Heves Megyei Népújság, 1964. július (15. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-26 / 174. szám

Mi! ér a szakmunkás-bizonyítvány? Három lány panasza — Képezik, de nem alkalmazzák a szakmunkásokat HÁROM FIATAL lánytól kaptunk levelet. Forgács Kata­lin, Forgács Éva és Sűrű Ilona panaszát hozta el a posta. Pa­naszuk figyelemre méltó, ta­nulságul szolgálhat másoknak is, ezért foglalkozunk vele nyilvánosan. A három 18 éves lány elmondja, hogy 1961 nya­rán hároméves szakmunkás- tanuló-szeTződést kötöttek ba­romfitenyésztő szakon a He­vesi Állami Gazdasággal. Az első évfolyamot Bácsalmáson, míg a második és harmadik évfolyamot az egri mezőgazda- sági szakiskola Hevesre kihe­lyezett osztályában végezték. Az állami gazdaság annak ide­jén azért szerződtette őket, mert nem volt egyetlen szak­munkásuk sem a baromfite­nyésztésben. A három lány 1964 ■június 26-án Hevesen szak­munkás-bizonyítványt szer­zett. Ezt megelőzően Sári Zászló baromfi telep-vezetőtől bíztatást, sőt ígéretet kaptak* •hogy a sikeres vizsga után azonnal alkalmazzák őket. A •baromfitelep alkalmazottjai Közül többnek nincs szakmun­kás-képesítése, sőt olyanok is akadnak, akik az általános is­kolát sem végezték el. A levél­ből kiderül, hogy a három lány a jó bizonyítvány ellené­re sem kapott munkát a gaz­daságban, mert a gazdaság egyes vezetői nem értettek egyet azzal, hogy szakmunká­sok vegyék át a képesítés nél­küliek helyét. Egy-két mondat a levélből: „Nagyon elkeserdtünk. Azért tanultunk három évig, azért költött ránk az állam több tízezer forintot, hogy most, miután végre megsze­reztük a szakmát, állás nélkül eltanácsoljanak minket? Mi az életünket úgy rendeztük be, hogy a nagyüzemi állatte­nyésztésben dolgozunk. Egert tanultunk, ezért hagytuk ei otthonunkat is? Higgyék el, a szakmunkástanulók közül so­kan figyelik a mi sorsunkat. Mi lesz velünk, hogyan oldják meg a problémánkat?” A NAPOKBAN ellátogat tunk Hevesre. Legnagyobb megdöbbenésünkre a három lányt az állami gazdaság ba­romfitelepén találtuk. Néhány perccel odaérkezésunk után 6-8 fiatal gyűlt össze, érdek­lődve mi történik ezután? A beszélgetés során kiderült, hogy az illetékesek ezután sem szándékoznak őket szakmun­kásokként alkalmazni, mert a vizsga után jelenleg is mint ^szakmunkástanulók” dolgozó­nak a gazdaság baromfitele­pén, havi 750 forintért. A lá­nyok elmondják, hogyha szak­munkás minőségben — képesí­tésüknek megfelelően — dol­goznának, keresetük elérné az 1500-1800 forintot. A baromfitelepről a gazda­ság központjába vezetett utunk. Itt találtuk Sári László baromfitelep-vezetőt, Varga Fe­renc főállattenyésztő és Godó Ferenc szakiskolai tanárt. A problémát valamennyien ismerik. Sári László fiatal te­lepvezető véleménye az ügy­ről különösen meglepő, mivel ezeket a lányokat, mint mező­gazdász tanár, ő maga is taní­totta, jól ismeri munkájukat — Félek tőlük, mert sok a baj a fiatalokkal — panaszolta a „fiatal” agronómus. — Ezek a lányok általában technikumba akarnak tovább tanulni, szabadnapot kell ne­kik adni és ilyenkor nehezen helyettesíthetők... Varga Ferenc főállattenyész- tő szociális okokra hivatkozva nem tartja helyesnek,' hogy a szakképesítés nélküli baromfi­gondozókat a mezőgazdaság más ágába irányítsák, és fel­váltsák őket a szakmunkások. — Régi emberek, öt-hat év óta becsületesen dolgoznak — maradniok kell — ez a véle­mény. Arra a kérdésre, hogy a régi munkások ennyi idő alatt miért nem végezték el a szak­iskolát, egyikük-másikuk az általános iskolát sem, nem kantunk kimerítő választ. AZ IGAZSÁG AZ, hogy a Hevesi Állami Gazdaságban — ahol évről évre több szak­munkást képeznek— nincs be­csülete a szakmunkás-bizo­nyítványnak. A termelőszö­vetkezet baromfitenyészetében már mindenkinek megvan a szakmunkás-vizsgája* de az állami gazdaság ahol évente 100 ezer baromfit nevelnek exportra, — nem tartja fontos- j nak, hogy jól képzett, náluk | tanult fiatal szakmunkások végezzék ezt a munkát.. Godó Ferenc tanár bizonyítja, hogy a három lány szorgalmában, magaviseletében kifogástalan, csak nyerhet velük a gazdaság. Ilyen szakvélemély után még inkább érthetetlen a tartózko­dás- a szakmunkásoktól való félelem. Ezért történhetet meg. hogy a szerződés és a határo­zott ígéretek ellenére a három lány még mindig „szakmun­kástanulóként” dolgozik a gaz­daságban, a tanulókat megille­tő bérért. A Hevesi Állami Gazdasá­got dicséret illeti a szakmun­kásképzésért. A kihelyezett osztály tanári kara és a tanu­lók elismerésre méltó munkát végeznek. Ezért sem érthető, semmivel sem magyarázható a gazdaság egyes vezetőinek magatartása. Ezért van igaza a három fiatal lánynak, akik kö­vetelik, hogy a szerződésüknek és az ígéreteknek megfelelően minél előbb munkába állítsák őket a baromfitenyésztésben azok helyett, akik nem gür­cöltek, nem tanultak három esztendeig azért, hogy megsze­rezzék a szakmunkás bizonyít­ványt. — REMÉLJÜK, az állami gazdaság vezetői gyorsan in­tézkednek és 100 ezres barom­fitelepük sorsát a saját maguk által kiképzett szakmunkásokra bízzák. Sz. I. HÉV Megvizsgálják az erdőn szedett gombát? Tetszik tudni, már főztem belőle az erdőben... (Szegő Gizi rajzót.) Cséplés Megyénkben befejezéséhez közeledik az aratás. A nagy aratási versenyben a hatvani járás jár az élen, ahol ma már nincs lábon gabona. Az aratás után most már a cséplőgépek kapnak szót. Képünk a tarnabcdi termelőszövet­kezet szérűjében készült . • ÍFoto; Kiss Bela‘ vegőt és a sziklák, amelyek megsokszorozva sugározzák a felvett hőt. Itt „mindössze” 40—42 fok a hőmérséklet. A barna bőr bányászsapkák alól patakokban folyik a víz. La­pátokkal szabadítják ki a kö­veket a föld alól, amelyet a robbanás szórt rájuk. Törő­bunkók lendülnek és hatalmas, 1öbb mázsás szikladarabok omlanak szét. Gyorsan telnek a csillék. Szaporán rakják, sietni kell. Egy ember naponta 10—12 tonna követ rak a csil­lékbe, ha száz százalékra akar­ja teljesíteni normáját. Mátraházi Frigyes brigádjá­ban 16-an dolgoznak. Éppen egy megrakott csillét tol má­sodmagával a zúzótorony alá, ahonnan kötél vontatja fel a csillét. Vékony, szákár ember, a nap és a meleg edzette. Nem panaszkodik, pedig na­ponta kilométereket gyalogol a műszak előtt és után, hisz a környék falvaiban, Beköl- cén, Mikófalván, Egerbaktán laknak. A sziklák tövében most el­hallgat a fúrógép. Elkészült a robbantáshoz szükséges lyuk. Néhány perc pihenő követke­zik. A brigád följön a katlan­ból, az országutat zászlóval a kezükben, két oldalon lezár­ják, csak a lőmaster marad lent, hogy elhelyezze a robba­nótöltetet és meggyújtsa a másfél méteres gyújtózsinórt Sietve jön ő is kifelé. Rágyúj­tanak egy cigarettára és élve­zik az árnyékban —32 fok — a „hús” szelet, míg a robba­nás zaja elhangzik és á por le­száll. Plusz 70 fok fölött A Borsodnádasdi Lemezgyár meleg hengerművében alig lát és hall valamit a belépő. Idő kell,' amíg a szem megszokja \ párát, amely a forró henge­rek hűtésénél keletkezik és • füle valamelyest alkalmazko­dik a zajhoz, amelyet az egy­más mellett álló, hatalmas hengerek munkája okoz. A kemencékben kétezer fok a hőség. A „platinát’, a téglalap alakú vasdarabot hosszú fo­gókkal emelik ki a tűzből és tolják a hengerek alá. A vas ■> hőfoka sokszor eléri a 800— >1000 fokot is. Patakokban ío- >lyik testünkről az izzadság, Kamikor kilépünk Kormos Jó- y,sef hengerésszel az udvarra (ahol a tűző déli napot mosl < kellemes langyosnak érzem. < — Sófoltok — magyarázza (ingére mutatva. — Rengetege < izzadunk. Egy műszak alat s megiszunk sokszor 15 liter só szőtt ásványvizet is, hogy pó > toljuk a veszteséget. Én 22 év< > dolgozom itt. Sokan járunl SKRÉMER (Balatonból, Békölcéről. A II < hengernél átlag minden mű < szakban dolgozik kilenc Heve; < megyei hengerész. Nagy a hő |ség, mert alacsony az üzem <Száz évvel ezelőtt épült és ak ; kor nem nagyon törődtek ve ile, hogyan bírják az emberei >a meleget. Ha valaki kidőli S jött helyébe tíz másik, örüli Sha jöhetett. A közel jövőbei > megemelik a tetőt és ez csők Skeriti majd a hőséget. Nehé > munka ... Nehéz, de én má (nem tudnám itthagyni. Meg ? szerettem. Volna rá pedig mó (dóm... Az idén végeztem el (kohászati technikumot — tesz (hozzá szerényen. A vízelosztó (nál emberek gyülekeznek, l (hengerde friss arcokkal teli] <meg, kezdődik az új műszak. I Arat ? az ácsbrigád vezetője > Itt, a határban, ahol nén >könnyű szél simítja végig ^kalászokat és az aratókat, > meleg nem több 35 fokná (Strandon,, víz mellett még j <idő, de napi 12—14 órán ke (resztül a kasza nyelére hajol 'va dolgozni ilyen hőmérsékle mellett, bizony nem gyerekjá iték. Különösen olyan embe (számára, aki nem a mezőgaz 1 (daságban dolgozik. Jakab Elei az egri Petőfi Termelőszövet­kezetben az ácsok csoportve­zetője és a szövetkezet alleh- őrző bizottságának elnöke. — Gyermekkoromtól fogva kaszáltam eleget, csak hát el­szoktam tőle. Így vannak vele a többiek is, hiszen alig ara­tunk ma már kézzel. Pár éve kombájnok végzik ezt a mun­kát, de most a hirtelen jött hőség miatt az idő sürget. A vetés beérett, aratni kell, ne­hogy kiperegjen a szem— tol­ja fél homlokáról a kalapot.— Ilyenkor aztán aki csalt bírja, megfogja a kasza nyelét. Ha­tan vágjuk itt ezt a 20 holdat- néz végig szeretettel az arányló kalászokon. . Kezét végighúzza a kasza élén t— bólint és indul tovább. Percenként két lapát szén A vonat csak egy óra múlva indul, de a kísérő személyzeti már dolgozik. Magdus Kihály, a kistoronyéi fűtőház 23 e^as fűtője, hosszú vasrúddal ko­torja az előző úton felgyülem­lett salakot a mozdony kemen­céjéből az egri fűtőház előtt Tímár László mozdonyvezető a berendezéseket vizsgálja, tö- rölgeti. Csillognák a fémalkat­részek. Nem véletlenül kapták a szocialista brigád címet. Ar­cúkon alig látszik, hogy a moz­dony sátra alatt ilyenkor üze­men kívül is 40 fok a hőség. A mozdonyt rákapcsolják a vonatra. Az utasok tikkadtan várják az indulást a 30 fokos „kánikuláiban”, a forgalmista int, a mozdonyvezető kezét a szabályzókarra teszi és lassan elindul. Kezdődik a munka, Az útirány Füzesabony, Kiste- renye. A kazán ajtaja percen­ként nyűik. Két lapát szén lendül szépen szétterítve a lángokra. A hőmérséklet per­cek alatt 50 fok fölé emelke­dik. A kazán ajtaja szabálya« időközökben nyűik és sugá­rozza a több száz fokos hőt a mozdony „konyhádba”, ahol állunk. Amikor a lapát áH, elvben a fűtő is pihen. Ilyen­kor „csak a pályát” figyeli. Átlagban 16 órát dolgoznak egy műszakban, és ha minden jól megy, 24 órát pihennek. , Tavasszal, ősszel, araikor sok a beteg és helyettesíteni keű, kevesebbet. A hőséget elvisel- . hetetlennek érzem, mire meg- . érkezünk a következő állomás- ■ ra. [ — Hat mázsával már be le­het fűteni. Egertől—Füzesabo* t nyig éppen ennyi szén fogy. , Percenként két lapát — bú- t csúzik mosolyogva Magdus Mi- 1 hály. Csak kék üvegen t keresztül 5 A Bélapátfalvi Cementgyár­- ban, ahol sok méter hosszú s kemencékben égetik az össze- ( zúzott mészkövet, csak kék- üveggel borított védőpajzzsal- lehet benézni a kemencék 1 figyelőablakán. Hatalmas szál r í' lítószalagok továbbítják az ősz i szezűzott köveket, gépek zúg­- nak, és csak az érti a másik z szavát, aki hosszú idő ótí r .. itt dolgozik. A kemencék kö­- zött a 80 (!) fokot is túllép a sokszor a hőmérő. A levegő- 3 ben szürke cementpor száll. ^ Pelyhe Kálmán bácsi 30 esz- k tendeje dolgozik itt a gyárban a kemencék mellett. Vajor hány házhoz, épülethez hasz nálták fel a cementet, amelye itt égetett a klinkerégetőben' a Ki sem lehetne számítani, a Egyszerű hétköznapi embe a rek. Megszokták, meg is sze rették munkájukat. Észre sen ° veszik már a küzdelmet, ame- lyet fáradságot nem kímélve •t dicséretet nem várva, nap-na; után vívnak a hőség karmar ■r , oan. j Mátéffy Zoltán Az üvegöntők nagy tüzeket raknak &s vérükkel meg verítékükkel Összekeverik az anyagot, Mely katlanukban átlátszóvá forr. (József Attila) a költő gyönyörű verse egy olyan munkahelyről, ahol a hőség szinte elviselhetetlen. Egy munkáról a sok közül, ahol a fáradságot megkétsze­rezi a meleg. A nyári hóna­pokban, amikor a hőmérő hi­ganyszála gyakran szalad föl a 30 fok fölé, még nehezebb a kemencék mellett, vagy a tű­ző napsütésben napi 1—12 órát dolgozni. A vers születése óta természetesen változtak a munkakörülmények, az itt dol­gozók munkája azonban ma is nehéz, s fáradságos, amely minden elismerést megérde­mel. A hangtalan zenekar Az emelvényen, a kemencék hosszú sora előtt idős és fiatal férfiak dolgoznak, 15 évtől 55 évesig. Szájukban hosszú fú­vóeső, a cső végén izzó üveg­massza. Mintha láthatatlan karmester vezényelne egy ze­nekart, úgy mozognak kezük­ben a szerszámok. Fújják, alakítják a nyersanyagot: kely- hekké, vázakká, dísztárgyakká varázsolják. Arcukon, mezte­len felsőtestükön verejték csillog. Az izzó kemencék­ből sugárzó hő 60—70 fokra melegíti a levegőt. Gyakran veszik kézbe az ásványvízzel telt poharat. Fényesi József még csak 52 éves, de a legöregebb üveg­fúvók közé tartozik. — Tizenegy éves koromban kezdtem. Nagyapám, apám is itt dolgozott vagy 50 évet. — Tetszett a szakma? . — Akkoriban, a 20-as évek­ben, nem lehetett válogatni. Az ember megfogta, ami volt. Később, persze, megszerettem. A nagyobbik fiam is itt dolgo­zik, a csiszolóban. A kisebbik tovább tanul, mérnök lesz. ők már választhattak. Vége az ebédidőnek. Tekin- tétük a njutott ajtón át néha egy pillanatra elkószál az ál-, mos erdők felé. Aztán folytat­ják. Néma hangszereiken fúj­ják tovább az üveg, a munka himnuszát. A nap kemencéjében A tardosi kőbánya katlaná­ban csak a nap melegíti a le-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom