWVVWWI/VWWWWWWWV/--i/WI. \A. Népvándorlás kánikulában Amikor mondták, nem hit­lem: nyelvre, állampolgárság- za és vallásfelekezeti különb­ség nélkül hosszú hetek óta folyik a népvándorlás hazánk­ban. Vonaton, buszon, autókon, motorkerékpáron, kerékpáron, sőt — gyalog is. Láttam ván­dorló fiatal legényeket, néhá­nyat modem körszakállal, alak álltak vagy mendegéltek az országút mentén és inte­gettek az autósoknak, hátha felvennék őket. De magános autó ritkán akad. Mind tömött és siet. Buda után, ahogy rá­térünk a balatoni műútra, nincs megállás. Autó autó há­tán. Hinni is alig akarunk a szemünknek, a magyar rend­számok a legritkábbak. Cseh­szlovák, német, osztrák, fran­cia, amerikai, belga rendszá­mok mellett néhány magyar magángépkocsi, teherautó, von­tató, szénásszekér tarkítja az országút forgalmát. A szénásszekér különösen emlegetett részvevője ennek az egyébként sebes iramú közle­kedésnek. Éppen a Balaton fe­lől negyven gépkocsi igyekez­ne a főváros irányába, kényte­lenek húsz kilométeres sebes­séggel hajtani, vagy még las- .sabban döcögni, mert Lepsény táján bekanyarodik egy szé- násszokér két lóerővel és ká­10 XiPUJStiG 1964. augusztus 2., vasárnap nikulai méltóságteljességgel. Az a szerencse, hogy ilyenkor sem lehet kiszálni a kocsiból és jókívánságra fakadni — több nyelven, de egy szándék­kal. Csak az vígasztalt bennün­ket a néha nyaktörő országúti kalandozás közben: Jugoszlá­viában, Csehszlovákiában, Len­gyelországban, az NDK-ban — és még ki tudja, hol? — a mi autósaink karikáznak, parkí­roznak, sátoroznak. S bizonyá­ra ott is, velük is előfordul, amit Keszthelyen láttunk: a rendőr és a gépkocsi vezetője a kezek nyelvén magyarázták egymásnak az ősi és egyetlen igazságot: azt tudniillik, hogy neki van igaza. Mindkettőnek egyszerre. A vita szerény volt, a rendőr írt, a szemüveges kopasz szavalt. Jámborságunk tiltotta a beavatkozást, mert a közlekedési és műszaki prob­léma mellett olyan szent szö­vegek is elhangzottak ráspo- lyozott fogrsikorgatás mellett, amiért Allah nem bocsátja be az igazhívőt a hetedik menny­országba. A rendőr türelme kimeríthetetlen, ceruzája pe­dig megállíthatatlan maradt. Hja, „a szabál, az szabál...” Camping A balatoni műút betonja másodmagával veri vissza a szikrázó júliusi napfényt és a harmincfokos hőséget meg­toldja még néhány lépéssel. Innen látni a fodrozó, hús vi­zet, a part mentén húzódó zöld ligeteket, s ezek közepén a szivárvány minden színé­(Balatoni ben játszó sátrakat, sátortábo­roka. Csak egy fújásnyi időre kell megállni, hogy a táborok életébe bepillantást nyerjünk. Amolyan modem szekértábor mind, mint aminőről a ma­gyar történelemben, a muhi- pusztai vereség címén tanul­nunk kellett. Itt azonban nem Dzsingiszkán hadai támadnak a szekértábor lakóira: virra­dattól a fáradhatatlan nap záporozza tüzes nyilait a sze­kértábor lakóira, éjszaka pe­dig a szúnyogok szorgalmas és non stop hada irgerli a mo­dem népvándorlás seregeit az ébrenlétre. És senki nem hal bele. A fentieken kívül sok egyéb érvet is fesorakoztatott a család szellemi vezérkara (A feleségem egy személyben), amikor úgy dötöttünk (nem volt nehéz munkám ebben az akcióban), hogy nem camping- be jövünk nyaralni, hanem ha­gyományosan megépített tégla­házba. S hogy mennyire provinci­ális, fölszínen mozgó és sze­gény képzelőerővel ellátott emberek vagyunk mi, arra egyik este jöttem rá, a legbé­késebb pillanatban, a Balaton partján. Fekszünk a nádassal szegett parton. Előttünk a nyugodtan lubickoló zöldeskék áradat, megettünk terjedelmes rét. Hirtelen feltűnik két Skoda és tőlünk tíz méternyire megáll­nak. Féfiak ugranak ki a volán mellől. Tenyerüket a csípőjük­re támasztják, megdörzsölik jegyzetek két-háromnapos szakállukat, egymásra néznek, néhány dünnyögésszerű, de szót érte­nek (ez a szöveg valamiféle szekta röpimája lehet!) és in­tenek a kocsikban ülőknek. Mindkét autóból kirepül (töl­tött galambok) két-két asszony meg egy-egy férfi. Így, nyol­cán hunyorgó szemekkel, te­nyerüket homlokuk elé téve (Szvatopluk kémlelhette így a honfoglaló magyar seregek ál­lását), hang nélkül felülbírál­ják a tájat, összenéznek és szótlanul, mint akik a már ko­rábban megkötött véd- és dac- szövetségben mindent elmon­dottak egymásnak, az autón felnyitnak minden nyithatót, kiraknak belőle minden kirak- hatót, teáskannától szalámiig (csak frizsidert nem hoztak) A férfiak verik a sátrakat, az asz- szonyok ledobálják a még fö­löslegesnek látszó holmikat (nem sok volt és nem sok ma­radt rajtuk) és nekiülnek az evésnek. Órácska múltán megbarát­koznak velünk is és a magyar— orosz—szlovák—német szó­kincs-készlet felhasználásával remekül megértjük egymást. Szándékaink közösek, módsze­reink azonban lényegesen kü­lönböznek. ök nyolcán undorítóan ma­radinak tartják a konzervatí- van épült kőházban történő nyaralást. Ezt a nyaralást — véleményük szerint — elpu- hult, a szénák gúnyosan értel­mezendő hangsúlya szerinti européerek űzik. A modem ember — mondja a szőrös ké­pű, de intelligensebb — kitör az év tíz hónapjában megszo­kott városi környezetből és mindent elkövet, hogy paradi­csomi állapotot teremtsen maga körül. A civilizációból és a tecnikából csak annyit hoz magával, hogy ez az átélt illúziója — időhiány miatt — minél hamarabb megvalósul­jon. A szemüveges és jámborabb képű valami olyasmit is meg­kockáztat, hogy az asszonyok így, ennyire elzárva otthoni pletykaforrásaiktól szótlanok- ká válnak, szorgalmas házi­asszonyokká lesznek és még engedelmeskedni is tudnak a teremtés koronájának (ha akar­nak). A harmadik férfi — a fleg­matikus — lenézően int a tő­lünk két kilométerre fekvő camping felé és azt állítja, hogy azok is sznobok, akik ott laknak. Miért kell államilag kirendelt helyen és úgy ahogv biztosított fél-, negyed, nyol­cad-, vagy tizenhatod-komfort mellett nyaralni? „Kétnapon- kint, vagy háromnaponkint ve­rünk és bontunk sátrat” — ezt is filymálva mondja, mint aki sátorverő szaktudósként szü­letett a világra, — és csak ak­kor közelítünk meg lakott he­lyet, ha ezt már nem lehet ki­kerülni ” Negyediknek a fodros hajú, gömibölyded szőke asszonyka szólal meg. Nem hozzánk in­tézi fensőbbséges, erélyes han­gú nyilatkozatát, hanem Ottó­nak, a férjének ad parancsot: — Ha csak beszélgettek, ki fogja a halakat a vacsorához? Mi eíszégyelljüfe magunkat visszavonulunk plédjeinkre, törülközőinkhez. A négy férő szótlanul utánakeres a hor­gászboltoknak, csendes hely után néz (itt mindenütt csend van, ha a gyerekeink és a szél hallgatnak) és a parttól nem messzire beszerzi a vacsora alapanyagát. őket és tartozékaikat nézve visszagondolok a korra, amely­ben Európa minden folyójánál halásztak, minden erdejében vadásztak (fő foglalkozásban, tizenkét hónapon keresztül egy évben) s érteim e nosztalgiát, amit cseh szomszédaink nyolc­tagú bizottsága — akarom mondani — küldöttsége jutta­tott el hozzánk. Már fogalma­zom magamban a szónoki ér­veket, a forradalmi indulato­kat a ragadós példa hatása alatt, amikor megszólal az asz- szony és megette a tagadás el­lenállhatatlan szelleme: — Lenne szíved a gyereke­ket ilyen körülmények közzé vinned? Éjszaka ki őrizné a sátrat az autót? (Trabant!!) És én nem szólok semmit, lenyelem a dialektikus magya­rázatot, aminek legfőbb érve éppen az lenne, hogy többé, edzettebbé válhatnánk a no­mád két héttel és ráadással megtakarítanánk egy rakás költséget. Nem szólok és meg- alázottságomban úgy nézek a nyolc teljes értékű sátoros em­berre, mint a kisgyerek a súly­emelő világbajnok fényképére, miközben kétdekás játékát nem tudja felemelni a porból, mert tíz ujja közül kilencet lekötött az édesanyja. (farkad

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom