Heves Megyei Népújság, 1964. július (15. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-26 / 174. szám
- ' A4k. ■' ff / ftWOtVO P1?A^TIKT0 RIJONO PRAKTIKTO, az indonéz irodalom egyik legfiatalabb művelője, 1932-ben született a Jáva szigeti So- marang városban. 1947-ben, 15 éves korában részt vett az indonéz nemzeti forradalomban. Édesapját, Semarang város rendőrfőnökét, a holland gyarmatosítók elhurcolták és meggyilkolták. Rijono Praktikto 1951-ben fejezte be tanulmányait Ban- dug ban. Számos elbeszélése jelent meg különböző antológiákban, és megjelent egy önálló kötete is. Már nem vagyok egyéb, csak egy kis rakás hamu. Gyermekeim megszenesedtek. Én és a ház együtt váltunk porrá ebben a vérzivataros időben. A férjem halott, a szerelemnek végé. Még ha átfűré- szelmék a kemény gerendákat, akkor sem találnák meg a romok alatt. Bölcsőben fekvő gyermekemet és a másodikat, akit a szívem alatt hordtam, ugyanaz a sora érte. Köztem és az életben maradottak között nincs többé semmi kapcsolat. Mindenki csak önmagával törődik, senki sem gondol a másikra. Senki sem hullat értem könnyet, senki sem áldoz rám néhány szál virágot; nem temetőben nyugszom és nincs sírkövem. Eszembe jut a fordulat: egy másodperc vált örökké valóEgy másodperc alatt kinyílhat, vagy lecsukódhat a szem: egy másodperc alatt süketté válhat a fül; egy másodperc alatt hazugságra nyílhat a száj, és egy másodpercig a halál után még automatikusan tovább dobog a szív. A gyerekek felcseperednek és ide-oda futkároznak. A hegyekben. A mélyben szakadék tátong. Egy másodperc elegendő — egy gyermek megbotlik egy kőben, lezuhan a szakadékba és meghal. A szíve nem dobog többé. A többi gyerek mát sem törődik vele,1 és tovább játszik. Hisz még olyan fiatalok. Az én szívem is megszűnt dobogni. Hiába várom, hogy újra dobogni kezdjen. Bár nem tudtam valami jól olvasni, egy nap mégis így szóltam férjemhez: — Kedvesem, hozd él nékem a kölcsönkönyvtárból „Az élet győzelme" című könyvet Férjem, aki némileg jobban olvasott, elindult, a mostanában legdivatosabb hadianyagból, mármint zsákvászonból készült ruhájában. Cipőt nagyon ritkán hordott. A mozi előtt megállt egy pillanatra. A bejáratnál sorba álltak az emberek. Soha életében nem gondolt rá — de ékkor felmerült benne a vágy, hogy moziba menjen. Most nagy a tolongás— gondolta, és bár két órával később mégis bement. És ... csodálkozott. Háborús filmet játszottak. Emberek ölték az embereket. Amikor kijött, csak a fejét csóválta, és arra gondolt, hogy háborút látott. A következő utcasarkon megpillantott egy kiragasztott plakátott: HÁBORÚ! A postaépületben újabb plakát: HÁBORÚ! A holland Vezérkar épületénél állig felfegyverzett őrség. Előtte gerendákból ácsolt, hadi célokat szolgáló őrtorony, akárcsak a filmben. Hirtelen mérhetetlen gyűlölet tört fel benne — s mélységjes undor fogta el a háborútól. Hazatértekor megkérdeztem tőle: — Mi történt? — Nem tudod? Háború van! Háború! Háború! — Az lehetetlen — mondtam. — Lehetetlen, hisz rizsaratás előtt vagyunk, ilyenkor nem lehet háború. Másnap, amikor elindult a könyvért futólépésben jött vissza. — Figyeld csak! Nem hallod a berregést a levegőben? Háború van, háború! Nem tudott szabadulni ettől a gondolattól. Én egy könyvet kértem tőle, ő meg a háborúról beszélt). Amikor harmadszor is viszr szajött, ezt kiabálta: — Hát nem hallod? A motorok gázt adnak. Úgy hallatszik, mintha mennydörögne! Háború van! Úgy éreztem, hogy megáll a szívverésem. Szinte hallottam amint valaki így szól: - „A szakadékban pusztult gyerekkel nem törődték pajtásaik.” Nem azt mondta-e a szomszéd, hogy Jáva lakosságának csak a fele marad meg? A másik fele nem éli túL De ha ennyi ember elpusztul, annak kell, hogy valami oka legyen. Talán isten akarata. Talán valami borzalmas természeti csapás várható — azt mondják, így lesz. Jáva két részre fog szakadni. Vagy valami járvány fog kitömi? Vagy. .1 — Az igazi ok a háború! Természetesen a háború — jelenti ki izgatottan a férjem. Annyit tudok, hogy Jávának ötvenmillió lakosa van. Ezt a számot azonban él sem tudom képzelni. Mennyi lehet az az ötvenmillió? Tízszer annyi lenne, mint a falunk? Vagy talán százszor annyi? Ezerszer any- nyi? Nem tudok rájönni, mert számolni sem tanultam meg elég jól. De ha a féle elpusztul a háborúban, akkor ez a következő példa alapján így fest: öt- ven banánt elosztunk kettővel, az annyi mint huszonöt banán, téhát az ötvemillió féle, az huszonötmillió. Az országos vásárokon rendszerint van tombola és kockajáték. A játékokban . résztvevőknek úgy dobog a szivük, mint a beteg macskáé. Minden játékban van egy főnyeremény. Az emberek azért izgulnak, mert vagy megszabadulnak a pénzüktől, vagy nyernek. Kettő közül az egyik. Arra gondoltam: most nem pénzben játszanak, hanem emberi lelkekben. Hát ne borzadjon el az ember? Amikor kitört a nemzeti forradalom, lángokban állt az erdő. Áradat öntött el mindent — véráradat. — Nem adom fel a reményt — jelentette ki férjem. — A háború nagy áldozatot követelt már eddig is, de én még élek. Katonák halnak majd meg. És civilek is. De a nép élni fog és rázendít a győzelmi indulójára. Bennünket még nem jegyeztek fel a halálozási jegyzékre. Egy kormányzósági hivatalnok és kísérője érkezett falunkba. Karcsú volt, mint valami szivar. Magas növésű. Kísérője kis kiszáradt ember volt. — Uram! Mennyi áldozatot követelt eddig a háború? Kinyitotta sárga csillagos aktatáskáját, olyan táskát, amilyen a japánoknak van. — Ö, uram! Már több ezret. A huszonötmi llóra gondoltam. Ugyanennyi ez, mint a „több ezer"? Hogyan függ ösz- sze, az „ezer” és a „millió”? Minden nap újabb áldozatokat követelt. A partizánok soraiból. A hadseregből. Katonák és ... civilek. A hősi sikerek szaporán nőttek, mint a szantálfák bő esőzések idején. Semmit sem értek a politikai sakkhúzásokhoz. Szerintem a gyarmatosító urak állatok, akik filozófálnak. Borzalmas háború tört ki. S vele együtt feltört bennem a gyűlölet. Ugyanolyan gyűlölet, amilyen férjemben élt a háború ellen. Ügy hírlik, a hollandunk ezt a háborút rendőri akciónak nevezik. Már a falunkban sem voltunk biztonságban. Üj szó féle piszkot szórnának egymásra, míg végül a ruhájuk színe felismerhetetienné válik. De talán tévedek, Ezrekre rúgott az áldozatok száma. De hogyan függ össze az „ezer” és a „millió”? Azt hittem, hogy megáll a szívverésem, és a szakadékba zuhant gyermekre gondoltam, akinek pajtásai tovább hancú- roztak. Egész melegem lett; tűz járta át a testemet. Komoly beteg voltam. Testem megdagadt, mint a vízkorsó. Hogy mikor öntött el először a forróság, nem tudnám megmondani. A helyzet azután tovább romlott. A járőrök ezt mondták, hogy „a gazt akarják kiirtani.” Nem sikerült nekik. A gyökerek megmaradtak, s újból szárba szökkentek. Falumat ,a „nyugtalanság tűzfészkének” nevezték. Ki szította a nyugtalanságot? Az egyenruhások! Ügy jöttek mint a tigrisek. Rögtön látszott rajtuk, hogy tigrisek. Ügy ordítottak, mint röppent fel: lázadók. Mit jelent ez? Arról, hogy a rabló mit jelent, van fogalmam. De mi az, hogy lázadó? A hollandusok mindenütt raboltak, és fosztogattak. S a „rend őreinek” nevezték magukat És gyilkoltak. Rosszabbak voltak a vadállatoknál — telhetetlenek — valóságos ördögök. És ezek beszéltek a lázadókról. A forrongást két csoport szítja: a politikusok és az éhezők. A politika nem sokat jelent számomra. De ha az éhező nép védekezik — az más lapra tartozik. A katonák állandóan a környéken portyáztak. Ügy tűnt fel nekem, mintha ebben a háborúban az emberek mindena hús után sóvárgó tigrisek. Ki akarták irtani a lázadókat, a növényt gyökerestől. A harc rövid volt Néhány tigris felordított, amikor eltalálta a dárda. De túl sokan voltak. Ezért az emberek a bozótba menekültek, nehogy elpusztítsák őket A tigrisek hirtelen haragú ak voltak. Szétverték az egész falut. Egytől egyig kihajtották a férfiakat A hollandusok minden házat felgyújtottak. A tigrisek elrejtőztek a folyó partján. Ezt nem tudták az emberek, akik a folyóba ugrottak, hogy úszva meneküljenek. A tigrisek megtámadták őket. Minden házat felégettek. Bó- dító füst gomolygott. Olyan volt, mintha itt lenne a világ vége. A férjem menekült. Az utolsó, amit hallottam, a jajkiáltása volt. Ügy hangzott, mint a vágóhídra vonszolt kecske mekegése. A házam lángokban állt. KI. rohantam a szabadba. De alig értem ki, amikor eszembe jutott, hogy a bölcsőben fekvő gyermekem a kamrában maradt. Vissza akartam menni. Mit érdekel engem a lángtenger. De hirtelen .,. egy tigris rúgását éreztem, és.. teljes hosszában elvágódtam, bele a lobogó lángtengerbe, s velem együtt a gyermek is, akit a szívem alatt hordtam. A tűz elemésztette egész testemet. Most nem számított, hogy beteg voltam. A forróság! A borzalmas forróság! Ö, egek, soha nem pörköltem húst, csak amikor a marhából saslikot csináltam. Miért kell ezt tűrnöm? Hiszen nem követtem el semmi bűnt Halálom előtt körül se nézhettem és még egyszer utoljára a szép világhan... Hogy állt a kéklő hegy lábénál sárguló rizsünk? Ekkor szürkült; nyugaton biztosan fénylett az alkonypír. És én nem nézhetem már a természet csodás pompáját még egyszer utoljára sem. A szépség látványa helyett felfalt a tűz. A vörös láng. A vörös láng, amely élemésztette házamat Forrós ág! Mikor meghaltam, utoljára borzalmas forr óságot éreztem. Ügy jártam, mint a madarak, amelyeknek csicsergését virradatkor túl harsogja egy megszenesedett fa recsegése. S most már csak egy kis rakás hamu vagyok. Csontjaim megszenesedtek. Az idő mindent egyformává tesz; én és a házam — mindketten porrá lettünk . Nincsen senki, aki magtor- tana emlékezetében, vagy egy könnyet ejtene utánam. Senki sem állít sírkövet ankern egy gondozott temetőben: síromra senki sem helyez vörös rózsát és fehér jázmint Senki ember fia nem fog emlékezni neám Névtelenül halok meg. Nevem nem szerepel egyetlen halotti jegyzéken sem. De várjunk csak, a hamum megtermékenyíti a földet. Nem érzem magam bűnösnek. Teljes bizonysággal és határozottsággal hiszem, hogy szavaim hatni fognak Olyan ember vádirataként aki eltűnt a föld színéről. Szavam vádirat azok ellen, akik még élnek; de vajon hol van még igazságszolgáltatás? Hol az igazság? Szólok az éjfekete sötétségből, hol hideg szél süvít, szólok, hogy öntudatra ébredjen az emberiség. Isten veletek, emberek! (Hollóéi Tibor fordítása.) KOVÁCS SÁNDOR: Verebek Reggeltől estig: csip-csiripp, szájuk be nem áll egy kicsit, nem, nem a rigók, ők veszik először észre jeleit a tavasznak s te a kezdet küszöbén velük érzed meg, hogy ami most jön, a dalnak ad csak igazán hatalmat! Czinke Ferenc: A csend... (rézkarc)
