Heves Megyei Népújság, 1964. június (15. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-02 / 127. szám

RIVÁLISOK JOHNSON: — Ez az öreg legény forog mostanában a lányok körül! nagyon sokat sürög- (Endrődi István rajza) Tehertaxi vagy TEFU ? A kérdést a Gyöngyösön kialakított furcsa gyakorlat fogalmaztatja meg velünk. Egyetlen tehertaxi van a városban, amelyet taxamé­terrel is felszereltek. Ennél a kocsinál nincs vita. A fu­varoztató ránéz az órára, és máris tudja, mennyit kell fi­zetnie. De ez az egyetlen: YB—07-04. rendszámú kocsi nincs mindig bent a taxiállo­máson. Es akkor? Nincs semmi baj, a Lenin út járdája mellett mindig ta­lál kis teherkocsit, rajta a megszokott kékkockás festés, ami arra utal, hogy az ilyen kocsik szintén a taxik család­jához tartoznak. Egyetlen mondat a gépkocsivezetőnek, és már mehetnek a mosó­gépért, a tv-készülékért, az asztalért vagy egyébért. Mondjuk, a déli városrész­be kell a mosógépet elvinni. A kocsi legfeljebb négy kilo­métert tesz meg oda és visz- sza, és legfeljebb fél óra kell a fuvar lebonyolításához. A taxi-költség nem lehet több húsz forintnál. Így számit a Tíz évvel ezelőtt, 1954. június 2-án halt meg a világhírű dán író, a nem­zetközi munkásosztály kiemelkedő alakja­Uinsferberg környékén fő- •*- leg babákat állítanak lő. Igen nagy kézügyesség «11 hozzá, hogy ezzel a mun- ával az ember megkeresse a aindennapi kenyerét. A férj a agkevésbé fontos személy a lázban. Helyette az asszony tieg a gyerekek a fő család- enntartók,. Ezért a népes csa- ád errefelé valóban áldás. A Gassert házaspárnak csak gy gyermeke volt, az is ké- őn született. Évekig úgy lát- zott. hogy a házas-társak gyáltalám nem kapnak segítő ezet. De a törpe Caryllis ad­lig foglalkozott a Gessert ma- nával, addig olvasott rá és tatta titkos gyógynövények evével, míg végre szült, ami- :or más asszonyok már nagy- nama korban vannak. Gesserték a Leina-völgy fel- ő szélén laktak, ott ahol a ^eina vize lezúdul a hegyek­ül. Kis házukat minden oldal­ól fenyőerdő övezte. Ha a ;isfiú napfényre nessze el kellett barangolnia a láztól. Így idejében megtanu.- a, hogy fáradságos út vezet el íz örömhöz. Különben ritkán volt rá deje, hogy kifusson a tisztás-' •a és megcsodálja a verőfé- lyes világot, mert korán meg tellett dolgoznia a betevő fa­átért. Először a formából ki­tett babates-teket rakta ki a ház tornácára, míg később már MARTIN ANDERSEN NEXÖ: Menekülés az erdőből maga préselte kis újjaival a formákba az anyagot. Édes­anyja azután óvatosain kivette a babákat és lesimította a tes­tük szélét, valamint érdes felületüket. Ezt az eljárást még nem lehetett a gyerekre bízni, akit az egyhangú munka szcit- lanná és komolykodóvá tett. Ha az apa dolgozni mént az erdőbe és magukra maradtak, az anya kissé felengedett. Régi táncmelódiákat meg szerelmi dalokat énekelt fiának, vagy elmesélte a fonóban történte­ket és beszélt a faluban szoká­sos vigalmakról. ]\/| inden héten egyszer az Y*- asszony megrakott, nagy kosarával elindult a völgyben fekvő gyárvárosba, leszállítani a félig kész babá­kat. Három mérföldes utat kel­lett megtennie és csak késő este ért haza. Heinz ilyenkor ébren várta édesanyját, aki út­járól mindig hozott neki vala­mi csekély ajándékot. Ha nem érkezett meg idejében, a fiú tudta, hogy a babagyárban nem kapott újabb munkát és így kénytelen volt a következő városba bandukolná. Itt álar­cokat gyártottak a farsangra. Többször megtörtént, hogy szegény asszony csak másnap délelőtt vetődött haza. A vég­letekig kimerültén, .mert nagy bugyor anyagot hozott magá­val karácsonyfadíszek készíté­séhez. Ezekből az ezüstös kair- tonlapokból és a sok fényes papírból csinálták azokat a csillogó, tarka-barka díszeket, meg a karácsonyfa hegyére tűzendő csillagokat. Édesanyja sok érdekeset me­sélt a távoli városokról, s a zárkózott fiú feszült figyelem­mel hallgatta minden szavát. Az asszony néha fiát is ma­gával vitte, amikor árut szállí­tott. De Heinz legtöbbször ott­hon maradt és egyedül még jobban kellett igyekeznie a munkával. A magányos lakásban gyer­meki fantáziája lázasan dolgo­zott és annyira megzavarta, hogy egészen mást rajzolt a ba­bafejekre vagy az álarcokrá. Előfordult, hogy elcserélte a babák szemöldökét meg az ál­arcok szakállát és jót mulatott a dolgon, de sohasem nevetett. Ezek közül az álarcok közül egyesek nagy sikert arattak az álarcosbálon. Heinz mindig alulra dugta a tréfából elron­tott álarcokat. De ha egyet kint felejtett, azt az édesanyja rakta eh amíg ő áludt, nehogy meg­lássa az apja. Különben verés lenne a vége, ami az anyának fájt_volna legjobban. einz az évek múlásával egyre nehezebben kezel­hető kamásszá serdült. Apja sokat panaszkodott, hogy min­den áldott szombaton a kocs­mában lődörög. A fiú nem sze­rette az örökké sötét, félelmet keltő erdőt: sehol egy ablak, amelyen át világosság szűrőd­ne be. Gyűlölte ezt a farenge­teget De ugyanúgy gyűlölte a babákat és a gyerekeket, akik játszanak velük. Igen hirtelen természetű volt. A legegyszerűbb dolgok méreg­be tudták hozni, és ez lett a veszte. Egy alkalommal, ami­kor ismét egyedül volt otthon, a babáknak készített leányfe­jek láttán valóságos dühroham fogta el. Miért is nem került legalább egyszer fiúfej ezekre a babákra. Olyan ellenállhatat­lan vágyat érzett egy ilyen fiú­fej készítésére, hogy kis zseb­késével azon nyomban nekilá­tott a puha téglaforma átalakí­tásához. Az eredménnyel igen meg volt elégedve, és amikor édesanyja hazatért, már több tucat fiúfej volt száradásra ké­szen. Legnagyobb meglepetésé­re anyja nem örült ötletének, hanem keserves sírásra fakádt. Az öntőforma meg az anyag el volt rontva, és bármilyen ne­hezére esett, mégis szólnia kel­lett férjének. Az apa kegyetle­nül megverte fiát, úgyhogy Heinz majd egy hétig nyomta az ágyat. Ahogy így fájó derékkal fe­küdt, nagy elhatározásra ju­tott: El kell mennie, ki a nagy­világba, oda, ahol nem nő mo­gyoróvessző, ahol a gyerekeket nem kényszerítik arra, hogy babákat készítsenek és ráadá­sul még verést is kapnak. Elvá­gyott ebből a zord erdőből egy szebb világba, ahol öröm gye­reknek lenni. Régen foglalkoz­tatta ez a boldogító gondolat és most valóra akarta váltani. Vasárnap reggel, amikor édesanyja kosarával elhagyta a házat, Heinz is felkelt. Apja már kint járt az erdőben. Zseb­re vágott egy burgonyalepényt, majd kis szánkóját elővéve, futni kezdett, mintha üldöznék. Már jó darabot ment, amikor eszébe jutott, hogy édesanyja nem talál ennivalót, ha meg­jön. Így visszafordult és letette a lepényt a ház küszöbére. Né­hány lépés után azonban arra gondolt, hátha róka talál jönni és megeszi. Ezért újból vissza­ment és feltette a burgonyale- pényt az ajtófélfára, ahová a kulcsot szokták tenni. Aztán elindult az erdőbe. De nem a völgybe vezető úton, hanem felfelé. Lassan kapaszkodva haladt mindig feljebb. Verőfé­nyes dél volt, amikor kiért a legmagasabb pontra, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt. T tt megkereste a lefelé vi- vő utat, rádobta magát szánkójára és hasonfekve sik­lott le a völgybe, maga mögött hagyva, az ismerős tájat. Féle­lem nélkül suhant bele a bi­zonytalanba. Nagyszerű dolog volt ez a szökés. Még sohasem érezte magát ilyen jól. BOIDOG BALÁZS fox'dítása Leng a lepedő Közismert dolog, Nápoly arról híres, hogy a két házsor között kihúzott kötélen szá­radnak és lengedeznek a le­pedők és a diszkrét ruha­darabok. Ez Nápoly. Es Gyöngyös? A déli város­rész új házainak lakói pedig a nyitott folyosókon és az erkélyeken bízzák rá a lan­gyos májusi szellőre fehér­neműiket. Mondván: a min­den házban megépített ruha­szárítóban nincs kötél, tehát rákényszerülnek a nápolyi gyakorlat átvételére. A ház- kezelőség azonban már fel­szerelte a ruhaszárítókat, megfelelő huzalokkal. Igaz, hogy a fehér lepedő kiakasztása békés szándéko­kat hirdet, de csak háborús időkben. Nálunk nincs hábo­rú, és ha békés szándékain­kat fennen is hirdetjük, a fo­lyosókra kiaggatott fehér lepe­dők talán mégsem feltétlenül szükségesek ahhoz, hogy ezt a szándékunkat ország-világ számára ilyen módon tegyük egyértelművé. Maradiunk az egyéb, „be­vált” eszközök mellett. A le­pedők pedig vonultának be a ruhaszárítókba. A modem házak is tetszetősebbek lesz­nek lengő lepedők nélkül. nxBPBMUj 3 1964. június 2., kedd A dolgozó népért, a hazáért előre! Rendületlenül! Tizennégyezer kisdobos, úttörő és kiszes fogadalma a megyében lehetővé, hogy a vörös selyem- zászlót elnyerjék. Befejezésül Sztyepán Scsipacsov Nyakken­dő című versét hallgatták a megjelentek. 1200 kiadóban én últörő Gyöngyösön Gyöngyösön iskolánkint rendezték meg az úttörők és kisdobosok avatását. A sort a II-es számú iskola nyitotta meg. Itt szombaton délután tartották meg az ünnepséget. Vasárnap délelőtt az I-es számú általános iskola úttörői­nek avatásán részt vett Molnár Jenő, az MSZMP Központi Bi­zottságának póttagja, a Gyön­gyösi Járási Pártbizottság első titkára is. Délután a III-as számú isko­lában az eső megzavarta az ünnepséget, ezért a kisdobosok avatására csak a tantermekben kerülhetett sor. Az V-ös számú iskola ünnepségének idejére mér ismét szép idő volt. Mintegy 1200 kisdobos és út­törő ingére kötötték fel Gyön­gyösön a kék, illetve a vörös nyakkendőket az avatószülők, finden iskolában ünnepélyes kereteik között rendezték meg az avatást, ami után az avató- sziilők apró figyelmességekkel, ajándékokkal kedveskedtek a kis pajtásoknak. elnöke, Furucz János, az SZMT titkára, Trezsenyik Sán­dor, a KISZ megyei bizottsá­gának első titkára, Pusztai László, az MTS megyei taná­csának elnöke, Zábráczky Fe­renc, a munkásőrség megyei parancsnoka «lőtt vonultak fel a gyerekek, s meghallgatva Varga Ferenc Üdvözlő szavalt, fogadalmat tettek Pénzes Jó­zsef őrnagy előtt. A nágyszerű demonstráció minden gyermek lelkében ott őrzi majd azt a napot, amikor teljes felelősísóggel harsant a fogadalom: „ ... szocialista ha­zámat, a dolgozó népet szolgá­lom!” Az egri városi úttörőelnök­ség díszebédet adott a város úttörőcsapatvezetői, igazgatói és az elnökség tiszteletére. iskola nyerte el •lyem zászlaját ségeikről beszélt. Az üdvözlő beszéd után Sándor András já­rási úttörőtitkár engedélyt adott az új nyakkendők fel'kö- tésére. Felemelt kézzel tisztelgő csa­patok előtt vonult az emel­vényhez a KISZ Központi Bi­zottságának vörös selyem zász­lajával a zászlóvivők és dobo­sok kis csoportja. A zászlót Se­bestyén János, a megyei KISZ- vb tagja, a járási KI3Z-bizott- ság titkára adta át Kovács Ká- rolynak, az I-es számú iskola úttörőcsapata-parancsnolkának. A 70. évfordulóját ünneplő is­kola nevében Vladár Mihály igazgató mondott köszönetét a nevelőiknek és a tanulóknak, akiknek együttes munkája tette Az utolsó májusi nap forró sugaraival köszöntötte a me­gye minden gyermekét, hiszen a gyermeknap és az úttörőava­tás egyformán nagyszerű okot adott arra, hogy a szülők ezt a napot a gyerekeknek szentel­jék. Egerben a stadionban gyűlt össze a sok száz gyerek, hogy a díszelnökség előtt elvofiulva felsorakozzék a zöld gyepen. Szívet-leiket melegítő látvány volt a fehér blúzos, kék és vö­rös nyakkendős sereg, ahogy büszkén, vidáman lépdelt a helyőrségi zenekar pattogó rit­musú indulóira. Tamás László, a megyei pártbizottság titkára, Kácsor Jánosné, a városi pártbizottság első titkára, Csuhaj Ferenc, a megyei tanács vb-elnöke, Var­ga Ferenc, a városi tanács vb­A hatvani B-es i a li ISZ vörös se Ragyogó nyári napsütésben vonult fel vasárnap reggel két­ezerötszáz úttörő a hatvani Népkertbe, hogy részt vegyen a mintegy 300 kisdobos, 300 út­törő és 400 KISZ-fiatal avató ünnepségén. Az emelvénnyel szemben elhelyezkedett csapa­tokat szülők, avatószülők, ér­deklődők vették körül. Kovács Károly csapatvezető jelentésté­tele után Keszthelyi Zoltán Üttörőnyakkendő című versét szavalta Farsang Jolán. A meghatottan figyelő, kipi­rult gyermekarcokon látni le­hetett, hogy mélyen átérzik Ze­ke Sándornak, a járási pártbi­zottság első titkárának üdvözlő szavait, amelyben az avatandók számára kijelölt útról, köteles­gyanútlan fuvaroztató. A meglepetés azonban a számla kiegyenlítésénél következik be. Fizet hatvanhárom forin­tot. Legalább. Ez a legkisebb költség a taxiórák nélküli kis teherkocsiknál, amik órakllo- méteres díjszabás szerint ve­hetők igénybe csak. A gép­kocsivezető legalább négy­órás Igénybevételt köteles el­számolni, mégha csak ötszáz métert tett is meg, és legfel­jebb tizenöt percig tartott a fuvar. Kinek jó ez? Nem hiszem, hogy a szocia­lista célzatú szolgáltatás tar­talmával összeegyeztethető lenne a 4-es számú AKÖV május 1-től bevezetett újí­tása. Eszi, nem eszi, nem kap mást. Mintha ez az elv kísér­tene az említett gyakorlat­ban. A lakosság nem tehet arról, hogy a kis teherkocsi­kat nem szerelik fel taxamé­terrel. Miért őket bünteti az AKÖV? (g. molnár) A héten megkezdődik a méz pergetése Hatszáz méhész kilenc vagon méz átadására kötött szerződést Május elejétől senki nem olvasta nagyobb érdeklődéssel a meteorológiai előjelzéseket, mint a méhészek. Az időjárás alakulása ugyanis nagy hatás­sal volt a méhek fejlődésére, s a késői kitavaszodás miatt a növényzet virágzása is elhú­zódott. Az akácvirágzásról — amely a méhcsaládok felerő­södésén túl népgazdasági szin­ten is komoly mézexport-érté- kesítésd lehetőségeket szab meg — elsőnek a bajai méhé­szek adták hírt. A bajai akáco­sokban május 24-én kivirágoz­tak a fák. A virág mézelése ugyancsak néhány nap múlva indult meg, s a hét közepére érték el a kaptáraik az ötkilos súlygyarapodást, de az Eger és Vidéke Méhészszövetkezet mintegy hatszáz méhésze hoz­zálátott a méhcsaládok költöz­tetéséhez. Teherautókon szál­lították az ország déli részébe a kaptárakat, gazdag legelte­tési lehetőségek után kutatva. A szövetkezet egri méhész- szaküzletében nap> nap után nagy a forgalom. Folyik a son­koly- és a viasz-műlépcsere, a felszerelések kiegészítése. Bá­tori János, a szaküzlet vezető­je, jó híreiket hall: jól teleltek a méhek, kevesebb volt a pusz­tulás. A régi és tapasztalt mé­hészek arról is beszámoltak* hogy a méhek téli gyógykeze­lése eredményes volt, a csalá­dok termelőképességét erre az időre fel tudták fokozni. A központi távprognózis me­leget, 25—28 fokos hőmérsék­letet és helyenkénti záporeső­ket, zivatarokat jelez. Eszmé­nyi időnek emlegetik a méhész berkekben ezt az időjárást, mert a megfelelő hőmérséklet és páratartalom kedvező ha­tással van mind a virágzásra* mind a méhekire. Bizakodás jellemzi a méhészeket, amit mi sem bizonyít jobban, mint az a tény, hogy az idén a tavalyi hét vagonnal szemben kilenc vagon .akácméz átadására szerződtek a szövetkezettel. Az átvevőhelyen a tavalyi ter­mésből ugyan, de már az idei szerződések teljesítésére har­minc kanna, 15 mázsa első osztályú méz gyűlt össze. Az akácvirágzás a múlt hét közepétől már egyenletesen fokozódik és húzódik az ország északibb része felé. gyának fáradhatatlan szorgal­mán felépülő zenekar ne csak szűkebb hazájában, Hatvanban álljon a hangversenytermek reflektortüzében, hanem má­sutt is. így szesez tapasztala­tot az együttes, így kap buzdí­tást még elmélyültebb mun­kára. A hangverseny értékes pró­zai szövegét, a kórusművek és zeneszámok történeti keretét Lukin László mondotta el. A hangverseny hangulatának ha­tására — kedves ráadásul — hallhattuk tőle Vörösmarty Mi­hálynak Liszt Ferenchez írott ódáját. ; Bartók Négy szlovák népda­lát dr. Valentin Kálmán kísérte zongorán. A művészi élményen tűi az est legfontosabb tanulsága: nem feltétlenül szükséges hi­vatásos és fővárósi zenekarok­ra gondolni, ha a megyében hangversenyt akarunk rendez­ni: a megye három városában komoly zenepedagógiai élet fo­lyik és ennek eredményeként együttesek, erők nőnek fel* akikre lehet és .kell számítani. (farkas) ra alji falvak dallamkincse és egy ropogós egri ritmus ötvö­ződött hangulattá és sikerré. 'A pedagógus kórus női kará­val Olasz Istvánná Smetana Csillagom című finom, lífai al­kotását énekeltette el,. Az öt éve működő énekkar — műsorában és felkészültsé­gében — egyre értékesebb és alkalmasabb hangversenyeken való részvételre. A műsor zenekari részét a Hatvani MÁV „Liszt Ferenc” Zenekar szolgáltatta. A francia romantikus zeneköltő, Gounod Faustjának balettzenéjét, Erkel Hunyadi László című operájá­nak nyitányát és Kodály Háry Jánosának Intermezzójót adták elő nagy közönségsikerrel. A zenekart Ángyán Jenő karnagy dirigálta. Az egri zenerajongók sok tapssal jutalmazták azt a ne­mes szándékú törekvést, amellyel a harminchárom éve működő hatvani szimfonikusok a zeneirodalom értékeit tolmá­csolják hallgatóságuknak. Egészséges kezdeményezés az is, hogy az öntevékeny és a tagjainak lelkesedésén, kama­A Szakszervezetek Hevea megyei Tanácsa rendbe hozatta egri székházának nagytermét: a színpad újjászületett, a néző­tér is új köntöst kapott, új be­rendezéssel együtt. Ezt az ün­nepi vasárnap estét választot­ták arra, hogy a zeneirodalom klasszikusait a hatvani MÁV „Liszt Ferenc” zenekar és az Egri Pedagógus Szakszervezeti Énekkar megszólaltassa a te­rem felavatására. A hangverseny bevezető szá­maként Haydn egyik szonátá­ja (Op. 8.) hangzott el Radnóty Tibor (első hegedű), Feket.p Endre (másodheged.ű) és Rad­nóty Tlbomé (zongora) előadá­sában. A Hatvani Zeneiskola három tanára Haydn líráját, játékos ritmusait átéléssel tol­mácsolta. Az egri pedagógusok ének­kara Auer Gyula vezetésével öt számot adott elő. Händel egyik operájának kórusát (Rezessy László szövegfordításával) a mű méltóságteljes fenségességét ér­zékeltetve énekelték, Silkorszki népies hangvételű Mazurkájá- ban, annak pattogó ritmusában a lengyel népiélek jókedvét éb- resztgettók. Sugár Rezsőnek Bajza József versére írott Éb­resztőjével a modern magyar kórusművészet egy jelentős da­rabját mutatták be a közönség­nek. Bartók Négy szlovák nép­dala az est legmélyebb és leg­tisztább élményét jelentette. Karai Hevesi csokrában a Mét­« Ä hatvani MÁV szimfonikus zenekar és az egri pedagógus énekkar hangversenyezett Egerben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom