Heves Megyei Népújság, 1964. július (15. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-29 / 176. szám

Téglagyári lerakónők A hajuk kendővel hátraköt­ve, arcuk, karjuk naptól barna, munkától edzett... Tenyerük poros, kérges, kemény; akár az akarat, amely megszoktatta velük az itteni hétköznapokat, amely ideparancsolj a nap nap után valamennyiüket, Derakók .,, így írták felvé­telkor beosztásukat a munka- könyvbe, így nevezik őket a telepen. A kemencéktől arrébb, tágas térségen szaporítják a vöröslő boglya-hegyeket; gi­nen futó, kanyargó kis kocsik­ból, nyele—kilencezer téglával ki-ki a 10 órás műszak alatt. A gyárban női munkának Zsákokban a búza számít az övék, mégsem olyan könnyű; javából való bizony •.! Mert ugyancsak nzülittég van itt am erőre, szívósságra, meg az egymással összehangolt pattogó, élénk ütemre. Melyet „karmesterük”, a brigádvezető Varga Mihályné diktál, dirigál, utolérhetetlen fürgeséggel kapkodván a tég­lákat, amíg el nem fogy az utol­só is a kocsiról, a kocsikról, műszakvégéig,,, Es a ritmus- a szorgos igyekezet átragad az asszonyokra, az ebédidőt kivé­ve szinte megállás nélkül sza- porázzék késő délutánig. Vargáné tizenegyedik éve dolgozik a hatvani téglagyár­ban, a régiek közül ő van már csak egyedül.,, A többiek jöt­tek, mentek. Mert nem ügy megy óm, hogy csak hozzáfog akárki, és csináljál? A testre zabolt munkát szokni kell, s zhhoz, meg nincs mindenkinek >yforma türelme. — Én is tevábbélítem már gyszer, nem bírtam a strapát, store úgy elfáradtam sokszor, hogy alig éreztem a karom, a derekam — meséli Vanká Ti- borná. - De azután, kilenc nap múlva újra csak visszaho­zott a lábam,,., Megizzaszt ugyan a tengernyi tégla, de lehet is vele keresni... Mennyit^ — Az 1700-^1900 forint álta­lában mindig meg van, de veit már úgy, hogy kettőezret vit­tünk haza, — válaszolja az egyik asszony. — Amikor 1 230 000 téglát boglyáztunk be egy hónap alaft — magyarázza a brigád- vezetőnő ... Sxépen keresnek, „jó pénznek” számít ez Hat­vanban, aligha kapnak másutt ennyit a városbeli nők,, ,1 No, meg is dolgoznak érte alapo­san, láttán, de nem olyan őr- döngős dolog a lerakás; szokni lehet. Ki előbb, ki utóbb, de akiben van egy kis akarat, igyekezet: itt is marad már az közöttük! Kovács lászlóné la? — Szeretném,,. pirosodik el a fiatalasszony. — Néhány Több mint 200 kombájn, sok aratógép és kézi kasza vég­zi nap nap után az aratást. Több helyen végzik a hordást, megkezdődött a csépiét. A tarnaörsi Dózsa Tsz-ben a gép mellett néhány entber a megtisztítással foglalkozik. Hajnaltól estig zúg a gép, alatta pedig tiszta búzával telnek meg a zsákok. , (Foto: Kiss Béla.) napja vagyok még itt csu­pán, • nekem lassabban megy mint a többieknek, A brigád­tagok azonban türelmesek hoz­zám, mutogatják, hogyan i$ kell. Segítenek, ahol tudnak ... Remélem, beleszokom én is hamarosan •. Dl mi birnám én ezt a munkát, a pénz is jól jönne, van kedvem hozzá, de lesz-e majd kitartásom, utol­érem-e a többieket? - bizony­talankodik a válaszadásban. Sebők istvánnét gyermek­nek nézném, ha nem látnám gyűrűjét. S nemcsak korát ille­tően, hanem munkaidejét te­kintve is: három hónap óta dol­gozik még csak Itt a hatvani gyárban. A brigád egyetlen tagja, aki nem lerakó... — Cserepező vagyok, a bog­lyába halmozott téglák tetejét fedem le cseréppel, hogy be ne ázzon .,. összefüggő munka ez a többlével, de lényegesen könnyebb az övékénél. A pénz is kevesebb; 1100—1200 forint körül, de elégedett vagyok ve­le • •. Ha elfogy a kezeim alól a munka, segítek a többieknek* lassabban, mint az ő tempójuk* ahogy éppen tudok, ahogy meg­tanultam a három hónap alatt,,. A gyárvezető elégedett az asszonyokkal: dolgos, szorgalmas munkások, lehet rójuk számítani min* dig. Néha vasárnap is beezójíl- ja őket, akár az üzem többi dolgozóját, egy-egy műszakot ünnepnapon is be kell Iktatni. Jobbat Is el tudnának képzel­ni ezek az asszonyok, — s ezt az érti csak, aki nap nap után késő délután jár haza család­jához, otthoni munkájához — mint a vasárnapi kevéske sza­bad időről való lemondást: mégsem panaszkodnak. Mindig voltak még, ha hívták őket! Mert a lerakók is távolabb lát­nak a boglyáknál, tudják jól, hogy a gyárnak termelnie kell kötelessége van: épülni akaró lakóházak., iskolák, kórházak, kuitúrotthonok « ki tudná még mennyi minden várja türel­metlenül. szakadatlanul a tég- lét... I , (gyón!) Helytállnak a selyp! cementmunkások (Bányai István tudósitó) A közelmúltban alakult szo­cialista brigádok egymás után tették meg felajánlásaikat, s mindennap azon igyekeznek, hogy azon ne csak papírra ve­tett sorok legyenek, hanem tettekké, dicséretre méltó eredményekké érjenek. Nem könnyű dolog a napon­kénti helytállás: a selypi üzembe érkező mészkő gyak­ran nagyon sáros, nedves, a* ürítőtölcsérekbe és a búnké* rokbe beletapad. Megfeszített nehéz munkát igényel a nyers­malmok kővel való ellátása, de a jó szervezés, lelkes igye­kezet hatására mindig jut mégis nyersliszt a kemencék­be! A klinkerégető kemencék néhány nap kivételével a múlt hónapban végig üzemeltek, s különösebb fennakadás július­ban sem fordult élő, mat elutasította. Reggelenként meg 6 aludt még, amikor én munkába indultam. Így teltek a napok. Kegyet­len némaságban... A háztartást azért ellátta. Ennivalót készített, takarított és tiszta fehérneműt is adott. De másról is gondoskodott. Az áruló holmicskát mindig oda­dobta a szőnyegre, hogy ami­kor a munkából hazatérve be­nyitok a szobába, rögtön a sze­membe tűnjön. Először felsze­degettem és az egyik széki-e tettem. Gyáva voltam eldugni; De mindig visszadobta. Végül én is otthagytam a szőnyegen. Hatieki jó, engem se zavar. Jö­vés-menés Jjözben aztán1 kike­rültem, vagy átléptem ... Az első, ilyen körülmények között ránk köszöntő vasár­napra gépkarbantartási műsza­kot vállalt. Hogy ne kelljen otthon lennie velem egész nap. A második vasárnap vi­szont összecsomagolt, és el­ment ... Azt is elmondom, hogyan történt. Nehogy azt állítsák, megvertem, vagy elzavartam. Vasárnap hajnalban arra éb­redtem föl, hogy szokatlan csönd van a szobában. Kide­rült, hogy egyedül vagyok. Jut­ka még nem tért haza. Megijedtem. Hátha a zárban felejtettem a kulcsot, és nem tudott bejönni a lakásba. így azt hihette, hogy szándékosan zártam ki Am nem, a kulcso­mat nem hagytam a zárban. Felszedelőzködtem: le a ház­mesterhez! De semmi. Tegnap dél éta nem látták. Vissza ’ a lakásba. Nem jegyeztem meg, mennyi ideig keringtem ide­gesen a bútorok között, ki-ki* lesve az ablakon, hogy jön-e?... Néhány perc hiányzott a hat órából, amikor végre rám nyi­tott. Sápadt' volt és fáradt. A köszöntésemet most is válasz nélkül hagyta. Nem tudtam megállni, hogy ne szóljak. — Benn kellett maradnod? — kérdeztem részvéttel. Csodálatos, erre már felelt; . — Nem kellett! Meglepett a válasza. Akkor hol lehetett eddig? Mégsem mertem . megkérdezni, csak szótlanul néztem, mint hányta ‘ le a felső ruháit, és csukta a fürdőszobát magára. Amikor visszatért, mintha frissebb lett volna. Velem mit sem törődve ünneplés ruhát megcsókolni. — Mitől sérültél meg? — kér­deztem tapintatosan, közelebb lépve hozzá, de ugyanakkor a fölfedezés könyörtelenségével mutattam a vállára. — Nem sérültem meg — je­lentette ki határozottan. váltott. Pedig azt vártam, le­fekszik ... Ekkor vettem észre, amint fesztelenül öltözködött, egy friss harapás nyomát a mezte­len vállán, a nyaka tövében. Éppen ott, ahol én is szerettem — Hát akkor ez mitől van? — tudakoltam kissé gúnyosan. — Mitől? ,.. Meg akartalak csalni! — ég öltözött tovább. — Mit,,. Wít akartál? * zökkentem ki fölényemből. — Mondom, hogy meg akar­talak csalni, de nem sikerült. Ahhoz én túlságosan tisztessé­ges vagyok.,, Nem baj, majd megpróbálom még egyszer. Addig próbálom, amíg sike­rül ,,, — Megőrültél, Jutkát? — Szó sincs róla De amit neked lehet, azt nekem is sza­bad — és esetlen mozdulattal felém rúgta a most is a sző­nyegen virító púderpuffot. Mire valami válaszra báto­rodtam volna, előkerítette a nagyobbik utazótáskánkat és rakta, gyömöszölte bele a szek­rényből előkapkodott ruháit.-- Ezt meg miért? Mit akarsz? — álltam eléje. Ütésnek is beillett volna, olyan erővel lökött félre. — Elköltözöm tőled. Idege­nek után nem fizetek lakbért, villanyt és fűtést! Nem azért dolgozom!. ,, Ennyi rosszindulatra már nem feleltein. Valami ostoba makacsság uralkodott el raj­tam: így is jó! Majd meglát­juk ki bírja tovább? Szótlanul ment ki a lakásból, még rém se nézett. Nem csap­kodott ajtót, nem idegeskedett. Természetesnek és megfontolt­nak látszott. Mintha valahova utazna, s bőven van ideje. Ennek már egy hete. Megérthetik, hogy hiányzik nekem Jutka, fáj az egész ügv. Fáj, mert szeretem Jutkát. És akkor is szerettem, amikor ki- kezdtem azzal a fruskával. Minden műló nap növeli bi­zonytalanságomat Mit tegyek? Nem vagyok elég okos. Adja­nak tanácsot. A jó munkához, megnyugta­tó eredményekhez feltétlenül hozzájárul az is, hogy nagy gyakorlattal rendelkező klln- kerégetők megfelelő elméleti oktatásban részesültek, amit nap-nap után helyesen alkal­maznak a gyakorlatban. Másként is lehetne..* Panaszkodnak a Parádsas- várra látogató vendégek. Az üveggyár néhány esztendővel ezelőtt szép kis boltot léte­sített, ahol kishibás árut le­hetett vásárolni a gyár re­mekeiből, igen olcsó áron. Aki Parádsasváron jár, sze­retne élni az alkalommal, mint legutóbb a parádi sza­natórium három ide látogató betege Is. Sajnos, a vásárlóé nem mindig sikerül, A bolt nyitvatartási ideje nem sza­bályozott — s bár a boltve­zető, mint írják panaszos le­velükben, ott lakik nem messze a bolttól, nem votí hajlandó kiszolgálni őket. Vajon nem lehetne valami rendszeresebb nyitvatartási időt megállapítani, hogy az ide látogató vendégeknek ne kelljen a ISO éves üveggyár remekei nélkül, csalódottan eltávozni? ■w d “ 1964. július 29., szerda ges szertárakkal és politech­nikai műhelyekkel egészül ki a gyermekváros iskolája. Az iskola igazgatója részére szép lakás készül az épületbein. Az iskolával kapcsolatos a kor­szerű tornaterem, s az azt ki­egészítő öltöző, mosdó és für­dő is. Az egyes épületkomplexu­mok közötti terepen, ahol ma még építőanyagok halmozód­nak, szépen kiképzett parkok fognak díszleni. Az óvoda egyik sarka előtt pedig egy szép szoborral ékesített lubickoló szolgálja majd a kicsinyek fe! üdülését. A gyermekváros lop keletibb szélén az igazgató, öt nevelő részére épülteit la­kások. — A terveket a Középület tervező Intézetben MüUer Éva készítette — adja meg Vaskó építésvezető a felvilágosítást. — Az egyes épületeket a mo­dern és célszerű megoldás jel­lemzi, nemcsak konstrukció­jukban, szerkezetűkben, vona­laikban, de. külső kiképzésük­ben és színezésükben is. Az iskola például kék ég sárga, mosható Wallkyd-festést kap, de egyes falak piklopkőből ké­szültek, más épületek homlok­zatát viszont színes „nemes” vakolat fogja borítani. Külö­nösen merész vonalú lesz a la­kóépület előtt építendő, csupán néhány centiméter vastagságú, s három pilléren nyugvó ha­talmas beton gömbhéjrész, amely előtérül fog szolgálni, A gyermekváros szomszédsá­gában hamarosan megkezdő­dik egy másik létesítmény- komplexum építése: egy 15 millió forint költséggel létesülő 20 D személyes egészségügyi gyermekotthon, amely azonban a gyermek- várostól független lesz. A be­teg gyermekek erősen korlá­tozott mozgáslehetősége miatt az épületeik csak földszintesek lesznek, s azokat is egymással egy hatalmas összekötő folyosó fűzi majd össze. Még a föld­munkákhoz sem kezdtek hoz­zá, de egy emeletes toronydarú munkára készen már ott pi­hen ... A gyermekváros Eger egyik legszebb pontján létesül. Lá­bainál, a völgyben pihen a vá­ros, s csak a magasabb épüle­tek és a tornyok integetnek felé. Ebben a korszerű, min­den igényt és kényelmet kielé­gítő otthonban, 1963 tavaszá­■ tói majd olyan gyermekek kapnak elhelyezést, akiket ; szívtelen szüleik elhagytak, vagy akiknek ezt az elhelye- i zést helyzetük okvetlenül és elengedhetetlenül megköveteli. Ügyes, gyakorlott nevelők ke­ze alatt, a nagy gyei mekkö- züsséghen, munkájukat szere­tő, öntudatos és szorgalmas fiatalokká serdülnek az egri gyermekváros ifjú Lakéi. Sugár István Séta az épülő egri GYERMEKVÁROSBAN \\\\V\\\\\\Vk\\\\\\\V\\\\>\Vk\^^^^ \\\\\\\VVV^\\\\\\V 320 személyes lakóépület — Nyolctantermes iskola — Óvoda — 200 személyes egészségügyi gyermekotthon Eger északnyugati határá­ban, a Ráchegy egy platóján, hatalmas építkezés folyik. A munka méreteire jellemző, hogy a nyolctan.termes általá­nos iskola ötmillió forintos építési költsége mellett 23 rdil- lió forintot áldoz népgazda­ságunk a gyermekváros építé­sére. Kuská András építésve­zetővel és Horvátth Gyula épí­téstechnikussal sétáltunk a ha­talmas, modem vonalú épület­tömbök között. A 320 személy befogadó két­emeletes lakóépület piros tég­latestében járkálva, már sejt­jük a napfényes, világos, kor­szerű szobákat. A fürdőszobák pedig hideg és meleg vízzel szolgálják majd a kényelmet és a higiéniát. A hálószobák mellett ebben az épületben kapnak helyet a tanulószobák és a műhelyek is. A gyermekváros közepén egy esupa üveg, modem, me­rész vonalú központi épület magasodik. A szut-e Főnben van a konyha, a raktárak, a moso­da és a jókora kazánház. Az egész hatalmas gyermekváros helyiségeit melegítő radiá­tortesteket táplálja majd a ka­zán hőenergiával. Az üvegfa­lú épület földszintjének egyik végében a hatalmas ebédlő­terem foglal-helyet, a másik végében pedig az olvasóterem, könyvtár és klub. A kettő kö­zött merész mennyezeten-egol- dású, jókora előadó-, illetve színházterem áll majd a szó­rakozás rendelkezésére. Természetesen külön óvoda l• létesül a városka kicsinyei számára. A kisebb-nagyobb szobák óvodai foglalkozást és a napközi pihenést szolgálják. Érdekes megoldású a felső vi- lágításog betonfödómmel fe­dett előtér. Különös gondos­kodás révén az óvoda helyi­ségeinek fűtése a radiátor megoldás helyett légfűtéses, nehogy a kis óvodások neki­essenek a forró fűtőtesteknek. Természetesen a 320 gyer- meg egészségügyi ellátásáról is gondoskodás történt. Zö­mében már készen áll az orvosi rendelőt, a betegszobákat és a fertőző betegek elkülönítését szolgáló helyiségeket magá­ba foglaló tömb. A gyermekváros legnyuga­tibb részén, részben már szí­nezett falaival, egy korszerű, kétemeletes, nyölctantermes általános iskola majdnem kész teste ötlik szemünkbe. Az is­kola tantermei napfényesek, korszerűek lesznék. A szülksé-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom