Heves Megyei Népújság, 1964. július (15. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-10 / 160. szám

Nem szeretem a lekezelő vállveregetést, légióként akkor nem, amikor hivatalos tanács­kozáson tapasztalom. Igaz, a szándék az esetek többségében nem a lekicsinylés, hanem en­nek éppen az ellenkezője. De mit ér a szándék, ha... ! Példával hadd illusztráljam mondandömat. Nemrég ismét olyan tanács­kozáson volt alkalmam részt venni, amely a női egyenjogú­ság elvi, de főként gyakorlati tapasztalatait tette az éber fi­gyelem ntgyítója alá. Szép és dicsérendő dolog ez a felelős­ségteljes őrködés a jogok fö­lött, különösen akkor, amikor arcnak a bizonyos nagyítónak a nyelét férfiak tartják a kezük­ben. És valóban érdekes mind­az, amit ilyenkor a férfiak el­mondanak — a nők védelmé­ben. Hogy otthon, a sízürkévé fa­kuló mindennapok gyakorlatá­ban ezek a férfi-joggyakomo- kok miként biztosítják a lehe­tőséget hivatalosan fennen hangoztatott elveik megvalósí­tásához, az most más kérdés. Maradjunk a tárgyalóasztal mellett elhangzó szavaknál. Érdemes ezekre is odafigyelni. Például! Az ám: biztatni az elvtárs­nőket ...! Mire? És ha nem hangzatos kifejezéseket aka­runk, akkor minek használtunk állandóan hangzatos kifejezé­seket? Valami nem stimmel. Azzal a bizonyos szöggel, ami a zsákban szokott egy darabig meglapulni, valami baj lett. is­mét. Igaz, hallottam már olyat, hogy a tsz-ben a vezetőség ál­tal javasolt női brigádvezetőt éppen a nőle szavazták le. Ne­kik férfi vezető kell! Ez volt a nem titkolt álláspontjuk. De a bevezetőmben említett tanács­kozáson az egyik gyár . szak- szervezeti vezetője azt is el­mondta, hogy náluk két mér­nöknő dolgozik, de nem vég­zettségüknek megfelelő munka­körben. Valami olyan megin­dokolással, hogy a nők képzett­sége nem egyenlő a férfiak képzettségével. Ezek szerint a műszaki egyetemen, úgy lát­szik, másként bírálják el a nő­ket, másként oktatják és vizs­gáztatják őket. De miért nem írják ezt rá mérnöki okleve­lükre? Szóval: vigyázzunk! Ne es­sünk abba a hibába, aminek elkerülését szóban olyan erő­teljesen deklaráljuk. Mert bi­zony, könnyebb frázisokat han­goztatni, vállveregető biztatás­sal ösztönözni a „kedves elv- társnőket”, mint őszintén be­vallani, hogy a női egyenjogú­ság aprónak tűnő tetteiben még vannak bennünk gátlások, még szívesen soroljuk magun­kat a .szükségszerű kivételek” eseteihez. Jobban illene hoz­zánk, férfiakhoz, ha őszintén beváltanánk: egynémely dolog­ban azért nehezünkre esik 'az egyenjogúság gyakorlata. Nem a házimunkáikra gondolok el­sősorban, hiszen az már hova­tovább mindenütt férfimunká­nak számít, hanem azokra az esetekre és vonatkozásokra, amikor úgy gondoljuk, ezt fér­fi megteheti,' de egy nő...! Illetve, tovább megyek: egy nő megteheti, de az én felesé­gem . .. ! Szememre vethetik most azt is: miért így írtam a címet, hogy — mi, férfiak és, a nők? Nincs ebben is rangsorolási tendencia? De: van. Ennek a tendenciának azonban eszmei- tető élét is hozzászámítottam. Azt hiszem, nem indokolatla­nul. G. Molnár Ferenc öt megye pedagógusnőinek tanácskozásán az egyik szak­szervezeti főfelelőis imigyen szólott: — Mi tudjuk, hogy a nők milyen felelősségteljes munkát végeznek, milyen nagy áldoza­tokat hoznak a családért A második műszák mellett sok­szor a harmadik műszak is várja őket. Azt is tudjuk, hogy képességeik semmiben sem maradnák alul a férfiakéhoz képest. Mindig hálásan gondo­lunk a Bőkre, becsüljük és tiszteljük őket. Legyenek is határozottak, álljanak 3d ügyük mellett. A későbbiek során így foly­tatta: — Ne haragudjanak, hogy ilyen vállveregető tónusban mondom el gondolataimat, de csak így tudom kifejezni ma­gam. Ez az önkritika kicsit meg­nyugtatott Néhány perccel ké­sőbb azonban megint felkap­tam a fejem. — Az a fontos, hogy ezen a tanácskozáson nem speciálisan nőproblémákról nyafogtak. — Majd kedvesen meghajolt és az előbbi mondatához mosolyogva hozzátette: — Bocsánat a kife­jezésért! Nem tudom, ezzel a bocsá- natkéréssél éUntézettnek vet­te-e önkéntelen, tehát éppen ezért őszinte kiszólását? Aztán: — Ml azért jöttünk le, mert biztatni akarjuk az elvtársnő- fcet. Mi nem hangzatos kifeje­zéseket akarunk! rpam d/eiőM i ziirei Szedik a paradicsomot a tarnabodi Tamagyöngye Tsz 20 holdas tábláján. A kertészeti brigád tagjai Szabadság- dűlőből már több mázsa termést szállították a piacra. (Kiss Béla felvétele) — TULAJDONKÉPPEN be Vagyunk ide zárva, ebbe a rohanó kocsiba. Egymásra va­gyunk utalva. Ha magával va­lami történne, elsősorban ne­kem kellene segíteni. Az ablaknál álló sötét nap- szemüveges férfi nem vála­szolt Mereven állt ott, csak ©rrcimpái rezdültók, amikor a száguldás szele belekapaszko­dott az arcába. — Persze nem kívánom, hogy történjen baj... De igen érdékes az ilyen. Ugye? ... Én nagyon szeretek utazni. Buta­ság, de képzelje el: néha azon szórakozom, hogy a különböző Színű parcellákból rohanó zászlókat próbálok összeállíta­ni .... mit... nézze csak, ott Van az a zöld kukoricás, meg áz a felszántott...; látja?.... A napszemüveges kissé felé­je fordult. — Bocsásson meg, nem fi­gyeltem oda. — Na igen ... ez az utazás. — Nem volt zavarban, feszte­lenül csevegett tovább. — Annyira magával ragadja az émbert, hogy szinte észre sem Veszi, ami körülötte történik. Én jártam már így. A BflZA már aranysárga volt, és nem látszott semerre pipacs, meg kék búzavirág. 'Távolabb nyárfacsoportok tűn­tek fel, majd őket is elfelejtet­te a sebesség. Csak a távozó Oszlopok maradtak hűek a Vonathoz. Mereven álltak, Szabályosan, mint a katonák, drótkarjukat egymás vállán pihentetve. — Mennyi búza! őrület len­ne, ha valaki elhatározná, hogy megszámolja, hány kalász van egy táblában — nagyot kaca­gott a tréfáján, s megtörölte izzadt homlokát. A kupéban egy kisgyerek állandóan őt fi­gyelte, amióta felszállt. Kis öccse aludt az anyja ölében. A kupéban majdnem minden­ki aludt, mert nagy meleg volt. — LATJA AZT a hegyvo­nulatot? Ott, a láthatáron. Na, ott középen az a két hegy.. . koporsó alakú az egyik. Az a Mátra. Valamikor katonako­romban arra masíroztam. Járt már arra? — Nem ... még nem voltam. tatta az utazókat a be szállásra. — Csinos kis fruska, nézze! ... Mai lányok. S milyen jól tudnak öltözködni. Még ki sem bújtak a tojásból, de már illegetik. magukat, hehehe... Tudja, nem azért mondom, de ha meglátok egy ilyet... pe­dig szeretem a feleségemet. Van két fiam is. Nagy csibé­szek. Talán itt a fényképük ... A vonat lassan megindult. A mozdony nagyokat rántott a KÁTAI GABOR: A koporsó formájú hegyek — Kár. Nagyon szép. Hatal­mas erdők, zöld rétek. Emlék­szem, mondta a [káplár: „Ide figyeljenek. Ml most a hegyek közt vagyunk. Jól nézzenek szét, mert ilyet egyhamar nem látnak. Aki nem veszi észre a tájat, arra csak azt tudom mondani, hogy vak.” Jó ember volt az öreg,' és szeretett fes­teni. Szép, havas erdőiket fes­tett, amikor nem volt részeg. Rettentő büszke volt rá. De szép táj ide, szép táj oda, mi bizony nem nagyon néztük meg. A nyelvünk lógott a sok gyaloglástól. A napszemüveges néha bó­lintott, mintegy jelezve, tudo­másul veszi, hogy hozzá be­szélnek. Egyszer furcsán el is mosolyodott. Állomásra futott be a vonat. — Vámosgyörk! — hallat­szott a kalauz rekedt hangja. Valahogy így mondta: „Vé- mosgyórk ...!” A hangszóró recsegett, egy női hang biz­szerelvényen, egyre gyorsabb lett az iram. Váltókon csattog­tak a kerekek, a rövid kanya­rok ide-oda lódították a kocsit. Majd kiegyenesedett a pálya, s átadta a vonatnak a szabad rohanást. — Nem találom a fényké­pet ... nem baj. — Cigaretta után kutatott. — Parancsol? — KÖSZÖNÖM, nem do­hányzóm ... — A napszem- üveges újra furcsán elmoso­lyodott. — Tudja, az én sziemem sem bírja nagyon a fényt. A nap­szemüveg azonban rontja a lá­tást. Meg aztán olyan az ember vele, mintha nem volna arca. Elveszti a jellegzetességét. Egyszer vettem én is, de a fe­leségem azt mondta: „Tedd el, fiam, rossz, ha beszélek veled, s nem tudok a szemedbe n’-v- ni”. De hővakság ellen jó. Fiatal koromban nagyon sokat síztem. Talán azért romlott el a szemem is. Az a szikrázó, fehér hó... Mit szeret jobban, a nyarat, vagy a tetet? — Nekem mindegy... egy­forma. — Nekem nem. Igaz, szép a tél is, de a nyár sokkal válto­zatosabb. Fiatal koromban, hű, mennyit henteregtünk ilyen­kor a lányokkal! Szinte forrt a vérünk. De hát... az idő el­szállt. Mit gondol, hány éves vagyok? — Fogalmam sincs ... Most egy éles kanyar követ­kezőit. Mint a kés a köszörűkö- vön, úgy csikorogtak-csürüsz- költek a kerekek. — Negyvenhat, uram, Negy­venhat. Ugye sokkal kevesebb­nek gondolt? Mit tagadjam? Valóban kevesebbnek látszom néhány évvel. Kiegyensúlyo­zottan- élek. Rendszeres étke­zés, ez a titka... Na, már ilyen hamar leszáll? — Igen. Itt lakom. — Nem is tudtam, hogy hat­vani. Jól elbeszélgettünk. A napszemüveges elfordult az ablaktól. Kinyújtotta a ke­zét, míg bele nem ütközött a csomagtartó csőoszlopába. Azt végigtapogatva nyúlt fel a tás­káért, s egy fehér botért. Majd botorkálva elindult kifelé. RÉMÜLTEN nézett utána. „Hiszen ez Vak! S még én mu­togattam neki a tájat... Mar­haság ...” Űjra az ablakhoz fordult. Kint aranysárga búzatábla su­hant el. Forróságot érzett. A láthatáron kék hegyek nyúj­tóztak. A hegyek formája olyan volt, mint a koporsóké. si áruhá; zott. Anya és a lánya, Idevaló­siak ... Nehezen tudnak dön­teni. —Talán ezt, a 302-est?! — Igaz, igaz, új-módibb az, .modernebb”, de jobb lesz mégis ez a másik .. No nem azért a pár forint különbség­ért, de valahogy jobban tetszik emez .,.— bizonygatja a ma­gáét Szabó Imréné. — Persze, nekem mindegy, a mamáé lesz. — 63 éves — ő mondja majd ki a végső igent... Én csak használni fogom, a mama ve­szi .., Tudja, addig amíg a fürdőszobánk el nem készül teljesen, amíg a vizet be nem kötik, addig nem veszek gépet. Addig a mamánál mosok ... nekik otthon könnyű járású gém-eskutuk van, egykettőre megmerül a veder, a mi udva­ri kerekes kutunkból lassan jön a víz, csak kínlódnék vele úgyis... Majd ha csapból engedem a vizet, akkor veszek csak mosógépet... Különösképpen ezen a dél- előttön mindon második ember százassal fizet. A pénztárosnak régen elfogyott az aprópénze, a közeli boltokban váltott már néhányszor, de az sem elég ... Várni kell 'hát néhány percig a vevőnek, amíg a tanuló újra sikerít valahonnét forintosokat, tízeseket, húszasokat... — Nem tudok én várni, Gyurikám — türelmetlenkedik egy bajuszos bácsika —, sürget az idő, a munka: odahaza négy kőműves bontja a régi házat... tudhatod jól, hogy építkezünk, nem érék rá csellengeni én sem... És az emeleten ? A ruházati osztályon ma ke­vesebb a vásárló, de máskor bizony a fenti kiszolgálók is megizzadnak. Most ketten tar­tózkodnak csak a pult mögött: a főnök éppen Egerben van, a tanulókkal. Mi fogy innen az emeletről? — A kartonruhák, méter­áruk közül a santung, kapó­sak a szép szőnyegek, függö­nyök, a kötött áruk, divatos cipők, szandálok, papucsok ... van miből választaniuk min­dig — mondja Dér Lászlné. A Nyereséggel zárt a „Kékes” Általai 12 000 pár korcsot Műhimzés a lakosság A gyöngyösi „Kékes” Álta­lános Ruházati Ktsz cipész­részlegének hírneve már túl­szárnyalta nemcsak a város és a megye, hapern az ország ha­tárait is. Készítményeit ismerik Ang­liában és Svédországban, a dá­nok pedig évek óta itt szerzik be korcsolyacipő-szükségletü­ket. Ahogy a ktsz vezetői el­mondják, az első félév folya­mán több mint 12 000 pár kor- csolyacdpőt szállítottak ebbe a kis északi országba. Az exporttevékenységen kí­vül — amely a szövetkezet fő profilja — jelentős mennyisé­gű cipőt gyártottak a belföldi fogyasztók részére is. Az ízlé­ses, változatos formákat ked­velik a gyöngyösiek és a kör­nyék lakéi. Ám a falon függő bekeretezett oklevelek arról tanúskodnak, hogy. a ktsz gyártmányai országos verse­nyeken is megálltak a helyü­ket. A ruházati részleggel ez év januárjában bővült, a ktsz. Hogy az átszervezés mennyire ésszerű volt, azt legjobban bi­zonyítja, hogy évekig ráfizetés­Napoiiía már 80- száflítja az új gabo Ezekben a napokban a MÁV-nál megnövekedtek a feladatok, mert nagyobb ará­nyokban. indult meg a zöld­ség, a gyümölcs és a gabona szállítása. A legújabb jelenté­sek arról számolnak be, hogy naponta már 80—100 vasúti kocsi szállítja az új gabonát a MÁV vonalain a malmokba, illetve raktárakba. Az előze­tes felmérések szerint egy-két óv múlva 300—400 kocsit kell gabonaszállításra beállítani. A l . . . kezdettől itt dolgozom, az áru- házban — e szót különoa hangsúllyal mondja —, tanuló- koromban még csak épült, de titokban már arra gondoltam, hogy mire felszabadulok, ab­ban a szép épületben leszek én ’ is eladó ... Kartársnője — a nem is ro­kon —, Dér Ernőné mosolyog­va hallgatja a beszélgetést... Ö még új ember itt, fél éve dolgozik az áruházban, nin­csenek különösebb élményei. Hacsak az nem, amikor „az egyik néni a télen negatív in­get akart vásárolni az unokájá­nak.” — Nehéz volt visszafojta­nom a nevetést, de mégis si­került, s elővettem neki egy Neva-inget. „ Jó, jó, aranyos­kám, adja csak azt a novát...” — mondta másodszor is rosz- szul a néni, adtam is, de akkor bizony már a polc felé kellett fordulnom a mosollyal... Né­ha vásározni is eljárunk, leg­utóbb Szűcsiben voltunk: 45 ezer forintot árultunk reggel­től estig... Milyenek a vevők? — Igényesek. Van pénzűk, s érte mindenből a legjobbat, a legszebbet akarják kapni! Visznek mindenfélét, nincsnek már „luxus-cikkek”! A perzsa­szőnyeg csakúgy bevonult a falusi házakba ig mint például a televízió, a porszívó, meg a többi... Ha hiányzik valami, zúgolódnak. Mostanában, nyár idején vinnék az asztali ventil­látort, az egyes, kettes főzőla­pot, a „Lehel 120-as” hűtőszek­rényt, vagy a negyven literes, meg a többi „praktikus” hol­mit ;.. Hol van. már a rég! világ, a régi falusi élet...? Idős parasztasszonyt szólí­tok meg a földszinten, özvegy Sándor Jánosnét- Mit mond az áruházról? — Jó dolog ez, kedves, min­dent meg leheit itt találni ami kell.. Nem kell már Gyön­gyösre gyalogolni, mint régen, az én időmben. Lámesak, helybe jött a városi bolt...! Gyóni Gyula a az első félévet tos Ruházati Ktsz yacipá Dániának - részére - Boyszolgálat sei működött, s most az első félévben nyereségessé vált. Távlati és közelebbi terveik a lakosság igényeinek minél tö­kéletesebb kielégítését szolgál­ják. A Köztársaság tér 1. szám alatt 800 000 forint beruházás­sal központi szabóságot létesí­tenek. Az elaprózott részlegek összevonása folytán természe­tesen jelentékeny összéggel csökkentik a kiadásaikat is, amelyek az elmúlt években hozzájárultak a szabórészle­gek veszteséges üzemeléséhez. A központi szabóüzemben majd műhímzést is vállalnak, a la­kosságtól, amelyet eddig csu­pán Budapesten végeztek. A lakosság örömmel üdvözli a ktsz terveinek azt a pontját, amely szerint a javításra szo­ruló ruhadarabért . telefonhí­vásra, vagy egyéb értesítésre házhoz mennek, és azt vissza is szállítják anélkül, hogy ez a tevékenység a javítás árát emelné. *”a ktsz munkáját a lakosság jó véleménye mellett az is di­cséri, hogy az első félévet 50 000 forintos nyereséggel zárták, amelyhez 25 000 forint­tal az eddig veszteséges szabó­ság járult hozzá. Laczili János-180 vasúti Stocsi oát a MÁV vonalain MÁV-nak ebben az évben ed­dig még nem növekedett a fe­dettkocsiparkja. Ezzel szem­ben a múlt évinél nagyobb fel­adatokat kell megoldania, ép­pen ezért, jobb szervezéssel hidalják át a nehézségeket. napink* 3 19S4. július 10., péntek NI, FÉRFIAK ÉS A NŐK Falu Ott büszkélkedik rangos emeletével, gazdag választéká­val a község főutcáján ... Az abasáriaknak építették — jó három esztendeje, de messzi környékének is kedvelt vá­sárlóhelye: az árubőség, a fi­gyelmes, kedves, gyors kiszol­gálás vomzókörébeo tartja mind a szomszédos falvakat, s a gyöngyösi, sőt a fővárosi em­ber sem ritka vendég! A földművesszövetkezeti áru­ház két osztályán — vegyes iparcikk és ruházati — egész napos a forgalom: hol keve­sebben, hol többen, de mindig vannak a pultok előtt . . . — A harmadik, negyedév ki­csit csendesebb mindig, mint az előzőek, — meséli az egyik • helyettesítő alkalmazott, az ép­pen pénztárban ülő Előházi György. — Ebben az időszak­ban van a mezőgazdasági mun­kák dandárja, majd mindenki a földeken van, s az is igaz, hogy a „pénzes szezonra” vár­ni kell még. Az errevalósiak jobbára szőlőből élnek, az sza­bályozza vásárlásaikat is. Majd ha bejön a sa.szla, amiből pén­zelhetnek, újra megugrik a forgalom! Mostanában csak az esős napok mozgalmasabbak, meg a piaciak... A havi fél­millió azért így is megvan. Mekorra készletből válogat­hat itt a vevő? — Közel ötezerféle árucikk közül, mintegy hárommilliós raktárról... diafilmtől a mo­torkerékpárig, gombostűtől a ralon olaszkákig. Ma különösen sok fogyott a rézgálicból, vittek a rafiából, válogattak a befőztes üvegek közül. — Egy idősebb ember motorkerékpárhoz való szelep­sapka után érdeklődik, egy másik bicikliküllőt kér... A falusi áruházban mindenki is­merős: keresztnevükön szólít­ják egymást. — Gyurikám, van-e már drótotok? A „boltos” Előházi, így is megérti a kérdést, nem először hallja, de sajnálkozva, most sem mondhat újabbat mint tegnapelőtt: — Még mindig nem kaptunk betonvasat, Pista bátyám ... legalábbis olyant, aminőt ma­ga szeretne! Ugye, a kerítés­hez kellene? oda tizennégyes, tizenhatos lenne jó, tízesünk van csak... az meg gyenge lenne. De megígérem, mihelyt lesz, szólok azonnal... Isten áldja! Ma már a második mosógépet viszik. Két asszony nézeget, válogat a különféle típusok kö-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom