Heves Megyei Népújság, 1964. június (15. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-12 / 136. szám

t ASZOKA Záborszky József és Mohr Tamás ZZZZ történelmi operája HHZ ■A „Zord időit“, nz „Osvegv én leánra“ írója i KKMÉNY ZSIGMOND Záborszky József zeneszerző és Mohr Tamás, a szöveg­könyv írója, asz előadás előtti percekben a szabadtéri szín­padon. A budapesti I. István Gim­názium szimfonikus zenekarát és énekkarát, a gyöngyösi mű­velődési ház vegyeskarát, két gyöngyösi zeneiskola fúvósze­nekarát' és a Danuvia Szer­számgépgyár férfikarát is az érdemes ügy szolgálata szólí­totta a szabadtéri színpadra. Nem hallgathatjuk el a me­gyei és helyi szervek anyagi és erkölcsi áldozatkészségét sem. Az operaház fiatal énekesei lelkesedéssel szolgálták az új opera ügyét. Gárdos Miklós énekelte Aszoka királyt. Ala­kításában inkább a lírai elem uralkodott. NagypcU László Ganda sze­repében kiválóan, az érett mű­vész átélésével személyesítette meg a lányáért és vallási meg­győződéséért harcoló apát. Elénának, a szerelmes lány­nak az alakját Szabó Anita mintázta meg. Rokonszenves egyénisége és kulturált, az érzelmeket árnyaltan kifejező hangja nagy hatást keltett. Szabó Sándor Taxilla főve­zért énekelte és a partitúra- adta lehetőségek között igye­kezett megfelelni feladatának. A főpapot Kiss László, a páriák szószólóját Borissza Pád énekelte, míg a kézműve­sek vezetőjét Boda Lajos je­lenítette meg. ..Mint író és mint ember is, Kemény rendkívüli fényoidala- kat szokatlan árnyoldalakkal egyesített...” Az a Gyulai Pál állapította meg ezt, aki pe­dig egy irodalmi csoportban — az úgynevezett „irodalmi Deák-párt”ban — volt vele. De mert a nevezetes kritikus minden elfogultsága mellett is éles szemű ember volt, még ott, Kemény Zsigmondról tar­tott emlékbeszédéből sem fe­lejtette ki az író és publicista „sokszor riasztó különösségeit, szaggatottságait”. Kevés ellentmondásosabb alakja van a múlt század ma­gyar irodalmának (és politikai közírásának), mint a százötven esztendeje született Kemény. Az erdélyi fejedelmek leszár­mazottja — aki Széchenyi Ist­ván ihletésére kapcsolódott be a harmincas évek reform-küz­delmeibe — szinte minden ne­mesi .kortársánál előbb és mé­lyebben látta meg, hogy „a nyomorúsággal viaskodók, ab­ban állandóan elmerülök va­lósággal más nemzetet alkotnak, mint amiről mi disputálunk”. Ugyanakkor az 1848—49-ben megalkuvást hirdető, úgyneve­zett „Békepárt” egyik vezér- egyénisége lett és 1849 és 52 között olyan röpiratokat írt, amelyek nemcsak Kossuthot és a szabadságharc egyéb követ­kezetes vezetőit gyalázták, ha­nem saját múltjának haladó vonásait. Kemény Zsi gmond volt az első magyar irodalmár, aki cikkeiben felhasználta En­gels Frigyes több tanulmányát. Kigúnyolta azokat „a mulatsá­gos idealisták”-at, akik a múlt század 50-es. 60-as évei­ben kialakulni kezdő mun­kásosztályt jfz egykori húbér- jobbágyság „egy újabb, csak éppen formailag különböző” változatának tartották. De to­vábbra is birtokos nemesként érzett és azt mondotta: a tő­kés megvetni való, a munkás pedig — ha mozgolódni me­részel — megfékezendő. A részletekben nagyszerű megfi­gyelések, világnézetében viszont makacs maradiság jellemzi Keményt, a közírót. Ezt az el­lentmondást megsínylették idegei és élete utolsó évtizedé­ben — 1865 és 1875 íközött — bomlott kedéllyel járta Pest utcáit. Nem dolgozott és nem is akart már dolgozni. A tár­sadalmakat előrevivő haladás fölismerésének és a régi, a rossz védelmezésének tragikus ellentmondása jellemzi serit regényét is. A XVI. és XVII. század Erdélyének izgalmas- mozgalmas közegében játszó­dó regényei többségében <* történelmi környezet nem csu­pán díszlet — mint akár Jósi­ka Miklósnál is — hanem egy­mást segítő és egymást gán­csoló emberek világa. A jelle­mek, amelyeket regényeiben fest, sokkal érdekesebbek és bonyolultabbak, mint akár az Eötvös József műveiben sze­replő jellemek. Milyen össze­tett, önmagával is, környezeté­vel is vívódó alak — például — a „szómba tos”~sá lett Péchy Simon- kancellár, a „Rajon­gók” hőse. Vagy a „Zord idő”- ben is milyen találóan raj­zolja meg a mohácsi vészt közvetlenül követő idők jelleg­zetes alakjait. S felsejlenek a kor mozgató eszméi, mindazok, amelyek később katolikusok és protestánsok, Habsburg-pár- tiak és „török-pártiak” küz­delmében nyert szemlélete­sebb alakot. De — s ez Ke­mény belső tisztázatlanságát bizonyítja — realista foganta­tásé szép prózai alkotásaiba (legközvetlenebb példaképé­nek Balzacot tartotta) végül is eluralkodik a nagybetűs Vég­zet, amely gyakran a kiutat már-már feltaláló hősöket is a tragédia szakadékéba löki. Még művészi felépítésében leg­kiválóbb regényében, az I. Rá­kóczi György erdélyi fejede­lem korában (és részben udva­rában) játszódó „Özvegy és leányá”-ban is érvényesül ez a zoi-d — és hamis — „végzet- filozófia”. A regény hőse, Mi­kes János oktalanul „nagystí­lű” gesztussal — nem is tudja* hogy miért — teszi szerencsét­lenné saját magát és szerelmét, Tamóczy Sárát is. A hanyatló birtokos-nemesség öngyilkos hangulatú életérzése árnyé­kolja be Kemény annyi nagy­szerű írói erényét. De nemcsak világnézeti el­lentmondásaiban, stílusának nehézkességében is rejKk an­nak oka, miért nem olvassák ma már nálunk ezt a minden ellentmondásával egyetemben is oly érdekes írót. Emlékét mégis idézni kell, mert valahol azért a magvetők közé tarto­zott. Olyan magvakat hintett el a magyar történelmi regény termőtalajába, amelyek csak hosszú évek múltán, másoknál, az életművét alkotó kritikával tekintő utódoknál szökkentek virágba. A. G. Aszoka előtt hódol a nép. A kézművesek ajándékát adják át a hatalmas uralkodónak. 5000 önkéntes tűzoltó a megyében Évente 100 tűzeset oltásában segítenek — Készülődés Mitfoa pillanatnak az adott kü­lön örömet, hogy szerzője Zá- borszky József, a gyöngyösi ze­neiskola igazgatója operasaer- zői minőségben. Aszoka, a győzelmes hadak élén átló fiatal király beszün­teti a vérontást, mert a gyer­mekek tiszrta lelkűkkel, testük­kel megállítják a rohamra in­duló öldöklő sereget Azaz hogy nem a seregeit állítják meg, a király szívét és hatalmát for­dítják a bélié és az élet felé védtelen ártatlanságukkal. így volt-e, nem-e, ki tudja? A le­genda, az Aszoka királyról szó­ló történelmi és mondabeli ér­tesülések így vallanak. Az opera rövid története: Aszoka, mint trónörökös Paitaflipuibrábain él. Beleszeret Aliénába, Ganda lányába. Az apa vallási meggyőződésből és kiasztfoeii különbségek miatt sem nézi jó szemmel Aszókat lánya méLlefct. A király meghal a trónra Aszoka lép. Hódító háború so­rán ismét eljut Pataliputrába. Katonái már rohamoznák a várost, amikor fehér ruhás gyermekek élén Alérva jön a király elébe. Aszoka megállít­ja rohamra induló seregiét és megkegyelmez a város népének. Alóna megtalálja a boldogsá­got Aszoka ddátáa. Eddig az opera külső törté­nete. Ezt él kellett mondanunk) ahhoz, hogy a zenei anyagá­ban figyelemre méltó zeneórá­méhoz néhány észrevételt fűz­zünk az ősbemutató kaipcsén. A téma kétezer évesnél idő­sebb, mégis mai, iglaz és fensé­ges. A fegyvertelen béke le­győzheti a háborút, ha az em­berekben él az emberség és a bátorság. Ehhez az emberséghez és bá­torsághoz, ezek megmutatásá­hoz hősök kellenek. Olyanok, akik előttünk és nekünk bizo­nyítják. önmagukat tetteikkel, eszméikkel, hitükkel, bukásuk­kal és megdicsőülésükkel. Jel­lemükben e nagy tanításnak sorsszerűén, logikusan kell megmutatkoznia. A háborúban is a békéért folyó küzdelem­nek meggyőzőnek és megrázó- nak kell lennie. Nemcsak azért, mert a drámának, így a zene­drámának is szigorú szabályai vannak, hanem azért, mert túl közeli emlék még a legutóbbi ■világégés, hogy a háború réme­it pontosan és tévedésmentesien ismerjük. Arról is vannak fo­galmaink, hogy a békét nem lehet csupán jámborsággal óhajtanunk, s nem egy adott pillanat szüli, de sok-sok áldo­zat. Az ősbemutató operájának szövegkönyvéből és cselekmé­nyéből ezit a számunkra na­gyon is valós feszültséget a bé­ke és a háború között nem le­het kiolvasni. Pedig az opera zenéjében és szándékában a mo­dem ember harcos békesség­óhajtása kap hangot. Széles gesz­tusokkal tehetséges zeneszerző leikéből üzen a művészi hit­vallás: a háború irtózatától 4 MPlfJSMG 1964. június 12, péntek himnífeus magasságokban járó kórus után is az veri* az érzé­sünk, mintha egy modem hangvételű oratóriumot hal­lottunk volna. Ez a szöveg­könyv hibája, de nem a zene­szerzőé. A szövegkönyv epikus szö­vegekből és lírai versekből szö­vődik. A hősök személytelen val­lomásokat, nagy szavakat mon­danak, de nem viszik küzde­lembe hitüket, elszántságukat. S ez nagy hiba, a mű születési fogyatékossága a szövegnél. Aszoka szerelmi megnyilatko­zása és Ganda forrongó kitöré­se csak lelkiállapotot jelez, és nem azt, hogy a hősök igazuk győzelméért küzdeni is akar­nának. A főpap harcra tüzelő imát mond, Taxilla, a fővezér vérontásra buzdít, de nem tel­jes eűszánással, nem a hős bel­ső felándultságával, máidén kockázat vállalásával. Csak szólamszerűen. A küzdelem felbolydító folyamatát nem él­jük át, csak az egymást váltó képekből érezzük, hogy a zené­ben fei-feltomyosodó gondo­latok a himndikus vég irányá­ba viszik a cselekményt. A hősök keveset mutatnak meg magukból. A szövegkönyv nem ad lehetőséget sem Aszó­kén ak, sem Taxilla fővezérének, hogy mint eszmékben ellenfe­lek, megmérkőzzenek. Pedig mennyi alkalom nyílik itt erre a tusakodásra témából és hősök­ből egyaránt. Duettek, tercet- tek nem születhettek meg eb­ben az operában, mert a szö­vegíró legtöbbször kikerülte a kézenfekvő konfliktusokat. Az első operai próbálkozá­sára készülő Záborszky Jó­zsef így fogadta el Mohr Tamás szövegkönyvét az egyébként A gyöngyösi gaatoaéStéri szín­pad eseménye nemcsak Zá­borszky muzsikáját dicsérd, de azt a lelkesedést is, amely az opera színre hozatalát le­hetővé tette. A fellépő együttesek sorát az állami Operaház balettkará­val kezdjük, szólótáncosával, Dévényi Edittel az élén. A második felvonás üde szín­foltját jelentették a kitűnő táncosak. A rendezés munkáját Sar- kady Lili vállalta. A tömeg- jelenetek hatása dicséri mun­káját, a passzívvá sikerült fő­hősökkel a rendező sem tudott nagy elgondolásokat végre­hajtani. A bemutatón a szerző állt a karmesteri emelvényen és a fiatalokból álló zenekart lelkes, fegyelmezett muzsikálásra késztette. Farkas András a megyei versenyre E hónap 21-én rendezik meg Tarnazsadány ban a megye ön­kéntes tűzoltóinak versenyét. A rajok a járási versenyeken már megmutatták felkészültségüket, tudásukat, s most a megyei versenyre készülnek. A nagy vetélkedő előtt érde­mes azonban egy pillantást vetni az önkéntes tűzoltók ed­digi eredményedre, munkássá­gára is. IGAZ LEHET EZ? (Játék a számokkal) Az Élet és Tudo­mányban a „Kössünk jó barátságot a szá­mokkal” című cikk­ben olvastuk, hogy legtöbben úgy gon­dolják: a számokat már az általános is­kolában megismer­tük. Egyik olyan, mint a másik. Fő, hogy összeadni, ki­vonni, szorozni, osz­tani tudjunk velük. Pedig nem így van. Milyen szép, gyors fejszámolást végezhe­tünk például a négy­zetszámokkal. Első példánk egy szorzás könnyű elvégzését mutatja be négyzet­számok segítségével. íme a példa: 16 . 36 = 42 . 92 — (4.9P = 362 _ 1296. Aki fejből tudja a négyzetszámokat, az asonml tudja, bogit 362 = 1296. Sem­mi az egész, mindjárt kimondhatjuk, hogy 16 . 36 = 1296. Igaz lehet ez? Lássuk csak: 16 . 36 nem egyenlő 4? . 92, vagyis nem egyenlő (4 . 9)2 és nem egyenlő 362- nel, vagyis nem 1296. Pontosan 720 fo­rinttal csapná be a vevőt az az eladó, aki a fenti gyors fejszá­molás alapján 16 db 36 forint értékű áru­ért 1296 forint össze­get kéme. Mert: 16 . 36 = 4* . 62 = (4.6)2 = 24 2. A 242 pedig 576-tal egyenlő. Te­hát, ha 576 helyett 1296 forintot kérünk a vevőtől, a „gyors fejszámolás” alapján válóban 720 forinttal csapjuk be (1296 — 516 — 7201. Erről egyébként könnyen meggyőződ­hetünk négyzetszá­mok nélkül is, mert 16 . 36 = 576. Persze, az „egyszerűség ked­véért” azt is mond­hatnánk, hogy ami­vel több a téves ősz. szeg a valódinál, az 144. (720 — 576 = 144). Ez a 144 nem más, mint 100 -j- 44, ami egyenlő 100 + 36 -f- S, ami tovább egyenlő 102 + 62 -f- 23. Ha ezt hozzáadjuk a valódi végered­ményhez (576), akkor megkapjuk a helyte­len értéket (1296), és stb., stb. Ugye milyen egyszerű... * Az Esti Hírlapban láttuk azt a képet, ahol az öreg 122 éves néger, ifjú barátjá­val, a kétéves gyer­mekkel játszik. Meg­állapítja az Esti Hír­lap, hogy az öreg és barátja közt 120 év különbség van. Azzal a jókívánsággal zárja a képaláírást, hogy remélhetjük, a két ember közt a jövőben egyre kevesebb élet­kor-különbség lesz ... Igaz lehet ez? Hát, ha mindketten akármed­dig is élnek, kettőjük életkora közt mindig csak 120 év lesz a különbség ... Nem? Ötven év múlva a bácsi 172 éves lesz és a fiú 52. Lássuk csak? 172 — 52 ugyancsak 120 év különbséget ad. Mindig, minden idő­ben csak 120 lesz a különbség. Minden jókívánság dacára. A számokkal vi­gyázni kell! (Dr. Szemes) A megyében jelenleg igen népszerű az önkéntes tűzoltó- moagalam. A községekben, mintegy 5000 önkéntes tűzoltó vesz részt a rajok munkájában, a nemrég lezajlott járási verse­nyeken 259 községi, és 41 üze­mi raj számolt be felkészültsé­géről. A tagok nagy része férfi, azonban asszonyokat, lányokat is találunk közöttük. A testület munkájában zömmel termelő­szövetkezeti tagok és munká­sok vesznek részt. Hiba lenne azt hinni, hogy az önkéntes tűzoltók tevékeny­sége csak a versenyekre irányul. A testület munkája ennél sokol­dalúbb. Évről évre 1800-an rendszeresen ellenőrzik a köz­ségekben a lakóházakat, a ter­melőszövetkezeteket és segítsé­get nyújtanak a tűzrendészet! megelőző szabályok betartásá­hoz. Az elmúlt időkben átlago­san 100 tűz oltásában vettek részt évente, — ez a szám már egymaga bizonyítja munkájuk jelentőségét. Tavaly az oltások mellett 36 községben szervezett segítséget nyújtottak az ár- és a belvízvédelemben. Az önkéntes tűzoltótestület munkája a megyében kilenc- évtizedes hagyományra tekint vissza. A hevesi községi testü­let például 1882-ben alakult és jelenleg 73 taggal működik. Tagjai közül Tóth József, Valo- mcs László és Hajdú János több mint 40 éve vesz részt a munkában. A nagy múltú tes­tület ma is szép eredmények­kel dicsekedhet. Pár évvel ez­előtt kismotorfecskendő -szere­lésben országos első lett, és ma már nemcsak saját községében, de más falvakban is eredmé­nyes tűzoltó munkát végez. hálás témáról és megkísérelte a lehetetlent: hitelesen megírt hősök nélkül, drámai feszült­séget hordozó szöveg nélkül komponált zenedrámát. Az eredmény: zene dráma nélkül. Ez a zene azonban felemel­te a lelkünket az Aszoka be­mutatóján, a kórusok hálás tapsra ragadtattak bennünket, a második felvonás balettje elbájolta szemünket és szi­vünket, a király halál-áriája felébresztette belső szorongá­sunkat, de a drámai élmény nem születhetett meg: a -hit próbáját, a megtisztító és meggyőző drámai igazságszol­gáltatást nem kaptuk meg az ősbemutatótól. Az esemény feletti őszinte örömünket nem csökkenti az a tény, hogy fenti észrevételein­ket le kellett írnunk Zá- borszky első operai próbálko­zása kapcsán. A szerző minden ízében muzsikus, modern és eredeti, aki néhány zenékari kompozíció megírása után most tör Id a szimfonikus ze­ne korlátái közül és elkí­vánkozik a bonyolult hatások, a színpad, a drámai feszültség keretei közé. Ügy érzi, hogy korunk nagy érzéseit, gondola­tait, kérdéseit a színpadom kell megszólaltatnia. Az első kísérlet tanulságait leszűrve, még nagyobb lelke­sedéssel kell hozzákezdenie megírandó újabb operájához. Tehetsége és ez az ősbemutató kötelességévé is teszi ezt. mégis merészen új hangiato­kat komponál. Hangulatot éb­reszt, élményt indít el hallgató­ságában, de — sajnos — még­sem adja a zenediráma fensé­ges és megtisztító hatását. A harmadik feivonásifc lezáró, meg kell szabadulni a hatalom­ra törő hódítók ellenében is. Záborszki József saját zenei nyelvén mondja el a gondola­tait a történelmi téma ürü­gyén. a mai életről, a mai kor égető problémáiról. Dallamai­ban, zenei ötleteiben, fordula­taiban rengeteg élmény-anyag sűrűsödik. Művészi alázattal és Az elmúlt szombaton, a gyöngyösi szabadtéri színpad tágas térségében, az Orczy-kas- tély, földszintes házak és a Sárhegy őrködő szomszédságá­ban ritka pillanatnak lehettünk tanúi mintegy kétezren: meg­elevenedett az indiai történe­lemnek egy fényes, kétezer év előtti mozzanata. S ennek a

Next

/
Oldalképek
Tartalom