Heves Megyei Népújság, 1964. június (15. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-25 / 147. szám
Miért jubilálhatott árvízzel a gyöngyösi Mérges-patak ? A lakosság a tanácstól, a íanáck a vízügyi igazgatóságtól várja a megoldást A gyöngyösiek úgy emlegetik, éppen tíz évvel ezelőtt öntött ki a Mérges-patak. Akkor azonban vadabb volt, mint most. Sokkal nagyobb kárt csinált. Az egyáltalán nem kívánt jubileumkor, az elmúlt hét péntekjén, ötven család otthonába zudult be a szennyes ár, közülük öt családot más lakásba kellett átköltöztetni. Váratlanul jött az ár? Nem lehetett látni előre a katasztrófa veszélyét? A kérdésre válaszul idézzük a Gyöngyösi Városi Tanács építési és közlekedési osztálya által készített feljegyzés egy részét, amit az árvíz előtt négy nappal terjesztettek a városi tanács elnöke elé azzal, hogy a jelzés a megyei tanácshoz jusson eL Tehát: „Ha az ismétlődési periódust vesszük figyelembe, az újabb árvízveszély igen közel van, és így szükséges, hogy ezt az ügyet napirenden tartsuk”. Sajnos, nem minősülték rossz jósnak. Négy nap múlva a veszély realizálódott”. Megkerestük Taos Ferencet, a városi tanács építési és közPillanatképek az árvízről. Szervezés — gyorsas ág kivonulóban van a néhány napos zivatarlront. A szomjas földek alapos esőt kaptak, szemlátomást női a kukorica. * cukorrépa, szépek a kertészetek is. Ügyszólván fellélegzett a határ, viszont a munkák — talán minden eddiginél jobban — összetorlódtak. Sok helyen elmaradtak a növényápolással, itt az aratás ideje, de a szőlőkben is bőségesen van tenni való. Felborult tehát az eddigi ütemterv, amely nem számolhatott az időjárás játékával. Mi a teendő? Mit lehet tenni, hogy minden munkát lehetőleg időben elvégezzünk? A hevesi járás több szövetkezeti e,nőkének véleménye szerint is, ezekben a napokban a tagság szorgalma mellett sók múlik a szervezésen, a gyorsaságon. Talán soha nem volt olyan fontos, mint most, hogy egyetlen gép se álljon kihasználatlanul, egyetlen szövetkezeti gazda, besegítő családtag se késlekedjen. Sarudon is bőséges eső hullott a napokban. Kedden délelőtt még lágy volt a föld, kapálni nem lehetett, szénát se lehetett forgatni. Az esős időt a vezetőség arra használta, hogy közgyűlésen beszélje meg a tagsággal a feladatokat. Délben ért véget a közgyűlés, amelynek határozatával mindenki egyetértett: ki kell használni minden percet! Az egyik asszony az alvégben éppen a házat meszelte, amikor délután megérkezett a munkacsapatvezetője. — Induljunk, forgassuk meg s szénát! Az asszony letette a meszelőt, és néhány perc múlva, villával a vállon, indult is á munkacsapat. Egy példa csak, nem is látszik nagy ügynek, mégis sokatmondó. A mezőgazdaságban alkalmazkodni kell az időjáráshoz, ez azonban jól szervezettség, gyorsaság nélkül mindenképpen késedelemmel jár. A helyes szervezésnek, a jó irányításnak köszönhető, hogy Sarudon gyommentes a kukorica, a cukorrépa és viszonylag nyugodtabban láthatnak az aratáshoz. * Kiskörén, — ahol szintén jó a szervezés, preciz az irányítás — 520 hold közös kukoricát már háromszor megka- páltak és elvégezték a burgonya töltögetését is. Ott viszont, ahol bizonytalanság és kapkodás tapasztalható, túlsáMeggyőztek, vagy becsaptak ? gosaii összetorlódtak a murisak és csak megfeszített erővel, maximális szorgalommal '.ehet behozni a lemaradást. Mindenki tudja, hogy ezekben a napokban ezernyi gond nyomja a mezőgazdasági üzemek vezetőinek vállát. Különösen a gabona betakarításának megszervezésével, — a kombájnok, a rendrevágó és kévekötc-aratógépek folyamatos üzemeltetésével — vannak problémák. Nem kevés gondot okoz a tervezettnél na- gj'obb mérvű kézi aratás megszervezése sem. Mindezen gondokat tetézi, hogy az idén nehezebbnek ígérkezik az aratás. nagyobb területről kell betakarítani a termést. A betakarítást nehezítő tényezők közül mindenek előtt a megdőlés gátolja a gépék munkáját. Az összekuszált gabonával nehezen boldogul a kombájn, az egyszerűbb szerkezetű aratógép is. Szakemberek becslése szerint egy hold dőlt gabona kombáj maratása addig tart, mint négy hold álló gabonáé. Ezért szükséges a dőlt gabonák kézi aratásának jó megszervezése. És most ismét a szervezésnél tartunk. Évek óta nem volt szükség ennyi kézikaszásra, aratóra. Az Nekünk kell cselekednünk. Erre hívjuk fel az Országos Vízügyi Igazgatóság figyelmét. Még az újabb jubileum előtt! G. Molnár Ferenc A sors, vagy a munkám hozza úgy, nem tudom. De tény, hogy élég gyakran járom a Verpelét—Sírok közötti útszakaszt. Pedig ellenségemnek sem, hát még „maszek” Trabantomnak; hogyan kívánnám azt a gyötrelmet, amely itt vár az emberekre. Sok utat építettünk az utóbbi pár esztendő alatt, köztük modemet és jót i& De sehogy sem tudok rájönni, hogy az említett két falu közötti szakaszt máért hanyagolják el annyira? Nincs rá pénz? Kérdeztem már az „illetékeseket” is, de azt a felvilágosítást kaptam, hogy nálunk többnyire nem a pénzhiány, inkább az akadályozza az útépítést, hogy nincs elegendő kő. Itt a Mátra és a Bükk és vegyük hozzá azt is, hogy Tokaj felől is hány vagonnal szállítanak — érveltem. Erre adatokkal, sok száz tonna zúzalékkő adataival „zúzták” szét érveimet. De a hatás múlandó volt. Ugyanis legközelebb a recski kőbánya központjába mentem. És meggyőződhettem róla hogy a megye legrosz- szaibb útja a kőbánya tőszomszédságában: Recsken, a vasúti „CSENGETTEK”- Ha harmadszor i* elnézést kér zavarásért, kitekerem a nyakátI MEGLEPETÉS lesz, amelyben az első pozitív tett, az utóbbiért nem terheli felelősség. Az ember tehát, ha azt látja az épülő ház falán, hogy határidő 1964. július 1, — akkor káromkodik, a> káromkodás felidézi benne az elméletet a ■ bizonyos határidőről, s rögtön tudja, hogy az épülő ház a legjobb esetben 1965-ben, de csak akkor is december 31- én, s akkor is csak félig készül el. A másik felére újabb határidő születik. Véleményem szerint ezt a határidő elméletet fct lehetne terjeszteni az élet sok más területére is. Mert például nálunk az a szokás, hogyha a hivatalban egy aktára ráütötték a stempln, a stempli nyomod közé beírták a határidőt, akkor az aktát akkorra el is intézik. Javaslom: ne intézzék el. Minek? Egy jó aktához idő kell és nem határidő, az emberi átlagéletkor nálunk elérte a 65 évet, s egy harmincéves embernek igazán van még több, mint ugyanannyi. Aki 65 éves, annak pechje volt. Teljesen felesleges, hogy a KIK például megadott határidőre felvonuljon rendbe- tenni a beázott háztetőt. Minek? Egy háztető újból beázhat, s mennyivel jobb a sok-sok beázás és a még több határidő után egyszerre — nem csinálni meg. Az is a legim- gyobbfokú naivitás, hogy a külföldi megrendelőknek időre, sőt határidőre szállítson a magyar ipar. Szállítsunk határidőt, az nekünk ingyenbe van, sőt annyi a feleslegünk, hogy az egész szocialista tábornak adhatunk csak úgy ingyen, nem be szélve arról, hogy a határidők alkalmat adtak a magyar közmondások és a francia, angol káromkodások rendkívül szívélyes együttműködésére. S mi az együttműködés és a határidők talaján állunk. A múltkor hallottam. hogy egy gyárat határidő előtt adtak át. Vagy tévedés ez, vagy nem késhet a legkomolyabb felelős- ségrevonás, mert ezek a határidő szükitők eléggé el nem itélhe tő gálád módon lejáratták haladó, sőt hátraJialadó hagyományainkat, s egy emberként ítéli el őket a becsületesen tétlenke dók társadalma. Izgatottan várom tehát, lesz e felelősségrevo nős? Mert a végén még elharapódzna a határidők Usztelet- bentartásának aggaszd tó és merőben új el-' mél etc s annak szek-i fája. < (egri) ... ha betoppanna a férted, én adnék neki két akkora pofont... (Greskovits L. rajzai) aratás helyes szervezéséhez tartozik az is, hogy a gazdaságok vezetői előre állapodjanak meg az aratókkal, hogy mennyiért aratják a dőlt, és a kevésbé dőlt gabonát. Mindenki kárára lenne, ha munka közben végnéUküli vitákkal kellene tölteni a drága időt Ez különösen azokban a termelőszövetkezetekben fontos, ahol jóval az aratás megkezdése előtt, a táblák állapotának alapos ismerete nélkül, egységesen állapították meg az aratók díjazását, a premizálást Azt hogy mennyi legyen egy hold dőlt gabona kézi aratásának díja, nem lehet minden szövetkezetre meghatározni, sőt, még az is elképzelhető, hogy ugyanabban a gazdaságban, más-más táblán eltér a díjazás. Ezt a szakemberek és az aratóbrigádok vezetői a helyszínen dönthetik eL Ha egy táblán kisebb arányú a megdőlés, jó megoldásnak Ígérkezik, ha a dőlt foltokat a kombájnok és rendrevágók kikerülik és azokat az e célra szervezett kézikaszások aratják. Az idei aratás, az idei nyár nehéznek ígérkezik. A gépekre, de az emberekre is nagy feladat vár. Helyes munkaszervezéssel, határozott, gyors, megfontolt intézkedéssel azonban úrrá lehetünk a nehézségeken. (Sz. I.) Nem vagyok ellensége az autónak. Sót. Kényelmes (T). gyors és ha a körülmények és az ital engedi, biztonságos közlekedési eszköz. Egyetlen dolog az, ami idegesít, s ez nem mds, minthogy autót kell vennem. Keilt Pedig eddig nagyon jót megvoltam nélküle, s ezután is nyilván nagyon jól megtennék nélküle, mert a vonatközlekedés se utolsó. De mert nincs autóm, ferde szemmel néznek rám. Talán szektáns vagyok? — nézem ki a tekintetekből. Vagy netalánten nem becsülöm családomat? - vélem a megjegyzéseket. Avagy ta- 1 Ián Így akarok a nyugati újságírók előtt tüntetni, hogy milyen nyomor van Magyarországon, hogy lám, még egy nyomorult autóra sem telik? Avagy: valami rejtett testi hibám van, s ezért néni kapok vezetési engedélyt? Kérdő tekintetek, gyanakvó pillantások, s én, a számkivetett gyalogjáró, úgy ténferqek közöttük, mint bűnös az angyalok között, kiknek mind-mind C rendszámú bárányfelhője van. Autót kell vennem! Megkezdem a spórolást. Ma nem ittam kávét, három forintom már van. Vajon felveszik-e autó- nyereménybetétkönyvre? (-ó) HATÁRIDŐK. Korszerű tanulmány — még korszerűbb javaslat A határidő azt jelenti, hogy az idő határa. Pontosabban valaminek, vagy valakinek az ideje meg van szabva, s a megszabott idő utolsó másodperce a határidő. Ezt onnan lehet megismerni, hogy sohasem tartják be. Tehát a határidő, olyan idő, amelynek nincs határa, tehát határtalan időnek nevezhetnénk. Határidők: ez nem egyszerűen többesszáma a határidőnek, hanem egy elmélet gyűjtő fogalma, amelyet már elég régen kidolgoztak, de gyor- korlati és következe- 1 tes alkalmazására \csak nálunk és ezekében az években ke- j rillt sor, \ „Lassan járj tovább ' érsz” = határidők. ; Az elméletek gyakorlata azért jó, mert a I tájékozatlan ember ' ezzel felfegyverezve egyből tájékozott és ■ káromkodó ember lekedési osztályának helyettes vezetőjét „Árvíz-ügyben” érdeklődtünk. Megtudtuk, hogy Gyöngyösön 1922-ben a belső Mérgespatakot átvezették a külső Mérges-patakba egy háromszor hárorrj méteres vizát-, vezető alagút segítségével a* Mátrai úti két temető között* Ettől kezdve a hirtelen lezúdu- ‘ ló nagy víztömegek mindig ár-4 vízveszélyt jelentenek, mert az* alagút helyett a gyors folyású é víz a régi medrét keresi meg, | és így jut a házak közé. Az< 1954-es árvíz után — az ko-* moly figyelmeztetés volt —| hozzáfogtak a vízátvezető alag- • út bővítésének megtervezésé-^ hez. A terv négy év múlva lett { kész, azóta is megvalósításra: vár a fiók mélyén. Ha a terv is kész, miért nem, kezdenek hozzá az építéshez? J A megvalósítás nem tanácsi* feladat, hanem, mint minden, folyam- és patakszabályozási < munka: az Országos Vízügyi1 Igazgatóságra tartozik. A váró-, si tanács nem tehet mást, csak- napirenden tartja, azaz: sür-. geti a megvalósítást, amelyhez* mintegy négymillió forintra* lenne szükség. Amint az idézett felterjesztés is igazolja, a tanács azóta ‘ is állandóan kopogtatott „árvíz-j ügyben”, sajnos, eredményte- - . lenül. Hogy miért, a vízügyi* igazgatóság a megmondhatója, j Ml csak annyit tudunk: 1954-i ben több milliós kárt okozott | a Mérges-patak Gyöngyösön, j Tíz év múlva ’’csak” ötven j családnak keserítette meg az^ életét. Persze arra nem várhatunk,- hogy a Mérges-patak1 [HÍP9MG-, 3 1964. június 25., csütörtök , a tízévenkénti kitöréseik torán egyre inkább megenyhüljön, mert vannak sürgős feladatok, amiket nem hagyhatunk örökül az unokáinkra. sinek és a vállalat központja , között található. Még egy furcsaságot tapasz■ taltam itt Dömperszámra fu- : varozzák az apró zúzalékot, de . nem az említett útszakasz ten- i gelytörő kátyúiba, hanem jó■ val távolabb, egy szabad térre. Nem lehetne ésszerűbben, praktikusabban, hogy a község, a bánya és az AKÖV is jól járjon? T. L.
