Heves Megyei Népújság, 1964. június (15. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-18 / 141. szám
Napsugaras délután Látogatás az öregeit egri napközi otthonában Szikrázóan süt a júniusi napfény. A sugarak bearanyozzák a falon végigkúszó borostyánt és belopóznak a nyitott ablakon át a kicsiny helyiségbe is. A szoba falait nemrégen tették újra, ragyogóra rolt padlón szőnyeg fut végig, minden fénylik a tisztaságtól. Áz asztalok körül a székeken idős nénikék üldögélnek. Ráncos, eres kezük most nem serénykedik, pihen nyugodtan. Halkan szól a rádió. A zene hangja elvegyül a beszélgetés hangfoszlányaival. Régi, ki tudja, hány éves történetek kerülnek szóba, az idős asszonyok életükről, emlékeikről beszélnek egymásnak. Legszívesebben ennél a témánál időznek, hiszen számukra a múlt többet jelent a mán ál Most éppen Blahovics Jánosné viszi a szót Ő a napközi otthonban a legidősebb, 85 éves lesz pár hét múlva. Van hát miről beszélnie bőségesén, egy munkásélet megannyi öröme és gondja áll mögötte. Beszélgetés közben a kézi- munfcázásra, de a dominózásra, vagy éppen a kártyázásra is jut idő. Sőt még a zenére is. A mindenki által kedvelt Molnár néni igien gyakran előveszi a harmonikáját és felcsendülnek a régi, szebbnél szebb melódiák. Jól éra magát a napközi otthonban a 25 idős nénike. Délelőtt jönnek úgy tíz óra tájban és csak estefelé mennek haza, amikor már sötétedik. A legtöbben a nyitástól estig vannak, hiszen majdnem mindnyájan magánosok, kevesen laknak együtt a családjukkal. Nagy Imréné a legszívesebben tölti az időt. horgolással hogy valaki meglátogatta volna. Pedig nincs rosszabb annál, ha valaki elhagyatva él. A csendes, meghitt délutánon kitárulnak a szívek, egymás után kerülnek szóba az idáig mindenki elől eltitkolt emlékek, történetek. De azért ne gondolja senki, hogy csak szomorkodással, visszaemlékezéssel töltik napjaikat. Szívesen böngésznek az asztalokon heverő színes képeslapokban és az újságokból is elolvassák azt, ami őket érdekli. Legszívesebben persze az időjárásjelentést, — ezen aztán sokat lehet vitatkozni. Sőt, azt is be akarják bizonyítani, hogy nem olyan öregek. Ebben a hónapban kirándulnák Párádra, s már előre folyik a tervezgetés, hogyan lesz, mint lesz majd a kiránduláson. Aztán - ismét komolyabbra fordul a szó. Kovács Istvánná arról beszél, hogy i'égebben nem volt más szórakozásuk — nekik, öregeknek —, mint az, hogy kiültek a Dobó térre és nézelődtek. Persze csak akkor, ha jó idő volt. Télen pedig mindenki otthon ült — egyedül... ... Emlékeznek az idős asz- szonyok a csendes, napsugaras délutánon. A fény bearanyozza a házakat, a szobát — a szeretet és a társadalom gondoskodásának fénye pedig az idős Elviszik magukkal a jót... a rosszból tanulnak Jólesik az ízletes ebéd..! sokat betegeskedik. Rokona nincs, ismerőse is alig. Régebben napok elteltek anélkül, (Foto: Solymosi Eszter) asszonyok többé már nem magános napjait. Kaposi Levente AZ ÜNNEPI ASZTALNÁL ugyancsak ugratták Fekete Mihályt, Apc község tanácsának vb-elnökét, amikor a falut járó környékbeli községek elnökei és a járás tanácstagjai leültek összegezni a tapasztalatot: — Jól nézd meg a zsebünket amikor elmegyünk, mert élviszünk innen mindent, ami jó. Ügy is tették. A hatvani járás községeinek vezetői és tanácstagjai éltek azzal a jó alkalommal, hogy egész napos apci tartózkodásuk során megismerhették a tanácsi munka sok-sok fortélyát, összehasonlíthatták az otthoni helyzetet az apciakéval, s elszigetelt kis váraikból kimozdulva, hasznos tapasztalatokat gyűjthettek. Elsőként került sor ilyen találkozóra a járási tanács jóvoltából, s a kiváncsi és tanulni vágyó falusi vezetők aprólékosan megnéztek mindent, hogy „tele zsebbel” érkezhessenek vissza falujukba. Tehették, mert kedvező tapasztalatból bőviben találtak a közokulásra kiszemelt községben. A szélesvásznú mozi csarnokából alig akartak továbbmenni a vendégek, ahol az érdekes felépítésű, meleg levegőt ontó kályha vonta magára legjobban a figyelmet. A bölcsödében egyre-másra fogadkoztak az elnökök; szent tesznek ilyen gáztűzhellyel, folyóvízzel ellátott szociális létesítményre. A termelőszövetkezetnél a napra kész könyvelés váltott ki elismerést, Püspöki József bol- dogi tanácstag jó tapasztalatként a lipicai csikók tenyésztésének titkait vitte magával. A. kulturális ügyek iránt érdeklődő falusi vezetők egyöntetűen helyeselték azt a kezdeményezést, hogy a dolgozók iskolájának VII. és VIII. osztályán az általános tudnivalókat valamelyik mezőgazdasági szaktantárggyal együtt sajátítják el, hogy a szövetkezeti gazdák az általános műveltség növelése mellett szakmát is kapjanak a levelező oktatáson. A FELHASZNÁLHATÓ ötletek, tapasztalatok szinte vég nélkül sorakoztak a jegyzetfüzetekben, az emlékezetben, kezdve a politikai fejtörők megszervezésétől, az öntevékeny művészeti csoportok tervének összeállításáig, vagy az irodalmi színpad létrehozásáig. S ilyen alkalommal nemcsak kapnak, de adnak is hasznos módszereket, jó tapasztalatokat az összesereglett falusi vezetők, tanácstagok. De még jobban nyüvánvaló az ötlet haszna, ha hozzávesszük, hogy a vezetők nem fogadnak el mindent kritikátlanul, és ha az ilyen összejöveteleken „zsebre” is teszik a jó ötleteket, tapasztalatokat. a rosszat se hagyják ... szó nélkül. Ha már eddig a saját hibájukból nem is, ezen alkalmakkor legalább más község hibájából tanulhatnak, elkerülve azokat a botlásokat, amelyeken át kell esni az „elefántcsont-toronyba” zárkózott vezetőknek. „Elvisszük magunkkal, a jót”, így búcsúztak az első alkalommal a tanácsi vezetők.... és tanulunk a hibákból. El is sorolták okulásképpen, mit nem szeretnének falujukban tapasztalni az Apcon látottak közül. Ezek közé vették a széteső, anyagi erőket megosztó klub- irányítást, azt, hogy a községi könyvtárban még egy könyv se jut egy-egy apci lakosra, akik közül még ráadásul nagyon kevés a tsz-tag olvasó. Szóvá tették a túlzott — az anyagi erőnket meghaladó — követelések tarthatatlanságát is (az apciak azt akarják, hogy legalább öt orvos legyen a községükben). s mint mondották, szeretnék elkerülni a fellobba- násszerű társadalmi munkát, amely végül is részvétlenségbe torkollik. így fordulhatott elő Apcon is, hogy az egy lakosra jutó társadalmi munka értéke a 20 forintot sem éri el, megyei átlagban viszont 3Ö—35 forint értékű munkát végeznek. ..MINDEN SZÓCSÉPLÉS- NÉL” többet ér az ilyen összejövetel — így vélekedtek afalusi vezetők az első — gyakorlati tapasztalatokra, , személyes meggyőződésre alapozott — falulátogatásukról, . helyeselve Varga Jánosnak, a járási tanács vb-élnökének ígéretét, miszerint nem ez volt az utolsó ilyen találkozás. Ne is legyen... Kovács Endre Szombathelyen történt a második világháború alatt A magyar orvosok és ápolónők igaz emberségéről, sebesült szovjet hadifoglyok iránt tanúsított őszinte segíteni akarásáról rajzol megindító képet a szovjet hadsereg lapja, a Krasznaja Zvezda. Egyed Béla, Krasznai Margit és Gerencsér Gabriella fényképe mosolyog az olvasóra a lap szerdai számában Griscsenko szovjet őrnagy cikke mellett, amely 1945 tavaszának izgalmas napjait eleveníti fel. A szombathelyi papi szeminárium épületében berendezett magyar tábori kórházba, amely akkor már amúgy is túlzsúfolt volt, 57 sebesült szovjet hadifoglyot hoztak. Osváth Ákos kórházparancsnok és Egyed Béla, a kórház sebészorvosa, dacolva minden előítélettel, az emberiesség szavára hallgatva abban a teremben helyezték el a szovjet hadifoglyokat, amelyben azelőtt misézni szoktak .:. Egyed Béla összebarátkozott Fjodor Balasovval, a súlyosain sebesült szovjet titokban cigarettát hozott neki és mindennap tájékoztatta, hol húzódik a frontvonal. Egyed Béla és Osváth Áko* orvosoknak, Krasznai Margit és Gerencsér Gabriella ápolónőknek, valamint a 125. magyar tábori kórház többi dolgozójának neve különösen kedves azoknak a szovjet harcosoknak, akiknek az életét megmentették — írja Griscsenko őrnagy, majd elmondja, hol éL mit csinál irta Egyed Béla, Krasznai Margit és Gerencsér Gabriella, A Krasznaja Zvezda cikkírója végezetül megemlíti, hogy az egykori szombathelyi magyar orvosok és ápolónők szeretnének tudni azoknak a szovjet embereknek a sorsáról, akikkel együtt vészelték át azokat a nehéz napokat. s Közülük talán hírt ad valaki magáról és üzen a Krasznaja Zvezda szerkesztőségén kereaa3<fotícd?ati<áJs „ mökItor _£Üa. O O O 0 J 9 T\ (4.) Gosztola Péterné, született Gerson Mária, élete értelmét e természetes óhaj maradéktalan kielégítésében látja. Könnyen teheti, hiszen ö hatra megy munkába, és a stancoló gép mellett töltött játszi, minimális felelősséggel járó foglalatoskodás után már háromra otthon is van. Frissen, fürgén mos, takarít, főz, hogy ragyogjon a lakás és meleg étel várja a párját. Csodálkoznak, hogy üzemi igazgató felesége — segédmunkás egy fémtömegcikk-ipari kátéeszben? Persze, mert ez irányú ismereteiket rosszmájú humoristák írásaiból szerzik. Ezek előszeretettel úgy állítják be, mintha a magas beosztásba került dolgozók feleségei hirtelen puccos dámákká, nagyvilági előkelőségekké változnának át. Lehet, hogy ilyesmi is előfordul, de Gosztoláéknál más a helyzet. Ott minden maradt az eredetiben. Nem annyira az asszony fizetéséért ragaszkodik ehhez Gosztola, hanem elvi szempontból. Gerson Mária révén tartja a kapcsolatot a munkásosztály sűrűjével. — Fiacskám — szólt most —, addig is felgyújthatnád a vil4 MPimäG 1964. június 18., csütörtök lányt. Az egészséges a szemnek ... Várj csak — fogta meg felesége karját, aki engedelmesen tapogatódzott a kapcsoló felé. — Nézd, a szünetben is bemutatnak valamit... Az Orion AT 605-ös ernyőjén a „Rövid szünetf’ felirat helyét valami gyárudvar derengő, homályos képe foglalta el. A zene is elhallgatott hirtelen. — Nagyon sötét — állapította meg Gosztola —, adj rá egy kis fényt, fiacskám... Ez kevés ... Ez túl sok... Most jó lesz. Visszaülhetsz, fiacskám. Valóban, most elég jól látszott.> hogy a háttérben levő alacsony épületből néhány elmosódott emberi alak hosszúkás ládákat cipel ki. — Itt most — mordult fel egy mérges, zsémbes hang — nagyszabású üzemi lopás folyik, kérem. Meg van szervezve minden. Az éjjeliőr, az ördög tudja, hol kódorog, ezek az elvetemült huligánok pedig ezalatt átdobják a kerítésen, és teherautóra rakják a zsákmányt. Megáll az ember esze. Rendőr — sehol! Hallatlan dolog ez, kérem... Annak az arcát, aki most a lámpa alatt áll, és a rakodást irányítja, annak a főpemáhajdernak az arcát, reméle?n, felismerik az illetékesek. A többinek, sajnos, nem tudom bemutatni a fejét... Tessék, már az export-göngyölegeket is viszik... Nem is nézem tovább, felmegy a vérnyomásom ... Elnézést, ha nem fejeztem ki magam elég választékosán ... E pillanatban szertefoszlott a gyárudvar a sürgölődő rablókkal, a képernyőre ismét felkerült a „Rövid szünet” jelzés, és folytatódott az élénk ritmusú tánczene. Gosztola párducként ugrott a kapcsolóhoz. Felkattintotta. Nekitámaszkodott a falnak, szája széle remegett. Ügy zihált, mint a hegynek kapasz- kodá gőzmozdony. — Láttad? — kérdezte ha- lottsápadtan. — Te is felismerted? Az asszony rémülten bólintott. — A Feri — suttogta maga elé Gosztola. — A Brabács Feri! A bizalmi emberem, a jobbkezem. A szállítási osztály vezetője. A fegyelmi bizottság tagja. O a bűnszövetkezet feje. És a bemondó hangja? Mintha már hallottam volna valahol! — Mit tegyünk? — tördelte kezét sirpa Gosztoláné. — A végén még téged is belekevernek. — Azonnal hívd fel az üzemet! — adta ki az utasítást a férj. — ... A portát... Nem, inkább a rendőrséget... Várj ... Előbb a televíziót... Hátha csak valami filmet forgattak ... Én addig magamra kapok valamit ... — Halló, igen, itt az ügyeletes — emelte a kagylóvá füléhez a televízió központjában egy köpcös emberke. Porcelánkék szeme hirtelen felcsillant. — Értem... A szünet alatt?... Feltehetően még most is tart? ...írom, kérem... Étkészletek Gyára? ... Repcési út 63... ön a vállalat vezetője, Gosztola Péter... Felesleges, mi majd intézkedünk ,.. Sajnálom, most nem érek rá... Még be sem fejezte az utolsó mondatot, bal kezével már tárcsázott is a másik városi készüléken egy titkos számot. — Riadócsoport? ... Jaksa elvtársat kérem.., Szervusz, itt Ditró. Teherautós rablás az Étkészletek Gyárában ... Igen, igen, a Repcési úton... Most is tart... Öten-hatan lehetnek ... Egy szakasz elég... Kösz... A kihallgatást holnap reggel én vezetem... Még benézek... Siessetek! Letette a kagylót, sóhajtva zsebre vágta a Fülest, amelynek keresztrejtvényeit, az utolsó kivételével a délutáni műsor kezdete óta mind megfejtette. Belebújt a kabátjába, feltette kalapját, és kezet nyújtott a szolgálatos tisztviselőnek. — Hat betű — fordult visz- sza az ajtóból. — Becézett háziállat. A macska nem jön ki, és nem is becézett. Nem tudja, mi lehet? Az ügyeletes meglepetten rázta meg a fejét. — Nem tesz semmit — legyintett a nyomozó. ÖTÖDIK FEJEZET Tudományos beszélgetés Muhi és gazdája között — Kutyás — veregette meg a sima szőrű, fekete tacskó lapockáját az öregúr —, vedd tudomásul. hogy ez tarthatatlan állapot. Skandalum! Egyetlen barátom, bizalmasom vagy, és mégsem oszthatom meg veled gondjaimat. Azon egyszerű okból, hogy műszaki ismereteid felháborítóan hézagosak. Ebbe nem vagyok hajlandó belenyugodni. Most megmelegitem a vacsorádat, és utána megtartjuk az első tanulóórát. Semmiféle ellenvetést nem fogadok el. így lesz. Punktum. Felállt, kiment a leonyhába, Muki kedvetlen tekintettel kísérte, és borzasztó nagyot ásított. Az idegesség csalhatatlan jele ez a daxliknál. Ö sem várt semmi jót a közeljövőből. Magyarán szólva: utálta a tanulás minden fajtáját, a technikai kérdések pedig az átlagosnál is nagyobb ellenszenvet váltottak ki belőle. Ez annál érthetetlenebb, mivelhogy a lakás, amelyet már öt éve osztott meg gazdájával, sokkal inkább kutatólaboratóriumnak, ezermester-műhelynek illett volna be, mint egy nyugdíjas bérszámfejtő otthonának. A nagy szoba egyik falához mennyezetig érő, festetten polc simult. Telisteli idegen nyelvű műszaki könyvekkel, folyóiratokkal, szakszótárakkal, lexikonokkal. Ami a többi berendezési tárgyat illeti, azokról még a laikus szemlélő is köny- nyen megállapíthatta, hogy híradástechnikai kísérletezések céljaira szolgálnak. Szignálgenerátor, magnetron, reflexiós klisztron, csővoltmérő, elektronoptikai készülék, és tucatnyi más, ismeretlen rendeltetésű műszer sorakozott a széles, pertinax lemezzel borított munkapadon, vagy lógott a falakon. A legfigyelemreméltóbb azonban az a készülék volt, amely vaslábazaton a könyvespolccal átellenes sarokban állott. Kalapácsokkal bevont szerelék-lapján két nagyméretű katódsugárcső, rengeteg apró műszer, kapcsoló, tárcsa, indítógomb, különböző színű huzalok, árnyékolt vezetékek Bánszövevénye ... — Tessék, kérem — tett le egy kis lábost a daxli élé o visszatérő öregúr. — Jó étvágyat! Én pedig elkezdem az előadást. Rendben lesz így? Muki egy pillanatra kiemelte a fejét a lábosból, farizem pofát vágott, sőt, még egy ál- nok farkcsóválást is megkockáztatott. Aztán falt tovább. — Ismerve szellemi restségedet — kezdte a gazdája —, fel kell tételeznem, még azzal sem vagy tisztában, miként zajlik le egy rádióamatőr róka-va- dászverseny. Nagyon-nagyon régen magam is részt vettem néhányon. Nehogy igazi rókára, tarisznyás, puskás vadászokra gondolj. A róka ezúttal ember, aki rövidhullámú rádióadójával elbújik a bozótba, és meghatározott hullámhosszon időnként jelentkezik. „Kukucs, erre, vagyok, találjatok meg.” Érted? — Vau-vau — imitált élénk érdeklődést Muki és tisztára nyalta az edényt. — Namármost — folytatta az öregúr —, a versenyzők hordozható vevőkészülékeikkel útnak indulnak. Ügy tájékozódnak hogy amikor nagyobb erővel sugároz a rókát jelképező adó, akkor tudják, hogy jó irányban haladnak, közelebb kerültek a búvóhelyhez. Egyébként hasonló módszerrel cserkészik be a háborúban az elhárító szervek is a felderitők rádióadóját. És most figyelem — alapvető kérdéshez érkeztünk! Mi a véleményed: valódi róka búvóhelyét is megtalaU hatnák ilyen módszerrel? (Folytatjuk) Közösen pedig jobban telik az idő, mint otthon egyedül. Kovács Istvánná most éppen arról beszél szomszédainak, hogy az utóbbi időben nagyon
