Heves Megyei Népújság, 1964. július (15. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-03 / 154. szám

Ma több, a jövő héten olcsóbb lesz a paradicsom, a paprika és az újburgonya A megye piacaira 23, külföldre hét féle árut szállít a MÉK Eger, Gyöngyös és Hatvan piacain a nyár ellenére nem ki­elégítő minden tekintetben a gyümölcs- és zöldségféle kíná­lata. Nem egy háziasszony viszi haza üres, vagy félig telt bevá­sárló kosarát. Ritka csemege a paprika, paradicsom, és az új­burgonya. A tavalyi évhez ké­pest az áruk alakulása is ked­vezőtlen. A MÉK illetékeseinek tájé­koztatása szerint a kedvezőtlen időjárás akadályozza a zöldáru fejlődését, a legutóbbi hideg esők miatt több áruféleségből egyáltalán, vagy csak kis mennyiségben történt felvásár­lás. A megye piacaira huszonhá­rom gyümölcs- és zöldségfélét szállít a MÉK. Uborkából, ká- > -sztából a megyei igényeken felüli mennyiséget vásárolnak fel, van főzőtök, karfiol, gyö­kér, zöldbab, fokhagyma, gyü­mölcsféléknél a málna-, ribiz­li-, meggy-ellátás kielégítő, sőt az elmúlt napokban, az idén el­ső ízben megjelent a piacokon a sárgabarack és mutatóban a körte. Az időjárás különösen a paradicsom, paprika és az új­burgonya beérését gátolja, en­nek következtében paprikából 10, paradicsomból csak hat má­zsa a napi kínálat, újburgonyá­ból pedig csak heti négy-öt va­gonnal kerül értékesítésre. A paradicsomnak kis mennyisége miatt még 17, a tölteni való paprikának 22, a hegyes, erős paprikának pedig 18 forint ki­lója. Egy-két csapadékmentes nap után a még mindig darab­árus, csemegének számító zöld­áruk ára a felénél is alacso­nyabbra csökkenhet Űjburgo- nyából 10 nap alatt 10 vagon­nal vásároltak fel megyén be­lül, s mert a társmegyék sem tudnak szállítani a SZÖVÉRT diszpozíciójára, nem lehet tar­talékot képezni. Ma az előjelzé­sek alapján 20 mázsa paradi­csom és 20 mázsa paprika ke­rül értékesítésre. Üj burgonyá­ból már a mai napra többet ígértek, s a hét végén már napi hét vagonnal a megyei igénye­ket a legmesszebbmenőkig ki tudják elégíteni. A jelenlegi négyforintos ár csökkenése a mennyiség növekedésével arányban várható. Befejeződött a zöldborsó és a cseresznye exportja. Az előb­biből 45, az utóbbiból pedig 10 vagonnal irányítottak külföld­re a megyéből. Négy vagon uborkát szállítottak eddig a szomszédos országokba, pénte­ken már naponta öt vagonnal csomagolnak exportra. Meggy­ből kilenc vagon jutott el az NSZK-ba, NDK-ba és Cseh­szlovákiába. Naponta három va­gon zöldbab, eddig 12 vagon került külföldre. Ribizkéből hat vagonnal szerződtek kül­földre, amelyből négy már el­jutott a megrendelőkhöz. Ugyanilyen mennyiségben a megye termelőitől szállítottak ribizkét az ország ipari vidé­keire is. Főzőtökből 100 vagonnal dol­goz fel a békéscsabai és a nagykőrösi konzervgyár, a fő­városba naponta 3-400 mázsát, külföldre már eddig 60 mázsát szállítottak. p. e. Matematikus vándorgyűlés A Bolyai János matematikai társulat oktatási osztálya és matematika alkalmazási szak­osztálya, valamint a TIT Bor­sod megyei szervezetének ren­dezésében, csütörtökön há­romnapos matematikus vándor- gyűlés kezdődött a Miskolci Neh óipari Műszaki Egyete­men. A tanácskozáson az ország különböző részeiből, többek között Miskolcról, Budapestről, Szegedről, Debrecenből mint­egy 250 középiskolai matema­tika tanár, valamint tudomá­nyos intézményekben dolgozó matematikus és fizikus vesz részt A vándorgyűlés keretében pénteken adják át öt matema­tikusnak a Beke Manó-emlék- díjakat Kiváló orvos Aki nem ismeri, aki sosem látta még fehér köpenyben, az is kitalálná első látásra: orvos. Középmagas férfi. Markáns, energikus arc. Pont negyven éves; s ebből 15 esztendő tör­ténete — a gyógyításé. Az új­ságok, amelyek hírül adták új kiváló és érdemes orvosok, gyógyszerészek kitüntetését, csak annyit közöltek róla; dr. Osváth Gábor, kórházi igazgató főorvos, Eger... Családjában, nagyapján kí­vül, nem volt orvos, ö, amikor életpályát választani kellett, nagyapja örökét választotta. Medikus évek következtek Sze­geden. Mikor kézbe kapta dip­lomáját, útja visszavezetett a viharsarki Hódmezővásárhely, re, szülővárosába. Három évét tölt a városi kórház röntgen- osztályán, mint segédorvos. „Főnöke” dr. Ormos Pál, szigo­rú ember, de tapasztalatainak kincsesiházából minden beosz­tottja meríthet. Dr. Osváth Gábor tőle tanul igényességet, szakmai tisztességet. S aztán. Vásárhely után már a parádi állami gyógyintézet az új állo­más; itt már röntgen szakor­vosként működik, mert mun­kája közben tanul, s megszerzi a képesítést. A szakorvosi vizs­gára szívesen emlékezik vissza: dr. Doleschall Frigyes, belgyó­gyász, az elhunyt egészségügyi miniszter, a vizsgabizottság elnöke, eredményhirdetéskor azt mondotta, azért adtak csak ötöst, mert annál jobb jegy már nincs ... Mikor Egerbe került, a ren­delőintézetben dolgozott rönt­genszakorvosként; s már ad­junktusnak szólították a me­gyei II-es kórházban. 1957-ben kinevezték kórházi igazgató fő­orvosnak. Nyolc esztendeje irá­nyítja, igazgatja a megye gyó­gyítási intézményét, két kór­házat; s beruházási gondokon, a kórház fejlesztésének újabb lehetőségein töpreng, munka­ügyi problémákban dönt — a tennivalók szabad idejét is szét­szabdalják. S mindezek mellett ideje kell jusson a gyógyítás­ra — a II-es kórház röntgen­osztályának is vezetője — ideje kell jusson arra, hogy fél lé­pésnyire se maradjon le az or­vostudomány fejlődése mögött, hogy Ismerje a legújabb ered­ményeket, vívmányokat. Ideje kell jusson a tanulásra is; meglevő röntgen-szakorvosi ké­pesítése mellé másik szakor­vosi képesítést is szerzett már, egészségügyi szervezésből. A „Kiváló orvos” kitüntetés dr. Osvátih Gábor személyében te­vékeny, energikus embert ju­talmazott; s egy egész közössé­get is, amely kivívta önmaga számára, hogy a megye kórhá­zát az ország legjobb kórházai között ismerjék. Bár dr. Osváth Gábor életét hivatása, szakmája tölti ki, ko­rántsem mondhatni egyoldalú­nak. Az irodalom, a művészet éppúgy érdeklik, foglalkoztat­ják, mint az orvosi kérdések. Nyugtalanság hajtja, úppúgy, mint mikor a röntgengép kép­ernyője előtt beteget vizsgál; mert nincs nyugta, amíg a he­lyes diagnózist nem tudja. És dr. Osváth Gábort kiváló diag­nosztának tisztelik. Családjában, nagyapján kí­vül nem volt orvos. Ö, mikor életpályát választani kellett, nagyapja örökét választotta. A fiai nem követik az apai pél­dát: a nagyobbik tanár lesz, s a kisebbik ugyancsak a tanári pályához vonzódik. Ha nem is orvosokat, de embert nevel mindkettőből. <pd.) DARVAS! ISTVÁN: Miérí a béke? már nem rendelkezik akkora erővel, befolyással és cselekvési szabadsággal, mint évtizedek­kel ezelőtt. A világon ma túl­súlyban vannak a béke, a nem­zeti függetlenség és a társa­dalmi haladás erői: létrejött a 14 országból álló, a föld terü­letének majdnem 26 százalékát elfoglaló, a világ népességének 35 százalékát, kitfevő és a világ ipari termelésének mintegy 35 százalékát adó szocialista vi­lágrendszer, amely gazdasági erején kívül óriási katonai erőkkel is rendelkezik. A Szovjetunió a világ legerősebb katonai hatalma. A második világháború óta, éppen a szo­cialista világrendszer kialaku­lásának hatása alatt, szétesett az imperializmus gyarmati rendszere, és Ázsia, valamint Afrika lényegében új, fiatal, független országokból álló kon­tinenssé vált. Többségük a bé­kéért, a leszerelésért, a nemzeti függetlenségért folyó harc ak­tív tényezője. A világban vég­bement társadalmi változások hatására olyan, szinte minden országra kiterjedő népi béke­mozgalom alakult ki, aminőt eddig nem ismert1 a történelem. És végül: az imperializmus el­jutott általános válságának harmadik szakaszába. A kik a békés egymás mel­■r*' lett élés politikáját pusz­ta taktikának tekintik — mint például a Kínai Kommunista Párt vezetői — azt a következ­tetést vonják le a megváltozott helyzetből, hogy ha nagyobbak a béke és a szocializmus erői, akkor itt az ideje, hogy fegy­verrel végezzünk a kapitaliz­mussal, az imperializmussal. A békés egymás mellett élés po­litikája azonban nem taktika, hanem elvi politika és ma a szocializmus világméretű győ­zelméért folyó küzdelem straté­giája. A marxisták az erőviszo­nyok megváltozásából azt a kö­vetkeztetést vonják le — és egyedül ez a helyes —, hogy most rá tudjuk kényszeríteni az imperializmusra a különböző rendszerű országok békés egy­más mellett élésének politiká­ját. Az is kézenfekvő, hogy mi­ért nem végzünk fegyverrel a kapitalizmussal, azaz, miért nem . forradalmasítjuk” fegy­verek segítségével a világot. Mindenekelőtt azért, mert ez elvileg ellentétes a békepolitd- kával. Amióta Lenin kimutatta és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom bebizonyította, hogy a szocializmus nem győz egyszerre az egész világon, az­óta tudjuk, hogy hosszú időn, egész korszakon át kell egymás mellett élniök szocialista és kapitalista országoknak. A szo­cialista országoknak béke kell az építőmunkához. A forradal­mat különben sem lehet expor­tálni, mert az, hogy hol győz a szocialista forradalom, attól függ, hol jönnek létre a forra­dalom objektív és szubjektív feltételei, vagyis hol éleződnek ki az osztályellentétek a végső­kig olyan mértékig, hogy az­után már csak a forradalom következhet. Következésképpen a forradalmat senkire, egyetlen népre sem lehet kívülről rá­erőszakolni, minden népnek magának kell eldöntenie, mi­lyen társadalmi rendben kíván élni. A békés egymás mellett élés politikája természetesen a kü­lönböző társadalmi rendszerű országokra vonatkozik és nem jelenti gyanmattartók és gyar­matok, kizsákmányolok és ki­zsákmányoltak békés egymás mellett élését. A Szovjetunió és minden szocialista ország fegy­vere® segítséget, politikai és Mutattam neki a rossz pénzt. Ordítani kezdett, szidott, az­tán ütésre emelte kezét. Futni kezdtem. Futottam le az állvá­nyokon; Hakker káromkodva szaladt utánam, felkapott egy malteroskanalat, hogy azzal majd agyoncsap. Utánam ha­jította, de nem talált el. —Csirkefogó!... Én atam nékét rósz körönét?! Fél téglát dobott utánam, az­zal sem talált el és miután nem bírta szusszal, abbahagyta a futást. Anyám az épülő háztól távolabb várakozott rám, nyugtalankodott. Hallotta Hak­ker szitkait, ordítozását és már indult is, hogy ő beszéljen ve­le személyesen. Tétovázott, meg-megállt. Odaértem. Meg­értett mindent... És már hat óra lett, fájrom- tot csengettek az épületen. Gyula bácsi sietett felénk mal- terosan, meszesen. Előre kiál­totta: — Mi történt veled, kisfiam, barátom? Miért akart Hakker agyonütni? Elmondtuk. Gyula bácsi gon­dolkodott. — Adja csak ide, jó asszony, azt a hamis pénzt! Majd én megpróbálom elsütni... Azzal otthagyott bennünket, átsietett a téren, bement a szemben levő kocsmába. Szív­szorongva vártuk. Hátha sike­rül neki „felváltani”. És egy­szer csak — de nem is jó erre gondolni! — láttuk, hogy lök- döste ki Gyula bácsit a kövér kocsin áios, káromkodott, a csendőrséggel fenyegetőzött... Tizenkét esztendő nem az a kor, mely megérti a világ fo­lyását, de gyerekfejjel azt már tudtam, hogy a szegényembe­rek olyan elhagyatottak voltak gazdasági támogatást nyújt a felszabadult országoknak és a felszabadulásukért küzdő né­peknek. iyi indez egyúttal részben ■L'Jt már választ ad arra a kérdésre is, hogy: osztályharc-e a békés egymás mellett élés politikája? De lehet erre a kérdésre bő­vebben és részletesebben is vá­laszolni. Osztályharc, mert a béke lehetővé teszi, hogy a szo­cializmus országaiban sikere­sen folyjék az építőmunka, le­hetővé teszi a békés versenyt. Ez erősíti a szocialista világ- rendszert, a szocialista világ- rendszer erősödése pedig köze­lebb hozza a szocializmus vi­lágméretű békés győzelmét A békés egymás mellett élésért, a békéért vívott küzdelem szű­kíti az imperializmus bázisát, a világra gyakorolt befolyását és fokról fokra elszigeteli az imperializmust. A leszerelésért azért küzdünk, hogy ne legyen fegyver az imperialisták kezé­ben, ne tudjanak fellépni a függetlenségükért küzdő népek ellen, ne tudjanak beavatkozni a népek függetlenségi harcába. Osztályharc, mert ha érvénye­sül a békés egymás mellett élés politikája, ha normális a vi­szony a különböző társadalmi rendszerű országok között, ha a burzsoázia kénytelen lemon­dani a háborús készülődésről, akkor meg lehet gátolni a ka­pitalista országok közéletének militarízálódását, fasizálását, és lehetővé válik, hogy demokra­tikus erők, az osztályharc erői szabadabban mozogjanak. És végül a békés egymás mellett élés politikája, a béke teszi le­hetővé, hogy támogatni tudjuk a gyarmati népeket nemzeti függetlenségi harcukban, ön­álló gazdasági létükért folyta­tott küzdelmükben. A szocializmus képes arra, hogy békés versenyben legyőz­ze a kapitalizmust. Ehhez azon­ban az kell, hogy a szocialista társadalom minden területen bebizonyítsa fölényét, de min­denekelőtt legyőzze a legfejlet­tebb kapitalista országokat az egy főre eső termelésiben. Ez az, ami vonzóvá teszi a szocia-1 i lizmust, ez ösztönzi a kapitalis­ta országok munkásosztályának a szocializmusért vívott harcát. A szocialista országoknak az utóbbi években elért gazdasá­gi eredményei bizonyítják, hogy ez a cél teljes mértékben reális. A békés verseny politi­káját csak azok tagadják, akik nem bíznak- abban, hogy a szo­cializmus békében is le tudja győzni a kapitalizmust, nem bíznak magában a szocializ­musban. A békés egymás mellett élés politikája az elmúlt években számos fényes győzelmet ara­tott. Az emberiség-háború nél­kül vészelt át számos súlyos, olykor már-már végzetesnek látszó nemzetközi válságot. Minden józanul gondolkodó ember tudja, hogy ezt a Szov­jetunió, a szocialista országok sikeres, következetes békepóli- tikájának köszönheti. . A Szovjetunió Kommunis- ta Pártjának XX. kong­resszusát, a kommunista és munkáspártok 1957. és 1960. évi moszkvai nyilatkozatát az élet teljes mértékben igazolta. Ha m.a enyhültebb nemzetközi helyzetről beszélhetünk, akkor ezt a nemzetközi erőviszonyok helyes elemzésének é® az ebből eredő helyes gyakorlati poli­tikának, a békés egymás mel­lett élés mai viszonyokra alkal­mazott politikájának köszön­hetjük. Toronyóra — mikor jár? — kérdeztük mó,jus 8-i ripor­tunkban, a Szegedi Órás Ktsz Gyöngyösre kiküldött dolgo­zójától. „A hónap közepére szeretném befejezni” a mun­kát — mondta az ifjú mester, s mí hittünk neki. A gyön­gyösiek azonban . még most sem hiszik, mert a Nagy­templom óráinak mutatói az­óta is mozdulatlanok! És roppant kellemetlen ez, elviselhetetlenebb, mint a. „némaság”, a fekete, kopott számlap, mely talán fő oka volt a nagyjavítás megrende­lésének. A sok ezer forintos munkának! Való igaz, hogy az óraszer­kezet hosszú évek óta nem „ütötte” az időt... De mu­tatta! Ha nem is mindig pon­tosan, de tájékoztatásnak úgy is megfelelt. Most meg...” — a javítás után, némák is, mozdulatla­nok is az órák. „Hát kelle.tt hozzányúlni?” Gyöngyösön bosszankodnak a toronyóra miatt. S tegyük hozzá mindjárt: jogosan1 így—gy) 1964. július 3., péntek láttam még az arcát olyan sze­derjesen, öreglilásan, mikor a szégyentől elborult lélekkel, té­tova léptekkel szelte át a te­ret, kapkodva a levegőt. szól a csendőrőrere!... Ezt aj rossz pénzt pedig inkább el kel- : lene hajítani! — Hajítsa el! — biztatta! anyám lehélethalkan. ! Rosszakat álmodtam. Asszo-j nyok leipték el a házat, elvit-; tok mindent. Ott volt Cece né -! ni is, és elcsalta édesanyám! ünneplő ruháját, azt a krino-' lint, melyet csak nagy ünnepek! alkalmával vett fel és úgy j festett benne, mintha a nyári < pirkadat rózsái csókolták vol-; na erre a világra. i Felébredtem hirtelen és ak- j kor úgy tetszett, mintha Cece: néni libbent volna ki a szoba! ajtaján, utána édesanyám csen- ( desen csukta az ajtót. Nem tu- j dóm már, álom volt, igaz volt, j de másnap az álom megismét- j lődött. Megdörzsöltem a szeme- • met. Libbent Cece néni a szó- • bából. Kiugrottam az ágyból,! a szekrényhez rohantam, kinyi- \ tottam. Édesanyám egyetlen » ünneplő ruhája nem volt ben- í ne ■.. Álltam némán, ijedősen, j Félrepillantottam. Az egyik! székre esett a tekintetem. A' széken pedig ing és egy tükör- - fényes, fekete klottnadrág dísz-! lekedett sorjában egymás mel- \ lett... i Az udvarról nóta szállt be. i Édesanyám dalolt. Tiszta, szép. i • zengő volt a hangja, s anyám-j ’ mai daloltak a kiskert virágai: l és a madarak, a kövér birse-' ■ ken ... Uaa kérdést, így fogal- mázzuk mog, szinte nem i3 kell rá válaszolni. Termé­szetes, hogy az emberek ma­roknyi csoportját kivéve, senki sem akar háborút a földön. A kérdésre azért kell mégis vá­laszt adnunk, mert ma, sajnos, nemcsak az imperializmus leg- agresszívebb körei, hanem bi­zonyos, magukat kommunistá­nak valló emberek is tagadják a békés egymás mellett élés politikájának helyességét. A ma világháborúja termo­nukleáris háború lenne és ezért veszélyesebb, pusztítóbb min­den eddiginél. Linus Pauling, a haladó Nobel-díjas amerikai fizikus kimutatta, hogy a nuk­leáris háború megkezdését kö­vető 60 napon belül 190 millió amerikai közül 170 millió el­pusztul, 15 millió súlyosan megsebesül. Tallenszkij szovjet vezérőrnagy, a Mezsdunarod- naja, Zsiznyi című folyóiratban megjelent cikkében megírja, hogy „a világ lakossága egy új, globális háború eredménye­ként, végeredményben a felére csökkenné és az emberiség legtevékenyebb és legkultu- ráltabb része pusztulna el.” Nukleáris világháború esetén elpusztulna az észak-amerikai földrész, Európa és Ázsia lakos­ságának tekintélyes része, s az életben maradottak is generá­ciókon keresztül ki lennének téve a fertőzésből adódó beteg­ségeknek. Megsemmisülne az emberiség ipari és gazdasági létalapjának tetemes része is. Mindebből az következik, hogy ma a béke védelme nem­csak a katonaköteleseknek a háborúban való elpusztulástól való megóvását jelenti, hanem jelenti az egész emberiség, a polgári lakosság, az anyák és a gyermekek védelmét és az em­berek által alkotott valamennyi érték — ipar, mezőgazdaság, városok, műkincsek, utak — védelmét is. A kommunisták azonban ** nemcsak azért védelme­zik a békét, mert a ma háború­ja minden megelőzőnél pusztí­tóbb lenne. A marxisták az igazságtalan háborúk ellen van­nak azóta, amióta Marx és Engels kimutatta a háborúk osztálytermészetéit. A különbö­ző társadalmi rendszerű orszá­gok békés egymás mellett élé­sének politikája egyidős a szo­cialista forradalom első győzel­mével. A mai helyzet abban különbözik az évtizedek előtti­től, hogy ma nem meddő fára­dozás küzdeni a békéért: meg­teremtődött a lehetősége an­nak, hogy elkerüljük a háborút. Nem az az oka ennek, hogy az imperializmus természete meg­változott, hanem az, hogy meg­változtak a világpolitikád erő­viszonyok és az imperializmus — Hát megjártam, na!.. Na, nem baj, nem baj! — vj gasztalta magát. — De men jünk innen, mert hátha ez ; bolond kocsmáros igazán át (Csont István illusztrációja) benne, mint az égi madarak. Pityergős lélekkel feküdtem le. A rossz korona felborzolta nagyon gyermeki lelkem bár­sonyát. Gyula bácsi! Évekig

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom