Heves Megyei Népújság, 1964. június (15. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-11 / 135. szám

Öl megye szakközépiskoláinak igazgatói tanácskoztak Miskolcon Az elmúlt napokban jelentős tanácskozás zajlott le Miskol­con, amelyen részt vettek He­ves megye szakközépiskoláinak vezetői is. Medgyesi Béla, a Művelődésügyi Minisztérium szakoktatási osztályának he­lyettes vezetője tartott vitain­dító előadást, s a többi között elmondotta, hogy amíg tavaly mindössze hót osztály készült az országban érettségi vizsgá­ra, addig az idén már negyven szakközépiskolából lépnek ki az érettségizett fiatalok. Két esztendő után pedig 17 ezerre emelkedik az új típusú szak- középiskolákban érettségiző szakmunkások száma. Sokait foglalkozott azzal a téves nézettel,; 'miszerint a szak- középiskola egyszerűen — szakgimnázium. Igaz, érettsé­gizett fiatalok kerülnek ki in­nen, az is igaz, hogy szakmát tanulnak, a kifejezés maga te­hát helyes lenne. Mégis: a szakközépiskola minőségileg jobbat, magasabbat jelent, mint a hagyományos szakmun­kásképző intézet. A megyék küldöttei, az igaz­gatók egybehangzóan arra az álláspontra helyezkedtek, hogy jövő előtt állnak a szakközép- iskolák, s e rangnak megfelelő­en kell foglalkozni társadalmi szerverüknek az iskolareform törvényének új, sokat Ígérő hajtásával. (P. L.) Vili. EGRI ZENEI NAPOK 1964 I , _______ — ——w 11 i—i i i ii Me gszületett Eger ráros szimfonikns még nincs névadója zenekara — csak Való igaz, hogy Egerben most szokatlanul sok a hang­verseny, szokatlanul élénk a zenei élet. Egyesek abban keresik örvendetes okát, hogy talán egymással versengné­nek a zenei vezetők, ■ mások egyszerűbben látják: közele­dik a nagy hangverseny nap­ja, jön Kodály Zoltán, s min­den zenei intézmény, minden zenével foglalkozó ember le alva rja tenni a maga munká­ját névtelenül, csendesen az ünnepség asztalára. Akár így, akár úgy fogjuk fel is ezt a zsúfolt zenei prog­ramot, mindenképpen érde­kes gondolatokat vet fel, főleg a kedd esti — Gárdonyi gimnáziumi — bemutató az emberben. A megszokottan túl nem történt itt semmi. Énekelt az énekkar Szepessy György ve­zénylésével, vendégkarmes­terként Szepessy Györgyné is dirigált, hallottuk a szimfo­nikus zenekart Farkas István vezénylésével és egy hegedű- versenyt Jász Pál, egy fuvola- versenyt Asztalos Lóránd elő­adásában. Izig-vérig jól ren­dezett előadás volt, mérték­tartó, változatos és művészi. Mégis, valamiben nagyon kü­lönbözött a többi hangver­senytől. S erről szeretnénk néhány szót szólni. A nézőtéren a szülők kö­zött nagy számban találkoz­tunk a város zenei életének irányítóival, művelőivel. Ott volt a Gárdonyi Színház igaz­gatója, karmestere, a zene­iskola igazgatója, ének- és ze­netanárok, s a kétórás műsor után élénk beszélgetés verte fel a gimnázium udvarát. Vi­tatkoztak, beszélgettek, de a végső kicsengésben mindenki egyetértett: ha van talaja, íme, milyen szépen virágzik a zenei kultúra, milyen mű­vészi teljesítményre képes a gimnázium zenekara. Egyet­értettele abban, hogy ma He­ves megyében a Gárdonyi Gimnázium zenekara a leg­egységesebb, művészileg, elő­adás technikailag a legtisztább szimfonikus együttes. S mi­ért? Mert a fiatal tanárok egymást segítve, egymás munkáját támogatva, igye­keznek a legjobbat, a legtö­kéletesebbet adni. Nincs kö­zöttük hatalmi versengés, nincs törekvés az „első kar­nagyi” tisztre. Elismerték Farkas Istvánt, aki vállalko­zott arra, hogy elvégzi a kar­nagyképzőt. S nemcsak elis­merték, de Asztalos Lóránd, Jász Pál, Szepessy György maga is ott játszik a zenekar­ban. Egymás sikeréért izgul­nak, együtt vannak a gyere­kekkel, akik látva a törek­vést, minden húzódozás nél­kül járnak a próbákra és ala­kítják a műveket a szép meg­szólaltatásig. Kedden este megmutatták a fiatal zenészek, hogy Eger­ben miért nincs szimfonikus zenekar? Mert nincs, aki ösz- szefogná, nincs, aki vita nél­kül elfogadná a megalakítás tervét, s éppen ezért vetődött fel az a gondolat, hogy ezt a zenekart nem szabad szét­engedni. Nagyon sok diák itt marad a főiskolán, sok mun­kába megy. csak néhányat kell majd helyettesíteni, aki elhagyja a várost. De arra már felnőttek a zenei tagoza­tú általános iskola kiváló hangszeresei. S ha így meg- gyökeresítve, a fiatal karnagy kezében marad a zenekar, ér­demes vele úgy foglalkozni, hogy az városi legyen, és vég­re képes legyen a fővárosra várás nélkül, például három bérleti hangversenyt rendez­ni. Mert képes, ezt mutatta a két versenymű és a zenekar másik három önálló előadása. A felszabadulás utáni vita vé­gére — amelyik immáron 2# éve húzódik! — pontot lehet­ne végre tenni a mostani is­kolai zenekar „átminősítésé­vel”. Fiatalok mind, zeneileg képzett muzsikusok, szeretik a művészit, a szépet, a hang­szereken sem lenne vita, —< csak hozzá kell fogni az ad­minisztratív intézkedéshez! (A) 40 éves a novaji önkéntes tűzoltótestület nők, valamint a község és a tsz vezetői. Papp János, a novaji önkén­tes tűzoltótestület parancsnoka ünnepi beszédében többek kö­zött elmondotta, hogy 1924-ben 14 taggal alakult meg a testü­let, felszerelésül« mindössze egy nyomókocsis-csap volt. 1931-ben növekedett a létszá­muk, kocsifecskendővél gyara­podott a felszerelésük, és sor került tűzoltószertár építésére is. A felszabadulás után először 1947-ben vettek részt a mező­kövesdi járási tűzoltóverse- nyen, ahol kocsifecskendő-sze- relésben első helyezést értek el. Azóta 18 versenyen szere­peltek eredményesen. Felújí­tották a négy helyiségből álló tűzoltószertárat 70 ezer forin­tos költséggel, amelyből 20 ezer forint értékű társadalmi mimkát maguk a tűzoltók vé­gezitek., A felszerelésüket is korszerűsítették. Az ülésen felszólalt OsZlán- czi István alosztályparancsnok: — Önfeláldozó, szorgalmas munkájával nagy tekintélyre tett szert a lakosság előtt a tű­zoltótestület — mondotta. —- JÓL működő, éber szervezet ez, amelyre bármikor bizton lehet számítani. A „vörös kakas” leküzdése mellett igyekszik ki­küszöbölni "a tűzesetek előidé­ző okait is. Az. biztos, hogy a megalakulás óta eltelt 40 év alatt jól megálltak a helyüket! Ezután került sor a kiváló munkát végző tűzoltók kitün­tetésére, megjutalmazására. A BM Országos Tűzrendészeti Pa­rancsnoksága Papp Jánosnak a Tűzrendészeti Érdemérem ezüst fokozatát adományozta. Káló Ferenc alapító tagot, Nagy Gy. Sándor és Gaál Lajos tűzoltókat oklevéllel tüntette ki. Pénzjutalomban részesítet­te ifjú Ferencz Sándor. Derdák József és Kormos János testű* leti tagokat. S záz esztendővel ezelőtt — 1864. június 11-én született Richard Strauss né­met zeneszerző, a kései roman­tika egyik legnagyobb képvi­selője. Hosszú életének nyol- cadfél évtizede híd és összekö­tő kapocs a kései romantika évtizedei és a modern zene kö­zött. E helyütt nem feladatunk a nagy muzsikus, komponista és karmester életét és alkotá­sait elemezni. Az olvasó te­kintsen el ettől, hiszen a Salo­me, az Elektra, a Rózsalovag alkotóművészének muzsikája az emberiség örök életű re­mekművei közé tartozik; en­gedtessék meg a zenetörténeti értékelés helyett Richard Strausst, az alkotó, élő embert felidézni. Emlékek, epizódok, anekdoták merülnek fel az emlékezés kincsestárából — ezt nyújtjuk át az olvasónak a századik születésnap évfordu­lója alkalmából. Hadd kezdjük a krónikánkat a pápával. Franz Strauss, a müncheni udvari zenekar első kürtöse, kiváló muzsikus volt, Richard Wagnernek, pedig esküdt ellen­sége. Egyszer, egy Trisztán-pró- bán, Wagner nem tudta meg­állni és szóvá tette a dolgot: — Nem tudom elhinni, hogy maga úgy gyűlöli az én zené­met, Strauss. Nem tudom el­4 4961, június 41n csütörtök például 1897-ben így irtaik a Till Eulenspiegél-ről: „Ilyen zenei tótágast, össze­visszaságot, még nem kompo­nált szabadlábon levő muzsi­kus ...” Nem maradt el mögötte az Elektráról megjelent bírálat sem: „A túlzások, finomságok, rendkívüliségek bonyodalma és a kimerültség zsenialitása van ebben a műben. A túlfe­szített idegek sóvárgása lehe­tetlen hangulatok hatásáért, mesterségesen épített akadá­lyok leküzdéséért való gyötrel- mes munka...” Ezek a sorok ma már a fe­ledés homályában hevernek, míg Richard Strauss művei ma és holnap örömet szereznek a zenekedvelő és zeneértő em­beriségnek. Befejezésül hadd fordítsuk komolyra a szót és idézzük Richard Strauss egyik levél- részletét, amelyben így írt- a hitleri zsarnokságról: „ .. .mindig hangsúlyoztam, hogy a Streicher-Goebbels-féle zsidóüldözést gyalázatnak tar­tom, s megszégyenítőnek a né­metek becsületére. Szegénységi bizonyítványnak, a tehetségte­len, lusta középszerűség legal­jasabb eszközének a maga­sabb rendű szellemiséggel és tehetséggel szemben ...” p z volt tehát Richard Strauss: polgári huma­nista, aki nem hallatta hang­ját ugyan kora nagy kérdé­seiben, de mindhalálig tiszta szívvel figyelte a körülötte zajló eseményeket. •___ Révész Tibor hinni, mert olyan gyönyörűen fújja. Franz Strauss, a kürtös, szá­razon így felelt: — Attól még gyűlölhetem. A Wagner-ellenes Franz Strauss fia már nem gyűlölte a Nürnbergi mesterdalnokok vi­lághírű komponistáját. A fiút Richárdnak nevezték el a szü­lők — Richard Straussnak. 1876-ban — 12 éves korában — jelentkezett első művével: Op. 1., nagyzenekarra írott in­dulóval. 25 éves korában már a weimari színház karmestere, s 1901-ben .eljut első színpadi művének bemutatójához. Strauss új színeket, új for­mákat hozott a zeneművészet­be. Annyira „újakat”, hogy azokat eleinte sajtóhibáknak minősítették a rosszindulatú, vagy tudatlan muzsikuskollé­gái«. Richard Strauss ezért partitúráinak kényesebb üte­meihez odanyomatta: — Kein Druckfehler! Nem sajtóhiba! L'gyszer arról volt szó a társaságban, hogy sok művész külseje egyenesen nyárspolgári. Azt állították, hogy Richard Strauss is olyan, mint egy egyetemi tanár. A zeneköltő felesége is jelen volt. Megszólalt: — Az lehet, hogy Richard külsőre olyan, mint egy nyárs- polfiár, de ha papíros vau előt­te! Akkor bezzeg kitombolja magát. Amikor a bécsi Staatsoper élére állt, csakhamar egy fiatal karmester egyévi szabadságot kért Richard Strausstól. — Miért van szüksége ilyen hosszú szabadságra? — kér­dezte Strauss. Az ifjú titán elpirulva mondta: — Szeretném befejezni az operámat! Strauss elnevette magát: — Ezért kér egyévi szabad­ságot? Uram! A nap 24 órából áll! Tizenkét óra ebből a szín­házé. Nyolc óra az alvásé. Ma­rad négy óra az írásra. Négy óra, uram, naponta! Még több szabad időre van szüksége? Richard Strauss Salome-jät sokáig nem engedélyeztél« elő­adásra Bécsiben. Mikor a tila­lom megszűnt, Kossuth Ferenc miniszter kíváncsi lett a dal­műre. Felutazott Bécsbe és el­foglalta helyét a földszinten. [V em volt valami jó han- 1 gulatban. Magában dör- mögött. Mikor befejeződött az előadás, odahajolt a mellette ülő férfihez, s azt kérdezte: — Nem is tudom, ‘Id írhat­ta ezt a hülye zenét? — Kérem, ezt Richard Strauss szerezte — hangzott a büszke bécsi felelet. Kossuth csodálkozva húzta fe1 « szeinöldökits RICHARD — Richard Strauss? Olyant én nem ismerek. A szomszéd most már telje­sen Kossuth felé fordult, s meggyőzően magyarázta: — De igen. Tessék, itt van a színlapon.., írta Richard Strauss. A miniszter fejét csóválta: — Ez teljesen érthetetlen. Ismerem Oscar Strausst és Richard Wagnert, de Richard Strausst... már engedje meg, de ilyen nincs! Sok olvasóban merülhet fel a kérdés: vajon hogyan kom­ponálnak a mesterek, s töb­bek között: Richard Strauss miképpen vetette papírra me­lódiáit? Erre ad feleletet Ri­chard Strauss önvallomása: „Mindenütt tudok kompo­nálni: a zajos hotelben, a ker­temben, a kocsiban, vagy vo­naton. Kotta-vázlatkönyvemet mindig magammal hordom, akár sétálni megyek, akár ebédre, vagy bárhová. Ha vé­letlenül valamilyen motívum jut eszembe, azt azonnal be­írom a noteszembe. Az Elekt­ra egyik legfontosabb motívu­mát kártyázás közben fogta meg a fantáziám ...” Richard Strauss ízig-vérig modem muzsikája nem tudta azonnal áttörni a közönség és a kritikusok haladásellenes kő­falát. így például a pesti zene- kritikusok sem maradtak el külhoni társaik mögött; mert (Daragó István tudósító.) A novaji önkéntes tűzoltó­testület megalakulásánál« 40. évfordulója alkalmából ünnepi ülést tartott, amelyen részt vettek Tornyai István megyei tűzoltóparancsnok, Oszlánczi István járási alosztályparancs­{luaosuonKtoi.) MEGYÉNK HARMADII városa rendkívül gazdag régé szett lelőhelyekben. A külön böző építkezéseknél gyakrai kerülnék elő muzeális értéke képviselő kőkorszakbeli, Ár pád-korabeli eszközök, cserép- töredékek, de a határban i: sok helyen fordít ki az ek( olyan régi idők emlékét é: kultúráját őrző tárgyakat, anie. lyek arra hívják fel a figyel­őt, hogy érdemes lenne eze­ket szakszerűleg feltárni éí -uizeumban gyűjteni. Régen ismerik Hatvannal ezt a gazdagságát. Már a múl' zázad végén tartottak a vá­rosiban nemzetközi régész­kongresszust, 1934—35-ben. fel­tárták a strázsahegyi bronz- ori lakótelep egy részét, : olyan gazdag leleteket találtak hogy a szakirodalomban is megkülönböztetik a hatvani kultúrát A Heréd és Zagyva összefolyásánál levő földnyel­ven rézkori leletek bukkantál elő a gyümölcsösök telepítési közben. A Görbe-éren a ró­maiakkal egy időben szarma­ták éltek, akik szintén érté­kes emlékeket hagytak az utó­kor számára. A Bajza József Gimnázium­ban beszélgetünk Németi Gá­bor tanárral, aki nemcsak a honismereti szakkör vezetője, de az egri múzeum régészeti figyelője is Hatvanban. — ÜGY TUDJUK, a gimná­zium egy kis helyiségébe ke­rültek á közelmúltban feltárt leietek. Bővebb tájékoztatást a honismereti szakkör vezetőjé­től kérünk ezekről a muzeális értékekről. — 1963-ban a Mező Imre ut­cai új lakótelep építkezései­nek alapozási munkálatainál az ott dolgozó kubikusok Ár­pád-kori cserépedényeket te-lás eszközöket találtak, ez év avaszán pedig az új kórház «pítkezéseinél 16. századbeli értékes ezüstpénzék és egyéb tárgyal« kerültek elő. Régi probléma a múzeum létesítése Hatvanban. Az elő­kerülő fontos leletek jobbik esetben városunkból különbö­ző múzeumokba kerülnek, így például Budapestre, Egerbe, vagy Balassagyarmatra, gyako­ribb azonban az az eset, hogy elkallódnak, hozzá nem értő alkalmi „műgyűjtő” kezei kö­zött. A felszabadulás előtt egy lelkes amatőr már létrehozott városunkban egy kisebb gyűj­teményt, amelyet a közönség is megtekinthetett, ezek az értékek azonban a világháború forgatagában megsemmisültek. Ettől az időtől kezdve a vá­rosnak nincs múzeuma. A kal­lódó értékek összegyűjtésében fontos szerepet játszott Dok- tai Gyula építészmérnök, de mint magános, nem volt képes működését az egész városra kiterjeszteni. így vált szüksé­gessé, hogy a gimnázium hon­ismereti szakköre is foglalkoz­zék a hányódó értékek meg­mentésével. E munka ered­ményeként máris sikerült egy olyan gyűjteményt létrehozni, amely alapjául szolgálhat a reméljük most már hamaro­san létesítendő hatvani mú­zeum anyagának és amelyet addig is fel, lehet használni szemléltető eszközként a kö­zépiskolák történelem-tanítá­sában. — Milyen lehetőség kínál- Icozna a múzeum létesítésére? — VÉLEMÉNYEM szerint már ott tartunk, hogy kizáró­lag anyagiakon múlik. Doktaá Gyula építészmérnök már évekkel ezelőtt felajánlotta a város központjában levő és a múzeum létesítésére minden szempontból igen alkalmas házát a tanácsnak, megvé­telre. Ki tudná megmondani, hogy hosszú évek alatt hány tárgyalás volt már ebben az ügyben ... Amennyiben az il­letékes szervek a ház vételárát rendelkezésre bocsátanák, úgy az épületbe máris beköltözhet­ne az a sok érték, ami ma a gimnázium egy kis szobács­kájábán fekszik polcokon, szekrények tetején és a padlón. Meglátogatjuk ezt a helyisé­get. — Ami itt látható, nagyrészt a honismereti szakkör tagjai­nak lelkes munkáját dicséri. Szászi Gizella jászfényszarui, Fülöp István boldogi, Magyar Gyula ecsédi és Csekő Ilona hatvani tanulók talán a leglel­kesebbek. A szakkör fontos munkáját a középiskola igaz­gatósága is mindenben segíti. A kis múzeum anyaga igen sokrétű. Ez abból is adódik, hogy igyekeznünk kell minden értiéket megmenteni, így aztán helyet kap a gyűjteményben a Strázsahegyen talált bronz­kori kőbaltátől kezdve a boldo­gi népviseleti ruhadarabig minden régészeti és néprajzi tárgy, amit a diákok vagy a jó szándékú felnőttek juttat­nak el hozzánk. Igen érdeke­sek a jászfényszarui gyermek- játékok, ökör járomban, ko­csival, művészien, kidolgozott húsvéti hímes tojások, babaru­ha, az „obony”, amit a század elején kis fiúk és lányok egy­aránt viselték. Gyűjtemé­nyünkben vannak néprajzi vo­natkozású használati eszközök is: a kender feldolgozásához használatos héheny, csörgés guzsaj, tiloió, orsó és kötédfo nő. A HELYISÉG egyik sarká­ban hatalmas, furcsa alakú kö­vek sorakoznak egymás mel­lett. — Ezek az őrlő- és malom­kő-gyűjteményünk igen érté­kes darabjai. Igen érdekes £ bronzkori vekni alakú őrlőké és a középkori malomkő. De találhatók itt bronzkori kőbal­ták, aggancs-kalapács a Strá- zsahegyről, bronzkori tokoí véső. Az ágyúgolyó-gyűjte­mény a 16. századból való, kü­lönösen érdekes darabja a kő­ből készült golyó. A hatvani szabadtéri szín­pad építkezései során igen ér­dekes lelet került elő: Egy ha­talmas mammutfog. Jellemző azonban, hogy aki megtalálta, az árok szélére dobta. Amikor az építészmérnök megtalálta a félredobott tárgyat, már nem lehetett megállapítani, hogy ki, mikor és hol találta azt, jólle­het a fog meglelése helyén ta­lán egy egész mammut-csont- vázat lehetett volna feltárni. És ki tudná felsorolni azt a sok értékes érdekességet, ami itt látható... Sajnos azonban a városban és környékén talált régiségek töredéke jut él csu­pán idáig. Végre megfelelő helyen kellene elhelyezni a muzeális értékeket, ahol min­denki gyönyörködhet bennük és ahol megteremthető meg­óvásuk szakszerű feltétele is. Dr. Rőczey Ödön Nagy „kincsek” kis szobában — Lesz-e múzeum Hatvanban? — Hogyan válik értéktelenné a muzeális érték;:; .y r Beszélgetés NEMETI GÁBORRAL, az egri múzeum régészeti figyelőjével

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom