Heves Megyei Népújság, 1964. július (15. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-23 / 171. szám

A mezőgazdaság erőpróbája ÍZ" evés olyan ember él ma ebben az ország­ban, áld ne kísérné figyel­mes érdeklődéssel a mező- zőgazdaság munkáját. Bányá­szok, pedagógusok, mérnö­kök és kétkezi munkások ér­deklődéssel hallgatják a tele­vízió a rádió híreit, olvassák az újságok aratási beszámo­lóit. A megye kenyerének sorsát figyelemmel kísérő tízezerek ezúttal is örömmel olvashatják: rendjén mennek a dolgok a mezőgazdaságban, jobban állunk az aratással mint tavaly ilyenkor. Ez külö­nösen nagy szó akkor, amikor gazdaságainknak kemény harcot kellett folytatniuk az időjárás szeszélyeivel. Ez idő szerint megyénk gabonatermésének mintegy 65—70 százaléka került kasza alá. A járások között folyó nagy aratási versenyben a hatvani járás jár az élen, közvetlenül mögötte a péter- vásári, a füzesabonyi járás A mezőgazdaság dolgozóinak szorgalmát mindennél éke­sebben bizonyítja, hogy már a harmadik vasárnapot ál­dozzák fel a szövetkezeti gaz­dák azért, hogy magtárba rüljön az élet. A múlt vasár­nap 202 kombájn aratott a megyében, a kombájnok által learatott terület már eléri a 60 ezer holdat. Az elkövetke­zendő napokban a gépek megfelelő átcsoportosításával gyorsítani lehet a munkát és reméljük, az idő nem húzza keresztül azt a számításun­kat, hogy 8—10 nap múlva magunk mögött hagyjuk az aratást. t1 lismeréssel kell szólni •*-J arról is. hogy az idén a szalmalehúzás és kazlazás is gyorsabban megy, mint egy évvel korábban. A kombájn­nal aratott terület hatvan­hatvanöt százalékáról már le­húzták a szalmát, ennek hetven százaléka pedig kaz­lakban van.. Ha mindehhez hozzászámítjuk, hogy eddig 5500 hold másodvetés is a földben van. akkor szerény­telenség nélkül állíthatjuk, minden időjárás és alkat­részhiány okozta gond ellené­re, a mezőgazdaságban álta­lában okosan, jól szervezik a munkát, nincs baj a szorga­lommal sem. — Eddig a dicséret — tű­nődhet most az olvasó és arra számít, hogy ezután követke­zik az a bizonyos „de”. A „de” azonban ezúttal elmarad, hi­szen a mezőgazdaság eddigi erőfeszítéseihez, a mezőgaz­daságban dolgozó, vagy an­nak irányításával foglalkozó emberek iparkodásához nem férhet kétség, azt csak jóleső érzéssel nyugtázhatjuk. A feladatokról viszont ugyanolyan őszintén és nyiltan kell beszélni, mint a sikerekről. Az aratás be­fejező szakaszához érkeztünk, amikor a hordás, a cséplés, a tarlóhántás, a nyári szántás is hátra van még. A felada­tok így az elkövetkezendő két hétben még bonyolultab­bak, nagyobb szervezettsé­get. iparkodást követel, a munka. Az aratás befejezésé­ről lényegében akkor lehet beszélni, ha készen van a cséplés, csűrben a gabona, kazalban a szalma. Ez a — divatos szóval élve — komp­lex tevékenység, munkasov elvégzése jelenti az aratás végét A szalmalehúzást, a kazla- zást az eddigi jó ütemben kell végezni, ugyanakkor — szakemberek véleménye sze­rint is — gyorsítani kell a tarlóhántást, a nyári szántá­sok lezárását. Ez nemcsak megszokásból helyes, hanem elsősorban a szárazabbra forduló időjárás teszi paran- csolóvá. A szántatlan tarlók; a fogassal le nem zárt szán­tások kiszáradnak és a föld jelenlegi — viszonylag gaz­dag — nedvességtartalma né­hány nap alatt elpárologhat A megye eddig mindössze 23 ezer hold talajmunkát köny­velhet el és ez a szám, bár jobb a múlt évinél, mégis figyemeztet. A gépál lomások igazgatója a legutóbbi agrár­bizottsági ülésen arról adott számot, hogy 635 traktoruk­hoz jelenleg 736 traktorosuk van. (Az ipar ismét a mező- gazdaság segítésére sietett.) Ma már egyetlen olyan gép­állomás sincs a megyében, ahol ne szervezték volna meg a kettős műszakot. Felesle­ges lenne arról többet be­szélni, hogy a következő he­tekben az aratás, cséplés. szalmaletakarítás mellett miért van szükség a gépek teljes kihasználására, a talaj­munkák gyorsítására. Arról viszont említést kell tenni, hogy egyes gépállomások és termelőszövetkezetek erőgé­pei nem a mezőgazdaságban, hanem máshol (Ütfenntartó Vállalat, bánya stb.) bérfu­varozásokat végeznek. A mezőgazdasági mun- kák állása tekinteté­ben világos a kép: eddig szépen haladt a munka, az elkövetkezendő hetekben to­vábbi erőfeszítésekre van szükség. Ez az időszak próbá­ra teszi a vezetőket, a szak­embereket, a szövetkezeti gazdákat egyaránt. Az eddigi munka és szorgalom láttán azonban bizonyosak leihetünk abban» hogy a mezőgazda­ságban dolgozók helytállnak majd a nagy nyári erőpró­bán. Szalay István Szállítani csak egynapos, túl­érett árut tudnak. A friss sze- désű paradicsomra is ez a sors vár, sőt az export minőségű paradicsomot átirányíthatják a konzervgyárnak. A MÁV ta­vasmai ünnepélyesen kijelen­tette, hogy nem lesz többé 1963. Ez igaz, de a jelek azt igazolják, hogy a tavalyi prob­lémák egyes helyeken az idén már megismétlődnek. P. E. A második évtized küszöbén Eredmények, gondok as Egri Gépipari Technikumban A KÖZELI határidő már a nyakukra ült. Egyre idege­sebb lett az építésvezető, egyre gyakrabban és hango­sabban káromkodott, mintha ezzel akarná sürgetni a munkásokat De a káromko­dás már nem használt A munkások megszokták, fel sem vették. Mintha csak azt hallották volna, hogy jó reg­gelt! Legnagyobb gondot a tor­naterem okozta. Nyers falai­val meredt szembe az építés- vezetővel. Ha ezt a munkát meg tudnák szorítani;:. — Szóljanak a mesternek! — fordult a művezetőhöz, és elgondolkozva beszívta az al­só ajkát El sem mozdult a tornate­rem ajtajától, amíg a mester meg nem érkezett Ott állt zsebre dugott kézzel, az aj­kát harapdálva. Minden oka megvolt a töprengésre, hi­szen amit kérni akart, nem volt a legszabályosabb do­log. — Itt vagyok — hallotta a háta mögül a mester hang­ját A festőtanulók oktatója vé­kony, csontos, inas testű, markáns arcú, középkorú férfi. Arca mélyen barázdált. Hullámos hajában középen ujjnyi széles ősz tincs. Szája sarkában az elmaradhatat­lan, ázott végű Kossuth füs­tölgőit. Csak annyi időre vet­te ki a szájából a cigarettát, amíg az építésvezetőt meg­szólította. — Ha nem segítenek, a ha­táridőt nem tudjuk tarta­ni! — mondta az építésveze­tő, tőle szokatlan kéréssel a hangjában, egészen csende­sen. — Tudom, ilyen magas­ban a tanulóknak nem sza­bad dolgozniok, de... — Rendben van. Csinál­tasson egy mozgatható áll­ványt. Az építésvezető majdnem azt mondta, köszönöm, aztán csak a kezét nyújtotta a mesternek. Délután az építésvezető ment fel a második emeleten dolgozó mesterért. Kész az állvány, mondta. A mester még néhány rövid utasítást adott a fiúknak, aztán ment a művezető után. — Hát ez mi? — fordult szembe a művezetővel, ami­kor a tornateremben az áll­ványt fél kézzel könnyedén megbillegtette. — Nem látja? Miért kér­dez fölöslegesen? — Gyerünk! — Hová megy? — Bólogató szomorú fűzre nem engedem fel a fiúkat. — Megbolondult? Ebből baj lesz! — fújtatott mögöt­te a művezető. — Mit csinál, ember! — Azt mondtam, mozgat­ható állványt építsenek, és nem azt, hogy mozgó áll­ványt. MASNAP REGGEL arról tudták meg a munkások, hogy megérkezett az építés- vezető, hogy éktelen károm­kodástól visszhangzott az üres tornaterem. — Küldjék ide a mestert! A művezető behúzott nyakkal trappolt a mes­kutya térért. — De azt a betyár, hétfájdalmát;..! Mindenünnen kíváncsi fe­jek hajoltak ki a folyosóra. Volt közöttük néhány festő­tanuló is. Néhány an kajánul figyeltek. — Nézze csak, építésvezető elvtárs, kutya rossz fülem van nekem — mondta csen­desen a mester. — Sehogy se tudja elviselni sem a ká­romkodást, sem az attól erő­sebb hangot, mint amilyet én használok. Tudja, én a gyerekeimet nem erre okta­tom. Másként nevelem. Ezt is vegye figyelembe. Ha ká­romkodni, kiabálni akar, menjünk ki az udvarra, ott aztán teheti kedvére. AZ ÉPÍTÉSVEZETŐ tor­kában elakadt a hang. Csak nézte a mester nyugodt ar­cát A füstölgő cigarettavé­get lassú mozdulattal vette ki a mester a szája sarkából, ledobta a cementlapokra és eltaposta. — Azt ígérte — kezdtemás hangon az építésvezető, — hogy.. — Nézze meg ezt az áll­ványt! — Mit nézzek rajta? Nem vagyok vak. — Igaz, ilyen messziről is más, és ha kipróbálja, akkor is más. Ki felel azért, ha er­ről a bólogató eperfáról le­esik valamelyik gyerek? — Vállalom a felelősséget! — Jó, jó, de nekem lelki- ismeretem is van. Az pedig nem vállalja a felelősséget. Az építésvezető dühösen odarohant az állványhoz, jobb kézzel megrázta, és amikor az egész alkotmány nádként kezdett billegni a mennyezet magasságáig, csak ennyit mondott: — Küldöm az ácsokat. Az már a véletlen komiku­ma, hogy az egyik ács, ami­kor felkapaszkodott az áll­ványra, néhány méter ma­gasból lepottyant és eltörte az alsó karját. Persze, senki sem nevetett ezen a balese­ten, a mester sem kérkedett azzal, hogy: ugye, megmond­tam. Maga ment fel elsőnek az állványra, amikor az kész lett. ETTŐL kezdve érdekes dolgot figyeltek meg a mun­kások. Az építésvezető ugyan éppenúgy káromkodott a munkásokkal, mint azelőtt, a hangja sem lett csende­sebb, de ha a mesterhez szólt... — Figyeljétek meg — mondta egy kerek képű, széttaposott lakkcipőt viselő mázoló — ha a mesterhez szól az építésvezető, olyan lesz a hangja, mint az orgo­naszó. Még káromkodni is elfelejt néhány percre, öt méterrel odébb aztán újból előrángatja mind a hét szent­séget. A mesterért tűzbe mentek volna a tanítványai. G. Molnár Ferenc cjtjpüisiGj 3 1964. július 23., csütörtök A HESTER Néhány hete — mint a töb­bit, — csendben, észrevétlenül befejezték a tizedik tanévet is. Jubilál az Egri Gépipari Technikum... Az igazgató irodájába — a bervai gyárban kopogtatok. Rokonszenves, barátságos te­kintetű férfi fogad: Bereczky László okleveles gépészmérnök. Az iskola ügyiratai, a bizonyít­ványok, a páncélszekrényben tornyozódnak: jól megférnek az üzemi dossziék, akták mel­lett. Akárcsak az igazgatói megbízatás, az anyagvizsgáló osztályvezetői beosztással... Arról a tíz évről kérdezem, az iskoláról és diákjairól: — 1953-ban a Finomszerel- vénygyár javaslatára szervez­tük meg a Dolgozók Szerszám­gépgyártási Technikumát, a Kohó- és Gépipari Miniszté­rium felügyelete alatt, önálló esti tagozatként. 33 tanulóval kezdtük az első évfolyamot... nyolcán képesítőztek közülük. Régi tablót keres elő a szek­rényből, az elsőt. Az egykori tanulók mind technikusok már azóta, azt mondják róluk: „gyakorlott szakemberek”. Hányán maradtak közülük itt a Bervában? — Csak egy, Kobolák János, a szerkesztésről. A többiek szétszéledtek... a kenyér után. Egy fényképre mutatok a sok között: — Kontos Gábor ... Gyön­gyösire került, a pipishegyi gyárba. Főtechnológus-helyet­tes, és a GTE helyi titkára. — 1955-től a miskolci 15-ös számú gépipari technikum ki­helyezett tagozataként műkö­dünk. 149 technikust növeltünk eddig, s az idei őszön már mind a négy évfolyamon, két- két osztályunk lesz. Milyenek a tanulók? — Mindnek megvan a szak­mája, kétéves gyakorlata, álta­lános iskolai végzettségűek, és érettségizettek, vegyesen. Álta­lában elégedettek vagyunk ve­lük ... Érdekes, hogy a har­madik évfolyamon egyre in­kább eltűnik már a különbség a kétféle végzettségű diákok között, míg az utolsó évben pe­dig teljesen megszűnik. Az érettségiseitek valahogy lazábban veszik a ta­nulást, mint amazok. — A középfokú gépipari technikum a fő „profilunk”. Mellette alap- és középfokú műszaki rajzimásoló tanfolya­mokat is szervezünk, 1961—63- ban megrendeztük a kétéves gyártástechnológiai szaktech­nikus tanfolyamot, és tavaly ennek „jogutódjaként” a felső­All a levegő, a forróság rá­nehezedik a tüdőre. A teher­autók után. magasba száll a por, csak a sűrű egymásután­ban átrobogó szerelvények légáramlatai adnak némi fel­frissülést Hort—Csány állomá­son. A MÉK kirendeltségének át­forrósodott falú raktárában óráról órára öregszik az áru, az irodában percenként cseng a telefon: — Értsed meg, nem tudjuk hova tenni a paradicsomot! Ne hozzátok, csak ha szólók! — ... nem, nincs probléma. Vasúti kocsink nincs, tegnap is adósak maradtunk a nyu­gatnémeteknek. Mára bepiro­sodott a paradicsomunk, segít­setek, hogy megkapjuk az igé­nyelt vagonokat. — Sürget a termelő, sürget a központi felvásárló és elosztó. Az időjárás kedvez, napról napra több az áru, a termelők szállítanak, csak nem tudjuk továbbítani. Van diszpozíciónk exportra, de vagonhiány miatt nem tudjuk teljesíteni — pa­naszkodik két telefonálási szü­netben Bata Béla telepvezető. Nem állítják ki időben az igényelt Teem-es vasúti ko­csikat. A kirendeltség vezetői ezzel magyarázzák az elmaradt szál­lításokat és tényeket sorolnak. Egy hete kezdődtek a problé­mák. Pénteken már késtek a vagonok, szombaton a megren­delt 11 kocsi helyett a MÁV csupán kettőt állított ki, de azok sem feleltek meg a kívá­nalmaknak. Tíz vagon paradi­csom maradt a telepen, ame­lyet Nyugat-Németországba szállítottak volna. A paradi­csom világos színű, a külföldi igényeknek megfelelő volt, az egynapos várakozás miatt azonban tovább érett, s csak a bécsi követelményeknek felel­tek meg, ahova viszont nem kaptak annyi diszpozíciót. Szombaton délután három óra­kor érkezett irányvonat az ál­lomásra, a hatvani vasutasok csupán ötöt fogadtak el mű­szakilag, de rakodásra ezeket is csak hat óra után adták át. Vasárnap a 11 helyett öt Te­em-es kocsit rakhattak meg. Hétfőn már hajnalban az állo­máson voltak az üres vagonok, de rakodásra csak délelőtt 10 óra után kapták meg. Kedden 15 Teem-es vagont rendeltek, de a déli órákig nem kaptak vagont, s délután a kiállított 15 kocsi közül egy sem felelt meg a külföldi forgalmi köve­telményeknek. A kocsik elosztásánál az első állomásnak van vá­lasztási lehetősége*, Nem minden vasúti kocsi jó exportszállításoikra, s így érde­kük a legjobbakat kiválaszta­ni. Ha Budapest felől jön a szerelvény, szerencséjük van. de ha Miskolc felől, akkor Kál- Kápolnán és Vámosgyörkön már megrostált kocsikat kap­nak. További problémákat okoz a késés, ami szintén na­ponta visszatérő jelenség. Tu­domásuk van arról, hogy nem­egyszer fél napokat állnak a szerelvények a fővárosi pálya­udvarokon. Nagy János főintéző, a Hort- Csány vasútállomás megbízott állomásfőnöke elismeri a hi­bákat és már arról tájékozta­tott bennünket, hogy a kocsik felülvizsgálatát végző lakato­sokat a kora reggeli vonattal kérte kiküldeni. A helyi állomás vezetője és a MÉK dolgozóinak jobb kapcsolata még nem oldja meg a vasúti szállítá­sok problémáit. Ez a véleménye az állomás- főnöknek. Nagyobb megértést kér viszont a MÉK vezetőitől, hogy az állomáson már össze­állított szerelvényeket késői diszpozíció-megvátoztatás^ mi­att ne bontsanak fel. Késői vo­natérkezéskor nem tehetnek semmit, mert a kiválogatás után a vagonokat csak önsú­lyozással tudják beállítani ra­kodáshoz, ami viszont két-há- rom órát is igénybe vesz. A beérkező kocsik kiállítását a maguk részéről minden tekin­tetben elősegítik. Vagonhiány, vagy késői ko­csikiállítás miatt mintegy nyolc vagon paradicsom vesztegel raktárban és a szabadban. Túlérett paradicsomok '•■V.' ■ hite.-1 Vasúlszállítási problémák a MÉK horl-csényi kirendeltségén fokú gépipari technikumot. Ez utóbbival, sajnos, az idén le kell állnunk véglegesen, mert országszerte megszüntették a kihelyezett felsőfokú levelező tagozatokat. Így az idén erre már nincs is felvétel, a máso­dik évfolyam Budapesten, vagy Miskolcon folytathatja tovább tanulmányait. — A középfokú technikum­ban annyi a jelentkező az idén is, hogy csak egy hányadát tudjuk felvenni. A tanuláshoz ugyanis biztosítani kellene az üzemnek a második műszakról való felmentést, azonban ezt sem lehet túlzásba vinni. De, hogy ez ne legyen akadálya senki továbbtanulásának, kér­tük a KGM oktatási osztályát, tegye lehetővé a levelező ta­gozat beindítását. Válaszra sem méltatták levelünket. Ezért so­kan most kívülrehednek iskolánk padjain ... — De panaszkodhatnánk más végett is a KGM-re! Ta­valy engedélyt kaptunk egy felsőfokú villamosipari techni­kum beinditására is 1964—65- re. 450 forintos befizetés mel­lett előkészítő tanfolyamot szerveztünk 40 jelentkező ré­szére. Mire a tanfolyam véget ért, jött az értesítés, amelyben visszavonták a korábbi enge­délyt ... Most itt áll az a 40 ember tanácstalanul. Pestre, Miskolcra azelőtt is mehettek volna, de ezt elég költségesnek tartatta mind, s annak tartja most is. Lenne pedig jelentke­ző bőven, miért nem lehet hát a megyeszékhelyen egy kihe­lyezett tagozata valamelyik villamosipari technikumnak? Van-e még ezenkívül több f--------------------------------------------­Pénteken a szegedi szó Július 24-én, pénteken este a szegedi Fogadalmi templom előtti téren fanfárok hangja — a ,.Szegedi híres város” kezde­tű népdal bevezető dallama jelzi hazánk legjelentősebb nyári kulturális eseménysoro­zata, az 1964. évi szabadtéri játékok ünnepélyes megnyitá­sát. A dóm előtti 700 négyzet- méteres színpadon e napokban az első bemutatók főpróbái! tartják. A 7500 személyes né­zőtéren most még csak a ren­dezők, a művészeti vezetők, kí­sérik figyelemmel a produk­ciókat. Egy-két nap múlva azonban már zsúfolt széksorok előtt játszanak majd a művé­; gond, probléma most. a máso- i dik évtized küszöbén? : — A város és a járás egyet­i len gépipari technikumát az a 1 veszély fenyegeti, hogy talán ! másodszor is a „kilakoltatás” ■ sorsára jut. A Szilágyi Erzsé- ' bet Leánygimnázium, „amely- ’ nek termeit béreljük”, ugyanis az idei őszön a tavalyi létszám ’ kétszeresével kezd az első év. ! folyamon, szüksége van háthe- ; lyiségeire! Bővítik ugyan az ; épületet, de sajnos, olyan las- ; sú ütemben, hogy úgy néz ki: októberre sem készülnek él a " munkákkal! A Heves megyei ' Tanácsi Építőipari és Szerelő ’ Vállalatot a kitűzött célpré­miumok sem tudták gyorsabb ' munkára venni: úgy beszélik, t hogy csak idáig mintegy 360 ezer forintot tesz ki kötbérezé­sük. A . Szilágyi Gimnázium vezetőségének így két megol­dás kínálkozik: vagy felmond­ják bérletünket és délelőtt, dél­után tanítanak, vagy pedig 40 : perces órákat tartanak — s mi ■ is maradhatunk. Az egri iskola másfél száz ■ technikussal segítette eddig a ■ magyar ipart és bocsát útjára újabb ssahembereket ezután is évről évre. Csendben jubilál az iskola* ' jubilálnak a tanárok: akiknek | zöme mérnök, akik napi mun­kájuk után vállalják hétről ! hétre a tanítást. Akiknek a tSzedfardulón még csak egy néhány soros le­vélben sem köszönte meg sen­ki a fáradozást. Pedig csak ezt várták volna. Mert arra minden bizonnyal rászolgáltak már ... Gyónt Gyula kezdődnek ibadtéri játékok ! szék. Augusztus 20-ig 15 elő- i adásra kerül sor. A játékokat július 24-én • Erkel Hunyadi László című i operájával nyitják meg. Bar- i tők A fából faragott királyfi ■ című balettje és Honegger Jo* í hanna a máglyán című orató­■ riuma, Farkas Ferenc Vidt róczki című operája mellett az i idén felújítják Verdi Aida cí- : mű operáját is. Méltán tarthat • érdeklődésre számot a Magyar • Állami Népi Együttes Kisboj­■ tár című előadása. A játékok híre régen túlju­tott már az ország határain. Az idén 20 országból több • mint 11 000 turista érkezését ■ jelezték.

Next

/
Oldalképek
Tartalom