Heves Megyei Népújság, 1964. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-20 / 195. szám

A rózsaszentmártoni virágoskertben Ki emlékszik 20-as évek barakklakásaira? — Ott, ahol most Szálai.Im­re lakik, 600 négyszögölön 32 család, mintegy 160 fő tengő­dött. Gyerekkoromban mi is ott laktunk — válaszolta Ha- nesz János párt titkár. Az elmúlt évben 360 beirat­kozott, állandó tagja volt a könyvtárnak és 8220 kötet könyvet olvastak a rózsaiak. Most 15 éve még csak hét, ma 14 tanulócsoport van, és 14 pe­dagógus tanít az iskolában, köztük az 1961-ben épült, mo­dern, négytantermesben. Az elmúlt évben 47 hallgató szer­zett VII. és VIII. osztályos bi­zonyítványt a dolgozók isko­lájában és 23-an vizsgáztak a kihelyezett gimnáziumban. Nincs még minden rendjén: az új óvoda és a szűcsi út épí­téséhez az illetékesektől több segítséget kér a község. Pár éve még csak az egyéni érdek után futottak az emberek, de ma összetartanak és Rózsa- szén tmárton ban is kulturál­tabb az élet. Juhász Ernő most végezte a VII. és VIII. általá­nost, de már beiratkozott a bányaipari technikumba. A bányában új me^őt tár­nák fel, de a légaknát már hajtják, mert először az embe­rek egészségéről és jobb mun­kakörülményeiről kell gondos­kodni. Virágoskértét, kellemes parkot varázsoltak az Ágó pa­tak partjára, Teréki István, Juhász Máté és a többi brigád keze munkája a Petőfi Park kerítése, az ajtók és a világí­tás. A rózsaszentmártoni nagy virágoskertben már csak az öregek emlékeznek az egykori Fancsalra. Dr. Fazekas László HÁZTÁJI CSÉPLÉS A felvégtől az alvégig Régi, sárguló okmányok bi- onyítják, hogy a községet va­umkor Fancsalnak nevezték, i véletlen/műve lenne, hogy z egykori földesúr nevét Fan- salra ferdítette a nép? Nem dnném. Aki ismerte a dom- >ok ölében megbújó, zegzugos égi községet, a szekeret ma­asz taló, csizmát lehúzó sáros alut és hajdani lakóinak sor­át, az nagyon is találónak ér- á a Fancsal nevet. De ki em- ékszik már a régi időkre? Mátra Ferenc körletvezető íőaknász, az egyik legrégebbi •ózsai bányász is-csak 20—30 ív emlékeit sorolja. — Ma már hihetetlen, de zolt idő, amikor mindössze 18—50 mázsa szenet adtak ki a lányából. Most napi 100 va­gon a teljesítmény, de olyan“ a [elkészülés és a gépesítés, hogy többet is bírnánk. Mun­kavédelem? Ilyenről a felszar badulás előtt nem is beszél­hettünk. Kézi ventillátorral adtak egy kis levegőt, de az csak arra volt jó, hogy meg ne fulladjunk. A régi bánya va­lósággal ette az embert. Ha úgy ment volna tovább a ter­melés, a mai 50 éves bányá­szok már nem élnének .. i Mátra Ferenc a kiskert ka­puján túl, messzire néz, ar­cán és kék szemén ború suhan át, amikor a korán elhalt bá­nyászok nevét említi. De az élet, a tudás és az emberekkel való törődés legyőzi a korai betegséget. — A rózsái szén­nek közel egyharmadát a pajzs­fejtés adja és annak 60 száza­léka szalagra jön, nem kell la­pátolni, sem a bányafával ci- pekedni. ^ Megszűnt a csillézés, Senki sem kap már attól sér­vet, lábát, karját és főleg a szívét nem teszi tönkre az em­bertelen munka. Most 15 éve az F 4-es gépet nem ismertük. Akkor örültünk, ha..„hárman három métert kihajtottunk. Most az F 4-essél 15 matert biztonsággal haladhatunk. Sok­kal kevesebbet kell ácsolni, de az szakmunka, úgy kell meg­csinálni, ahogy a passzport, a bánya törvénye előírja. Nem­csak a szabály, hanem a bá- i ayászok testi épsége diktálja . így — magyarázta Mátra Fe­renc. i — Nem az a bányász, aki a : kéményseprőnél is kormosabb, ! piszkosabb. Gyámoltalan em- : bemek tartják, aki így megy i haza. Nem is illik így járni az | NÉHÁNY EVE ) EgJS” son. Akkoriban szedték szét a ■ vízimalmot. Az öreg molnár ott állt a patak szélén, a ka- , lapjára — amellyel felém kö­szönt — vastagon tapadt a csi­riz. Az otromba fakerék a par- j Ion hevert, néhány an bunkóval . verték szét a vasgerendelyt A ; víz szabadon szaladt le a z>ú- | gón, bent a malomban rozsdás , mozdulatlanságban álltak a ] gépek. Eljárt felettük az idő... j Most, hogy erre járok, me- 1 ;int nézelődéssel töltöm az időt. ] á tanácselnök szobájába új 1 garnitúrát hoztak, szőnyeg van j 3. földöm, képek a falon. Az < óvodában künn a bárány, benn i i farkast játszanak a gyere- ] sek, a faluszéli tóban esti kon- i :ertre hangolnak a békák. i A vb-titkár a jövő évi terve- 2 cet készíti: babaház az óvoda i észére, meg körhinta. Ennyit i capnak a legkisebbek a költ- j égvetésből, a százezer forintos lenntartás mellett A falu kicsi, alig él itt 1200 i amber. Az iskolaigazgató laká­én néhány harmadik osztá- yos lakóhelyismereti füzet ké­ül a kezembe. Egy kilencéves kis- 1 ány írja: községünk határában 2 Tan Sej halom. Valaha volt itt * így csárda, amelybe betért Fe- * őfi Sándor is, amikor Debrc- 1 :en felé vezetett útja. Másutt szt olvasom: 1918-ban Kún Bé- e a Ároktő felé tartva rövid - dedg falunkban tartózkodott. ' Azt már a szövetkezeti Iro- 1 Ián hallom, hogy itt, Eger- j 'armoson született Kandó Kál- nám, a zseni, a villamos moz- 1 lony feltalálója. A híres Kan- ] ió-házat nemrég lebontották, ; de utcát nevezték el a feltalá­lóról / Aztán van itt másfajta hí­resség is. A gazdagság. Annyi a betétkönyv, amennyi a ház: 337. Ezerháromszáz forintnyi betétösszeg jut még a csecse­mőkre is. Zárszámadáskor két­millió 350 ezer forintot tartott nyilván a posta. És mindez mi­ből? Munkából, iparkodásból. Nincs ugyan neves bor, millió­kat érő szőlőoltvány, de van jószág, cukorrépa, meg kerté­szet. Három patak is öntözi a farmosi határt. A szövetkezet a legjobbak között van, szorgal­mas, dolgos emberek lakják a falut. A gazdaság a régi Bre- zovai-kastélyban ütött tanyát, amely végre, hosszú huzavona után átszállt a tsz tulajdonába. Belülről már rend van, de kí­vülről még omladozik a meg­maradt vakolat. AMIKOR erre f nádfedeles ház. Most egy ma­radt mutatónak a nyolcvan kö­zül. Másfél évtized alatt újra­épült a falu. Az út mentén ár­nyas nyárfaerdő. Ez is az új faluhoz tartozik. — Az iskolát újítaná kellene, esetleg másikat építhetnének — kockáztatom meg a szót, de Tóth Illés vb-elnök meg az is­kolaigazgató a fejüket csóvál­ják. — Nem lehet, kérem. Nálunk kevés a gyerek. Az igazgató fe­lém hajol, és diszkréten súgja: 22 nyolcadikos végzett az idén, Élmunkás, a Munkásőr és s Felszabadulás utcában. Sajál háza, kétszobás-fürdőszobás la. kása van itt a bányászoknak az államtól vásároltuk meg — húzta ki magát Mátra Ferenc Szemmel látható, tényekkel bizonyítható a haladás az em­beri helytállásban, az emberek gondolkodásában is. Számtalan összehasonlítást és példát em­líthetnénk. Szabó Géza pár éve még sem szabadságot, se hű­ségjutalmat nem kaphatott, annyi volt az igazolatlan hi­ányzása. Három, vagy negye­dik éve nincs kifogás ellene, az idei bányásznapon ő is felveheti a hűségjutalmat. Előfordul, de egyre kevesebb az ittasság és az igazolatlan mulasztás. A brigádtagok is­merik egymás hibáit és gyen­geségeit. Igyekszenek megelőz­ni a szabálytalanságot, de ha mégis megtörténik, a brigád tagjai szólnak ellene, ők ma­guk gyomlálják a kivetni való gyomot és gazt. Balogh József szocialista brigádtagjai rend­szeresen megtartják összejöve­teleiket,' feltárják a hibát és bajt. Novák Ferenc brigád ve­zető reggel 6-kor „a jó gazda gondosságával” jelentette, hogy az F 4-es gép terelőmotorja nem bírja a következő nyolc­órás műszakot. Sürgősen javít­sa meg a gépészet, ne legyen kiesés — szóltak idejében a bá­nyászok. Ha vasárnap reggel nem tudják biztonságosan át­adni a fejtést, Kát óra után önként bent maradnak, hogy az új hetet baj és bosszúság nélkül kezdhessék. Juhász Máté szocialista brigádja nyolc nap alatt szerelte be a pajzsot Ez országos rekordnak számít — mondtak a bánya vezetői. Nemcsak szakmai hoz­záértést, hanem az összeszo­kottság és a kollektív munka sikerét jelzi. Szurdoké Bálint, Szászi András, Fekete Ferenc brigádja munkából és ember­ségből a bányában is példát mutat, de amikor szorult a helyzet, a khsza nyelét is meg­fogták, több mint 10 holdat arattak az idén. Ha a „tegnap és ma” emlé­. keit akarjuk csokorba szedni ; nem feledkezhetünk meg arról hogy a rózsaszentmártoni bá nya vezetőinek többsége szór ■ galmas tanulással és a gyakor. lati tudás állandó fejlesztésé­vel munkássorsból küzdötte fe magát. Dallos István, Pocsa Sándor, Bozsik Imre, Sándoi József, Bukta Mihály, Lacki Pál, Melis Ferenc és á többi ek sikerére büszkék az egykor munkás társak. Új dokumentum A tanácsházán bukkan tarr rá. Sáfrány András vb-titkái a község történetének még be- kötetlen könyvét tette elém Nagy Lászlóné általános isko­lai tanár és Nagy László bá- nyatechnikus munkája. Hiteles okmányok és élő szemtanúk elbeszélése alapján gyűjtötték össze a község történetét Egyet-mást talán érdemes ab­ból idézni. A háború végén, 1945-ben 63 ló, 69 tehén, 6 ökör és 200 sertés maradt a faluban. De 752 ellátatlan személyről kel­lett gondoskodni a közellátás­nak. Negyven családnak ház­helyet és 127 személynek föl­det juttattak. Régebben tenisz­pálya és strand is volt a falu­ban, de azt csak egy szűikkörű társaság, a bánya urai látogat­hatták. A község közművesi- téséről 15 éve beszélni sem le­hetett, vízvezetéknek, járdának, egészségháznak nyoma sem volt Tizennégy ásott kút volt a faluban, de egy kivételével ivásra alkalmatlan. Az utóbbi évékben 15 kilo­méter hosszúságú járdát sport­pályát, öltözőt, törpe vízmüvet autóbuszvárót építettek, gyógy­szertárat, könyvtárat, napközi otthont és szép parkot létesí­tettek a községfejlesztési alap­ból, állami hozzájárulással és sok társadalmi munkával. Mindezt a tanács szervezte és irányította, a bánya és a falu munkaerőt és anyagot adott Most 15 éve, 540 lakás volt Rózsaszentmáx tanban, ma 802. Júniusban 306 televíziót és 828 rádiót tartott nyilván a posta. A nyárom 22 család — többsé­gük bányász — saját autóján utazott és kirándult, és amikor a faluban jártam, hárman is gyakorolták a „sofőrséget”. Több mint 2000 holdon, 448 taggal alakult a rózsái tsz. Eleinte baj és' gond volt bő­ven, de tavaly istállókat és sertéshizlaldát építették, 136 hold gyümölcsöst és szőlőt te­lepítettek. | az elsőbe beiratkozott 12 tanu­ló. Két év múlva már csak ..egy” gyerekünk lesz az első osztályban... Elborulnak az arcok. Ez már közös gond... — & a nyolcadikosok? Mindegyikük tovább tanul. Két ösztöndíjast a szövetkezet fizet. Az egyikből tanár lesz, a másikból mezőgazdász. Ha vé­geznek, mindketten hazajön­nek. Nagy lányok sétálnak előt­tem a járdáin. Csinosak, diva­tosak akárcsak városon. A ta­nácsnál mondják, hogy a falu színjátszói a legélsők a járás­ban, aztán sokat mesélnek a táncegyüttesről, az asszonyok citera-zenekaráról. Nincs kö­röttük egyetlen férfi sem. Emlékszem, amikor néhány éve errefelé jártam, a malom­nál találkoztam néhány idő­sebb emberrel. Ott pipáltak a gyepre dobott fakerék mohos lapátjain, és a jövőt emleget­ték. — Kis falu ez, nagyon kicsi — mondta az egyik és pipájá­ból tenyerébe verte a hamut. Akkor még nem volt villany, petróleumlámpák pislákoltak esténként a mennyezetről le­lógó dróton. A VILLAMOSÍTÁS közel --------------------------------- egy­millióba került, és ami külön szót érdemel, ezt a pénzt tel­jesen maga fizette a falu. Ma már nincs ház, ahol ne égne vi llany, ahol ne szólna rádió, Emlékszem a régi kocsmára. Az elnök egy pohár sörre invi­tál. Az ablakokon csipkefüg­göny, az asztalokon abrosz. Neoncsövek ontják a világossá­got. A szomszédos helyiség a vegyesbolt. Új ez is, akárcsak a mel­lette lévő zöldségesüzlet. Te­herkocsi áll a bejárat előtt. Paprikával, dinnyével teli lá­dákat raknak le róla. A kis üz­letet a tsz látja el friss áruval. A hűvös szobában diskurá- lurik tovább. Az elnök előhoza­kodik a panasszal is: nincs or­vosa, védőnője a falunak. Eb­ben a tekintetben a világ leg­végén érzik magukat. Van vo­nat, de az orvos mégis kellene nagyon. Sok helyen van már járda, de ezzel a munkával mégis lassan haladnak. A köz­ségfejlesztési pénzt felemész­tette a villamosítás. Aztán minden esztendőben akad va­lami újabb kívánság. Cukrász­dát szerettek volna a fiatalok. Már befejezés előtt Itt Is az építkezés. A tanácsház mellett még napszálltakor is dolgoz­nak. Szabadtéri színpad készül. Virágos ágyak, színes lócák ke­rülnek az üres telekre. Salak­kal szórják’fel a sétányokat. Feltűnnek a tv-antennák. Harminchat televízió van a fa­luban. Százhúsz napi- és öt­venöt hetilapot visa szét a há­zakhoz a postás. MENNYI ÜJ SZlN,| me]£^ valóság néhány év alatt. Az ve­szi észre leginkább, aki ré­gebben járt errefelé, akinek szeme megszokta a régit.. Szalay István Négy hónappal a határidő előtt — augusztus 20-ra A vámosgyörki állomás az utóbbi négy esztendő alatt mintegy 50 millió forintos be­ruházással újjáépült. 1962 de­cemberére elsőként az ország­ban megépült az integra. dominó rendszerű biztosító- berendezés, újjáépültek szolgá­lati őrhelyei, raktára is. Most a régi felvételi épület elbon­tása, az új felépítése jelentett nagy feladatot. A régi épület elbontásán az állomás, forgal­mi, kereskedelmi, pályafenn­tartási,. hírközlési és szertári dolgozói — a szocialista brigá­dok tagjai — mintegy 2500 órát dolgoztak, lehetővé téve ezzel, hogy a felvételi épület üzemel­tetése negyven nappal koráb­ban megtörténhessék. A munka meghozta az ered­ményt, s alkotmányunk ünne-. pén átadásra kerül a modem, új állomásépület Vámosgyör- kön. Az átadási ünnepségeken a helybelieken kívül részt vesz­nek Atkár, Adács, Gyöngyös­halász, Füzesabony, Üjszász vasútállomások szabadnapos dolgozói is. Az ünnepi beszédet dr. Pász. tor Pál, a miskolci MÁV igaz­gatóság vezetője tartja. Részt vesz az ünnepségen a miskolci igazgatóság 30 tagú szimfoni­kus zenekara is. Halász József, Vámos györk Együtt a dolgozókkal Községünkben az alkotmány ünnepe szinte családias ese­ménnyé vált az évek során. Hagyományossá váló törekvés, hogy a község beruházásait s i nagy mezőgazdasági munká­kat igyekszünk erre a napra befejezni, megvalósítani, ezzel is kifejezésre juttatva az al­kotmányban biztosított jogo­kat. E napra tervezett létesítmé­nyek közül többet sikerült be­fejezni. Elkészült a 2 kilomé­teres villanyhálózat, 1000 négy- retméter betonjárda, meg­kezdtük a tisztasági fürdő fel­építését, s az 50 személyes nap­közi óvoda építési munkálatait. Mindezek mellett különböző felújítási munkákat is vég­tünk, épületeket csinosítunk, -endbe hozzuk ismét a parko­dat. Terveztük még a 600 mé­teres vízvezetékhálózat-bőví- :ést is, ezt azonban anyag hí- ián csa.k a negyedik negyedév­ien tudjuk befejezni. Hátra maradt még 1000 négyzetmé- er járda megépítése is. A község dolgozói a tanács- , :sal együtt terveznek, és dói- ; toznak a kivitelezésen, társa- ■ lalmi munkával gyorsítják és j >ícsóbbá is teszik a tervek ] negvalósítását. ■ A mezőgazdasági munkákat s igyekszünk erre a napra el- ( végezni, esztendők óta a csép- . és befejezésével ünnepeljük lugusztus 20-át. Az idén már lugusztus 5-re befejeztük a ' lyári mezőgazdasági munká- Mt. Ez év augusztus 20-án taná- 1 •sunk ismét számot ad a vá- 1 osztóknak a végzett munka- > ól, s mi úgy érezzük, igyeke- ' etünk, hogy a dolgozók hatol- ! nát képviseljük, az emberek ' rdekében végezzük minden- Mpi munkánkat, nem volt t 1 iábavaló. e Pásztor Endre, j Sarud f 1 Hevesvezekényen t na mar nincs 50 even > aluli analfabéta é Az 1960. évi népszámlálás r dalai szerint községünkben I sak 150 fő végezte el az álta- c ános iskola VIII. osztályát és f 2 analfabéta volt. Feladatunk r gyenesen következett ebből, ^elmértük, kik azok, akik nem ' égezték el az általános iskola lyolc osztályát, s akik nem is- 1 nerik a betűvetés tudományát, r i felmérés után szívós, hosz- 1 zan tartó felvilágosító munka 1 ezdödött. Segítő társunk volt bben az anyagi érdekeltség is, ilszcn az emberek kezdték el- • smerni, a mai élet megkívánja több tudást. Elsőnek az iparba eljárók je- ( entkeztek, hogy befejezik ál- 1 talános iskolai tanulmányaikat Első alkalommal az 1960—81-es tanévben szerveztük meg a dolgozók iskoláját. 18 fő vett részt rajta, illetve végezte el a VII. osztályt. 1962-ben 22, 1963- ban 20. 1964-ben 25 fő járt a dolgozók iskolájába és tett si­keres vizsgát. Az analfabétáknál nehezebb volt a munkánk, segítségül hívtuk az iskolás családtago­kat is, s most már ott tartunk, hogy községünkben nincs 56 esztendőn aluli analfabéta. ' Két-három év alatt is sokat változott a falu képe. Az is­kola, a kultúrotthon rendsze­res munkája, a tanács műve­lődési állandó bizottságának segítőkészsége egyaránt hozzá­járult ahhoz, hogy Hevesveze­kényen egyre többen akarnak élni a művelődést- biztosító joggal. Rozgonyi István, Hevesvezekény Országjáró ísz-iagok A pétervásári Ezüstkalász Termelőszövetkezetben min­den évben szerveznek kirán­dulásokat, üdülésre küldik a legjobbakat, — a szövetkezet• ben nem ritkaság ma már, hogy egy-egy ember nagyobb utazásra indulva ismerkedik a szőkébb haza után az egész országgal. Most a mezőgazda- sági kiállításra készülnek a szövetkezeti tagok. Szeptember 5—6-án 132 szövetkezeti tag kerekedik fel, hogy megnézve a mezőgazdasági kiállítást, fel­mérhesse a mezőgazdaságban elért eredményeket. A költsé­geket a kulturális alapból biz­tosítják. De jutott ebből a pénzből arra is, hogy például Bocsi Istvánnét Bükkszékre küldjék gyógyulni, hogy az öregek szükségleteiről is gon­doskodjanak. A termelőszövet­kezeti tagok az utánpótlásról, a szakember-képzésről is gon­doskodnak. Egy szövetkezeti tag fia, Bodon József, szövetkezeti ösztöndíjjal tanul a mezőgaz­dasági technikumban. Jövőre Juhász Gábor is a tsz költsé­gén kezdi meg tanulmányait. Jut az alaptól a sportkör tá­mogatására is, a tanáccsal egyetértésben sportpálya is épül — társadalmi munkával. íme, néhány példa csupán, de bizonyítja, hogy a termelő- szövetkezetben nemcsak az anyagi jólét, a kulturális fej­lődés is biztosítottabb. Dr. Csibolya László Pétervására Test és lélek épülésére Két völgy között a dombte­tőn, az Ilona-patak partján emelkedik a magasba Ybl Mik­lós építész remekműve, a pa- rádfürdői Károlyi-kastély; Ré­gen vadásztánya, ma az ország legnagyobb üdülőinek egyike, valóságos gyerekparadicsom. Kéthetes váltással érkeznek egész nyáron át az általános iskolás korú fiúk. A nagyob­bak sátortáborban, a kicsik az épületben kapnak helyet Az üdülés ünnepélyes zászló­felvonással kezdődik. Itt is- merkednek meg a gyerekek a tábor vezetőjével, és altáborok „parancsnokaiéval. Hetvenkét dolgozó őrködik azon, hogy a gyerekek jól érezzék magukat, közülük negyven pedagógus. Egy gyermek napi ellátása 60 forintba kerül — ezt úgy­szólván teljesen az állam fede­zi, hiszen a kéthetes üdülésre 84 forintot fizetnek be a szü­lők. A nyári üdültetés 10 hétig tart, ez alatt az Idő alatt két és fél millió forintot költ az állam az itt nyaralókra. A pajtások nemcsak testileg épülnek, szellemileg is. Megis­merkednek a táj szépségével. Fehérkő, Vörösvár, a recski ércbánya, a csevice-forrás, a parádi palócmúzeum, a Mátra népének múltjával és jelené­vel. A két hét gyorsan elröpül, s búr vágynak haza a kicsik, mégis ezzel búcsúznak: csodá­latosan szép 14 nap volt, s fe­lejthetetlen emléket adott. Kokas Kálmán, Parádfürdő XlPÜMG s 1964. augusztus 20., csütörtök

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom